#bebaszva

[szrolii]

Hu de csutkón voltam

[szonikusfiatalsag]

miközben a fiatal generáció egyre inkább a csökkentett alkoholtartalmú vagy alkoholmentes borok iránt érdeklődik a kurva anyjukat, derul ki lejjebb

E-pincekönyv projekt rendben :D hatalmas a beruházásigénye, és nagyon lassú a megtérülés, hiszen azokat nem lehet azonnal érvényesíteni az árakban Igen, vannak Európai Uniós és nemzeti támogatások, amelyek nélkül gyakorlatilag kitermelhetetlen lenne az ágazatnak a fejlesztése

gazdasagi sikertortenet ES karos is, remek

Egyre égetőbb probléma, több ágazati szereplő is kitért már rá, hogy folyamatosan csökken a legfiatalabb generáció körében az alkoholfogyasztás

Pont most indítunk egy komoly belföldi promóciós projektet, melyben a fiatalabb fogyasztókat ösztönözzük, hogy borászati termékeket fogyasszanak

Illetve lennének még olyan ezt segítő intézkedések, amiért a borszakma már régóta lobbizik, például a zéró tolerancia eltörlése.

Igen, nem biztos, hogy a magyar társadalom érett arra, hogy a zéró toleranciát eltöröljük, de én, mint borász, mint bortermelő, azt gondolom nem feltétlenül rossz irány az, ha mondjuk egy kiránduláson az ebéd mellé elfogyaszthatok egy pohár bort és utána még autóba ülhetek.

Azt, hogy a bor ismét a családi kultúránk része legyen a borászatoknak, a szakmai szervezeteknek, mint amilyen a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa kőkemény munkával újra fel kell építenie

kurvara nem eri meg termelni, tamogatasok nelkul kipurcanna az iparag, a fiatalok nem annyira alkoholizalnak mar, vezetni nem lehet bealkoholozva, de EN EN EN NEKEM HADD LEGYEN AZ A MUNKAM HOGY SZOTYMOGJEK ROHADT GYUMOLCSOKKEL ES AZTAN VEDELJE MINDEN SZERENCSETLEN, FIATAL ES IDOS LEHETOLEG MINDEN KURVA NAP JA MEG TURJA LE A SZALAGKORLATOT IS BEBASZVA ("egy pohar bor") A SOK PARASZT HOGY EN EN NEKEM JOL MENJEN

'nyadpicsaja, TE FASZ Míg Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban természetes, hogy a hétvégi bulikon, vacsorákon az asztalra kerül egy kis adag kokain, addig nálunk sajnos ez eléggé ritka jelenség. Azt, hogy a kokain ismét a társadalmi kultúránk része legyen, a dílereknek, a kartelleknek és a szakmai szervezeteknek, mint amilyen a „Fehér Por Nemzeti Tanácsa” kőkemény munkával újra fel kell építenie. Nyilván nem megy ez egyik napról a másikra, de ha összefogunk, a hétvégék újra fehérben fognak pompázni!

ugye milyen rohejes, na ilyen a borfogyasztas eltunesen is karogni

[csacskamacskamocska]

Én nem azért csinálom!

