#csukott

[ajtostolahazba]

Velem szemben lakott Bandi bácsi. Az ittléte olyan természetes része volt az utcaképnek, ahogy a 6-kor nyitó zöldséges vagy a Bandi alatt lévő dohánybolt. Sarkig nyitott ablakában üldögélt minden egyes nap, hajnaltól ejszakáig. Szarul látott, szarul hallott, így nagyon nehézkes volt vele kommunikálni, mert fel se ismert, csak hangról, de azt meg ugye egyre szarabbul értette. Kis műanyag tatyó volt kötélen, amit mindenkinek leeresztett, hogy vegyél már nekem 3 kicsit meg 2 sört, a tartóban mindig ott volt a lóvé... De nem tudtuk mi van, csak utólag állt össze a kép:

Látom a Fb-on, hogy 10 éves tacskó ingyen elvihető, mert apám már nem tudja ellátni... és Mutyi volt az, akit az egész környék ismert, a Bandi kutyája, egy okos, a végtelenség szelíd, kedves jószág, aki összenőtt az öreggel, jelzett neki, ha valaki ment hozzá, vigyáztak egymásra. Történt, hogy a Bandi 30valahány éves lánya bepaterolta Bandit egy otthonba. Volt nagy csetepaté, Bandi nem akart menni, a kutya nélkül, ő mondta, hogy abba belehal, ő el tudja látni magát, hagyják őt békén, de a lánya addig ment, míg gyámság alá nem vetette, így erővel el tudta paterolni. Azt tudtuk, hogy ez a rideg kurva egy rohadék, Bandival már vagy 6-7 éve magára íratta a lakást, havi 1x jött, hogy lebassza, hogy mi van itt, le se szarta. Volt, hogy én mentem hozzá kitakarítani, volt, hogy más, vittem neki karácsonykor kaját, ahogy más is, a lánya nem. Megszerezte végre a lakást. Fater a kóterba, a kutya meg...

Szóval kép a Fb-on Mutyiról. Én konkrétan belebetegedtem, hogy nem fogadhatom be. 10 éve panelban élt, Bandival aludt...Istenem mi lesz vele??? Aztán az egyik helyi kisboltos (Isten áldja érte) elkezdett szervezkedni, és találtunk neki szerető családot, akik orvoshoz vitték, oltatták, ivartalanították. Most derült ki, hogy a szerencsétlen kiskutya a Bandi "elhurcolása" után 4 teljes napra be volt zárva a lakásba. A 70 fokban. Se redőny, se függöny, csukott ablakok...csoda, hogy túlélte. Most végre jó helyen van, olyanoknál, akik tudják, hogy neki örökre már Bandi marad a gazdája,de akik szeretik, akik vigyáznak rá.

A retek nő, (mert nem találok rá emberi jelzőt) a 4.napon tette ki a hirdetést, hogy 1nap van elvinni, vagy viszi a gyepire...gondolom azt várta, hogy a kutya majd csak simán elpusztul, egy gonddal kevesebb...amikor az ismerősök elvitték és 60ezer volt az állatorvosi szla, nagy kegyesen beleadott 30-at. Én olyan szinten vagyok felháborodva ( de nem csak én, az utca is, olyan ez itt, mint egy falu, mindenki ismer mindenkit)hogy a pofáját a környékre ne tolja, mert meg lesz lincselve! Mennyire tud valaki utolsó pénzéhes mocsok lenni, hogy a saját apjával így bánjon(legyen az bármilyen, 83 eves)! Bandi bele fog halni. Őt Mutyi tartotta életben. Spontán penzgyűjtést csináltunk a befogadó gazdinak, mert azok meg olyan szegények, de első szóra megmentették ezt az ártatlan kiskutyát.

Nincs az emberi aljasságnak határa.:(((

[zeroz2ro]

Na, meg lehet nyugodni a picsába! Ugyan az orosz állami kémszervek feltörték a külügyi rendszereket, de csukott szemmel csinálták, nem láttak semmi bizalmasat!

