#Zsuzsó

[heypssstwannabuysumsteel]

Egy kis update

hátha valakit érdekel mi a helyzet a középnyugaton. a héten ide is megérkezett a para, bár nem annyira még mint az euban a hírek alapján, zsuzsó hétfőtől home officban van, nekem mától zárva az étterem, bezártak a könyvtárak, mozik, nagy része az éttermekneknek és a kocsmáknak is, bár curbside pickup van (főznek továbbra is és az éttermen kívül tudod átvenni elvitelre). jelenleg 24 fertőzőtt van, nagyrésze itt a megyében (érthetően, mert itt a legjobb a kórház az egész államban, meg a nagyrésze innen mentek egyiptomi hajókázásra). épp springbreak van, de az egyetemek nem nyitnak már ki ha vége, ott távoktatással megy tovább a dolog, ami érdekes, hogy a többi iskola sem nyit ki, viszont ott nem lesz. az emberek itt is a retyópapírt rabolták le előszőr, aztán jött a tészta, a tésztaszósz meg a konzervek, kíváncsian várjuk mi lesz a következő áldozat. két hete beszéltünk egy román fickóval, aki itt él már tizenöt éve, büszkén mesélte, hogy épp aznap vásárolt be 1000 dollár értékben és mindet el is rejtette a környéken lévő kabinjában a föld a lá. mikor viccesen megkérdeztem, hol van a kabin, mert akkor tudom hova kell menni mikor gond van, a 6 éves fia jegyezte meg, hogy előbb át kell majd verekednem magam 22 ezer töltényen és 3 harcikutyán. néztem tegnap egy kis helyi híradót, érdekes volt, hogy pár államban már felállítottak ilyen mobil szűrőállomásokat, olyan mint egy drive thru, behajtasz, ki se kell szállnod, letesztelnek, és postán majd megkapod az eredményt. a híradó szerint 4 óra alatt több mint 500 embert teszteltek le tegnap, szóval elég hatékonynak tűnik. és ahol ezt bevezették, ha jól tudom ingyenes is.

nbcnews.com

közben én még mindig várom a munkavállalásit, ugye alapból három héttel később tudtuk csak beadni, mert akitől a bevándorlós papírt kellett volna megkapni az igényleadáshoz az azt mondta ez nem az ő dolga, aztán kiderült hogy mégis. dec elején aztán beadtuk, jan 28.-án le is járt, közben visszamentünk két hétre magyarországra (ha egy hónappal később megyünk már nem tudtunk volna visszajönni), feb 7.-én elvben küldtek egy papírt, hogy valamit nem küldtünk el, de ezt elhagyta a pósta, és enélkül nem tudtuk mit kéne még pótólni, mert persze ez az egyetlen amit itt online nem lehet intézni (személyesen sem) csak postán. szóval várnunk kellett feb 22-ig és csak utána lehetett újraigényelni az elveszett papírt, hogy egyátalán tudjuk mire van még szükségük (hozzáteszem, hogy az amit pluszban bekértek tavaly sem küldtük el és simán megkaptam). erre vártunk még egy hetet, mikor megjött aznap küldtük is vissza, aminek két nap alatt ott kellett volna lennie, de egy hét után inkább elküldtük még egyszer hiper szuper ajánlottal 30 dollárért, mert a pósta nem tudta megmondani, hol van és mikor ér oda. ezután ha lesz bármi most már mindig inkább kifizetem azt a harminc dollárt, azért nem is jutott eszembe, mert az utóbbi két évben mindkét alkalommal, gond nélkül lezajlott az egész folyamat. szóval március 12.-én befogadták a cuccot és most már csak rajtuk múlik, mikor küldik, remélem nem zárják be a bevándorlási hivatalt a vírus miatt, amíg meg nem kapom. szóval én már egy hónapja önkéntes karantéban vagyok, nem annyira tölt el örömmel, hogy még legalább egy hónapig nem fogok tudni dolgozni. egy részt már egy hónap kiesett fizu, bár ez egyelőre nem olyan vészes, inkább a tehetetlenség, hogy nem tudok semmit csinálni csak várni. mindezt nem panaszkodásképp mondom, csak azért hogy itt is tud bukdácsolni rendesen a burökrácia, járvány nélkül is. mikela mesélte bent múlt héten, hogy neki van egy barátja, akinek elhagyták a papírjait és 8(!) éve jár a bíróságra emiatt, szóval azért ez még nem a világ vége. meg ha meglesz a papír esetleg mást tudok majd csinálni, addig se itthon ülök.

amúgy ami teljesen pozitív, hogy azoknak akik kiestek a munkából a szolgáltatóiparban, igényelhetnek soron kívüli munkanélküli segélyt, ami nem tudom mennyi (ugye ezt is akkor tudom majd ha lesz papírom), de legalább valami, nálunk nagyrészt 20-30 év közöttiek dolgoznak, sok egyetemista, gondolom nagy segítség nekik. plusz a cég továbbra is fizeti a tb-t mindenki után, ami szintén jó.