Érdekes írást olvastam arról, hogy az emberek hányféle módon menekülnek éppen attól az intimitástól, amire állításuk szerint vágynak. Belemenekülnek valami látszatba, valami biztonságosnak ítélt, általuk uralható látszatba. Mert a valódi intmitásban van kiszolgáltatottság. Uh, a kiszolgáltatottság érzése egy nagyon fontos dolog, amit az embereknek át kéne gondolni. Volt egy ismerősöm, akit soha az ismeretségünk alatt nem hallottam, hogy valami, bármi is tetszett volna neki, bármit szeretett volna, bármi felé kimutatta volna a ragaszkodását. Sem személy, sem dolog, semmi nem volt, amit őszinte mosollyal elismert volna, hogy neki az fontos, ő szereti. Még a szülei se. Se a kapcsolatai, se a hobbijai, semmi. Míg egy nap, bebaszva kifejtette, hogy az Insta, hogy ő azt hogy IMÁDJA, hogy ott bármit és mindent, és amit csak akar, és mesélt, és mesélt, és az egész lényét átjárta, hogy neki tényleg az a valódi rajongása. Egy oldal, amit ő tart kézben, ahol azt hazudik amit akar, ahol uralkodhat a szabályokon, ahol nem kell alkalmazkodnia max a népszerűség miatt ügyesen kommunikálni. Senki nem kéri számon mit mondott vagy igért tegnap és a beletett energia sokszrosát kapja vissza lájkok és hozzászólások formájában. Rajongható imidzset épít, a saját idealizált, de minimum vasbetonozott látszatát. Intim hangulatot láttat, de nem kell az intimitás kiszolgáltatottságát megélni. Az intimitás kiszolgáltatottsága nem az, hogy elmondasz valamit, és majd azt továbbmondja az akinek elmondtad. Nyugodtan hidd el, hogy mindenki elkotyog mindent. Aki titkot tart, az azért teszi, mert nem számítasz és fel se fogta, a magáévá se tette azt amit mondasz. Nem szándéksan kotyognak az emberek, nem rosszból teszik, csak áramoltatják az információt. Aki azt gondolja, tud titkot tartani, az úgy meséli el, ahogy én is, de elmeséli. Ha tartalma van, ha mélysége van, ha nyomot hagyott, akkor elmeséljük. Mindannyian. Visszaélni vissza lehet azzal amit elmondasz vagy csinálsz, ellened lehet fordítani. De ki tenne ilyet? Pszichopaták, narcisztikusok. Ők nem másnak fogják elmondani, hanem neked fogják elmondani, ellened fordítják amit mondtál, akkor amikor a legváratlanabb és legalkalmatlanabb a támadás. A kiszolgáltatottság abban van, hogy az intimitás ismeretlen helyzetet teremt. Amiben azonnal, gondolkodás nélkül kell jó döntést hozni, jól kommunikálni. Az bírja az intimitást, aki hisz abban, hogy van megfelelő érzelmi készlete a helyzetekre, illetve akinek az énképének a tudatos része az, hogy itim helyzetekben már volt, az így vagy úgy történt, ő így vagy úgy kezelni tudta akkor, később, szóval van rugalmasság érzése ezekre a helyzetekre. Sőt, élevezi ezeket a helyzeteket, ismeri azt az érzést amikor megkönnyebül, hogy elmesélt valamit, örül amikor a másikon érzi, hogy valami fontosat osztott meg, szeretne még mélyebbre ereszkedni, mert a lelki behatolás érzés olyan, mint a szex, a közös élmény érzése jó érzés neki, akarja, értékeli, pozitívan tölti fel általa a saját életét. Nem csak a szex intimitás, néha az éppen nem az, de az intimitás megélése éppen olyan hatással van, mintha orbitálisat szexelt volna az ember.

Ám, van akiknek nincs mélysége. Akikkel nem lehet ilyesmit megélni, mert nincs. Tényleg nincs. Van akinek a testén nincs háj. Nem tudsz mibe belemarkolni, nem tudnád belenyomni a húsába az ujjadat, mert nincs. Ha megpróbálod, csak a kemény izom van a bőr alatt. Amúgy ez persze vonzó dolog is lehet, ha valaki csupa izom, szóval lehet, hogy sántít a példa. Vagy mégsem. Igazán azt akartam érzékeltetni, hogy az intimitásra való képesség egy nagyon szép és gondozott kert. van akinek nincs semmilyen. Van akinek kertje van, de felveri a gaz, ha belemész tele leszel kullanccsal és vágásokkal a lábszáradon. Vagyis akkor neki mégsincs.

Az írás azt fejtegette, hogy a sport és minden időrabló tevékenység az intimitás kerülésére szolgál, miközben tiszteletet és sikereket eredményez.

