#borító

[prologusblog]

Erotikus könyvek cuki külsővel álcázva

Manapság egyre több olyan könyv kerül a boltok polcaira, amelyek ártatlan külseje nem is sejteti, hogy valójában erotikus tartalmat rejtenek. E jelenség pedig számos kérdést és aggodalmat vetett fel, mivel sok esetben anélkül jutnak a fiatal olvasók kezébe, hogy bármilyen figyelmeztetéssel szolgálnának a felnőtt tartalomra vonatkozóan. A napokban több blogger is kifejtette véleményét a témával…

[vero-niche]

Im currently in post limit hell hi!! Have i shown you my most treasured posession which was a whole 500 forints a few years back at literally the local Coop. It took me tf out so it came with me on sight

GDJDHDZSGSZSZFSZUAZS HELLO???? A BIBLIA MANGA?????

[drakvuf]

Elolvastam az Utas és holdvilágot és csak azt nem értem, hogy ez hogy maradt ki nekem eddig.

Legjobb könyv, amit idén olvastam, de nem valami vidám szóval nem az ünnepekhez ajánlanám.

[brgzmpff]

Szily Laszlo megnyito beszede az En Budapestem kiallitasrol megerkezett irasban :)

“Kedves közönség, drága műbarátok, tisztelt Angelika-rajongók

Az irodalomban minden eddiginél nagyobb divat a szerző hétköznapi élete és a művészet egybemosása. Az elmúlt évek legnagyobb globális könyvsikere egy olyan regényfolyam, amiben az író az életének olyan apró részleteiről számol be hat kötetben, 3600 oldalon, amik a saját anyját sem érdekelnék. A budapesti könyvolvasó közönséget jó pár hete egy olyan önéletrajzi regény tartja lázban, amiben a szerző aprólékosan leírja, hogy mennyi ideig lehet fejni a másik pasijának mellkasát borító elhanyagolt miteszereket, amikor kinyomkodja őket.

Az autofikció a képzőművészetben ebben a formában szerencsére megvalósíthatatlan.

De törekedni sajnos lehet rá.

A szüleim festőművészek, emiatt bölcsis-ovis koromban éveket töltöttünk el a kecskeméti művésztelepen. Az egyik szomszédos műterem lakója - most már tudom - az autofikció korai úttörője volt. Minden nap külön uborkás üvegbe hugyozott, amit a nap végén akkurátusan felcímkézett egy iskolai füzetre való vinyettával, amire felírta a dátumot, aztán az üveget elhelyezte a műteremablak párkányán elnyúló hosszú sorban. A pisanapló a maga módján egyszerre volt lenyűgöző és elgondolkodtató alkotás: némelyik befőttesüveg tartalma más színű volt, de sosem mertem megkérdezni, hogy miért.

Angelika baromi személyes alkotó, de szerencsére nem autofikciós. Hanem inkább mágikus.

És baromi személyes és még annál is bátrabb, hiszen az itt kiállított friss tájképein félelem nélkül nyúl olyan budapesti motívumokhoz, amiket a bennszülöttek is pont ugyanannyira imádnak, de jellemzően csak a turisták mernek lefényképezni.

Ez is indította el a falakon látható lavinát. Mármint egy virtigli turistafotó. 2023. decemberében történt, amikor a floridai Pulp Brother, azaz Javier Mayoral állított ki Angelika galériájában a Margit-negyedben, hogy hősünk a Start Galéria közelébe eső Duna-parton megsétáltatta Pulp Brothert és feleségét. Az ismert spanyol-amerikai mémfestő pedig ragaszkodott hozzá, hogy fotózkodjanak le a háttérben a Parlamenttel. Hatéves kora óta itt élő budapesti majdnem-bennszülöttként Angelikát annyira intenzív cringe érzéssel töltötte el a Parlament lefotózása, hogy ijedtében Budapest mint mágikus-szimbolista táj tematikájú tájképciklus festésébe kezdett.

Amit itt láttok, az az eltelt félév friss, ropogós termése.

Az itt látható képek sok tekintetben igen különbözőek, de a hatásmechanizmusuk hasonló. A mester néhány egyszerű vonással felvázol egy olyan motívumot, aminek kábé az a szerepe, mint a piros tablettának a Mátrixban. Ha hajlandó vagy bevenni, egyből beránt a motívum mögötti univerzumba, ahol Angelika egyfajta Morpheusként kíséri az embert, ugyanakkor teljes szabadságot ad neki, hogy azt a valóságot lássa meg a kép mögött, amelyik neki tetszik.

Ez a kiállítás emiatt többféleképpen is élvezhető. Úgy is, ha az ember a művész magánmitológiáját próbálja megfejteni és értelmezni, meg úgy is, ha olyan gájdnak használja a művészt a másik világhoz, akinek a háta mögött nyugodtan elmerülhet a saját képzelgéseiben.

Angelika egyik kedvenc budapesti látványa a jelek szerint az, ami a Margit híd közepéről tárul az ember szeme elé, ha folyás iránt lefelé, a Parlament és a Gellért hegy irányába néz. Amikor gimis voltam, erre vezetett az utam a legjobb barátomhoz és mivel szeretek gyalogolni, gyakran jöttem nem villamossal. Olyankor mindig megálltam egy kicsit középen és azon tépelődtem, hogy lesz-e valaha csajom. Angelika, mint megtudtam, azon szokott itt tépelődni, hogy emigráljon-e.

Mivel még nem tett ilyet, a meccs eredménye egyelőre látvány-Angelika 1:0.