szóval most megpróbáljuk lefoglalni magunkat, szerencsére jön már a jó idő, biciklizni lehet menni ha nem fúj a szél, zsuzsó tud nekem privát jógaórákat tartani, főzünk minden nap (mondjuk azt eddig is), van idő elolvasni a felhalmozódott könyveket és óriási szerencse, hogy zsuzsó tud itthonról is dolgozni és legalább ő kap fizut, mert így ha az alapellátások megmaradnak, mi gyakorlatilag bármeddig ki tudjuk húzni.

meglátjuk mit hoz a következő két het, esélyes, hogy ha nem változik semmi, mindketten nézünk valami önkéntes munkát, ha beindul a dolog, a kórházban tuti keresni fognak embert, itt azért van védőfelszerelés, mi meg maximum csak egymást tudjuk megfertőzni.

wuki meg egy kövér szart sem ad az egészre.

[sutijany]

Ma úgy kezet fogtak velem,

hogy a másikban tartott pohárból magamra öntöttem a vizet.

[tobudapestwithlove]

Zandvoort aan Zee, 27-04-1957

Kirándulásunk alkalmával meleg szeretettel csókoljuk. Kató és Zsuzsó.

Groeten uit Zandvoort aan Zee - Strand // Hotel Bouwes // Panorama // Strand // Uitzichttorren // Strand

Random post || Postcards on Google Maps

[mightymarkindahouse]

Az ezermester szerelőműhely megnyitott a Jeles utcában. Szlogenünk: BÁRMIT megszerelünk!!! Mestereink: Zsuzsó, Sziszka és Márk. 🔧🔨⛏🔩⚙️

[megaro]

Global Illumination for Ozora Dome 2017 from david vigh on Vimeo.

Global Illumination presents: The Ozora 2017 Dome Project

Stage design by Zsuzsó Koszti (Flux) Art direction: David Vigh at Global Illumination. Assembly and amazing CNC work by Krisztián Stiaszni at Vectorline. LED art by Viktor Vicsek, Péter Márton and Herczeg Tamás. Technical support: Adorján Triff at Mogul Audio. Additional animations by Kati Katona.

Deco by Sayp and Trixx Deko.

Music: SOLAR FIELDS: SOMBRERO facebook.com/solarfields/ TAKKRA: SOUND IS GOD soundcloud.com/takkra

Visuals by:

AURAL EYE Alina Anca, Răzvan Pascu, Daniel Bega, Eranio Petruska facebook.com/auraleye/

DATAGRAMA João Baeira, David Negrão datagrama.webs.com/

GLOBAL ILLUMINATION Antonin Krizanic, Kati Katona, Zsuzsó Koszti and David Vigh facebook.com/globalillumin…/ globalillumination.net/

ST25 Rustamo Yusupov and Pavel Layne.

Deco by Sayp and Trixx Deko.

Special thanks to Emily Gacsályi and Adam Bedzsula.

Camera: Győző Ádám, András Már, Emily Gacsályi, Rustamo Yusupov, Alina Anca, Răzvan Pascu and many more...

Edited by Győző Ádám.

Many thanks to Wegha, Árpi and Dániel for their continuous trust.

©2017. Global Illumination Production.

[megamiolyan]

Boldog névnapot, Zsuzsanna, Zsuzsanna, Zsuzsi, Zsuzsanna, Zsuzsa,  Zsuzsanna, Zsuzsanna, Zsu,  Zsuzsanna, Zsuska,  Zsuzsanna, Zsuzsanna, Zsuzsanna, Zsuzsanna, Zsuzsanna, Zsuzsanna, Zsuzsanna, Zsuzsanna, Zsuzsanna, Zsuzsó,  Zsuzsanna, Zsuzsanna, Zsuzsanna, Józsefné, Zsuzsanna!

[fuckyeahmokka]

Zsuzsó ma igazán fel van pörögve. az interjúalany helyett válaszol a saját kérdéseire. "tud-e nekem végleges számot mondani? nyilván nem tud."

