#SOSE VOLT MÉG VÁLASZTÁS ILYEN KÖZEL

[mwagneto]

even rumi went home. im the only soldier left standing.

[algebraicvarietyshow]

még mindig a brit választásokról (folytatás)

1. rész itt

4. A Munkáspárt/Corbyn által választott szakpolitikák: az első eredmények után, főleg Amerikában, gyorsan elterjedt az a reakció, hogy lám-lám, ide vezet ha túl baloldaliakat választunk, ezt persze Biden és Bloomberg is igyekezett rögtön kihasználni az előválasztási kampányban (Warren és Sanders kárára). Aztán ez rögtön kiváltotta az ellenhatását, mondván, a brit és az amerikai választások összehasonlíthatatlanok, a Brexit egyedi ügy, és alapvetően a munkáspárti politikák népszerűek voltak - corbynizmus Corbyn nélkül az új jelszó úgy tűnik. Az első bad take téves volta persze nem feltétlenül igazolja a másodikat, a Brexit egyedisége vitatható például - lásd a korábbi részben az 1. pont: habár az egész élessége egyedi volt, de maga a Brexit olyan strukturális okok következménye, ami így vagy úgy felmerül a legtöbb nyugati demokrációban. Az már egy meggyőzőbb dolog, hogy egyes munkáspárti javaslatok népszerűsége valóban elég magas: sokféle poll volt, de nagyjából ami kirajzolódik belőlük, hogy a “fizessenek a gazdagok” adóemeléseket 60% vagy afölött is támogathatják, a különböző államosításoknak pedig szintén többségük lehet (kivéve az internetet, azt nem akarják államosítani az emberek) - és akkor még ott van az ingyenes felsőoktatás meg pár dolog, amit tényleg szeretnek hallani az emberek. Ezekkel persze azért óvatosan kell bánni: egyrészt, az, hogy valamivel egyetértek, amit valaki mond, nem biztos, hogy azt jelenti, hogy el is hiszem, hogy az a valaki azt hitelesen képviseli/jól meg tudná csinálni. De közben az is van, hogy attól még, hogy az embereknek tetszik valami egy párt programjából, nem biztos, hogy ez összeáll egy programmá: most például 45 százalék állította a Labourról, hogy sok javaslatuk van, de ezek nem megfelelően átgondoltak. Ha pedig az előző Yougov-felmérést nézzük, ami az egyes gazdasági javaslatok népszerűségét nézte, akkor muszáj azt is hozzátenni, hogy az emberek egyszerűen nem bíztak abban, hogy a Munkáspárt vagy Corbyn értenek a gazdasághoz, illetve képesek megvalósítani a programjukat kifizethető módon adóemelés/recesszió nélkül:

Jobban megnézve ezeket a számokat, látszik, hogy itt nem csak a sima konzervatív ellenpropaganda sikeréről van szó: olyanok is, akik mondjuk a LibDemekre szavaztak, és amúgy bizonyos méretű adóemeléssel egyetértenek (sőt, akár államosítással is! - érdekes tanulság azért az is, hogy a libdemek is elég messze vannak a klasszikus liberalizmustól, a mostani szavazók körében kifejezetten egy balközép párt rajzolódik ki, aminek fényében vicces, hogy az évtized úgy indult, hogy a torykkal léptek koalícióra), valószínűnek tartották, hogy egy munkáspárti győzelem recessziót eredményez (sőt, még a labour-szavazók ötöde is!), vagy hogy a Labour ígéretei megfizethetetlenek. (A libdemek becsületére annyi álljon itt, hogy ők Johnson győzelme esetére is recessziót várnak, a mérsékelt közép képviselte egyértelműen az end is near-hangulatot ennél a választásnál.)

Mi ebből a tanulság? Az emberek vevők lehetnek egy balos programra, igen, de csak mert pár dolog jól hangzik, nem következik, hogy a balos programot megvalósíthatónak gondolják. Kicsit ott vagyunk, mint Amerikában az egészségügy kapcsán: elvben tökjól hangzik, és ha itt-ott talán optimisták is a számok, nem megvalósíthatatlan a Warren-féle egészségbiztosítási program. Ugyanakkor nagyon nehéz látni belőle, hogy hogyan jutnánk A-ból B-be, egy jelenleg meglévő (valóban diszfunkcionális, de sokak érdekeit képező) rendszer lebontásával hirtelen az optimális megoldáshoz. Amúgy a “balosabb” pozíciók közül van olyan Amerikában is, ami népszerű: Warren vagyonadós javaslata rendre 60% fölött szerepel, és bizonyos karakteresebb baloldalibb programelemekre lehet igény. De a “szocializmus vagy semmi” taktika olyan választási rendszerekben, ahol a szavazók többségét vagy közel többségét meg kell győzni, nehezen vezet eredményre, főleg ha ez valami olyan felsőbbrendűségi tudattal jár együtt, ami mindenki más nézőpontját lenézi, és a “centristákat”/”mérsékelteket” tekinti fő ellenségnek, akikkel épp koalíciót kéne kötni. A részletes lebontásból látszik, hogy egyes balos programelemek amúgy népszerűek voltak a Brexit párt szavazói körében - ettől még, szintén ugyanezek a felmérések mutatják, hogy ugyanúgy utálják Corbynt, a valóságtól elrugaszkodottnak tartják stb. Még egyszer: a balos populizmus önmagában nem tűnik úgy, hogy válasz a jobboldalira, az identitás alapú törésvonalakat néhány “fizessenek a gazdagok” üzenet nem fogja megtörni.