Amikor először néztem meg a képeket élőben, Angelika sok más mellett arról is mesélt, hogy őt a ciklus megfestésének elején leginkább a Parlament és a Szabadság-szobor szó szerinti és átvitt értelemben vett szembenállása foglalkoztatta leginkább. Illetve az a szimbolista-közéleti mozi, ami az ember előtt Pestről Budára gyalogolva lejátszódik a Margit hídon. Miszerint a törvényhozás épülete jó ideig teljesen kitakarja a szobrot majd egyszerre csak előbukkan a szabadság, de kapásból a hatalom szimbolikus centrumával szemben állva. Hogy ez mennyire nem erőltetett belső mozi, azt jól illusztrálja, hogy egy másik, Budapestre Angelikánál idősebb korában megérkező land art művészt szintén megihlette ugynaez a látvány. Ez a művész Orbán Viktor, akinek - Angelikával ellentétben - nem imponált sem az eddigi szimbolikus hatalmi centrum, sem pedig a szabadság, így létrehozta a hatalmi háromszög harmadik csúcsát, a Karmelita kolostor teraszát, amelyik láthatatlanul, de ott van az összes Margit hidas festményen is.

Az már a privát mitológia része, hogy Angelikának, orosz származású, magyar kultúrájú, saját definíciója szerint “bonyolult nemzetiségű” nőként és anyaként milyen jelentésrétegeket rejt egy olyan nőszobor, ami egyszerre szimbolizálja a szabadságot és készült hálás ajándékként annak a szovjet hadseregnek, amelyik felszabadította, majd azzal a lendülettel rabságba is taszította Magyarországot, útközben magyar nők tömegeit erőszakolva meg.

A galériájában beszélgetve Angelika megjegyezte, hogy mennyi váratlan helyről látni a szobrot a városból. Ez nekem azért alapélmény, mert józsefvárosi vagyok. A Szabadság-szobor Józsefváros egészen meglepő zugaiból látható, ezek között van a kiskori lakásunk kamrájának kisablaka. Csakhogy ez szó szerint pusztítást hozott a szülőföldemre. Ahonnan látod a szobrot, ott a szobor is lát téged. Meg az is, aki a szobor tövénél ágyúkat állít fel. Kiskorom városi tája részben azért nézett ki úgy, mint Berlin a város elfoglalása után 3 nappal, mert bosszúként a Corvin-közi ellenállásért 56-ban a Gellért-hegyről, a Citadellából és a szobor környékéről. lőtték szét a VIII. kerületet.

Ez a kiállítás mindezen rétegei ellenére sem szomorú vagy nyomasztó. Sokkal inkább nevezném varázslatosnak.

Angelika ugyanis eljátszik a jól ismert látvánnyal. Szó szerint. Ráadásul az egyik kedvenc műfajomban, az alternatív valóságos sci-fiben utazik. Némelyik itt kiállított képet ezért gyermeteg, de annál jobban eső ábrándozásra szoktam használni.

Elgondolkodtál egyáltalán azon, hogy mi ez a hosszúkás dolog a város közepén, ami elválasztja egymástól Pestet és Budát? Miért kéne elhinni a földrajztanárnak, hogy ez egy folyó? Mi lenne, ha 250-500 méter széles, gondosan nyírt füvű rét tekeregne Pest és Buda között, amit Mészáros Lőrinc egyik cége 99 éves koncesszióba kapott volna meg golfpályának? A tökéletesen karbantartott gyepsáv mindig néptelen, bár ha erősen hunyorítasz, a távolban néha mintha feltűnne két aprócska, gömbölyded figura hajszálvékony botocskákkal hadonászva, de lehet, hogy csak a szemed káprázott.

És mi lenne, ha folyó lenne, de nem víz folyna benne, hanem spenót?

Angelika nagy varázsló, mert nem állt meg ezen a ponton, hanem az előbb említett szomszédjában lógó festményén eljátszott azzal a lehetőséggel is, hogy mi lenne, ha a város is eltűnne és mi itt találnánk magunkat a nagy büdös semmiben álló Margit-híd közepén. Ami a lapos legelőket kötné össze a dimbes-dombos legelőkkel a poszt- vagy pre-apokaliptikus Budapesten.

Ez a kép - nekem legalábbis - vicces, játékos és alkalmat ad elgondolni, hogy mit ad a világnak az emberek Budapestje a lágyszárúak elképzelt Budapestjéhez képest.

Budapest eltüntetése eleve hatalmas trükk, mert sokkal elevenebbé teszi a létező várost, mintha a művész minden egyes lakóját mozgás közben próbálta volna belefesteni.

Ez a kék a másik kedvenc ábrándozós képem. Miközben néztem, kezdetben egyszerűen azon szórakoztam, hogy milyen lenne Budapest, ha a klímaváltozás szeszélye folytán nem sivatagi oázissá válna, hanem szigetcsoporttá a Kárpát-medencét újra elöntő Pannon-beltengerben. Ebben az univerzumban azon mulattam, hogy mi lenne, ha varázsütésre teljesülne az ősmagyarkodók álma, csak a vicces kedvű tündér nem a tarsolylemezesek és a lovaik korába vinne minket vissza, hanem hétmillió évvel korábbra, a miocénba, a sokkal ősibb háziállatokkal benépesített Budapestre, ahol a nagykörúton mopsz helyett megalodont sétáltatnak a Terézváros víz alatti barlangjaiban élő nénik.

De mivel sajnos nemcsak infantilis felnőtt vagyok, hanem független újságnál dolgozó újságíró is, ugyanez a kép olyan alternatív sci-fiként is működik, amelyikben Budapestet hirtelen áttolják Skandinávia határára, a Koppenhágát és Malmőt elválasztó jóléti tengerszoroshoz, így Pest Dániába kerül, Buda meg Svédországba, ennek minden evilági következményével együtt.

Én azért is szerettem meg annyira ezt a sorozatot, mert egyszerre hat a képzeletre és az érzelmekre és utóbbit ráadásul a színek segítségével teszi. Őrülten intenzív színeket használó festőnő fiaként és egy született kolorista lány apjaként egyszerűen boldoggá tett, hogy a színek itt nem fednek vagy illusztrálnak, hanem a lényeget jelentik.

