#csáó

[milesw]

előző munkahelyem szervizese hívott épp:

-Csáó dolgozol ma? -Nem,hétvégén már nem szoktam -Hogyhogy? -hát úgy hogy én már másik helyen vagyok,tavaly óta. -Nageci,és tudod ki van ma bent? -Nagyrészt senki Zoli,mert bezárt a bolt májusban.

[geoparduc]

Engem igazából kicsit zavar, hogy olyanok is gyűjthetnek 1 százalékot, akik a tevékenységükkel simán jövedelmet generálnak alapból. Nekem valahol természetszerű, hogy ezt olyanoknak adjuk, akik valami közhasznú, nonprofit dolgot csinálnak.

Én őszintén elszomorodtam, hogy a harmadik legtöbb felajánlás a partizánhoz érkezett. Ilyen infláció mellett minden fillér jobb helyen lett volna rászorulókkal foglalkozó alapítványoknál vagy oktatással foglalkozó alapítványoknál. De akár mondjuk a Helsinkinél is khmkhmkhm... Meg persze az Oltalomnál (vádoljatok elfogultsággal), a TASZ-nál, a Bike Maffiánál, a vakoknál, gyermekmentőknél és még igen hosszan tudnám sorolni kiknél.

De majd akkor megkülönböztetett jelentőséggel hallgatjuk az ősélményeket, feliratkozunk, ha még nem tettük meg és támogatunk a Patreonon, ha lehetőségünkben áll a következő évben is. Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket! Én csalódott voltam Budapestről. Csáó!

[tartsdmegazaprot]

CSÁÓ KITTYÓKA JÓ HÉTVÉGÉT KIVÁN A KITTYÓKAN

azt kérték, hogy függesszem fel egy időre a hadsereg üzeneteit - de soha nem tennem, ez is tökéletes 😎

[molnar-mira]

Mégegyszer

Nem hiszed, hogy érzek,

Darabokra esek most végleg,

Mégegyszer utoljára,

Miattad, érted?

[mwagneto]

listening to bella ciao before watching la casa de papel:

listening to bella ciao after watching la casa de papel:

[zsocca55]

As an Italian-American, may I ask what the general attitude on Italy is in Hungary? I know a Polish girl who loves Italy - one is not a statistically significant sample, I know, but still.

Yes, as far as I know the Polish like Italians! And Hungarians do to!

Italy is a country who we have been in contact with since our state was born so we have quite a long history together.

Hungary had kings and queens originating from Italian nobility and such. Hungarians often attempted to conquer North Italian territories as well, which the Italians didn’t like that much.

But we often fought alongside each other, whether against Austria or other threats. Garibaldi had many Hungarian officers leading Italian armies too.

Religion and therefore Rome’s influence is a strong tie too, even today.

We also have a friendly rivalry, arguing about whose wine is better, haha.

Italy and Hungary had and still has good economic relations, the export-import rate is quite balanced. There is also a mutual political approach between the two nations nowadays.

Our flags have the same colors too, and we often joke about how Italians were like: guys we need a flag for unity! Garibaldi looked at the Hungarian officers, then turned one of their flags and said: this will do. — But this story is not true! It’s just a joke!!)

But in general, Hungary has always had a good opinion on Italy and Italians as a whole. There are many similarities, you know.

Hungarians and Italians have a similar mediterranean temper (even though Hungary is not mediterranean), and due to strong cultural influence from Italy, we have similar interests in arts. And I have to mention the language influence too, because we have many words originating from Italy that have stuck with us through the ages. The most prominent is the greeting word: “Csáó!” or “Csá!” which derives from “Ciao!” and we use this word to greet people as often as Italians do.

Italian language is such a melodic language, it’s really good to listen to it! Even I, who can’t speak Italian, can sing one or two Italian songs by heart, because in elementary school we learn some Italian songs for who knows what reason. I don’t know what the heck I’m singing, but I’m singing it anyway, haha.

Also the people are on friendly terms with each other. Hungarians like to go to Italy for vacation and vice versa.