[habkeinb0ck]

„Nem kell a virág, és nem kellenek a szép szavak. Nem vagyok álmodozó szűz, sem elsőbálozó, nincs felesleges időm se több. Minden esélyt megkaptatok. Ne akarjatok ti már semmit se tőlem. Nem kell a kábítás. Politikust választok, nem szeretőt."

Ezt a szöveget 29-én adtam le a patinás nyomtatott hetilapnak, amelynek felkérésére időről időre írok a közélet dolgairól. Tegnap gondoltam, kifotózok egy részletet, de a cikkem nem volt a helyén. Elfelejtettek bármikor is jelezni erről, így nem tudtam más lapnak odaadni. Aztán abban maradtunk, kiteszik online. Eleve azt kértem, hogy ne kerüljön fizetőfal mögé, a történtek után pedig már el is vártam. Úgy tűnt, átment a kérés. De nem. Őszinte leszek: nagyon dühös vagyok, nemcsak a maszatoló magyarázkodás miatt, hanem azért is, mert az elmúlt években általam írt szövegek egyik legfontosabbikának érzem. Ezért kiteszem itt, kimentem a fizetőfal rabságából a szöveget. A cikkért járó tiszteletdíjról természetesen lemondok. Szélesebb közönségnek szántam, úgyhogy most tényleg minden megosztást köszönök.

Politikust választok, nem szeretőt

Értem én, hogy fáj. Nem feltétlenül így képzeltem én sem. Álmomban magasabb volt, vállasabb, és hullámos hajú. Jobb volt a humora, higgadt, szarkasztikus. És pont azt gondolta a világról, amit én. Kézenfogva szaladtunk a virágos réten.

Csak hát ez nem egy (leány)álom, én pedig nem a szerelmet keresem. Mégcsak szeretőt sem.

Hetek óta kapom jobbról és balról, hogy szerelmes vagyok. Hogy neki bármit elnézek, hogy odavagyok érte. Pedig nem is tetszik. Látom az erényeit - a hibáit még inkább -, elismerem az eredményeit, a rátermettségét, és hogy olyasmit ajánl, amit régóta senki sem. Hogy megváltoztathatja az életem folyását, legalábbis kivezethet az alagútból, amelynek nem látszik fény a végén. Mégsem tetszik. Sajnálom. Nincs meg a kémia. Na de micsoda szerencse, hogy nem szeretőt keresek.

Mindenhol az ő arcát látom, mindenki róla beszél, akkor is, ha egészen más volt a téma. Ha akarnám sem tudnám elkerülni. Alanyi jogon is folyton szem előtt lenne, így viszont tényleg szinte csak ő van mindenütt, de nála jobbat nem mond senki. Ezért aztán akkor is ő lesz az egyetlen választásom, ha álmaimban magasabb volt, vállasabb, hullámos hajú, és a humora is jobb.

Kvintesszenciája lett a letűnt szerelmek keserű összegzéseinek. Benne, rajta keresztül mutatkozik meg mindaz, amiért régóta úgy éreztem, nincs kit választanom, az egyik ugat, a másik vakkant, de egyik se csinál semmit. Csak ígér. Most őrá ugatnak, vakkantanak, aludni sem lehet, úgy visszhangzik minden udvar a csaholástól. Tudjuk, közhely, a jeges rémülettől, félelmükben zajonganak így. Rettegnek, hogy beleszerettem. Pedig nem is.

Én csak azt vártam, hogy jöjjön valaki, aki véget vet a csaholásnak, de legalább tud vele mit kezdeni. Akinek ha mást nem, azt elhiszem, hogy legalább annyira elege van a felesleges zajongásból, mint nekem. Aki legalább úgy tesz, mintha meg akarná oldani ezt az elhúzódó migrént. Nem érdekel, hogy ajurvéda, homeopata vagy a nyugati medicinában hisz, amíg működik a gyógyítása, és én jobban lehetek. Nem akarom, hogy meggyőzzön, nem akarom, hogy elcsábítson, nem akarok vakon hinni benne. Azt akarom, hogy tegye a dolgát. És ne kelljen szeretnem, ne is akarja a szerelmemet, ne várja a rajongásomat, a kritikátlan odaadást.

