#Orbán az új Kádár

[myfuckingbudapestmovie]

Mindeközben a Start Galéria kirakatában...

[bagdyernoke]

Telex: Amikor magamhoz tértem, éreztem, hogy nagyon nagy baj van a lábaimmal

„Egy ilyen konfliktusban erkölcsi lehetetlenség semlegesnek maradni: a kívülállónak mindenképpen el kell köteleznie magát valamelyik fél mellett. Csábító lehetőség az elkövető oldalára állni, hiszen az elkövető mindössze annyit kér a kívülállótól, hogy ne tegyen semmit. Arra az egyetemes emberi vágyra apellál, hogy a rosszat senki sem akarja meglátni, meghallani vagy kimondani. Ezzel szemben az áldozat arra kéri a kívülállót, hogy ossza meg vele fájdalma terhét. Az áldozat cselekvést, elköteleződést és emlékezést követel.”

Engedelmesnek, hatalomtisztelőnek, kádáristának/orbánistának, szolgának, lakájnak, cselédnek lenni hasonlóan gyáva és kényelmes viselkedés, mely megóv a gondolkodástól és a cselekvési kényszertől.

[tobbpenztazembereknek]

A kommunista nem vész el, csak átalakul

„A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben. De a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem mezítelen életét és a zsákmányt.” Márai Sándornak ezek a sorai maradéktalanul kifejezik, hogy miért fulladt kudarcba Magyarország 1989-es rendszerváltása. Az egykori kommunisták egyik napról a másikra tőkés osztály képét öltötték fel, állami vállalatokat meg úttörőtáborokat vásároltak saját maguktól fillérekért, és csakhamar kapitalistákká vedlettek át, így ők lettek a szabad Magyarország tetemes tőkeelőnnyel induló, új tőkés osztálya. Krassó Györgyön és Csurka Istvánon kívül senki nem mert szólni erről – az egykori kommunisták, újdonsült kapitalisták meg az érdekükben eljáró sajtómunkások az egyiket lehülyézték, a másikat lefasisztázták, és úgy vették, hogy ezzel a probléma el is lett intézve. Nem így lett.

A nemzetivé fejlődni kész ifjú kommunisták által levont másik fontos tanulság az volt, hogy Kádár valójában soha nem értette meg, hogy mennyire jól ráérzett a magyarok lelkére: úgy hitte, sikerének kulcsát a társadalmi mobilitás, a maszekolás meg a szociális juttatások képezik – a magyaroknak azonban elsősorban nem ezekre volt szükségük, hanem a marxizmus-leninizmus színlelésére és kijátszására. A dolgozó nép is tudja, Kádár elvtárs is tudja – de szólni nem ér. Ellenség az, aki a közös színlelést felmondja vagy leleplezi.

Orbán Viktor e tanulságok ismeretében váltott rendszert – nem 1989-ben, hanem 2010-ben: úgy vitte tovább Kádár örökségét, hogy kijavította a hibáit. A magyarok ma egy moszkovita elkötelezettségű feudális autokráciában élnek, amely a mindenható pragmatizmus szellemében nemzeti színeket ölt, ezzel kisajátítja az 1989-es rendszerváltás elcsalása nyomán képződött tetemes erkölcsi tőkét, és a nemzet fogalmát éppúgy a maga hatalmi jelvényévé teszi, mint 2002-ben a kokárdát, ami által uralma alá hajtja azt a fogalmi keretet, amelyben hazafiatlan tevékenysége egyáltalán megnevezhető.

Akik egyénileg a nép gyermekei, azok együttesen egy gyermeki nép, amely gyakorlott színlelő, így készséggel eljátssza Orbánnak a legellentmondásosabb szerepet is: most épp a hitvalló Moszkva-pártiságot, melynek terén negyvenéves tapasztalata van, valamint az árvalányhajas jobboldaliságot, jól tudva, hogy Kádár János kisunokája, Orbán Viktor annak színlelésével is bőven elégedett. Cserébe kiszámíthatóságot és biztonságot kap: az apátia és a hisztéria közt ingadozó politikát, amely nem követel többet tőle néhány nemzetieskedő póznál. Annak megteremtése, ami a nemzeti politika tényleges valóságát képezné – a korszerű államszervezet, a digitalizáció, a versenyképes oktatás, az ellátást biztosítani tud�� egészségügy, a szolidáris társadalom – nincs napirenden, a magyarok pedig el se várják. Tudják, hogy a nemzethez a feudális hagyomány szerint csak a nemesség tagjai tartoznak: a közrendű magyarok egyedül magukra számíthatnak. Orbán Viktor és rendszere nem tisztel se demokráciát, se jogállamot, se népet, se nemzetet, se Istent, se embert, mert a kommunista nem vész el, csak átalakul: az első felvonásban emberarcú szocializmus 1957-től; a második felvonásban reformkommunisták technokráciája 1989-től; a harmadik felvonásban nemzeties államfeudalizmus 2010-től – a közvagyon kisajátítása rendszerváltásokon átívelő állandóságot képez.

@rendszerhasznalati-dij

[tobbpcnztazembereknek]

hát igen, az irodista buzik, na azok nem csinálnak semmit

Dehát ez konkrétan így volt 1990 előtt, nem kádárista uszítás volt, hanem a valóság. Jómagam ilyen uszításra nem is emlékszem már. 1950-es években volt még ilyen, de nem az 1970-es, 1980-as években. A szocializmusban konkrétan ezt tapasztalták a Zemberek, nem a Kádár János ültette bele ezt a fejükbe. Igen közeli rokonaim voltak kénytelenek eltölteni az egész életüket szocialista irodákban, és szívesen meséltek arról, név szerint is említve a semmittevőket, hogy az ott állásban lévők 80%-a egészen kézzel foghatóan konkrétan az égadta világon semmit sem csinált. Mert eleve konkrétan párttitkárok, ilyen olyan pártemberek, nyócosztályos téeszelnökök miegyebek dugdosták be az irodákba a fogykos, semmihez sem, csak a pletykálkodáshoz értő feleségeiket, a semmirekellő gyerekeiket etc. A melósok, akik ugyancsak szép számmal akadtak a közeli ismerőseim között konkrétan ezt tapasztalhatták. És a rendszerváltás ezt a feltevésüket indirekte igazolta is, mert hogy, hogy nem, például a földek privatizálása és a tsz-ek megszűnése után, a téeszek irodai dolgozóinak 80%-a nem talált magának irodai munkát, de azért, mert nem is értett semmihez, nem csak azért, mert teljesen felesleges volt addig is. Már önmagában az, hogy egyszerűen semmire sem kellettek az új gazdálkodóknak (akik közül sokan a fizikai munkások közül kerültek ki amúgy, traktorosok, kombájnosok stb., mert ők értettek ahhoz, amit addig is csináltak) a volt a tsz-irodákban üldögélők 90%-a semmiféle irodában nem kapott munkát, mert senkinek nem volt rájuk szüksége piaci körülmények között, ami talán mutatja kissé, hogy a tsz-irodákban dolgozók 90% teljesen feleslegesen volt állásban addig is, mert nem végzett érdemi munkát. (Hogy mondotta vala ezt a híres reformközgazdász? Kapun belüli munkanélküliség!) Ha nem sikerült az ilyen derék tsz-irodistáknak nyugdíjba menekülniük, akkor kijárkáltak Nyugatra dolgozni betegápolónak vagy segédmunkásnak. A téesz agronómusa, a brigádvezetők konkrétan semmire se jutottak a rendszerváltás után, a leggazdagabb földművesek a volt traktorosokból, kombájnosokból lettek a gyerekkorom szűkebb pátriárkáiban. Meg a vízóraleolvasó gyerekeiből. Mert mondjuk habár a szocialista igazságosság az apjukat távol tartotta a földtől, de az 1945 előtt gazdálkodó és a földjüktől megfosztott nagyszüleik emléke nekik több volt, mint emlék: sors. És hogy, hogy nem, egyetlen volt téeszirodista sincs a sikeres gazdálkodók között. A volt téeszelnökök, akik a gabonatárolókat meg a komplett mezőgazdasági infrastruktúrát talicskázták haza, egy kicsit más eset, mert persze efféle milliárdos azért akad. De ismertem olyan vállalati párttitkárt is (szintén irodista, heló!), aki nyugdíjasként zoknit árult a piacon. Apropó, párttitkár. Az első munkahelyemen, valamikor 1980-as évek második felében, éppen a mi irodánkkal szemben volt a párttitkár elvtárs irodája. Az ajtó egész nap nyitva volt, és a csávókám egész élete azzal telt, hogy ott üldögélt a bőrkanapén, és szívta a szipkás szimfóniáját, és bejárkált hozzá "informálni" a többi olyan irodista, aki soha érdemi munkát nem végzett. Na, ez a párttitkárelvtár árulta később a zoknit a piacon a 90-as évek második felében. De persze, máshol biztosan máshogy volt. Nem voltak teledugdosva az irodák a fogykos elvtársak fogykos rokonaival. Csak arrafelé, amerre én jártam valaha életemben. De persze Orbán ezt is jól eltanulta a kommunistáktól, ezt az uszítás izét, az tényfaktum. Nem köllötött vóna megtanítani rá, az.