Kiemeltem pár képet, de az összes itt látható festmény és grafika kiválóan alkalmas arra, hogy megálljunk előttük, aztán Angelika tapintatos gájdolását elfogadva pillanatokon belül tetszés szerinti univerzumok Budapestjeibe ugráljunk át, anélkül, hogy egészségtelen drogokat vagy még egészségtelenebb hosszúságú regényeket kellett volna fogyasztanunk.

A kiállítás ezennel megnyílt, jó ábrándozást mindenkinek!”

[stegal]

Az akkor meleg? Mert a borító sokat sejtet..

[csoori]

Kinyitom ablakomat erre a délutánra, napozik még a kert, a kő, de a verebek lába alatt már zörög a fű s a falakat borító vadszőlő alól is elővöröslenek a vásott téglák.

Ősz, ősz. Minden, ami közel volt eddig, szégyentelenül közelebb jön: a szomszédos tetők mohája, a darázs, a tűz, a fosztogató seregélyek.

— Csoóri Sándor, „Kinyitom ablakomat”, részlet, A látogató emlékei, 1977

[ornamental-commie-faggot]

Nyilván kötelező volt

ez

a német szakon, pláne, hogy az endékában írták. Gyűlöltem is annak rendje-módja szerint, világosan emlékszem, hogy nem értettem, minek ezt a szart végigrágni.

Na de most rászántam magam újra, és meglepően eredeti, érdekes, hovatovább szórakozató könyv, igaz, közben 35 évvel idősebb lettem.

(Ez az eredeti NDK-s borító, ma már nem így néz ki, ez a változat a pesti lakásban van meg.)

[konyvekkozt]

évek óta állt az olvasásra váró könyvek között. sőt, egyszer el is kezdtem olvasni, a 86. oldalig jutottam

párszor a kezembe került, de nem mertem belevágni, mert azt gondoltam, nem való nekem ez, meg nincs is közöm hozzá és nem fogom érteni

lassan lefogy az olvasatlan könyvek kupaca, így sorra került

az elején nagy ellenállás volt bennem. aztán beleengedtem magam. sosem voltam intravénás szerhasználó, de értettem, milyen az, amikor belövöd magad, mikor készülsz rá, mikor sóvárogsz. és magával vitt a széteső szerkezet is. mindezek pedig olyan belső élményt adtak, hogy folyton olvasni vágytam

nehéz bkv-n olvasni ezt a könyvet, mert az emberek zizgése mellett sokszor nehéz a szöveg zizgésének hullámára ülni. viszont ez volt az a könyv, ami miatt elfelejtettem lelépni a mozgólépcsőről és majdnem orra estem, s amit olvasva elfelejtettem leszállni időben a villamosról, mert volt, hogy fél perc alatt megtaláltam a helyem a sorok közt. rég volt ilyen olvasmányélményem

ha összefüggő, világos vonalvezetésű regényt szeretnél olvasni, nem ajánlom ezt a könyvet. ha betekintést szeretnél a szer általi másállapotba, akkor izgalmas kaland lesz

ráadásul az eredeti szöveg után vannak meg nem jelent előszavak és kivágott fejezetek is. (a borító és a lapok tapintása pedig nagyon jó)

[trilliannnn]

Ez nekem borító

[a-szoszatyar]

Kedves igazgató néni, kedves tanító bácsi, kedves oktatási hivatal!

Olyan jó lenne megegyeznetek, hogy akkor most a mattfóliázott könyvekre kell-e borító, vagy jóvanazúgy. Sertepertéltem nyomdákon belül pár éven át, és tudom, mit jelent a mattfólia, és hogy attól még szétbaszódik a könyv egy alsós hathatós kezelésében. Persze ha rendesen be van pluszfóliázva, akkor is. Az egymillió forintos kérdés: miért kell csicskáztatni a kedves szülőt, hogy a titkos számú, méretű és gerincvastagságú tankönyvet másnapra pluszfóliázva leszállítsa az iskolába. Békérdés: a szövegértelmezésben vannak hiányosságok, vagy hazudnak ezek a feliratok?

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2024. 06.

Lomha Lukács és a Multiverzum visszhangjai.

Lomha Lukács akinek szuperhős szkillje, hogy mindig később látszik, mint ahogy (ahol) van, többdimenziós lény, mint az egerek. Kevésbé ismeretes, de megjelenik néha 1st Bass, 4 Slots For Bill, Clementine, Deputy Dawg, Earnest Honest, Jan Van Janssen, Krispy Krouton, Lloyd Owes Me A Packet, Offset és Translucent néven is az multiverzumban. Luke Simon Arthur Slater Reading (londoni agglomeráció) szülötte, így az elektronikus bigbang kezdetekor már ott volt az expanzió közepén. Az eltelt 30 év alatt dj/produceri/szerzői tevékenysége, szerethető személyisége tette sikeressé. Négy, köztudottabb kivetüléséről még nem esett szó, The 7th Plain néven old school detroiti őstechnoidként, modern technoarcként a Planetary Assault Systems szervezet fedésében, Luke Slater néven pedig mainstream technomágusként jeleskedik, és valószínűleg, ami legközelebb áll igaz énjéhez, azt L.B. Dub Corp néven tapasztalhatjuk meg. A jelzőim meglehetősen pontatlanok, mint minden rendes többrétegűség esetében, itt is furcsa átfedések vannak, most is.

Az új L.B. Dub Corp albumot a múlt heti Traxelektorban már hallhatott Only The Good Times maxi vezette fel, és az még nagyjából illett a profilba. A most megjelent Saturn to Home album viszont kis híján beillene Luke Slater albumnak, pedig a detroit techno / chicago house / techno dub iránytól nem tért el Lukács. Inkább a vendégművészek hatnak változóként, Miss Kittin dark electro dub irányba, Robert Owens tulajdonképpen nem módosít, sőt hozza az erotikus house-minnesänger default alteregóját (You Got Me), viszont szövegben egy olyan művet fordított ki, ami egy magyar rádiók sújtotta elme számára régi mély seb, ez Roy Orbison – You Got It-ja, amit valamiért a hazai rádióadók hányásig játszottak egy időben. A blogon többször olvashattatok már a dominikai reggae-bariton Paul St. Hillaire-ről, ő egy 2013-as instrumentális LBDC szerzeményt, a No Trouble in Paradise-t ápdételte. A negyedik vendég pedig a Baal & Mortimer néven alkotó düsseldorfi Alexandra Grübler, aki a hangját adta a Dekmantel gondozásában megjelent albumhoz.

