#boldog születésnapot nekem!

[kertikavics]

Azt kaptam szülinapomra a Stansted reptértől, hogy egyáltalán nem volt sor az útlevél vizsgálatnál...

[csacskamacskamocska]

Válogattam

anyám rám maradt 20 doboznyi papír lomját. Ez csak a papír. Ki kell válogatni mert minden össze van hányva benne. Hivatalos iratok, számlatömbök, levelek, fotók, emlékek, újságkivágások, szórólapok, pénz és ki tudja még mik. Rengeteget jegyzetelt, írt, főleg arról, hogy én milyen bűnöket követtem el, mennyi fájdalmat okoztam neki, milyen rondán viselkedtem. Soha, egyetlen feljegyzés sem történt azokról a dolgokról amiket tettem érte. Egy sem. Soha kétsége nem volt a felől, hogy én (több esetben mások is) a „bűnösök” a dolgok rossz alakulásában. Ha jól alakultak, az az ő kizárólagos érdeme volt. Talán a legelképesztőbb az a levél volt, amit születésnapomra írt. Ezt nem kaptam meg, nem adta át, de nagyon sok ilyet kaptam tőle. „Drága kislányom! Nagyon boldog születésnapot kívánok és kérlek, ez alkalommal engedd meg nekem, hogy elmondjam, hogy nekem mi fáj.” és elmondta két oldalon, hogy geci vagyok. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen tényleg csoda, hogy nem bolondultam meg jobban. Volt amikor öngyilkos akartam lenni. Elég komolyan. Mert ez a fájdalom, elégedetlenség, számonkérés, kritika, felelősséghárítás, tagadás, manipuláció, és hibáztatás, ez át meg át szőtte az életemet, és azt hittem sosem lesz vége. De vége lett. Csak nagyon lassú a gyógyulás, talán sosem fogok igazán meggyógyulni. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy igazán mélyen bízni tudok valakiben. Bármelyik, de tényleg bármelyik jelenség a felsoroltak közül, ha megérzem, magával rántja az egész, sok évnyi szart. De ez nem jelenti azt, hogy sosincs igazam benne, hogy valaki tiszteletlen vagy szeretetlen velem. Inkább valami rémületről van szó, és arról, hogy az átlagosnál jobban magamra veszem ezeket és hátralépek, védekezek, vagy támadok akár, túlreagálom. Próbálom nem ezt tenni, de nehéz. És hát, elképesztően finom érzékelésem lett a narcisztikusokra. Akartam is írni egy (újabb) bejegyzést a gyáva narcisztikus jelenségről. mert szerintem fontos, hogy ne csak a grandiózus narciszokat véljük felismerni, sőt, hogy a narcizmus fogalmáról árnyaltabb képet kapjanak az emberek. Sokat segít. Anyám levelei már nem ütöttek szíven. Az ütött szíven, hogy hogy bírtam ki, hogy éltem túl az állandó stresszt és állandó rettegést. Mert, hogy volt, azt nem tudom elfelejteni. Ezzel együtt, minden elismerésemet is megkapja anyám, mert különleges, tényleg különleges egyéniség volt, és neki is köszönhetem magamat. Azt gondolta, hogy nagyon szeretett engem. Ezen gondolkodtam tegnap éjjel, hogy azt gondolta, hogy nagyon szeret. Mégsem tudott engem pozitívan látni, megelőlegezni bizalmat, megértést, jóindulatot, nem tudott velem szembe elfogult lenni. Mindennek én voltam az oka. Szerintem ő szerinte én – biztos, hogy ez sehogyansem egészséges.

Azt is írta az egyik feljegyzésében, hogy ha majd megöregszik és segítségre szorul, már előre sajnálja magát, hogy mi lesz vele. Hát, mi lenne? Járogatok hozzá az otthonba, gondozom, etetem, rendezem a dolgait. Ha nem kínoz, az én szeretetem határtalan. Azért jó, hogy nem lettem öngyilkos. Nem hittem benne, hogy valaha is lesz máshogy. De lett.

