#dobozok

[mitchellb25]

Ma volt sok-sok minden

Többek között:

- Van barista végzettségem is.

- .....Te! A barista az nem a juhász? :)

-...? Nem!...

- ....omfg! ...(miért? Miért csak az én agyam jár így????)

[arassea]

barátaim.jpg

[greenteaforbreakfast]

Egyik ismerős megvette az egyik erdei farmot, amiben minden berendezés bent maradt. Kibaszott nagy meló lesz kipakolni, de elképesztő kincsek is vannak. A három dolog, amit kiemelnék:

Homemade bogyószedő apparát, travel size.

Lemezjátszó, hozzá tartozó szekrénykével.

Telefonregiszter, vagy nemtom mi ennek a neve, de kurvajó. "Underphone" van ráírva, Mo-n is volt forgalomban. Lenyomod a megfelelő betűt, és felnyitja ott a noteszt. Teljesen érintetlen volt, soha senki nem írt bele.

Meg voltak még dobozok teljes fényképészfelszereléssel, szintén ebből az érából, egy teljes cipészműhely kicsit korábbról, egy teljes térképész/könyvelőiroda mindenféle mappákkal és kütyükkel, egy teljes bárszekrény, két rokka, meg még vagy 8-10 különböző hobbi/foglalkozás kellékei. Rengeteg gyönyörű kisbútor, vagy 30 régi bőrönd és táska, 10 nagy faláda, meg még amik nem jutnak most hirtelen eszembe.

Amúgy ez az:

A téli képek a két melléképület, mindkettő dugig minden szarral.

Én is akarok egy régi farmot.

[enk1du]

akkora

vidéki vagyok, hogy a szavazófülkébe is műanyag dobozokkal járok, mármint konkrétan egy nagy szatyor dobozzal, mert engem is vidéki anya szült, haza se mernék állítani dobozok nélkül. szerintem semmilyen szakértői gárda/szuperintelligens AI nem tudta volna olyan biztos kézzel összeállítani minden idők legellenszenvesebb szavazatszámláló bizottságát, mint ahogy a helyi hölgyeknek és uraknak sikerült ma összeállniuk egy képpé. legalább egyet sikerült vérig sértenem a jelenlétemmel, egy másikat pedig egyetlen apró nemmel, de a legjobb az volt, hogy a nevemet egy olyan csaj pipálta ki a papíron, aki eggyel fölöttem járt általánosba, és annyira látványosan játszotta el, hogy fogalma sincs, ki vagyok, hogy elég biztos vagyok benne, hogy olvassa T. Pmester Úr Facebookját. nem mondom, hogy nem jelentett hatalmas elégtételt, hogy legalább tíz évvel látszik idősebbnek nálam. aztán amikor vártam a pesti buszt a falu szélén, a másik irányba tartó járatról leszállt két nő, és az egyikük a TASZ Szabad pólóját viselte. a farmon, ahol élünk. bármi is lesz, az egy elég jó pillanat volt.

[plexi1120]

Szia! Hogy van a sziszád, és a mangód?

Szia kedves anon!

Köszi, megvan mindenki!

A mangó megállt a növekedésben, de továbbra sem hullatott el egy levelet sem.

Tigrissel egyre jobban összeszokunk.

Ha a konyhában vagyok, akkor megállás nélkül mondja, hogy enne. Ezt még meg kell tanulnom jobban viselni.

Jó cica amúgy, csak ritkán rosszalkodik, nem keresi állandóan a bajt.

Nem túl bújós. Napi kb 5 perc elég neki. De amúgy követ mindenhova, mindig a közelben van.

Ha nem vagyok itthon, akkor szinte végig alszik.

A dobozok nem érdeklik, de most pl pont belebújt egy zacskóba. :DD

[hobbygilda]

Egy kis olvasnivaló!!!!

Léni kienged

Léni hetek óta vajas meg túrós süteményt visz a hétkezdőkre. A HR-es kolléga vegán, Léni nem teheti meg vele, hogy ezt is vajjal csinálja. Illetve persze, megteheti, mindent megtehet, csak már nem lenne olyan jó érzés. A linzertészták tényleg csak vajjal jók, attól lesznek omlósak, és Léni ebből a legtöbbször nem bír engedni.

Oké, ezt a kekszet ezen a szombaton végül margarinnal csinálja, és ez is finom lesz, bár nem omlik, inkább törik. Hétfőn végül mind a két dobozzal elfogy, a HR-es kolléga pedig az anyukájának is félrerak párat. Léni is félrerak párat otthonra. A margarin annyival olcsóbb, mint a vaj, hogy egy kis adag kekszért már nem is érdemes belekezdenie, dupla adagot csinál.