Vagyis, érzésem szerint, ha van egy mérleg aminek az egyik oldalán az van, hogy otthon főztök (vagy bármit csináltok) együtt, közben dumáltok, röhögtök rajta, ha valami nem sikerül, beszélgettek filmekről, tervekről, más emberekről, magatokról – és a másik oldalán a bármiféle siker, legyen az sport vagy média vagy művészeti vagy bármi, és valakinek fontosabb a siker (a külső megerősítés), akkor ő fél az intimitástól vagy nincs rá képessége.

Mindenkinek van egy kifogása, egy magyarázata arra, hogy ez miért nem így van, ő miért máshogy éli meg, miért jó úgy, ahogy van az ő életében. Nekem mindegy, de szerintem érdemes ezt végiggondolni. Hogy mi van azzal a kerttel.

[telaviv-delhi]

Cocaine. Mondom: kokain. Cocaine: Coke. Blow. Snow. Powder. White. Nose candy. Yayo. Charlie. Dust. Ilyesmi. Megnézegettük Panamaváros régi negyedét, amely mostanság egy nyomortanyák és upscale kocsmák meg hotelok hangulatos keveréke, oszt betévedtünk egy olyan pszichedelikus helyre, ahol kicsiny kis ork agyam a puszta látványtól elkezdte a kis fogaskerekeit kidobálni... A rooftop bárban Ügyvédem hátrahagyva elinaltam piáért, távollétemben meg egy feka amerikai brigád a betépés füstös ködében rányomult újonnan szerzett nejemre. Van ez így: New Yorkban én kaptam ajánlatokat a pasiktól, itt meg ő. Visszaérkezésemkor azonnal értettem a helyzetet, gyűrűmet mutatva közöltem, hogy just married, most érkeztünk New Yorkból, honeymoon. Tényleg, mi is. Mármint nem honeymoonra, hanem turistáskodni. És milyen New York? Büdös, meleg, szemetes, lakhatatlan, de imádjuk! Olyannyira, hogy ott volt az esküvőnk, Manhattanben, a Central Parkban! 2000 dollárba került, mellesleg. Elolvadtak, leolvadtak, megérte ez a nő, hidd el! Fűvet nem kértem, viszont felsétált egy amerikai, szakállas úr, poros kis zacskók cseréltek gazdát, a brigád meg sok jókívánságot kívánva testületileg elment a slózira, azóta sem láttuk őket. Sör sört követett, mi meg kuncogva figyeltük a szakállas úr tevékenységét és hatását a magasból, a személyzet is lelkesen táncolt a kilencvenes évek együteműre mixelt zenéire. Sok nevetgélés után azonban egyszercsak gyanakodva rám szólt piña coladaja fölül az Ügyvédem:

- De Orki, ugye nem akarsz te is kokaint venni? Mert holnap lajhárokat kell nézegetnünk, neked meg taxit szerezni, mert már az utolsó metró is elment...

Én (férfiasan):

- Drágám, nem akarok koxolni, mert egy férfinak önmérsékletet kell tanúsítania a mézesizé idején! Ez itt nem Ozora, ahol megérkezésünk után fél órával már egy szatyor fű, emdéemá, eki meg gyors birtokosa lettem az izraeli maffia segedelmével!

Sör mégtöbb sör, aztán sátánrészegen (én) elindultunk az alsó szint felé, a liftekhez, ahol odatáncikált hozzánk egyik pincérlány.

- Helló, kértek esetleg valamit?

Én (bizalmaskodva közelhajolva, sotto voce):

- I need some coke...

Pincérlány (bizalmaskodva a fülembe):

- Milyent? Van strong meg regular!

Ügyvédem (feljajdulva):

- Jaj, én nem kérek koxot, még sohasem kokóztam, szerintem jó lesz a regular!

Én (beleegyezőle):

- Ok, a regular jó lesz.

Pincérlány:

- És a párod nem kér valamit?

Én:

- Nem, mert még sohasem próbálta a coke-ot, szerintem elég lesz kettőnknek 1g.

Pincérlány (elmenőleg, hangosan):

- Oké, tehát 1 dzsi kók-ot kértek, rögtön hozom!