[heypssstwannabuysumsteel]

voltunk Denverben

múlt hétvégén és azon kívül hogy zsuzsó folyamatos dallamtapadást biztosított a denver dínó jóbarát dúdolgatásával, láttunk és ettünk/ittunk pár klassz dolgot.

kezdjük ott, hogy ismét kicsit elrontottuk a logisztikát. két választásunk volt, vagy megyünk autóval, ami 11 óra egy irányba (ami inkább 13-14) és akkor +2 nap kell vagy repülő ami kettőnknek csak 100 dodóval több oda vissza mint a benzin, de akkor nincs autónk helyben. a repülőt választottuk, mondván hogy majd bérelünk ott. alapvetően egy mini fesztiválra mentünk ez eléggé lelimitálta az eltölthető időnket, lévén kb a szombat reggeltől-délutánig terjedő időszak volt csak, így megint választani kellett. az eredeti terv az volt hogy felmegyünk a  közeli mount evansre körülnézni, mert csak 1.5 óra út lett volna, de ez a kocsi bérléssel, visszavitellel el is vitte volna az egész napunkat, így abban maradtunk hogy majd legközelebb és inkább azt választottuk hogy bemegyünk csak a városba körülnézni. de itt jött a következő csavar, denver óriási. hogy legyen viszonyítási alap, képzeld el, hogy leszállsz ferihegyen és a szállásod az egyik peremkerületben van, mondjuk káposztásmegyeren. ha budapest akkora lenne mint denver akkor káposztásmegyer kb piliscsaba és dorog közé esne. szóval elég nagy távolságokat kellett áthidalni és a tömegközlekedés elég jó volt de így is órákat töltöttünk buszon metrón ülve. no de sebaj így is szép volt, legközelebb okosabbak leszünk, abban maradtunk, hogy ha lehet mindenképp visszamegyünk akár autóval mert amúgy a környező hegyek csodaszépek, ilyen lett volna a mount evans:

link

a fesztivál goldenben volt, ami kb denver érdje, egy kicsit szebb környezetben, 

a koncertek amúgy elég jók voltak, láttunk-hallottunk klassz zenekarokat, talán a legjobb az irata volt, ha valakit érdekel keressen rá cd-n és kazettán.

másnap aztán nyakunkba vettük a várost, hogy lássunk is valamit, de az első benyomások elég lehangolóak voltak. először is egy nagyvároshoz képest alig voltak emberek a belvárosban, kicsit hiányzott a nyüzsgés, aztán meg megnéztünk volna pár dolgot közelebbről, például a pénz múzeumot, ahol többek között ki van rakva egy vitrinbe 30 millió dodó, de zárva volt. mert hát miért is lenne nyitva egy múzeum szombaton, legyen a nyitvatartás inkább hétköznap 9,30-4-ig. ti is így csinálnátok ugye?

még tervben volt, hogy megnézzük a coors sörgyárát, ami a legnagyobb a világon, de mivel az meg goldenben volt és az utolsó túra 4kor indult így az is kimaradt.

aztán voltak még az idegesítő e-rolleresek, hallottam hogy most már bp-n is terjednek, de eddig én még csak a south parkból hallottam róluk és azt kell hogy mondjam, ha valami veszélyes egy nagyvárosban akkor az ez. simán 3-4 sávokat átvágnak körülnézés nélkül, lecsengetnek a járdáról ha nem férnek el, 8-10 éves gyerekek szlalomoznak a forgalomban és tényleg ott hevernek szétdobálva szerte a városban. ez így elég nyugdíjasan hangzott, de szerintem odaadni bárkinek 1-2 dollárért egy ilyen rollert, hogy nesze öcsem közlekedjél, nem baj hogy nem vagy tisztában a kresszel a lényeg a lóvé, kicsit felelőtlen.

szóval végül csak csatangoltunk a városban, de így se bántuk meg, hogy elmentünk denverbe, láttunk egy csomó szép épületet, meg falfestményt

ebbe például szívesen be- és felmentem volna, de persze zárva volt, a kiírás szerint kabaré előadásokat tartanak benne:

ez a régi union station épülete belülről, kicsit szebb csak mint a keleti:

denverben bezzeg van beerbike is!

napvilágnál ritkán látható az amerikai urbánus templom (urbanus templumus), de akkor is krokodilmadárként megbúvik a nála sokkal nagyobb felhőkarcoló tövében:

az meg ott egy medence a hotel közepén, üvegfalas kilátással a városra.

aztán persze ettünk ittunk is, első este egy tépett bárány burgert jicamával és mézes szószban

biker joe hotdogos helyét már kinéztük előre, mindenképpen szerettem volna megkóstolni a csörgőkígyós-fácános dogot, sült kaktusszal és maláj curry lekvárral, zsuzsó mivel írtózika  kígyóktól a vörösboros yak dogot választotta mustáros-sörös krémszósszal és sült-savanyított lilahagymával. kár hogy csak egy gyomrunk van, elég sok mindent ettem volna még itt, van alaszkai rénszarvas, vaddisznó és buffalo dogjuk is.

aztán elnéztünk a trve brewerybe, elég trú volt, a berendezés és a zene mindenképp, nekem a söreik nem annyia jöttek be, de zsuzsó talált olyat ami a kedvére való volt. felhívnám a figyelmet a jelzés néklüli, egységesen fekete koporsó alakú sörcsapokra.

