#csengey

[csodaturmix]

Add át

[fouldchildtiger]

A RÓZSADOMBI PAKTUM - A BÉKÉS ÁTMENET

Elő kellett vennem a témát, mert ez az a Paktum, amelyről nem lehet beszélni. A Paktum, melynek említése egyszer sem történhet meg főáramú médiában. A Rózsadombi-paktum, mely egyesek szerint a békés-átmenet kulcsa, mások szerint pedig mai napig kiható nettó hazaárulás volt. Az első ismert leírása a titokzatos paktumnak egy 1992. február 20-án, az egyesült államokbeli Akron városában megjelent cikk volt. Az Amerikai-Kanadai Magyar Életben megjelent írást Dömötör Tibor lelkész, 1956-os emigráns írta Bakos Gyula álnéven. A számos újraközlés során a kezdeti, 1991. március 15-i keltezés 1989. március 15-ére változott. A ,,titokzatos villa" mélyén - a távozó szovjet hadsereg tábornoka, - a KGB, a CIA és a Moszad emberei, - az amerikai követség első titkára, Mark Palmer,aki végig figyelemmel követte a változásokat és ügyel hogy sehol ne legyen számonkérés. - valamint a katolikus egyház részéről Paskai László, - a Mazsihisz részéről Zoltai Gusztáv, - valamint öt magyar politikai vezető, név szerint Antall József és Demszky Gábor későbbi főpolgármester, valamint Horn Gyula, Pető Iván és Göncz Árpád vettek részt a sorsdöntő találkozáson, befejezésre megérkezett Boross Péter. A paktum lényege a kommunista hatalomátmentésben, a gazdasági fejlődés 'keretek között tartásában', a privatizációban és a külföldi érdekszférák kijelölésében öltött testet. Később ,,beteljesült jóslatként" igazolta a paktumban leírtakat a baloldal gazdasági megerősödése, a posztkommunisták hatalomátmentése és a minduntalan felvetett, majd elmaradt és soha meg nem történt politikai elszámoltatás. 1992-ben közzétett Rózsadombi Paktum szövege és pontjai: 1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról. 2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért, és volt katonák nyugdíjáról. 3. Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése Szovjetunió és Magyarország között. 4. Mindennemű szovjetellenesés kommunista ellenes tevékenység megakadályozása. 5. A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió és Magyarország között. 6. A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése. 7. A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése az esetleges megtorlástól. 8. A volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon. 9. Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe. 10. Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében. 11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása. 12. A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása és háttérbe szorítása ,lásd Romhányi László-rendező(Magyarok Nemzeti-Szövetsége) , Csengey Dénes ,Csurka István,Csoóri Sándor ,Für Lajos,Lezsák Sándor, Torgyán és Orbán és keresztény szociál-demokrata párt (volt Kétly Anna pártja )újra szervezése. 13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni. 14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal. 15. Románok, jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot. 16. Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik. 17. A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni. 18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősítheti gazdasági befolyását a magyar életben. 19. Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására. 20. Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.

[kalapacskapitany]

Hát akkor már ahogy Csengey írta:

"A Bajkál tó partján, kint a sekélyben a bokámat megmosom. A lábbilincs- Vive la republique! -, még vérzik a nyoma. Hát mostantól úgy, úgy leszek végleg, mint magvaszakadt hazám: e birodalom mélyén nem fogannak tőlem már új harcok soha."

Ezután a Most vagy soha! című Petőfi-filmre terelődött a szó, aminek Rákay az egyik írója és a kreatív producere is. Arról, hogy vajon milyen lesz majd a film fogadtatása, azt mondta, hogy előre meg tudja írni a leendő kritikákat. A filmben a dokumentált történelmi események és szereplők mellett fikciós történetszálak is lesznek, ezért a film úgy fog kezdődni, hogy „nagy felirat, üzenve az előzetes fanyalgóknak, hogy »Ahogy történt és ahogy történhetett volna«, és akkor innentől kezdve mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy mi az, ami igazi, és mi az, ami fikciós”. - Telex

Fikciós történelmi film. Az igen!

[holdakcsillagok]

Úgy is lehetne kezdeni, hogy május, hogy még ilyen májust egyik év sem hozott, egy szívbeteg évtized fürdőzik fényben, egy rosszul öltözött, egy állami gondozott, és az orgonabokrok tövében piheg, a virágzat fölötte színpompás sátort feszít. Hát így lehet májusban halódni szépen, e szépséges dalban, mely épp kezdődik itt.

Csengey Dénes, „Szanatórium ’86 (májusi üdvözlet Leonard Cohennek)”, részlet

[tobbpenztazembereknek]

„Nem nekem kellett bátornak lennem, hanem azoknak, akik a nyolcvanas, kilencvenes években írtak, felszólaltak a hálózat ellen. Ők tényleg veszélyben voltak. Most csak két embert említek: Csengey Dénest és Krassó Györgyöt, mindketten elég bátran nyilatkoztak, beszéltek írtak és mindketten fájdalmasan korán mentek el” – mondta az egyik első kérdésre Mező Gábor, akinek műve főszereplői között

ott található Bolgár György, Havas Henrik, Gyárfás és Vitray Tamás.

„Rendszerszerű volt, hogy a volt ÁVH-sokat átirányították a kultúra, a külkereskedelem és a média területére. Ezek kiemelten fontosak voltak. Mondok egy példát. Ipper Pál megérkezett a Rádióba, ő egyébként ÁVH-s volt, aztán Amerikában dolgozott, nyilván a hírszerzésnek is bedolgozva. Mit csinált a Rádióban? Elindította a híres 168 Órát a Rádióban. Ez ugyanúgy – ahogyan később a „reformer” Reform – egy tudatos terv része volt. A belső kritikát ebben megengedték, nagyon érdekes műsor volt, olyan dolgok is elhangzottak, amik máshol nem. De ez az egész ki volt találva. És Ipper Pál olyan embereket vett maga mellé, akikben tökéletesen megbízott. Ott volt Mester Ákos, akinek nagyjából ismert a riporteri pályafutása és a politikai pártállása, vagy a ma is aktív Bolgár György [a nyolcvanas években amerikai tudósító…] és a többiek. Ők továbbvitték ezt a szellemiséget. Ők sohasem húztak sem a jobboldal, sem a nemzeti oldal felé, ezt az átmentős társaságot képviselték” – mondta Mező, rámutatva arra, hogy kikből lehetett a múlt rendszerben médiacsillag.

