#Vetítős

[ivo3d]

A hatására gyerekként legoból vetítő gépet építettem, mert olyan jól elmagyarazta, hogy mi a lényege (35-os filmet és lego-motort osztalytarsaktol kaptam). Festő tanárom is támogatta ezeket. Aztán vettem super8-as kamerát és vetítő gépet is. A többi már történelem.

A Lumiere testvérek vándorvetitők voltak, ahogy Szirtes András is. Ez a meghatározás rám is illik. Személyesen nem ismertem, kellett volna vele beszélni, ezt is elbssstam.

Loopolt szomorúság van most.

[petrany]

@terta

[fovarosiblog]

Van egy ilyen diakép vetítő gépem, és ingyen odaadom valakinek, ha eljön érte. Átvétel Budapest 8. vagy 12. kerületében. Bekapcsoltam, elkezdett világítani, úgyhogy szerintem tökre működőképes még. Adok hozzá két kazettát is, amibe a keretezett diaképeket kell beletenni. (Ez diaképeket vetít, nem diafilmen meséket!)

[bdpst24]

Valósággal műtárgy lett az LG legújabb 4K projektora

Valósággal műtárgy lett az LG legújabb 4K projektora

Az LG CineBeam Qube 4K szinte bármilyen helyiséget stílusos mozivá varázsol Az LG Electronics (LG) a 2024-es CES kiállításon mutatja be legújabb, műtárgyként is értelmezhető projektorát, az egyedülálló LG CineBeam Qube-ot (HU710PB modell). Az új, 4K felbontásban vetítő, kompakt kialakítású modell azonnal mozivá varázsol bármilyen teret, 360 fokban elforgatható fogantyújával pedig könnyen…

[kyodaina]

Pont nem rég történt velem is meg.... Megtaláltam anyukám nagyon régi vetítő gépét amibe meg egyesével raktak a negatívokat és mi kisvakondot láthattunk rajta. Bedugtam nem működött fél napot hegesztettem ...bekapcsoltam és a szüleim, középen én......Nem sírok ... te sírsz....

Még mindig, sokszor eszembe jutnak a szüleim. Most éppen amikor a telómat csesztettem. Hogy engem már sose tudnak felhívni, és én se őket, hogy megkérdezzem hogy vannak, mizujs. Anyám a vége felé, napjában többször felhívott, mert elfelejtette, hogy már hívott. ( alzheimer) Gyakran szószerint, 5 percenként. Volt , hogy éjjel is. Akkor, idegtépő volt ez. Aztán elfelejtette azt is, hogy kell telefonálni. Majd azt is, hogy ha csörög a telója, akkor azt fel kéne vennie. Bezárkózott, bezárta őt a betegsége. Mit nem adnék most azért, hogy ha fel tudnám hívni őket. Haljam a hangjukat. Hogy apám elmesélje, milyen, és mennyi halat fogott. Hogy anyám felhívjon, hogy mikor megyek, és mit főzzőn nekem...........de ez már sosem fog megtörténni. Legalább is, ebben a világban nem. 😥

[katacha]

Abszolút egyik kedvenc volt a Sala Equis, ami a bezárás előtt erotikus filmeket vetítő mozi volt.

[dailymagyar]

deák [ˈdɛaːk] / [ˈdeaːk]– student (archaic) diák [ˈdiaːk] 1) student 2) filmstrips; filmstrip images 3) slides (e.g.: Power Point slides) dia [ˈdiɑ] – filmstrip; one filmstrip image diafilm [ˈdiɑfilm] – filmstrip diafilmszalag [ˈdiɑfilmsɑlɑg] – filmstrip diavetítő [ˈdiɑvɛtiːtøː] – slide-projector diafilmvetítő [ˈdiɑfilmvɛtiːtøː] – slide-projector szalag [ˈsɑlɑg] 1) tape 2) stripe; ribbon 3) belt vetíteni [ˈvɛtiːtɛni] – to project; to cast (onto a screen) vetít [ˈvɛtiːt] – projects; screens vetítő [ˈvɛtiːtøː] 1) projector 2) projectionist diákok [ˈdiaːkok] – students

[nemhiszlekelvilag]

“Ne haragudj má', hogy rácsaptam a faszodra, olyan rosszul  érzem magam.

Tényleg nem direkt volt! “

Bimbódzó brománcot előre vetítő mondatokat fúj fel a sarki kocsmától a szél.