[diogenesz2020portugal]

Ma van a születésnapunk, megemlékezünk róla egy mondatban, bár lejjebb van egy versem is, mivel ha mi nem gondoskodunk erről (is), akkor ki más, pedig ez a nap más, mint a többi, mert 6 évesek lettünk, ez mongyuk rám [SzörnyetegLajos] nem igaz, én április 10-én születtem, erre tisztán emlékszem, Margit meg csövimacska volt (na jó, igazából én is, de Apáék ismerik születésem napját, mert én egy hajléktalankunyhóban születtem a Hajógyári szigeten) szóval Margit korát csak becsülték, senki nem tud biztosat, de az ő könyvében valami miatt április tizenkettedikei dátum szerepel, szóval Apáék úgy döntöttek, hogy április 11-én van a születésnapunk, bár lehet, hogy ehhez József Attilának is köze van, nem tudom, de valami olyasmit hallottunk, hogy ez miatta fontos nap volt már előttünk is, úgyhogy bele kell nyugodnunk ebbe a dátumba, meg nekünk úgyis mindegy, mert amióta Apáékkal vagyunk, minden nap születésnap, meg Portugália kurvajó hely, és úgyis a kaja meg a játék a legfontosabb az életben, azt meg bőven megkapjuk itt, bár lehetne több is, de mit tehetünk, az emberektől nem lehet túl sokat várni, de elfogadjuk őket ilyen kis fogyatékosként is, mi mást tehetnénk, a bosszankodás csak elrontaná ezt a napot, szóval BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK nekünk! 😻 🎂 ��� 🎉 🐭 🌈👊💞👑🌹🍀🍺

MINDEN NAP ÜNNEP!

Immár hatéves lettem én, meglepetés e költemény, erény e tény.

Ez az hat évem elszelelt, észre se vettem, tán el se telt. kemény legény

vagyok, mint minden misztikus hős, de most nem lenne etikus dicse- kednem.

Nem adhatok mást, mint lényegem, számomra ez a lételem- (em) de jó e szó!

Másnak ez tán egy pillanat, nekem örökre megmarad: tapasz- talat.

De most már be is fejezem, kalapom meg is emelem magam előtt.

(Nem minden rím találkozott, de még csak hatéves vagyok. Az é- let szép.)

Meg Margit is.

[boldognaklenni-01]

Felnőtt.

Van valami őrülten fura ebben a szóban. Ha ránézek és tovább lapozok valójában nincs sok jelentőssége. Azonban, ha elgondolkozok rajta egyszerűen csak nem értem.

Talán kapálózok ennek a szónak a mélyében. Földre esek, és a padlón figyelem a gyerek és tinédzser koromnak az apró porszemeit.

Mert én nem tudom mikor nőttem fel. Talán abban a pillanatban, mikor húsz évesen a csomagjaimat pakoltam be anya barátjának az autójába? Vagy talán mikor befejeztem a tanulmányaim? Amikor utoljára mentem ki a haverokkal megnézni a focimeccset? Vagy amikor a párommal töltött esték fontosabbá váltak a részegen, saját hányásomban fetrengő estéimtől? Vagy talán akkor mikor a gondjaim miatt éjszakánként forgolódtam és alig tudtam elaludni?

Huszonhárom. Ennyi éves lettem idén, de még mindig elsírom magam amikor cuki cicás videókat nézek. Vagy amikor boldog születésnapot énekelnek nekem.

Felnőttnek lenni egészen pontosan nem tudom mit jelent. Nem tartozom a tinédzserekhez, viszont úgy igazán a felnőtteknek sem.

Az biztos, hogy ha őrült dolgot készülök elkövetni, kétszer, nem is, háromszor átgondolom. Megfontolttá váltam.

Viszont a cuki cicás zoknit ugyanúgy felveszem és mikor hazajövök édesanyám még mindig azt mondja: “ülj le gyerek, majd én megcsinálom”.

Néhány dolog azonban biztos; már sokkal inkább az érdekel, hogy belül mi történik. Már nem az a legnagyobb gondom, hogy nincs mit felvennem a buliba. Vagy, hogy a kiszemeltem nem ír vissza nekem. Már nem a harcot, sokkal inkább a békét keresem. Már nem azzal hívom fel anyát, hogy jöjjön értem a buliba, hanem hogy van egy új mosógép és egyszerűen nem értem,hogy melyik lyukba mit kell tenni.

Sok apró dolog elgondolkoztatott.