„Ha megnézzük a ’88-as, ’89-es cikkeket, a Népszabadságot, a Reformot, a Világot és a többi ismert és ismeretlenebb lapot, akkor össze sem lehet számolni, hány írásban és publicisztikában sulykolták a békés átmenetet. Megírták, hogy a társadalom legfontosabb feladata a békés átmenet segítése. Ezzel párhuzamosan folyamatosan lejáratták a radikális embereket, például Krassó Györgyöt. Ugyanúgy a Reformban, ahogyan a Nap TV-ben. Ment ez a békés átmentés duma, hogy a háttérüzletelés zavartalan legyen,

másrészt lejáratták azokat, akik fel mertek lépni ez ellen” – mondta Havasékról a szerző.

[pokmajom]

Azért jó a Cseh Tamás életművet a spotify-on hallgatni, mert a prózai részek önálló számokként vannak fent és shuffle play-el hallgatva, egész más dalok jönnek a szöveges felvezetők után, de úgy is mindig jó.

Azért Csengey Dénes is csodálatos dolgokat tudott írni, de ennél például nem tudom, hogy az írói tehetség miatt ilyen aktuális, vagy egyszerűen csak mert visszasodródtunk a pisameleg későkádárizmusba.

Kíváncsi vagyok, hol lenne most Csengey, ha nem hal meg olyan fiatalon. Vérben forgó szemekkel vízionálna változatos összeesküvéseket kormányzati propaganda műsorokban, vagy csendesen emésztgetné az alkohol a megmaradt részeit.

[plumsworld]

Régi márciusok emléke kísért

Kamaszkorom kedvenc nemzeti ünnepe március 15. volt. Talán azért is, mert hivatalosan nem volt nemzeti ünnep, munkaszüneti nap sem volt, iskolába ugyan elvárás volt kokárdában menni, de nem szerették, ha túl nagy, nemigen szerették, ha az ember túl közel lófrált a Petőfi- szoborhoz, az Örökmécseshez vagy a Bem-szoborhoz. Az úgynevezett Három tavasz ünnepével próbálták meg semlegesíteni - márminthogy egy ív lenne március 15., március 21. (fiatalabbak kedvéért: a Tanácsköztársaság kikiáltása) és április 4. (a Felszabadulás ünnepe, ahogy akkor mondták). Abban a kádári szürkeségben a nyolcvanas években jól esett tüntetni, lerakni virágokat, valamennyire még békésebb március 15-én is tiltakozónak képzelni vagy talán tudni magunkat. Kevéssé reflektálni arra, hogy kinek mekkora kokárdája van, kinek milyen népi szőttes táskája vagy fekete öltönye - ki helyezi a hangsúlyt elsősorban március 15. polgári demokratikus tartalmára ki pedig elsősorban függetlenségi tartalmára, s kiben van valahol egyensúlyban a kettő. De egészen biztosan úgy éltem meg március 15-ét akkor, mint egy szikrányi forradalmi eseményt, egy napot, amely megváltoztatta a világot. Aztán március 15. központi jelentősége némileg elkezdett csökkenni számomra. Nem azért, mintha nem gondolnám fontosnak a tartalmát - hanem azért, mert március 15. kontextusa értékelődött fel bennem. A reform-országgyűlések két évtizednyi sorozata, amelynek során hazánk akkori legnagyobb politikai elméi próbálták meghatározni az ország jövendő útját, lefektetni a modern Magyarország alapjait. Kétségtelen, hogy ennek a korszaknak a szereplőit idealizáljuk, de mégiscsak páratlanul elhivatott generáció volt ez, bizonyos értelemben valóban nem termelt ki a magyar politikai még egy ilyen generációt. Ettől az idealizálástól hajlamosak vagyunk távolról úgy látni vagy úgy gondolni, mintha itt valami példátlan nemzeti egység valósult volna meg, mintha ezek az emberek egyek lettek volna a célban, egyek a módszerekben. Miközben persze tudjuk, hogy mást gondolt az arisztokrata Széchenyi, mást a szintén arisztokrata Batthyány vagy Wesselényi, mást a centralista Eötvös és Szalay, mást Kossuth. Amit nem szabad elfelejteni, hogy hosszas intellektuális és országgyűlési küzdelem fejlesztette ki azt a gondolati keretet, határozta meg azokat a szavakat, amelyek készen álltak március 15-én az