Oh, and Italians find Hungarian women pretty, while Hungarians find Italian boys handsome. Intermarriage is not uncommon. (I have a few acquaintances myself who have Italian husbands, haha.)

So what’s the general attitude? We are friendly with Italians, we welcome them heartily! They are familiar folks and they are funny and upbeat so they are a pleasant company to have!

We do think they are quite loud and dramatic though!

(PS: We love Italian food and football as well! We are huge fans! :D )

I hope I answered your question! :)

[barbsvurts]

Ezzel elkezdtem a főzőműsorom, csáó!

[kosztalma]

A negyedik infópultos poszt

– Jó napot, a Media Markt? – Jó napot… – …Műszaki? – Egy szinttel lentebb a mínusz egyen van. – Hú, takarítanom kéne a fogam. (els��tál nyelvét a fogán húzkodva) ∙∙∙ – Elnézést, a Mammut Egészséges központ hol van? ∙∙∙ – Jó napot! Kettő kérdésem lenne. Először is hol az Erste bank? És a második kérdésem is legalább ennyire fontos: HOL A MOSDÓ? ∙∙∙ – Szerbusz fiam, a DM-et keresem! ∙∙∙ – Voltam katona, tudok térképet olvasni, de eltévedtem. Hogy tudok a Media Marktba jutni? ∙∙∙ – Helló, bocsi, hol van egy mosdó? – Szia! Az első emeleten a Szamos mögött. – Hú de jó vagy, köszi. ∙∙∙ – Helló! A Media Markt hol lakik? ∙∙∙ – Szia! A bevá… izé… szuve… nem megy ez nekem… ∙∙∙ – Szia! A stárbuksz kávézót hol találjuk? ∙∙∙ – Jó éjcccakkát!!!… MIT BÁMULSZ? MONDOM JÓ ÉCCAKKÁT! (elsétál) ∙∙∙ – Csáó! Azt hazudta a főnököm, hogy van itt Posta. Hol lehet? ∙∙∙ – Jó napot, önöknél van olyan bolt, ahol vízvezeték-szerelő dolgokat lehet venni? ∙∙∙ – Jó napot, azt szeretném megkérdezni, hogy hol van a Doktor su-su? ∙∙∙ – Jó napot, hol van az a sztárba kávé? ∙∙∙ – Lehet itt buszjegyet kapni? – JÓ napot kívánok! Valahol biztos, de ez egy információs pult. ∙∙∙ – Ezek a kuponok??? – JÓÓ napot kívánok! Nem, ez a Mammut magazin. Kuponok majd 8-án lesznek. – Aznap lesznek a kuponok, de mikor lesznek kuponok? – 8-án lesz a kuponnap és aznap lesznek kuponok. – Jó, azt tudom, hogy akkor lesz, de kuponok mikor lesznek? 2-3 nappal előtte szokott lenni. – Azt mondtam, hogy aznap lesznek kuponok. 8-án lesz a kuponnap és akkor lesznek itt kuponok. – Jó, hát nem kell itt dolgozni, ha nem képes válaszolni. ∙∙∙ – Elnézést, ilyen hajvágó hely van itt? ∙∙∙ – Helló, bocsi! Meg tudod mondani, hogy hol van a barbár shop? ∙∙∙ – Jó napot, ezt a Madison kurkumát keressük. ∙∙∙ – Ezt a cécés cipőboltot keresem. ∙∙∙ – Uram, meg tudnál egy 100 forinttal kínálni? ∙∙∙ – Elektromos fogzuhany kapható? ∙∙∙ – NEM KELL NEKEM MÁS DNS-E ∙∙∙ – Helló, egy intim kérdésem lenne… Hol a toalett? ∙∙∙ – Hogy jutok el az ötödik emeletre? – Az Erste bank melletti lifttel. – És akkor az az ötödik emeletre visz? – Ha azt a gombot nyomod meg, igen. ∙∙∙ – Lehet egy kérdésem? Az impres fesion merre van? ∙∙∙ – Helló! Te a Mammut 1 vagy 2 vagy hány vagy? ∙∙∙ – Jó napot, merre van újságos? – Jó napot! A másik épületben a földszinten. – Nem megyek át. Itt nincs?
– Sajnos nincs. – És a környéken? – Ha környéket nézzük, akkor már ígyis-úgyis el tetszik hagyni az épületet és akkor már a másik épület földszintjére is mehetne. – Ez igaz, igaz. – :-) – De akkor se megyek át. (duzzogva elsétál) ∙∙∙ – Jó napot, Mammut napok mikor lesznek? – Jó napot, legközelebb januárban. – (Biztonsági őr) Hála az égnek! – (Nő) És blek fridéj? ∙∙∙ – K és H bank van itt? – Igen. – És melyik? ∙∙∙ – …a másik épületben a harmadikon. – Ho… hogy hol? – A másik épületben a harmadikon. – SZÓVAL VAN EGY MÁSIK? ∙∙∙ – Szép napot! Én úgy hívom, hogy szarka bolt. Ilyen bizsu boltot keresek. ∙∙∙ November 17 van. Egy nő lebaszott azért, hogy még nincs felállítva karácsonyfa. - Megbeszéltem a barátnőmmel, hogy a karácsonyfa előtt találkozunk! Már biztos voltam benne, hogy mostanra felállítják!! ∙∙∙ – Jó napot! Az Ulla Pop… Poppe… na, a dagadékok üzletét keresem. ∙∙∙ – Jó napot, a Cécécé Cé cipőbolt hol található?