"Mi, idősebbek, tudjuk, mindig a tehetséges fiatalok írják Magyarország jövőjét. 15-20 éve még azt gondolták Magyarországon is, hogy a jövőt inkább a diplomás, szellemi foglalkozású emberek határozzák meg, de az elmúlt 15 évben felépítettük a munkaalapú gazdaságot, és mindenki tudja: munka és szakmunka, szakmunka és szakmunkás nélkül nincs jövő." - Orbán Viktor

Tudásalapú társadalom helyett Európa és Kína összeszerelő-üzeme legyünk keleti bérekkel de nyugati árakon, ez az Orbán-modell, heggesztő légy ne informatikus és még büszkén el is mondja.

[fovarosiblog]

Szeptember közepén egy, a Paks II beruházás sorsát meghatározó beszélgetés zajlott le az Innovációs és Technológiai Minisztérium épületében. Palkovics László miniszer itt fogadta az általa felügyelt egyik hatóság, a paksi engedélyezésben fontos szerepet játszó Országos Atomenergia Hivatal vezetőjét. A hivatalnak ekkor már csak két hete maradt arra, hogy döntést hozzon az új atomerőmű felépítéséről szóló engedélykérelemről, amely a kivitelezéssel megbízott orosz fél részletes terveit is tartalmazta. A hatóságot akkor megbízott főigazgatóként irányító Hullán Szabolcs ezen a megbeszélésen közölte Palkoviccsal, hogy ugyan hajlandók megadni az engedélyt, amely megnyitja az utat az új blokkok felépítése előtt, de ezt nem fogják feltétel nélkül megtenni. Hullán azt mondta, hogy az engedélyhez egy hibalistát is csatolnak majd, hogy mi mindent kell kijavítani. Palkovics ezen a megbeszélésen szembesült vele, hogy az engedélykérelemmel szemben komoly minőségi kifogások merültek fel. Ez nemcsak az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) beszámolójából derült ki, hanem a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kifejezetten erről szóló jelentéséből is, amely nem sokkal korábban készült el. Ráadásul az EU is közelről követte a bővítés fejleményeit, a projektet ellenző Ausztria pedig pont az engedélyezéssel kapcsolatban fogalmazott meg újabb kritikákat. Palkovics mindezek miatt nem támogatta az engedély kiadását. Vele szemben teljesen más álláspontot képviselt a beruházást és az engedély kiadását is sürgető Süli János, a paksi bővítésért felelős tárca nélküli miniszter, akinek a felügyelete alá tartozik a kérelmet benyújtó állami tulajdonú vállalat, a Paks II. Zrt. A két miniszter közötti vita végül Palkovics győzelmével zárult. A kormány az ő érvelését elfogadva szeptember végén úgy döntött, a projekt ebben a formában nem kaphat engedélyt. Ennek végrehajtására Orbán Viktor szeptember 29-én kinevezte az OAH élére Palkovics egyik helyettes államtitkárát, az energiaügyi kérdésekkel foglalkozó Kádár Andreát. Másnap már a Kádár vezette OAH döntést is hozott az engedély ügyében. Arra jutottak, hogy a meglévő információk alapján nem tudják elbírálni a kérelmet. Ehhez szerintük további információk kellenek, ezek beszerzésére pedig hiánypótlást kértek Süliéktől. A paksi bővítés történetének eddigi egyik legfontosabb kormányzati döntésének hátterét a Direkt36 interjúk és belső dokumentumok alapján dolgozta fel. Beszéltünk több olyan forrással, akik követték a döntés hátterében zajló vitákat, valamint megismertük a hiánypótlásról szóló végzést is, amelyet a hatóság nem hozott nyilvánosságra. Ebből a dokumentumból az derül ki, hogy az OAH számos komoly hibát talált az engedélykérelemben. Az irat hosszan részletezi, hogy a kérelemből több fontos részlet hiányzik, ráadásul a kérelemben szereplő adatok több esetben sem passzolnak egymással. Az OAH emellett kritizálja az atomerőmű tervezési folyamatát is. Minderről több kérdést is feltettünk az Országos Atomenergia Hivatalnak, az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak, Süli tárcájának és orosz Roszatomnak is. Egyik helyről sem kaptunk választ.

[plumsworld]

A paksi bővítés kapcsán egyre lényegtelenebbnek tűnik, hogy Orbán konkrétan mit szeretne, mert nem rajta múlik.

Több mint nyolc éve, 2014 januárjában találkozott Putyinnal, és hirtelen jött a bejelentés a bővítésről. Orbán egy választás előtt állt, Putyin Krím bekebelezése előtt, mindenki mérlegelheti, kinek volt ez akkor sürgős.

(Akkor rögtön nagy vita volt a Facebook-buborékomban arról, hogy megéri-e ez a projekt, hogyan alakul majd mondjuk a napenergia ára, nem lenne-e érdemesebb a húszas éveket megvárni a döntéssel. A napenergia közben annyira olcsó lett, hogy az akkor elképzelhető legoptimistább jóslat lett a valóság. Ez még akkor is lényeges fejlemény, ha valaki hozzám hasonlóan egyáltalán nem atomellenes klímaváltozás idején.)

Illetve az lett még a valóság, hogy mára egy kapavágás sincs, nemhogy új atomerőmű. Süli János, a bővítésért felelős miniszter konfliktusba került nemrég Palkoviccsal, aki úgy tűnik, hogy a fék szerepét játsza ebben a történetben, és akit nem győztek meg Süli és a Roszatom műszaki anyagai. Így az ő embere, Kádár Andrea került az Országos Atomenergia Hivatal élére, mert benne látták biztosítva, hogy _nem_ adja meg ezen tervekre a bővítési engedélyt.

Tehát még egyszer: tavaly év végén Orbán is fékezni kényszerült ezt a projektet, Szijjártónak kellett végül erről külön tárgyalni.

Hiába mondja most Orbán, hogy megépül Paks 2, elég nehéz elképzelni jelen pillanatban. Ahogyan abból sem lesz semmi, hogy Putyin segít V0-ás vasúti gyűrűt építeni, amiért nemrég a VEKE is külön lelkesedett.

Utazva mondjuk Pkszov és Szentpétervár között, látva az orosz infrastruktúrát, az ottani életszínvonalat, eleve szkeptikus voltam ezekkel az ígéretekkel kapcsolatban. Most pedig kártyavárként omlik össze az orosz gazdaság a háborús kiadások és főként a nyugati szankciók miatt, így még inkább az vagyok.

Összefoglalva kijelenthető, hogy legalább nyolc éve rossz az irány: nemhogy az ellenzék, hanem éppen az Orbán-kormány az, ami kockáztatja az ország hosszú távú energiabiztonságát azzal, hogy nem hallgatott azokra, akik számtalanszor felhívták a figyelmet a geopolitikai kockázatokra.

[libirk]

Méltányosan távozni a közéletből

Ahogy Orbánt elnézem ezeken a képeken, jócskán elkopott, leamortizálódott az elmúlt tizenkét évben. De ezen nem lehet csodálkozni, mert ennyi idő az ország élén, bármekkora talentummal rendelkező vezetőt is elkoptat. Különösen ha az a vezető autoriter hajlamú: senkiben sem bízik, így (majdnem) mindenről egy személyben dönt. Éppen ezért nem véletlen a sok országban csak max. két ciklust tölthet ki egy személy.

Méltányosan távozni a közéletből, ez nem sikerült se Ferenc Józsefnek, se Horthynak, sem pedig Kádárnak!

Ferenc József: Mindent jól meggondoltam, mindent jól megfontoltam, és a Monarchiának annyi lett, meg egy bambi.

Horthy Miklós: ahogyan öregedett, már nem tudta a jelen eseményeit feldolgozni. Don kanyar, a béna kiugrási kísérlet, az oroszokhoz képtelen volt átállni (pedig még a finnek is átálltak), és Erdély egy részét is visszakaptuk volna.

Kádár a forradalom leverése utáni húsz évben konszolidálta az országot, (éppen mint Bethlen István harminc évvel korábban). Aztán elment mellette is az idő, de ő görcsösen kapaszkodott a hatalomba, emlékszünk az utolsó pártkongresszusi, zavaros, kínos beszédére.