ifjak számára. Nem kizárólag március 15-ből, a Nemzeti Múzeum soha nem volt lépcsőjéből, a Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatásából, nem Heckenast Gusztáv segítő súgásából, hogy foglalják le a nyomdagépet lett, március 15-ből 1848, hanem mindabból, ami felhalmozódott 1825 óta. Ezekből és március 15-ből együtt lettek az áprilisi törvények, amelyek radikálisan új alapra helyezték Magyarországot. Egyébként a Habsburg Birodalmon belül, és ezt Jellasics támadásáig senkinek nemigen állt szándékában bolygatnia - sőt, többen éppen ettől, hogy a magyar és a Habsburg-lojalitás feloldhatatlan konfliktusba került, hasonlottak meg és váltak le a forradalom útjáról. Ha szabad annyi aktualizálást: számomra most éppen a gondolat, a merész politikai vízió hiányzik az ellenzéki politizálásból. Igen, a Momentumnak van választási programja, van EP-választási programja, van büszkeség Budapest-víziónk is - de ha az össz-ellenzéki ajánlatot nézzük, a közös lista ötletén kívül nincs gondolat, nincs vízió, hogy - mi legyen akkor, amikor már nem Fidesz van - hogyan fogunk tudni oda elérni - mit kell ahhoz most tennünk. Enélkül a politikai vízió nélkül, a saját reformkorunk nélkül, a politikai nyelv meghódítása nélkül nagyon nehéz lesz győzelmet elérni és utána működőképes országot csinálni. És ehhez nem elég az, ha ünnepi beszédekbe beleszövünk reformkori idolok más szövegkörnyezetben, más politikai helyzetben elhangzott vagy papírra vetett szavai közül vett jól hangzó idézeteket. A saját korunk lényegileg más - a saját gondolkodóinknak, saját politikusainknak kell a saját korunkhoz és helyzetünkhöz illő gondolatainkat kitermelniük. És ebben nem sokat segít a teljes ellenzéki térfélen érzékelhető értelmiségellenesség sem. És ha már kamaszkor, ha már nyolcvanas évek. Tegnap elmentünk a Blinken OSA archívumba, ahol a Fekete Doboz tudosítását vetítették az 1989. március 15-i megemlékezésről. Amit Szilágyi Saci Sándor koreografált, amelyen Cserhalmi György mondta el az aktuális 12 pontot (valószínűleg élete legnagyobb szerepében), Csengey Dénes (MDF) foglalta le a magyar televíziót ("Nem kell tőlünk félteni a televíziót, nagyon fogunk vigyázni rá, mert a miénk!"), majd a Kossuth téren Orbán Viktor (Fidesz) és Kis János (SzDSz) mondott beszédet. Én akkor nem voltam ott, azt hiszem, pont Pécsen éltem, Luca pont négy hónapos volt, lusta voltam utazni, barátaim voltak ott sokan, ebből kicsit olyan lett, mintha én is ott lettem volna. De megdöbbentő volt nézni a filmen, hogy kicsit másfajta ruhákban, mobiltelefonok nélkül, de ugyanolyan testtartásban, ugyanazokon az útvonalakon, ugyanazokat a dolgokat skandálva (demokráciát, pl) vonulunk most is, mint harminc éve. Az örök visszatérés. Nem mondom, hogy nem változott közben semmi, hiszen mégiscsak volt közben néhány jó évünk, de kormányzat és társadalom viszonyát, a népszuverenitás érvényesülését tekintve nagyon hasonló helyen járunk, mint ahol jártunk 1989-ben. Az idióta tekintettel tapsoló Deutsch Tamás előtt Orbán olyan megsemmisítő kritikát mondott az éppen fennállóról, amelynek csaknem minden szavát elmondhatná ma is a saját rendszere elleni kritikaként. Nem tudok a mai március 15-én nem arra gondolni, hogy mi mindent árult már el ez az ember és mi mindent fog még. Addig is megyek ki a Ligetbe Momentumos piknikre. Társasjáték, beszélgetés, könnyedség, barátkozás. Utána pedig délután tüntetés. Gyertek, emlékezzünk együtt. (alább, kommentekben az események és a film linkje is.) (a fotó forrása: Nagy Piroska képei, holvoltal.reblog.hu - azt hozzá kell tenni, hogy ez a kép 1988. március 15-én készült, nem pedig a hivatkozott 1989-esen.)