5. Corbyn személye: végül jöjjön, amivel kezdeni kellett volna, hiszen nem nagyon lehet máshogy nézni, ez a választás Corbynról szólt elsődlegesen:

Ma már az egykori corbynista oldalról is sokan elismerik, hogy Corbyn nem volt igazán jó jelölt (vicces, hogy a kampányban Corbyn legvadabb védelmezői részben azok voltak, akik 2016 után arról beszéltek, hogy a választást majdnem megnyerő és amúgy politikai pályafutása alatt minden választáson és előválasztási sorozatban, amin indult, ellenfeleinél több szavazatot kapó Hillary Clinton mennyire rossz jelölt volt). Ilyen negatív pontszámokkal nem lehet nyerni, ennek az amerikai megfelelője max az lenne, ha Mitch McConnell akarna elnök lenni, dehát nem véletlenül neki nem ez a szerepe. Sok minden ki volt itt emelve, annyit megemlítenék még, hogy minden balos tagadás dacára az antiszemitizmus nem volt non-issue, és amikor hagyományosan szocdem/balos zsidókat idegenít el egy baloldali párt magától (legyen valós vagy vélt félelem miatt), az nem igazán szerencsés. De a dolog tágabb is ennél: néha Corbynt vagy hardcore corbynistákat olvasva van egy olyan érzésem, hogy nem veszik észre, hogy vagyunk itt azért még egy páran a nem-őrült-jobbos oldalról, akik azt gondolják, hogy a Nyugat akár jó ötlet is lehetne, nem civilizációs felsőbbrendűségi tudatból, hanem az intézményrendszer ellenálló- és problémamegoldóképessége miatt (igen, mindkettő erősen teszt alatt van most). A “Nyugat” itt gondolatok és intézmények összessége; nem kell, hogy erős határt jelentsen és nem kell, hogy kirekesztő legyen - és pláne nem kell, hogy a múltbéli hibák és bűnök feledésével járjon együtt. De azon nincs mit vitatni: Jeremy Corbyn nem igazán szereti ezt a Nyugatot se, ezt sose titkolta, minden másnál, még az államosításnál is ez az, ami hamarabb jut róla az ember eszébe. Nincs az a szerencsétlen diktatúra a világon, aminek ne fogná előbb pártját a nyugati világgal szemben (ebben amúgy a hagyományos marxizmussal is szakít, ami végső soron mégis egy modernizációs elmélet volt)  - kihasználva azt, hogy komplex történelmi folyamatok hatnak és a nyugatiaknak sokszor tényleg van felelősségük, ő átesik a ló másik oldalára, és - ahogy valamelyik IR professzor írta Twitteren, csak most nem találom ezt - azzal, hogy elvitatja az agency-t a nem-nyugati szereplőktől (hogy egy latin-amerikai, afrikai, ázsiai  - vagy közép-európai! - ország diktátora magától is el tudja szúrni a dolgokat a nyugatiak amúgy nem szerencsés lépéseitől függetlenül) kicsit ő is újratermeli az orientalista és hasonló megközelítéseket.

- * -

Akkor végülis ez volt a Brexit-választás? Igen. Is. Volt itt még ősszel valami vita, amiben utólag részben igazat kell adnom @treszi​-nek: azt mondta, hogy a Brexit megfordíthatatlan, ezért legegyszerűbb lenne ezt minél hamarabb lezárni. (Azt is mondta, hogy október végén megállapodás nélkül kilépnek a britek, ami nem következett be, és ami úgy tűnik, nem is fog bekövetkezni, mert Johnson sem teljesen hülye, hogy milyen országban akar miniszterelnök lenni évekig - ezzel persze azért a probléma tovább is görög évekig.) De abban igaza volt, hogy van egyfajta fásultság: több mint 3 éve ez a téma, és az emberek lassan szeretnék lezárni. És ugyan a különböző felmérések szerint van egyfajta megbánás, és egy megismételt referendumon talán a remain nyerne kis többséggel, de ugyanakkor van beletörődés is: miközben a Brexit-elleneseket lehetett a “get Brexit done” üzenettel mozgósítani, a Brexit-pártiak számára az kevéssé volt egy vonzó vagy egy egyszerű üzenet, hogy “válasszunk újra meg egy hung parliamentet, ami fenntartja a politikai paralízist, és valahogy egyszer majd kikényszerít egy népszavazást, bár nem tudjuk pontosan miről, illetve, hogy hogyan fogunk kampányolni azon”. Emiatt már nem meglepő az az aszimmetria, hogy miközben a leave-ereknek a Brexit egy fontos identitásképző elem volt a szavazásnál (és a Brexit párt jelenlétével a munkáspárti körzetekben lehet, hogy amúgy helyenként még súlyosabb vereséget akadályozott meg), a remainereknek más dolgok számítottak, például hogy Corbynt nem tartották alkalmasnak (bár Johnsont se). 