Ha Orbán is megvárja, amíg teljesen leépül, az nem jó Magyarországnak. Nem lehet mindenben győzni, a mérhetetlen választási költekezés, a gyorsan emelkedő infláció közepette, az erkölcsi nihilizmus, az elmúlt tizenkét év alatt a keleti diktatúrákhoz való dörgölőzés-előnytelen üzletek velük, új, friss erőért kiáltanak. A régi, indulatos ellenség-kereséssel nem lehet megoldani a ma problémáit!

[tobbpenztazembereknek]

Ne kezdjük árnyalni! Az lehet, hogy az általad említettekre úgy tekintenek, mint a bolsevik örökség testi-lelki-szellemi örököseire, miközben Orbán Viktor az új Kádár János. Így már érted, folkszbundoskám?

Ui.

Miközben arról se feledkezzünk meg, hogy CI-GÁNY-HIT-LER! Hiszen megírta Hócipő is, igazán tudhatnád.

via fb

[myfuckingbudapestmovie]

Start Gallery Budapest presents Marko Rodics: Portraits of Politicians ...

Marko Rodics’ Exhibition "Politikus portrék" at Start Galéria, Budapest: A Subversive Take on Hungarian Political Icons

Budapest’s Start Galéria has become the stage for a bold and thought-provoking exhibition by artist Marko Rodics titled Politikus portrék ("Portraits of Politicians"). Running from November 7 through November 23, this series of artworks invites viewers into a reflection on Hungary’s complex political history, with a special emphasis on the figure of János Kádár, a defining figure in 20th-century Hungarian politics. By blending irony with a contemporary lens, Rodics’ portraits have sparked a unique dialogue about past and present, provoking comparisons between Kádár and Viktor Orbán—a parallel that resonates deeply with Hungarians today.

The Central Figure: János Kádár

Almost all of Rodics’ works in this exhibition feature Kádár, who was the General Secretary of the Hungarian Socialist Workers' Party from 1956 to 1988. Known for his "goulash communism," Kádár’s reign was marked by an attempt to balance Soviet influence with economic liberalization, which made life relatively bearable for Hungarians under socialism. He is remembered as a complex, often contradictory figure who represented a softer side of Eastern Bloc authoritarianism, yet his era also suppressed dissent and maintained the rigid structure of a one-party state.

In the current climate, Kádár’s legacy has taken on new significance. Viktor Orbán, Hungary's Prime Minister since 2010, is often described as Kádár’s political successor—a notion Rodics cleverly critiques in Politikus portrék. The phrase “Orbán a Kádár János” (Orbán is Kádár János) has gained traction in Hungarian political discourse, suggesting that Orbán’s consolidation of power mirrors Kádár’s authoritarian style, albeit in a nationalist-conservative guise.

Artistic Technique and Symbolism

Rodics approaches Kádár’s image with an ironic twist, contrasting the somber portraiture style traditionally associated with political leaders with unexpected, almost whimsical elements. One piece from the exhibition, featured on the exhibition’s promotional poster, shows a black-and-white photograph of Kádár embellished with red tassels hanging over his eyes, symbolizing a playful, albeit unsettling, blinding. This artistic choice could suggest that Kádár (and by extension, the Hungarian political tradition he symbolizes) is both revered and willfully "blind" to the consequences of his policies—a possible metaphor for the political myopia that Rodics sees repeating today.

The red tassels might also invoke communist iconography while mocking it. Red was the color of the communist era, but here, rather than evoking reverence or fear, it evokes curiosity and humor. Rodics seems to be pointing to the way Hungarians today reinterpret, and sometimes trivialize, the symbols of their past—seeing them as neither wholly positive nor negative but as tools for reflection.

From Kádár to Orbán: A Political Reflection

Hungary’s current leader, Viktor Orbán, has centralized power to an extent not seen since Kádár’s era, dominating the media, judicial system, and public institutions. His critics argue that his rule mirrors the authoritarian stability Kádár once offered, albeit in the service of a right-wing, nationalist agenda. The notion that “Orbán is Kádár János” taps into the public’s sense that history is cyclical, that the suppression of dissent and the emphasis on stability at the cost of individual freedoms are themes Hungary has never fully escaped.

Through Rodics’ work, this historical parallel is visualized and brought into a contemporary, sometimes humorous, light. Rather than idolizing Kádár or demonizing Orbán, Rodics holds both figures up as symbols of a broader, often problematic trend in Hungarian governance: the preference for strong, paternalistic leadership that protects “national interests” but stifles political diversity. This narrative resonates especially with younger generations, who see in Orbán’s Hungary a modern version of the “soft dictatorship” under Kádár.

Audience Reception and Impact

Rodics’ Politikus portrék has been met with a mix of amusement, nostalgia, and reflection. For some, it serves as a reminder of the ideological fluidity of Hungary’s political landscape, where former communists became nationalists, and historical revisionism is used to support new political agendas. For others, the exhibition provokes a more personal response, as it challenges them to think critically about the legacy of Kádár and how it has shaped, or failed to shape, the Hungary of today.

Ultimately, Rodics’ work in Politikus portrék serves as both a critique and a celebration of Hungary’s political iconography. By juxtaposing humor with critique, reverence with irony, Rodics forces viewers to engage with Hungary’s political past and present in a way that is both accessible and profound. In doing so, he has created not only a portrait gallery but a mirror, reflecting Hungary’s ongoing struggle to define its identity amid the unresolved contradictions of its history.

[hanselbeck]

Buborékországban választást tartottak

A nyakánál fogva falhoz nyomta és szárazon megcsinálta a Fidesz az ellenzéket a 2022-es választáson. Megrészegült győzelmi beszédében Orbán Viktor még odasúgta, hogy annyiszor megcsinálom veletek, amennyiszer csak akarom, majd beletörölte szerszámát a háborúval küzdő ukrán elnökbe is. Eljön végre az ellenzék önreflexiója vagy a Kádár-rendszer 2.0 lépett ki a béta fázisból?

Nem láttuk jönni

Akkorát nyert a zsinórban negyedik kétharmados ciklusára készülő Fidesz, hogy még önmagát is meglepte. Még a saját elemzőik szerint is csak egy egyszerű többség volt a legtöbb, amit reálisan elvártak és maga Orbán is pedzegette az elmúlt hónapokban a kétharmad elúszását, sőt akár a vereséget is.

Jó oka volt erre, mivel az ellenzéki előválasztás nagy lökést adott az összefogás népszerűségének. Eleinte.

Ezt a felhajtóerőt aztán Márki-Zay Péter (MZP) krónikus kialvatlansága, későn kezdődő kampány és a régi ellenzéki reflexek elkezdték lassan erodálni, de egészen az orosz-ukrán háború kitöréséig ténylegesen ott volt a levegőben az esély. A kétharmadot pedig senki nem látta jönni még a Fideszben sem. Senki! Ezt akkor sem érdemes elfelejteni, ha most a hisztérikus jajgatásban már mindenki okos utólag.

Az orosz-ukrán háború kitörése két vállra fektette az ellenzék pozícióját, de ennek a számlájára inkább a kétharmadot lehet írni, mert legjobb napjaiban sem állt biztos győzelemre. Túl szűkre mérte a matekot az ellenzék mikor a vidéket magára hagyta és úgy kalkulált, hogy csak a városokkal is meg lehet ezt nyerni. Döntő stratégiai hiba volt.

Nincs átjárás a buborékok között

Az egy dolog, hogy a Fidesz számára nem prioritás az új szavazók meggyőzése, nincs is rá oka, most már negyedszer nyeri a választásokat kétharmaddal. Biztos a többsége és amíg az ellenzék jól láthatóan képtelen utánpótláshoz jutni, addig nem is szorul rá sem a konszolidációra, sem pedig újabb rétegek megszólítására.

Az ellenzéknek viszont luxus ezt művelnie és ha megelégszik azzal, hogy a népi-urbánus vitában betagozódik a körúton belülre és agymosottnak meg krumpliszavazónak bélyegzi a főleg vidéken élő Fidesz szavazókat, akkor azzal a megfeneklést kockáztatja és tovább erősíti a buborékokat.

Mindkét nagy politikai tábor sokat tett a kommunikációs hidak felégetéséért, amivel az ellenzék most látványosan nem tud mit kezdeni. A valóban létező állami propaganda hangzavara felmenti őket az önreflexió alól és könnyű kibúvót ad.

Az ellenzéknek jól láthatóan nem volt terve arra, hogy a városokon kívül élőket is megszólítsa. A közmédia és a tágabb értelemben vett sajtószabadság helyzetére hivatkozva elengedték a falusi réteg kezét, akik az újkori feudalizmusban egzisztenciálisan függenek a rendszer hűbérurainak számító helyi vállalkozóktól és hozzájuk bekötött polgármesterektől.

