#ShrekBölcsessége

[tejbepapy]

Az élet olyan, mint egy kamera előtt lévő 67mm-es szűrő: mindig ott van valami áttetsző réteg, ami eltakarja a teljes képet, eltorzítja a látványt. Hiába törekszünk a tisztaságra, mindig van valami, ami épp csak elhomályosítja, amit látni szeretnénk. És ahogy egy asztalon a terítő leplezi a foltokat, úgy rejtjük el mi is az élet tökéletlenségeit – próbálunk hibátlan képet mutatni magunkról, miközben belül törékenyek és kaotikusak vagyunk. Csak egy vékony szövet választ el minket attól, hogy a valódi valónk láthatóvá váljon, de az igazság mindig átszivárog, foltokat hagyva.

Akárcsak egy vállalatirányítási rendszer, igyekszünk minden részletet kontroll alatt tartani: kereteket szabunk, rendszereket építünk, hogy az élet valamennyire kiszámítható legyen. De ezek a rendszerek gyakran több problémát okoznak, mint amennyit megoldanak; ahogy próbáljuk a káoszt renddé szervezni, az élet minduntalan kicsúszik a szabályaink közül, és egyre bonyolultabbá válik. Az irányítás és a keretek – mint a kamera szűrője vagy a takaró terítő – sosem tudják teljesen eltüntetni a dolgokat, csak újabb réteget adnak a képhez, újabb próbálkozást a látszólagos rend fenntartására.

És akkor ott van Shrek, aki emlékeztet rá, hogy bármennyire is próbálunk mindent elrejteni, végső soron minden réteg alól mi magunk bújunk elő. Ő maga is csak egy „ogre”, egy rétegekből álló lény, aki kénytelen ráébredni, hogy saját komplexitása elkerülhetetlen része annak, aki valójában. Ahogy a kamera lencséje és a terítő sem fedhet el mindent, úgy mi sem húzhatunk határt a valódi természetünk és a látszat között. Lehetnek rendszereink, szűrőink, álcáink, de végső soron szembesülnünk kell azzal, hogy az élet igazi arca mindezeken a rétegeken át is előbukkan.

Ez az élet paradoxona: igyekszünk kontrollálni, eltakarni, szűrni, mégis, ahogy Shrek mondja, minden réteg lefejtésével közelebb kerülünk a valósághoz. A rétegek, amelyekkel védjük magunkat, egyúttal akadályozzák is, hogy valóban lássunk. Végül rájövünk, hogy nem a hibátlan kép, a szabályok vagy a tökéletesség tesz minket egésszé, hanem a hibák, a rétegek és a kaotikus rendetlenség, amely az életünk. Ahogy Shrek is elfogadja saját rétegeit, úgy találhatunk rá mi is arra az értékre, ami a saját, igaz valónk rétegei alatt rejlik.