Kerpel-Fronius Gábor 

[foulchildtiger]

A RÓZSADOMBI PAKTUM - A BÉKÉS ÁTMENET KULCSA VAGY A RENDSZERVÁLTÁS NETTÓ HAZAÁRULÁS VOLT? Elő kellett vennem a témát, mert ez az a Paktum, amelyről nem lehet beszélni. A Paktum, melynek említése egyszer sem történhet meg főáramú médiában. A Rózsadombi-paktum, mely egyesek szerint a békés-átmenet kulcsa, mások szerint pedig mai napig kiható nettó hazaárulás volt. Az első ismert leírása a titokzatos paktumnak egy 1992. február 20-án, az egyesült államokbeli Akron városában megjelent cikk volt. Az Amerikai-Kanadai Magyar Életben megjelent írást Dömötör Tibor lelkész, 1956-os emigráns írta Bakos Gyula álnéven. A számos újraközlés során a kezdeti, 1991. március 15-i keltezés 1989. március 15-ére változott. A ,,titokzatos villa" mélyén - a távozó szovjet hadsereg tábornoka, - a KGB, a CIA és a Moszad emberei, - az amerikai követség első titkára, Mark Palmer,aki végig figyelemmel követte a  változásokat  és  ügyel hogy sehol  ne  legyen számonkérés. - valamint a katolikus egyház részéről Paskai László, - a Mazsihisz részéről Zoltai Gusztáv, - valamint öt magyar politikai vezető, név szerint  Antall József és Demszky Gábor  későbbi főpolgármester, valamint Horn Gyula, Pető Iván és Göncz Árpád vettek részt a sorsdöntő találkozáson, befejezésre megérkezett Boross Péter. A paktum lényege a kommunista hatalomátmentésben, a gazdasági fejlődés 'keretek között tartásában', a privatizációban és a külföldi érdekszférák kijelölésében öltött testet. Később ,,beteljesült jóslatként" igazolta a paktumban leírtakat a baloldal gazdasági megerősödése, a posztkommunisták hatalomátmentése és a minduntalan felvetett, majd elmaradt és soha meg nem történt politikai elszámoltatás. 1992-ben közzétett Rózsadombi Paktum szövege és pontjai: 1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról. 2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért, és volt katonák nyugdíjáról. 3. Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése Szovjetunió és Magyarország között. 4. Mindennemű szovjetellenesés kommunista ellenes  tevékenység megakadályozása. 5. A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió és Magyarország között. 6. A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése. 7. A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése az esetleges megtorlástól. 8. A volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon. 9. Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe. 10. Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében. 11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása. 12. A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása és háttérbe szorítása ,lásd Romhányi László-rendező(Magyarok Nemzeti-Szövetsége) , Csengey Dénes ,Csurka István,Csoóri Sándor ,Für Lajos,Lezsák Sándor, Torgyán és Orbán és keresztény szociál-demokrata párt (volt Kétly Anna pártja )újra szervezése. 13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni. 14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal. 15. Románok, jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot. 16. Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik. 17. A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni. 18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősítheti gazdasági befolyását a magyar életben. 19. Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására. 20. Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért. Kapcsolódó VilagHelyzete-cikkek: Ha már minden a rendszerváltás 30 évéről szól és a történelmi pillanatról, akkor semmiképp sem mehetünk el és nem is fogunk elmenni a valódi folyamatok mellett, amit a "háború a nemzet ellen" = a "szabadrablás", a privatizáció, a szabadkőműves SZDSZ és a szocialista ámokfutás jelentett! Ez az 1988 privátizációs törvény, más néven társasági törvény tette lehetővé, De nem szabad elfelejteni a rendszerváltás előtt Magyarországgal felvetetett adósságállományt sem! Mindezekről annak idején számos VilagHelyzete-cikket írtam: VILAGHELYZETE - A RENDSZERVÁLTÁS VALÓDI ARCA 1.rész 1.  Íme a hírhedt eltitkolt "MNB Műhelytanulmányok", avagy Magyarország adósságcsapdába kényszerítése - Befizetés vagy Ráfizetés az EU - Az 'MNB Műhelytanulmányok' eddig "tabunak számított", de gondoskodunk róla, hogy ne maradjon az! VILAGHELYZETE - A RENDSZERVÁLTÁS VALÓDI ARCA 2.rész 2.  PRIVATIZÁCIÓ - A film! Elkészült a tényfeltáró dokumentumfilm a nemzet kiárusításáról! Bemutatja, hogyan játszották ki a nemzeti vagyont fillérekért külföldi magánérdekeltségeknek a privatizáció alatt a mindenkori politikusok. A bűnözők szabadon élvezhetik egy egész ország megkárosításával szerzett vagyonukat. Ilyen nagy volumenű tényfeltáró dokumentumfilm utoljára a "Háború a nemzet ellen" című 4 részes film volt, amit azóta remélhetőleg mindenki látott már! VILAGHELYZETE - A RENDSZERVÁLTÁS VALÓDI ARCA 3.rész 3. KÖTELEZŐ FILM és tudásanyag: HÁBORÚ A NEMZET ELLEN -  I.- IV. rész (Teljes) (SBG Buddha - VilagHelyzete.com) . BLOG: VilagHelyzete.com . Azonnali Alternatív VilagHelyzete hírek: http://xn--alternatvhrek-3ibc.com/ . Youtube-csatorna: VilagHelyzeteTV . Legnagyobb FB-oldal: https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD . Párhuzamosan futó FB-oldal (az előző törlése esetére) : https://www.facebook.com/VilagHelyzete . FB-oldal 'vész' esetére: https://www.facebook.com/VilagHelyzeteBlog HOZZÁSZÓLÁS: A Rózsadombi paktum ,nem volt nyilvános vita sehol, ellenzéki kerek asztalnál pláné nem volt  téma... még Pozsgai, Szűrös sem volt beavatva, a többi párvezető még annyira sem, a Rózsadombon mi folyik épp.  Az akkori jelenlévő pártok vezetői torkán kellett lenyomni, volt kinek könnyen ment, paktum nélkül nincs hatalom átadás-némi - "megosztás" ilyen  alapon volt a beszélgetés. AKI aláírja később labdába rúghat. Diktátum volt javából. Ellenőrzést évtizedekig betartották,betartatták. Háttérhatalom nem akart forradalmat elvileg senki sem. Antal is félt a   visszarendeződéstől (oka is  volt rá )... itt voltak még oroszok, de itt volt Soros HÁTTÉRHATALOM  és Amerikai hírszerzés és FBI.  MOSZAT is és a  pénzhatalmak és ezek  zsoldosai  stb.  PATHELYZET VOLT. Ha nem ezek írják alá, majd lesznek mások, Antalon, Boroson kívül senkine nem volt agálya, többi szó nélkül vidáman aláírta. (helyzet hasonlított Horthy 1944 március 19 utáni időre) pláne az oroszok és amerikaiak újból egy véleményen voltak szövetségesként itt nálunk, pénz jövőbeli közös zsákmány -- stb, de itt voltak   mindegyiknek saját embereik, kit féltettek is némileg... egy valódi rendszer-változástól. - és jövőbeli zsákmány is cél volt. /Emil Zoltán Sztez/

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Az oroszoknak és persze Orbán Viktornak köszönhetjük a függetlenségünket

New Post has been published on https://zarojel.hu/az-oroszoknak-es-persze-orban-viktornak-koszonhetjuk-fuggetlensegunket/

Az oroszoknak és persze Orbán Viktornak köszönhetjük a függetlenségünket

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Lázár János szerda este Pakson, az atomerőmű kapacitás-fenntartásához kapcsolódó fejlesztésekről tartott lakossági fórumon beszélt arról, hogy az atomerőmű és a napenergia közelebb viheti Magyarországot ahhoz, hogy ne kelljen áramot vásárolnia külföldről, így garantálhatja az ország áramellátásának függetlenségét.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”131816″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1504746074647background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][vc_column_text]

Lassan nemzeti olajmezőnk is lesz

„Jelenleg a magyar áramszükséglet 40-45 százalékát a paksi atomerőmű adja, a másik felét külföldről kell megvásárolni. Az a célunk, hogy ez utóbbi megszűnjön. Ennek két feltétele van: a paksi atomerőmű megmaradása és a napenergia hasznosítása. A kormány döntött arról is, hogy a következő években jelentős naperőmű-kapacitás épül Magyarországon.”

