#dicsekvésekbe

[troger]

Lingvisztikai kalandozások

Megszületett az első németül - és szándékaim szerint németes arronganciával - írott, hivatalnak címzett méltatlankodó levelem.

A helyi munkaügyi központnak szól, és benne

Szemükre hányom, hogy pontatlanul rögzítették a foglalkozásomat, minek következtében a kvalitásaimnak egyáltalán nem megfelelő ajánlatokat kapok.

Felháborodok amiatt, hogy nem rögzítették a tervbe vett tanulmányaimat, és máris elkezdtek ajánlatokkal zargatni.

Mellékesen ķözlöm, hogy másik városba költözöm, tehát ráadásul bibi-beee

És végül meglepetésemnek adok hangot, hogy mindenféle ügynökségek a lakcímemre leveleket küldözgetnek, és határozottan követelem, hogy a GDPR értelmében azonnal fedjék fel, mely magánvállalkozásokkal osztották meg az adataimat.

Annyira nem vagyok májer, tudom, hogy nem hibátlan, meg biztos nem is annyira szigorú/ütős, amilyennek érzem, de büszke vagyok rá.

Ez amúgy nem csak kekeckedés, hanem a kisember visszavágása a sok genyóság miatt, amivel a munkanélküli regisztráció jár.

Mint utólag megtudtam, olyanokat írtam alá, hogy minden megküldött ajánlatra reagálok, azt feléjük igazolom, minden saját álláskeresésről is beszámolok havi rendszerességgel, minden tervezett utazásomat velük előre engedélyeztetem (!)...

És őszintén felháborít, hogy mindent egy tonna papíron küldenek, ezért extra partizánakcióként az állásajánlatokat tartalmazó mind az immár 45 darab A/4-es papírlapot vissza fogom nekik postázni a borítékokkal együtt. Majd ráírom, hogy BITTE RECYCELN

A legszebb az egészben - talán könnyedségem is innen ered -, hogy ennek a hercehurcának nincs komoly tétje: egyáltalán nem vagyok rászorulva a segélyre, de ha már jogosult vagyok rá, biztosítéknak elférne. A 2-3 hónapot, amíg nyelvet tanulok, költözök, és Hamburgban munkát találok, gond nélkül kihúzom a tartalékaimból.

Szóval ha végül alulmaradok a szkanderozásban, akkor sincs baj - nekem az egész csak nyelvlecke és gyakorlat civil kurázsiból, a tapasztalatokat mindenképp nyereségként fogom elkönyvelni.