[grivalda]

Egymásnak látszat valóságot

Vetítő érzelmeket

Hazudó boldogságot

Láttató meleg otthont

Ígérő szeretetet

Színlelő szerepet

Játszó szánalmas

Bolondok

[matekonkol]

Karinthy Frigyes: A tanulság

I.

Hetvennyolc esztendős koromban rájöttem, hogy a feleségem ötvennégy év óta csal engem egy fiatalemberrel. Elmentem a Margit-hídra és egy szép fejest ugrottam, amivel megnyertem a B. T. C. műugró-bajnokságát. Azonkívül rekordot csináltam búvárúszásban, két és fél napig maradtam a víz alatt, verve Kankovszkyt, aki csak két perc, húsz másodpercig bírta ki az atlétikai versenyen.

II.

Szent Péter a vetítő-készülék előtt ült és az életem filmjét csavarta föl a korongra. Mikor odajöttem, éppen annál a jelenetnél tartott, amint ugrom bele a Dunába. A különböző szentekből és angyalokból álló közönség jól röhögött, hogy olyan furcsán kalimpázok. Dühös lettem és megrántottam az öregnek a karját. Erre elszakadt a film.

- Marha! - kiabált Péter, - most hogy szedem le a korongról? Le kell forgatni az egészet, hátulról visszafelé. Ez jól fog festeni! Menjen vissza, ahonnan jött!

És ezzel elkezdte forgatni az életem filmjét, hátulról visszafelé.

III.

A következő percben lábbal fölfelé kibuktam a Dunából és felugrottam a Margithídra. Arccal Buda felé, szépen hazamentem Pestre, háttal fölmentem a harmadik emeletre, bezártam az ajtót, mire az kinyílt, végig hátráltam az előszobán és visszaültem a díványra.

IV.

Egy percre távoztam. Visszahátráltam a szobába és emészteni kezdtem. Csakhamar készen volt az ebéd, az inasom hátrafelé behozta a piszkos tányérokat, én visszaültem a székre és a gyomromból a már elkészült jóféle túróstésztát villával és késsel szépen beleraktam a tányérba. Összeragasztottam a hússzeleteket, ami nagyon jó volt. Miután a levest is kikanalaztam a szájamból, felálltam és megnéztem az órámat. Félegy volt, tizenkettőre a hivatalban kellett lennem, gyorsan kihátráltam a szobából. A szájamba dugott cigarettavég mindig nagyobb lett, végre rágyujtottam és beletettem a zsebembe.

V.

Tíz év múlva feketedni kezdett a hajam és a fogaim lassan belehulltak a szájamba. A nyugdíjamat megvonták tőlem, kezdődött a munka és én megint odaültem a hivatalba, róhattam a betűket, míg az utolsó sortól az elsőig el nem készültem. Főnökeim nagy jóindulattal voltak irántam, de aztán már nem ismertek olyan jól és huszonöt évi becsületes munka után fölvettek háromszáz forint fizetéssel, teljes lakdíjjal. Itt álltam tehát, hátrafelé, a legnagyobb nyomorban, hivatal nélkül, feleségemmel együtt, aki egyre szebb lett és egyre jobban szeretett.

VI.

Ekkor azonban már huszonötéves voltam, visszaszöktettem feleségem az apjához és beleszerettem. Egy bűnös, lobogó éjszakán háromszor egymás előtt karjaimba omlott, enyém lett, mire én egyre félénkebb lettem, megfogtam a kezét, de ő visszahúzta, végre megismerkedtünk és én bemutatkoztam. Azontúl nem láttam többé.

VII.

Megkaptam doktori oklevelem és kezdetét vette a kedves, vidám diákélet. Fiatal voltam és boldog, szerettem tanulni s így mindig kevesebbet tudtam. Fiatalságommal azonban kissé odaéltem (első életemben ugyanis visszaéltem vele) s így csakhamar minden erőmet visszanyertem. Tizennyolcéves voltam, mikor leérettségiztem, bajuszom szépen visszafejlődött, belenőttem ruháimba és szorgalmasan felejtettem. Tizennégyéves koromban egyszer kigyógyultam a kolerából, mely csaknem végzetessé válhatott volna, de csakhamar elkövetkezett a fertőzés és én túl voltam a veszélyen. Ettől kezdve csöndesen folyt életem, selypíteni kezdtem, majd elfelejtettem beszélni s mikor már elég kicsi voltam, négykézláb másztam vissza a bölcsőbe, hogy szoptatós dajkámat ellássam tejjel. Hogy ezután mi történt, nem tudom, csak egy sötét helyiségre emlékszem még, ahova engem valaki erőszakkal betuszkolt.

VIII.