Fel is épült az a sarkított kép az ellenzéki köztudatban, hogy a magyar vidéket a repedt vályogviskóikban tengődő, internetes hírforrásoktól izoláltan élő hírzombi buckalakók népesítik be, akiknek az agyát az MTVA mossa 24 órában. Ez nem a lehetséges megoldások feltárása, hanem dehumanizálásba oltott felelősséghárítás.

Más a körút és más a falu problémája

A jogállamiság, sajtószabadság, korrupció és a demokrácia absztrakcióiról való elmélkedésre nem mindenkinek van igénye vagy kapacitása még a városokban sem, de az biztos, hogy a falusi életet nem ezek mozgatják.

Ráadásul ezek komplex, nehezen érthető fogalmak nem ritkán még a magasan iskolázott (jellemzően városokban élő vagy oda beköltöző) rétegek számára is, közben durcásan elvárjuk, hogy Pista bácsi fenje meg a kiegyenesített kaszát dühében, mikor híre megy az egyetemi modellváltásnak.

Elnézve az Egységben Magyarországért hatpárti közös programját, az alábbi fejezetcímekre érdemes egy pillantást vetni:

Jogállam újrateremtése

Befektetés a jövőbe

Egészséges társadalom

Szolidáris és gondoskodó társadalom

Közös haza

Fenntartható Magyarország

Gazdaság az emberért

A mindennapok biztonsága

Európai Magyarország

Látod ebben azt, hogy valaki a disznók etetése után a gumicsizmát lerúgva majd hümmögve beleolvas? Ebben a jobb és baloldali elemeket is egyesítő, átfogó programban egyetlen kurva kibaszott fejezetet sem sikerült dedikáltan a falunak vagy a vidéknek szentelni, egyértelműen utalva fejezetcímében is arra, hogy sziasztok, itt vagyunk, hallunk titeket és legalább ezt a pár pontot olvassátok el, ha a többit nem is.

Ennek a nem létező fejezetnek a tartalmát lehetett volna nagyon egyszerű, az ő életükre átfogalmazott üzenetekké redukálva folytatni a "vidéki kampányt", akár postaláda útján terjesztve azokat. Szórólap és postaládázás volt, beszálltak ebbe még az otthon nyomtatók is, csak az üzenet nem az életkörülmények javítása, hanem Szijjártó jachtozása volt, mintha ennek a jelentősége ebben a közegben kézzelfogható lenne.

A városias értelmiség persze gőgösen, önnön kiműveltségét lobogtatva érvel azzal, hogy a programban leírtak a falusiak életét is jobbá teszik, csak el kéne olvasni a megfoghatatlan absztrakciókkal, politikai és gazdasági terminusokkal teletűzdelt szöveget. A közbeszerzési törvények reformja és a klímasemlegességi célok között el-el lehet csípni olyanokat, hogy "rendőrt minden faluba"

Hűbazdmeg! Nice!

Szerintem sincs jól az, hogy ennyi nem elvárható a lakosság egy igen jelentős hányadától, az pedig még szörnyűbb, hogy létező probléma emellett a funkcionális analfabétizmus is (ami nem falusi sajátosság, ne essünk tévedésbe), de el lehet dönteni, hogy kell-e az ő szavazatuk, akkor viszont megfoghatóvá, megélhetővé, hétköznapi életükre lefordíthatóvá kell tenni, mit jelent például az autonóm önkormányzatiság elve.

Az ellenzék pedig el is döntötte akarja-e őket: Inkább nem, mint igen, elég csak a városokra célozni, mert a matek azt mondja, hogy ha szűken is, de behozható rajtuk a győzelem, feladva ezzel a biztonsági puffereket.

Orbán Viktor ezzel szemben nem fukarkodik a népi bölcsességnek álcázott metaforák durrogtatásával, hogy az is értse, akit az ellenzék magára hagy.

Kommunikációs rugalmatlanság

Amit az ellenzék képtelen megtanulni Orbán Viktortól, hogy ő nem ragaszkodik mereven egy-egy üzenethez. Ha nem megy, ha elinflálódott, akkor kukába dobja és elővesz egy újat. Ez persze egy populista politikusnak kisujjból megy még 180 fokos váltásokkal is.

Nagyon nagy hiba azonban a rugalmasság és a populizmus közé egyenlőségjelet tenni. Az ellenzéknek csupán annyi dolga lenne, hogy az elvi politizálás megtartásával az egyes üzenetek hangerején módosít annak függvényében, hogy földrajzilag hol kampányol és kihez szeretne szólni.

Egy politikával, közélettel foglalkozó értelmiségi számára az előre megrágott, lecsupaszított üzenetek aligha kielégítők, de ők azok, akiket kevésbé kell félteni: Ők a nagyinterjúk, panelbeszélgetések, vitaestek célközönsége, őket ott kell elérni.

Ráadásul fűteni meg vállalkozást üzemeltetni ők is szeretnek: Talán őket is érdekli, hogy az EU leginkább oroszokra utalt gázellátásával mit kezdene az ellenzék, miközben nyugaton (könnyebb pozícióból) a gázembargót lebegtetik. Ezt MZP saját bevallása szerint sem érintette egy szóval sem. Nem volt rá válasz.

Jött a háború és behozott rengeteg új kérdést, ami az embereket foglalkoztatni kezdte és állami propaganda ellenszél ide vagy oda, ezekre nem volt válasza az ellenzéknek, mert teljesen lefagytak a feladattól. Ennek eredményeként a megnyert körzetekben is visszaesett az ellenzék népszerűsége. Ide már kevés az O1G még annak is, akit amúgy elér az ellenzék a független és/vagy pártsajtón meg a Facebookon keresztül.

Visszaesés a városokban is: Gyurcsány!

Az ellenzék eldobott magától 850 ezer szavazót és erre nehéz azt mondani, hogy csak a falusiak teszik ki ezt a számot. A legnagyobb veszteséget egyértelműen a 2018-as választás második legnagyobb pártja, a Jobbik szenvedte el, mely harmadára esett vissza.

A szavazóik gyomra már azt is nehezen viselte, hogy elkezdtek a szélsőjobb felől a jobbközép irányába behúzódni, de az végképp elintézte őket, hogy mindezt Gyurcsány kezét fogva kísérelték meg. Aki ezen meglepődik az vagy hülye, vagy fingja sincs 2006-ról. Nem csak ismert ős-jobbikos politikusok igazoltak át a Mi Hazánkba, hanem vitték magukkal a szavazókat is, amivel ők lettek az ellenzéktől legnagyobb számban elszívó erő.

Éppen ezért értelmetlen a Kutyapárton leverni a balhét csak azért, mert ők nem jutottak be, ők nem az ellenzéktől vesznek el szavazatokat, de a Mi Hazánk attól a párttól tömegeket vonzott át magához, mely ennek az összefogásnak 2018-ban még a legerősebbje, legnépesebbje volt.

A Mi Hazánk még a városokban is rendszerint a kutyákhoz képest kétszer annyi szavazazatot szippantott fel, komolyan rontva az ellenzéki jelölt esélyeit, ráadásul ennek az ő relációjukban semmi értelme: Csak azért, mert bejutottak még nem lesznek igazi ellenzéke a Fidesznek, csak az a frakció, mely hangosabban buzizik a hátsó padsorból.

Lehet azt mondani, hogy az anti-Gyurcsány propaganda teljesen együgyű, de működik, mert vannak benne igazságok. Ezt az ellenzéki összefogás feltétlen híveinek buborékvilágában csípőből tagadással szokás fogadni, miközben a Gyurcsányt kritizálók azonnal fideszes propagandaterjesztőnek vannak bélyegezve a kritikákkal való érdemi foglalkozás nélkül.

Meg lehetne tanulni végre 12 év után: Aki Gyurcsánnyal összefog, mindig rábaszik. Keményen.

A 2018-ban még éppenhogy bejutott DK mára leuralta az ellenzéket (értsd: zsarolási pozícióban van), van egy fegyelmezett saját tábora, de ebből nincs ki-be járkálás. Ugyan fegyelmezetten leszavaztak oda, ahova Feri kérte, de a többi párt inkább szavazókat veszített 2018-hoz képest (kivétel a Momentum, de ők már az előválasztáson is páros lábbal szálltak neki a DK-nak és legelsőként álltak MZP mögé).

El kell gondolkozni azon, hogy a DK az összellenzék számára hoz vagy inkább visz. Gyurcsány hatalmi kényszertől szenvedve önmagától nem áll félre, pedig sok választásra gyakorolt már kontraproduktív hatást. Tőle kár várni, hogy nőjön fel végre és az ország érdekében menjen nyugdíjba.

