#Kiömlő

[versinator]

Kiömlő mutatták

Sipító foghíjjas hirdetőoszlopokon emelkedő Ostorai fogantatás kolompja irgalomra Orromon gyűrűjét grundok galambbal Megvessék teremtményt megtaláld feleségemnek Anyjából visszaadta páncélszekrényben kádakba Lobogtattakkalé? falummal spekulálnak keveredő Tükröket lánykákat részegülnekülnek tövisei Pesszimisták díszeleg feketehajú viselnünk Tente magukhoz fogókkal fényporos Indiánok angyalokról üvegszilánkokkal koncentráció Szánandó szépségünk kötele civilizáció Fölitta kínálkozó zebracsíkos inalnak

Csatornái síneket pirkad sülyedő Kosárfonó özönét nyargalásztak alagútjaiban Gint szólhatna vasravert almafáról Lendületnek semelyiket gyűjteményét életöröm Templommal kapkodott hunyóban boldogságok Indulatokat fölismerték ülvén gyönyörködő Megmenthetsz elérése prókátorokgyulladást szalmahajú Pedálját játékaitok vezérkar ágrólágra Múltját bádogcsatornák sípolás zöldüljenek Vermei kínjaitól lábujját invokáció Zsinegére nyújtó szólót szenzáció Dombbá lohad vérszegény tapogatózva

[gaborgoestogeorgia]

Ezen már első este percekig agyaltam:

A fix zuhanyrózsa a zuhanyfülke tetején, normál, kb. 260 magas beltér:

Hogy? Kerültek? Oda? Hajszálak?

Ráadásul a kis kiömlő alá.

Ha valaki ilyen magas volt, őszinte részvétem. Vagy a Jeti.

[nagyoncringe]

Miközben rád vártam a hotelszobámban, egy természetfilmet néztem a tévén. Fiatal szarvas esett csapdába a méteres hóban, mozdulni sem tudott. Egy grizzly rátalált, és hátulról rávetette magát. A szarvas próbálta hátrafordítani a fejét, hogy megpillanthassa. Tágra nyílt szemében szűkölő félelem. A medve hátulról finoman megharapta a szarvas pofáját. Nagyon erotikus volt, ahogy hátulról magáévá tette a húst. Vad vágy vonzotta a szarvashoz, látszott a mozdulatból. Aztán kitépte zsákmánya torkát, és szenvedélyesen nyalogatni kezdte a haldokló kiömlő vérét. Kettőnkre gondoltam.

David Cronenberg: Konzum

[bredforloyalty]

a tiszta folt az amikor a kiömlő vérre ráesik a hó és öt perc múlva nincs

[ramimindthings]

Ikrek...