[bythevayviktoria]

Nr. 243

Szombat este a Jurányiban Stefanovics Angélának a Csáó című darabjára igyekeztem. 

De ezelőtt az esemény előtt visszaugranék mondjuk két évvel ezelőttre ha lehet. És mivel ezt én írom, ezért lehet. A Katona József utcába jártam egy pszihó mókushoz. 3 hónap terápia és kb inkább visszafele haladtam mint előre. Néha olyan dolgokra kérdezett rá ami teljesen nem kapcsolódott a témához. Nem vagyok pszihó-mókus de van annyi érzékem nekem is az általános lelki gyógyászathoz hogy tudjam hogy nem is nagyon figyelt rám csak belekérdezett hogy mit ettem két hete. Persze azért dumáltam neki régi szerelmekről, apa komplexusomról, nemi szerepek nem értéséről, apámmal való fájdalmas cserbenhagyásokról, fura szexuális szokásokról, anyám haláláról. Úgy kb olyan dolgokról amit 7500 forintért per óráért elmond az ember egy idegennek. Az utolsó két alkalmat nem fizettem ki és nem is hívtam vissza. Egy pár hónapig bűntudatom volt hogy így elsunnyogtam a fizetést meg a saját terápiámat aztán szépen megmagyaráztam magamnak hogy igazából megérdemelte mert nem jó Mókus volt. Azóta ha a Katona József utcát keresztezem, meggyorsítom a lépteimet nehogy azt a kis esélyt megadjam magamnak hogy szembe nézzek azzal a két kerek öreg szempárral. 

Nos megyek be a telített közönségtérhez és egy szabad ülő hely kínálkozik nekem. Gyorsan leülök balra nézek és ki ül velem szemben? A Mókus. A Mókus aki talán emlékszik arra a 20 évesre aki ott kuporgott azon a kényelmetlen egy személyes fotelen és igyekezett megfejteni egy sokkal nagyobb kérdést mint az élet. Inkább a halált. És ott ül és kérdezi mint régen : Hogy van?  Csak visszamosolyogtam.  - Most már jól, köszönöm. 

Indult az előadás.

[milesw]

- csáó hugoddal mi van nem tudom elérni seholsem?

- melyikkel?

- több hugod van?!?!

- ja várj,csak egy.

[shaiyrart]

Lelkiismeret

Sokszor mondták nekem: "majd ha megver az élet, nem viselkedsz így többet", de nem tudtam, mire véljem mindezt. Velem kedves az élet, néha sebes a lábam, ha elesek. Ennyit gondoltam, elengedtem. Az élet a jó gyerekeket nem veri úgysem.

