#bánatomat

[kgyst]

Kiírom magamból a bánatomat

Hogy Magyarországon (tudniillik magyar kiosztással) nem lehet rendes billentyűzetet kapni. Mármint olyat, aminek a numerikus billentyűzete normálisan, a bal oldalon van. Ami nem a titkárnőkre van optimalizálva.

Végignéztem az árukeresőt, 110 oldal, valami 2600 billentyűzet.

Az A4Tech természetesen gyárt ilyet, de angol kiosztással.

A műszaki értelmiség szart ér, már megölni sem akarják.

Én meg javítgatom-tisztogatom-óvom a 15 éves billentyűzetemet.

[hobbygilda]

Jóéccakát!

Én a Bánatomat mindíg kifogom…

Klip premier

Swing à la Django

Bangó Margit

Takács Nikolas

Curtis

[nemzetikonyvtar]

Tóth Árpád: INVOKÁCIÓ CSOKONAI VITÉZ MIHÁLYHOZ

A kétség és a bizakodás alkotta pólusok között, épp mert mindkét lehetőséget teljesen átérzi a költő, megnő a feszültség. Ebből adódik, hogy e korszak érzelmi élete jóval dinamikusabb az előzőnél. A feszültséget és a mozgalmasságot csak fokozza, hogy a reménykedés egyre konkrétabb tartalmat kap, a vágyak egyre céltudatosabbak. Így jut el a nyíltan színt valló nagy költeményekhez, melyekben hitet tesz a haladás, a béke és a forradalmak mellett. A debreceni hagyomány értékes elemei is ekkor válnak költészetében ható tényezőkké.

E nagy versek között az Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz az első, melyben az egyre terhesebbnek érzett "ócska bú"-val, egyéni bajainak untalan panaszolásával szemben rátalál a kor nagy közösségi mondanivalójára. Rátalál, tehát nem csupán megismétli, amit Ady és mások már korábban felismertek. Az ő számára a nemzet remélt újjászületése az egyetlen és utolsó alkalom, hogy saját veszendő élete is értelmet kapjon, hogy kisszerű nyűgeiből kiszabadulhasson. Ady harcainak java már lezajlott ekkor, Tóth Árpád most ébred rá e küzdelem személyes és közösségi lehetőségeire. Innen a Kőmíves Kelemenné-misszió vállalásának ráeszmélésszerű, egyéni pátosza:

Oh, mester! ím a késő famulus Megért: ha minden más kötés laza, Mi még a léthez fűzi ferde, bús Mikrokozmoszunk: ő, a szent haza! Túl csókon, könnyön, lázon és önzésen, Túl önmagunkon, tisztult órák hozzák Képét, magány s csönd, – s megindultan, szépen Utolsó álmunk: boldog Magyarország! ... Vemhes az Idő új honfoglalással ... A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1905-TŐL 1919-IG