Hogy hiányzik-e? Igen. Hiányoznak azok az idők, mikor nem kellett a problémákkal foglalkoznom. Azokkal az igaziakkal. Mikor valaki mindent megoldott helyettem, vagy az, hogy önfeledt és szabad voltam. Hogy 6 napig sátorban aludtam egy fesztiválon, vagy hogy a legjobb barátnőmmel majd hogy minden este együtt aludtunk.

Természetesen minden hiányzik az akkori életemből, de őszintén el kell fogadni, hogy ennyi volt. Az évek telnek és ha nem is akarsz, de felnősz. Pontosan ezért kell minden pillanatot a szívedbe zárni. Biztosan lesz második felvonás meg harmadik. Mindig új fejezetek az életben. De azt amit akkor és ott átéltél, azok az érzések nem lesznek már ugyanolyanok.

Mert hát igen, felnőttél.

-Anna S.

[szerethetoangyal]

Tudod miért ennyire fontos nekem a születésed napja?

Az nap mintha a világ is szebb lett volna, mert mások számára láthatatlan mégis hatalmas csoda született. Egy olyan lélek jött a világra akinek a szemében az a megmagyarázhatatlan csillogás nyugalmat áraszt mindenkinek aki bele néz. Te vagy minden egyben.:

A boldogság

Az élet

A fény

A vihar

A háborgó tenger

Számomra pedig a vihar utáni friss levegő, az égen megjelenő szivárvány. ❤️‍🩹

Boldog Születésnapot annak a lánynak aki gyógyír szívem minden bánatára.

Ha az egész világ ellened lesz én akkor is védem a neved, szeretlek ❤️‍🩹

@n0thinglastsfor3v3r

[aranysziv]

Apa,

ma úgy hiányoztál. mindig, tényleg mindig, de ma nagyon. reggel, mikor készülődtem, az járt az eszemben, hogy mindig te voltál az első, aki felköszöntött. te is korán keltél, mint én (még ha nem is annyira), és mindig írtál egy smst. aztán én mindig felhívtalak. áprilisban annyira nem viselt meg ennek a hagyománynak az elmaradása, pedig ott még együtt is ünnepeltünk, hiszen a névnapodon születtem. te boldog születésnapot kívántál, én pedig neked boldog névnapot. ez az első év, amikor nem így volt. aznap is sírtam, de ma sokkal többször. most is. anya nem hívott túl korán, de még reggel. jókedvű volt, a terveimről faggatott, hogy mit fogok ma csinálni. elcsevegtünk kicsit, aztán mentem az irodába dolgozni. majdnem egész nap egyedül voltam, de a köszöntések sorra jöttek. üzenetek, üzenetek. de nem attól, aki számított. jól estek, de hiányzott a tiéd. néha csak úgy megnyitottam az üzeneteinket, és a tavalyiakat és az azelőttieket olvasgattam. de mind csak köszöntés, vagy nem fogadott hívás. most is el van mentve a számod, képtelen voltam törölni. azóta a szolgáltató kiadta másnak, egy értesítésben pár hónapja emiatt egyszer megemlített az egyik alkalmazás, és nagyon rossz érzés volt. de akkor sem töröltem. 2 éve a mai napon házasodtak Brigiék. ők is írtak, hogy felköszöntsenek, és én pedig boldog házassági évfordulót kívántam nekik. azon gondolkoztam, hogy te is írtad volna. az én esküvőmön nem leszel ott, nem vezetsz az oltárhoz. tudom, hogy ennek semmi értelme, de annyira szeretnék szólni hozzád. ki van téve az íróasztalomra egy fotód, és nap nap után sem merek ránézni. ott van, és én tudom, és kerülöm a tekintetemmel, mert fáj ránézni. pedig azért tettem ki, pontosan ezért, mert hiányzol, mert szeretnék ránézni, és mégse megy. annyira haragszom is rád, a végtelen optimizmusod miatt, hogy az utolsó pillanatig reménykedtél abban, hogy felépülsz, és emiatt semmit nem intéztél el. lassan egy éve, hogy itt hagytál, és mi még mindig a hagyatékival szenvedünk, még csomó minden nincs lezárva, és közben anya tőlem kérdezget dolgokat, amikre nem tudom a választ, mert semmit nem érzek a magaménak. azok a tiéd voltak, és nem tudok dönteni a sorsukról. nem voltam erre felkészülve, nem voltam arra sem, hogy úgy lássalak, még 30 sem vagyok, de mindenre emlékszem, és rettenetes, komolyan borzasztó képek vannak a fejemben, amit soha, semmilyen körülmények között nem kívánnék senkinek. emlékszem, milyen volt megemelni téged, hogy a csontjaidat fogtam, és hogy a bőröd mennyire elvékonyodott. hogy mennyire sovány voltál, ijesztően, az orvos is csak azt mondta, hogy talán 35 kg. emlékszem az arcodra, hogy mennyire hasonlítottál papára, akire én csak a fotók és videók miatt emlékezhetek. emlékszem anya arcára is, hogy nem bírt téged így látni, mert fájt neki, és mégis mindennap kiment hozzád a kórházba. amikor már nem tértél magadhoz, én mondtam neki, hogy menjen haza, mert ott sírt, és tudtam, hogy ez neki túl sok, és nekem is túl sok volt, túl sok, most pedig túl kevés. mert nem vagy itt, pedig kellene, hogy itt legyél. amikor meghaltál, két emberre volt szükségem, és egyik sem volt itt, egyikre sem számíthattam, az egyiküknek el sem mondtam inkább, mert akinek igen, ő sem jött, egyedül csináltam végig az egészet. ilyenkor egy éve mondta anya, vagy talán már október volt, hogy csoda, ha azt az évet megéled, mert az orvosok is így mondták. és nem élted. és lassan egy éve, és nekem nagyon fáj. ma névnapom van, és semmit nem érzek. folyamatosan sírok, de se öröm, se bánat nincs bennem. az üresség nyomaszt, az, hogy nincs, hogy nem vagy. hogy nincs kihez szólni, ha hozzád szeretnék. hogy bárki fel tud köszönteni, de te már nem. és ez a nap pocsék volt. mármint voltak szép részei, meg vannak, de pocsék. emiatt. nem tudom mikor sírtam utoljára ennyit. csak abba akarom hagyni.