Mostanában jöttem rá, hogy nem volt elég segíteni a mosogatásban. A jó gyerek sem marad örökké gyerek, és csak akkor lehet jó ember, ha az embersége is a becsület alappillérein billeg, kellő óvatossággal odafigyelve arra, hogy sose kerüljön kifejezetten mélyre. Ugyanis vannak szintek.

Tudhattam volna ezt előre.

Aznap, amikor már annyi bulin túl voltunk, én egyetemista, a többi egyetemistával, pusztán csak a deákok szép és kellemes időtöltéseivel foglalkoztunk - s bizony, ekkor az alsó színvonal is elég volt - tudtam, hogy elértem egy túlkapáshoz. S ez a túlkapás ráébresztett, mennyi túlkapáson is lehettem már túl. Vannak apró, észrevehetetlen hibák, melyekbe a társaság belevisz. A nagyobb túlkapás meg már csak később jön, ahogyan a rémes világháborúk idején sem kérdőjelezte meg soha senki, miért bántják az embereket. Csak megtették, néha boldogan. Megtanulja az ember élvezni a megkérdőjelezhetetlent, hiába téves az.

Úgy ittunk a srácokkal, mint ahogy a tömegbe vetett egyén: sok testben egy lélek, s minden jónak hatott. A pultos lány, a zene, a kiabálás, a kántálás. Az is, ahogyan meghívtuk azt a szerencsétlen pultos lányt, révén utolsók voltunk a kocsmában, és az is, amit tettünk. Hiszen az utolsók dolga a hely minden módú rendbetétele. Nos, úgy-ahogy rendbe tettük. Ahogyan a lelkiismeretemet is.

Nem történt semmi különös. Piszkáltuk, mert tudtuk, hogy többen vagyunk, és szabad. Senki nem veszi észre, és nem hozhatják fel ellenünk, ha nem történik semmi fizikai. A jéghideg rettegés az arcán azonban a pillanat törtrészéig számított csak viccesnek. Ahogyan feleszméltem, a gyomromban felliftezett a pokoli sav, a hányinger elbódított, a látásom homályosan érzékelte csak a külvilágot. Krákogtam.

- Menjünk. - mondtam, mire három másik helyeselt. Ők addig is csak néztek. A többiek meg röhögtek a rémült lányon. - Menj, - néztem rá - csak hülyéskedtek. - nyögöm erőtlenül. A többiekre nézek, bár tudom, hogy nem vagyok egy vezető egyéniség. Mindig a háttérben maradok. De úgy érzem, hogy ez egyszer meg kellett szólalnom.

A farkasszem verseny győztese mi vagyunk, a csöndesek. Kimegyünk, mögöttünk kullognak a többiek az ízléstelen vicceikkel.

- De azért jó lett volna - röhög az egyik.

- Jó csaj volt, az ilyet kár nem felszedni - nagy nevetések. Tudom, hogy élvezik az egész helyzetet, a közbelépésem pedig csak erősít ezen, így volt meg a teljes dráma, s csak adtam alájuk a lovat. Bár úgy érzem, a szabad akarat kristályos tiszta tényét elfelejtették, ezt a lányt ha megpróbálná, sem tudná felszedni semelyik.

- Az ilyet nem tartanám meg, túl prűd ez. - böfög a másik, eddig csak a sörét nyakalva, az alapvető etikett normáit teljes valójukban elvetve.

- Valóban. A vörösek a jók, azok tudják, mi a dolguk. - kacsint a negyedik.

Összesen nyolcan maradtunk a társaságban, a másik három srác csendben megy velem elől. Mereven tekintenek maguk elé és gondolkoznak. Látom, hogy az egyik különösen feszeng. Megremeg.

- Én lépek, csáó! - szól, majd még egy utolsó pillantást vetve rám, sietve elszökken. A hátulsó négy ekkor kap észbe.

- Nézzünk már be abba a klubba, amit mondtál, az négyig van, nem? - kérdezi az egyik izmos alak.