aztán estére zsuzsó kinézett egy helyet goldenben vacsizni, mert meg akartam kóstolni az aligátor húst, de sajnos rendelés után derült ki, hogy épp kifogytak. mondjuk annyira nem jártunk rosszul én rákos gumbó-t ettem, zsuzsó meg egy steak and salad-ot, de az a saláta, kb a legjobb dolog volt az egész denveri út alatt. kevert saláta cajun vinigrette-el, blueberryvel, kék sajttal, lila hagymával és piritott pekánnal. annyira nagyon el volt találva, hogy biztos megpróbáljuk reprodukálni itthon.

mindkét nap ha épp nem volt izgi az aktuális zenekar, kiugrottunk egy két sörre, ez is elég jelemmző denverre és környékére kb minden háztömbre jut egy sörfőzde és nyilván a mennyiség a minőség rovására megy, de szerencsére nem messze a koncerttől volt a mountain toad brewery, a black lemon saisonjuk és a toadally haazed ipájuk igen kiváló volt.

ettünk még emberes méretű jerkyt

másnap, még a hazaindulás előtt volt pár óránk, úgyhogy még ellátogattunk az owlbear barbecue-ba, ahol igen kiváló bbq szendvicseket készítettek, miközben a háttérben fülbemászó deathmetál szólt. zsuzsó egy pig destroyert evett ami pulled pork füstölt hasalaja szalonnával savanyúval és hagymával, én meg egy monolithost amiben brisket volt és mac and cheese. hallottám már róla a mac&cheese lehet finom is (ami nálunk van a melóban az elég szar) és hát ez elég jó volt, talán látszik is a képen.

végül még beugrottunk egy sörre a wynkoop brewerybe, mert muszáj voltam megkóstolni a piritott bikaherés sört. számítottam egy kis izzadt tornanadrág mellékízre, de igazából “csak” egy klassz stout volt.

egy a lényeg, visszamegyünk még és megnézzük a hegyeket meg bouldert is, meg weedshopban se voltunk végül.

végezetül mint szokásos még pár kép:

ilyen messze laktunk a belvárostól:

a reptéren volt egy klassz nyitott rész ahol lehetett üldögélni meg játszani, kéne ilyen ferihegyre is.

[heypssstwannabuysumsteel]

Voltunk hétvégén madisonban (wi), ezzel négyre bővült az eddig meglátogatott amerikai államok listája, kíváncsi leszek mennyi lesz a vége. jó lenne egyszer járni mind az 50-ben, de azért ez elég esélytelen.

ismét egy koncert volt az elindító ok, de mivel mindkettőnkre ráfért egy kis pihenés, így péntektől vasárnapig mentünk, hogy legyen kis időnk szétnézni meg lazítani. errefelé sokkal olcsóbb és érdemesebb az airbnbt használni, mint mondjuk a bookingot, de az olcsót úgy értsd, hogy egy szoba egy mások által lakott házban is olyan 50 dodó körül van, ha valahol a központ környékén akarsz megszállni. de eddig szerencsére sehol nem volt ebből gond, most is a három nap alatt egyszer találkoztunk a tulajjal, annál többet a macskáival, akik igen cukik voltak, főleg a kisebb akinek csak három lába és bandzsi feje volt.

wisconsin elég más mint iowa, jó volt végre dombokat-hegyeket látni és vezetni (azért elég uncsi tud lenni itt az órákon keresztül kukorica földek közt nyílegyenesen vezető autópálya), no meg végre extrább sajtokat venni és enni lévén wisconsin amerika tejtermék állama. kicsit későn indultunk és érkeztünk ezért pénteken már nem nagyon volt idő semmire csak kicsi bóklászásra, ettünk egy nagyon jó tom yum-ot, én talán még sose ettem olyat amit teljesen nulláról csináltak és nem pasztából, meg voltunk igazi dohányszagú autentikus kocsmában, láttuk pickolas cage-t, ittunk helyi söröket, mint utólag megtudtuk a spotted cow elég híres és közkedvelt az államon kívül.

másnap egy gyors reggeli után, megnéztük a belvárost, sajnos az idő elég rossz volt, de azért igyekeztünk kicsit körülnézni, ha már kimozdultunk. európai szemmel nekem érdekes, hogy egy állam fővárosában, ennyire ne legyen semmi látnivaló, bár nyilván vannak olyanok is jószámmal ahol ez nem így van és lehet ez csak a midwestre igaz, de madison inkább a kirándulni szeretőknek jó hely, két tó között fekszik, lehet túrázni az erdőkben meg biciklizni mindenfelé és kb ennyi. persze itt is van múzeum, de épp semmi jó kiállítás nem volt ami érdekelt volna, és sajnos két dolog is nem rég zárt be amit viszont nagyon megnéztünk volna.

