#egyenes

[niipiece]

"Az egyenes út néha nem az, aminek látszik"

- Matt Haig

[mwagneto]

I would go crazy for aziraphale explicitly asking for consent to take off crowley's sunglasses

STOPP YEAH I THOUGHT OF THAT WHILE WRITING THAT POST i think i would literally need to like. set myself on fire forever

[ozdeg]

[versinator]

Feltétlenül egyen

Kiad mérgez zárra víztartálya Pottyant szivaroztam zsugoriság gyerekszem Schwartzerbe megvadul vörösre jégpálya

Telhetne karmait magvából verekszem Bevágtam őseimről védangyalának feketél Betlehemben kiszolgáláshoz tépjem megérkezem

Megállítok dércsípte fiacskád szültél Kapunkban tolongtak szavazhat bölcsejét Ontsak vizeknél esengett zengtél

Befent éhséggé időké nejét Altatunk siklott gyujtót műgólya Legárvább járható kaszálom gyűrűjét

[chakjoe]

Orbánt kérdeztük Ferencvárosban: Le kell-e mondania Matolcsynak?

[gerywhite]

Ha nem tud angolul, beszéljen franciául ¯\_(ツ)_/¯

[prokee]

Egy kis adalék az NDK-ról, hátha másnak is érdekes:

Közvetlen a háború után az újjáépítés és a termelés beindítása volt fókuszban, a fogyasztási cikkek előállítás pedig nem annyira, de az ötvenes évek elejére a jómunkásemberek már nagyon szerettek volna némi előleget kapni a beígért fényes jövőből. 1953-ban volt is egy kis feszengés emiatt, tüntetők tankkal eltaposása, meg hasonló szovjetes mókák. Ott egy kicsit beszartak Ulbrichték, újrakonfigolták a tervgazdaságot, ennek egyenes eredménye volt például a Trabant.

Na de ahogy az kommunista tervgazdálkodásban többnyire szok lenni, 15 év alatt sem sikerült eljutni odáig, hogy a munkás, ha már munkálkodott, bemehessen a boltba rádióért, hűtőgépért, mosógépért, vagy ha nem volt ennyire nagyigényű, legalább egy jó fatüzelésű bojlerért (amit amúgy itt gyártottak az utcánk egyik végén, mármint a bojlert, mert a mosógépet a másik végén). A munkások meg eközben nézték a nyugati tévét, és egyre kevésbé hitték el, hogy az azon látható nyugati családok csillogó-villogó otthona csak egyszerű Licthbildladen, izé, Photoshop.

Ezért a hatvanas évek végén, hogy új lendületet adjanak az életszínvonal féktelen emelkedésének, központi pártutasításba adták gyakorlatilag minden ipari vállalatnak, hogy kapacitásuk egy részét fogyasztási cikkek gyártására fordítsál.

Persze addigra két évtized tervgazdálkodása csiszolta ki a kelet-német fineszt, így kisujjból rázták ki, hogyan lehetne a legkönnyebben megúszni ezt: termeljünk bármilyen baromságot, amire ráhúzható, hogy fogyasztási cikk, nem kell hozzá fejlesztés, befektetés, az sem baj, ha hulladékból lehet gyártani.

A szintén pártirányítás alatt álló kereskedelem úgyis felveszi az árut, aztán ha rájuk rohad, az már az ő bajuk.

Így jöttek létre az NDK legidiótább melléküzemágai:

- Az államvasutak (Deutsche Reichsbahn, ez a név is megér egy misét, hát nem Előre A Lenini Úton Pártvasútnak kellett volna hívni?) egyik erőműve, ami a villanyvontatáshoz szúkséges áramot termelte, mellékesen betonvasból készúlt virágtartós térelválasztókat gyártott, ha már voltak karbantartó hegesztői, akik addig többnyite tétlenül várták a karbantartni-hegesztenivalót

- Az 1850-ben alapított, rostocki Neptun hajógyár a fémhulladékból milliószámra fosta a sörnyitókat

- A finowi hengermű kerti hintákat (Hollywoodschaukelt) gyártott

- Az odebergi koporsókészítő üzem púderosdobozokat szállított a boltokba. Üresen.

- A riesai csőgyár rozsdamentes evőeszközökké alakította a fémhulladékát

- Az államvasutak eberswaldei pályafenntartói tüzifát árultak (!!!)

- Szintén Eberswaldéban volt egy óriásdaru-gyár (máig állnak daruik a hamburgi vagy a riói kikötőben), ők autóutánfutókat szögeltek össze.

- A Bergmann-Borsig, az NDK óriási erőmű-berendezéseket gyártó trösztje elektromos villanyborotvát gyártott (bebo sher, ennek mondjuk volt is sikere, Magyarországra is szállították!)

- Az NDK legnagyobb vaskohója, ami akkora volt, hogy még az őt befogadó várost is róla nevezték el, piacra dobta az NDK első mikrohullámú sütőjét.

- A legnagyobb acélhengermüveket világviszonylatban is komoly méretű rozsdamentes acélgyártóvá egyesítő Qualitäts- und Edelstahlkombinat gyártotta a Qek Junior lakókocsit. Műanyagból.

- A Gnaschwitzi robbanóanyag-gyár műanyag légycsapókat ömlesztett a boltokba.

- A jähnscwaldei barnakőszén-erőmű (!!!) vasalódeszkákat készített.

- Magdeburgban öntödei és gépgyártásban használatos nehézgépek mellett otthom összeépíthető Home Computerek készültek.

- A henningsdorfi vagongyárban elektromos vízmelegítők is készültek. Na, ilyet mondjuk vennék, a referenciamunkájuk több, mint fél évszázada fut a budapesti HÉV-vonalakon - ha csak fele ennyit bír a vízmelegítő, megérte :)

- A meisseni kábelgyárban aluprofilokból ruhaszárító állványokat raktak össze.

- Szintén Meissenben, az IFA teherautók légkompresszorai mellett légpárnás fűnyírók is készültek!

- A tengerjáró hajók motorjait építő rostocki motorgyár valamiért a bakelit kávédarálókban látott fantáziát

Ez a gigantikus projekt persze papíron rohadt jól nézett ki, a népgazdaság számai tíz év alatt megduplázodott fogyasztási cikk-termelést jeleztek, az azonban csak jóval később, már az újaegyesítés után mutatkozott meg, hogy ez a plusz termelés alig látható arányban vándorolt csak a fogyasztókhoz.

Pedig a hatósági árazást már ők is ismerték.

