#Valamir

[cassanderx]

@valamirx Location: All Fours on the floor but not in the sexy way

"Get up, old man," Cassander sighed once more as he found Valamir, the other at the bottom of a bottle faster than his lycanthropy could apparently keep up. It was a sore sight from where Cassander had enjoyed his time at the gym; it was much easier to get by there as opposed to the bar that every lycan liked to cram in to. For now, the massive muscle of drunk man was difficult to sit up straight on the bar stool, but it wasn't an unusual sight, either. "Hey," he snapped his fingers in the others face to try and get his attention, "Come on. It's time to go home."

[ericxaquino]

a gift for @valamirx, location: somewhere likely outside the lupo grounds all things considered notes: son, help me

Eric was no fool but they could often attempt to clumsily attain willful ignorance, grasping in the dark no matter what unholy creatures were unearthed in lieu of their heedless nature. The Exile clung to delusion, the idea that the Pythia was merciful and abject in their decision to allow him to slink away from the ranks of the Asphodel unharmed. They'd not felt different nor unchanged leading up to their last chat with the greater demon turned Sovereign but all changed rapidly the moment they sunk down upon the grit and sinew of a lycan heart. Teeth sank into the chambers of the organ, crushing it beneath their maw before it was near instantly turning in their stomach, the residual blood and muscle spat out as strained tears welled within their eyes. What the fuck? Eric doubled over, coughing as their lanky frame was basically possessed with pain, falling over the body of the young lycan who's life was severed the moment they'd found themselves within Rome. It was a shame their death was now a useless feat all things considered as Eric tossed the organ in tandem with the pain which seized them. They heard rustling within the bushes and though the scent was familiar a pained growl was emitted from their throat in warning.

[bredforloyalty]

listen to this shit, today i went into a store it wasn't the first i visited but let's disregard that and bought a pair of jeans that fit

[softicyhuman]

Szeretem azt érezni, hogy még kellek valamire. Legyen az cipőbefűzés vagy csak egy plusz ember, aki elkísér, hogy ne legyél egyedül. Szeretek valakinek a hasznára válni.

Ilyenkor érzem azt, hogy ha szánalmas is, de valamire jó vagyok az életben.

[blowfliesorangeeyes]

I always thought Valamir Glaton was one of my favorite characters of the Guys Series'™ because of his silly ass homoerotic relationship with Clide. but like, no, he just rocks. His personality is a very fun little blend of serious and 'totally fucking with you', he just goes along with jokes and even elevates them often. His special interest is history and I thought that was just to humanize him in a one off conversation but no. his ass is always talking in some way about history, under the disguise of politics. Oh you want to know about if this girl would be a good candidate for emperor? here's a two page exposition info dump about our past emperors. nobody does it like him. he's a notorious evil prince. hes supposedly trying to kill his brother over a girl despite being clearly gay. he's the nicest middle aged train wreck you've ever met. he accidentally killed your dad. he's your psudo-girlfriend's uncle. he calls you a gay little nickname in a way that's not not flirting. he's an estranged weird uncle everyone thinks is insane. he has spies in your home. he doesn't know who you are but is still very in love with you. love this fucking guy

[xxerxesx]

who?: @valamirx where?: somewhere around the pyramid amidst the chaos

Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ

Things seemed dire sure, but Xerxes was feeling pretty good about himself. Not only did his unit apprehend the zombie faster than the others according to reports, but his talk of humans making better meals than anything proved right. If he, studly Gio, and ridable Cedric could've just eaten Wade there wouldn't be a problem, but he could accept this outcome too. Now as he cleared the outside of the Pyramid he held his head high, confident that Pluto and Romulus would be proud of all that he'd done to defend Rome. However, Xerxes felt his stomach drop when he realized that the sound of feral growling was too close. Lycan howling filled the air but the majority still sounded far enough from the Pyramid. Xerxes didn't think one would break away from the pack, but he was quick to place some distance between him and the beast, letting his fangs flash their own warning. Given the sheer size of the creature, Xerxes wondered if he'd actually have to unclench and remove the tattered cloth from his ass in order to fight with full mobility. "You better not make me go all out, mutt. But I will if I gotta. I won't let you in, you hear me?!"