[j-cs-p]

Nekem is boldog születésnapot!

Reméltem. Vártam. De megint hiába. Hiába voltam, vagyok, lennék normális, én továbbra sem érdemlek egy kedves szót sem. Közben elképzelni sem tudjátok, milyen érzés egész évben várni, hogy hátha, nem, biztos (!), hogy idén majd másképp lesz... Kisgyerekként nem vártam ennyire a szülinapom, az ajándékokat, mint most egy nyamvadt üzenetet. Persze mondhatjuk, hogy volt rá egy évem felkészülni, meg úgy egyáltalán megszokni, hogy szarba se vagyok véve, nem számítok semmit sem, de erre igazán sosem lehet felkészülni, mindig ugyanúgy fog fájni. És megijeszt, elkeserít a gondolat, hogy talán tényleg soha többet nem lesz egyetlen kedves üzenet sem.

A két évvel ezelőtti üzenetre gondolok - és hogy mennyire örültem neki. Andi utána azt mondta, nem kéne ennyit sem írnod nekem. És ha ő mondja, akkor úgy is lesz, igaz?

Gratulálok nektek. Boldogok lehettek, ma is elértétek, hogy nyomorultul érezzem magam.

[nehez-az-elet]

Kibaszottul boldog születésnapot nekem!🖤✌️

2023.07.04

[sekelymerely]

3..2..1..

Kurva Boldog Születésnapot nekem.

Köszönöm,hogy mindenki eljött aki nekem fontos és együtt ünnepeltük ezen a szép szombaton a.....

Na jó, kit akarok áltatni mindenki gecire leszarja. :D az állítólagos barátaim is inkább máshol vannak mintsem velem.

A nagy szerelmem még tortát sem vett, és ha nem veszem meg magamnak a kabátot semmit nem kapok tőle sem.

Utálom az egészet. Utálok mindenkit

[x-szembogar-x]

Boldog születésnapot nekem

2022.12.20

Sosem vagyunk egyedül, miközben mindig egyedül vagyunk...