[pappito]

ti néztétek ezt az Expanse-t? Meg vagyok lepődve rajta kicsit, nagyon kevés ostobaság van benne, és amellett, hogy majdnem mindenki ilyen egyen-sorozatszínész benne, viszont vannak erős női karakterek meg sztori ami csak néha biceg itt-ott, de összességében egyben van. Nyilván ez sem mentes a pirx-pilóta jelenségtől (síléctartó boxban temetnek, az orvosi felszerelés festool körfűrész dobozában van, ilyesmi) de nem bántó és még a cgi sem ilyen húszfilléres bigyó, egész rendesen meg van csinálva. A kosztümök okék, a díszlet néha nem oké, de elmegy, végül is ki tudja mi lesz az űrkolóniákon párszáz év múlva :) Van benne néhány teljesen valid színész (Jarred Harris, David Strathairn, Shohreh Aghdashloo) meg pár amit már láttunk sorozatokban és csak kevés ilyen kezdő-túljátszós. Jópofa, van belőle hat évszak.

[bukovskikaroly]

Gyerekkorom ízei: krumplis tészta és más gasztrotraumák

Vannak, akik a gyerekkorukat édes nosztalgiával idézik fel, a nagymama sütötte vaníliás kalácsok illatában fürödve. Mások viszont az iskolai menza krumplis tésztájának traumáját még felnőttkorukban is terápiás céllal dolgozzák fel.

Én az utóbbi csoportba tartozom.

Az iskolai menza fogalma eleve egy paradoxon: elvileg az a célja, hogy tápláljon, mégis, a túlélésért folytatott napi küzdelem egyik fő színtere volt. A legikonikusabb horrorisztikus gasztronómiai élmény természetesen a krumplis tészta.

Egy étel, amelynek receptje valószínűleg úgy született, hogy egy konyhás néni túl sok krumplit hámozott, és valaki viccből hozzáöntött egy adag kifőtt tésztát. És akkor valaki más még tett rá egy kanál paprikát, hogy színében legalább emlékeztessen valami ehető dologra.

A krumplis tészta az a fogás, amitől az ember az élet nagy kérdésein kezd el merengeni: például hogy létezik-e végső igazság a világon, és ha igen, akkor miért kellett ezt az emberiségre szabadítani.

A menzán ebből az alkotásból hatalmas adagokat mértek, mintha a szeretet mennyisége egyenes arányban állna az elfogyasztott szénhidráttömeggel.

Persze nem ez volt az egyetlen étel, amely próbára tette az ember túlélési ösztöneit. A sárgaborsó főzelék például az evolúció elleni frontális támadás volt. Olyan konzisztenciával rendelkezett, amelyben a kanál lassan elsüllyedt, és ha az ember nem evett elég gyorsan, egy idő után saját magát nyelte el a massza.

A paradicsomos káposzta pedig úgy nézett ki, mint valami tudományos kísérlet mellékterméke, amelyet eredetileg fúziós reaktorok hűtőfolyadékának szántak.

Természetesen voltak menzás legendák is. Olyan történetek keringtek, hogy egyszer valaki evett a főzelékből, és egy hétig álmodott a múlt életeiről. Mások azt állították, hogy egy adag rizses hús egyszer elindult magától az asztal másik végére. És persze ott volt a májgaluska leves, amelyben a galuska állítólagos májból készült, de senki nem mert rákérdezni, hogy mégis milyen élőlény májából.

És mégis, ahogy telnek az évek, néha eszembe jut a krumplis tészta. Nem azért, mert hiányzik, dehogy. Hanem mert ez volt az az étel, ami megtanított az élet egyik legfontosabb szabályára:

ha túlélted az iskolai menzát, akkor bármit kibírsz.

[viking84chef]

Chilifőző verseny

Egyik kedvenc történetem:

Nemrégiben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bírónak választottak ki egy chilifőző versenyen. Az eredeti bíró megbetegedett, az utolsó pillanatban én pedig pont ott álltam a bírói asztalnál és a sörös sátor holléte felől érdeklődtem, mikor felkértek. A másik két bíró (két indiai) biztosított róla, hogy a chili egyáltalán nem lesz erős, azonkívül ingyen sört kapok a kóstolgatás teljes idejére, tehát belementem. Íme az értékelő lapok a versenyről:

Chili #1: Manoj Maniac Mobster-Monster Chili-je

1. BÍRÓ: Kicsit túl sok paradicsom. Nagyszerű zamat.

2. BÍRÓ: Kellemes, sima paradicsom íz. Nagyon enyhe.

3. BÍRÓ: Jesszusom, mi a pokol volt ez? Ezzel le lehetne szedni a megszáradt festéket az úttestről. Két sörbe került, hogy kioltsam a lángokat. Remélem ez volt a legrosszabb.

Chili #2: Applesamy Utánégető Chili-je

1. BÍRÓ: Füstös, enyhe sertés beütéssel. Gyengén csípős Jalapeno íz.

2. BÍRÓ: Izgalmas sült rostélyos íz, több paprika kellene bele, hogy komolyan lehessen venni.

3. BÍRÓ: Gyermekektől távol tartandó! Nem vagyok benne biztos, hogy mit kellene éreznem a fájdalmon kívül. El kellett zavarnom két fickót, akik Heimlich-fogást akartak alkalmazni rajtam. Sürgősen több sört kellett hozniuk mikor meglátták az arcomon a grimaszt.

Chili #3: Farouk Híres Gyújtsd Fel Az Istállót Chili-je

1. BÍRÓ: Kiváló, tüzes chili! Nagyszerű zamat. Több bab kellene bele.

2. BÍRÓ: Bab nélküli chili, kissé sós, remekül használja a piros paprikát.

3. BÍRÓ: Hívjatok szakembert, felfedeztem egy urániumszivárgást! Az orromban olyan érzésem van, mintha Domestos-t szipákoltam volna.Már mindenki tudja mi a dolga, hozzák a söröket, mielőtt meggyulladok. A pincérkislány hátba vágott, így most a gerincem a mellkasom első részében van. Az ábrázatom kezd igen ramatyul kinézni a sok sör miatt.

Chili #4: Barbu Fekete Mágiája

1. BÍRÓ: Fekete bab chili gyakorlatilag bármi fűszer nélkül. Kiábrándító...

2. BÍRÓ: Enyhe hárs íz a fekete babhoz. Köretként használható halhoz vagy egyéb enyhe ételekhez, nem igazan lehet chili-nek nevezni.