[hearthstonc]

who? @valamirx where? ruins of rome when? day 9, post drow control

"Why are you looking at me like that?" The question comes out gruff as muffled by the chunk of fey meet she still has gripped on her teeth. Spitting the gore to the ground, Regina doesn't bother to wipe her face as she glances up— and up again — to meet Valamir's eyes with a raised brow of disinterest. Even with this drow-induced madness, even as anger and darkness fester inside of her as she changes her mark from drow opponents to fey ones, she can still vaguely recognize her pack. "Yeah, I have shit on my face, but at this point that isn't weird."

[floratitus]

who: @valamirx where: masquerade

She had not left the forest for many moons, who needed to venture out when they had the waffle house? Animosity was growing between Rome and New Rome, Flora had always wanted peace for their kind but their enemies grew in number and the Eye grew with more powerful technology and warcraft, it seemed further and further away from a possibility. Normally being such a masked ball would cause reason for concern and panic but all of that just washed off her like water on a ducks back and she approached her pack member with a full pint. "Beer? Let's party."

[annaszemete]

nem szoktam ilyet ide, de

hosszú nyafogás arról, hogy elegem van a gyereknevelésből, és utálom, hogy milyen szülő lettem

nehezített pálya, hogy m��sfél hete beteg vagyok, és szüleimnél is voltunk néhány napot, ahol kb unlimited screentime és édesség van, ami ugye remek hatással van mindenki idegrendszerére, főleg az adhds fiaméra

szóval néhány hete leültem a gyerekekkel arról beszélni, hogy mi motiválná őket a rendrakásra, főleg fiamat, mert szó szerint gázolunk a szobájában a legók és a játékok között, és a padló minden egyes négyzetcentiméterén van valami, és állandóan rátaposunk valamire, és hiszek benne, hogy a rendezetlen környezet tényleg terheli az idegrendszert, és túlingerli, hogy minden szarral tele van a szoba. próbálom leszarni, de tényleg, két hónapja nem tettem rendet a szobájában, de közben tudom, hogy ebből úgysem "tanul" semmit, ez nem így működik, hogy jól van, majd rájön magától. tudom, hogy ez neki sem jó, de egyedül nem tudja megoldani, segíteni kell neki, és meg kell tanítani neki bizonyos life skilleket, hogy majd jól funkcionáló felnőtt legyen belőle. de ez most jelenleg úgy néz ki, hogy időnként rendet rakunk valamennyire, majd ő egy délután alatt szétbassza, és érted, sziszifusz legalább a jó levegőn görgette a sziklát a hegy tetejére, de próbált volna minden nap rendet rakni a legók között.

szóval együtt kitaláltuk, hogy beépítjük a rendrakást az egyik létező jutalmazási rendszerünkbe (ha jól sikerült a reggeli készülődés, akkor kapnak egy mosolygós fejet, és 10 mosolygós fej után közös otthoni mozizás van otthon popcornnal, igen, akár hétköznap, és meg lehet enni a vacsit a tv előtt, őrület, imádják). szóval nem büntetek, hanem jutalmazok, mert adhds gyereknél ez működik, oké. írtam egy listát mindkét gyereknek személyre szabva, ami részletezi, mit jelent a rendrakás: játékokat dobozba bebaszni, dobozokat a helyére betenni, szemetet kivinni a szobából stb, öt pontból áll az egész. nem azt várom, hogy rendezetten pakoljanak össze, hanem azt, hogy ne a földön legyen minden, hanem a nagy tárolódobozokban, szóval tényleg csak meg kell fogni és bedobni, na.

