#Ringat a hajnal

[faszom-azegeszbe]

"Ringat a hajnal, mindenen keresztül szemben a bajjal, este és nappal folyton küzdök az ördöggel haver és az angyallal.."

[rossa0]

Ismét hajnal van és a gondolatok a fejemben megint nem hagynak nyugton..

Nem tudok aludni..

Nem tudok enni..

Nem tudok nem rad gondolni..

Mindenki azzal nyugtat talán így lesz a legjobb..

De kinek jobb?

Nekem nem jobb..

Azt kívánom bárcsak az összes gondolat elhagyná elmémet, nem akarok érezni, nem akarok létezni…

Bárcsak soha sem tudtam volna meg mi az igazi szenvedés, amikor valakit annyira szeretsz bármit megtennel érte és ő elhagy, egyedül hagy..

Lelkem virágos kertje voltál és én a tied, vagy csak hittem..

Minden este félek, és amikor félek mindig rád gondolok, amíg itt voltál nekem és éreztem lelked közelségét ez könnyen ment, biztonságérzetet adott a gondolatod is..

Mióta nem vagy nekem én szintén minden este félek, de a neved, az arcod, a nevetésed, a hangod az édes szavaid gondolata nem hoz már számomra megnyugvást, nem ringat álomba..

Ezek mostmár mind újabb okok arra, hogy féljek..

De ez más fajta félelem, ebből a félelemből nincs megnyugvás, nincs kiút, egyre jobban felek hogy idegenek leszünk közös emlékekkel és az irántam érzett szerelmed elmúlik időről időre majd nem maradok más csak egy keserű emlék a számodra..

A reggeli kávéd akarok lenni, mely édesebb a méznél, hiszen tudom úgy szereted..

[eltortaszilvafa]

HUSZONKILENC ÉV

/ Ortutay Gyulának

Huszonkilenc év! most csütörtökön

volt egy hete, hogy ennyi lettem;

verset szoktam írni én ilyenkor,

már évek óta verssel ünnepeltem

e szörnyü fordulót, de aznap

nem békitett meg semmisem,

nem maradt meg semmisem vigasznak.

Számoltam és motyogtam hajnalig,

ó jaj, utolsó huszas évem,

húszon ím kilenc s utána ó jaj,

utána: harminc. Mozdul év az éven:

a szív ijedt, régóta kínzom,

már évek óta élek így,

vad bozótban, ártatlan Robinzon,

ki békén tett-vett s közben tudta meg,

nem védi semmi és a házat,

melyet jó magasra épitett fel,

ledöntik s harsogó vadászat

kél ellene s az elbukó nap

vérében ázva gyilkos és

hallgatag vadászok hallgatóznak.

Álmatlanul feküdtem, szédülés

hintáztatott, az égből fáradt

fények hulldogáltak hunyt szememre;

eső jött hirtelen, az éj megáradt,

hüvös vize szobámba lomha

lepkéket vert be s reszketeg

csillagot sodort az ablakomra.

Órákat élő lepke szállt le rám

s időtlen éltü csillag nézett:

mennyi az, amennyit eddig éltem?

huszonkilenc év? hófehér enyészet

dédelget, ringat s úgy emel fel,

mint gyönge pelyhet lassu szél,

lassan és borzalmas kényelemmel.

Fölkeltem, kinn a hajnal tétován

járkált a púpos hegygerincen,

ablakomhoz álltam és kinéztem:

előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen?

nem mindegy, mondd? - szóltam magamra,

te nem szereztél semmit itt,

drága holmi még nem ült a kamra

hűsén sosem tenálad, semmi rossz

nem él szivedben, mégis űznek,

rák épülget benned, vagy leszúrnak,

nem mindegy, mondd? vagy tán a máglyatűznek

hiányzik majd a költeményed,

ha többé semmit már nem írsz,

mert mi verssé lenne, füttybe téved?

A lepke meghal s lám az égi fény

az vándorol időkön által,

nagy folyók tünődve egyre folynak,

s deltáiknál iszap zsong fodros háttal,

víz álmodik a sűrü ringó

nád közt s a fényben föllebeg

a nap felé egy rózsaszín flamingó.

1938

[boxispromises]

Ringat a hajnal a hátam mögött mindig a bajjal.

Éjjel és nappal, folyton küzdök az ördöggel és az angyallal.

[faszom-azegeszbe]

"Esz a penész mer' mindenki csak lenéz

Kárt okozni könnyű gyógyítani nehéz

Mire költs? Hogyan tölts

Elég időt a családoddal ha beléd áll a görcs?

Hogy üvölts, hogyha szádba' van a lőcs?

Hogyan legyél bölcs, milyen alakot is ölts?.."