az egyik a Dead Pals of Sam Sanfillippo ami egy funeral house-ban volt (van ennek magyar megfelelője?), a tulajdonos állatpreparátor csinált vicces diorámákat kitömött mókusokból és borzokból. sajnos a tulaj meghalt és a kiállítást eladták darabonként árverésen.

a másik Mr. Marvel's Wondertorium-a lett volna, ez csak pár hónapja zárt be, de reménykedünk az újranyitásban, mert olyan csodálatos dolgokat lehetett megnézni mint Marcost a fejnélküli csirkét, játékmackót amit köldökszöszből csináltak, nagyláb lábnyomot vagy éppen egy karácsonyfa izzót ágyi poloskákból.

de azért panaszra nem volt okunk, így is elég jól eltöltöttünk egy napot, először megnéztük a kapitóliumot ami elég impresszív volt egy középnyugati államhoz képest. külön tetszett a négy borz szobor az épület négy oldalán, lévén a borz az állam jelképe, olyan mint iowa-ban a sas. volt egy kis kiállítás is épp a helyi iskolások műveiből, böngészgetve elgondolkoztam rajta milyen menő lett volna a czabán samu téri általános iskola helyett a viking általánosba járni :), meg megismertük öreg abe a harci sas történetét is.

ezután végigsétáltunk a főutcán a tó partján található egyetemhez, láttunk sok szép házat, meg sok puccos boltot, ettünk egy jó giroszt (:)) aztán meg felkerestük az elvis karate fight plaque-et. a sztori szerint 77 június 24.-én a király épp a reptérről tartott a városba, mikor meglátott egy utcai bunyót. kipattant a kocsiból karate állásba helyezkedett, de a verekedők mikor meglátták ki az inkább abbahagyták hogy kezet foghassanak elvissel. sajnos a a tábla már hiányzott, meg megtalálni sem volt könnyű, az út mellett a semmi közepén a fűben.

az esti koncert előtt még terveztünk hogy eszünk egy jó burgert, de még mindig el tudjuk felejteni, hogy itt az emberek eljárnak enni, pláne hétvégenként, szóval a hely amit kinéztünk tele volt és egy órát kellett volna várni a kajára. de végül szerintem így jártunk jobban, egy sarokra találtunk egy microbreweryt, ami tényleg mikró volt egy vittula méretű kocsmában volt a főzde is, a neve is erre utalt one barrel brewery. beültünk egy sörre, hogy majd akkor nézünk gyorsan a környéken valami helyet ahol tudunk enni, de végül ott ragadtunk még egyre és inkább nyári szalámit ettem cheese curddel, zsuzsó meg mitrelit perecet a hely házi mustárjával ami igen jó volt. a sörök is nagyon klasszak voltak, a breakfast beer-jüket ami egy imperial coffee milk stout volt stílusosan kávés bögrében hozták de a coconut lager meg a barackos saison is igen jó volt. vicces volt, hogy 4500 dollárért vehettél magadnak bárszéket, ezért egész életedre megkapod a helyet, minden nap kedvezményt a sörből és a kajából meg egy üveg don perignont :)

aztán siettünk a koncertre, épp elcsíptük a kezdő zeal and ardort, de ismét meg kellett állapítanunk, hogy egy koncert amerikában egész más mint közép európában. nyilván azért olyan sokon még nem voltunk itt, de az pár valahogy sosem volt az igazi. egyrészt itt a hangosítás sem volt rendben, azaz rendben volt hátul a bárpultnál ahonnan már nem láttál semmit meg fent az ülős részen ahova 3x annyi volt a jegy mint az állós, na de ki akarna egy metál koncerten ülni? (már előre kiváncsi leszek milyen lesz ülni a slipknoton). a másik fura dolog, az emberek vagyis inkább az emberek lelkesedése, mintha csak a legtöbben azért jönnének mert nincs mást csinálni meg hogy vegyenek merch-öt. remek példa volt chicagoban sumacon, a pár akik az első koncerten az első sorban álltak és konkrétan aludtak a koncert alatt, majd vettek merchet és meg sem várva a másik három zenekart hazamentek.persze azért voltak jószerivel óbégató rokkerek is, de valahogy az összkép sokkal szolidabb, sokkal sterilebb itt mint amint eddig megszoktunk. de ettől persze jól éreztük magunkat, jó volt a deafheaven meg a baroness is elment, aztán még beültünk a crystal cornerbe még egy jó spotted cowra, ott is volt valami koncert a jeggyel biciklit lehetett volna nyerni, de úgysem tudtunk volna mit kezdeni egy bringával madisonban, úgyhogy lepasszoltuk a tombola jegyet és inkább mentünk aludni.