Látszik, hogy habár a konzervatívok vesztettek szavazókat az erős remain körzetekben, de messze nem ugyanolyan arányban, mint amit nyertek a leave-nél: ha görbét kéne illeszteni a fenti pontokra akkor az elején szinte lapos lenne és utána kezdene nőni a meredeksége. 

De ez jön ki abból is, ha kombináljuk a leave/remain szavazatokat a mostani választással (saját számolás, ebből az adatsorból, de lehet, hogy nem precíz): 34% con+leave, 10% con+remain, 23% lab+remain, 7% lab+leave, 10% libdem+remain, 1% libdem+leave (ha az összeg százalékok nem jönnek ki, az azért van, mert nem mindenki állítja, hogy szavazott 2016-ban - és persze az önbevallásra alapuló korábbi preferenciák mindig kicsit csalókák lehetnek). illetve:

A konzervatívok az egykori leave 3/4-ét maguk mögött tudták, de a labour a felét sem a remainnek. A Brexittel kapcsolatos nem egyértelmű állásfoglalást politikai szükségszerűségként magyarázták (lásd az előző részben említett dilemma), de valójában nem tett túl jót - nehéz látni, hogy a határozottabb remain-párti kiállás hogyan árthatott volna többet, főleg hogy akinek a Brexit top issue volt, az láthatóan így is alig szavazott a Labourre. 57 százalék szerint volt top3-as ügy a Brexit (36% “getting Brexit done”, 21% “stopping Brexit”), 55 százaléknál pedig az NHS, szóval ez akár az NHS-választás is lehetett. Az NHS-t top issue-ként említők nagyobb része szavazott a Munkáspártra, de még itt is sokakat nem lehetett meggyőzni: mire gondol az, aki az NHS-re hivatkozik és a konzervatívokra szavaz (a tory szavazók 41 százaléka ilyen volt)? Mindenesetre ez se a munkáspárti kampány erejét mutatja.

Végezetül, és tágabban nézve: az előző részben említett strukturális választások esetén mit tehet egy baloldali-balközép párt, hogy javítsa a pozícióit?

Nyilván alapból van három opció: a) visszaszerezni az elvesztett szavazóréteg egy részét b) a szavazóbázis körében a részvételt erősíteni, olyanokat elvinni szavazni, akik vevők lehetnek a párt üzenetére, de nem szavaznak c) más pártok szavazóinak meggyőzése

Ezeknek nem kell egymást kizárniuk, sőt, nyilván mindegyiknek van valami szerepe. De csak az a)-ra építeni fals remény lehet, ahogy arról már korábban volt szó, az identitás alapú átrendeződés kapcsán (vagy ahhoz úgy kell változtatni a baloldali párt profilját, ami pedig a városi rétegnek nem lesz vonzó). A b) egy opció, és való igaz: ha Milwaukee, Philadelphia és Detroit fekete lakosainak körében a részvételben sikerült volna megtartani az Obama-korszakbeli lelkesedést, akkor ma Hillary Clinton elnök lenne. Csakhogy önmagában ez nem biztos, hogy elég stratégia (az inaktívak többnyire valamiért inaktívak, nem pedig szavazásra készen álló jólinformált, jól meghatározott nézetekkel rendelkező emberek), ráadásul pont a brit választási rendszernél ez csak ahhoz lehet jó, hogy még jobban megnyerjenek úgyis győztes körzeteket. Szóval valamilyen módon a c)-hez is nyúlni kell: a demokraták 2018-as sikeréhez az egykor biztos republikánus elővárosok átfordítása elsősorban a női és magasan képzett lakosoknak köszönhetően elengedhetetlen volt. Nem vagyok annyira képben a brit politikát illetően, hogy tudjam, ennek mi a megfelelője, de biztos vagyok benne, hogy valami hasonlóra szükség lehet - és azt is valószínűnek tartom, hogy ehhez nem a Corbyn-féle irányvonal vezet el. Ez nem azt jelenti, hogy le kell mondani a baloldali javaslatokról, hanem egyfajta nyitottságot igényel: nem lehet csak azokban gondolkodni, akik maximálisan egyetértenek veled, különben ez a demokrácia-dolog nem nagyon fog menni.