Egyik jolly jokerem, az olaszkvótás Tagliablue. Nem ismerek tőle gyenge kiadványt, és ha van olyan lelkület, mint alkotói szándék, hogy intelligent dance music, annak minden ismérvében klubtag, még pedig a fiatalabb generáció képviselőjeként az. Vészjósló címe (Szakadék) ellenére az Abisso EP könnyen befogadható, agyas, mesterien kimunkált tánczene, egyszerre fotel- és klubzene, kívül laza, belül feszes digitális agymasszázs. Négyből három hibátlan.

Actress kortárs elektronikája megint olyan sunyin csavarta fel az agyam, eszmélni sincs idő, már a nyakamon ül a súlya, sárhouse-ban taposok. A Statik néha feladja a leckét és buddhai türelemre késztet, húzza a figyelmet, de nem mindig ad cserébe, csak színtelen ürességet, vagy vapour-ös szőnyegeket. A hatodik Six például nem ilyen, Aphex Twin selected ambientjeivel egyenértékű darab, és akad, amikor a mocsárdubból kiemelkedő minimal techno töredékek sikerrel járnak, azért ne ezzel kezeld a depressziódat!

Két hónapja szembejött ez klip a Nyege Nyege Tapes YouTube csatornáján:

Ez milyen drog lehet? Kitűzőkből van a farka? – két idézet ismerősi kör reakcióiból. Még aznap megvettem a lemezt, elővételben. Annyira nem jó, inkább kb olyan, mint a borító (ez nem volt szép). Így most ez nem egyértelmű lemezajánló. Violaine Morgan Le Fur multidiszciplináris művész és kurátor, és ami fontos, elsősorban nem zenész, csak néhány héttel a lemez rögzítése előtt kezdett el kísérletezni zenei szoftverekkel. Az utóbbi években dokufilmek készítésével foglalkozott a Párizs külvárosában, breton anya és kameruni apa gyermekeként felnőtt Violaine, akit foglalkoztatnak gyökerei, Bamiléké-földről (Kamerun) is készített filmeket. Violaine, művésznevén Violence Gratuite (ford. Felesleges Erőszak) az albumot egyedül jegyzi. A Baleine à Boss album minden felvételének megvan az az értékes vonása, hogy hibátlan alapokon fut, műfajilag sanzon, hip-hop, no wave, kísérleti elektronika rendhagyó keveréke. Sajnos a keverés az album felén katasztrofális, az én hangcuccom szépen bontja a legsűrűbb káoszt is, ezzel nem bírt szegény. Az albumot a Nyege Nyege sublabel-je, a Hakuna Kulala jegyzi szintén Kampalából (Club explorations from the East African and Congolese Electronic Underground).

Sok szétnyafogott, elfűszerezett lemez után (között) – talán a jó témaválasztás okán – egy kiegyensúlyozott, az electroval szelíden és játékosan bánó Versalife-ot hallhatunk. Boris Bunnik most érzékkel mozog el analóg hullámvetőivel a trance, ambient, dark irányokba. A Technofeudalism EP az osztrák TRUST electro-label kiadványa. (3/4)

Lehetne ez szép is, csak akkor nem volna igaz! Anthony Child és Karl O'Connor közös, 2003 és 2005 között aktív technoproject-je a hangzatos, de zeneileg teljesen valíd, British Murder Boys új stúdióalbumot adott ki. A fiúk, Surgeon és Regis a két dekád alatt semmit nem változtak, ez ugyanaz a warehouse technosound, amit anno lefektettek és ez így van jól! Valaki üvöltve: „Ezek állatoook!”

A brit zenei hagyomány útján haladva, ahol a művészi kifejezés eszköztárában a szexuális energia rituális sűrítése, a punk attitűd, a fekete humor, provokáció, a szorongás kifejezése mind része az egésznek, mit része, ettől működik, ettől hat, a legmélyebb zsigerektől a felszínig. Az Active Agents And House Boys album velejéig kompromisszummentes anyag, működhet a klubokban is, de nem (csak) arra született. Azért, jó volna ezt élőben látni, hallani, mert még sokkal izgalmasabb lehet, és különös módon erre két lehetőség nyílik, júliusban Madridban a Code Summer Fest-en illetve novemberben a Mira Festival-on Barcelonában (én se értem, miért?).

Interferenc új maxiján, a TeChNOtitLan, a húzótrack Kaprekarmában valami olyan az a fémes hang, tényleg csak örülni tudok, hogy nincsenek implantjaim, és a fogtöméseimben is cserélték az amalgámot, mert amikor az a hang megjön, bennem is mozgolódni érzek, hallok belül, valami teljesen idegen és értelmezhetetlen forrású bizsergést, és nem vágyom kronenbergi fordulatokra, bármennyire is kedveli őt a szerző. Élettani hatásai ellenére is sokszor meghallgattam, nagyon működik, eleve érdekes ez a táncoljatok, de kaptok a nyakatokba egy kis túlsúlyt filozófia. Minden loophoz ajándék ellenloop, mert kivittem magammal németbe az összes levetett ungarische féket és ellensúlyt, csak nem dobom ki! A b-oldalas postsessor erősen Silent Servant-meghajtású, vagy csak bennem hagyott túlságosan mély nyomokat Juan Mendez váratlan tragédiája. Grüss Got, csirkevéreshurka van?