Ha Zoltán tényleg feljön hozzá a héten, meg tudja kínálni akkor is, ha a találkozás csak a hét második felében lesz esedékes. Akkor Léni addig a hűtőben tartja, és Zoltán érkezése napján reggel kiteszi a kekszet a konyhaasztalra. Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki, nem miatta sütötte, és ezt Zoltánnak is nyomatékosítani fogja, ha rákérdez. Drukkol, hogy Zoltán ne kérdezzen rá. Ha Zoltán mégsem bukkan fel a hét második felében, majd berakja ezt is a mélyhűtőbe.

Ha most csinál egy kis tepsi rakott bármit, akkor abból pont nyolc adag lesz. Egyet felvisz Editnek az ötödikre, legalább vissza tudja neki adni a tányérját, amiben Edit hetekkel ezelőtt lehozott Léninek egy nagy adag túrógombócot. Megbeszélték korábban, hogy nem vacakolnak műanyag dobozokkal, ez azért így sokkal bensőségesebb. Egy másik adagot félrerak Krisztának, aki egész hétvégén dolgozni fog, és hétfőn pont jól fog neki jönni vacsorára.

Léni cserébe – vagy nem cserébe, mert végülis egyiken sem szeretik ezeket számon tartani –átsétál Kriszta kutyájáért a szomszédos kerületbe, és a héten egyszer megsétáltatja. Léninek van egy bevált alapreceptje, jó magyaros, a neten találta. Kevés dolgot képes megjegyezni hosszú távon, de ebben az esetben már tényleg kívülről fújja nemcsak a hozzávalókat, hanem azok pontos mennyiségét is. Van benne bőven fokhagyma, paradicsompüré, tejföl, majoranna, babérlevél, és néhány kivételtől eltekintve tényleg minden idény-, valamint primőr zöldséggel működik. Az Aldiban a cukkini kilója ezen a héten 1800, a kínai kelé pedig csak 399 forint. Felfoghatatlan különbségek.

Természetesen kínai kelből csinálja, és megint nem bírja megállni, hogy ne számolja ki egy adagétel anyagköltségét. Ennél jóval többet is megengedhetne magának, de amikor valami egyszerre ennyire olcsó és ízletes, egyszerűen örömmel tölti el. Ha három napig ezt eszi ebédre, és hétfőre visz az egyik kollégájának egy dobozzal, még akkor is el tud tenni két adagot a mélyhűtőbe.

Nem finnyás, a tejföl kissé megváltozott, túróra emlékeztető állaga fagyasztás és kiengedés után Lénit egyáltalán nem zavarja.

Sokat foglalkoztatják Lénit a műanyag dobozok is. A szónak nem abban a kicsinyes értelmében, hogy márpedig kerüljön hozzá vissza minden doboz, ami az övé, lehetőleg a saját tetejével együtt, hanem a szónak inkább abban az értelmében, hogy mennyire önálló életet képes élni minden egyszer és többször használatos doboz, amelyhez valaha köze volt az életben. Kriszta például gyűjti neki a vastagabb falú egyszer használatos dobozokat, amelyeket nyugodtan lehet többször használni. Nem adják őket ingyen egyik kifőzdében sem, jól zárnak, és Léni hálás Krisztának azért, hogy ezekkel a dobozokkal nem kell soha sem Krisztának, sem senki másnak elszámolnia. Kriszta kisméretű sztenderd kifőzdei dobozaiba pontosan nyolc darab túrós vagy almás pite fér, ha nem sikerül nagyon magasra a sütemény. Ha a pite magasabb lesz kicsit, akkor csak négy darab. Léni nem szereti egymásra pakolni az egyformára vágott süteményeket, de van, amikor ezt mégis szükséges megtenni.

Az anyja tavaszi műtétje után Léni minden héten mást sütött, és minden süteményből eltett a mélyhűtőbe egy kis dobozzal. A Szenteste után két nappal, a vonat indulása előtt negyven perccel kivette őket onnan. Így nyugodtan lehetett a ruhák között utaztatni őket, beleértve a lekvárral és a krémmel töltött süteményeket is. A két és fél órás vonatút alatt éppen megfelelő állagúra és hőmérsékletűre puhultak, mire a vidéki kisvárosba megérkezett.

Zoltán soha nem volt rászorulva Léni dobozaira. A száraz vagy omlós, ám mindenképpen kemény süteményeket, amelyeket Zoltán szeret, simítózáras zacskóba is lehet tenni, és úgy magával vinnie Zoltánnak az elkövetkezendő napokra. Zoltánnal a találkozásaik egyébként is mindig meglepetésszerűek, és nem kevés izgalmat rejtenek magukban. Mi van akkor, ha Zoltán ez alkalommal házikoszttal és saját dobozzal – pontosabban az anyja dobozával – érkezik? Vajon tud-e még valaha Léni más anyjának dobozából és más anyjának főztjéből enni? Mennyi merőben különböző dobozkultúra, mennyi önmagában is embert próbáló élet, gondolja pakolás közben Léni. Zoltán anyjának dobozát még véletlenül sem kéne a sajátjaival összekevernie.