másnap még indulás előtt elugrottunk egy boltba és jól bevásároltunk sajtokból, mert itt iowaban nem nagyon vannak igazán jók, ami meg van az meg nagyon drága, vettünk foghagymás kaprosat, meg ghost peppereset meg söröset. aztán még meglátogattuk egy várossal odébb a mustár múzeumot és igen kellemeset csalódtunk kb ez volt a legjobb a három nap alatt. maga a sztori is vicces kicsit egy ügyvéd miután kikapott a kedvenc csapata, éjjel egy boltban bóklászva elgondolkodott az életén hogy mit is kellene kezdenie vele, ekkor határozta el hogy gyűjtő lesz és mustárokat fog gyűjteni a világ minden tájáról. össze is gyűjtött rengeteget meg egy csomó mustárral kapcsolatos relikviát, többek közt itt van a világ egyetlen mustár automatája, de van bolt is a múzeum felett, több száz féle megvásárolható mustárral, vettünk is málnás-wasabisat, diósat, meg füstös-chipotlésat, gyártanak is saját mustárokat és épp mikor ott voltunk tartották a world wide mustar competitiont. szóval elég klassz volt, jó hogy nem vették magukat komolyan, volt mustáros társasjáték, meg egy csomó mustárral kapcsolatos vicces dolog. (meg bacon ízű jelly bean).

[heypssstwannabuysumsteel]

Havana, negydik rész

miután jól kikérdeztük a házinénit hogy melyik strandra érdemes menni és hogyan jutunk el oda, vasárnap egy kiadós házi reggeli után kibuszoztunk a playas del este-re. a busz teljesen rendben volt, légkondi, csak ülő helyek, szemben a tömött kondi nélküli helyi buszokkal, igaz 5 cuc volt fejenként, de ennyiért vissza is hoztak. az óceán csodálatos volt, langyos, kristálytiszta, mikor ott voltunk épp csak enyhe hullámokkal, Zsuzsó egyből bele is szeretett. sajnos a part már nem volt ennyire szép, rendkívül szemetes volt a homok, összetört üvegektől kezdve az eldobált csirkecsontig volt minden. de egyáltalán nem voltak sokan részben mert nem volt szezon, másrészt meg eléggé hosszú csodaszép tengerpartja van havanának, szóval el lehet férni. volt rengeteg bérelhető nyugágy meg napernyő, de ha sétáltál 5 percet olyan szakaszok is voltak ahol senki nem volt.  nem közvetlenül a parton, de mellette az úton volt bár és étterem is, ahol enni-inni lehetett, például ananászban szervírozott pina colada-t vagy kokószdióban mért kókuszvizet rummal. de ha úgy kívánta úri kedved és pénztárcád, meg se kellett mozdulnod, az erre dedikált emberek elhoztak neked bármit amihez kedved szottyant. egy másik nap például jött a parton két fickó vállukon egy bottal miről rengeteg hal lógott, haza is vihetted ha megtetszett valamelyik, de mellettünk egy burzsuj megsüttette majd kihozatott egy asztalt az étteremből és közvetlen a parton fogyasztottak, igaz állva mert széket nem hoztak. amúgy az étterem érdekes volt, első nap fel akartam deríteni mit adnak, de egy “gringos outside” kiáltással ki is küldtek, én csak az étterem oldalában nyitott ablakában tudtam vásárolni.

sajnos vasárnap, nem kentük be magunkat elég alaposan naptejjel és ugyan majdnem végig napernyő alatt voltunk, mindketten leégtünk. Zsuzsó járt “jobban” neki csak a combja pirult nagyon meg, nekem viszont a lábfejem égett le annyira, hogy 3 napig nem igazán tudtam ráállni. sétálni meg ülni tudtam, de azért eléggé visszavetette a lendületünket és így pár dologról le kellett mondanunk mit amúgy megnéztünk volna.

de azért igyekeztünk nem csak a casa-ban fetrengeni, szerencsére a házinéni fia orvos és ugyan vettünk rá krémet is, adott ecetet, hogy azzal borogassuk, így el-el járkáltunk mindennap valamerre. megnéztük például a híres havanai kártyamúzeumot, ahol hihetetlen módon kártyapaklik voltak kiállítva a vilgán minden tájáról, a néni aki ott volt nagyon aranyosan mindent elmondott mindenről, igaz csak spanyolul, de értékeltük a lelkesedését és tényleg volt pár nagyon vicces kártya.

elmentünk a havana club rum múzeumba, ami teljesen felejthető volt fejenként 7 cucért, egyrészt itt sosem volt gyár, csak egy berendezett múzeum, másrészt jó pár éve voltam egy rumkostón a rumba cafében budapesten, ott a havana club helyi emberétől sokkal többet megtudtam a rumról mint itt, arról nem is beszélve, hogy a végén csak egy centnyi kóstolót kaptunk :) de amúgy az épület szép volt és volt mellette egy saját bár, gondoltuk is ha már ott vagyunk akkor igyunk egy maximo-t akármennyibe is kerül (a maximo a havana club csúcsterméke, 1000 palackkal készül egy évben és olyan 1500$ egy üveggel kubán kívül), volt is nekik, de mikor rákérdeztem azt mondták, hogy az nem eladásra van?! szóval így nem kóstoltuk meg a világ egyik legjobb rumját.