Hetek óta hallgatom jobbról és balról, hogy csak szerelmes ne legyek, ő a sátán vagy annak a fattya. Nem értik, hogy nem nyílik az én szívem a szerelemre, a csábítók csukott kapukon döngetnek. Nem értik, hogy azzal nálam nem mennek semmire, ha szidják, hiszen nyitott szemmel megyek bele bármibe, már ha belemegyek. Nem értik, hogy elegem van a kérőkből, akiknek a legjobb ajánlatuk, hogy a másik még rosszabb. Nem ígérnek semmit, csak pusztulással riogatnak, ha őt - nem őket - választom.

Azt is unom, hogy hazudjanak róla. Mintha a befeketítésétől ők maguk szebbnek látszanának. Ráadásul hülyének néznek, azt pedig nagyon nem szeretem. Mindegy, ki csinálja. Nézd, a horogkeresztet véste az ajtófélfába! Én meg nézek értetlenül, hogy de hiszen az a küszöb, és nem horogkereszt, hanem hindu swastika. Hiszen még a pöttyök is ott vannak. Nincsenek, rosszul látod! Most nekünk hiszel vagy a szemednek?

Nektek higgyek? Mondanám, hogy hittem nektek eleget, de ez sosem volt igaz. Én csupán megadtam az esélyt, hogy tegyétek a dolgotokat, hogy kéretlen kérőből partnerré váljatok. De ti ezt sosem akartátok igazán. Mert az melós, ahhoz fel kell nőni, felelősséget vállalni, következményekkel szembenézni, kiállni arra a kurva szégyen(szín)padra, amikor nem teljesítettetek lófaszt sem abból, amit ígértetek vagy elhúzni a balfenéken, miután kiderült, hogy üres a közös kassza.

Azt mondtátok, együtt könnyebb, jobb lesz az élet, aztán tudjátok, mi lett? Lószar se. És akkor én adjak nektek újabb esélyt, mert a másik, akivel még nem próbáltam, biztosan rosszabb lenne? Mert ha majd most, uti-utoljára rátok bízom magam, megváltoztok? Én vagyok szerelmes, ezzel csúfoltok? Belőletek van elegem! Hiszen tönkretettétek a lányságomat, elraboltátok a legszebb éveimet. Pedig nem is tetszettetek soha. Ti sem.

Nem hiszek a nagy szerelemben, a tökéletesben még kevésbé. De bárki jobb, mint ti. Ha csak annyit megtesz értem, hogy nem néz hülyének, nekem már elég jó. Ha legalább úgy csinál, mintha érdekelnék a gondjaim, és mintha komolyan gondolná a - jónak tűnő - megoldásokat rájuk. Mintha egyáltalán érdekelné, miből van elegem. Mintha meghallana. Tudjátok, milyen szexi, ha valaki figyel rám? Még akkor is, ha csak úgy tesz.

Nem kell a virág, és nem kellenek a szép szavak. Nem vagyok álmodozó szűz, sem elsőbálozó, nincs felesleges időm se több. Minden esélyt megkaptatok. Ne akarjatok ti már semmit se tőlem. Nem kell a kábítás. Politikust választok, nem szeretőt.

Mérő Vera, Facebook

[newlifeprojects]

amugy ennyi dolga lenne, semmi tobb. evek ota, csukott szemmel is meg tudna csinalni, de mert egy kis akaratos onerzetes pocs, az istentudja, hogy milyen kedve lesz hozza. hogy ha sejti, hogy kap erte valami fasza jutalmat (a labdat), akkor hajlando kisetalni (ahelyett, hogyfutnal ugy, mint tegnap a nyul utan, kocsog!), ellenben ha .tudja., hogy van jutalom, akkor el se indul, hanem eroszakoskodva koveteli (ha rendesen figyelne, nem szabadna ugatnia sem kozben), es tuntetve ugy csinal, mint aki a labhoz parancsot sem erti. furmanyos kis dog ez (a hangomtol kerlek ne rettenjetek meg):

amit hallok az edzotol:

"VISZONYRENDEZÉS! valami el van csuszva a viszonyotokban!"

ha raszolok az a baj, ha nem szolok, akkor meg az, ha rosszkor dicserem, akkor elbaszom, ha nem dicserem, akkor osszetorom a lelket! ha sokat jatszunk, az a baj, mert a fejemre no, ha nem jatszunk, akkor nincs elegge szeretve!