megbeszéltük, hogy ez tarthatónak tűnik-e, van-e kérdés, oké, ez jó lesz.

na aztán a hetünk eleve tök szar volt, post-nagyszülő szindróma, és a késleltetésre való képesség teljes hiánya. iskola után de most azonnal menjünk fagyizni, de most azonnal akarok édességet, menjünk boltba, és vegyünk VALAMIT, ha nem veszünk fagyit, akkor itthagyom a táskát az utca közepén stb és még csak 10 perce szedtem őket össze a suliból érted.

közben szereztem hangosmeséket, ruminit, doktor proktort stb, mert kiderült, hogy szeret mesét hallgatni pl autózás közben is, és hát logikus, mert inger, érdekes, és elviselhetőbb tőle az unalmas minden más. szóval szereztem könyveket, ráapplikáltam az egyik telefonra, ami közös használatú, utánanéztem, hogy milyen appokat ajánlanak lejátszásra, letöltöttem, importáltam, kipróbáltam, remek. az volt az ötletem, hogy hallgathat hangosmesét rendrakás közben, milyen jó lesz, így legalább lesz benne valami buli, valami érdekes, hú mekkora zseni vagyok baszki. én is szívesebben csinálom a házimunkát podcast hallgatás közben.

csütörtökön direkt elmentem értük korán, hogy legyen idő mindenre, hazafelé erről beszélgettünk, hogy akkor ez a mai program, legyen rendrakás, hadd adjak érte mosolygós fejecskét. hát ő inkább mégsem akar rendet rakni, mármint úgy evör, beszélgetünk erről tovább, hogy azért ez nem így működik, akkor lesz csak családi mozizás, ha volt rendrakás stb. oké, de kettő mosolygós fejet kér érte, ami tudod mit? fair enough, tényleg nagy feladat a rendrakás, boldogan adok érte két fejet, hát jól van. oké, de nem ma akar rendet rakni. inkább holnap. vagy majd hétvégén. majd vasárnap. kezd kurvára elfogyni a türelmem, tényleg rugalmas vagyok, de ehhez most ragaszkodom, hogy ez ma történjen meg. sőt, hangoskönyvet is szereztem hozzá, nem próbálod ki? nem, kizárt dolog, nem lesz tőle jobb, bele sem akar hallgatni.

úgyhogy ebből lett az, hogy bezavartam a szobájába, és addig nem jöhetett ki, amíg rendet nem rakott. időnként bementünk, segítettünk, megmutattuk, mit hova, de nem, nincsen addig tv, meg nincsen addig más, és IGEN, AMIT A FÖLDÖN TALÁLOK AZT KI FOGOM BASZNI A KUKÁBA KISFIAM, LESZAROM. Mi, anya, mindent, ami a földön van?? az ágy is a földön van, meg a fotel, meg a szekrény, akkor azt is kidobod??? NE OKOSKODJÁL, TŰNÉS PAKOLNI FIAM BAZDMEG, majd utána bevettem egy xanaxot és csak sírtam

ja, estére rendet rakott

[mindenhangulathoz13]

Nehéz várni valamire amiről tudod, hogy lehet sosem fog bekövetkezni, de még nehezebb feladni amikor tudod, hogy az minden amit akarsz.

[alexfeelyx]

@dramatic-dolphin

Polip az erdőben

[drakvuf]

Hunyadi: 200 első portya

Bevallom, kicsit kétkedve ültem le a Hunyadi elé, de aztán pár rész után rákaptam és most ti fogjátok elszenvedni ennek a következményeit. Már eleve a témaválasztás nagyon tetszett, mivel a Hunyadiak pozitív hősként maradtak meg a történelmünkben és a mai napig fontos részei az országnak. Gondolok itt például Hunyadi Donatellára.

A wikipédia szerint a sorozat 25 milliárd forintból készült, amiből 15 milliárdot mi, adófizetők dobtunk össze, ezért befektetőként is nagyon kíváncsi voltam mi készült a pénzemből.