Szaniszló Judit

[tuntetesinfo]

Ahogy arra nagy tétekben mertünk volna fogadni, a tulajdonosváltás után ismét fizetős lett a budaparti strand, ráadásul a nemzet vejéhez köthető cég profitál belőle. Ezért a nagy sikerű első Proli Piknik után itt a folytatás! Hozzatok magatokkal szigorúan proli kaját-piát, plédet, függőágyat és mindenféle strandkelléket! A tervezett program:

17:00 gyülekező, kipakolás és zsíroskenyér-készítés

18:00-20:00 Proli Strandolós Playlist ingyen sörrel

20:00 tétova kísérlet a betétdíjas dobozok visszaváltására a sarki Sparban

20:30 átvonulás a Dürer Kertbe, ingyenes afterparti.

Tüntessünk pokrócon fetrengve és sörözve azért, hogy a Duna-part újra a miénk legyen!

[csacskamacskamocska]

Tegnap azt basztam el,

hogy munka közben elkezdtem zenét hallgatni. Lehozott az életről. Most itt állok, egy egész használható élettel, és még azt se mondanám, hogy semmihez sincs kedvem, csak... ha érzékeny vagy a világra, akkor mindig érzékeny vagy, nem csak alkalmanként. Ha látod a fonákságokat meg az emberek "valódi" arcát, azt mindig látod, nem csak akkor amikor van erőd hozzá. Ha szerelmes vagy, nem múlik el csak attól, hogy itt az ideje. Ha megbántottak, az nem oldódik fel csak azért mert úgy teszünk, mintha meg sem történt volna. És, ha mindenki arra számít, hogy te majd megoldod, megvitatod, megcsinálod és lerendezed, akkor mindig elő kell kaparni a sarokból még egy kis lelkierőt a mosolygáshoz, hogy igen, ez csak természetes, hisz szegény kisöregek, mi a faszt csinálnának nélkülem? Amúgymeg, persze működik a világ nélkülem is, szerencsére, de egy kis ölelgetés már nagyon kijárna nekem. Nem tudom, hol kell a kuponokat beváltani? Cirka másfél éve volt, amikor indítottam egy projektet a melóhelyemen. Önfenntartónak volt tervezve. Ilyen "vidd el amire szükséged van és rakj a helyére valamit, amire másoknak szüksége lehet" Kb ez volt. Nem akarom a részleteit elmesélni. Fél éve megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A négyből három lerabolva. Kettőt kivontam a forgalomból és összeraktam a maradék cuccot 2 dobozba, a két központi helyen. Egyetlen emeleten vagyunk, 3 folyosón, nem nagy hely, amúgy kb 120 ember dolgozik itt. Tegnap megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A maradék kettő is lerabolva. Akik itt dolgoznak, azok többdiplomás, stabil anyagi háttérrel rendelkező, nem rászorult emberek. És képtelenek egy szociális, közösségi alapon működő dolgot fenntartani. „Az ember okos. De nagy tömegben buta és hisztérikus állattá válik. Ezerötszáz éve mindenki szentül hitte, hogy a Föld körül forog a világ. Ötszáz éve még mindenki szentül hitte, hogy a Föld lapos, és öt perce maga még szentül hitte, hogy a Földön csak emberek élnek. Vajon mit fogunk hinni holnap?” Az emberek, irigyek, önzők, kegyetlenek egymással. Azt mondjuk, hogy van amiért ölni tudnánk. A gyerekünkért, az anyánkért, a szerelmünkért. Ölni tudnánk, ha azzal megmentjük, megvédjük. De valójában kegyetlenül öldökölünk minden pillanatban. Rávilágítanál egy ellentmondásra, egy tudatlanságra, egy ferdeségre vagy betegségre? Ha megteszed, valakibe belemártod a kést. És néha persze nem lehet kibírni, hogy ne tegye meg az ember. Ez akkor szokott lenni, amikor a belső tartás gyenge, az önértékelés sebzett, a frusztráció tehetetlen dühé érett, és akkor kerüli az ember az érzelmeket, a lírai dolgokat, az intimitást is, mert fél, hogy összeomlik a látszat gondosan épített vára. Ha a saját gyengeségeinkkel nem tudunk szembenézni, a mások érzelmeit is utálni fogjuk. Két lábon járó szenzibilitás vagy – írta nekem valaki – annak minden előnyével és hátrányával. Nos, a való életben erről nem nagyon tudnak. Szerencsére. :) Ők élvezik az előnyét, én viselem a hátrányait.