[rebeinstockholm]

Folyt köv.

Szóval miután visszajöttem Splitből egész jó idő volt, le is égtem, nagyon vicces, hogy pont itt :D gondoltam már elég barna vagyok és nem árt a nap, hát de, sikerült szépen megégni... voltunk grillezni Zsolt kollégáival, de én is ismerem őket már régebbről, nagyon jót ettünk csak sajnos a kijelölt grill hely árnyékban volt nagy szívfájdalmamra, mert gyönyörű idő volt aznap.

Utána mentem Anyával Szentpétervárra, ami nagyon szuper, hihetetlenül érdekes és tömény 5 nap volt, majd teszek fel képeket mindenképp, mert nagyon szép volt. Mások nem annyira tudták értékelni, de belecsöppentünk az idei szentpétervári nyárba, még az idegenvezető is mondta, hogy nem szokott ilyen szép idő lenni :D 24-6 fok volt, és az 5 nap alatt egy fél nap eső volt csak, akkor azért lehetett érezni, hogy igen, ez a klíma nem lehet túl barátságos, a szél és az eső kombóval. Úgyhogy nagyon szerencsések voltunk, tényleg a szebbik arcát láttuk és nagyon tetszett.

Aztán ami még lényeges történés, hogy felvettek az egyetemre!!! Végül nem a Gender studies mesterre mentem, mert oda kell 30 kredit gender a bachelorrol, ami nekem ugyebár nincs, VISZONT ugyanazon az egyetemen, Linköpingben direkt van 30 kredit alapozó BA Gender studies kurzus, amire fel is vettek. 4 tárgyunk lesz a félévben, kb 4-5 hétig lesz egy tárgy és akkor csak azzal fogunk foglalkozni és a végén lesz a beadandó vagy vizsga mindig, úgyhogy azt hiszem ilyen klasszikus vizsgaidőszakom nem is lesz. Az első hét egy intenzív face-to-face week lesz az egyetemen szeptember első hetében, már nagyon izgulok és az első tárgyhoz már el is küldtek kb 20oldal infot, hogy miről fog szólni, mik a határidők, beadandó stb. Nagyon érdekesen hangzik és nagyon örülök, mert ez tényleg már ősrégi vágyam volt. Aztán ezután majd eldöntöm, hogy megyek-e mesterre, vagy elég ennyi belőle.

Aztán auguszuts első hétvégéjén itt volt Apa a tesóimmal, hát az idővel nagyon megszívtuk, kb sose esik itt, de akkor egész hétvégén ritka szar idő volt.... Szombaton elmentünk mingolfozni, az jó volt, utána pedig császkáltunk a városban, hajóval, villamossal, kicsit körülnéztünk. Vasárnap elmentünk múzeumozni, délután viszont végig szakadt, úgyhogy akkor kicsit untuk magunkat... Hétfőn kisütött a nap, szóval hamar leléptem a melóból és elmentünk a Skanzenbe, meg ide hozzánk közel vízpartra, ami a legjobb választás volt, víz, homok... gyerekek legnagyobb boldogsága :D

Miután elmentek, Zsolt is hazament kicsit nyaralni, úgyhogy megint áthívtam a csajokat egy kis aperol spritz bulira, és előző nap tényleg 25 fok dögmeleg volt, emiatt gondoltam, hogy pont jó lesz a napsütéses lakásban az aperol, de aznapra beborult és esett is, ennek ellenére az aperol maradt és hoztak még egy csomó másik piát is, szóval elég durván fogyasztottunk, jókat dumáltunk és végül bementünk egy helyre (Soap Bar- pipa a bakancslistán!) de kb fél órával zárás előtt értünk oda . értsd: hajnali 3-kor felkapcsolják a villanyt és hazaküldenek :P úgyhogy kicsit tudtunk csak táncolni, de óriási tömeg volt mert amúgy szerintem ez alapból egy bár - étterem, úgyhogy nem igazán táncolásra van kialakítva a belső tér. Mindenesetre nagyon jó volt a hangulat, meg megint egy kis csajos este. Tényleg megszerettem ezt a pár lányt és így, hogy rendszeresebben összejárunk és tartjuk a kapcsolatot (voltunk vacsizni is múltkor) most már ki merem jelenteni, hogy ők az itteni kis squadom :D elvileg megyünk ingyenes Icona Pop koncertre is majd, ami tök jó lenne, mert én őket imádom.

Clau jön majd szeptember elején, meg futjuk a félmaratont 9-én, szóval az a hónap is elég erősen fog kezdeni, főleg, hogy eközben én szellemi tevékenységet fogok folytatni az egyetemi héten...