3. BÍRÓ: Éreztem, hogy valami a nyelvemhez dörgölőzik, de az ízét nem éreztem, lehetséges az ízlelőbimbókat kiégetni? A pincérkislány mögöttem állt a friss sör utánpótlással; az a 150 kilós lotyó egyre izgibbnek néz ki. Ez a nukleáris hulladék, amit eszem szintén. Nem lehet, hogy a chili fokozza a nemi vágyat?

Chili #5: Laveshnee Legális Ajak-Eltávolítója

1. BÍRÓ: Húsos, erős chili. A frissen őrölt Cayenne bors tökéletes ízt ad. Igazán nagyszerű.

2. BÍRÓ: Chili aprított sztékkel. Több paradicsomot még elbírna. El kell ismerni, a cayenne bors igen erős benyomást tesz.

3. BÍRÓ: A füleim csengenek, a homlokomon izzadtság folyik és a szemeimmel már nem tudok fókuszálni. Elfingottam magam, négy ember mögöttem kórházi kezelésre szorul. A versenyző megsértődött, mikor megmondtam neki, hogy a chili-je következtében agykárosodást szenvedtem. A pincérlány megmentette a nyelvemet a vérzéstől azzal, hogy egy kancsóból sört öntött közvetlenül a nyelvemre. Azon gondolkozom, vajon le fogom-e égetni az ajkaimat. Nagyon idegesít, hogy a másik két bíró folyton megkér, fejezzem be a sikoltozást.

Chili #6: Vera Világi Vegetáriánus Variációja

1. BÍRÓ: Híg, de mégis erős vegetáriánus chili. Jól eltalált egyensúly a különféle erős paprikák között.

2. BÍRÓ: Az eddigi legjobb. Agresszívan használ erős paprikát, hagymát és fokhagymát. Igazán nagyszerű.

3. BÍRÓ: A beleim immár egyenes csövek gáz állapotú, kénes lánggal megtöltve. Összecsináltam magam, mikor fingottam és attól félek, hamarosan átégeti a széket. Úgy tűnik senki nem tud megmaradni mögöttem, kivéve a pincérlányt, azt hiszem perverzebb, mint gondoltam. Már nem érzem az ajkaimat. Kéne egy nagy fagyi, hogy kitörölhessem a fenekem vele.

Chili #7: Sugash Sikító Szenzáció Chili-je

1. BÍRÓ: Közepes chili, túl sok konzerv-paprikát használ.

2. BÍRÓ: Hát, hát. Olyan az íze, mintha gyakorlatilag az utolsó pillanatban beledobtak volna egy konzervnyi paprikát. Meg kell jegyezzem, aggályaim vannak a 3-as számú bíróval kapcsolatban. Úgy tűnik egy kissé csalódott, mivel folyamatosan durván káromkodik.

3. BÍRÓ: Valaki tehetne egy gránátot a számba, kihúzhatná a biztosítótűt, és én az égvilágon semmit sem éreznék. Az egyik szememre megvakultam, és a külvilágnak olyan hangja van, mintha minden rohanó vízből állna. Az ingemet teljesen beborítja a chili, ami észrevétlenül kicsusszant a szám szélén. A gatyám tele van, így legalább passzol az ingemhez. Legalább majd a boncolás során tudni fogják, mi okozta a halálomat. Úgy döntöttem abbahagyom a lélegzést, mivel túl fájdalmas. Francba vele, oxigénhez úgysem jutok. Ha levegőre lesz szükségem, majd szippantok a hasamon lévő 10 centis lyukon keresztül.

Chili #8: Hansraj Hegyi Szent Chili-je

1. BÍRÓ: Tökéletes befejezés, ez egy jó ízű chili, mindenki számára biztonságos, nem túl erős, de pont elég fűszeres ahhoz, hogy észrevetesse magát.

2. BÍRÓ: Ez az utolsó darab egy jó, kiegyensúlyozott chili, nem túl erős és nem is túl enyhe. Sajnálattal láttam, hogy nagy része kárba veszett mikor a 3-as számú bíró elájult, leesett a székről és magára rántotta a chilistálat. Nem biztos, hogy túléli. Kíváncsi lennék, mit szólt volna egy igazán csípős chilihez?

3. BÍRÓ: Nincs feljegyzés...

[zeroz2ro]

Tehát a miniszterelnök igazgatója mond egy akkora bődületeset, ami egyenes világhír lesz, erről a HÍRRŐL beszámol a sajtó, akkor az összekapaszkodva, szervezetten rontott rontottak a szegény Orbán Balázsnak. Ügyes gyerek vagy, Kohán Mátyás leülhetsz!

[diogenesz2020portugal]

A portugálok nem szeretik az egyenes utcákat.

📌 Setúbal - Portugal

[istenes-bibic-mihaly]

Kórházi tartózkodásom (1 hét, bél endometriózis) hosszú története undi részletekkel, úgyhogy inkább leválasztom a posztot innentől.

a páromnak viszonylag későn esett le (műtét előtti este), hogy én most tényleg megyek. ám addigra én már jól voltam, és csak fostam és fostam a 8000 forintos picopreptől, mik��zben próbáltam megérteni, hogy működik a medieval dynasty úgy igazán. nekem akkor már a legnagyobb bajom az volt, hogy miért galériás a lakás, amikor fosok.

szóval törölgettem az ember könnyeit, és visszamenőlegesen megértette ő is, hogy a diagnózisom (tavaly nyár) óta miért voltam többször ideges és kedvtelen. miért kezdtem konstans egyórás késéssel a munkám home office részét, ami rám egyáltalán nem jellemző. talán azt is, miért toltam olyanokat ébredés után, hogy "remélem, átvágnak valami ütőeret a gecibe, és ottmaradok a műtőasztalon."

mivel soha semmi jellegzetes tünetem nem volt, azt hittem, pcos vagy átjárhatatlan petevezető, egyéb hormonális probléma miatt nem jön össze a gyerek. de nem, a sotén rögtön szóltak, hogy van egy ilyen CSOKIcisztám, és ebből bizony gond lesz. pedzegették, hogy ultrahanggal keveset látni, műtét közben fog kiderülni, mennyire vészes a dolog. és akkor jöttek a sztorik, hogy á, igen, a julinak is ez van, repültek a petefészkei, a marinak meg az egész méhe, és akkor jött ez az új félelem, hogy nem fogom tudni soha beteljesíteni a női princípiumom, mert selejtes a testem.

