#SZORBOK

[3540-kollektiv]

A szorbok elnyomása a náci korszakban: a kulturális identitás szisztematikus megsemmisítése

Írta: Riley Lewis A nemzetiszocialista korszakban a szorbokat, a lusatiai nyugatszláv kisebbséget szisztematikusan megfosztották joguktól, elnyomták és megfosztották kulturális identitásuktól. Bautzent, a szorbok kulturális központját különösen súlyosan érintette, mivel a náci rezsim elnyomó szorításában elvesztette a szorb önrendelkezés szinte minden formáját. Az üldözés azonban messze…

[tavolsagtartas]

Kulturális sokszínűség vagy fakó egyhangúság

Az elmúlt hónapokban nem csak az egyének kerültek nehéz helyzetbe, hanem a civil és sportszervezetek, egyházi közösségek is. Sokaknak csökkentek az anyagi forrásai, és - ha ez nem lenne elég - a korlátozásoknak köszönhetően a közösségekben zajló programokat is le kellett mondani. Az Európa szerte bevezetett intézkedések hatványozottan sújtják a határon túli magyarokat.

Ritkán adódik olyan alkalom, hogy minimális energia befektetésével nagy változásokat tudunk elindítani. A Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett európai uniós aláírásgyűjtés egy ilyen lehetőség. Célja, a kisebbségi nemzeti régiók kohéziós pénzekhez juthassanak, közvetlenül a brüsszeli kasszából. Szükség van erre, mert sok államban nincsenek megfelelő források rendelve az őshonos nemzeti kisebbségek kultúrájának, nyelvének, szokásainak, művészetének, hagyományinak megőrzésére. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor az Európai Unió egyik alapelve szertefoszlik, és a kulturális sokszínűség helyére egykettőre fakó egyhangúság kerül.

Most - a kijárási korlátozások idején - nincs rá módunk, hogy személyesen, papír alapú kitöltéseket gyűjtsünk. Így ismét hátrányból indulunk. A remény azonban kezd feléledni. Az elmúlt két napban rekord rekordot követett. Csak tegnap több mint 75 000-en írták alá. Zenészek, intézményvezetők, olimpikonok, művészek, egyházi emberek álltak be a támogatók sorába. Kapaszkodjunk meg, a politikusok is félre tették az egymás közti ellenségeskedést. 

Párthovatartozástól függetlenül adták aláírásukat és arcukat, azért hogy ne vesszen el az ügy a közöny bugyrában. Tömegek teszik ki facebookos profilképükre az „írd alá” logót. Eddig, több mint 600 ezren írtuk alá. Egymilliónak kell összejönnie május 7-ig.

Közismert, hogy mi, magyarok szeretünk mindent az utolsó pillanatra hagyni. (adóbevallás; adó 1% felajánlása; iskolai dolgozatok; határidős munkák…)

Aki az utolsó pillanatra várt, annak eljött az ideje. A civilek a karantén alatt is nagy erőt képviselnek. Mutassuk meg, hogy felelősséget viselünk a határon túli magyarok iránt. Ha már aláírtad, akkor beszélj telefonon a nagyival és ha egyetért töltsd ki, segíts neki. Ha jártál valaha Erasmus képzésen és ott lettek jó barátaid, kérd meg, hogy ők is töltsék ki! Ez nem „csak” a mi ügyünk. A frízek, a baszkok, a szorbok, a lappok és egyáltalán a többségben élők ügye is. Európa őshonos nemzeti kisebbségeinek támogatása a mi feladatunk is.

Bajban ismerszik meg a barát. Mutassuk meg, hogy nehéz időkben is fontos számunkra az összetartás.

Az alábbi linken tudsz érdeklődni bővebben a kezdeményezésről:

https://irdala.hu

Fogarasi Gyula

[nyeznajka]

2022 ádvent kilencedik söre

BRLO: Pale Ale

Ilyet is ittam már, ez egy berlini főzde, a szlávok (szorbok?) Brlo néven illették Berlint.

Egy teljes egyszerű és egyben nagyszerű pale ale, szívesen iszok ilyeneket.

Összetétel: víz, árpamaláta, komló, élesztő

Alkohol: 5%

IBU: 35

Zum Wohl!