Én (óvatos duhaj):

- Mennyi lesz?

Pincérlány:

- 3 dollár plus tax!

Úgyhogy most itt ülök én, mint Sixpack Joe, egy hatos sörrel a toronyházunk harmincadik emeleti erkélyén, bebaszva, gonzó módon írva a visszaemlékezéseim, még azon melegében.

[ajtostolahazba]

2023.

Sokan írtatok összegzést 2023-ról, én is megteszem, ha másért nem, magamnak. 2022 utolsó 2 napját a volt egy szem barátnőmmel töltöttem. Jó volt, pogácsát sütöttünk félig bebaszva, közben ezerszer megfogadtuk, hogy mostmár mindig így lesz, mi mindig itt leszünk egymásnak. Végül nem így lett, elveszítettem. Sokáig gyászoltam ezt a barátságot, de lassan elfogadom, hogy ha én nem kellek, akkor felesleges erőlködni. Januárban már tudtam, hogy új főnököm lesz, nagyon nehezen ment az összecsiszolódás, sok konfliktusunk volt, de év végére sikerült egy viszonylag élhető mederbe terelni ezt a stresszes kapcsolatot. (A véleményem ugyanaz, hogy ostoba nagyon, de legalább jóindulatú marha, én tudatosítottam magamban a helyemet, újra megtanultam kussolni, ha kell. A munkámat szeretem, minek mindig harcolni?) A gyerekeim rendben vannak. Augusztusban robbant a bomba, hogy 2 év házasság és 6 év együttélés után mégsem együtt folytatják, ami engem nagyon megviselt, mert a lányomat is, vejemet is nagyon szeretem, sokáig magamat hibáztattam, hogy nem mutattam jó példát azzal, hogy 2x is elváltam. Mostanra látom, hogy ebben nem volt szerepem, mindketten kezdik megtalálni a helyüket, a gyerek az első, mindent megtesznek, hogy ő a legkevésbé se sérüljön, felnőttek, a döntés az övék. A másik lányomék hihetetlen harmóniában és szeretetben élnek, jó látni, hogy boldogok. Aztán októberben apa beteg lett, sürgősségi életmentő műtét, de rendben volt, egészen december 18-ig, amikor elesett, mert nem volt ereje felállni, kiderült, hogy covid. Másnap kezdte volna a 8 alkalmas kemót. Ott majdnem feladta, nagy munka volt összekaparni, tudatosítani, hogy még nincs itt az ideje feladni. És ez a munka folyamatos, sokat kivesz belőlem, hogy erős és határozott legyek, ha össze is omlok, azt egyedül. Volt sok mélypont, rengeteg olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy a világom végérvényesen összeomlik, de menni kell tovább. Apa jobban van, a decemberi majdnem-feladás után most eltökélt, hogy ő meg fog gyógyulni, és ez már félsiker. 9-én nekifut a kemónak, tudja mivel jár, sokat beszélgetünk, de ha fél is, az élni akarása erősebb. Én nagyon félek...Látni, hogy 20kg-t fogyott, hogy erőtlen, hogy az ágyból felkelés is egy küzdelem az év legszomorúbb pillanatai voltak. De volt jó is. Eljutottam Velencébe a karneválra, a görög tengerparton ittam a cuba librét és delfineket is láttam, csodálatos helyeken voltam és egy meglehetősen giccses dramaturgia okán, amikor a hajón Abba szólt ott, ahol a Mamma miát forgatták minden érzelem kiszakadt és megkönnyebbültem sírtam, hogy lehet, hogy most minden szar, de ez a pillanat örökre beég. Ősszel eljutottam Isztriára is, látnom kellett a tengert újra, csodaszép út volt. Szóval összességében nem volt könnyű év, de hát nem panaszkodom. Sok kedves emberrel ismerkedtem meg, de élvezem, hogy egyedül élek. '24-ben jó lenne apát gyógyultan látni, jó lenne eljutni pár szép helyre, jó lenne kevesebbet idegeskedni egészségen, családon, munkán, pénzen. Jó lenne sokat nevetni, lefogyni, táncolni(mert azt úgy szeretek!),leszokni a cigiről...