Szent Péter, amint visszakerültem elébe, éppen készen volt a koronggal és mosolyogva emelte föl szentséges kezeit.

- Te, aki kétszer éltél, - mondotta nékem, hogy bölcs példázattal oktatná az összevegyült szenteket, - te, aki kétszer éltél s minden dolgokat megfordítva, mélyébe láttál az élet teljességének; - mondjad el tehát minékünk: micsodás tanulságot merítettél amaz úton, melyen közönséges halandónak csak egyszer adatott áthaladni s amelyet te kétszer esmértél meg az Úr végtelen kegyelméből.

Orromra tettem mutatóujjamat s rövid megfontolás után így válaszoltam Szent Péternek:

- Minden tanulság, amit tettem, egy megfigyelésre szorítkozik, szent atyám.

- S mi ez?

- Hogy Kassák Lajos verseinek hátulról visszafelé olvasva éppen úgy nincs értelme, mint előlről hátrafelé.

Nevető Dekameron, 1923

[cirkuszka]

mivelhogy a vetítő csodagép a színpadon van, én pedig zorkinával, katya sragával és két gyerekkel matatok a gépen... a dominó egyetlen előadására én is fellépő vagyok. tejcseppeket fröccsintek egy lavórba, színes zselégyöngyöket terelgetek, a lábammal egy hordót forgatok és (a harmadik kezemmel) eszelősen kapcsolgatok egy gyógyszeres fiolához zsinegelt fejlámpát. néha mulatok, hogy milyen eszméletlenül bugyután fest mindez, ha megfosztjuk a kontextusától, de szerencsére itt mindenkit a kontextus érdekel: minden, amit csinálok csak egy színes, kavargó, absztrakt háttér egy nagyon is fontos témákat fejtegető előadáshoz. nem tudom eldönteni, hogy jó-e az előadás. persze mi szeretjük, mert a miénk, de valójában színvonalas, tényleg hatásos, érdekes? igazából minden pofon egyszerű benne. gyerekek szaladgálnak németül és oroszul mondják az asszociációikat a “haza” szóra. aztán felsorolják, kinek mi fontos. aztán hogy mi idegesíti. miből van elege, mi az amit el kell viselnie. aztán két gyerek elmeséli a háborúval és meneküléssel kapcsolatos élményeit. közben semmi lélegzetelállítóan látványos nem történik: egyszerű koreográfia, kosárlabdák, ugrókötél. végezetül kibontanak egy világtérképet és együtt dominóznak rajta. fölülről telefonnal  veszi az egyik fiú, az élő felvételt kivetítve látja a közönség. a fiú szép lassan lemegy a színpadról  és ki a sátorból. a többi gyerek egyenként a színpad közepére megy, megáll a közönség előtt, aztán kiszalad a szabadba, ahol a fiú továbbra is kamerázza a kint egyre gyűlő, egymásnak örülő, felszabadultan ugráló társakat. és vége.  fura, hogy amíg készülünk, sokszor olyan sutának meg izének tűnik az egész. komolyan, kosárlabdázó gyerekek szavalnak valami listát, ki fogja ezt megnézni? de a színpadon ez eszedbe se jut. és amikor utána látod a nézőket (sőt, közben is, mert a sátorból kisorjázásnál, mint minden szereplő, én is megálltam 5 másodpercre a színpad közepén), eszedbe se jut, hogy valaha gondoltál erre. lehet, nem a világ legfenomenálisabb produkciója, de hogy a maga egy/fél órájában a nézőkre és ránk hatással van, az biztos. ránk azért, mert szereplünk (és az a rengeteg ölelkezés a függöny előtt és után, úristen! a közös alkotás erejéig az is a legjobb barátommá válik, akivel amúgy egy szót nem beszélek; bombasztikus endorfinlöket) a nézőkre meg azért, mert ők azt látják, amit mi a munkában szinte elfelejtünk: hogy miről szól a darab. gyerekek beszélnek az érzéseikről,  békéről és háborúról. nem mondanak semmi “okosat” vagy újat, egyszerűen csak ott vannak a színpadon és kikerülhetetlenné teszik, hogy ez a téma létezik. pofon egyszerű, de azért az, mert őszinte. és, bár első hallásra a pomponos lovakkal triplaszaltózó cirkusz szó és az őszinteség maga az összeférhetetlenség, asszem ez az, amiért annyi nézőnk van, és ezért távoznak annyian meghatottságtól könnyes szemekkel. 

[fovarosiblog]

A falusi Alien vetítős posztot reblogeálná valaki? Köszi!