- Azaz, menjünk! - felelik a többiek. Kérdezik, hogy velük tartunk-e, én nemet intek a fejemmel. A többiek csendesen lépkednek, mondván, hogy "nem, nem, haza kell mennünk".

Ahogy végre elsietnek egy hangzavar kíséretében, csend borul a környékre. Csak mi maradunk.

- Mi a franc történt? - kérdezi az egyik halkan sóhajtva.

- Nem szabadott volna hagynunk. Most hogyan érezheti magát? Ahh, biztos, szörnyen megijedt. - mormogja a másik mérgesen vakarva a fejét, majd rám néznek.

- Nem tudom, fiúk. - Nyelek, ahogyan eszembe jut, hogy bűnrészes vagyok. Nem állítottam le őket időben, velük nevettem. Nem gondolkodtam azon, hogy a lány mit érezhet. Ismét hányinger kerülget, ahogyan eszembe jut a rémült arca, azon gondolkozva, bánthatná-e valaki közülünk. - De sajnálom az egészet.

[molnar-mira]

Nehéz lehet maradni, mikor olyan könnyű eltűnni..

[miokomvanra]

Nyolcadik nap

Egyedül ébredek. Shawn sehol sincs. Értem sem jön, és az első előadáson sem látom sehol. Nem tisztán emlékszem, mi történt az éjjel, de azt tudom, hogy nagyon féltem. Beszélni akartam vele, hogy megtudjam, mi volt.

Egész nap nem látom. Trix megveregeti a hátam, mellém ül és együttérzően mosolyog, mintha érezné, hogy valami történt. A nap így telik el, meglepően gyorsan, de valahogy mégis lassan, az egész unalmas, Shawn gúnyolódása nélkül minden annyira üresnek tűnik.

Otthon segítek Kai házijában, majd anyával palacsintát készítünk. Olyan délután ötkor csengetést hallok.

-Na, ki lehet az? – kérdezi anya, én pedig az ajtó felé veszem az irányt, mondván, hogy kinyitom. Kai félve-izgatottan néz az ajtó felé. Félénk, de mindig számításba veszi, hogy lehet, egy barátja jön hozzá, vagy legalábbis valaki, akit kedvel.

-Szia! – szól kicsit kipirulva a meglepően hideg széltől, lihegve, mintha sietett volna. Hatalmas mosollyal, csillogó szemekkel néz rám, mintha teljesen más ember lenne, boldogsága pedig ragadós.

-Szia… - hebegem, majd toporgok. Pár másodperc alatt leesik, hogy ilyenkor be szokás engedni, ezért elállok az ajtóból és beengedem.

Leveszi vékony sálát, majd egyből az én nyakamba köti. A vörös anyag kellemesen simul a nyakam köré.

-Nem vagyok a fogasod! – rivallok rá.

-Tényleg? Pedig már azt hittem. Őszintén szólva, inkább egy fogasnak nézel ki, pálcikalány!

-Kedves vagy! Megjutalmazlak. Végignézheted, ahogy mi palacsintát eszünk.

-Palacsinta? Ezaz! – összedörzsöli a kezét, és megy befele, tudomást sem véve rólam.

-Te egy falatot sem kapsz. – mondom rideg hangon.

-Kai, Ann-anyukája! Jó estét, ma is nagyon gyönyörű!

-Szia kedvesem! – üdvözli anya. Milyen „kedvesem”? Kiráz a hideg. Borzasztó. Mi a fasz. Mi…

-Shawn Shawn! Kosarazzunk!

-Ki akarsz menni? Nincs túl meleg, öcskös.

-Nem, dehogy, van egy játék! – feleli vigyorogva-ugrálva a kistesóm.

-Na, szép! A mai gyerekek már a kibervilágban élnek… Bezzeg az én időmben…

-Na te csak ne mondj még olyat! – anya felkapja a fejét egy palacsinta feldobása után – Ha ennyit változott azóta az idő, hogy te annyi voltál, mint Kai, mit gondolsz, nekem milyen lehet?