ám az endometriózis nem is annyira a méhem felé terjeszkedett, hanem miután egy másik ultrahangon a nyakamba kaptam a lábam, és a jégcsapretek méretű eszközzel sebváltózva jobban megnézték a testem belülről, szóltak, hogy létrejött egy GOMBA alakú elváltozás, ami mélyen infiltráló, szóval egy bélszakaszt azt így ki kéne vágni, és a maradékot összevarrni. mondtam, hogy oké. csoki meg gomba után vártam még valami kis gonosz petefészekgnómot, meg szivárványt is, de azokat csak én képzeltem oda, hogy jobb legyen a kedvem. (nem lett.)

ezután várólistára kerültem, és 42 helyre kellett elmennem, hogy mindenféle előzetes vizsgálatot letudjak, de ez olyan kurva unalmas, hogy nem írok róla semmit, térjünk vissza oda, hogy fosok a galérián, a Z. meg sír. hajnali 4-kor elindultunk, mentem beöntésre. csináltam amúgy egy tier listet arról, hogy melyik beavatkozás mennyire volt kutyapokol, és a beöntés meg se közelítette a felsőbb kategóriákat. utána aludtam pár órácskát azon az ágyon, ami utána még napokig a kurva kényelmetlen fekhelyem volt, de akkor ez még nem érdekelt. igazából semmi sem érdekelt már. ezt mondtam a Z.-nak is előtte, hogy ez már nem nehéz, ez egy egyenes út, amin csak menni kell, én ilyenkor nem szorongok. nincs rajtam felelősség, amitől általában félek. amikor csak úgy rángat az élet, és tűrni kell, ami történik, az megy nekem, én abban nagyon jó vagyok.

kaptam epidurált, még az sem az S tierbe került, bár pont akkor szurkáltak, amikor bejött az endo úristene, bokor doktor, hogy amúgy van-e kérdésem, én mondtam, hogy ÁU, ő meg megfogta a kezem, ami tök aranyos volt tőle, aztán ki kellett mennie valamiért. szerencsére a kérdéseim nem voltak annyira fontosak. aztán aludtam egy jót.

az altatótól betépve megpróbáltam felszedni a nővért azzal a dumával, hogy "jaj de szép és ügyes vagy", aztán pihentem tovább az intenzíven a kurvaerős intravénás fájdalomcsillapítótól. itt történt az első S tier esemény, amikor négyszer vettek vért, mert mire kiért a csőből a kontent, megalvadt. egy teljes napja nem ittam semmilyen folyadékot, úgyhogy nem csoda. ez csak azért S tier, mert mélyek és szarok a vénáim, és ökölbe szorított talppal szúrtak a nővérek is, és hát fájt.

másnap lekerültem osztályra, ahol nagyon hiányzott az állíthatós ágy és az intravénás jólét, és hát összefolynak a napok innentől kezdve. csak az járt a fejemben, hogy inni kell és mozogni, különben nem lesz Formált Széklet, és addig nem veszik ki a drain csövet a hasfalamból. mert a drain cső az a kétszeres S tier, az a konkrét kutyapokol, amit az ötödik napon már legszívesebben a nyakam köré tekertem volna inkább. főleg azért, mert nálam különösen eresztett, és a combomon folyt le a genny állandóan, pár óránként új megvágott gézlapokat tettem a tena ladymbe. igen, tena lady volt rajtam végig, mert természetesen műtét utáni napon megjött, illetve a folyton szivárgó genny miatt óránként cserélhettem volna bugyit, szóval ez így egyszerűbb volt, az a szar legalább rendesen tartotta a gézt.

ahogy magányosan húzogattam magam után a drain csövemet a folyosón, tudatosult bennem néhány dolog. az egyik, hogy viszonylag ritkán vagyok büszke magamra, de azokban a napokban én úgy érzem, abszolút túlteljesítettem. rengeteget mozogtam, sétáltam, még akkor is, ha kibaszottul szúrt a cső, sőt, kekeckedtem vele, hogy úgyis mindjárt kivesznek, te kis geci, aztán szivároghatsz majd a veszélyes hulladék zsákban, ameddig akarsz. a 2,5 liter víz, amit becsületesen megittam, amúgy is mozgásban tartott, szóval napról napra jobban lettem. a másik csak annyi, hogy az arcane nem is olyan jó sorozat. de azért binge watchingoltam kicsit, mert hát mi a faszomat csináljon az ember, amikor egy hetet elvesz az életéből a kórház.

a magyaregészségügyezést kihagyom, alapjáraton mindenki kedves volt amúgy is, ami meg nem tetszett, azt túléltem. jó hírt is kaptam, méghozzá azt, hogy nem kellett teljesen kibelezni, csak egy kisebb részt metszettek ki, amit össze is varrtak. meg még csináltak csomó mindent, de semmit sem kaptak ki, amire szükségem lehet. gyorsan megtanultam beadni magamnak a vérhigítót, mert Z.-nak annyira remeg a keze, hogy a falba szúrná bele szerintem, és ez is egy olyan eredmény, amit nem gondoltam volna magamról első körben.

aztán nehezen, de megérkezett a Formált Széklet, és még bugyogott a wc-n a lehúzott víz, amikor én már a nővérszobában toporogtam, hogy szedjék ki a kedves kis csövemet. egy kellőképpen kedvtelen és sietős doki kapta ki, szóval mire kimondtam, hogy "úristen, ez ilyen kurva mélyen bent volt?" ő már elviharzott, de a nővér azért megjegyezte, hogy igen, 10 centi kell neki. nem fájt annyira, inkább olyan volt érzésre, mint amikor jó inas csirkehúst aprítok.

életminőségem ekkor sosem látott magasságokba szárnyalt. másnap haza is mentem. az előző alhasi műtétem szövődményeivel 4 éve küzdök, és szerintem életem végéig fogok is, de most bizakodó vagyok. jól érzem magamat, Z. és az anyós prémium bélkímélő menüsora hamar visszahozza az egy hét alatt ledobott 5 kilómat.

a végére még annyit jegyeznék meg, hogy ha csak azért nem akarod a kórházba vinni az ikeás plüsspatkányt, mert hogy néz az ki 31 évesen, hagyd. lesz majd egy veled egykorú szobatársad, akinél meg zsiráf lesz, és milyen jó lesz neki.

[riariahistoria]

1514. július 20.

Temesváron kivégzik Dózsa Györgyöt. olyan Trónok harca delux módon.

Makfalvi Dózsa György egy régi székely nemesi család leszármazottja volt, plusz végvári vitéz. hát mi egy ilyen ország vagyunk, az egy szem parasztfelkelésünket is egy nemes vezette (oszt csodálkozunk, hogy egy exfideszes nyikhaj szőke a jelen ellenzékünk minden reménye), aki aztán a szocialista haza nagyrabecsült alakja lett, annyira hogy nagybátyám sokáig szentül hitte hogy Leninnel harcolt Dózsa, azért kapta a rajuk a nevét (nem, végül nem lett történész a nagybácsi, érthető módon).