Ha nekem nem is fog menni minden, Nektek sikerüljön! <3

[kiskezitcsokolom]

Tapéta nyiffnyaff

Morális dilemma meg minden, de ha a hivatalos, licenszelt Morris mondjuk nem ad el a honlapon keresztül, a honlapon fel van sorolva néhány itteni viszonteladó, de már csak a vibe-ból leveszem, hogy én oda szegény vagyok, akkor bizony elkezdek alternatívákat keresni. Mall.hu-n 90e/tekercs, lolgec. Obi, Praktiker, Mömax már megvolt, minden ronda és/vagy minek van egyáltalán, nagyon bebaszva esetleg erről 👇 hihetem, hogy a Willow mutáns kistesója, de ugye nem vagyok bebaszva, meg ez olyan, mint elvenni életünk nagy szerelmének a csúnya kuzinját, hogy legalább valami, de nehogy már a melodráma vezérelje a lakberendezésemet.

Etsyn 30k-tól már vannak tök jól kinéző darabok, de mikor a gyanúsan jól kinéző fotóra nyomok egy reverse immage searchöt, az első találat a Temu. A dropshipper kurva anyád enyvezzen fel téged is a falra és penészedj alá, te gennyféreg. Még a műmorris is Sheines.

Megnézem, mennyi a kínai kényszermunkások gyártotta PVC peel and stick, ha nem iktatok közbe egy holland gecit...

2990/tekercs.

[pitypangosgitar]

Csak tudod nekem nem az jelenti a kikapcsolódást és az élmény szerzést hogy bebaszva nevetünk a semmin és ordítva önkívületi állapotban vonaglunk. El szeretnék jutni helyekre, megnézni amit nem láttam, megérteni hogyan működik a világ. Olyasmiket csinálni amit szeretek, lovagolni, úszni, csodálni a fákat, a környezetem. Elveszni az apróságokban, órákig csendben hallgatni a madárcsicsergést egy napsütős délutánon és elmerülni a gondolatok tengerében. Írni egy verset, egy rövid képet, lefényképezni ami számomra gyönyörű. Gyermeki bájjal rácsodálkozni a természet adta szépségre és csúfságra. Új dolgokat tanulni és kipróbálni. Dolgokban jónak lenni, de legfőképp szeretni és élvezni amit csinálok. Számomra ez a feltöltődés. Sosem voltam az a bulis típus. Próbáltam az lenni de nem tesz boldoggá, nem tölt fel. Számomra teljesen más dolgok a fontosak és élvezetesek. És egy cseppet sem sajnálom hogy így van mert mind mások vagyunk. És én így szeretem magam, pont ahogy vagyok.

[bukovskikaroly]

A semmi keresése (vol. 5.)

Százhalombatta méltán elfeledett őstörnetéből:

Párkány és Tokmány, a két hős vezér csak álldogáltak (illetve a lovaik álldogáltak, de ez mellékszál) Munkács vára alatt. (Ők voltak a 8. és a 9. vezérek, bár ezt kurvára nem tudták) Jelzem, akkor, Munkácson lófasz se volt, nemhogy vár. Mindegy.

A többiek  (7 fő) - orvosi ellátás követően, de cserébe bebaszva - megindultak a hágón.

- Ott én át nem megyek, geci. - szólt Párkány (vezér)

- Hol a kumisz, baszki? - válaszolt Tokmány (vezér)

Tokmány ilyen furcsán halogatós figura volt amúgy, és beceneve (Töki) után kapott később egy település nevet: Tököl.