Lázár János elmondta

„2018 és 2022 között tervezett, 3000-3500 milliárd forintos, atomerőművi kapacitás-fenntartó beruházás mellett 500 milliárd forintnyi infrastrukturális beruházás valósul majd meg “kerítésen kívül”, a 40-50 települést magában foglaló térségben.

A fejlesztések között szerepel lakónegyedek, szolgáltatóközpontok építése, a régió úthálózatának felújítása és a kalocsai Duna-híd megépítése. A Paks II. projekt nemcsak Tolna és Bács-Kiskun, hanem Baranya és Somogy megyében is érezteti majd hatását”

Arról az apróságról nem ejtett szót a közszolga, – és a hallgatóság közül sem tette fel senki a kérdést – hogy a fent említett 4000 milliárd – azaz 4.000. 000.000.000.- , vagy ha így felfoghatóbb: négyezer X ezer millió forint – honnan jut majd a beruházásra, és a kölcsön kamatai mekkora summát tesznek ki. Hány generáció lesz elkötelezve – lekötelezve – annak, aki adja a summát, mint ahogy arról sem, milyen megtérüléssel és mi alapján számoltak.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Előbújt a választás a zsákból

A miniszter a 2018-as országgyűlési választásra utalva többször kijelentette: nincs lefutott választás.

“A legfontosabb feladatunk, hogy minden vidéki fiatal számára a helyben boldogulás lehetőségét meg tudjuk teremteni. Az atomerőmű megadja a lehetőséget a fiatalok számára, hogy Pakson tudjanak maradni.”

Kijelentette azt is: a kormány kész arra, hogy a megyeszékhelyekhez hasonlóan külön megállapodást kössön a paksi önkormányzattal a városban tervezett fejlesztésekről. Amibe az neki van, az csak egy papír, nem jelent semmit.

Ha már ott volt – vagy pont ezért volt ott? – Lázár János a Csengey Dénes Kulturális Központban jelenlévő mintegy háromszáz ember előtt a vasárnapi paksi időközi polgármester-választásra utalva támogatásáról biztosította a Fidesz-KDNP jelöltjét, a színpadon mellette ül�� Szabó Péter alpolgármestert.

A fórumon Kanász Nagy Máté, az LMP szóvivője többek között azt kérdezte, hogy

“miért nem kérdezték meg a magyar embereket az ország meghatározó beruházásáról”, illetve, hogy “miért reklámozzák Paks II-t súlyos milliárdokkal”.

Lázár az előbbi felvetésre úgy reagált: a magyar országgyűlés képviselői, köztük az LMP képviselői is részt vettek a Paks II-vel kapcsolatos szerződésekről szóló parlamenti vitákban,

“az emberek képviselőiken keresztül döntöttek a beruházásról”.

Az LMP azzal kampányolt 2014-ben, hogy ne épüljön atomerőmű.

“Hányan szavaztak önökre? Ez volt a népszavazás”

– jegyezte meg a miniszter.

(forrás: MTI)[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG9yZWxheGVkJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjc4NjkzOTM4ODQlMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjAlMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[szantograf]

SZÍNHÁZ, BÁBSZÍNHÁZ, TISZTI KLUB – ÜLÉSEZETT MISKOLC VÁROS KÖZGYŰLÉSE

SZÍNHÁZ, BÁBSZÍNHÁZ, TISZTI KLUB – ÜLÉSEZETT MISKOLC VÁROS KÖZGYŰLÉSE

  Összesen 12 napirendi pontot tárgyalt ma a grémium. A színház és a bábszínház működtetésével kapcsolatos ügy az egyik legfontosabb előterjesztés volt. Megvitatták az Integrált Területi Program módosítását, és utólagosan tájékoztatást kaptak a képviselők a halaszthatatlan önkormányzati ügyekben hozott polgármesteri döntésekről is.

A közgyűlés elé került a Csengey Gusztáv utca 3. szám alatti…

[nemzetinet]

Elitcsere

Az elmúlt évtizedek szexuális visszaéléseinek jogos sérelmére jó érzékkel telepedett rá a hazai gendermozgalom, a vele szövetséges neomarxista újhullám és a gyurcsányista kuruc.info, a Nyugati Fény nevű heccportál. Elérkezett a pillanat, amikor a Magyar Szocialista Pártnak és az egykori Szabad Demokraták Szövetségének szellemi holdudvarát, a balliberális kulturális elitet saját hátországából éri támadás.

A Kádár-rendszerben szocializálódott, Orbán Viktor kétharmada után befolyást, pénzt és pozíciót vesztett, öregedő értelmiségi kört baloldali radikálisok fanatikus csoportjai támadják fékevesztett dühvel: Verebes István nem érti, hogyhogy nincs kreditje megvédeni Marton Lászlót, s még Stohl András is csodálkozik, amiért keményebb mocskolásban részesül, mint valaha. A balliberális értelmiség fiatalabb tagjai, Uj Péter, Szily László, Bede Márton és Tóta W. Árpád jó érzékkel sunyítanak, egyedül Hont András mer kérdéseket feltenni, és klasszikus liberális-jogállami érvekkel hűteni az egyre erőszakosabb uszítás hevét – sorsa: kirekesztés, megbélyegzés, tömeges lincselés. Egyetlen egykori bajtársa sem áll nyilvánosan mellé.