Meg kellett néznem, hogy ez a Kalumet, az a Kalumet? Dehát nincs másik Kalumet! (Mondjuk miért is lenne?) Őszintén, ezt a(z ozorai) vonalat nem követem, nem vagyok képben, merre jár Vajda Zoltán projektje. A dél-koreai Oslated labelnél jelent meg Kronosphere albuma a psy-trance / world-beat / dub vonalon mozgó úriembernek. Nagyon egyszerű, szinte csupasz eszköztárral felépített zen harmóniákat hallhatunk, a címadó Kronospere esetében is, pedig az kibillen a progresszív trance műfajig. Itt áll mellettem a gulyásmarci, ezért elmondom, hogy Kalumet kapcsán az ősélményem a Galagonya, a 2001-es Chi Glassic Volume 1. - Dub Local válogatásról. Ez se lett rosszabb az évek alatt.

Alex Tucker – aki ifjúkori képein Genesis P-Orridge-nak néz ki – erős hardcore múlttal bír. Aztán a különféle bandáiban (Grumbling Fur, Imbogodom) a pszichedelikus rocktól a drone / experimental ambientig jutott. Amikor a Microcorps néven, techno-vonalon mozgó Tucker muzsikáját próbáljuk megfejteni, ezek is fontosak, de lényeg, hogy elektronikája annyira egyedi, eltalált és kimunkált, hogy masszív zárványként tündököl az underground szférában. A debut album XMIT a 2021-es Top 12, év albumai lista hetedik helyén landolt, azóta csend.

2024. május 10. A The Tapeworm sajtóközleménye a 100 példányban, csak kazettán megjelent kiadványához: „A MICROCORPS, Alexander Tucker mutáns techno alteregója bemutatja a Macrocorpse – 2021-2024 című nyolc számból álló válogatást, mely szerzemények mostantól azon mutáns tér részei, ahol egyazon zónában létezik a techno-alapú kompozíció, mikrofelbontású időskálák hangjai, a drón és a zaj.” Tucker hangja fontos része az experimentumnak, mármint azok az elektronika által fragmentált szemcsés törmelékek, amik idegen nyelvnek, alien papok kántálásának tűnnek. A cselló rétegek, a szintén szemcsés, de olajos dobok terei szűkek és folyamatosan mozgásban vannak, mutálódnak, mint egy sokdimenziós labirintus. A mozgó elemek szemcséken gördülése a MC-sound fontos ismérve. Egy újabb The Tapeworm kazetta, ami ott lesz az év végi Top 12 album versenyben. Érzékeny veszteség viszont, hogy bár 6 felvételt is beválogattam a Traxelektorba, az online verzióból ezek teljesen hiányoznak, mivel a Spotify egyelőre csak a debutalbumot ismeri.

Terence Fixmer a belga határ közelében, a francia Tourcoing-ban nőtt fel, s azon áldozatok egyike, aki nem tudta megállítani Brüsszelt. A kilencvenes évek new wave-je legalább olyan ellenállás nélkül haladt át Nord megyén, mint más történelmi alakzatok. A belga new beat, az electric body music, a Front 242 és Nitzer Ebb, Klinik és DAF hatása Fixmer-re nyilvánvaló, meghatározta és meg fogja határozni mit játszik, s ne feledjük, évtizedes együttműködésben van Douglas McCarthy-val (Fixmer / McCarthy). A két évvel ezelőtti Shifting Signals album egy izmos ipari techno lemez lett, az új The Paradox in Me album inkább egy széles panoráma a németalföldi impulzusokból. Zajhatárig driftelt ebm riff, industrial-noir himnusz, végtelen gerjedelem, old school menetelés bakancsban, setétben fürkészés, dark technö lődörgés.

Azt hiszem, ami hallható a Convictions That Stick hatszámos minialbumon, az Timothy J. Fairplay igazán hazai pályája. Tavasszal, a hazai Dalmata Danielnél kiadott Norwell-lel közös DDS09 nem lett jó, ez most nagyon. Elegáns, nyakkendős szalontechno, nem láttad a napfénybélyegem? A Foggy Beach dark-electro-break indulója a sláger, nagyon sok réteg, még némi acid is elfér benne, végig egyensúlyban a perpetuum mobile. Fairplay kiadót is váltott, a Pinkman-hez igazolt, sajnos ennek eredményeképp a Spotify-on nem található meg a lemez.

Az év dancemaxija címre hajt rá a Remotif, a négyszámos The Elevated Place EP-vel. Annyira old-school, hogy meghajlik tőle a téridő, és prodigyért kiált a pszi mező. A bristoli Joe Reddick már a lemez A oldalán letudja az évet, A1: U15 A2: Glint's Pursuit. Még az is kerek, hogy az Emotional Response sublabel-je, az [Emotional] Especial Specials jegyzi. Viszontlátásra!

Megjelenések (2024.06):

Actress - Statik [2024, Smalltown Supersound][LP] British Murder Boys - Active Agents and House Boys [2024, Downwards][LP] Forest on Stasys - Lotus Island [2024, space lab][EP] interferenc - TeChNOtitLan [2024, Self-Released][S] Kalumet - Kronosphere [2024, Oslated][EP] L.B. Dub Corp - Saturn to Home [2024, Dekmantel][LP] Microcorps - Macrocorpse – 2021-2024 [2024, The Tapeworm][MC-Comp] Orlando Voorn - No Cellphones [2024, Kompakt][EP] Remotif - The Elevated Place [2024, Emotional Especial][EP] Tagliabue - Abisso [2024, Subject To Restrictions Discs][S] Terence Fixmer - The Paradox In Me [2024, Novamute][LP] Timothy J. Fairplay - Convictions That Stick [2024, Pinkman][EP] VA - 030313 [2024, Tresor][EP-Comp] Versalife - Technofeudalism [2024, TRUST][EP] Violence Gratuite - Baleine à Boss [2024, Hakuna Kulala][LP]

Traxelektor 2024 06

Traxelektor 2024 06 Spotify Playlist - link

(58/74, 5:32/6:57, 78%)

OffSpot Data

Microcorps - Macrocorpse – 2021-2024 [2024, The Tapeworm][MC-Comp]