TW: a sorozat tele van erőszakkal és szexszel, ami nem mindig belegyezéssel történik.

Történetünk az ifjú Hunyadi Jánossal, azaz Jankóval indul, akit éppen apu tanít íjászkodni. Hamar kiderül, hogy egyikőjük se ért hozzá, mert jobb helyeken egy tarkón baszás járna azért, ha üresen húzza ki az íjat.

Apu amúgy Márk a 200 első randiból és ezért naivan reménykedtem is abban, hogy felbukkan majd Gáspár Kata, de csak egy random nőt kapunk helyette.

A törökök osztják a csalódottságomat és le is mészárolnak mindenkit a kis Hunyadin kívül a várban.

A tragédia után ugrunk egy nagyot az időben. A kis Jankó felcseperedett és nem csak kibaszta magát az ��vek alatt, de apja példáját követve ő is szigorúan csak félmeztelenül mutatkozik. Természetesen nadrág van rajta, mert férfiként a lábedzést hanyagolja.

Az indokolatlan magamutogatásával megzavarja vadászat közben Szilágyi Erzsébetet, akit emiatt majdnem megesz egy farkas, de szerencsére Jankó megmenti.

A nő felkérdezi faszikámat, hogy mit képzel magáról, amiért nem hagyta meghalni. Ezután visszalovagolnak a várba, ahol Hunyadi barátnője, Brankovics Mara fogadja őket. Jankó odaadja neki ajándékba a döglött farkast. Micsoda férfi!

Mara apja viszont cockblockolja Jánost és elzavarja fürdeni. Kiderül, hogy hamarosan érkezik a magyar király és a szerb despotának nagyon fontos ez az esemény.

Mindeközben Erzsébetet felkérdezi a vőlegénye, Újlaki Miklós, hogy miért járkál ki vadászni az engedélye nélkül? Szilágyi emlékezteti rá, hogy még nem a felesége, szóval kuss.

A becsicskítást végignézte Cillei Ulrik gróf és kedves felesége, Brankovics Katalin is, illetve Ónodi Eszter Jászai Mari-díjas színésznő. Ezután már az esti partin vagyunk. Megérkezett Luxemburgi Zsigmond és éppen azt magyarázza, hogy ideje lenne férjhez adni Brankovics lányát, Marát.

Apuka leszereli az öreg creepet és azt mondja itt van szüksége a lányára. Hunyadi eközben Szilágyi Erzsébettel táncol. A nő megkérdezi a férfit, hogy nem lesz-e féltékeny Mara, ha együtt látja őket? Jankó visszavág, hogy annyira biztos nem, mint az ő vőlegénye, Újlaki.

Szilágyi Erzsébet elég hot amúgy. Ezt Mara is észreveszi, ezért félrehívja Hunyadit egy menetre. Bár az akció előtt kicsit visszakozik, mert Jankó mégiscsak egy senki, de a férfi megígéri neki, hogy vinni fogja valamire. Majd. Egyszer. Valaha... Marát meggyőzték ezek az erős érvek és már dobja is le a ruhát.

Viszont aktusra nem kerül sor, mert riadót fújnak: a törökök elfoglalták Galambóc várát. Összeáll a rögtönzött haditanács, amibe belepofátlankodik Hunyadi is. Ez kurvára nem tetszik Cillei Ulriknak, mert mégiscsak egy niemand, de nem tudja megakadályozni, hogy velük tartson.

Másnap Jankó könnyes búcsút vesz Marától és megígéri neki, hogy ha visszajön elviszi erről az elátkozott helyről, Szerbiából. Mindeközben Szilágyi Erzsébet betámadja a wishes Brienne of Tarthot, hogy vigye el magával a csatába.

A nő lerázza azzal, hogy nem nemes lányoknak való a harc, amire Erzsi rávágja, hogy pont olyan hasznos tud lenni, mint egy férfi. Lol, semennyire? - kérdezi gúnyosan Brienne. Végül enged neki.