2022.03.19

*Boldog születésnapot nekem

[stickalittle]

Boldog születésnapot neked! :) Amúgy, mennyinek érzed magad? Azt mondják, mindenkinek van egy beállt érzelmi kora, ami sokkal lassabban változik, mint az életkora. Idősebbek mondják, hogy ők még csak 20-30-35 évesek, mi ez a rengeteg gyertya a tortán, nekik csak a testük öregszik. Te mennyi vagy? :)

Érdekes dolgok ezek, egy-két ujjamon meg tudnám számolni, hányan tudják itt, mikor születtem. :) Én valójában túl öreg vagyok. Ez van. :( Ez csak akkor nem lenne szomorú dolog, ha abba a csoportba tartoznék, aki ezt el tudja fogadni. De sajnos a másik csoportban játszom, akik mást látnak a tükörben, mint amit valójában belül éreznek. Belül én is vénülök, ezt észreveszem, de sokkal lassabban. És nehéz a tükörnek hinni ilyenkor, még akkor is, ha nyilvánvalóan az mutatja a valóságot. Éppen most néztem a Youtube-on egy zeneválogatást, amiben egymás után lejátszották az adott év legnagyobb slágereit. Minden zene kb. öt másodpercig szólt. És azzal az öt másodperces sorozattal lejátszották az eddigi életemet is. :( Az idő lassú méreg és könyörtelen gyilkos. Aki ezt elolvassa, azt is megmérgezte azzal a pár másodperccel, amit erre szánt. Na, de mindegy, boldog születésnapot nekem, és azoknak is, akik szeretik. :)

[diogenesz2020portugal]

Ma van a születésnapunk, megemlékezünk róla egy mondatban, bár lejjebb van egy versem is, mivel ha mi nem gondoskodunk erről (is), akkor ki más, pedig ez a nap más, mint a többi, mert 5️⃣ évesek lettünk, ez mongyuk rám [#SzörnyetegLajos] nem igaz, én április 10-én születtem, erre tisztán emlékszem, #Margit meg #csövimacska volt (na jó, igazából én is, de Apáék ismerik születésem napját, mert én egy hajléktalankunyhóban születtem a Hajógyári szigeten) szóval Margit korát csak becsülték, senki nem tud biztosat, de az ő könyvében valami miatt április tizenkettedikei dátum szerepel, szóval Apáék úgy döntöttek, hogy április 11-én van a születésnapunk, bár lehet, hogy ehhez József Attilának is köze van, nem tudom, de valami olyasmit hallottunk, hogy ez miatta fontos nap volt már előttünk is, úgyhogy bele kell nyugodnunk ebbe a dátumba, meg nekünk úgyis mindegy, mert amióta Apáékkal vagyunk, minden nap születésnap, és úgyis a kaja meg a játék a legfontosabb az életben, azt meg bőven megkapjuk itt, bár lehetne több is, de mit tehetünk, az emberektől nem lehet túl sokat várni, de elfogadjuk őket ilyen kis fogyatékosként is, mi mást tehetnénk, a bosszankodás csak elrontaná ezt a napot, szóval BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK nekünk! 😻 🎂 🥂 🎉 🐭 🌈👊💞👑🌹🍀🍺 #SZÜLETÉSNAP #Lajos_és_Margit

MINDEN NAP ÜNNEP!

Immár ötéves lettem én,

meglepetés e költemény,

erény

e tény.

Ez az öt évem elszelelt,

észre se vettem, tán el se telt.

kemény

legény

vagyok, mint minden misztikus

hős, de most nem lenne etikus

dicse-

kednem.

Nem adhatok mást, mint lényegem,

számomra ez a lételem-

(em)

de jó

e szó!

Másnak ez tán egy pillanat,

nekem örökre megmarad:

tapasz-

talat.

De mostmár be is fejezem,

kalapom meg is emelem

magam

előtt.

(Nem minden rím találkozott,

de még csak ötéves vagyok.

Az é-

let szép.)

Meg Margit is.

[du-bist-mein-gluck]

Kedves Anya!