Míg Eszenyi Enikőre is célkereszt kerül, mert az évtizedek során semmit sem tett Marton Lászlóval szemben, azt már tilos megkérdezni, hogy a genderkurzus jakobinusai hol voltak az elmúlt harminc-negyven évben, hogyhogy nem riasztották a nyilvánosságot a sorozatos színházi zaklatások közepette? Ez a kérdés elfogadhatatlan – aki felteszi: áldozathibáztató. Pedig senki nem kérdezett egyetlen áldozatot sem, a kérdés bárkire vonatkozott, aki tudott Marton László működéséről. Csakhogy az ő felelősségük firtatása is áldozathibáztatás. Mindenki áldozathibáztató, aki a történtekből több tanulságot von le, mint hogy Marton László egy szexuális ragadozó, és hogy Verebes István, Eszenyi Enikő meg Hont András rossz emberek.

A baloldal lelkéért bejelentkező értelmiségi csoport vezéralakjai a Krétakör-társulat alapítói, a világ minden gonoszságáért a férfiakat hibáztató Schilling Árpád és felesége, a két évtizede traumát szenvedett Sárosdi Lilla. Ebből a közösségből érkezett az a Gulyás Márton is, aki a hazai politika fontos szereplőjévé vált az elmúlt hónapokban. Az új nemzedék átveszi az irányítást: a genderkurzus jakobinusai és a Mérce.hu-n gyülekező neomarxisták bejelentkeznek az új véleményformáló elit szerepére. Gyurcsány Ferenc döntően férfiak által vezetett pártja már le is tette előttük a fegyvert, és még a céges felügyelőbizottságokba is kvótát követel a gazdag, fehér nőknek, épp mint a Jámbor András vezette forradalmi szocialisták, akik a munkások, a cigányok és a kerekesszékesek helyett inkább a befolyásos nagyvárosi nőknek szánnak újabb privilégiumokat. Az LMP vezetői a zöldgondolatot és a rendszerkritikus politikai irányvonalat teszik félre, és erőszakolják egyre mániákusabban a genderkurzus manifesztumát, az isztambuli egyezményt. Szél Bernadett fejében láthatóan fel sem merül, hogy az egyezmény valóban fontos tartalmi elemeit diszkrimináció nélkül, a bántalmazott férfiakra is kiterjesztve képviselje.

http://mno.hu/

http://mno.hu/

A hisztériával, a sértődéssel és a kirekesztéssel szemben nincs védelem. A baloldal politikailag és kulturálisan két rossz opció, az elmúlt három évtized mérgező mintái, illetve az aktuálisan trendi nyugati divatok közt őrlődik. Ahová a genderideológia betette a lábát, ott békétlenséget és végletekig vitt politikai korrektséget teremtett, továbbá félreérthetetlenül kasztrálta a baloldali pártokat, a gendervallás hívei ugyanis nem vesznek tudomást az elemi racionalitásról, az egyetlen szempont, amivel számolnak: saját változékony érzékenységük. Azok a baloldaliak, akik identitásukat a környezetvédelemre, a jogbiztonságra, a globális rendszerkritikára és a rászorultak megsegítésére tették fel, kiszorulnak a közéletből. Az ő termékeik ma már nem kelendő árucikkek a politikai piacon. Ugyanígy tűnnek el a jogállamot, az ártatlanság vélelmét, az elemi korrektséget és az újságírói etikát védelmező liberálisok – hűlt helyükre szociális uszítók, alapjövedelmet követelők, férfiakat kriminalizálók és érdekeiket gyurcsányi pszichopátiával érvényesítők erőszakos csoportja lép.

Minden jel arra mutat, hogy elitcsere zajlik: a hagyományos kurzusértelmiség nem tud megújulni, így a balliberális oldalon akadálytalanul megy végbe a radikálisok kulturális és politikai térfoglalása. A jobboldalon ugyanez a földcsuszamlás már lezajlott: az egykori jobbos értelmiségi elit elhűlve szemléli, amint a Habony Árpád által igába fogott bulvár és cinizmus végleg leváltja Antall József, Csoóri Sándor, Csengey Dénes, Makovecz Imre és Jankovics Marcell szellemét – a hagyományos jobboldal helyére a velejéig korrupt és alávalóan soviniszta trollkurzus lépett. A liberális értelmiség ugyanígy néz szembe most Göncz Árpád, Esterházy Péter, Kornis Mihály, Spiró György, Nádas Péter, Konrád György és Kertész Imre örökségének leváltásával – az elmúlt évtizedek szabadelvű szellemi elitjének helyére az áldozati pózokkal, bűntudatkeltéssel és passzív-agresszív érdekérvényesítéssel operáló mártírkurzus szélsőséges falangistái állnak.

Ez a történet már rég nem Marton Lászlóról szól. És nem is arról, hogy miként védelmezhetnénk meg a lányokat és az asszonyokat a munkaköri zaklatástól vagy a nemi erőszaktól – ezek mind részletkérdések. Itt egy politikai és kulturális térfoglalás zajlik – nem a bántalmazott nők védelmében, hanem épp a bántalmazott nők sorsát felhasználva.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.02.

Elitcsere a Nemzeti.net-en jelent meg,

[foulchildtiger]

1992-ben közzétett Rózsadombi Paktum szövege és pontjai: 1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról. 2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért, és volt katonák nyugdíjáról. 3. Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése Szovjetunió és Magyarország között. 4. Mindennemű szovjetellenesés kommunista ellenes tevékenység megakadályozása. 5. A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió és Magyarország között. 6. A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése. 7. A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése az esetleges megtorlástól. 8. A volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon. 9. Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe. 10. Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében. 11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása. 12. A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása és háttérbe szorítása ,lásd Romhányi László-rendező(Magyarok Nemzeti-Szövetsége) , Csengey Dénes ,Csurka István,Csoóri Sándor ,Für Lajos,Lezsák Sándor, Torgyán és Orbán és keresztény szociál-demokrata párt (volt Kétly Anna pártja )újra szervezése. 13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni. 14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal. 15. Románok, jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot. 16. Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik. 17. A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni. 18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősítheti gazdasági befolyását a magyar életben. 19. Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására. 20. Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.