De vissza Dózsához, a sztorija, amiért a szocialista haza huszasán végezte dióhéjban a következő: mindenki túltolta.

a pápa, hogy kompenzálni akart a pápaválasztáson ellene elbukó magyar bíboros, Bakócz Tamás felé, nagyívű és akkoriban szépnek gondolt feladatot adva emberünknek, szervezzen egy európai keresztes haderőt a szokásos, ha nincsenek nyári fesztiválok menjünk és öljük egymást program keretében. az összegyűlt parasztok (és szabad kereskedők, termelők, sőt, kisnemesek is), akiket a toborzás után hazarendeltek volna aratni meg csinálni amit kell, ám nekik ez vhogy annyira nem jött be, mert már eléggé unták. Dózsa alvezére Lőrinc pap, aki nem hazaküldte a báránykákat hanem törökbarát árulóknak kiáltotta ki a királyt meg mindenkit aki a hadjáratot meg akarta vétózni. és persze Dózsa György is (ugye te is hallod a 3as metró bemondóját hogy Dózsa György út?), aki leszarta hogy a bulit lefújták és gondolta elindul és majd Szapolyai János seregével egyesülve mégis mennek a törököt aprítani a szokásos módon.

hát nem jött be, az országhatárt végül senki sem lépte át, de legalább gyors volt. pár csata, némi kastélygyújtogatás és ebből lett a proletármozgalom egyik nagy hőse, akit amúgy rettenetesen ítélt meg az ország sok-sok írástudója a kirobbant felkeléssel együtt (nem csoda, aki a krónikát rendeli az a maga verzióját akarja olvasni. és akkor van pofánk a XXI. század véleménybuborékára mutogatni hogy bezzeg régen). az igazság persze se nem fekete se nem fehér; nem szép felgyújtani vmit meg karóba húzni aki szembejön, de a társadalom amiben éltek azok az emberek nem sok változást ígért a világon senkinek sem ott a vödör alján, így a történéseket határozott társadalomkritikának kell felfogni. amiért aztán olyan törvényeket kaptak hogy a fal adta a másikat, az ország meg bekövesedett egy reformálhatatlan torz állapotba és a rossz vezetésnek hála pár évtized alatt megágyazott a török bulikának. de ez már egy másik történet.

most azért jóval másabb a helyzet, a huszasunk már fémpénz és annyit sem ér, hogy ha leesik lehajolj érte, mert azzal annyi kalóriát égetsz el, hogy azt visszapótolni legalább 200 forintba kerül, oszt máris 180 deficitben vagy és hol a nap vége. plusz van facebook ahol lehet a hasztalan höbörgéseket lájkolgatni, amivel minden feszkó levezethető (de a tiktok jobb mert azon susie5152rose kibaszott szép körmöket épít és kurva jól összehangolja azokat a Stanley bögréivel), bár amondó vagyok mindent is újjá lehet építeni, és a kiprivatizált kastélynál, amit a gecibe felgyújtottunk süthetünk akciós aldis szalonnát, egyszer egy heves nyárban ha letettük a dolgavégzett egyenes kaszát.

[borharisnya]

Szürke

Amikor megszülettél, tél volt, mormolta maga elé az öreg Johann, kemény, csillogó tél, az a kékesfehér fajta, amelyik sokáig tart, és csak nagysokára fordul tavaszba, szikrázó, fényes tél. A fenyvesek egyenes derékkal álltak, mint a húrok, a rájuk fagyott hótól hónapokig mozdulatlanul. Kicsi voltál, vörös és gömbölyű és sokáig nem hittem el, hogy létezel. Belenéztem a bölcsőbe naponta többször, hogy lássam, ott vagy. Öröm voltál, melegség, mint egy darab parázs, amiről újragyújtja az ember a kályhában reggel a tüzet. A Fajdosnak is kölykei születtek pár nappal később, téli alom, nem szoktak ezek megmaradni, nem is maradt most se, csak ez az egy. Behoztam azt a kiskutyát az anyjával együtt a házba. Szemes, így neveztem el, ilyen se volt még, hogy kutya lakjon idebenn, de hát nem lehetett engedni, nem tudtam, hogy még egy kis életet elvigyen magával a házból a halál. És tudtam, látod már akkor tudtam, hogy így fogunk ballagni csendesen, te meg én, hogy ahogy a testedet hordanod nem nehéz már, együtt kelünk fel minden nap egy picivel a nap előtt. Hogy anyád csendben tejet melegít és mer csuprokba, hogy így hallgatjuk majd, ahogy a tűz először mogorván, mint aki rosszul ébredt, utána megbékélve ropog. Kint még mozdulatlan mind a táj, az éjjeli állatok már elpihentek, a  nappaliak még nem indultak el. Csak egy-egy bagoly tér meg, hang nélkül, mint amikor szájról olvasósat játszunk, a szájunk csak mozdul, de hang nem hagyja el. Minden más ilyenkor, az éjjel és a nappal között, bárcsak itt maradhatnék, gondolom sokszor, a senkiföldje ez, sem fényé sem sötété, örök törvénytelen, örök semmi. Béke ez és szabadság, ahol a teremtett és a teremtő összeér. Látod, uram, hát itt vagyunk, ezt gondolom magamban ilyenkor, látod, itt vagyunk, pont ahogy eltervezted, pont ahogy akartad. Szeretek az istenre gondolni, arra, hogy csak mi vagyunk ébren, te, a Szemes  meg én, csak bennünk látja, csak mi tükrözzük, hogy amit teremtett, az jó. És bejárjuk estig mind a berkeket, a lékeket a tavon, a csapdákat a réteken és a fák között. Tudtam, hogy az idő múlását nem csak a gyomrunk, vagy a nap jelenti majd, ahogy sétál a fejünk fölött ráérősen, mintha egy mágnes húzná az égen végig, hanem a csúszka súlya, amire a tetemeket felpakoljuk, a nyom, amit a kötél a vállunkba vág. Ha jó a zsákmány, mély nyomot hagy az ember vállán a kötél. Tudtam, hogy így eszünk majd együtt, fák törzsének dőlve, vagy a tó jegén, ha úgy van. Így jöttem én is apám mellett, így ettem és húztam én is, kicsike ember, kicsike ebédet, kicsike csúszkán. Apámat,  tíz éves lehettem,  egy úr golyója leterítette, eltévedt golyó volt, furán szeret minket viszont néha az isten. És látod, fiam, én is így tértem meg anyámhoz mindig, ebben az anyátlan-apátlan senkifia szürkületben, még az este előtt, nem tartozik ez a szürkület se senkihez, se már a fényhez, és még a sötéthez sem, olyan ez, mint egy kutya, aki télen született, vagy egy golyó, ami fajd helyett embert talált. Gyere, kisfiam, húzd be  jól azt a csúszkát és verd le a lábadról a havat, mielőtt megöleled az anyád.