Timothy J. Fairplay - Convictions That Stick [2024, Pinkman][EP]

interferenc - TeChNOtitLan [2024, Self-Released][S]

Traxelektor 2024 06 Playlist

Actress - Mellow Checx [Statik, Smalltown Supersound] Actress - Six [Statik, Smalltown Supersound] Actress - Static [Statik, Smalltown Supersound] Azu Tiwaline & Forest Drive West - Fluids in Motion III [Fluids In Motion, Livity Sound]

British Murder Boys - I Saw the Set Up Man [Active Agents and House Boys, Downwards] British Murder Boys - It's in the Heart [Active Agents and House Boys, Downwards] British Murder Boys - It's what you hide [Active Agents and House Boys, Downwards] British Murder Boys - Keep it Down [Active Agents and House Boys, Downwards] British Murder Boys - This is a Calling [Active Agents and House Boys, Downwards] Ciel - Divide & Conquer (Original)[Sada's Dream, SUZI] dBridge vs Forest Drive West - Spiteful Lips [EXITVS009, Exit] dBridge vs Forest Drive West - Vignette [EXITVS009, Exit] DJ Merlin - Chasing Coral [VA - Slam Jams Vol​.​ 4, Holding Hands] DJ Stingray 313 - Dynamic Instability [VA - 030313, Tresor] Dungeon Acid - Affirmative Body Sequences 3 [Dungeon Acid, Russell Haswell And Evol, IDEAL] Dungeon Acid - Affirmative Body Sequences 7 [Dungeon Acid, Russell Haswell And Evol, IDEAL] FaltyDL - Further [In The Wake Of Wolves, Central Processing Unit] FaltyDL - New Friends [In The Wake Of Wolves, Central Processing Unit] Forest on Stasys - Prism of Nature [Lotus Island, space lab] Forest on Stasys - Torre De Alquimia [Lotus Island, space lab]

interferenc - kaprekarma [TeChNOtitLan, Self-Released] interferenc - postsessor [TeChNOtitLan, Self-Released] JakoJako - Metal Goat [VA - 030313, Tresor] Kalumet - Kronosphere (Moon Patrol Remix)[Kronosphere, Oslated] Kalumet - Kronosphere (Original Mix)[Kronosphere, Oslated] Kalumet - Providance (Original Mix)[Kronosphere, Oslated] Kalumet - Tao (Original Mix)[Kronosphere, Oslated] Kanding Ray - Four Interwined Spirals [Polar EP, Spazio Disponibile] L.B. Dub Corp - Krank [Saturn to Home, Dekmantel] L.B. Dub Corp feat. Baal & Mortimer - Golden Star [Saturn to Home, Dekmantel] L.B. Dub Corp feat. Miss Kittin - Saturn to Home [Saturn to Home, Dekmantel] L.B. Dub Corp feat. Paul St. Hilaire - No Trouble In Paradise [Saturn to Home, Dekmantel] Microcorps - KDAK [Macrocorpse - 2021-2024, The Tapeworm] Microcorps - LIIOI [Macrocorpse - 2021-2024, The Tapeworm] Microcorps - MYR [Macrocorpse - 2021-2024, The Tapeworm] Microcorps - PYN [Macrocorpse - 2021-2024, The Tapeworm] Microcorps - VLOJ [Macrocorpse - 2021-2024, The Tapeworm] Microcorps - WRM [Macrocorpse - 2021-2024, The Tapeworm] Model 500 - I.D.L.E. [VA - 030313, Tresor] Not Even Noticed - Lemon Posset [VA - Slam Jams Vol​.​ 4, Holding Hands] Orlando Voorn - No Cellphones [No Cellphones, Kompakt] Orlando Voorn - Raise The Bar [No Cellphones, Kompakt] Orlando Voorn - Tech IQ [No Cellphones, Kompakt] Peter Van Hoesen - Nirvana Short Circuit / Listening To Cells [Towards The Center Of Time And Surrounded By Spirits, Vlek] Peter Van Hoesen - Schemerzone / Voor JMH Berckmans [Towards The Center Of Time And Surrounded By Spirits, Vlek]

Planetary Assault Systems - Clap Trap [Deep Heet Vol. 5, Mote-Evolver] Planetary Assault Systems - Grid Livers [Deep Heet Vol. 5, Mote-Evolver] Priori - Ruins [This But More, NAFF] Priori - Weight [VA - WITNESS05, One Eye Witness] Priori feat. Jesse Osborne-Lanthier - Basalt Tones [This But More, NAFF] Priori feat. Sabola - Learn To Fly [This But More, NAFF] Reflex Blue - J2px [VA - WITNESS05, One Eye Witness] Remotif - Glint's Pursuit [The Elevated Place, Emotional Especial] Remotif - U-15 [The Elevated Place, Emotional Especial] Significant Other feat. James K - RPG [When It Rains, Pain Management]

Tagliabue - Abisso (Original)[Abisso, Subject To Restrictions Discs] Tagliabue - Insidie (Original)[Abisso, Subject To Restrictions Discs] Tagliabue - Venula (Original)[Abisso, Subject To Restrictions Discs] Terence Fixmer - Another End [The Paradox In Me, Novamute] Terence Fixmer - In Synthesis [The Paradox In Me, Novamute] Terence Fixmer - Shore Break [The Paradox In Me, Novamute] Timothy J. Fairplay - Bronx Warriors [Convictions That Stick, Pinkman] Timothy J. Fairplay - Convictions That Stick [Convictions That Stick, Pinkman] Timothy J. Fairplay - Foggy Beach [Convictions That Stick, Pinkman] Timothy J. Fairplay - Outdoor Survival [Convictions That Stick, Pinkman] Versalife - Axon Terminal [Technofeudalism, TRUST] Versalife - Cataclysm [Technofeudalism, TRUST] Versalife - Syndicate War [Technofeudalism, TRUST]