-Igaza van, asszonyom, elnézést! – vigyorog Shawn és imádkozó helyzetbe emeli a kezét.

-No, nem baj! Annie, teríts meg, kicsim! – így elindulok. Azt hiszem, Shawn mégis csak kap a palacsintából. Szemét.

A palacsintás akció után anya túl nagy bizalommal küld fel minket a szobámba. Túl nagy bizalommal engedi, hogy becsukjam az ajtót, Shawn viszont érdekes módon a szobám másik végében foglal helyet.

-Te aztán megvetted az anyámat. – mondom neki döbbenten. Igazán szereti őt. Ha persze ismerné!

-Engem mindenki szeret. – feleli Shawn nemes egyszerűséggel, és rámvigyorog.

Annyi mindent akartam kérdezni, mondani, ám most, hogy így ketten vagyunk, semmi sem tűnik helyénvalónak. Leülök az ágyamra, és az ujjaimmal szórakozom. Egymáshoz érintem a két mutatóujjam, és ezt ismételgetem. Úgy teszek, mintha ez rendkívül érdekes feladat lenne, Shawn pedig egy ideig csak néz.

Aztán egyszer csak felkel, majd leül mellém. Pár centire van tőlem, ő is a kezemet nézi.

-Ahelyett, hogy a saját ujjaiddal babrálsz, nyugodtan babrálhatnál az enyémekkel is. – felnézek rá. Az ajánlatán mulat, majd elkomolyodik. Szinte meglepettséget látok az arcán. Vajon mit láthat rajtam?

Ajkai nyitva maradtak, csak néz rám nagy sötétkék szemekkel, és a szemeiben látom az arcom, látom, hogy ugyanígy bámulok rá. Kezdem érteni, mit esznek a lányok ebben a sötétszőke srácban. Simán a levegőbe dobna, ha akarna, bármikor felemel, arányosan izmos, kellemes az illata, mindig tiszta, szépen öltözik, és nyilván tud kedves is lenni, csak nem velem. Persze mindenki mással udvarias a családomban.

-Ann. – suttog.

-Igen?

-Mit csináltál magaddal?

-Hogy-hogy mit csináltam…? – kérdezem, és elvörösödöm, elfordulok.

-Ma szép vagy. Mitől. – kérdése inkább kijelentésnek hangzik. Felidegesít. Most ezt miért kellett, mi az, hogy mitől? Ez értelmetlen, na meg hülyeség is, ezt egyáltalán nem így kell megfogalmaznia. Gondolataimat egyből elhessegeti, amikor karon ragad és maga felé fordít. Erősen, mégis óvatosan.

-Ann. Szép vagy! – hitetlenkedve elmosolyodik. Ez beszívott.

-Shawn, te pedig nem! – reagálok kissé idegesen. Erre elneveti magát – Most mi van?

-Hogy… te azt mondod nekem, nem vagyok jóképű. – alig bír levegőt venni – Az fél egyetem kinyírna ezért.

-Szállj le a nagy lóról, Marhaarc!

-Hát ez nagyon jó! Már becézgetsz is? Marhaarc… Jézusom, Ann! – törölgeti a nemlétező könnyeit, beleboxolok. Ma valahogy nem okés.

-Miért nem voltál ma iskolában? – kérdezem.

-Mert féltem, hogy zavarna a látványom. Tudod, mindig zavar.

-Nos, ezesetben kösz, hogy gondoltál rám! – ráöltöm a nyelvem.

-Igazán nincs mit! – vigyorog. Nyilván büszke magára, hogy kitért a kérdésem elől. Ez a nagyra nőtt óvodás. Bár ahhoz túl okos. Idegesít. Utálom. Nem bírom!

-Ann, két napunk maradt.

-Két nap? – kérdezem, majd elkezd rémleni – A tíznapos határidődből?

-Igen. Két nap. – ismétli.

-Nem fogok beléd szeretni. – tisztázom.

-Ó, dehogynem! – rám vigyorog. Összeborzolja a hajam, majd távozik.