[sagittarius0216]

Soha ne mozó lépcsözzetek bebaszva xddd

[csacskamacskamocska]

Összefutottam tegnap

A férfival. Meg kellett volna dicsérnem az ingjét, mert valami kurvajó ing volt rajta, és szép cipő, és összességében nagyon rendben volt, de elég már az ajnározásból, majd akkor udvarlok neki, ha ő is nekem, csak ide jegyzetelem le, hogy az egyetlen általam ismert férfi, akinek van stílusérzéke meg igényessége, de közben teljesen normálisnak tűnik. Persze nem az, mert ha normális lenne, akkor imádna engem, mivel nem imád, nem normális. Punktum. :D Úristen, de az az ing valami kibaszott jó volt. Azért is hagyott bennem nyomot, mert amúgy nem vagyok érzékenyítve a férfidivatra meg különösebb elvrásaim sincsenek, nekem a tiszta farmer-tiszta póló-tiszta cipő már egy teljesen megfelelő szint mindenféle márkák nélkül.

Anyukám mentálisan rosszabb állapotban van, mint gondoltam. Ez most derült ki. Eléggé megrázott. nem is akrok beszélni róla, mert nem akarom nyilvánosan megalázni, de a leépülése folyamatos. Azt tudtam, hogy nem visszafordítható, de nem stagnál, ahogy hittem. Romlik, egyre romlik. Van ott másik gondozott is, aki már élőhalott. A teste még él, már nincs öntudatán, csak a testét gondozzák valamelyest, csontváz az egész néni, nem tud mozogni, beszélni, nem tud egyedül enni és nem tud meghalni se. Gondolom bivalyerős szíve van. Anyám még jön-megy.

Elég profán ez után idetenni, hogy amúgy piszok boldog vagyok, nagyon örülök, hogy megcsináltattam a műtétet mert végre azt látom a tükörben aminek érzem magam. Kérdezte a barátnőm, hogy és a pasik, hogy látom-e hogy a pasiknak tetszem? Én, én nem figyelem. Engem nem érdekel. Korábban jobban érdekelt, mert rosszul éreztem magam és jobban szükségem volt a megerősítésre, hogy azért ez a megjelenés még elfogadható. De most nem érdekel mit gondolnak, mert remekül vagyok. Valahogy harmóniába került a külsőm meg a belsőm. Miért érdekelne, hogy tetszem-e másoknak, amikor magamnak tetszem. Elég az.

A házvásárlás dolog oda jutott, hogy jövő héten beszélek a magyar-olasz ügyvéddel, aki ingatlanra szakosodott, és két hét múlva meg megnézzük a kiválasztott 5 házat. E köré épült a program, olyan helyet választottunk, ahonnan mindegyik jól elérhető, plusz pár érdekes város, plusz a tenger is. Korábban sátras kempingezősben gondolkodtunk, de kiderült, hogy alig olcsóbb, mint egy jó bérlés, viszont kényelmetlenebb és cuccigényesebb. Így most több sosem felvevős ruhát vihetek magammal az útra. 😁 Az az igazság, hogy nem csak romantikus ábránd van ebben a házvásárlás dologban, hanem válasz a hosszabbtávú rémképeinkre. Az EU elhagyása, az oroszok ismételt bevonulásának réme, a kínaiak térhódítása, a kényszersorozás bármilyen okból, a forint hatalmas mértékű leértékelődése, a megtakarítások einstandolása bármilyen módon. Ha letehetném ezeket a félelmeimet, egyértelműen boldogabb lennék. Hogy a klímakatasztrófa miatti félelmet megold-e bármennyire egy ház a hegyek között, vagy kelt-e olyan érzést, hogy tettem a gyerekeim biztonságáért valamit... talán csak az, hogy a saját hazámban nem bízom, semmilyen tekintetben, még idegenként egy idegen helyen is jobb esélyt látok a túlélésre. De ezt már tényleg csak úgy meséltem, mintah bebaszva beszélgetnénk róla, hogy szerintünk mit hoz a jövő. Komoly is meg nem is.

Szóval még mindig nagyon tetszik nekem ez a csávó, úgyhogy ottrohadjonmeg a kurvajó ingével együtt!