RENDSZERVÁLTÁS MAGYAR  MÓDRA

[nemzetinet]

Csurka István 25 éve megírta… I. rész

Kereken 25 évvel ezelőtt Szent István ünnepére, a magyar államalapítás napjára időzítette Csurka István akkori MDF-alelnök a Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című, ma is vitatott műfajú írását, „dolgozatát” – ahogy ő maga nevezte. 25 évvel ezelőtt e napokban harsogott az egész magyar sajtó, annak bal- és jobboldala egyaránt, és nem volt elemző, újságíró, politikus, aki ne az ő gondolataival vitázott volna, vagy épp ne értett volna vele egyet a népi-nemzeti oldalon. (Ez utóbbiak messze kisebbségben.)

A Csurka-dolgozat negyedszázados évfordulóján mindenképp érdemes visszaemlékezni a mindmáig nagy vitákat és érzelmeket kiváltó írásra, és bizony a 25 esztendő talán elég nagy távolság arra is, hogy lehetőség szerint tárgyilagosan vegyük szemügyre Csurka felvetéseit.

Persze e „tárgyilagosság” részemről igencsak szubjektívre fog sikerülni. Nem is lehet ez másként attól az embertől, aki fiatal éveiben elkötelezett híve volt a nemzeti radikalizmusnak, és Csurka István mellett kilenc esztendőt töltött el közvetlen munkatársként, 1998–2002 között pedig elnöki tanácsadóként. Sosem tagadtam meg ezeket az időket, és nem is fogom. Nem azért, mert mindig mindenben egyetértettünk, nem azért, mert Csurkának mindig mindenben igaza volt. Hanem mert értékrendünk azonos volt, és egyébként meg Csurkának úgy általában legtöbbször igaza volt.

Persze, hogy nem a tudományos igényű tárgyilagosság fogja most majd a tollamat vezetni, inkább Csurka értelmezési keretét próbálom bemutatni, amelynek tényszerűségét ma még a legvehemensebb ellenfelei, ellenségei sem tudnak vitatni. Leginkább azért, mert váteszi, indulatos, gyakran irodalmi köntösbe öltöztetett prognózisainak nagy része mind bekövetkezett 1992 után. Ugyanakkor a dolgozat jól rámutat Csurka István gondolati csapdáira is – mondjuk az ifjúságfelfogásában vagy az épp korántsem PC „genetikai romlás” kapcsán.

A Magyar Fórumban 1992. augusztus 20-ra megjelenő, igencsak terjedelmes írás szemelvényezésére szánjuk az első és a második részt, hiszen ezek nélkül nehezen érthetőek ma már a csurkai utalások, a rendszer, amelyben ő a rendszerváltozást, az MDF-kormányzást és a politikai átmenet politikai, gazdasági folyamatait értelmezte, és amelyben ő maga alternatív, a magyar utas programadóvá lépett elő. A harmadik részben pedig e gondolatokat és ezek máig ható alapvetéseit, az azóta bekövetkezett, Csurka által vizionált eseményeket elemezzük.

Néhány gondolat…

„…Az egyik, talán a legnagyobb hiba az MDF és a kormány múltjában, hogy ezt a ténykörülményt, az egyedülvalóságunknak, kiszolgáltatottságunknak és magunkra utaltságunknak ezt az állapotát nem tárta fel. Nem tette nyilvánvalóvá, hogy a gulyáskommunizmus dögszagú szurdokából az új szabad, független élet csúcsára csak hatalmas közös erőfeszítéssel lehet feljutni.

De hát ebben is van mentség: lehet-e erőfeszítést elvárni ma egy európai nemzettől? S ha elvárni nem lehet, szabad-e kérni? (…)

Az emberek ma már nem képesek bizonyos nélkülözések és kemény munka árán, tartós erőkifejtéssel valamely célért küzdeni, mert nem is ismerik már a kielégülésnek azt a formáját, amely az így elért célban várja őket. Ehelyett az azonnali, a megvehető kis kielégülések váltak gyakorlattá, s ezt ösztönzik a reklámok is. Kockázatos tehát ennek a kollektív erőfeszítésnek az igényével előállni. A magyar társadalomban pedig különösen. (…)

Ezzel a megállapítással aztán el is érkeztünk az MDF és a kormány rendszerváltozási történetének legkritikusabb pontjához, az úgynevezett paktumhoz, a legellentmondásosabb rögtönzéshez. Mint már az előzőekben is jeleztük, a magyarországi rendszerváltozás két elütő alapszínű részből állt. Az első részt nevezhetjük rózsaszín résznek, ez a 90-es választások eredményhirdetéséig tartott. Ebben a korszakban alakultak meg a ma a kormányt és az ellenzéket alkotó pártok, ekkor folytak a háromoldalú alkotmánymódosító tárgyalások, és ebben a korszakban tevődött fel a kérdés, hogy ha lesz valamilyen rendszerváltozás, akkor az milyen mérvű elitváltással, az uralkodó rétegeknek milyen kicserélődésével fog együtt járni. Ebben az időben Németh Miklós reformkommunista kormánya vezette az országot. Ennek a kormánynak, amely minden elődjétől előnyösen különbözött, és ezért volt meglehetős elfogadottsága is a közvéleményben, volt bátorsága függetleníteni magát az uralkodó párttól, legalábbis látszólag és egy bizonyos mértékig. Ez a moszkvai kötelékek elszakadásának volt a következménye.

Két törekvés jellemezte ezt a kormányt. Az egyik: minél több reformintézkedést meghozni, áterőszakolni az akkori Országgyűlésen, s ezáltal részben elvenni a kenyerét a következő kormánynak, részben éppen ezekkel a már piaci jellegű intézkedésekkel bizonyítani, hogy helye van az ezeket a reformlépéseket megtévő szakembereknek a jövő akármilyen kormányában is. Ez a vezetés kereste és ápolta a kapcsolatokat az alakuló ellenzéki, akkor még alternatív pártokkal, igyekezett beléjük épülni, és ugyanakkor ez volt a második törekvés, de nem a másodsorban fontos, minél több előnyt, tőkét és pozícióban maradási lehetőséget biztosítani a saját menedzsergarnitúrájának, a saját intézményi és gazdasági vezető rétegének. Ehhez ideológia kellett és nagy rugalmasság. Az ideológia hamar kialakult.