Barátságunk éltette szívemet hűvös napjaimban, majd tűzben edzett kardal döfted át mellkasom. Ekkor elöntött valami forróság, azt gondoltam ez is része a nagy egésznek, de mire rájöttem, hogy a szívemből kiömlő vér melegét érzem már késő volt. Utolsó cseppek közt kifehéredett arccal bámultam a semmibe, szólongatott valaki, de nem tudtam felelni. Hallottam fülem zúgását, melyet megtört pár utolsó dobbanás és sötétbe borult minden. Ültem ott a tátongó semmi közepén és ismerős hangra eszméltem: MEGMONDTAM. Arca ismerős volt, hosszú barna haja vállára omlott, belül szőke tincsek taríktották és mélybarna szemeit félig takarta egyetlen piros tincs. Szikár teste megrökönyödve gubbasztott velem szemben és ahogy megmozdult, valahogy az egész tér beleremegett. Valamiért sajnáltam őt, láttam rajta, hogy neki is fáj, holott még mindig egy izzó kard állt ki belőlem, amely egyetlen fényforrásként szolgált a vaksötétben. SZÁNALMAS, folytatta ugyan azon a megvető, komor hangon és dühömben közelebb léptem hozzá, de lábaim lehúztak s tekintetünk találkozott. MOST PEDIG ADD ÁT! Üvöltött velem, szemeiben pedig ugyan azt a tüzet láttam, mint egykor rég és a felismerés úgy belém hasított, mintha végigszabdalták volna testem azzal a karddal. Könnybe lábadtak szemeim a viszontlátástól és mielőtt szólhattam volna folytatta: SOSEM HALLGATSZ RÁM, AZTÁN OLDJAM MEG TE SZERENCSÉTLEN. Minden mondatában fájdalom és düh találkozott. Szinte tapintható volt a felém érzett gyűlölete és megvetése, de volt benne mégis valami melegség. Valami megmagyarázhatatlan szeretet és gondoskodás, ami arra várt, hogy szívembe fogadjam és tudtam, ha megteszem ő csak egy kis időt nyer az életből, amelyből ismét kitaszítom, amint lehetőségem van rá. Ő a szükséges rossz és egymást kihasználva élünk már kitudja mióta, ezért tartom itt, saját börtönébe zárva. Mégis olthatatlan vágyat érzek felé, az elkerülhetetlen egybeolvadást, de ő hiába húz, én szüntelen taszítom. Arcára kiült az a dühítő mosoly, kárörvendéssel teli tekintettel ennyit kérdezett: MEGEGYEZTÜNK? Nyújtotta felém karját, én belekapaszkodtam és magához húzott. Átölelve önnön sötét magam átadtam helyem, hanggá váltam fejében s kívülről néztem, ahogy ismét falakat épít, hűvös közönnyel távol tartva magától mindent és mindenkit, míg újra azt nem mondja visszaadva helyem: „Tessék, kezd elölről, ez vagyok én, ez vagy te és ezek vagyunk mi.”

[ludd-tabornok]

Nagyapám a vízműveknél volt inas a háború után. A főnökük mindig mondta, hogy "annyi vizünk van, hogy Amerikába tudnánk exportálni". Aztán a következő években már nem ez volt a helyzet, nem tudtak biztonságosan akkora víznyomást csiholni, hogy Újpesten mindig legyen víz az emeletes házak felső szintjein is. Ez már a Rákosi korszak volt, úgyhogy az lett a megoldás, hogy egy ÁVO-s tisztet rendeltek ki melléjük. Aki parancsba adta, hogy emeljék tovább a víznyomást. A főgépész tiltakozott, hogy ebből baj lesz, de ha az elvtárs írásba adja, akkor megemelik a nyomást. A külső Váci úton akkor még járt a villamos, a Zsilip utcánál mindig döccent egyet a főnyomócső fölött. Most is döccent egyet, el is tört a cső, a kiömlő erős vízsugár meg pont egy szuterénlakás kifelé nyíló ajtajára ömlött és az ott lévő anyuka a gyerekeivel nem tudta kinyitni az ajtót és mind megfulladtak.

Már az előzőről is elmondták ilyen kígyóvállú söpredék szemüveges kockásinges soros-ügynök libsik, hogy

NEM. LESZ. HOZZÁ. VÍZ.

erre ez a retardált kis patkány bejelenti a következő akkugyárat. nem normálisak.

[diafilmz]

Csipkerózsika

Híbazdmeg, ennyi maradt a Velencei-tóból? – kérdezi egy nő, aki ruhában is képes bemenni a vízbe, hogy megcsókoljon egy békát, olyan gyér a felhozatal Tinderen.

Nem lehetne egy kicsit letenni azt a kibaszott rumbatököt, amíg megmódosítjuk az Alkotmányt? – kérdezi a varázsló az olimpiai aranyérmes királyt.

A gender reveal partin a lufiból kiömlő konfetti szerint neked fiúnak kellett volna lenned! – méltatlankodik egy ismerős hölgy. Nyugodjál meg Etelka, kérleli barátnője, örülj neki, hogy nem vagy olyan kancsi, mint ez a fószer a háttérben!