Szép este volt. Éreztem: az utolsó Ragyogó est! Egy csendes kerti lak Sötéten állt már: nagy, komor koporsó A bánatos és tiszta ég alatt: Igen, az volt, a holt Nyár koporsója, Vak, barna tömb; s a szőke hársak oldalt, Melyek lombját az alkony meggyújtotta, Mint sárga füstü fáklyák fellobogtak.  S ím, ezüst vígság csattant át a csenden: Gyerekcsapat hancúzott, körbeálltak; Néztem, s lassan szivemre tódult minden, Minden, ami egy csüggedt órán fájhat: Ó, rendes élet! gyerek! feleség! - Szivem! mi kincsed van e dús világon? Vergődő kis szerelmek, szerteszét Gurult tervek, ó, tépett ifjuságom!  Huszonhét esztendőm viszem batyumban, Elfáradt vándor, céltalan uton, Batyumban csupa lim-lom, ócska búm van, Miért is hurcolom még, nem tudom, S miért a versek, ez a fájó, éber Ösztön: árulni halk bánatomat, Mint cukros, fanyar fügét a kucséber? - Így sírtam ott a hűvös fák alatt.  S költőm! akkor Te jutottál eszembe, Te is nézted Debrecen fasor-rácsát, Mint tömlöc-rácsot bús rab néz merengve, S már nem is várja víg szabadulását. Itt rejtegetted kínját életednek, S itt éhezett szelíd lelked halálra, Mert már nem izlett, rossz ínyű betegnek, A remény hamujában sült pog��csa...  S mégis, magányod csendes, hűs ölén, - Mert a magány ád végső menhelyet: Ez a preri, hol mint sötét bölény, Nagyhomlokú tünődés lépeget, Mély dzsungel, hol a vén boa constrictor, A jóllakott bú, szívünkről lebágyad, - Magányodban, betegen, árván, titkon, Mégis maradt egy felpihegő vágyad:  Csokonaim! halál pálmái árnyán, Debrecen magány-prerijén bús farmer, Mint ácsolgattad vágyad! mit se várván, Bús kedvtöltésül, lassan, türelemmel; Épül-e össze valami belőle: Nagy és egész mű? - rezignáltan lested: Fő, hogy idejét az ember elölje, S ki tudja? tán boldog csoda is eshet!  Egy éneket kezdtél tervelni itt, Hogy fájó életed beléfelejtsed, A haza honfoglaló hőseit Álmodtad vissza, Árpád fejedelmet; Ki elveszítéd sorsod tartományát, Szerelmet, hitet, egészséget, mindent, Feléd az unt lét tikkadt nyomorán át A megnyert haza drága képe intett!  Ó, mester! ím a késő famulus Megért: ha minden más kötés laza, Mi még a léthez fűzi ferde, bús Mikrokozmoszunk: ő, a szent haza! Túl csókon, könnyön, lázon és önzésen, Túl önmagunkon, tisztult órák hozzák Képét, magány s csönd, - s megindultan, szépen Utolsó álmunk: boldog Magyarország!  A magyar remény-korszak kezdetén Így kezdtél új dalt, reménytelen költőm, Mert ez a végső, szent virtus: szegény Magyar költő, bár félholtan is, költsön: Hátha a magyar Jövő szebben épül, Ha szívünk vérét vakolatul venné: Elénk bús szimbólummá ekként szépül A balladás Kőmíves Kelemenné!  Ezen merengtem én el akkor este, S felszegte fejét szívemben a bánat, S látott új eget s új földet, a messze Jövőben látta dús, boldog hazámat! És szóltam: Néki zengem énekem! Néki áldozom koldus kincsem, híven, E gyűszű könnyet: ifjú életem, És e marék vért: eldobogó szívem!  Vemhes az Idő új honfoglalással, Költőm! én is honszerzést dalolok, Tán bús dal lesz, kevés fénnyel, sok árnnyal, S hősöm tán gyönge lesz, mint én vagyok; Tehozzád méltó hősül illett Árpád, Enyém bukik, s tán én is féluton Kidőlök, ám nincs vágyam, élőbb, drágább, Mint dalba sírni, ahogy épp tudom.

Csokonaim! ne szálljon ez az ének, Míg meg nem áldod. Eltűnődni jó, Hogy, valahonnan, munkám áldva nézed: Tiéd e csendes invokáció ! S most, ének, röppenj, úszó, halk monoplán! Ívelj, ha tudsz, magasztos távolokba, Bár szárnyaid közt búsan meghúzódván Egy vérző szív a kormányzó pilóta...

1913

[fajdalom-a-boldogsagban]

Nem vagy őszinte magaddal

Megörtént, aminek meg kellett történnie. Bíztam abban, hogx nem törsz össze, hogy szeretni fogsz, a jeleid alapján ugyan azt szeretnéd, amit Én, de ez nem így történt...

Kételyek között éltem, a barátaim lelki energiáiba támaszkodtam miattad, az alholoba folytottam a bánatomat miattad, nem akartam dolgozni, miattad.