»A szakembereké a jövő« – így foglalható össze. Elmagyarázták a társadalomnak, hogy a Kádár-korszak utolsó évtizedének szakembergárdája, pártvezetése és az ezzel összefonódott intézményi és gazdasági vezető rétege »már nem volt olyan bunkó«, mint az előző kommunista garnitúrák voltak, hanem »européer«. Kiterjedt nyugati kapcsolatokkal bír.

Ez utóbbi igaz is volt. Miközben a buta, öreg kommunisták odaragadtak a moszkvai fekete kalapokhoz, kucsmákhoz, a szemfüles KISZ KB-s reformkommunisták kisajátították maguknak a nyugati üzleti kapcsolatokat, s a bankszférával szoros szövetségre lépve olyan feltételeket teremtettek a magyar gazdaság számára és egyben a jövendő akármilyen magyar kormánya számára, amelyek semmiféle gyökeres gazdasági változást nem tettek lehetővé.

Pénzügy, bankrendszer, Nemzeti Bank, a nemzetközi hitelező rendszerhez tartozás, illetve az attól való függőség ebben az utolsó reformkommunista szakaszban vált olyan meghatározó elemévé a változásnak, amin nem lehet változtatni…

1989-ben, december végén került sor a Németh-kormány és a Nemzetközi Valutaalap közötti megállapodás aláírására – amely elő��rta, hogy mekkora deficitje lehet a magyar költségvetésnek –, meghívták az ellenzéki pártok vezetőit is. Az MDF elnöke, Antall József jelen volt ezen a ceremónián. Tudomásul kellett vennie, hogy ha netán néhány hónap múltán kormányfő lesz, milyen dolláríigérvények és milyen IMF-előírások korlátai között kell mozognia. (…)

Az Antall-kormánynak minden eddigi költségvetése megmaradt a nyolcvankilences koordináták között, s a kormányzat és a rendszerváltozás igényeit az IMF által megszabott feltételek között kell teljesítenie. Ezért aztán minden egyes költségvetési vita maga a téboly a magyar Országgyűlésben, s a kormánynak előbb az elfogadtatás technikáját kell kiagyalni, mert maguk a kormánypárti képviselők is csak vonakodva adják meg hozzájárulásukat. Érzik, hogy egy olyan pénzügy adja nekik az anyagot, amelyik utálja őket. (…)

Bíró Zoltán és bizonyos mértékig Csoóri Sándor úgy vélték, hogy az MDF tartozik annyival a Lakiteleki Nyilatkozatot a saját kockázatára nyilvánosságra hozó és a háromoldalú tárgyalásokon velünk szót értő Pozsgay Imrének, hogy az SZDSZ által lényegében az ő köztársasági elnöksége ellen kierőszakolt népszavazáson melléálljon és támogassa. Annál is inkább, mert ismertségben, népszerűségben senki nem versenyezhet vele. Egy másik tábor, az elnökségben Csurka leginkább viszont a saját köztársasági elnökjelölt mellett szállt síkra, elismerve Pozsgay Imre kétségbevonhatatlan érdemeit. Végül is az országos gyűlésen ez az álláspont győzött, elsöprő többséggel választották meg Für Lajost köztársasági elnökjelöltnek, azonban a népszavazással kapcsolatban nem sikerült politikailag helyes álláspontot kialakítani. A »négy igent« nem lehetett támogatni, hiszen volt saját jelöltünk. A kommunista utódpártok az egy nem és három igen álláspontjára helyezkedtek. Ha mi ugyanezt mondjuk, akkor beigazoljuk az SZDSZ már sajtószerte hirdetett hazugságát; hogy kommunisták vagyunk. Szellemes megoldás senkinek nem jutott eszébe, szegény Csengey Dénest beküldtük a televízióba, és bejelentette a bojkottot. Minden ellenünk fordult. Nem volt sajtónk, nem volt pénzünk, csak egy igazságunk volt: huncutság van a kiírásban, négy olyan kérdés összekapcsolva, amiből három csak csalétek. (…)

Az MDF győzelme a választás második fordulójában teljesedett ki. A siker három elemből állt össze. Az első és legfontosabb: a magyarság megszólításában, nemzeti értékeink szolgálatában, a magyarság hagyományos nemzeti centrumgondolkodásának megtestesítésében semmilyen más párt nem vetekedhetett vele. Ez lényegében a Lakiteleki Nyilatkozat és a lakiteleki szellem sikere volt. A második: csak az MDF tudott felmutatni egy új politikai vezető személyiséget, akire rá lehet bízni az országot, Antall József személyében. A harmadik kovácsa a sikernek az a bátorság volt, amellyel az MDF rá mert mutatni az SZDSZ vezető köreinek bolsevista gyökereire, és ezzel azt a gyanút felkelteni, ami aztán be is igazolódott, hogy tudniillik a nagy antikommunista hangerő mögött valójában a baloldali nómenklatúra átmentése húzódik meg.

Ez a leleplezés azonban veszélyes fegyvernek bizonyult. Nyomában fel lehetett éleszteni a vádat az MDF antiszemitizmusáról. Ennek is története van azonban. Amikor a rendszerváltozást és benne az MDF rögtönzéseit elemezzük, ezt a kérdést nem szabad és nem is lehet megkerülni.”

(Folytatjuk.)

Zárug Péter Farkas –<![CDATA[]]> www.demokrata.hu<![CDATA[]]>

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

Csurka István 25 éve megírta… I. rész a Nemzeti.net-en jelent meg,