Rengeteg rossz év után megnyíltam neked, és sokáig jó volt a kapcsolatunk. Egészen addig míg nem láttad, hogy felnőttem és már nem tőletek függök, saját életet is tudok építeni. Mit akarsz ezzel elérni? Hogy kidobsz? Már harmadjára. Utána pedig nagyon aggódó szülőként utánamkérdezel az öcsémnél. Pedig téged az sem érdekelne ha éhen halnék. Miért jó ezt csinálni? Rengeteg rossz dolgot követtem el a múltban, de helyrehoztam őket. Nem mondhatni rám, hogy valami szörnyű gyerek vagyok. Mert semmi gondotok rám. Menekülök és keveset vagyok otthon? Megeshet. Mert onnan csak menekülni lehet, már nem is hívom otthonnak. Az fáj hogy van hova mennem? Hogy máshol jobban érzem magam? Köszönd magadnak. Mert önző vagy, makacs, és azt akarod minden úgy legyen mindenki életében ahogy te azt akarod. Ha szar kedved van, legyen mindenkinek szar kedve, hisz megcsinálod a folyamatos veszekedéssel. Ha jó kedved van elvárod, hogy mindenki jópofival üljön. Nem ez nem így működik. Tegnap azt mondtad akkor menjek haza ha tudom hogy kell beszélni veled, mert nem vagy a barátnőm vagy a csicskám. De anya, én normálisan beszéltem veled, te húztad fel magad megint a semmin. Jól esett kiborítani mindenemet, és üvöltözni a kislányod zokogása mellett? Remélem megérte. Mert csak ezt tudod. Ne várd, hogy hazamegyek főleg miután azt mondtad leveszed a kezem rólam, és örülsz ha nem megyek haza. De utána ne sírjon a szád, hogy nem tudsz semmit az elsőszülött gyerekedről.

Kedves Apa!

Tudod jól milyen anya, mégis csak jól esett volna, ha közbeszólsz. De nem, te csak csöndben végignézted és nem csináltál semmit. Mert neked is ennyire számítok. Csalódtam mindkettőtökbe. Nagyon.

Kedves Abigélbaba!

Te vagy az én mindenségem, a boldogságom, a menedékem, a megmentőm. Sosem fogom tudni meghálálni neked amit tettél már csak azzal is, hogy megszülettél. Ezt csak én tudom, mennyi mindenen átsegítettél már csak a kis mosolyoddal is, hisz egy rossz napon is pár percen belül boldoggá tettél. Letörölted a könnyeim, mikor már nem tudtam visszatartani előtted a sírásom, és vigasztaltál. Megmentettél a haláltól. Annyira sajnálom hogy ezeket a veszekedéseket át kellett élned, és látnod, hallanod kellett. Annyira fáj, hogy minden alkalommal hallom a keserves félő sírásod. Annyira sajnálom, hogy azt hiszed te vagy a hibás. Nem tehetsz semmiről te kis törpe. Nagyon szeretlek. Tényleg. Ne haragudj kérlek amiért ma nem tudlak felköszönteni. Már 5 éves vagy. Én meg itt sírok a vonaton mint egy óvodás, hisz oda sem adhatom az ajándékod. Pedig tegnap még annyira boldogan és izgatottan mesélted mit szeretnél, aztán megint sírtál, amiért láttad hogy elmegyek. Ne haragudj rám, én sosem akarlak téged és Daisyt otthagyni. Minden percben hiányoztok nekem és legszívesebben szétverném a kezem, mert már nem tudom hogyan adjam ki magamból ezt a sok fájdalmat.

De nagyon szeretlek titeket.

Téged, öcsit, Daisyt.

Ti vagytok az én mindeneim, értetek élek, és megszakad a szívem hogy nem lehetek veletek.

Boldog Születésnapot kisbogyó❤

2022.01.31.

[19-11-07]

A kapcsolatunknak köszönhetem, hogy ilyen csodálatos az életem! Nem tudom, hogy valaha elmondtam-e neked, milyen sokat jelentesz nekem. El se tudom képzelni, hol lennék nélküled.

Boldog Születésnapot Szerelmem!

[habkeinb0ck]

Na jó!

Akkor! Kedves Mindenki!

Nem véletlen, hogy messengeremre csak ismerősök írhatnak, a többit nem engedem be. Az elmúlt hetekben érkezett privát üzenetekre idemásolom utolsó válaszomat ebben a témában. Minden más kérdést Cili néninek kéretik feltenni, velem nem osztotta meg a miérteket.