[nemzetinet]

Versenyt fut az idővel a Minority SafePack kisebbségvédelmi akció

Egy héttel az aláírásgyűjtés vége előtt vasárnap még 44 394 szignó hiányzott a szükséges egymillióból ahhoz, hogy a Minority SafePack nevű európai kisebbségvédelmi petíció sikeres lehessen. Az akció online számlálóján az is látható, hogy a minimálisan kötelező hét uniós tagállam után hirtelen Bulgáriában is összejött a minimális kvóta. Ha az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) által kezdeményezett heroikus gyűjtés sikeres lesz, az Európai Bizottságnak jogszabálymódosítást kezdeményező javaslatot kell tennie kisebbségvédelmi téren.

Az akció hangsúlyos eleme az a gondolat, hogy a jövő Európájában nem lenne előnyös, ha kizárólag a nagy népek akarata érvényesülne minden döntéshozatali szinten. Az európai őshonos kisebbségek ügyében egyébként meglehetősen rosszul teljesítenek az európai uniós intézmények, többek között épp ezért is indult a nemzetközi akció. Ennek gyökere leginkább abban keresendő, hogy csak a 2009-ben életbe lépett lisszaboni szerződésben sikerült eljutni arra a szintre, hogy a kisebbségvédelem az elsőrendű uniós jogforrás része legyen. De az EU alapjogi chartája sem ad kiemelt státust a baszkok, bretonok, katalánok, frízek, dél-tiroliak, szorbok, lappok, számik vagy éppen a határon túli magyarok elidegeníthetetlen jogainak. Talán az is kellően alátámasztja, hogy a nemzeti kisebbségi közösségek nincsenek az Európai Bizottság figyelmének fókuszában, hogy az alapjogi charta érvényesüléséről szóló tavalyi jelentésben a témát csak egy mondatban említik. Vannak ugyanakkor, akik az aláírásgyűjtésnél mint népi kezdeményezésnél jobbnak tartják a kisebbségek jogának erősítését az intézményi keretek adta lehetőségeken belül. Ezt a vonalat képviseli Nagy József szlovákiai európai parlamenti képviselő. A vele készült interjút itt olvashatják. 

http://mno.hu/

A FUEN életében egyébként – bár magát nemzetközi szervezetként definiálja – hangsúlyos szerepet játszanak erdélyi fiatalok, valamint elnökük, Vincze Lóránt, aki egyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség európai parlamenti képviselőinek tanácsadója. Az aláírásgyűjtést is hatékonyan segítette az RMDSZ, mert aktivistáik nemcsak Romániában, hanem Horvátországban és Szlovéniában is tevékenyek voltak. Ennek megfelelően az RMDSZ segített csúcsra pörgetni a kampányt, Kelemen Hunor szövetségi elnök a múlt héten Brüsszelben, a FUEN irodaavatóján aktivizálta az unió lakosságát. – Mi nem bajkeverők vagyunk, ahogy ezt a román diplomácia nevezte az elmúlt hónapokban, években. Mi azt mondjuk: a sokszínűség és a több kultúra érték. Ezt meg kell őrizni, nem szabad fölszámolni – mondta Kelemen Hunor. Ezt a gondolatot visszhangozta Soltész Miklós államtitkár is, aki szombaton a hazai nemzetiségek képviselőivel együtt Gárdonyban írta alá a kezdeményezést. – Európa szegényebb lesz, ha egyetlen kisebbség is elvész. A színes Európa sok nemzetből és azok sok hagyományából áll – mondta.

A kellő számú aláírás tehát nyolc uniós tagállamban gyűlt össze, Bulgáriában, Dániában, Horvátországban, Lettországban, Magyarországon, Romániában, Spanyolországban és Szlovákiában. Viszont még mindig aggodalomra okot adó tényező, hogy biztonságosan – tehát a rontott aláírások kizárásával – akkor van meg az egymillió érvényes aláírás, ha április 3-ig ennél még 10 százalékkal többet, tehát egymillió-egyszázezret sikerül bemutatni az Európai Bizottságnak. A kezdeményezés még aláírható a Jogaink.eu oldalon.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.26.