Érthetetlen.

-----

A kádban meditálok már vagy egy órája. Shawn. Shawn. Az a lökött bohóc! Naiv újgazdag seggarc, azt hiszi, mindent tud alapjáraton minden nőről, meg úgy rólam is. Meg kell neki mutatnom, mennyire téved.

Búgást hallok. Berregés jön a szobámból. Kiszállok a kádból és magamra kapom a törölközőt.

Kint a telefonomat találom, amint – Shawn helyett – Trixie nevét dobja fel a képernyőre. Berr-berr.

-Csáó! – szólok bele kedvetlenül és felkapom a köntösömet.

-Szió! Na, mi ez a rosszkedv? Megzavartam az édeskettest?

-Mivan Trix?!

-Nyugi havernőm, csak hülyülök! Tudod gondoltam szólok, mert úgyis elfelejted, de szervezett az évfolyam egy bulit. Tudod abban a Clubban… áh, a nevekkel bajban vagyok. Szóval gondolom tudod, hogy Shawnt már vagy harminc csaj hívta el? Nyilván lesznek még jelentkezők. Gondoltam ne maradj le a pasidról! – hadarja egyszerre, a felét nem is értem annak, amit mond.

-Szóval most ezzel nekem mit kell kezdenem? –kérdezem.

-Hívd el! Butalány!

-Te meg ne hadarj! Szóval ez mikor van?

-Holnap este nyolckor. HOL-NAP ES-TE!

-Köszönöm, drágám, nem vagyok még hallássérült. Akkor tehát hívjam el. Akkor boldog leszel. Ugye?

-Igen-igen! Akkor legalább én is nézhetem. Hátulról fenséges. Elölről istenség. Ahh! Odáig vagyok. Megborzongtam.

-Jesszus, hogy van az, hogy csak én nem látom benne ezt a szexiséget… - morgom.

-Talán leszbikus vagy. – szinte látom magam előtt, ahogy vállat ránt. Ez komolyan gondolja!

-Felhívom. Jóéjt, Trix!

-Szióóóóóóóóóóóóóóóóó! – kinyomom. Vagy fél percig képes lenne ezt az elköszönést levegővétel nélkül kitartani…

Megkeresem Shawnt a névjegyzékben, majd megnyomom a hívás gombot. Görcsbe rándul a gyomrom. Leülök az ágyra, de semmivel nem előnyösebb. Alapjáraton utálok telefonálni.

-Halló? – szól bele egy meglehetősen rideg hang… vagy még inkább kedvetlen.

-Szia, Shawn! – köszönök – Itt Annie.

-Jaj szia, Ann! Nem számítottam rád. Talán hiányoztam?

-Csak gondoltam megkérdezem, hogy a holnapi bulira is veled kell-e mennem.

-Még szép! Hacsak nem akarsz hozzám átjönni. – suttog. Undorító.

-Nem, kösz. Jó lesz a buli. Sok ember között. Talán lesz valaki, aki még beszámítható is.

-Azt kétlem! – nevet a srác. A szememet forgatom.

-Jó, csak ennyit akartam. Jóéjt! – gyorsan elköszönök, és alig várom, hogy felöltözhessek, mert már ráz a hideg.

-Ann. Hétre megyek érted! – mondja.

Shawn

Álmodom. Ezzel tisztában vagyok. De mégis miért van apám kezében már megint az a kurva forró piszkavas? És ott van egy szőke lány. Leszíjazva.

-Istenem, ez Annie! – suttogom. Nem sok kell hozzá, hogy halljam a sikítását, ahogy az a vadállat hozzáérinti az izzó vasat. Ökölbe szorul a kezem. Szinte érzem, ahogy felsértem a húst, majd ahogy a forró vérem végigfolyik a kezemen. A gyilkolásvágyam az eget veri. Megölöm ezt az embert.