[telaviv-delhi]

Az Ügyvédem már tízpercenként megnéz, hogy még nem estem-e ki az erkélyről, valamint nem kellene napi 10-20 sört meginnom, mert az szerinte alkoholizmus. Szerintem is. És nem kellene idiótákkal veszekednem a neten bebaszva. Szerintem is. Lefekszem, hajnalban taxi visz lajhárokat nézegetni. Jó lesz. Mondta az ügyvédem. Pedig van még egy üveg Snoopy Dog borom.

[egycsicskavagyte]

Nekem van olyan lány ismerősöm, aki egyszer bebaszva előkapta a legalább 25 centis feka dildót a szekrényből és feltolta a seggébe mindenki előtt. Igaz kevesen voltunk, de azért volt meglepetés, és egy ártatlan szende lányról van szó😂 utána ment hányni 😂😂

Na ne, ez aztán kemény sztori, hát figyelj azt elhiszem hogy volt meglepődés ezerrel.

Velem ilyen még nem történt én részegen csak a cicimet mutogattam😂

Nagyon adom, köszi ezt a sztorit!😂😂 kurva jó

[low-life-paradise]

"Nem tudom eldönteni, hogy egyre sötétebb van, vagy egyre jobb nők vannak, vagy én vagyok egyre jobban bebaszva, de itt valami nem működik."

[lakotelepi-jamesdean]

Ez az egész benzin para arra emlékeztet, mint amikor 16 évesen a lakótelepi parkolóból jártunk benzint lopni, hogy legyen másnap mivel tetőre rakni a 120-as Skodát, mert otthonról már többet nem tudunk seggre verni. 

Fouu te mekkora zsivány volt az, ment napestig a szerelés 20-30ért adtuk vettük a verdákat, azt hétvégén se isten se haza, csak az üvöltő 52 lóerő, 16 évesen takony bebaszva, jogsi nélkül Üröm és Budakalász között. 

Fu jóisten remélem megbocsátasz ha a te kocsidból is leszívtunk. thavesz muraklo muro tata vár nálad engess majd be ne legyél geci na thavesz

[gerywhite]

Megnéztem azt az Antall Jóska filmet a Netflixen, a Blokádot

Azt most hagyjuk, hogy történelmi hűség szempontjából nyilvánvalóan vannak ferdítések, csúsztatások, Hankiss és Göncz karaktere nyilván olyan, hogy ütnéd, amíg mozog, és Antall a BÖLCS vezető, meg minden, igen, nyilván, oké. És Horváth Balázs sem esett ki majdnem a parlament ablakán fos bebaszva, csak kiintegetett a tömegnek, és ja, biztos nem merült fel abban az elmebetegben, hogy lövessenek... Szóval igen.

Amúgy leszámítva ezeket az kekeckedésbe hajló baloldali hülyeségeket maga a film nem rossz, legalább nem egy Elk*rtuk.

Nade az hogy jön össze a jelenlegi kurzussal, hogy a filmben többször elhangzik, hogy ruszkik haza, meg hogy Antall nem a békéért harcolt '56-ban, hanem az oroszok kizavarásáért??? Látta ezt a Kedves Vezető egyáltalán, mielőtt kiengedte a vágószobából???

[bukovskikaroly]

A menekülő malac

című tv-szomorújátékot 1973-ban és részben ‘74-ben forgatták (mert akkorra sikerült utolérni a malacot), csaknem teljes egészében Pókaszepetneken. 

A film 64 perces, amelyből 60 perc a malac üldözését teszi ki.Egy balul sikerült disznóvágás története ez. 

Cselekmény: Hajnalban már mindenki annyira be van baszva, hogy elszabadul a malac (Dörner György), ami levágás tárgyát képezné, és csak szalad, szalad, menekül az istenadta. 

A település fő terén egy bátor közmunkás ( Szente Vajk) elé áll, de a malac kikerüli. ( Szentét ezért a jelenetért a legjobb mellékszereplő Oscarra jelölték, de azt végül a malac kapta meg, igaz csak kolbász formájában jelent meg a díjátadón.)

A malac végül feladja magát, Kinyírják a picsába és visszatöltik saját beleibe. Természetesen bebaszva. 

A kolbász el lett sózva mint a kurvaélet.