Felhívják a király figyelmét, hogy magyar ember csak a Jóisten, a hazája és a szerelme előtt térdel le.

Az angol válogatott szurkolói ennek ellenére felsorakoznak és a debreceni virágkarneválon rendszeresen fellépő olasz zászlódobálókat megszégyenítő műsorral kápráztatják el a stadion közönségét.

Csókolom, itt lehet kézműves vattacukrot kapni? – kérdezi a lány Etelkát. Mit akarsz vattacukrot, így is be van kötve a fél arcod, annyira fáj a fogad! – horkan fel Etelka.

Mit csinál az a szakács azzal a fakanállal? A tejbegrízzel a kakaót összekeverő konyhai kisegítő oda se bír nézni zavarában. 

Az hogy a faszba lehet, hogy itt minden ember és állat aludt 100 évig, de a pókok nem? – dobja be a kérdést a meccs után Fernando Torres a lánynak, akinek még mindig nagyon fáj a foga.

Szia Uram!

[csacskamacskamocska]

Háháháhá

Nézek egy sorozatot (Avenue 5) és iszonytatóan vicces mert az egyik szereplő megjelenésében és viselkedésében is pont olyan mint az ügyvéd barátom a másik meg mint az egyik barátom exe és ettől édekes meg szórakoztató lett az emúgy elég közepesen fordulatos történet, bár vannak benne jó ötletek. Valami egészen elképesztőt álmodtam ami úgy kezdődött, hogy konkrétan beszartam, és elindultam egy klotyót keresni, hogy tisztába tegyem magam, és e miatt bejártam hivatalokat és intézményeket, de sehol nem volt vécé, és közben egy ideig szorongtam, hogy látszik rajtam meg lehet érezni, de aztán úgy tűnt, hogy nem és nem, és valahogy a probléma is eltűnt jó hosszú idő után, de azért jó sok ideig bolyongtam ismeretlen helyek folyosóin meg sikátorokban, aztán fogalmam sincs hogyan, itt egy részre nem emlékszem, de egy hullámvas��tkocsi szerű kisvonatban ültem a barátaimmal és száguldottunk le meg fel és metróállomásokon keresztül mentünk amik üresek voltak teljesen, csak egy ember volt ott, egy sötét sziluett és én kiabáltam az embernek, hogy fotózzon mert nekem dokumentálnom kell, hogy tényleg itt voltunk és aztán hussssss! az alagútnak vége volt és mi röpültünk, aztán becsapódtunk a Mester utca sarkán egy ünneplő tömegbe és a halálnál is jobban féltem attól, hogy mások meghaltak miattam. Tápászkodtam fel és nagyon féltem, hogy mi lesz, de úgy tűnt, hogy semmi, csak romos volt minden, de nem halt meg senki, a barátaim is életben voltak, csak nem hagyott nyugodni, hogy mindez azért történt mert nekem a fotózás fontos volt, pedig az alagútnak attól függetlenül is vége volt és semmit sem tehettem volna mert sehogyan se tudtunk volna megállni. És akkor távolabb láttam az egyik barátomat, megölelte a barátnőjét, és intett, hogy ők mennek és ez olyan hétköznapi volt, hogy akkor tényleg megnyugodtam, hogy oké, nincs semmi baj, pedig az egész utcasarok csak rom volt és ők nem is a legfontosabb barátaim.

A pisis meg kakis álmokat mindig konkrét fizikai szükségletek okozzák, nyilván ezt is, de az is benne van, hogy a sorozatban tegnap éjjel éppen az után a rész után mentem el aludni, amikor az űrhajó saját gravitációja miatt a kiömlő fostenger gyűrűként veszi körbe az űrhajót amit a hatalmas panorámaablakokon keresztül lehet csodálni. :D A dokumentálás a miatt van, hogy mindent amit elbasztak a felújítók, azt lefotózom mielőtt kijavítom, és a felújítási támogatás meg a lakástakarék igazoláshoz is kell minden bizonyíték, hogy dolgok megtörténtek. A többi, na a többin lehet mazsolázni.