Viels - Il Quarto Respiro [Il Quarto Respiro, Semantica] Viels - Lontano da Casa [Il Quarto Respiro, Semantica] Violence Gratuite - Bad à Bras le Corps [Baleine à Boss, Hakuna Kulala] Violence Gratuite - Iséo [Baleine à Boss, Hakuna Kulala] Violence Gratuite - Les Prisons de Nantes [Baleine à Boss, Hakuna Kulala]

Youth feat. Allen Ginsberg - Iron Horse (The Orb's End Hate Remix)[Iron Horse, Cadiz Music]

[tilos-archives]

Tommyboy szokásos péntek esti válogatás műsora, előtte egy rövid NAND mix. A borító kép 1996 áprilisában készült, szóval a felvétel ez után, szerintem júniusi. De persze ez lényegtelen. A YouTube viszont egy számot megint letiltott: Time by Lb3, a kiadókat sosem fogom megérteni, ennél csak a dj-k tudnak egymással nagyobb szar arcok lenni:)

[rosszulorzott]

„Az LMBTQ+ tartalmakat újabban csak lefóliázva lehet „közszemlére tenni”. Mindenki tudja, mi van a borító alatt. A szerelem becsomagolva is szabad!”

[stegal]

Ha pasi az eladó és a borító alapján rakja össze a könyveket..

[chakjoe]

Green Eyes (Kate Wolf borító) Sherry Austin Henhouse-val

[angelofghetto]

vihar a biliben

Mikor a történelmi gettóba költöztünk (ma bulinegyednek hívják), a gyerekek egészen kicsik voltak. Örültünk, hogy a közlekedés és boltok szempontjából ilyen jó fekvésű lakást kaptunk, mégis közel a parkhoz, és olyan csendes volt, hogy reggelente madárcsicsergésre ébredtünk. A legzavaróbb az volt, hogy hajnalban végigcsörtetett az ablakunk alatt a kukás autó, és azt hittük, ez elviselhetetlen egy olyan szűk kis utcában, aminek olyan az akusztikája, mint egy görög színházé. Fogalmunk nem volt, néhány évtized után mennyire kifordul magából a környék.

A Király utcai árkádos házban kis üzletek sora bújt meg: koncertekre lehetett jegyeket venni, lemezbolt is volt, meg valami paróka meg álbajusz üzlet, és vasárnap délután a kongó lépteinket visszhangozta a sűrű, lusta csend, talán még a csöpögő csapok is kihallatszottak a konyhákból. Egyik napról a másikra hordták tele székekkel és asztalokkal az árkádos átjárót, amit addig mindenki használt, mert az volt a járda, és onnantól nagyon csúnyán néztek, sőt megjegyzéseket is tettek, ha nem kerültünk az úttest felé. Nagyon sajnáltam a ház lakóit, meg a szembeházat, hogy innentől az evőeszköz csörömpölést, meg az állandó beszélgetés zsivaját kell hallgatniuk. Aztán kezdődött az átváltozás: a művészeti és lakberendezési boltok bezártak, a környék élelmiszer boltjaiban felfelé kúsztak az árak, vadidegen külföldi termékek jelentek meg a szokásos alap cuccok helyett, és a pékségben senki nem beszélt magyarul. De előreszaladtam. Sok életveszélyesnek minősített, kiürített, romos ház várt a bontásra akkoriban, de nem történt velük semmi, azt mondták, nincs rá pénz. Néha hajléktalanok törték fel a ledeszkázott nyílászárókat, hogy odabent meghúzhassák magukat.

Az első kimondottan romkocsma, ha jól emlékszem, talán a Kazinczy utcában nyílt, ahol a külföldi turisták megtapasztalhatják a lepukkant komcsi enteriőrt. Értem, hogy ez miért lett kurrens dizájn a nyugatról jött turistáknak, de csak nagyon halkan jegyzem meg, ez totál hamis kép, mert a szoci rendszerben is kikukázták azokat a holmikat, amiket oda összelomiztak. (Nagyon kíváncsi lennék, hányan vittek haza tetveket vagy poloskát szuvenírnek az ilyen szeméttelepi bútoroknak köszönhetően.)

Az engedélyeztetést sem értem (vagy talán nagyon is értem). Ha nyitni szerettem volna mondjuk egy bélyegboltot (ami se nem zajos, se nem szemetel), három háztömbnyire a lakók 100%-ával alá kellett volna iratnom, hogy beleegyeznek. Romkocsmáknál ilyen nem volt. Nem is tudtunk róla, hogy mi készül. Az Erzsébetváros újságból évekkel korábban tudtam meg, hogy Európa legsűrűbben lakott térsége még alaphelyzetben is a budapesti VII. kerület, ahol elég szegény a lakosság, főleg idős emberek és kisgyerekes családok élnek, nagyon sokan közülük önkormányzati bérlakásban. Igazából eleinte nem vettük komolyan ezt az egészet: most ez felkapott divat lett, aztán majd eltűnik, mint a Tamagocsi. Nem ez történt.

Hamar rájöttek, ebben mekkora pénz van, és secperc alatt megtelt a kerület, minden üzlethelyiséget megszálltak, ha volt egy repedés a falon, abba is beköltözött egy romkocsma. Ez azt jelentette, hogy innentől minden megveszekedett napon úgy délután hattól reggel hatig folyamatos hangos kocsmazajban és bűzben éltünk, főleg miután kitiltották a dohányosokat a zárt terekből, és így az utcán toporogtak és füstöltek. Onnantól nem lehetett ablakot nyitni a lakásokban nyáron sem (ha valaki füvezni akart, elég volt, ha kikönyököl). Reggelente ami emberből alul-felül ki tud jönni, az borította a járdákat, mindenfelé keresztbecsorgó vizelet, parkoló autók között emberi ürülék (a kulturáltabbja papírt is használt, amit csinosan elhelyezett benne), a hányástócsákból a galambok csipegették ki a darabos részeket. Kutyát sétáltatni csak ölben lehetett a mindent borító üvegszilánkok miatt. A multikulti azt jelentette, hogy félóránként más nyelven üvöltöttek fel álmunkból, döngették a ház kapuját, vagy feküdtek rá a kaputelefonra. Harsány ordibálás, kántálás, kornyikálás, vaskos röhögések, néha trombita is előkerült, vagy más zajkeltő eszköz. Rendszeresen lökdösték végig a parkoló autókat, mert az olyan vicces, mikor hajnali háromkor egyszerre szól 10-12 riasztó. A kapulajakban, sőt a lépcsőházakban is megjelentek a használt gumióvszerek, a véres tamponok és az eldobált fecskendők. Néha felöltözött vagy pucér embereket találtunk munkába menet, akik úgy aludtak a földön, mint egy zsák krumpli.