Visszaesés a városokban: Háború

Minden stratégiai hiba ellenére azért az egyesült ellenzék kapott egy olyan nehezítő körülményt, amiből reálisan nézve nem volt kiút ennyire rövid idő alatt. Itt nagyon fontos lenne szétszálazni több hatást is, ami végül a Fidesz felé billentette a mérleget:

Egy háború a környező országok választásaira hatalmas bizonytalansági hatással bír.

A háborúk alatt az állampolgárok első reakciója a stabilitás megőrzésének igénye, akár más elvek (pl: demokrácia, kormányváltás) feladása mellett is.

Egy erősnek látszó vezető mindig jobban jön ki egy ilyen helyzetből, mint akinek folyamatosan magyarázkodnia kell az elszólásai miatt.

Orbán ügyesen kerülte ki a táborában lévő megosztottságot: Az oroszokkal szimpatizáló és az orosz agressziótól rettegő réteg is ki lett elégítve a "mi kimaradunk ebből az egészből" kommunikációval.

A háborús szorongás hatására elkezdünk kegyes hazugságokban szándékosan hinni, aki hangosabban kiabálja a békét, előnybe kerül.

Orbán népszerűsége a háború első napjaiban alaposan megingott az oroszokhoz fűződő barátsága miatt, de ezt gyorsan át tudta keretezni. A semleges, maradjunk ki az egészből álláspontot sulykolva egyszerre tudta megtartani azokat, akik az oroszoknak drukkolnak és visszacsatornázni azokat, akik félnek tőlük, de a baráti viszonyban valamilyen biztonsági garanciát látnak.

Az ellenzék ott hibázott, hogy Orbánt elvi alapon kezdte támadni. Ez semmit sem ér akkor, ha valaki az életét félti az orosz rakétáktól, Orbánt pedig élő pajzsnak tekinti még akkor is, ha már hajlott arra, hogy idén nem szavaz rá.

Pragmatikus oldalról nézve viszont Orbán nem garancia, ráadásul a vasfüggöny újbóli leereszkedése közben egyre nehezebb lesz mindkét blokkal jó viszonyt ápolni és inkább a két szék közül a padlóra esés kockázatát növeli. Eközben Orbán megszavaz mindent, amit az EU és a NATO tesz most, így a pávatánc inkább választási játszma volt.

Miközben MZP büszke arra, hogy Orbán demagóg állításai alól rendszeresen kihúzza a szőnyeget a viszontbuzizással (ami egy nonszensz), itt most tényleg lett volna rá lehetőség, hogy rámutasson a kétarcúságra és ennek veszélyeire. De alacsony volt a hangerő és a kölcsönösen épített buborékvilág logikája azt a keveset sem engedte át "odaátra".

Esély sincs a konszolidációra

Bár azt hetek óta sejteni lehetett, hogy a kormányváltás esélye a háború hatására elúszott, azért az újabb kétharmad megakadályozása elsődleges fontosságú lett volna. A Fidesz kormányon maradva is elveszítette volna a lehetőségét annak, hogy fékek nélkül kormányozzon.

Ez egy konszolidációs kényszert nyomott volna a Fideszre, hogy itt az idő visszavenni az arcból és el kell kezdenie meghallgatni azokat is, akik nem rá szavaztak. Ez úszott most el, pedig az előttünk álló, emberöltő óta nem látott válságban elemi szükség lett volna rá.

Ehelyett kaptunk egy hatalmi mámorban úszó Orbán Viktort, aki ünnepi beszédében legyőzött ellenfélként emlegette annak az Ukrajnának a miniszterelnökét, ahol ugyanazon a napon fedezték fel tömeggyilkosságok bizonyítékait. Ízléstelen és vérfagyasztó volt.

Nem így viselkedik egy államférfi és most meg is kapta a visszajelzést: Nem is kell.

[munchausenparokaja]

Az ember, aki közel negyven éve írt, ma úgy néz három betűre, mint Anyám rám

Miskolc, Tiszai pályaudvar, épp egy hajléktalant követtem a tekintetemmel, a váróban járt fel s alá, a négy sarokban álló oszlopok mindegyikéhez szisztematikusan dörgölte oda a hátát, mint valami medve a korhadt fához, az első után a második, majd a harmadik, a negyedik, majd elölről kezdve ismét az első oszlop, hipnotikus látvány volt, de Spiró a HVG-ből inkább.

"Demokráciának nálunk a diktatúrák közti átmenetet nevezik." Kőbéka az új szatirikus regénye, a Kádár-korban szerinte ebben-abban jobban álltunk, ma semmiben, legfeljebb a lopásban, fenn.

Egyszer csak mellém ül valaki, nem ápolt, nem is mocskos, amolyan Tarnalelesz külterület, csak néz, nem engem, nagyon nem is lenne mit, tán azt, hogy folyik le az arcom, az elmúlt két napban összesen nem aludtam nyolc órát, meló, suli, meló, de érezhetően leszarja, hogy nézek ki, már leszarja az embereket, meg azt, ki hogyan néz ki, azt is, hogyan néznek mások rá.

Csak a lap érdekli, utoljára Anya nézett így, még élt és emlékszem, ereje már nem volt, de nagyon meg akart lepni az utolsó együtt töltött születésnapomra. Ő nézett így akkor, amikor az ajándékot csomagoltam ki.

"Megváltozott" - mormolta maga elé az öreg.

"Ismerjük egymást?" - kérdeztem.

"Nem maga, a lap."

38 éve még írt valamelyik első számba fiatal közgazdászként, a privatizáció és egy rossz házasság azonban erősebb voltak nála, évtizedek óta hajléktalan, most épp a Miskolc melletti Mexikóvölgyben, minden héten elsétál egy bizonyos kioszk mellett és megnézi, bűvöli a három betűt.

"Kertészt imádtam kirakaton keresztül is" - görbül a száj lefelé.

Odaadtam neki az idei 49. számot, a címlapon Horthy lovon, Kádár Zsiguliban, Orbán kisvasúton, mindannyian körhintán.

[nemzetinet]

Ha Paks bővítése megvalósult volna, Magyarországnak nem lenne adósságállománya!

Reális zöldek a baloldalról: a hajlékonyság nemcsak bizonyos testek tulajdonsága, hanem bizonyos emberi jellemeké is.

Ha Paks bővítésének munkálatai megkezdődtek volna, mint ahogyan az VII. ötéves tervben szerepelt, Magyarországnak nem lenne adósságállománya! A Magyar Villamos Művek Tröszt tervkoncepciója, 1985. december hóban a VII. ötéves tervidőszakra 200 példányban készült el, szolgálati használatra. A 32. számú példányt a reális zöldek a házi könyvtárukban őrzik.

A TRÖSZT javaslata szerint, 1987. évtől kezdődően a II. ütem építését (PAKS bővítését) meg kell kezdeni.

Harminc év után beigazolódott, a második Orbán kormány a TRÖSZT javaslata szerint jár el, és ez meghatározó a Magyarország jövője szempontjából, a reális zöldek a választópolgárok figyelmébe ajánlják.

A szociknak Illés Zoltán, 2002- választások előtt Paks kiváltását gázturbinák építésével javasolta, négy évvel később Illés Zoltán, Fodor Gábor és Béki Gabriella, Paks kiváltására 1700 MW-os szélkerékpark javaslattal állt elő.

A javaslattal szemben az Országgyűlés plenáris ülésén egyetlen kormányoldali képviselő, kormánytag nem apellált, nem mondta a szemébe a félnótás Illésnek és Fodor Gábor, Béky Gabriella politikusoknak, hogy ostobaságot javasolnak.

A reális zöldek szerint, aki azt a kérdést teszi fel – Jávor Benedek (Együtt –PM), hogy szüksége van-e Magyarországnak új atomerőműre, végeredményben azt kérdezi, hogy szüksége van-e a Kárpát medencében élő népeknek Magyarországra.

A reális zöldek emlékeztetnek, hogy PAKS I. ütem beruházásban Magyarország beszállítási részesedése 70 % volt. Az egykori beszállító hazai cégek közül – a Paksi Atomerőműn túlmenően – már egy sem létezik abban a formában, mint létezett.

Kormányzati feladatként jelentkezik a hazai cégek felkészítése a PAKS bővítésére. A 70 %-ban benne volt a csehszlovákok reaktortartály szállítására kifizetett összeg.

A csehszlovák reaktor tartályszállítás lehetőséget ad/adott a meglévő négy blokk élettartamának a meghosszabbítására. A meglévő technológia minden eleme kicserélhető, kivéve a reaktortartály!

A reális zöldek szerint a 2015. évi választások legnagyobb tétje, hogy Magyarország életébe visszatér-e szakértelem szerepe és tisztelete, amely a Kádár rendszerben létezett.