Versenyt fut az idővel a Minority SafePack kisebbségvédelmi akció a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

Gágyor Péter: Csau Poroseszku

Ez az ukrán neofita vezér most megmutatta, amit eddig is csak sután, nehézkesen rejtegetett, leleplezte az igazi arcát. Vagy csak félrevezették a gondosan megválogatott, hasonszőrű tanácsadói és megsúgták neki, hogy nem kell már tovább rejtegetni az ordas-mosolyt, feltárulkozhatnak az eredeti vonások? Nincs semmi vész! Hiszen, az unió bürokratáinak az egyre meztelenebb császári udvara sem különb az ukrán és más tagországi Deáknék vásznánál. Minden mérce lehet tehát kettős, sőt többes, a kaotikus és bekötött szemű európai uniós Justicia kezében annyi mérlegserpenyő billeghet, amennyit az aktuális, átmeneti hatalom kénye-kedve szerint odazsúfol. A mesebeli kisfiúk meg, ráadásul magyarul vagy lengyelül hiába kiáltozzák, hogy a császár és császárnő pucér, s nem is igazán csinos, sőt a valóságban egyáltalán nem szexi – Brüsszelben az ilyen apróságokra rá se rántanak.

Petro Porosenko besorolódik a mesebeli válogatott csapatba, a lelki szegénylegények közé, lemondván így még a felebarátság meglevő baráti feléről is. Nem akármilyen nevek fémjelzik ezt a csapatot. A nagykutyákon (Hitler, Sztálin) kívül – akik az olyan apróságokat, mint a nemzetiségi élet feltételei, vasúti vagonokkal kívánták annak idején végleg megoldani, el egészen a gyors kipusztításig. Ebben a csapatban sompolyognak a kisebb lehetőségekkel bíró gazemberek Beneštől Titóig. Husák, Ceaușescu is ott tapsikolnak együtt velük, a véres tenyerükkel Porosenko toleranciájának mindenható színpadán.

A Majdan győztese, azonban tanulékony és leselkedő tekintetét nem pusztán Brüsszelre irányítja, hanem még Marosvásárhelyre is odales, kicsit tán irigykedvén Klaus Johannis nyugaton sikkes hangzású neve miatt. Tán szerencsésebb volna számára a nevének poroszosítása, mondjuk Preußenko, vagy legalább Borussenko változat lehetne a jóhangzású név, a kulcs az unióban, de ez a változtatás még az új oktatásügyi törvénynél is átlátszóbbnak hatna. Végül is szinte mindegy, neki a román elnök kolléga módszerei így is, úgy is rokonszenvesek. Sajnos Porosenko, a név is, meg a személy is helyén marad.

Viszont lehetőségeinek széles skálája nyílik. Erre bíztatják a tanácsadói is. Európa, a Nyugat a példakép. No nem a Dél-Tirol autonómiája, sem Åland (ejtsd: [ólánd]) – finnül Ahvenanmaa) a követendő demokratikus, liberális példa. Inkább az elkopó és elfelejtett népek kínálnak követendő példákat az ukrán vágyaknak; a múltba veszett lahok, lívek, vótok sorsán túl; a tán huszonnegyedik óráikat élő, tengető szorbok, bretonok, franciaországi baszkok – vagy a nagy német-francia testvéri ölelésben kimúló nyelvű elzásziak, akiktől még az anyanyelvi óvodákat is megtagadták. Nyomaik az utókorra nem kevés tanulságot szolgáltatva, bizonyára csupán majd a riasztó statisztikákban maradnak fenn.

És a népesség változó összetételének statisztikái Erdélyben. Felvidéken, Várvidéken (Burgenland), Vajdaságban (sőt, az egész déli határmentén) azt igazolják, hogy az asszimilációs politika alig rejtett genocídiummal felér. Nevezhetnők cultur-cídiumnak is, ez a tényeken nem változtat, az emberi jogok, az Európai Unió zászlajának lobogtatása közben nemzeti kincseket és jövendő értékeket pusztítunk el, lincselünk semmivé.