viszont a cámera oscura (camera obscura) nagyon jó volt, igaz csak negyedik próbálkozásra sikerült bejutnunk, vagy zárva volt, vagy ugyan ott volt a néni, de azt mondta “manana”, vagy nyitva volt de a néni ép ebédelt, de a lényeg hogy bejutottunk. a főtér egyik nagyon szép épületének a tetején volt kialakítva, már az is megérte volna ha csak felmegyünk a tetőre mert nagyon szép kilátás volt a városra, de érdemes volt megnézni cámara-t is, én még sosem láttam ilyet, de majd ha hazamegyünk megnézem az egrit is, Zsuzsó nagyon büszke volt hogy az előadó bácsi tudott az egriről. szóval aki nem tudná mi is ez, leonardo találmánya, gyakorlatilag egy periszkóp két nagy tükörrel, ami egy hatalmas vászonra vetíti a város képét élőben lehet követni mi zajlik az utcákon.

sajnos mint írtam, a lábam miatt elég sok mindenről le kellett mondani, az el capitolót is csak kívülről láttuk,

vagy el szerettünk volna menni egy egynapos útra varaderóba vagy éppen elbuszozni fusterlandiába, de ha bármikor visszamennénk, akkor már sokkal felkészültebben vághatunk majd neki. és azért így is rengeteget láttunk és tapasztaltunk, a tengerhez is visszamentünk még kétszer, bár én már csak felöltözve napoztam és zokniban fürödtem, de még magyarokkal is találkoztunk, szóval összességében nagyon nagy élmény volt, már alig várjuk hogy összehasonlíthassuk egy másik dél amerikai országgal :)

a végén legyen még pár kép mert abból sose elég.

[heypssstwannabuysumsteel]

Zsuzsó készül a driver licencre, én meg borsófôzeleket csinálok fasírttal.

[heypssstwannabuysumsteel]

ide is visszatért a hideg, vasárnap és hétfőn volt egy kis szél, olyan 80-100 km/h, mellé egy kis eső, havaseső és jég. úgy látszik amerikában az időjárás sem tud kicsi vagy kevés lenni, ha fúj a szél akkor az letépi az arcod, ha esik a hó, akkor az se szaros 1-2 centi mint otthon, itt ha el kezd esni, leesik vagy 20 centi. kiváncsi leszek milyen lesz azért ha melegebb lesz, bár azt mondják se tavasz se ősz sincs nagyon, egy-egy hét max, remélem nem a múlt heti volt az idei tavasz.

még jó hogy zsuzsó rákérdezett mi van a rezsivel, kiderült, hogy itt magunknak kell intézni, be kell csekkolni a víz meg az energiaművekhez és lepapírozni meg fizetni külön mindent. sajnos ez a közműves dolog az amcsiknak se megy sokkal jobban, bár tény hogy gyorsabban elintézett zsuzsó mindent, de pl a vízműveknél le kellett tenni 120 dodó depozitot, amit majd visszakapunk. nem mondom, hogy nem jó megoldás, csak szokatlan. viszont a mediacom aki az internetet szolgáltatja megnyalhatja a bimbimet, mikor kötöttük mondta a csaj hogy épp akció van 10 dolláral olcsóbb havonta, mondtuk ez remek, erre megjött a számla az eredeti díjjal és mikor zsuzsó betelefonált az üf-es simán behazudta hogy az csak szolgáltató váltásnál van, úgyhogy elsétáltam az irodájukba és megkérdeztem mi van. most úgy néz ki oké, de hogy 3x kelljen elintézni egy valamit kicsit béna.

elkezdtünk autókat nézni, pl van vw bogár 1500 dollárért, de a lényeg, hogy zsuzsó utánament, regisztrálni autót csak itteni jogsival lehet, ahhoz viszont vizsgázni kell, úgyhogy mivel egyelőre neki van social security number-je, ő fogja letenni. amúgy nem tűnik vészesnek 60 oldal A4, meg gondolom sok dolog itt sem más, inkább azért lehet neki nehezebb mert már rég nem vezetett, rég volt már hogy meg kellett tanulnia a szabályokat. amúgy a vizsga számítógépen lesz csak, szóval legalább vezetni nem kell még.