Ha Paks bővítése megvalósult volna, Magyarországnak nem lenne adósságállománya! a Nemzeti.net-en jelent meg,

[iwannapushthebutton]

Teljesen szubjektív zenei lista a 2010-es évekből - hazai

Többnyire magamnak, hogy el ne felejtsem, de lehet titeket is érdekel. Olyan zenekarok vannak benne, akik 2010-2019 között alakultak, még mindig léteznek, vagy tevékenységük véleményem szerinti jelentősebb részét ebben a évtizedben fejtették ki - és én sokat hallgattam őket. (Ja és fontos: nem vagyok zenei újságíró, ha rosszul írtam valamit, akkor bocs.)

5. Óriás - Tűz, víz, repülő 

Az évtized közepén egy elég hosszú kapcsolatból lábaltam ki és hirtelen ott álltam, hogy mi a franc is lesz velem? mit fogok csinálni? ki vagyok én stb. Ennek a hirtelen egyedüllétnek a traumáját remekül segített feldolgozni ez a lemez. Nagyon sokat hallgattam. Szerencsére öt éve nem kellett felraknom - ha csak egy taktust is meghallok róla, akkor felidéződik minden, de már nem tudok hozzá igazán viszonyulni. Hatalmas dalszövegek és dalok vannak ezen. Na jó egyet a mai napig le tudok róla nyomni, amikor jól érzem magam. 

4. Piresian Beach 

2015 előtt durrant be újra igazán a magyar underground - és én ezt be is szoptam rendesen, és egyáltalán nem bántam meg: a Piréz Partok elég sokszor elkísért mindenhova és hallgattam a susmorgását buszon, metrón, villamoson. Számomra is meglepő, hogy mennyiszer jutott csak úgy az eszembe, teljesen váratlanul, de végül mindig megtaláltam az okát. Az évtized egyik legjobb híre volt, hogy felkerült a katalógus Spotify-ra. Köszi mindenért @falsestuff​ és folytasd még lécci!

3. Szabó Benedek és a Galaxisok: A legszebb éveink 

A lemez, ami tudatosította bennem, hogy mások is kicsit olyanok, mint én, hogy egyáltalán nem vagyok lemaradva semmiről és tökre minden oké. Mármint nem oké - de mégis. Akkora életérzés ez a lemez! Ezt sem tudom azóta felrakni, mert azt hiszem megtanultam belőle mindent, amit lehet. Az újabb Galaxis dolgokat is bírom, de egyelőre még egyik sem tudott olyan erővel hatni, mint ez akkor. 

2. NORMS: Orbán népe 

Ez volt az a lemez, amikor rájöttem, hogy a generációmnak tényleg van hangja - és hallatni is tudja ha kell. Kelet-európai frusztráció a javából. De okosan. Nincs egy pillanata sem, amikor ne éreznéd, hogy ezért te is le tudnál keverni egy pofont bárkinek. Aki a Kádár-kor végén, vagy a 90-es évek elején született, pontosan tudja, hogy mi a faszról kiabálnak ezek a srácok. (Amúgy a gitárosuknak van egy másik projektje a berosszulás, az pedig kurva jó aktuál társadalomkritikai brutálcore, csak mondom.) (A linkelt videón az első négy szám az övék.) 

1. Isten Háta Mögött: Hazugságok harminc körül 

Most mondhatnám, hogy nomen est omen, hiszen ebben az évtizedben töltöttem be a harmincat - de igazából mindig is evidens volt, hogy ez a lemez lesz az első helyen. Mindig is nagyon nagy fanja voltam a zenekarnak, de ez a lemez magasan kiemelkedik az életművükből. Eredetileg csak egy kis teaser kiadvány volt, hogy ilyen hangzású lesz az új nagylemez, de azt már sosem hallhattuk, hiszen miután ezt kiadták feloszlottak. Egyedi visszament az Óriásba és szólókarriert kezdett,  Pálinkás elkezdett pop-ot gyártani nem is szarul, és csak azért nem a Tej egyik lemeze van itt, mert ehhez több emlékem kötődik (,de hallgassatok Tejet is, mert kurva jó az is!). A Hazugságok már nem metál, de nem is pop, hanem annak az a sajátos keveréke, amit a kritikusok biztosan nem, de én aréna-rock-nak hívok. A lemeznek van súlya, de közben rendkívül érzelmes, a szövegek elég szimbolikusak, de végre már annyira érthetők, hogy mindenki tudjon hozzá kötődni. Pálinkás itt van a zenekarban töltött szövegírói csúcsán (még az is megbocsátható neki, hogy: ébred/pedig én alig eszem élesztőt!). Ez a lemez, aminek az utolsó számát még anno a Zöldpardon hallgattam esőben, amikor először játszották, és már akkor felállt a szőr a nyakamon tőle, a végső verzió pedig csak még jobb lesz, ez volt az a lemez, aminek amikor az első számában azt éneklik, hogy “valahogy helyre áll a rend”, indiában sírni kezdtem, és nagyon tudtam, hogy valami nagyon nem oké sem velem, sem a körülöttem lévő emberekkel, a Kérész c. szám volt, amit elgondolkoztatott először a halandóságomról, és hogy kezdjem el az elfogadni és élvezni az életet, a “Medúza” pedig, hogy mit is ér a társadalom és milyen is. Én minden alkalommal találok valami újat ezen a lemezen. Nyilván nem mindenkinek jön be, de érdemes vele próbálkozni. (bandcamp) 

+1 az évtized zenei projektje: Balaton Method

Nagyon örültem, hogy annak a része lehettem. De ez egy túl személyes sztori és talán máskorra is való. 

[liberal-fasiszta]

Meghalt Kádár, éljen Csermanek

Sokáig élt az emberek fejében, mint a szocialista legendárium legszervesebb része, Kádár János puritán, földhözragadt életmódja. A Nép szent szemében a Mózesi vezető megmaradt, mint a nép egyszerű gyermeke. Ezt a szerepet Kádár (Apánk) János szépen is hozta, már-már Oscar-díjat érdemlően. Azonban amikor a nép vigyázó szemeit nem épp a gulyáskommunizmus óriásán pihentette kicsit előtérbe kerülhetett Csermanek János is, a luxussal, fényűzéssel és kiváltságokkal. Ma már pontosan tudjuk, hogy az a puritán élet messze se volt annyira puritán, mint amennyire azt szerették volna hinni és elhitetni. Orbán Viktort sokszor hasonlítják (ami egyre inkább kezd kísérteties lenni) a nagy elődhöz, hatalomtechnikai és egyéb más eszközök felhasználása terén. Azonban a történelmi leckét nem sikerült teljesen átvenni és bemagolni. Kádár messze tartotta a kíváncsi és kívülálló szemeket a tényleges fényűzésétől és a tényleges énjétől. Igaz, ami igaz, Orbánnak is sikerült a krisztusi szegénység látszatát sokáig megőriznie, hisz emlékszünk az „én nem vagyok és sose voltam vagyonos ember” ódába illő felkiáltásra. Vagy a vagyonnyilatkozatban csak egyszerűen, szerényen, a hivalkodás bármiféle látszatát mellőző „a törvény szerint meghatározott” leírással meghatározott, szinte már eposzi jelzőként hozzáégetve a miniszterelnök fizetéséhez. Hát nem szép ez az új(régi) világ? Hát sajnos nem. Mert az a fránya homokszem csak belekerült abba a lassan 10 éve egyhuzamban őrlő, gigászi NER gépezetbe. És tényleg csak homokszem, vagy csepp a tengerben, egy kis, apró, szinte már elhanyagolható méretű és mértékű repülő. Amivel a miniszterelnök utazott. Hát itt van el esve a szegény kutya, no meg szegény Kádár János. Itt törik meg a puritánság díszlete. Orbán Viktor elkövetett egy hibát, amit nem szokott, végre!, harsogta szinte egy emberként az ellenzék megannyi szereplője. Itt egy új koporsószög. Hitték, hittük sokan –na jó az igazság szerint csak reméltük-, ami majd elindítja a lelkünk mauzóleumában fekvő Kádár bebalzsamozott testének elfoszlását. De ez nem így lett. A végvári kapitány és csapata annyira kitolta az ingerküszöböt és annyira fel(vagy talán inkább le)vitte a lécet, hogy ez sem volt képes a közvélemény makacsságának falát áttörni. Orbán ezzel akarva, akaratlanul megpróbálhatta a közvéleményt, hogy meddig mehet el. A közvélemény reagált, és kiállt mellette. A következő kérdés vetülhet fel bennünk: nem okozhatja pont ez, a realitástól és a valóságtól való, az eddiginél is nagyobb elrugaszkodás a NER vesztét? Hiszen, ha a határ a saját egónk és hatalomvágyunk akkor könnyedén válhatunk Ikarusszá, és onnan a magasból nem a zuhanás a fájdalmas, hanem a földet érés.