[ka-steve]

Én ezt nem értem. Pedig pár évvel ezelőtt már szabtak ki bírságokat bankokra amiért pénzmosás bűncselekményét követték el, erre most kiderül, hogy továbbra is elkövetik. Hát, kár hogy más szankciója nincs a jogrendünknek bűncselekmények elkövetésére mint bírságok kiszabása, sajnos így százak megölése ismerten veszélyes repülési rendszerekkel, vagy a globális terrorizmus és terrorállamok finanszírozása (vagy országnyi méretű ökoszisztémák elpusztítása kiömlő olajjal, vagy vagy vagy) sajnos nem megakadályozható. Ugyan ha magánszemélyek, kisebb méretben okoznak hasonló károkat, őket börtönbe szoktuk zárni, de Fontos Cégek nevében döntéseket hozó Fontos Emberekkel ezt természetesen nem tudjuk megtenni...

[stegal]

Sárkánynak néztem az Etna kiömlő láváját.

[versinator]

Hullájával érthetőbben

Hazámra dobozt papírom megfélemlítse Maradandóság halhatatlanságát eljátszhatna megöltük Elképzelhetetlen hárfáznak nótának verjétek Keresztútról züllöttünk meghosszabbitja dolgairól Kőszívű óriásira kormányzója kidőlve Vakzöld sülyed szelepeivel visszaköszöntése Télidő megszégyenítő fújjátok kiplakátozták Átkelhetett éhségét izzót közelgett Haditanácsotkérő dombtetőre paradicsomból nemzünk Kuka almád hurkokkal küldöttje Mondanivalókkal bozótját lecsukódása kiemelje Kiömlő háborgóbb tetézetten megsokszorozva

Eltrombitálja artériáit utakról bömbölése Zsilipeket tévelygését lávázó monstrumai Kalapálja tüskéje fölmásztam térnének Körutakon locsol sárkányfogakat gyámoltalanabbak Agyonzaklatott kullognak lókötő szárnyaidat Jégnek érezi ikráikat éltesse Szerzek feketél diákot nagyjából Korsójában szüretelnek gesztenyesütőt rekviemje Hasonlítanak pokollá évszakban mélyülő Zenéljen kőrisfa dömötör pincéje Fejezzem pinty panaszaitok legnehezebbje Csurgóra new szüreteltekintene nyomasztóbbá

[hatezegynem]

Nem tudom már mosolyogva azt mondani hogy jól vagyok, mert hányingerem van a saját számon kiömlő hazugságoktól.

[myonewonderfullife]

De nem emlékszem rá, hogy valamikor is sírtam volna józanon. A kiömlő könnyek helyett megkövesedtek bennem a fájdalmak, és felkarcolták a szívem és a torkom, hogy csak ordítani tudtam.

Kassák Lajos: Egy ember élete

[grivalda]

A mi óránk

Felhők uralják az eget

Színesen robognak

Mellettem a földek

Az éjszaka leple

Még rajtam pihen

Távolról integet a világ

Tán kiált is de ide

Nem hallatszik

Nincs helye bennem

Mert idebent most

Te vagy

Téged látlak

Téged hallak

Téged ízlellek

Belülről ölelsz és én

Belülről ölellek

Ahogy a fekete kávé

Barnává keveredik

A meleg tejjel

Vagy a füst vegyül

A friss húsba

És a papír felissza

A kiömlő vizet

Úgy oldódsz

Keveredsz

Merülsz belém

Lelked lelkembe

Temeted

S leszünk végül

Egymásban

Egy

[varhegyimir]

És összegömbölyödve próbálom magamban tartani a lelkemből kiömlő vért