[unconditionallylovepeoplesblog]

Ha megkérdeznéd,hogy mit szeretnék?

Közösen zenét hallgatni, feküdni a paplan alatt és zörgős papírból csokit enni. Rohanni hazáig az esőben és közben azon nevetni, hogy beázott a cipőnk és a vizes zokninkkal fogunk csatázni otthon. Pattogatott kukoricát dugni a füledbe, miközben ébredezel. Futni kifulladásig, míg meg nem fájdul az oldalunk. Énekelni neked a fürdőkádban, miközben szakállt formázok arcodon a habból... Kinyitni az összes ajtót és megmutatni neked a legtitkosabb világomat. Szomorkodni, nevetni, enni, aludni, ölelni, élni, megfázni, szenvedni, unatkozni. Hajnalban sms-ezni és egész nap csak egymásra gondolni. Télen befűteni a kocsimba és a hátsó ülésen pizzát enni. Megfogni a kezed, felugrani és beleüvölteni a szélbe, hogy SZERETLEK!! Összekócolni a hajad és gyógyszert tenni a szádba, mikor lázas vagy. Ülni a tóparton egy üveg borral és a világ dolgairól elmélkedni a narancssárgán ropogó tűz mellett. Nézni egymást hosszú perceken keresztül, hátha meglátjuk a másik szemében a lelkét is. Kimondani azokat a szavakat, amiket nem lehet. Csukott szemmel rábökni a térképre és elmenni messzire! Tervezni, nosztalgiázni, vágyni, alkotni. Összebújni szorosan és dacolni a világgal. Ápolni, dédelgetni a kapcsolatunkat, mint rakoncátlan, rossz gyereket. Az árral szemben úszni a Dunában, lesüllyedni, fuldokolni és megmenteni egymást. Vonaton, moziban, liftben szeretkezni. Átállítani az órát, hogy még velem lehess. Szerelmes cetliket csempészni a pénztárcádba. Dobogó szívvel várni, mikor villan fel a neved a messengeren. Nézni a kezedet és megroppanni a boldogságtól, hogy VAGY ,és hogy ismerhetlek. Simogatni a hátad, miközben alszol. Rád bízni minden fájó titkomat, a tenyeredbe tenni teljes önmagam. Kiröhögni a szivárványt és a naplementét, hogy közel sem olyan giccses, mint a mi halhatatlan szerelmünk. Az illatodba burkolózva élni és a szívdobogásodra álomba merülni. Azt hiszem, én csak ennyit szeretnék.

[takemetochurch13]

S lehet legjobban te ismertél, mert a csukott ajtón is belibbentél

[liketwins]

Változások

Soha többé nem vakít el hamis arany fénye Soha többé nem helyezhetsz préda szerepébe Régen szemeiden keresztül vizsgáltam a világot De veled volt baj, nem is velem. Mondd meg, téged ki bántott? Egy pillantásom porba dönt, megváltoztam, látod Te nem változtál, és nem értem, hogy van még barátod Végre nincs felettem hatalmad, a lelkedbe látok Nem tudom, miért hittem, hogy áldás vagy, nem átok

Egykor bezárkóztam, elhallgattam a szavam Fuldokoltam, émelyegtem, megmérgeztem magam Ma rutinosan, csukott szemmel is legyőznélek bárhol De nyitva van, lásd, tekintetem abúzussal vádol

[diogenesz2020portugal]