Elmondtam, hogy mi történik velem, sötét időszakomban voltam, erre Te ott hagytál felháborodva. Bocsánatot kértem a saját érzéseimért, megalázkodtam, de neked ez se volt elég. Elhagytál, kapcsolatunk javítására esélyt se adtál.

Nem tartom magamat rosszindulatúnak, de tudom, hogy eszedbe jutok, és fájnak azok az emlékek, mert tisztában vagy azzal, hogy soha, senkiben nem tudtál úgy megbízni, mint bennem. Soha, senkivel nem volt olyan a kapcsolatod, mint velem. Soha, senki nem törődött azzal, hogy számodra mi lenne a legjobb. 

Figyeltem rád, vigyátam rád, nem hagytam, hogy bajod essen...

Emlékezz vissza.... 2022.11.10 21:30 , amikor rád írtam -utólag belegondolva elég paraszt módon-, hogy mi a faszt csinálsz. Utána elkezdtünk beszélgetni, megnyíltál nekem. Elmondtad, hogy a saját barátaid sem szeretnek, kihasználnak, az összes exed ugyan olyan volt, senkivel nem olyan a kapcsolatod, sötét körülötted minden. Én ott voltam neked, kihúztalak onnan, megmutattam, hogy milyen szeretve lenni, a társaságomba vettelek, hogy érezhesd, hogy milyenek az igazi barátok, de amikor elmeséltem neked az érzéseimet, te elhagytál. Sötét időszakom volt, átkozozott volt a február.... Éreztem, hogy vissza fogsz térni. ezt meg is tetted, de másnapra megint eldobtál magadtól...

Félsz a saját érzéseidtől, nem vagy őszinte magaddal.

Nagyon szeretnélek, de bármennyire is fáj, ezek után végleg el kell hogy engedjelek. Miattad olyan szintre süllyedtem le, ahova még sohasem, és ezt Te is nagyon jól tudod, de nem is foglalkoztál vele.

Nem kell megnézned a storymat, likeolnod! Ne akarj bennem reményt éreztetni! Most még tudod, hogy nyeregben vagy velem szemben, de ez nem sokáig fog tartani, mert ahogy túllépek rajtad, onnanstól kezdve szenvedni fogsz magad miatt....

Remélem, hogy azt a 90 napot ugyan olyan érzésekkel fogod átélni a hiányom miatt, ahogy én éltem át miattad.

És nem szép ezt gondolni, de világossá vált, hogy az emberek miért hagytak téged ott, miért minősíted ugyan úgy azokat az embereket, akiket szerettél...itt nem velük, hanem veled van a baj, csak nem akarod belátni, mert nem vagy őszinte magaddal.

Nem kell, hogy igazat adj, mert a Karma ezeket viszonozni fogja számodra, ebben biztos vagyok.

Ezek után nem kellesz az életembe, mert nem voltál más, csak egy pióca, egy plátói szerelem, egy senki....

[nam00n]

rendelek ezer lemezt a hangoddal, neked csak azt kell mondanod, hogy annyi csókot adhatok, amennyi ahhoz kell, hogy minden bánatomat elfelejtsem

— franz kafka, levél felicéhez, 1912.11.27.

[blhellx]

Annyira irigylem azokat az embereket, akik tudnak sírni. Olyan jó lenne kiadni a belső fájdalmakat, kétségeket, pánikot, igazából bármilyen érzelmet. Annyira de annyira hiányzik az, hogy úgy igazán kisírhassam minden bánatomat és legalább pár perc erejéig úgy érezzem „minden rendben”.

Annyiszor próbáltam saját magam olyan lelki állapotba tenni, olyan dolgokra gondolni, amik tudom hogy kikészítenek, remélve hogy megindulnak könnyeim de hiába. Nem tudtam még rájönni mikor jön el az a pillanat, vagy mi kell ahhoz, hogy ha ritkán is de sikerül talán két cseppet könnyeznem, de örülnék neki ha magamtól is menne.