A kisboltosok cifrábbakat is meséltek. Egyszer az egyik romkocsma bejárata mellett kora reggel egy párocska ragadt össze. Annyira be voltak tépve, azt sem tudták hol vannak. A rendőröknek sem sikerült őket szétválasztani, amíg be nem fejezték. Az egyenruhás urak vidáman szelfizgettek velük a háttérben. Egy nagymama vitte volna oviba a kislányát, és próbálta saját testével kitakarni a látványt, megelőzendő az olyan kínos kérdéseket, hogy "Nagyiii, mit csinál az a néni meg az a bácsi a fal mellett?" És ez csak néhány apró dolog a mókás hétköznapokból. Fasznak öltözött holland legénybúcsúsokról és pórázon vezetett félmeztelen csajokról már szót sem ejtek, sem arról, hogy a környéken parkoló lakóknak mi mindent kellett lepucolni a kocsijukról, vagy megjavíttatni egy húzósabb éjszaka után.

Talán fontos megjegyezni, hogy Európában, meg úgy a általában világon az ilyenféle bulinegyedek nem ilyen láncreakció szerű gyorsasággal szoktak kialakulni, hanem organikusan, lassacskán, és arrafelé általában művészek laknak, akiknek nem kell hajnalban munkába indulni, és éjjel aludni. Akkor most kérem szépen ennek szellemében végighallgatni az interjút. Lehet, hogy Hont András a kerületben lakik, de talán nem pont a cikis részen (vagy ő nappal alszik, nem tudom), mert az évtizedek alatt egyszer sem láttam arrafelé. Kétszáz romkocsma egy olyan kis területen mint belső-Erzsébetváros, nagyon sok.

Az első kimondottan romkocsma, ha jól emlékszem, talán a Szimpla kert volt, ahol a külföldi turisták megtapasztalhatják a lepukkant komcsi dizájnt. Értem, hogy ez miért lett dizájn egy nyugatról jöttnek, de csak nagyon halkan jegyzem meg, a szoci rendszerben is kikukázták azokat a holmikat, amiket oda összelomiztak. Ha nyitni szerettem volna mondjuk egy bélyegboltot (ami se nem zajos, se nem szemetel), három háztömbnyire a lakók 100%-ával alá kellett iratnom, hogy beleegyeznek. Romkocsmáknál ilyen nem volt. Hamar rájöttek, ebben mekkora pénz van, és secperc alatt megtelt a kerület, ha volt egy repedés a falon, abba beköltözött egy romkocsma. Ez azt jelentette, hogy minden megveszekedett napon úgy délután hattól reggel hatig folyamatos hangos kocsmazajban és bűzben éltünk, főleg miután kitiltották a dohányosokat, és az utcára vonultak. Onnantól nem lehetett ablakot nyitni a lakásokban (ha valaki füvezni akart, elég volt, ha kikönyököl). Reggelente ami emberből alul-felül ki tud jönni, az borította a járdákat, járdán keresztbecsorgó vizelet, parkoló autók között emberi ürülék (a kulturáltabbja papírt is használt, amit csinosan elhelyezett benne), a hányástócsákból a galambok csipegették ki a darabos részeket Kutyát sétáltatni csak ölben lehetett a mindent borító üvegszilánkok miatt. A multikulti azt jelentette, hogy félóránként más nyelven üvöltöttek fel álmunkból, döngették a ház kapuját, vagy feküdtek rá a kaputelefonra. Harsány ordibálás, kántálás, kornyikálás, vaskos röhögések, néha trombita is előkerült, vagy más zajkeltő eszköz. Rendszeresen lökdösték végig a parkoló autókat, mert az olyan vicces, mikor hajnali háromkor egyszerre szól 10-12 riasztó.

A kapulajakban, sőt a lépcsőházakban is megjelentek a használt gumióvszerek, a véres tamponok és az eldobált fecskendők. Néha felöltözött vagy pucér embereket találtunk munkába menet, akik úgy alustak, mint egy zsák krumpli.

A kisboltosok cifrábbakat is meséltek. Egyszer az egyik romkocsma bejárata mellett korareggel egy párocska ragadt össze. Annyira be voltak tépve, azt sem tudták hol vannak. A rendőröknek sem sikerült őket szétválasztani, amíg be nem fejezték. Az egyenruhás urak vidáman szelfizgettek velük a háttérben. Egy nagymama vitte volna oviba a kislányát, és próbálta saját testével kitakarni a látványt, megelőzendő az olyan kínos kérdéseket, hogy "Nagyiii, mit csinál az a néni meg az a bácsi a fal mellett?" És ez csak néhány apró dolog a mókás hétköznapokból. Fasznak öltözött holland legénybúcsúsokról és pórázon vezetett félmeztelen csajokról már szót sem említek, sem arról, hogy a környéken parkoló lakóknak mi mindent kellett lepucolni a kocsijukról, vagy megjavíttatni egy húzósabb éjszaka után.

Lehet, hogy Hont András a kerületben lakik, de talán nem pont a cikis részen, mert az évtizedek alatt egyszer sem láttam arrafelé. Talán fontos megjegyezni, hogy Európában, meg úgy a világon a bulinegyedek nem ilyen láncreakció szerű gyorsasággal szoktak kialakulni, hanem organikusan, és arrafelé általában művészek laknak, akiknek nem kell hajnalban munkába indulni, és éjjel aludni.