voltunk pénteken szülinapi partin, kirill (zsuzsó kollégája) tartott házibulit, az elején kicsit kínos volt, de aztán a rum meg a margaritas oldották a hangulatot. ez a zaya nevű rum, ami kirill kedvence tényleg elég trú, 12 éves trinidadi, nagyok klassz illattal és ízzel. vicces, volt egy idősebb faszi (nem én), aki nagyon csúnyán be volt már baszcsizva, végig románozott minket, de annyira hogy nem lehetett rá haragudni, mondjuk másokkal is jó bunkó volt. viszont kirillék kutyája szegény jó szarul van, nem tudják mi a baja, feldobta a bulit párszor mikor odahányt. amúgy szép házuk van nagyon, mint a filmekben, az alagsor meg van csinálva entertainment room-nak, baszott nagy tv-vel, hifi-vel, bárpultal, meg a 2000 db-os bakelitgyűjteményével. és minden héten szerdán van nála moziklub, majd elnézünk egyszer viszünk valami jó magyar filmet, mondjuk az álom.net-et vagy pár szomszédok epizódot.

zsuzsónak eddig tetszik a meló nagyon, élvezi hogy jó fejek a kollégák meg újak a feladatok, remélem végig ez lesz. én egyelőre még mindig nem sokat csinálok, várom a papírokat, bár jelentkeztem múlt héten a bike libraryba önkéntesnek, de még nem jeleztek vissza. szóval most csak a conversational group van, bár pont ma adtak még pár jó ötletet szóval bepróbálkozom még máshol is. és ma épp valami meeting volt, ami után maradt egy csomo tacó és mondták ha kérünk akkor együnk nyugodtan, úgyhogy benyomtam kettőt elég klassz volt, meg egy akkora fánkot mint a fejem. azért is jó ez a csopi mert egy csomó jó ötletet adnak, hova lehet menni, mit lehet csinálni, meg amúgy is lehet normális emberekkel beszélgetni.

pénteken meg sörkostoló a lucky’z-ban, majd csinálok képeket.

[heypssstwannabuysumsteel]

ma voltunk önkénteskedni, a ronald mcdonald házban, ami gyerekes családoknak van a kórház mellett, ott lakhatnak amíg a gyerekek betegek és kezelek őket. J1 visa-soknak lett meghirdetve az event, cupcakeket kellett csinálni, az invitáló e-mailben az volt, hogy nem kell tudni sütni és nem kell hozni semmit. ehhez képes mikor megérkeztünk nem volt ott senki, aztán miután a recepciós lány aláíratta velünk hogy tudunk kezet mosni és nem keverjük a nyers húsokat a zöldségekkel, meglepődött hogy nem hoztunk semmit :) mint később kiderült 11 ember lett volna de négyen lemondták reggel és a nő akinek hoznia kellett volna a hozzávalókat és instruálni minket törölte fél kilenckori az egészet eseményt, de az egyik srác felhívta, hogy már itt vagyunk és jó lenne ha jönne. mindez az után, hogy álltunk a konyhában öt olyan emberrel akik nem hogy nem sütöttek még de azt se tudták mi az a cupcake :) de pont mikor elkezdtük nézni az interneten hogy kell tojás mentes süteményt csinálni (mert hogy volt összesen 3 tojás a konyhában) szerencsére feltűnt rudia a szervező az összes alapanyaggal és felszereléssel, szóval fél órás csúszással azért el tudtuk kezdeni a sütögetést. (amúgy azt a batár nagy sütőt elfogadnám, akkora volt hogy egy egész malacot meg lehetne sütni benne)

amúgy mindenki nagyon aranyos volt, bár nem csacsogtunk sokat és zsuzsó hamar ideges lett mert úgy magyarázták neki a dolgokat mintha most lenne először a konyhában, de aztán a díszítésnél már ő mutatta meg mindenkinek hogy kell a habzsákkal bánni.

de aztán mindenki nagyon klasszakat csinált, őrületes díszítőcukrok voltak, csillámos rózsaszín, uv-zöld, mindenféle színes bisz-basz, úgyhogy kiélhettem az ízléstelen oldalamat. amúgy nyilván mivel így volt meghirdetve, a tészta és a frosting is dobozos volt, hogy ne legyen túl nagy kihívás senkinek és persze tele volt minden cukorral, de tényleg mintha cukrozott cukrot ettél volna, a végén benyomtam kettőt és még nyolc órával később se vagyok éhes.

összesen csináltunk vagy 150 darabot, nem tudom ki fogja megenni mindezt, mert amíg ott voltunk láttunk kb 3 gyereket, de lényeg a szándék.

elvben rudia is csinált kb 300 képet, amit feltesz majd valahova facebookra, ha meglesz a link majd beírom utólag, biztos lesz pár kép rólam is ahogy tésztát keverek meg krémes-csillámporos a szakállam.

[fuckyeahmokka]

Szandinak alapvetően megköszönnénk, hogy beleénekel Zsuzsó kérdésébe és akadályozza a műsor menetét, dehát inkább táncolna. a port jobban bírjuk.

[fuckyeahmokka]

Zsuzsó most állítja be, hogy milyen lecsót szeretne

[fuckyeahmokka]

rázzad, amid van