Hova lett az a lány, aki konkrétan attól elsírta magát, ha csúnyán néztek rá? Hova lettek az érzéseim?

[metalindex-hu]

PÓLÓMÁNIA – BUGA B MINIKOLLEKCIÓJA

PÓLÓMÁNIA – BUGA B MINIKOLLEKCIÓJA - https://metalindex.hu/2023/11/17/polomania-buga-b-minikollekcioja/ -

Ideje beszélnünk a pólókról, gondolom, ezt belátjátok. A metalpóló minden igazi metalos alapkelléke, és minden jóérzésű feleség/barátnő halálos ellensége. („Minek ennyi fekete póló? Nincs még elég?”) Én baromira szeretek pólót vásárolni, főleg koncerteken, pár sör után, és most, hogy már elég nagy mennyiség felhalmozódott belőlük, gondoltam, bemutatnám a nagyérdeműnek a kollekcióm pár érdekesebb darabját, és reménykedem, hogy ebbe majd a Rattle-s szerzőtársak is szép sorban beszállnak.

A kollekció alapját egyértelműen a Nine Inch Nails-pólók alkotják, hiszen belőlük van a legtöbb, amit John Quail kolléga minden egyes találkozáskor meg is jegyez, én pedig már Óbarockra is úgy pakolok, hogy minden nap új darabbal riogathassam őt. Összesen 9 NIN pólóm van, de az alap, sima feketéből kettőt is vettem, mert akár színházba is tökéletes :-), Illetve még a Woodstock 2-s fellépésen készült, sártól mocskos Reznort ábrázoló T-shirtből is kettő van, mert szerintem baromi jól néz ki, és még a feleségem is kedveli. Mármint a pólót, nem a NIN-t.

Aztán ott van a két póló a 70 000 Tons of Metalról 2015-ből és 2023-ból, amikre baromi büszke vagyok, mert mindig arra emlékeztetnek, hogy sikerült beteljesítenem az egyik álmomat,  vagyis hogy eljussak erre az úszó fesztiválra. 2024 elején pedig ez a kollekció 3 tagúra fog bővülni, ha minden jól megy, mert már megvan a jegyem januárra Miamiba.

Nem együttes-pólók, de metal-tematikájú az a két T-shirtöm is, amiket a Mosher Clothingtól vettem. Ez a cég azt tűzte ki célul 2014-ben, hogy metalosoknak gyárt egyedi, ötletes pólókat, és szerintem nagyon jól csinálják, imádom a mintáikat, a cég pedig a thrash metalt, amiből csak jó sülhet ki. A kedvencem a sárgás beütésű „Thrashelj, mintha 1986 lenne” feliratú darab.  Azt hiszem, ez lehetne a mottónk Majka kollégával. Az a gyanúm, hogy fogok még tőlük rendelni:

https://www.mosherclothing.com/

Miközben a cikkre készültem, és a pólóimat válogattam, érdekes mintára lettem figyelmes: az igazán nagy kedvenceimtől (kivéve persze a NIN-től) MINDIG két pólóm van. Nem 1, nem 3, nem 5, hanem KETTŐ. Ez igaz a Dynaztyra, a Sepulturára, a Kreatorre és a Helloweenre is. Véletlen? Fogalmam sincs. Van jelentősége? Aligha.

A nagy masszából még két pólót emelnék ki, amiknek van némi különlegességük. Az egyik egy Annihilator, ami egy sorozat része, ugyanis ha jól tudom, Jeff fejében megfogant, hogy a Never, Neverland album 5 számához készítsenek egy-egy külön pólót egy magyar grafikussal (Havancsák Gyula) szövetkezve. Én a The Fun Palace-t választottam, Dávid Laci barátom kérésére a Stonewallt rendeltem meg, de mindegyik nagyon mutatós darab, és meglehetősen különleges, szerintem szuper ötlet volt ez a bandától.