Az öreg Johannt a faluban mindenki ismerte, szerették, nem kellett éheznie sose, úgy tartozott ide, mint a falu közepén a templom, vagy a határban a falu nevét jelző tábla, amit a vihar egy régi télen félrefordított, rossz irányba mutat, nem forgatja vissza senki, babonából, ha az isten úgy fordította, legyen úgy, nem talál akkor ide a gonosz. Megszokták az öreg Johannt, órát lehetett hozzá igazítani,  háromszor tette meg az utat mindennap kántálva és mormolva a domb mögötti temetőig, ugyanabban ruhában, mindegy hogy tél volt, vagy tavasz, elindult még a fény előtt és a sötét előtt mindig hazaért. Ugyanott állt meg napjában háromszor, és ugyaninnen indult napjában háromszor vissza. Egy picike sír állt itt, kemény, makacs és acélhideg tél volt, mikor ásták, lassan haladtak, pedig nem is kellett nagy, csak akkorka, amibe egy picike asszony és egy újszülött kisfiú belefér.

[babarumblr]

András Rácz

11m

Tizenkét pontban a washingtoni Trump-Zelenszkij találkozóról és az európai biztonságról (hosszú lesz)

------------------------------------------------------------------------------

Az Egyesült Államok éppen megszűnik Európa kiszámítható partnere és szövetségese lenni. Ez a helyzet rövid távon nem is fog változni. Siránkozás helyett tehát Európának alkalmazkodnia kell - aki pedig ezt akadályozza, annak nem lesz helye az európai biztonsági rendszerben.

.

1)Érdemes kicsit lehiggadni. Nem azért, mert a helyzet jó volna, hanem azért, mert a pánikszerű rohangálás és fűhöz-fához kapkodás jellemzően nem segít. Tényleg.

Amire most szükség van - és lesz is a következő években - az a higgadt, nyugodt, alapos tervezés és koherens cselekvés.

.

2)Ami a rövid távot illeti, a nagyhatalmi politikát, ideértve a katonai műveleteket is, jellemzően hosszú kifutású, komplex, stratégiai érdekek határozzák meg. Nem nagyon van olyan, hogy egyetlen, csúcsvezetői találkozón dőlnének el véglegesen dolgok, főleg nem negatív irányba. Olyan néha van, hogy két vezető között nagyon jól működik a kémia, így a vártnál gyorsabban lehet haladni - de a tartós "földbe álláshoz" több kell, mint egyetlen, felsővezetői találkozó..

.

3) A történelem tele van nagyon rosszul sikerült diplomáciai találkozókkal. Tényleg. Hogy a közelmúltból mondjak egyet, ilyen volt például Grósz Károly és Nicolae Ceausescu utolsó, 1988-as aradi találkozója, ahol a román diktátor porig alázta a magyar vezetőt. Borisz Jelcin egykori orosz elnöknek volt olyan, tervezett találkozója (Dublinban), amit meg sem lehetett tartani, mert Jelcin olyan részeg volt, hogy nem tudott kiszállni a kormánygépből.

A mostani, washingtoni találkozó csak abban különbözött, hogy mindez élő, egyenes adásban történt - de tartalmilag valójában nem volt rendkívüli. Néha sajnos előfordul ilyesmi állami vezetők között is..

.

4) Az amerikai és ukrán stratégiai érdekek nem változnak attól, hogy a pénteki találkozó rosszul sikerült. Ukrajnának ugyanúgy szüksége van az amerikai támogatásra, mint előtte, az Egyesült Államok ugyanúgy hozzáférést akar kapni az ukrajnai stratégiai nyersanyagokhoz és infrastruktúrához, mint előtte. Az Egyesült Államoknak továbbra is érdeke, hogy Oroszország ne győzhessen ebben a háborúban és hogy Európa nagyobb szerepet vállaljon a konfliktus kezelésében, hogy az USA Kínára tudjon koncentrálni.

.

Igen valószínű tehát, hogy lesz megoldás.

.

Péntek óta azon dolgozik az amerikai, az ukrán, a kanadai, a NATO, az EU és a legtöbb európai diplomáciai szolgálat is, hogy ezt a konkrét problémát meg lehessen oldani..

.

5) Ugyanebből az is következik, hogy - az ezzel foglalkozó szakembereket nem számítva - nem érdemes túl sok időt áldozni a vonatkozó értékelések, vélemények, stb. követésére. A nyilatkozók döntő többségének ugyanis sem ténybeli tudása, sem információs hozzáférése nincs- ergo, a véleményük nagyon korlátozottan releváns csak.

Nem azért, mert rossz emberek lennének, hanem mert egyszerűen nincsenek olyan helyzetben, hogy tőlük bármi érdemi újdonságot meg lehessen tudni.

.

Az érdeklődő átlagembernek naponta egyszer-kétszer bőven elég elolvasni egy-egy összefoglaló cikket, hogy aznap éppen mi történt. Nem érdemes hagyni, hogy beszippantson az információs örvény, és nem érdemes túl sok időt sem szánni rá. Gyűjtsd be a tényeket, ez a legtöbbször az átlagember szintjén elég.

.

Önmagában ugyanis attól, hogy sok véleményt elolvasol, nemigen leszel előrébb, ha nem vagy szakember az adott kérdésben, ugyanis szaktudás nélkül nem fogod tudni megalapozottan értékelni az illető véleményeket.

Attól pedig, hogy szörnyülködsz egy újabbat, hogy valaki megint mit mondott, szintén nem leszel előrébb sem te, sem Európa.

.

Én sem olvasok bányászatról szóló véleménycikkeket (pedig pl. bányamúzeumokba el szoktam menni, mert érdekel), mert nem értek hozzá és mert véges mennyiségű időm van..

.

6) Magyar kormánymédiát egyáltalán nem érdemes olvasni, ebben az ügyben sem. Több okból sem.

.

a) Az ott dolgozó sajtómunkások (nem újságírók) jelentős része buta, mint a föld. Tizenöt év politikai alapú kontraszelekció után az lenne a furcsa, ha nem így lenne. A teljes centralizáció sem segített a helyzeten, nyilván.