A francia példa, a Grande Nation győzedelmes vonulása által az Île-de-France nyelve; a francia nyelv, amely a 16. században még csak egy volt a dialektusok között. És bizony kisebbségben volt a provanszál lovagi költészet nyelve, valamint az okcitán és más nyelvekkel szemben, s tán ezért is tűzzel-vassal számolta fel a Grande Nation szellemisége a még élő nyelveket és kultúrákat. „A jakobinus diktatúra idejére felülkerekedett az a meggyőződés, miszerint a regionális nyelvek akadályozzák a ’Szabadság, egyenlőség, testvériség’ szellemében fogant forradalmi gondolatok terjedés��t, amik sötétségben tartják a tömegeket, ezért gyökerestől ki kell őket irtani.” (Bell, David A.: Lingua Populi, Lingua Dei: Language, Religion, and the Origins of French Revolutionary Nationalism. The American Historical Review, 1969. 5.)

Sőt, szörnyűségesebb ötletek is elhangoztak majd háromszáz éve például a Strasbourg-i tanácskozásukon a nemzetállam (bizony, ez is francia találmány!) nyelvtisztításának érdekében; sorjáztak az ötletek a népirtásoktól a guillotin kellő alkalmazásáig. Volt olyan javaslat is, mely szerint hasznos lenne minden negyedik(!) nem franciául fecsegő lakossal szemben alkalmazni a lefejező gépet. Majd fokozatosan finomodott a szent szándék, a korzikai Napóleon szemfülesen az eredeti nevét, a Buonapartét, Bonapertére franciásította. A huszadik századba tovább szelídülő világháborúkban bár cselesen, de győztes ’nagy nemzet’ hivatalai a német (anya-) nyelv használatát tiltották be az elzászi oktatási rendszerben és az iskolai oktatás szüneteiben a bretonul megmukkanó lurkók fejét verték pedagógiai szándékkal az egynyelvű ország víziója reményében.

Európa sokszínű és a lingua-cidiumok (nyelvgyilkolások) is változatosak. Azonban a „sikerük” is mulandó, még akkor is az, ha a korábbi nyelvi és műveltségi állapotok sajnálatosan megismételhetetlenek maradnak. Múlandóságukat a migrációk hatása birodalmi EU-s támogatással már most sejteti. Nem kevés, hiszen a hivatalosan megcáfolt Özguz-i miniszteri szentencia ellenére a köznapi média ironizálja Európa etikájának az eredeti jellegét. A „szerencsétlen menekültek” bizonyos jelentős rétegének saría követelése, a nyelvoktatások elutasítása, a no-go zónák létrejötte, a párhuzamos társadalmak erősödése bizony csak historikus és hisztérikus röhejt érdemelne, ha nem volna valóság.

Különös hagyományai vannak földrészünkön az NGO-k harsogta toleranciának. A történelem fordulatai nyomán kisebbséggé zsugorodott, vagy határok mögé kényszerített őslakos kisebbségek, nemzettestek teljes felszámolásukig a létrejött országok nemzetállami rögeszmék kénye kedvére vannak kitéve. Az ellenőrizhetetlenné vált, nemzetállamokat felszámoló idegenek európai beáramlása viszont tragikus következményekkel jár, olykor a terrorista események kísérő jelenségei mellett hivatalosan mégis pátyolgatásra szorul.

Kijevtől Párizsig és azon túl rögeszmék terjengnek fékevesztetten, türelmetlenül e meggyötört földrész lakói, népei balsorsú maradékai kárára. És a kijeviek, könnyedén feledni akarják a sztálini népirtás vérengzését (esetlegesen egyetemesen felfogható tanulságait), az operett-forgatókönyvek stílusában elképzelt tiszta nemzetállam beteges bűvöletében. Jobbulást kívánunk nekik, abban a reményben, hogy kigyógyulnak a látszólagos szabadságuk gyermekbetegségeiből. Vagy nem.

Akkor hát: Csau Petro! Majd találkozunk a nagy álmodozások és rémálmok európai temetőjében.

Gágyor Péter, színházi rendező, drámaíró, színműfordító, publicista

  The post Gágyor Péter: Csau Poroseszku appeared first on PolgárPortál.

Gágyor Péter: Csau Poroseszku a Nemzeti.net-en jelent meg,