"Gyakran vagyok türelmetlen. Sokat kiabálok, könnyen kijövök a sodromból. Bár még soha nem emeltem kezet a gyerekeimre, többször éreztem már azt, hogy legszívesebben én is fájdalmat okoznék nekik, amiért úgy felbosszantottak. Mintegy húszféle ételt főzök felváltva, a séták közben máshol jár az eszem, sokszor nincs türelmem minden bogárnál, virágnál megállni, lehajolni. Esténként könyvből mesélek, sokszor csak ülök a gyerekek mellett, és nincs türelmem a valódi játékhoz. Unom a bárgyú mesekönyveket, szeretnék két mondatot úgy váltani egy felnőttel, hogy nem szakít félbe senki, és minden vágyam csukott ajtó mellett pisilni. Szeretném hasznát venni a két diplomámnak, a négy általam ismert idegen nyelvnek, az élettapasztalatomnak.

Hívnak vissza dolgozni. Felelős beosztásba, izgalmas területre, még izgalmasabb időszakban, tehetséges munkatársak közé. Nyolc órában.

Fel-le, fel-le, fel-le. Repül a hinta, kacag a kislány, én pedig nem tudom, menjek vagy maradjak.”

Novák Katalin írta ezt 12 éve. Mint magánember. A Terézanyu pályázatra.

Hol van ez a nő, amikor ma azt hazudja nyilvánosan az ország nőinek a pofájába, hogy minden nő maradjon a konyhában? Ő lenne a legbefolyásosabb magyar nő. És annyit se tesz a női jogokért, mint a macskám. Szégyene önmagának, szégyene az országnak.

[rosszulorzott]

Pilinszky János: Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem, a partra űzve ballagok, az égi semmi habja elkap, játszik velem és visszadob. Nem is tudom, miért vezeklek? Itt minden szisszenő talány, ne fusson el, ki lenn a parton, e süppedt parton rámtalál. S ne félj te sem, ne fuss előlem, inkább csittítsd a szenvedést, csukott szemmel szoríts magadhoz, szorits merészen, mint a kést. Légy vakmerő, itélj tiédnek, mint holtak lenn az éjszakát, vállad segítse gyenge vállam, magam már nem birom tovább! Én nem kivántam megszületni, a semmi szült és szoptatott, szeress sötéten és kegyetlen, mint halottját az itthagyott.

[talan-depresszios-vagyok]

Kaptál tőlem egy tisztalapot. Újra bizalmat szavaztam Neked, minden fájdalom és bántás ellenére. Erre Te micsináltál? 2 nap alatt eljátszottad. Nem szakítom meg a kapcsolatomat Veled, mert én valóban szerelmes vagyok még, de innentől nem járok csukott szemmel a világban.

[ejjeligondolatok0822]

053.

Vajon mi lett volna, ha...

Vajon mi lett volna ha előbb találkozunk?

Vagy mi lett volna, ha nincs semmilyen zavaró tényező, csak te és én.

Ha neked sem lett volna egy másik L-ed, és nekem sem egy másik B-m.

Vajon hogy alakult volna minden?

Vajon boldogabbak lennénk együtt?

Egy biztos, ha te lennél az én B-m, valószínűleg nem ülnék most a régi kedvenc padunkon a múlt keserédes emlékeibe süllyedve, csukott szemmel, azt képzelve, hogy itt ülsz mellettem és fogod a kezem.

-Éjjeli gondolatok, nagyon sokadik rész

[troger]

hangüzenetek a randivonalon

merthogy ez a kontextus (olvassatok nótokat, de amúgy tényleg minden tapasztalat érdekel, és tök jó lett a thread), nem az, amikor a részeg haverod összefüggéstelen hablatyolást küld hajnali 3-kor, vagy a nagyi üzenetére nézve már úgyis tudod, hogy mi lesz benne, mert mindig hasonló

hanem amikor átgondolt mondanivalóról van szó, ráadásul egy ismeretlentől

eddigi tapasztalataim szerint pont ahogy a jutkával azt megéltem tegnap este, az ismerkedésnél is az történik, hogy a képes, szöveges és csetelő profil mögötti ember ebben a pillanatban még nem ölt ugyan testet, de egy újabb dimenzióját mutatja meg az elidegeníthetetlen énjéből