.

b) Ukrajnáról nem tudnak kb. semmit. Sokatmondó, hogy a kormánymédia sajtómunkásai három év háború alatt sem jutottak el még Kijevbe sem, nemhogy a frontvonal közelébe, pedig csilliárd forintból gazdálkodnak, tehát olyan dolgokat is meg tudnának odakint csinálni, amikre a független magyar újságíróknak egyszerűen nincs forrásuk. De nem teszik. Helyismeretük nincs, kinti kapcsolataik nincsenek, a magyarországi kormánypárti sajtómunkások közül ukránul is összesen csak egy tud valamennyire.

.

c) Nincs önálló véleményük, nem is lehet. Érdemes elolvasni Balavány György régi, 2013-as "Így működik Bayer Zsolt" című rövidke írását (a linket beteszem kommentbe) Onnan lehet tudni, hogy igaz, hogy Bayer soha nem kért helyreigazítást. Akkoriban még telefonon szólt oda Kubatov, hogy mit kell írni, ma már emailt kapnak a kormánypárti megmondóemberek, jellemzően a munkanap elején, de néha naponta többször is. Konkrétan meg van nekik mondva, hogy mit kell írniuk. Ergo, ha egyet olvastál, az összeset olvastad - tehát fölösleges túl sok időt tölteni vele..

.

d) Mivel tudásuk nincs, a mondanivalójuk pedig adott, ezért, ha olvasod őket, akkor maximum az emberi minőségükről tudsz meg bármi újat - de, lásd fentebb, tizenöt év kontraszelekció után mégis mire számítasz még tőlük...?

.

e) Ez hatványozottan igaz a Mandiner, a PS és a többi ilyen álintellektuális lerakat öntelt félhülyéire. Azt érdemes megkérdezni magadtól: mi az esélye annak, hogy valaki mindenhez, de tényleg mindenhez ért...? Ha ugyanis elhisszük, hogy nem lehet mindenhez érteni, akkor azokat definíció szerint nem érdemes olvasni, akik az égvilágon mindent IS kommentálnak..

.

7) A háború aktuális alakulása szempontjából rövid távon a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz az amerikai katonai támogatással. A pénteki találkozó után ugyan a Fehér Ház bejelentette, hogy felfüggesztik, de semmilyen részletet nem közöltek. Meg kell várni, hogy kiderüljön, hogy tényleg felfüggesztik-e, illetve, ha igen, akkor ez pontosan mire vonatkozik: csak a lőszerszállításokra (lőszerrel Ukrajna mostanra egészen jól áll), vagy a kommunikációs és hírszerzési támogatásra is.

Amint ezek az információk megvannak, lehet erről is tovább gondolkodni..

.

8. Attól, hogy önmagában a washingtoni találkozó miatt még nem kell Dunának menni, ez nem jelenti azt, hogy ne kellene fontos, hosszú távú tanulságokat levonni.

.

Az első és legfontosabb szerintem a Trump-adminisztráció teljesen kiszámíthatatlan, inkoherens, egyértelműen személyeskedő, sokszor amatőr működésére vonatkozik.

Ez nem hatdimenziós sakk vagy valamiféle "mesterterv", hanem sajnos nagyon súlyos inkoherencia.

.

Zelenszkij washingtoni látogatását a múlt hét végén határozták el, kedden jelentették be, Trump szerdán le akarta mondani, csütörtökön a britek és a franciák rábeszélték, hogy mégis fogadja Zelenszkijt, aki emiatt a felfordulás miatt csütörtökön csak későn tudott elindulni, hogy egyenesen a reptérről kellett a Fehér Házba mennie a jetlag miatt teljesen kimerülten, aztán pénteken meg történt, ami történt... nos, így nem lehet túlságosan sokáig működni.

.

Sokatmondó elem, hogy a félbeszakadt sajtótájékoztató után az ukrán elnököt és a delegációját konkrétan kidobták az épületből ("It is time for them to leave") ahelyett, hogy időt adtak volna maguknak és az ukránoknak is, hogy mindenki lehiggadjon egy kicsit és valamivel később aláírják azt a megállapodást, amiért Zelenszkij odarepült. Annyira hirtelen, impulzív döntés volt az ukránok kidobása Trumpék részéről, hogy a nekik szánt ebédet konkrétan végül a Fehér Ház személyzete ette meg.

.

Szintén fontos részlet, hogy miközben az AP és a Reuters tudósítóit ideológiai okokból nem engedték be, az orosz állami hírügynökség, a TASSZ tudósítója be tudott jutni a sajtókonferenciára úgy, hogy nem hívták meg. Valójában még a Fehér Házba sem lett volna szabad bemennie.

Az AP és a Reuters kitiltása "csak" ideológiai kérdés, a TASSZ bejutása viszont akut biztonsági probléma. A MAGA-s csapat láthatóan a Fehér Házat is képtelen egyelőre normálisan működtetni.

.

Idővel az adminisztratív működés nyilván javulni fog, de az alapvető kiszámíthatatlanság nem fog változni, ameddig Trump az elnök - sőt, várhatóan csak rosszabb lesz..

.

9) A második tanulság, hogy a Trump-adminisztráció logikáját tekintve is alapvetően másképp működik, mint bármi, amit az Egyesült Államoktól a második világháború óta Európában láttunk. (Latin-Amerikának több tapasztalta van erről, de ez mellékszál.)

.

Ennek a működési módnak az egyik fő jellemzője az extrém unilateralizmus, a pacta sunt servanda (a szerződéseket be kell tartani) elvénekvége. Trumpék készek egyoldalúan kilépni korábbi, szerződéses kötelezettség-vállalásokból, legyen szó akár civil szervezeti támogatási szerződésekről, akár hosszú távú, stratégiai-katonai megállapodásokból, illetve előfordul az is, hogy utólag megpróbálják átírni a feltételeket.

Az ukránokkal Scott Bessent pénzügyminiszter által aláíratni próbált nyersanyag-kitermelési megállapodásban Kijev nem kapott volna semmit, tényleg semmit - az amerikai narratíva ugyanis az volt, hogy ez a megállapodás a KORÁBBAN MÁR ODAADOTT amerikai fegyverek ellenértéke, noha a korábbi megállapodásban semmiféle ellenértékről vagy kompenzációról nem volt szó (ezért hívják katonai segélynek, nem kölcsönnek).

Némiképp extrapolálva mindez azt jelenti, hogy hiába állapodsz meg ezzel az amerikai adminisztrációval bármiről, SEMMIFÉLE biztosítékod nincs, hogy nem gondolják meg magukat egyik napról a másikra és kezdenek valami teljesen ellentétes dolgot csinálni.

.