A lentebbi válasz annak a hölgynek íródott, aki szerint egy sötét barom vagyok, és nekem kellene a büntetést fizetnem, ha ő nem hord maszkot.

XY! (név szerkesztve)

Jelen pillanatban te vagy, aki agresszívan reagálsz. Akkor elmondom, mi van. N ez lesz agresszív.

Ezt a szart, ami nem létezik, kva szívás elkapni. Úgy kezdődik, hogy lázas vagy, szédülsz, rosszul vagy, és a tetves országban bárkinek telefonálsz, azt felelni, nem voltál külföldön, nem lehetsz beteg, oldd meg magad. Aztán mikor a 9. napon -10 kiló után, mert addig hasad ment, de semmit nem ettél, mivel mindent fűrészpornak éreztél, a 13 éves lányod kétségbeesetten sír az ágyad mellett, mert nem tudja, mit tegyen, te nem tudod felemelni a fejedet.

Na akkor a füleden a mentődiszpécser is hallja, hogy szar van, mert nincs hangod beszélni, ugyanis ahhoz levegő kell. Csak a címet kéri, és mire felhúz a lányod az ágyból, a mentő már jön is befelé, azt ordítja, oxigénmaszkot, úristen 60 alatt szaturál, de te már azt se tudod, mi van, mert ahhoz is levegő kéne.

Bevisznek, a fejeden az oxigénmaszk, az orvos, az ápolók, a betegek rettegnek tőled, szkafanderben visznek CT-re, az CT-s orvos rettegésében elfelejti rátenni a branülödre kupakot a kontraszt anyag beadásakor, ezért a CT végén már a saját véredben fekszel, a dokik a vérveszteséged miatt is frászban vannak.

Elhelyeznek az intenzív osztályon elkülönítve, mert még semmi nem bizonyított, csak, hogy haldokolsz. Tesztelnek, majd az eredményre várva félóránként ellenőriznek, tipródnak, megbeszélik, ha nem nő néhány órán belül a szaturáció, akkor lélegeztető. Te hallod. Itt már bőgsz, mert ha valamit, azt rohadtul nem akarod, a gyerekedre gondolsz, arra, hogy mi lesz vele, ha te ebbe a szarba beledöglesz. Mit élhet át otthon egyedül.

És akkor éjjel háromkor megjön a teszt. Pozitív. Turbó tempóban átszállítanak a covid osztályra. Dupla kapu mögé, ahová védőfelszerelés nélkül csak beteg megy be, és kevesen jönnek ki. És akkor kibaszottul rájössz. hogy ez az egész veled történik, bár olyan mint egy katasztrófafilm. Nem látod a veled foglalkozók arcát, a melletted lévő ágyon szemed láttára hal meg egy veled egy idős nő, akivel beszéltél is, mikor behoztak. Döglődsz heteken át, és kva nagy öröm az életben, mikor először érzed a kórházi leves ízét.

Még nagyobb boldogság, mikor megtudod, hogy a gyerekedre, aki egyedül van otthon karanténban, ugyan se orvos, se gyerekvédelem nem figyelt, de a főnököd és a polgármester igen, bár nem az ő dolguk, úgyhogy jól van, ellátják.

És amikor végül az orvos azt mondja, boldog új születésnapot, ha produkál nekünk két negatív tesztet, elhisszük, hogy meggyógyult, hazamehet, bár a további életvitele kissé változni fog a maradandó károsodások miatt, az már über boldogság.

De amikor hazajössz, rettegnek tőled meg a gyerekedtől, mint a pestisestől az egész környéken. Ha el akarod mesélni, ami történt, akkor ilyen értelmiségi emberek, mint te, kiröhögik.

Hát ennyi, amit kockáztatsz. Az a nő, aki mellettem halt meg, másképp mesélné a végét. De már nem mesél semmit soha. Neki is voltak gyerekei.

Úgyhogy kibebaszottul irigylem, azt, akinek fő problémája az életben, hogy nem nyaralhat és koncertezhet kedvére. De a közelmúltban voltak olyan pillanatok az életemben, amikor az égre esküdtem, hogy mindig lesz rajtam maszk, csak egyszer visszajussak a gyerekemhez.

És most lehet hangosan röhögni.