A másik érdekesebb darab egy Finntroll-póló, amire cirill betűkkel van ráírva a banda neve – és még valami, amiről régebben fogalmam sem volt, hogy mit jelent. Aztán egy nap ebben mentem le az edzőterembe, és edzés közben egyszer csak odajött hozzám egy 50 év körüli hölgy azzal, hogy ő orosztanárnő, és tudom-e, hogy az van a pólómra írva, hogy „Halál a világra”. Nos, nem, nem tudtam, csak sejtettem.

A saját pólókról ennyit, már csak az van hátra, hogy elsírjam a bánatomat, vagyis azt, hogy még milyen pólókra vágyom mindenképpen, és eddig nem sikerült beszereznem. Az első és legfontosabb egy Wehrmacht-póló lenne, lehetőség szerint a Shark Attack, de egy Biermachtot sem dobnék ki az ágyamból (ruhásszekrényemből), amit sajnos meg fog nehezíteni az, hogy a banda tetszhalott állapotban van, webshopja nincs, a saját barkácsolás meg nekem nem megy.

A másik pedig a Destruction Life Without Sense-e lenne, amiben többek között az is megragadott, hogy Majka kollégát annak idején az általános iskolában emiatt a póló miatt küldték haza átöltözni.

Jaj, bocs, és még egy! Annak idején Majkának és nekem is volt fehér, klasszikus Anthrax pólónk a State of Euphoria-korszakból egy karikatúrával a bandáról. Na, azt a mai napig visszasírom, de az akkori példányom valószínűleg most csak a jobb karomig jönne fel rám.

Ez volt az én póló-sztorim, kommentben várom a ti különlegességeiteket, a kollégáktól pedig a saját sztorikat!

[ihatexlovethings]

A poharamba öntöm a gondjaimat..

[iwantweedandvodka]

A twitteremet megleste, szóval maradt a Tumbli amiről nem tud, így eztán csak ide tudom kiírni a bánatomat.

[fovarosiblog]

Megyek is belefojtani bánatomat számos alkoholokba.

Replica of Lenin’s armoured car built at the Csepel car factory in Budapest, 1970. From the Budapest Municipal Photography Company archive.  

[bad-fairy-princess]

Csak neked tudtam elmondani minden bánatomat, bajomat, fájdalmamat. De most már meg sem hallgatsz engem.

Mi történt közöttünk?

[egy-szomoru-lelek]

Különben is milyen ereje van a sírásnak, a sírás nem gyógyítja meg a bánatomat...

[szeretnekonmagamlennimagamatadni]

Segítségre vágyom, szeretetre, arra, hogy kisírhassam a bánatomat, arra, hogy ott legyen valaki mellettem és átöleljen. Arra, hogy igazán szeressen.

[liesikeeptellingmyself]

A boldogság kapumat döngeti

Nem tudom magam átengedni neki

Sosem hittem volna, hogy ilyen is lehetek

De kétségeimnek utat engedek

Takarodjatok! Múltté legyetek!

Adjátok vissza megtépázott lelkemet!

Az égen telihold, bánatomat csak neki kiáltom

De ez most már csak ennyi: hiányzol!

2020.12.30.

[maybedontknowme]

⁰¹⁶

Egy néni, a buszból

Könnyekkelt teli szemmel száltam fel a buszra, tudva, hogy mostmár mindennek vége. Ekkor egy kedves néni lépett oda hozzám, tudakolva bánatomat. Mélyen belenézett a szemembe, és szavak nélkül is, mintha tudta volna. Mintha.. tudott volna mindenről. Így szólt:

Ahol nincs össze tartás kedvesem, ott szeretet sincs!

[apocalyps3h]

A boldog ember szerepét játszom manapság. Az élet fekete-fehér oldalát zárom el magamban. A tekintetem, sétám, testtartasom és hangom festésével találkozom emberekkel olcsó színekben. Ők is undorító nevetésükkel ünneplik a bánatomat.

20201214