[turisz]

:) én és hosszú katinka :)

én: csáó

hosszú katinka: *elereszt egy hosszút xd*

én: AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

[klementajn]

Az nagy Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc segge lyukárúl

Mármint nem anatómiailag, hanem földrajzilag. Van egy falu, amely pár éve került fel a celebségi térképre még csak nem is azzal, hogy félig onnan származom, hanem azzal, hogy meg vagyunk áldva a két Nagyúr hátsó lehelletével; és, mert Récsöl és a násznép úgy döntött, hogy a nemzet lagziját itt vezényeljék le traktorral pózolásostól, telefonlopásostól, random útfelújításostól.

Hogy ettől, vagy az lsdvel felütött szpíd keverékétől háborodott meg a falu vezetése, ki tudja, mindenesetre az eddigi teljesen idillikus és csendes létet, amit egyszer a Veszelovszki által összehozott Tündérvölgy fesztivál zörgetett csak fel, most teljes káosz követi azzal, hogy a FALUT FEJLESZTENI KELL. Hogy a jóistenbe hova, arra nincs magyarázat, mert évtizedek óta még egy istenverte járdát és rendes vízelvezetést sem tudtak összehozni, de BICIKLIÚT, az kell, baszod!

Isten látja lelkem, amúgy nagy bringás vagyok és a környék alapvetően tényleg fasza ahhoz, hogy kiszabadulj a szarból és kitekerd magadból a szart is oda-vissza, de erre vannak olyan megoldások, amik nem egy Miloš Forman random jelenetdominót indítanak el maguk után. Mert most kezdődnek csak a tuti dolgok.

Jöttek ilyen emberkék nem olyan rég, hogy ők felmérik a terepet. De így frankón, távolról. Meg voltak arról pletykák, meg valami megbeszélések, meg valami térképtervek is, hogy a mi telkünk végibe’, na oda kell vezetni ezt a buzi utat. Oda bele a kerítésünkbe. Meg úgy egyébként, mintha karót vernének a valagadba, miközben sugárban hánysz másnaposan a vodkaszódáktól. Szóval így. Mert hely, az nincs sok egy bicikliútra ott, csak egy pár méter oda a folyó, ami a falu közepében folyik.

De most már úgy látszik, ezt eldöntötték. Hogy kik és mikor, azt szerintem amúgy tényleg senki se tudja, mert ezek a senki-akárkik, az érintett telkek tulajdonosát, amiből van egy pár, nem igazán méltatta egy közös bebaszásra sem, hogy ezt átvitassuk. Pedig legalább három kocsma van a faluban, bazmeg.

Ma pedig valami papírka volt bedobva hozzánk, kaptam a telefont. Hogy mi hozzájárulunk ahhoz (várjá’, ez nem kérdés, kijelentés! mert, hogy a nem járulok hozzá nincs ott), hogy a munkagépek szétbontsák a kerítésünket és bejöhessenek, meg ha ők úgy gondolják 4 év múlva, akkor újra, hogy szerelgessenek és egyébként negyven akárhány négyzetmétert alapvetően elvesznek a telkünkből. Csak úgy. Csumi, cső, csáó, báktáló.

Az ellenkezésre egyelőre az volt a válasz, hogy hát miért nem örülünk neki, hogy fejlődik a falu? Bazmeg, hát persze, még stadion nem épült, meg egy új uszodapalota sem épült meg, meg egy közös Népnemzeti Fideszsimogató sem, de amúgy ha már itt tartunk, egy kibaszott járda sem, meg hát a vízelvezetés sem.

És mivel ott vagyunk Az Nagy Orbán Viktor és Az Nagy Mészáros Lőrinc segge lyukában, ezért ez így el van döntve. Valószínűleg. Kerítésbontás (!!!), baszod.

Aztán fasz tudja, tényleg mikor lesz a házam helyén is stadion. Tököm se ad már tippeket nekik.

[lunaawb]

Csáó 😊 #me #look #makeup #girl #bluehair #blue #kék #haircolor #likeforlike #mik #instahun #like4like #ikozosseg #spring #tavasz #majus #may #followforfollow #follow4follow #huaweip9lite #huawei #mirrorselfie (helyszín: Szeged)