(Bartos Enikő Hinda FB)

[aranysziv]

elterveztem, hogy csak kirakom ezt, és nem írok semmit hozzá, és te úgyis tudni fogod, hogy ez most neked szól, egyedül neked. elterveztem, mert nincs igazán mondanivalóm, és ez most ne tévesszen meg, mert ez sem az. csak őrlődtem, mert szavak nélkül én csak nagyon ritkán vagyok, és ez az alkalom, vagy ez a nap nem tartozik ezek közé.

mondanám, illetve írnám, hogy fel sem merült bennem, hogy nem köszöntelek fel, de ez nem igaz. te sem köszöntöttél fel engem, pedig talán nem is titok, vagy legalábbis előtted nem az, hogy vártam. áprilisban. magam sem tudom, hogy miért, nem mintha akkor éppenséggel válaszoltam volna, inkább csak a tudat jól esett volna nagyon, hogy eszedbe jutott. szerettem volna, ha számít. és nem így volt, sőt, és amúgy nem is csalódottságot éreztem, még dühöt sem, inkább csak… na, akkor csendben voltam. mármint persze, megünnepeltük, meg sokan mások emlékeztek rám, és összességében egy jó nap volt (vagy hét. szülihét). de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutottál eszembe akkor. vártam. és te nem, és én meg csendben voltam.

szóval ennek kapcsán bennem volt egy fajta büszkeség, hogy na nem, ha te nem, hát ugyan én sem, és egyébként is! de… hát, nekem számít. mindig számított, ezért jegyeztem úgy meg. és ez most nem olcsó játék, sem erkölcsi fölény, hogy már pedig én emlékeztem, vagy ilyesmi, tényleg szó sincs erről. de emellett én nem tudok szó nélkül elmenni, érted? ha ez a nap nem lenne, és te nem lennél, akkor nagyon sok minden, ami volt, és ami jó volt, azok sem lennének. és most függetlenül a végétől, meg úgy en bloc a rosszabb dolgoktól, én azért örülök, szívből örülök ennek a napnak.

vicces, hogy hányszor próbáltam megfogalmazni, amit mondani szeretnék. több piszkozat is el van mentve, mind más stílus, más hangulat. ez most az őszinte. a teljes szívemből őszinte. nem is gondolkozok, csak írom. és nagyon sok minden van, ami jönne még, amit szeretnék, amit most tudom, hogy egész szépen meg tudnék fogalmazni. de félek, hogy egy idő után csak ugyanazokat szajkóznám, amiket eddig is, amiket mindig is. mindig olyan érzésem van, mintha nem mondtam volna őket eleget, és még mindig itt vannak bennem, pedig de, csak nem volt aki meghallja. így nehéz letenni.

talán túl nagy jelentősséget tulajdonítok a születésnapoknak, de ez a nap tényleg más, mint a többi, és ez a nap te vagy, ez a nap rólad szól. és ha valaki fontos nekem, akkor ez a nap nekem is fontos. és ezen nem fog tudni változtatni bennem sem a harag, sem a büszkeség, sem a gőg, de még az sem, hogy nem tudom azt sem lassan egy éve, hogy élsz-e vagy halsz. csak ránézek egy naptárra, és tudom, igen, ma van! bár ha tényleg annyira őszinte akarok lenni, már napok óta vártam. mindig ez volt régebben is, emlékszem: téged hidegen hagyott, vagy legalábbis annyira nem voltál túl lelkes, de én… én persze, vártam akkor is. pedig én is tudom, az élet megy tovább, és még meg sem ölelhetlek, de mégis: ez a 24 óra… na ez. ez a minden. és csakis a tiéd. a szívemet a legszebb ünneplőbe öltöztettem - az alkalomhoz így illik.

remélem jó idő lesz ott, ahol éppen jársz, vagy legalábbis olyan, mint amilyet szeretnél. remélem jó a kedved, remélem, megünnepled, és… nem is tudom. mit kívánjak még neked? ha lesz tortád, vagy ha lesz gyertyád, amit elfújhatsz, és kívánsz egyet, hát, én kívánom, hogy teljesüljön. az az egy. úgyhogy jól gondold meg, hogy mit fogsz! és majd meglátod, teljesül. bevetem az összes maradék varázserőm, ha kell.

boldog születésnapot!