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Lengyel László: Utolsó kör

New Post has been published on https://zarojel.hu/lengyel-laszlo-utolso-kor/

Lengyel László: Utolsó kör

[vc_row][vc_column][vc_column_text]A Fidesz felfalta saját gyermekeit. Vagy másként, Orbán Viktor eltüntette a Fidesz és kormányzása előző szereplőit. A vezetői bizalom sokadik körénél tartunk. Ha megnézzük a Fidesz kongresszusának képeit, nem az a fontos, hogy kik vannak rajtuk – senkik -, hanem hogy kik hiányoznak. Az egyetlen biztos, örök pont Orbán Viktor, a többiek fogyóeszközök.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1sYXlvdXQlM0QlMjJpbi1hcnRpY2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI4OTYwMzIxNDkxJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][vc_separator style=”shadow”][vc_widget_sidebar title=”…” sidebar_id=”gridlove_sidebar_1″][vc_separator style=”shadow”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”151790″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1511633360876background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][vc_column_text]

Zombi politikusok

Az ős-Fideszből a mindenki vérével táplálkozó, pirospozsgás Orbán mellett már csak két élő-halott, zombi-politikus maradt: Kövér László és Áder János. E kettőt minden nap megalázza a tehetetlenség és a befolyásnélküliség. Valaha egyenrangú, autonóm személyiségek voltak, mára eltérő szolgálatokat teljesítő árnyak: az egyiknek az a feladata, hogy madárijesztő legyen, a másiknak az, hogy a Nagy Némát játssza. A többiek, ahogy ők is, mindannyian víg és szabad, gondolkodó és vakmerő fiúkként indultak, nagy ígéretként, hogy sárban és szarban, pénzben és hatalomban megfürdött, megromlott emberekként végezzék. Valószínűleg jobban jártak azok, akik korábban kiestek, mint Fodor Gábor és emberei, vagy Urbán László és Rockenbauer Zoltán. Nem váltak bohóccá, mint Deutsch Tamás és Kósa Lajos, vagy kiégett emberré, mint Szájer József és Németh Zsolt. És 2014 óta a leghívebb barát és a Fidesz-oligarchia megalapítója, Simicska Lajos is szitokszó. Végül, csendben kivonult Pokorni Zoltán. Velük és bennük az értékelvű, a valamiben hívő Fidesz-közösség, a maradék belső demokrácia tűnt el, igaz, Orbánnal együtt mindent megtettek az eltüntetéséért. Ezek az emberek, tegyenek bárhogy, pontosan tudják, hogy nem azért indultak neki 1988-89-ben, hogy kirabolják, vagy hagyják kirabolni az országot, hogy Nyugatról Keletre, Európából Ázsiába fordítsák, hogy mozgalmuk szabad és egyenrangú közösségét a vezér és szolgái udvarává változtassák. Kísérteties, ahogy megtalálták Rákosi Mátyásukat, s váltak Farkas Mihályává, Gerő Ernőjévé, Révai Józsefévé. Felszámolták saját mozgalmukat, eszméiket, végül maradék magukat.

De ugyanígy hiányzik ma már a felvételekről a 98-as kormány,

Chikán Attila, Hámori József, Járai Zsigmond, Jeszenszky Géza, Martonyi János, Mellár Tamás, Prőhle Gergely, Stumpf István és általában az az értelmiségi és szakértői kör, akiket polgári Magyarországként emlegettek. Nincs már Tölgyessy Péter vagy Sólyom László, hogy a jogállam szabályaira figyelmeztessenek. Az Orbán-rendszer nemcsak a szociálliberális, hanem a konzervatív elitet is öreg, idejétmúlt, használhatatlan és fölösleges elitnek tekinti, akiknek tudására, tapasztalatára egyáltalán nem tart igényt. Amit a szociálliberálisok büntetésből, a konzervatívok jutalmul kapják: kívül tágasabb, ez nem a ti országotok!

És hol vannak ma már a 2010-ben megemeltek,

Navracsics Tiborok, Fellegi Tamások és Gál András Leventék, az új-régi oligarchák, Spéder Zoltánok, Lantos Csabák, Csák Jánosok? Spéder Zoltán ügye után van oka félnie valamennyi régi-új és új-régi oligarchának Csányi Sándortól Hernádi Zsoltig, Andy Vajnától Habony Árpádig. Ahogy növekszik a központosított államhatalom a helyi hatalom kárára, vele növekszik a királyi uradalom az oligarcha magánbirtokok terhére. Ha nincs korlátja a politikai központi hatalomnak, miért lenne a gazdasági hatalomnak? Ez persze a higgs-i „rendszer-bizonytalansághoz” (regime uncertainty) vezet: a tulajdonos elveszti hitét, hogy tulajdonát a kormányzat, a rendszer tiszteletben tartja. Ahogy ő szerezte bennfentesen, erőszakkal a rendszer révén, most tőle vehetik és veszik el ugyancsak a rendszer eszközeivel.

Korábban feltételeztem, hogy az öregedő és gyengülő miniszterelnökre veszedelmesen fölsandít két lehetséges utódjának ármánya.

Ahogy a lelassuló Sztálin halálára Berija és Malenkov várakozott türelmetlenül, úgy várakozott Orbán Viktoréra Rogán Antal és Lázár János. S ahogy egymást gyűlölve, egymásra fenekedve harcoltak, úgy látszott egyre kiszámíthatatlanabbnak a rendszer jövője. Tévedtem. Sztálin elvtárs még éppen elég éber és erős, hogy kitekerje Berija és Malenkov nyakát, hogy a hatalom és a maga közeléből eltávolítson minden lehetséges utódot. Rogán és Lázár politikai halottak. Orbán Viktor körül kizárólag némethszilárdok és kubatovgáborok, politikai névtelenek vannak. Az út, amely Kövér Lászlótól Rogán Antalon át Németh Szilárdig, Áder Jánostól Lázár Jánoson át Kubatov Gáborig visz, jól ábrázolja a rendszer és a rendszer urának természetét. A királyi uradalmon már csak két család, az Orbán és a Matolcsy családok osztoznak – a diszkrét Mészáros, Balog és más jól megválasztott neveken.

Homo kadaricus

Az Orbán-rendszer legnagyobb eredménye, hogy megszülte és fölnevelte a homo orbanicust, az orbáni embert, aki újra szüli a rendszert. Ha a Kádár-rendszer tartósságának és biztonságának záloga az 1960-as évektől fölnövekvő kádári ember, akire jobban támaszkodhatott a rendszer, mint saját intézményeire, az Orbán-rendszeré az orbáni ember, a homo orbanicus. Az orbáni intézmények, a Fidesz párt, a kormány, az erőszakszervezetek, a média, miként a szabályrendszerek vagy a politikai szereplők nem szilárdak és nem tartósak, ellenben mind a kikényszerített vagy önkéntesen követett társadalmi szokások, habitusok, viselkedésmódok, mind a tudat határain vagy azon túl bolyongó névtelen emóciók nagyon is erős falakkal, kerítésekkel épülnek. Vlagyimir Putyinnak egyszerre létezik hihetetlenül erős és jól koordinált titkosszolgálati-katonai-politikai intézményrendszere, brutálisan alkalmazott szabályrendszere, és az évszázados cári hagyományra, a homo sovieticus viselkedésmódjára építő putyini embere.

A kádári embert saját 1956-os tapasztalata és a rendszer megtorló gépezetének tanítása arra vezette, hogy nincs lázadás, nincs ellenzékieskedés, de van tárgyalás és alkudozás. A közpolitikát át kell engednie a hatalmasoknak, ugyanakkor valamennyi társadalmi és gazdasági engedményt, szabad teret ki kell használnia maga és családja számára. A homo kadaricus, akit a rendszer kisembernek nevezett, fokozatosan leszokott a félelemről: ha békén hagyod a hatalmat, a hatalom is békén hagy téged. Fokozatosan magáévá tette a rendszert, ahogy a rendszer magáévá tette őt. Hitte, akarta – ez az ő, a mi rendszerünk. A rendszer hitte és akarta – ezek az ő emberei.

A nép Kádárja. Kádár népe.