[thecurls]

Hogy mit akarok? Nem olyan nehéz megérteni. Azt akarom hogy a konyhában hátulról átölelj,táncoljunk bárhol amíg véget nem ér az érzés.Hogy az ablakom alatt legyél és a Heroes című számot bömböltesd egy magnón. Esti popcornos falra vetítős összebújós mozira,hogy az útmentén letépj egy virágot miközben haza jössz. Társasjátékokkal játszani vasárnap este,és hócsatázzunk míg csurom vizesek nem leszünk.

Szeretném hogy szeress,hogy ezt kimutasd nekem. Az apró vagy épp giccses romantikus húzásokig,de minden porcikámban érezzem hogy neked én vagyok aki kell...akiért leküzdenéd a tériszonyod mint Luis Edward, vagy átrepüld a világot mint John Travolta..

[bythevayviktoria]

Post 35

Minden ilyen első napon van egy nyertes, aki elviszi a legjobb outfit díjat. Egy computer sciences, pocakos srác vertikálisan csíkos rikító szivárvány színű galléros polót hordott. Azt hittem eldobom az agyam hogy lehet ilyen menőnek lenni, ennyire suttba vágni minden első napos szabályt. Imádtam. Volt egy pillanat amikor odakellett mennem bevallanom az őszinte tiszteletemet. A diáknagykövetek szárnya alatt körbejártuk a campus rengeteget. Nos én az államat a kezemben tartottam mindvégig. A könyvtár 0-24-es mivolta megadhatta volna a  szállási lehetőségemet, ha az egyetem területén lévő gymbe is lejárok akkor a zuhanyzás és tisztálkodás is kilenne lőve és az aulában lévő babzsákok is ágyként segíthették volna utamat. A könyvtár még karácsonykor is nyitva, meg szilveszterkor, ha valaki nagyon összeveszne a családjával lehet kicsit jegyzetelni. Van külön koncentráló szoba. Ahol semmit nem csinálhatsz. Talán lapozhatsz. Azt is fokozott figyelemmel. Van külön kissebségi szoba ha érzékeny lennél a te rasszodra/nacionalitásodra/pattanásaidra/bármire a világon akkor vannak külön szobák csak neked ahol elvonulhatsz. ( Ez is egy jó szállás lehetőség lett volna, számomra). Tovább is van mondjam még? – Mondjad! Oké, tehát az összes könyv elérhető lesz ebben az évben egy internetes portálon ingyen, ha olyan könyvet kell igényelned ami nincs  a könyvtárnak akkor kérésedre megveszik, kinyomtatják baromi olcsón amit szeretnél és 3 baszott nagy teremnyi legújabb Macbookookon dolgozhatsz amikor csak szeretnél olyan programokkal mint photoshop, adobe, illustrator, indesign. Egy ponton körbefordultam tök random lányokhoz hogy meginterjúztassam őket hogy mit gondolnak ez normális felszereltség esetleg átlagos, mi a véleményük eddig az egyetemen láttottakról, hallottakról. Nos, ekkora sztoikus nyugalommal rég találkoztam. Szerintük ez átlagos és amúgy is ezt várták a felsőoktatási intézménytől. Átszánkáztunk a moziteremhez, mert ez is van. Saját vetítő terem. Vágószobák, Rádió állomás, Illusztrációs sziget. A legnagyobb vetítő teremben prezentálták részletesen a választható óráinkat. Újságírás, Kreatív Írás, Illusztráció, Animáció, Fotó, Interaktívmédia, Tv és Dokumentum film. Az első 3 hétben ezekből az órákból lesznek „kostolók” amikből a szemeszter végére 3-at vihetsz tovább. Egyelőre az elmondottak alapján az újságírás és a kreatív írás az ami leginkább hozzám közelálló órák. Az előadónak és az összes diák nagykövetnek volt egyfajta bátorító attitűdje ami eléggé pozitív üzenetet hordozott. Kifejezetten kritikus gondolkodásra, megkérdőjelezésre és érvényes vitákra próbálnak majd ösztönözni. Egy kicsit rossz hogy én pont ezekből nőttem ki az elmúlt években. Én már nem akarok vitatkozni, én kifejezetten verekedni akarok. Majd igyekszem visszafordulni a kijelölt civilizált irányba.

[parapp]

julian rosefeldt - manifesto • nekem tök tetszett ez az egyszerre vetítős, összecsengős konstrukció. meg rövidfilmek, tábortűz, kávéztatás

[ultramegatroutman]

Csövi piac, de a vetítő legalább piros. :S