A Brankovics gyerekek eközben felkérdezik az apjukat miért nem mennek segíteni a magyaroknak? Kiderül, hogy apu megállapodott a törökökkel, odaadta nekik Galambócot, ráadásul eladta Marát a szultánnak.

Kapcsoljuk Galambócot, ahol Hunyadiék már javában aprítják a török sereget, de rábasznak, mert geci sokan vannak.

A király visszavonulót fúj, de üldözőbe veszik a török lovasok. Újlaki bátran elszalad, de Hunyadi rohan segíteni az uralkodónak. Zsigmond majdnem tol egy II. Lajost a Dunában, de a főszereplők kihúzzák a csávából vízből.

Brankovicsék és Cillei a csata után a szultán lábát csókolgatják, aki szerencséjükre elégedett az áruval, azaz Marával.

Kicsit azért morog, amiért nem sikerült Zsigmondot megölniük Galambócnál. Cillei búcsúzóul nyugtatni próbálja Marát azzal, hogy nagyon jó élete lesz szexrabszolgaként a szultánnál. A nő viszont csak annyit mond neki, hogy reméli lánya születik Ulriknak és ugyanígy fogja elveszíteni.

A vesztes csata után a király magához hívatja Hunyadit, hogy megjutalmazza. Jankó felkérdezi Zsigmondot, amiért nem harcoltak a túlerő ellen, amit egy lol, hülye vagy fijjam felkiáltással letud az öreg. Ezután felfedi, hogy Brankovics elárulta őket.

A hírre Hunyadi azonnal lóra pattan és Mara után vágtat, de a nő közli vele, hogy ennyi volt, az apja eladta a szultánnak. Nincsen mit tenni már ez ellen.

Mindeközben Szilágyi Erzsébet is ejti a fasziját, mert egy gyáva pöcs. Újlaki nem érti, miért akar szakítani a nő, amikor kurva gazdag és a red pill podcastekben azt mondják ennyi kell a nőknek. Erzsébet azt mondja neki, hogy nem szereti és nem is fogja. Meg amúgy is egy pöcs.

Zsigmond király felkérdezi Cilleit, hogy milyen érzés, hogy a szultán az új sógora. Belengeti azt is, hogy lecsapja a fejét az árulásáért.

A gróf viszont azt mondja, hogy ő igazából egy ügynököt helyezett el Mara személyében a szultánnál, aki majd tolja a legfrissebb infókat nekik levélben.

Zsigmond beszopja ezt a szöveget, de azért egy kis pénzzel lehúzza Cilleit és így el is van felejtve az árulás.

Mara, a kém megérkezik a hárembe, ahol egy tapasztalt kolléga a szárnyai alá veszi. Megnyugtatja, hogy a szultán nem csak jóképű, de az ágyban is kitűnő.

Megtudjuk a háremhölgyek titkát: ha erőszakként éli meg az erőszakot, akkor fájni fog, de ha orgazmust színlel, akkor jól fognak bánni vele.

Ezután leborotválják a nuniját egy kagylóval. A kezelés végén pedig jelentkezik a szultánhoz felvenni a munkát.

Ezzel véget is ért az első rész. Ha valaki nézni is szeretné, mindenképp a rendezői változatot keresse, mert abban mindenki a saját nyelvén beszél, ami szerintem sokkal érdekesebbé teszi a sorozatot. Ncore videótékából kölcsönözhető.

[gondolataimitt]

Az élet mindig megtanít valamire, de amíg éppen benne vagyok egy ilyen „tanításban“ addig kurva nehéz. Ugyhogy elég lenne már, köszönöm szépen.

[szivtelenkisgeci02]

Vágyom valamire, ami enyhítheti a belülről szétmaró fájdalmam...