életre kel, megjelenik

praktikusan nézve, az egyik eset a következőképpen alakult eddig

---

3 középhosszú üzenetváltás

hangüzenet tőlem 1:44, plusz egy rövid szöveg

hangüzi tőle, 4:55

válasz tőlem 5:44, plusz telefonszám

whatsappon hangüzi tőle, 6:51

---

itt a hangüzenetek között minden fordulónál 16-24 óra telt el (!), és a maira már nem is számítottam, elengedtem őt is mostanra

(a whatsappra váltással visszaigazolta, hogy találkozni szeretne, úgyhogy)

most megint rá kell hangolódnom erre az emberre lélekre, mielőtt meghallgatom, de azt már tudom az előzőből, hogy a hangja

meleg, intelligens, határozott, vidám

és a médiumnak hála, átadhatom magam neki csukott szemmel ellazulva, minden idegszálammal rá figyelve

akárhányszor 😻

"The medium is the message"

Marshall McLuhan

[youaremycloud]

azért azzal nem áltatom magam, hogy hú de túl vagyok ezen a kapcsolaton

mert nyilván nem

ez így egészséges

tisztességes vagyok ezzel a kapcsolattal és hagyom, hogy úgy múljon el ahogy el kell, nem sürgetem

de minden nap egy kicsit nyitottabb vagyok a világra, és hagyom hogy azok a bizonyos ajtók kinyíljanak, ha már az élet úgy akarta, vagy te, hogy a tiéd bezáródjon

nem tehetem meg magammal, hogy addig bámulom azt a csukott ajtót, hogy észre se veszem, ha kinyílik egy másik

ez a mai napi tanulsága a gyógyulás napjainak

[newlifeprojects]

haverom minden evben a lakas valamelyik helyisegeben kolt, regebben anyitott fodemu eloter nyitott oromfalanak tetejen, vagy a szekrenyen, aztan az utobbi par evben a furdoszoba falifogasra tett napozogyekenyein, de volt mar, hogy karnison vagy a konyhaban rakta meg. az eloszobaba az orom faburkolatan kivagott szivecskeken jott be, a lakasba meg a nyitott ablak-csukott zsalun keresztul. .valakinek. azonban ez nem tetszett, mert nem akart takaritani utana (sokat nem is szartak, a moha hullott olykor a feszekbol inkabb), meg labujjhegyen ovatoskodni abban a par napban, amig kireppennek a csirkek, ugyhogy eloszor az eloszoba szivecskeit ragasztotta be, aztan becsukogatta az ablakokat is, hogy ne tudjon bejonni az allat. de jofejsegbol hajtogatott feszekalapot, amit a hatso eloszoba (igenigen) bejarata folotti eloteto gerendajara tett. haverom azonban ugy gondolta, hogy sokkal idealisabb helyet talal, ha mar be nem johet, es belefeszkelt a szemmagassagban levo, kozvetlen a bejarati ajto mellett logo kis viragtartoba, amit en kulcstartonak hasznalok olyankor, ha elmegyek itthonrol, de nem messzire:

na most meeg nem talaltam ki, hogy hogyan fogunk itt egymas mellett bekeben letezni, merthogy az elet konkretan ettol az ajtotol - es viragfeszektartotol - fel meterre zajlik reggel het es este tiz kozott, az ajto nyitva, gyakorlatilag itt szunik meg a kint es bent kulon ter lenni...

[vanista]

Nem számít az, hogy valaki hogy néz ki

Nem számít szerintem médiában, politikában, vagy akár a hétköznapi életben sem. Minden ember valahogy kinéz. Reggel felkel, kinyitja a szemét, van, hogy álmosan, van, hogy élénk, vidám tekintettel, és kinéz. Ha megy a boltba, akkor is. Ha eszik, akkor is. Kivéve, ha csukott szemmel eszik. Ettől még nem jó, vagy rossz ember.

Vasárnap van, ilyenkor szabad.