[troger]

valami csak el van törve ebben a szegény macsekban:

- nem érdeklik a dobozok

- nem érdekli a puhaság, csak kemény felületeken alszik (tegnap éjjel végül a mosógépen, most is ott dekkol)

- száműzi magát a fürdőszobába

- nem ül az ablakban

- nem akar kimenni

eddig 3 szomszéd jelentkezett, mind azt hitte, én vesztettem el a macskát és keresem

ahol elvileg lakik, abból a házból még semmi hír

[brgzmpff]

Kurva nehezen osszeszedtem egy a dresscodenak szerintem megfelelő szettet, ami azért meg onazonos és még éppenhogycsak, de azért komfortos a ma esti fetis bulira, megmutattam a baratnomnek, és annyit mondott, hogy hat arusoknak csak atmegy 😂

De nagyon érdekes az a kérdés tenger, ami a bulival kapcsolatban kavarog a kis okos fejemben :)

Pl hogy a felszabaditokent felkínált dobozok nekem nem kényelmesek, és hogy megint a megfelelési kenyszeremet triggereli az egész dolog, és azt szeretném, ha a végső szett elsősorban nekem felelne meg.

[kiforditom-szetszedem]

Ki vagyok fáradva. Ettől eltekintve le kéne vezényelni egy költözést 10 nap múlva, de még semmi sehol. Sem dobozok, sem fuvar, sem segítség. 2012 februárban költözés, Júniusban költözés, 2013 júniusban költözés, szeptemberben újabb költözés, 2018-ban költözés, amin volt segítség de hamar elléptek, mert ugyebár "holnap munka", 2020-ban költözés, ott már meg sem jelent senki, namost még egy nagy költözés, 2024-ben, egy időre legyen elég, ez már saját házba, elég az albérletekből. Jó lenne, ha maradt volna energiám erre, de az sajnos ráment 4 év épitkezésre, amit 99%-ban megint egyedül vittem véghez.

[ultramegatroutman]

Gecc, megjöttek az ajándékcsomagokhoz rendelt dobozok, egy olyan dobozban, aminek nem volt alja, hanem így folpakkal körbetekergették. És ez baszki nem valami viszonteladó, hanem konkrétan dobozgyártó. :D

[fovarosiblog]

Az egész ország éhenhal, ha nincs otthon Carte d'Or-os doboza!

[kavekkozt]

Reggel felkeltem, a macskák SEHOL.

Keresem őket a zsákok meg a dobozok között.

Végül a Prézlit megtalálom, a vécé mögött reszket.

Hívom a Brióst, rázom a kaját, a macska nincs sehol.

Az egyetlen következtetés, hogy kiugrott a bukóablakon a másodikról és eltűnt.

Reggel hét óra van, papucsban és pizsamában járom a környéket mint valami őrült. Megyek 3 kört, rázom a jutifalatot, kiabálom hogy Briós Briós!

Hazaérek, öcsém is felébredt (ő segített tegnap elhozni a macskákat), ő is átnéz mindent a lakásban. Megerősíti, hogy a Briós nincs sehol, kimegy keresni.

Eltelik egy óra, megcsinálom a Vermisst! plakátot, megkeresem az összes helyi állatorvost meg hogy hol lehet nyomtatni.

Gyorsan felöltözök, kihúzom a fürdőszoba fiókot hogy megfésülködjek.

A FIÓKBAN BÉKÉSEN ALSZIK A MACSKA.

Ha vége jó minden jó, de azt a KÉT ÓRÁT ma reggel nem kívánom senkinek.

[lilcantina]

Két éven belül

a negyedik helyre költözni, végre talán elértük a célt, És ott állsz, hogy mennyi mindent kéne még megcsinálni, És ott a hét hónapos gyerek a hasadban, és így AHA nem, Mert a szúnyoghálóhoz fel kéne állni valamire, szóval nem, A szanáláshoz le kéne hajolgatni, szóval nem, A dobozok átrendezéséhez emelgetni kéne, szóval nem, Úgyhogy kínodban listákat gyártasz, telefonálgatsz, és igyekszel egyáltalában nyugton maradni, hogy a vérnyomásod ne dobja el magát az egekbe, hogy bébike ne akarja szétrúgni a belső szerveidet, és hogy messziről elkerüld a leesés-elesés-beütődés köröket. És közben mantrázod, hogy igaz, hogy még nincs egyben a kórházas cucc, És még nincsenek itt a babaholmik és a bababútorok és a babaruhák, És még hetekig nem lesznek itt a bútorok amikbe majd be lehetne pakolni a sok ládákat, De csak nyugodtan nyugodjak meg, mert minden időben a helyére kerül.

[lakotelepi-jamesdean]

Valaki tudja hány éves korban kell kezdeni a tejfölös/margarinos dobozok felhalmozását?