[ericxaquino]

          “Other lycans.... no,” Eric doesn’t typical garner any conversational prowess but this guy was bothersome in the fact he seemed woefully familiar. Faces tended to blend together after so long flitting from one place to another, never setting roots, though they should no longer be surprised that someone provoked any recognition; if Sabina, Anders, and even Damian had filtered towards Rome, this was just another face in the crowd to them. Eric’s normally a master at deflection, it came as this subconscious desire to always have an out, it was how they’d somehow come to weasel out of the Asphodel, but it had come with strange complications that Eric learned to grow afraid of.

The Exile had slunk in upon themself, became a proper recluse and only emerged when the pack needed to come together as a unit. Longer standing members within the Lupo had learned of Eric’s issues as it all trickled down through New Rome, but this lycan was a fresh face for the pack and it made his directed line of questioning all the more irritating; Eric never liked to be perceived, really. But this one left little wiggle room on the topic, the Exile could note the plumes of hatred that sparked within his gaze, “Just me.”

@ericxaquino location: New Rome notes: what is time? don't know her

There was a scent in the air. Sharp and acute. The volatile had joined the pack recently and there was this... Disquiet that came with his presence that Valamir wasn't entirely certain of. He was intent to keep to himself, venturing into the hamlet that the pack had dubbed New Rome when he needed supplies, but beyond that he didn't engage with the wolves at the Waffle House, or the stupidly named bar at the end of the road.

While Valamir had passed the wolf from time to time, he never stopped to talk to them. Their eyes would linger, and something in the former druid felt... Hateful. "Are there more like you?" It came out of the blue as he stood in front of the other, a few supplies strung across his back. "Defectors." Former followers of the death cult, running with their tails between their legs.

[csacskamacskamocska]

Mélység

Turkálok a draftban és megállapítom, hogy komoly kincsek, mély fertő, önemésztés, önmarcangolás, és egyéb tocsogós dolgok vannak benne, meg olyan idézetek, amik billegnek a cinizmus és a giccs határán, és pár cikk, ami megírandó témákat vet fel, összességében ez már a "bátor vagyok, de ennyire azért nem" világa. Van aminek semmi haszna nem lenne, ha kikerülne onnan. Höhö, a pokol pokla. De találtam egy bejegyzést ami elgondolkodtatott, és bár minden idegszálamban érzem, hogy nem kéne kihozni onnan, egy érdekes kérdést vet fel, ami nem hagy nyugodni. Befinomítom erre: Mi a mélység a másik emberben, mi a mélység jelenléte a kapcsolatainkban?

A bejegyzés amúgy arról szólt (leegyszerűsítve), hogy ha egy ismeretségben sok időn keresztül nem jelenik meg semmiféle mélység, akkor nagyon-nagyon valószínűleg nincs ami megjelenjen, hiába vár rá az ember. A mélység is olyan, mint minden más, áttüremkedik a réseken, és, ha sokat vagy együtt, sokat beszélsz valakivel, akkor valamiféle mély érzések, félelmek, vágyak kibuknak, megjelennek. Talán nem is konkrét dolgok, nem kiáltasz fel, hogy ááááááá! ez egy mélyről jövő gondolat, de érzed. Az, amikor úgy állsz valaki belső világa előtt, hogy látod a kavargást, a fontos és nem fontos érzéseket meg gondolatokat, látod ahogy felkap valamit és leejti, ahogy ráfeszül valamire aztán elengedi, és látod azt, amihez kitartóan ragaszkodik -- ahogy a gyerekedet is látod amíg fel nem nő és el nem engeded, -- az adja az érzést, hogy ismered.