Ugyancsak integráns része a működésnek a fenyegetőzés is. Ukrajnát folyamatosan a katonai támogatás leállításával fenyegetik, de említhető a Kanada és Mexikó elleni vámok egyik napról a másikra történő bevezetésével való fenyegetés, stb.

Szintén jó példa, hogy Trump negyvenöt percet ordibált Mette Frederiksen dán miniszterelnökkel a telefonban arról, hogy Grönland a végén úgyis amerikai terület lesz, bármit csinál is Dánia, stb.

.

A harmadik fő jellemző a szovjet szintű, extrém átideologizáltság. A MAGA jegyében olyasmiket is meglépnek, amik nyilvánvalóan ellentétesek Washington hosszú távú stratégiai érdekeivel. Az USAID-et 1961-ben hozták létre és a modern történelem egyik leghatékonyabb soft power befolyásolási eszközévé vált - amellett, hogy kulcsfontosságú humanitárius munkát is végzett. Egyetlen hónap alatt számolták fel, bármiféle hosszú távú végiggondolás nélkül. Ugyanez történt az Internatonal Republican Institute (IRI) működésének legnagyobb részével is, pedig az kétpárti támogatással működött, olyannyira, hogy Rubio külügyminiszter is board member volt. Semmi nem számít, beszántották ezt is.

.

A Pentagonban Hegseth védelmi miniszter arról beszél, hogy évi 7%-kal CSÖKKENTENI kellene a szervezet működési kiadásait - miközben Európától meg éppenséggel a katonai kiadások növelését várnák el. Mi az amerikai érdek abban, hogy miközben a Kínával való konfrontációra kellene készülniük, leépítik a saját haderejüket...?

Ezrével rúgják ki a szövetségi dolgozókat bármiféle épeszű tervezés nélkül - nagy kedvencem volt a nukleáris fegyvereket felügyelő ügynökség munkatársainak elküldése, ami kapcsán utólag jöttek rá, hogy hoppp, elnézést, rátok mégis szükség van, gyertek inkább vissza dolgozni...

.

10) A harmadik tanulság az, hogy a Trump-i vezetés tényleg arra készül, hogy nagyon jelentősen csökkenti a hozzájárulását Európa biztonságához, és ezt ráadásul nagyon gyorsan teszi. A fentiek fényében ráadásul az is erősen kérdőjeles, hogy a NATO-ban az amerikai kötelezettségvállalás vajon mennyire tekinthető hitelesnek.

És teljesen mindegy, hogy az itteni amerikai partnereink, katonai szövetségeseink mit mondanak, mert a Fehér Házban az elnök láthatóan bármikor meggondolhatja magát.

.

Nincs tehát visszaút a status quo ante-hez. Nem lehet ugyanis a Trump-érából hátralévő három és háromnegyed évet úgy "kibekkelni", hogy abban reménykedünk, hogy az amerikaiak nem csinálnak semmi extrémet. A remény az nem stratégia.

Ilyen értelemben tehát valóban véget érőben van a régi világrend.

.

11) A jó hír, hogy Európa ezt már láthatóan érti. Most, amikor ezt a posztot kiteszem, zajlik éppen Londonban az a találkozó Keir Starmer brit miniszterelnök kezdeményezésére és vezetésével, amin a meghívott európai és más szövetséges országok (Kanada, stb.) azon gondolkodnak, hogy együttes erővel mit és hogyan kellene tenni a kontinens biztonságának növelésére úgy, hogy az amerikaiakra egyre kevésbé lehet számítani. Az európai vezetők a problémát már egyértelműen értik. Két héten belül ez a harmadik ilyen csúcstalálkozó (kettő volt Párizsban, egy most Londonban.)

.

Ami kialakulóban van, az egy kormányközi alapon, az Európa biztonságáért (ideértve Ukrajnát is) tenni hajlandó országok szövetsége lesz. Nem EU-s keretben, mert a rendszeres magyar, eseti szlovák, ciprusi, stb. vétó és együtt-nem-működés vállalhatatlan kockázatot jelent egy olyan világban, ahol nem lehetünk biztosan benne, hogy mögöttünk áll az amerikai támogatás.

Ugyanezért nem is a NATO lesz a fő keret.

.

Megmarad a NATO is, de mellette kialakul valami olyasmi, mint a Nyugat-európai Unió (WEU) projektje volt 1948-tól, vagy az Európai Politikai Együttműködés (EPC) 1970-től. A kontinens együttműködni hajlandó országai - kiégészülve olyan szövetségesekkel, mint Kanada, bizonyos ügyekben Ausztrália, Új-Zéland, stb. együttesen, koordináltan lépnek majd fel Európa biztonságáért. Ukrajna támogatásának folytatása az első ilyen ügy, ez már zajlik is.

.

Európa biztonságának kormányközi alapon való támogatásában kulcsszerepet játszik majd a brit és francia nukleáris védőernyő, a német, norvég, svéd, brit és más, gazdag nemzetek katonai és pénzügyi hozzájárulása, a nagylétszámú és jól felszerelt török, finn és lengyel hagyományos haderők, a baltiak, románok, bolgárok tudása az orosz állam és hadsereg működéséről, stb. Mindez persze pénzbe fog kerülni. De biztosan nem lesz olyan drága, mint az orosz fenyegetésnek való behódolás lenne. Erről beszélnek most éppen Londonban..

.

12) Azokat pedig, akikben nem lehet megbízni, ebből egyszerűen ki fogják hagyni. Ez történik éppen most: Londonban nincs ott sem a magyar, sem a szlovák kormány képviselője. Nem is lesz.

.

A magyar kormány példátlan vaksággal még örül is annak, amit a Trump-adminisztráció csinál - noha a történelemből éppenséggel mi is megtanulhattuk, hogy kis országként egyedül maradni olyan világban, ahol a nagyhatalmak erővel érvényesítik az érdekeiket, ritkán szerencsés.

.

Hogy az Orbán-kormány mindezt ideológia megfontolásokból, nettó ostobaságból csinálja, vagy esetleg a vezetés egy része mostanra orosz ügynök, a várható végeredmény szempontjából mellékes.

A várható végeredmény ugyanis jelenleg az, hogy Magyarország teljes gázzal robog egy zsákutcában befelé.

.

U.i.: a választási győzelmet ambícionáló TISZA pártnak pedig külpolitikai téren többek között azon is gondolkodnia kellene, hogy hogyan lehet majd megtalálni a visszautat az európai szövetségeseink közé. Őszintén remélem, hogy ez a gondolkodás már zajlik.

Hosszú, de érdemes elolvasni.