Nincs ideológia, nincsenek elvek, csak érdekek, hasznok és hátrányok vannak. Nincs közösségi szolidaritás és együttműködés, de van személyes családi és baráti felelősség: csak magadra és szűkebb környezetedre számíthatsz. Légy pragmatikus, gyakorlatias, amit elértél, magadnak és nem a rendszernek köszönheted. Ugyanakkor potyautasként hozzászoktatta magát, hogy minden lehetséges állami juttatást szerezzen meg: nekem, nekünk ez jár. A homo kadaricus életszínvonal-nacionalista, forint-nacionalista volt, aki úgy gondolta, hogy az a magyar, aki úgy él, fogyaszt, viselkedik, ahogy ő, országára és nemzetére annyiban volt büszke, hogy ő maga és környezete jobban élt, mint bárki a szocialista táborban. Kádár János nem vezet, hanem bölcsen nem csinál semmit. Nincs vezér, nincs kormányzó. Nem lobog a zászló, nem könnyes a himnusz, nincs Trianon, hanem van magyar szalámi, világútlevél és szabad ordítozás a kocsmában.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1sYXlvdXQlM0QlMjJpbi1hcnRpY2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0OTAyMDEyMjA2JTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Homo orbanicus

Az orbáni embert saját 2006 őszi, 2007 tavaszi megrémítő tapasztalatai, az orbáni ellenzéki viselkedés, majd a 2010 utáni Orbán-kormányok rendszer- és emberromboló és építő munkája alakítja.

Orbán Viktor immár egy évtizedet fektetett be abba, hogy ne csak új és más rendszert/államot építsen, hanem az új ember kovácsa is legyen. Valljuk meg, kivételes társadalmi érzékenységre és ügyességre vall, ahogy Orbán Viktor képes volt összekapcsolni egymással a Horthy-kor tekintélyelvű intézményeinek nacionalista tradícióit a Kádár-kor embereinek szociálprotekcionista hagyományaival. Miközben elővette és leporolta – istenem: „trianonosította” – a 30-as évek intézményi és szabályozási technikáit, s Pintér Sándor néha Keresztes-Fischer Ferenc örökös belügyminiszterként ébred, ő pedig a Várban Horthy Miklósként; egy másik, 52 négyzetméteres, lakótelepi lakás beépített szekrényéből kiakasztotta a homo kadaricus apától örökölt csíkos inget, a pocak alá csüngő nadrágot és Bözsi nénit a naftalinból a sárga csekkjével.

A homo orbanicus védelemre szorul.

Elveszettnek és becsapottnak érzi magát. Sérelmei vannak. Üldözik. Senki, soha nem hallgatta meg. Igazságtételre vágyik. Mindenekelőtt biztonságot akar, amit homo kadaricus szüleitől és nagyszüleitől a rendszerváltás vett el. Akkor vált minden bizonytalanná, attól fogva igazságtalan és tisztességtelen mindenki, aki fönt van. A régi, a hamis alkukat kötő, húsz éven át uralkodó elit csapott be minket. Legyen vége a piszkos alkuknak! A politikusönzésnek. Mi kisemberek tehetetlenek vagyunk velük szemben, de szerencsére megjött az újak és mások csapata. A homo orbanicus átadja a hatalomnak, ami a hatalomé. Csakhogy nem ám a régi és gyűlölt hatalmasoknak, hanem a mieinknek. Ők nem politikusok, hanem közülünk valók.

A homo orbanicus mássága, hogy nem kerüli, hanem keresi a konfliktust, nem tartózkodik az erőtől és az erőszaktól, hanem valamennyi viszonyában az erőt mérlegeli. A világ erősekre és gyengékre, életrevalókra és tehetetlenekre, hatalomhoz tartozókra és hatalom nélküliekre oszlik. Az erőseknek minden, a gyengéknek semmi se jár. A valahová, a hozzánk tartozás, a mieink bizalma minden, tudás, képesség, tapasztalat semmi, ha nem tartozol közénk. A homo orbanicus tudja, hogy az intézmények és szabályok hatalma nem számít, csak a személyes hatalom.

A Kádár-rendszerben közélet és magánélet között sövény húzódott.

A homo kadaricus a családját és önmagát szerette. Az Orbán-rendszerben a közélet behatolt a magánéletbe. A homo orbanicus Orbánt szereti, és pontosan tudja, hogy kit kell gyűlölnie. A kádári kisembernek soha nem jutott eszébe, hogy összevesszen a feleségével Kádár miatt, hogy kitagadja a fiát, mert egy politikailag nem-szeretem lánynak udvarol. Az Orbán-rendszernek mára nemcsak a homo orbanicust, de ellenfeleit is sikerült megfertőznie: a politika családi és baráti szeretetek és gyűlöletek tárgya. A közösségi viselkedésben meghatározóvá vált a valós vagy hazudott származás, múlt, viselkedésmód. Kiderült, hogy Orbánnak sikerült nemcsak az érzelmek felső, már ismert és szavakba, képekbe foglalt rétegét – szeretet és gyűlölet, öröm és bánat – megszállnia, hanem a második, mélyebben fekvő, névtelen, a senkiföldjén lakozó érzelmeket is, amelyek rejtve maradtak nemcsak a nyilvánosság, de még maguk az érintettek előtt is. Micsoda barbár nyerseséggel jelennek meg dühök, jajjok, sérelmek sosem látott ismeretlenekkel szemben, és milyen hajthatatlan érzéketlenség mutatkozik kézzelfogható tények ellenében! Ha a homo kadaricus csak a saját szemének hitt, a homo orbanicus csak Orbán Viktorénak. Szüli a rendszert és a rendszer szüli őt. És aki lát, az megy.

Lengyel László[/vc_column_text][vc_separator style=”shadow”][vc_cta h2=”Támogasson minket – segítse a munkánkat” h4=”Zárójel – A szókimondó, hiteles, színes, naprakész oldal. Hiszünk a sok kicsi sokra megy elvben, így minden apró adomány is előrébb visz minket az utunkon.” txt_align=”center” color=”mulled-wine” add_button=”bottom” btn_title=”Támogatom!” btn_color=”danger” btn_align=”center” btn_i_icon_fontawesome=”fa fa-heart” btn_button_block=”true” btn_add_icon=”true” btn_link=”url:https%3A%2F%2Fwww.paypal.com%2Fdonate%2F%3Ftoken%3DfLmJnZVo9BGWS12ZOnLuDn3EgmW8q3mvag9QH1IFypCWbJPxlcbigaXcOV8omH5Cs1vHa0%26country.x%3DGB%26locale.x%3DGB%20_blank|||”]

További részletekért kattintson ide, vagy azonnali támogatáshoz a “Támogatom!” gombra.

[/vc_cta][vc_separator style=”shadow”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG9yZWxheGVkJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjc4NjkzOTM4ODQlMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjAlMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[telaviv-delhi]

Vannak még ötletek emléktáblázásra:

Orbán viktor itt tette sorsfordító felfedezését, miszerint jobban megéri lopni, mint nem, már csak anyagi szempontból is.

Orbán Viktorba itt költözött bele Kádár János szelleme meg a rezsicsökkentés ötlete

Orbán viktor itt ivott először kömůvesdesodort xanaxra. Tetszett neki nagyon.

Orbán Viktor itt érte az a korszakalkotó felismerés, hogy a magyarok jobban szeretik a feudalizmust, mint a demokráciát

Orbán Viktor itt döbbent rá 12 jófajta fūtyūlös barack elfogyasztása után, hogy a pálinka alapvető élelmiszer

Orbán Viktor itt fedezte fel a trón és oltár szövetségének anyagilag is kifizetödő lényegét.

OV itt mondta ki először: Adj a papoknak a zsákmányból és ők megáldják a lopást.

Orbán viktor itt tette programja rèszévé, hogy az ember színe fehér. Vagy minimum kreol.

Orbán viktor itt jött rá, hogy minek demokráciát építeni demokraták nélkūl.

Orbán viktor itt írta a jegyzetfūzetébe : "kaparj, disznó, magadnak kaparsz"

Orbán Viktor itt próbált először a vizen járni. Azóta sem jött össze neki.

Orbán Viktor egyszer bepálinkázva tojt itt egy 24 karátos aranytojást. Bele a nadrágjába, persze.

Orbán Viktor itt mondta Putyinnak módfelett idegesen, hogy Simicskának a plutoniumos novicsok is kevés lenne. A megoldást azóta is keresik.

Orbán viktor diákkorában itt talált egy százforintost. Felemelte, megpuszilta és azt mondta: egytrillió jöjjön még belöled hozzám, te édes!

Orbán Viktor itt tette a logikai zsenialitását közszemlére barátai körében: Brūsszel az új Moszkva, a régi meg a barátunk.

Orbán Viktor itt talált egy pénztárcát. Azóta is megvan neki.

Orbán Viktor

ezen a helyen

gombolta ki

Soros György

sliccét

néhány dollárért

1987

tavaszán

Viktor Orbán at this place unbuttoned György Soros's pants for a few dollars in the spring of 1987