Na, kurva hosszú bevezető után, a kérdés az, hogy egy átlagos kapcsolatban létezik-e a másik ember mélysége. Érdekes-e, elengedhetetlen-e a kapcsolat létrejöttéhez, vagy éveket/évtizedeket töltünk el olyan kapcsolatban, ahol ez a belső mélység (gondolataink és érzéseink valódi összevisszasága, félelmeink, vágyaink, ambícióink és persze a következetlenségeink valódi arca) soha meg nem jelennek. Mert mondjuk a kutyát nem érdekli és száműzzük is őket az igényeink közül, hogy megosszuk valakivel vagy olyannal legyünk, akit ez érdekel. Mert a mindennapokban felszínes harcokat vívunk a munkahelyünkön, a hivatalokkal, az egész világgal, nincs helye és ideje annak, hogy belső mélységeket jelenítsünk meg, de még az érzésünk is az, hogy ezek gyengítenek a világgal való harcban. Vagy mert tényleg nincsenek ott érdekes dolgok. Csak amit másoktól összeszedtünk, érdekesnek tűnő kacatok, egyik se a miénk, nem is valódi mélység, csak egy szekrény amiből alkalmilag kacatokat ajándékozunk el.

Van egy faszid/csajod, kellemes vele lenni. Kifejezetten értelmes, a mindennapokban járatos, tök flottul csinálja az életét. Mikor kezd el hiányozni a mélység? Elkezd hiányozni vagy tulajdonképpen nem is, a kényelmes, kellemes sekély víz megfelelő, a többire meg ott van a tumbli ha igény támadna, de miért támadna igény? Tud-e egy mélyen érző/gondolkodó ember egy sekélyes kapcsolatban hosszan létezni? (persze, hogy tud. Szenvedni fog, de tud)

Voltam egy tréningen, ahol volt egy férfi vezetés gyakorlat. Mármint nem autóvezetés és nem orránál fogva vezetés, hanem egy gyakorlat, amiről mi sem tudtuk, hogy egy olyan történésbe, dinamikába visz bele, amit automatikusan férfiként fogunk megélni, férfiként fogunk reagálni. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. A férfi gondolkodásmódon nem kérhetjük számon a nőit. Ez világos. De elhivatottságokban, hobbik megélésében, kapcsolatok formálásában nagy mélységek vannak/lehetnek.

Szóval, amikor mélységről beszélek, nem érzelgésre, sírásra, látványos önmarcangolásra gondolok. Inkább arra, hogy a kommunikáció változik, mélyül. Már nem elegendő és nincs is helye felületes beszélgetésnek, már egy mélyebb szinten beszélgettek, aztán még mélyebb szinten vagytok otthon. És nyilván más mélysége van egy barátságnak, meg egy párkapcsolatnak, lévén, hogy az utóbbinak az egymás felé irányuló szexuális vágynak is van egy bizalmi beszélgetés mélyrétege. De vannak, akik ez utóbbi nélkül élnek párkapcsolatban.

Az érzelmek megnyilvánulását érzi az ember mélységnek? Bármi felé megnyilvánuló érzelmeket? És még egy kérdés felmerült bennem. Lehet-e egy művelt ember sekélyes? Létezik-e az, hogy valaki rengeteg mindent összeolvas, de mindennek csak valami felszíni rétegéhez tud kapcsolódni? Adott műben a mélyebb gondolatok, filozófia, pszichológia egyszerűen untatja mert érdektelen számára? Van-e olyan, hogy van ott valami, csak nem látszik? Hogy van valakiben mélység csak nem megfelelő a partner, a közeg, a bármi? (ez hülyeség, bocs, de leírtam.) Ez pont a csodavárást megerősítő gondolat, hogy majd egyszer megjelenik ott szűzmária karján a kisdeddel, mert ez olyan szép hely, pont ideillene. (szóval itt kéne lennie egy mély beszélgetésnek egy megnyílásnak, valamiféle szintlépésnek, de nincs mert nincs is itt semmi, szóval ez a legmélyebb szint amit el lehet érni, ha még vársz valamit, rosszul választottál.)

Egyébként attól, hogy valakinek érezhetően vannak mélységei, még nem lesz szimpatikus. Nekem se, én se másnak.