#Keresnének

[versinator]

Keresnének kürtjele

Barlangjaiban ringatózva felizzó egyszínűvé Báránykákat magokkal küzdnek elefánttól Futárok gerince bajukban ködfalait Parttól alaptermészetemetőőrre sárgafekete roncsait Garibaldi szédülés szegényei békítő Aranykárászoknak fesd bitófa alkatrészesévé Elerednek áttörve bakához lejönnek Vasárnapjainkról legszigorúbb müvészettelekittalak roskadozik Megizenem gyermekkoromból terhei kovácsról Fuvarozó elkiáltja formáid balfékgyerekeikért Segíthetsz tapintok irigykedtünk orchestert Gyümölcsfákat messzehangzón rémiszti szárnyaikkal

Roppanunk megcsodált élőknek jegyeivé Nyugdíjba szőrüket oldódj láthatna Szemétdombokon sutban eldobálják vásárán Gyalázatosabb nyelvéről illatoktól szüleinktől Mellükkel hallgassuk izzóbb szeretnie Virulását riasztja testetekbe feketekávé Patetikus hivalkodás hátuljú tenyerei Faluból járásuk polgárlányok tömbökben Fénysugarakban megleli sandít érintsék Akolban csodálhatodikára fizetésüketeknek felsírt Csaljak fürtökkel angyalföld dolgainkért Elsuhansz bajszával karikatúra vitorláz

[perfectsadpain]

Ha a toxikus mellé a szótárba illusztrációt keresnének, az biztos hogy egy családi kép lenne..rólunk. Idejét sem tudom mikor tettem utoljára valamit magamért. Csakis magamért. Mert másokat boldoggá tenni az életem. Megfelelni, hogy kapjak pár szeretet morzsát. Nálunk, meg kell dolgozni a szeretetért. Keményen. És ha már boncasztalon kínálod magad..az sem elég. Az hogy ez esetben ki az áldozat nos.. nem tudom. Azt hiszem ez generációkon átívelő elbaszottság. Az életemben az irányítás legkisebb morzsáját sem tudom megízlelni. Fel akarom adni. Elfogadni, hogy holnap már nem leszek.

[zoeeozzoeeoz]

Most @csacskamacskamocska egyik posztja nagyon előhozta belőlem, az egyik nagyon régi meggyőződésemet. Ő nem erről írt, nem ezt akarta mondani, nem ez volt érzése amit "papírra vetett", de belőlem előhozta ezt a vissza-vissza térő érzést.

Nagyon sokszor úgy érzem, hogy én nem létezem. Pontosabban , sokak számára természetes hogy vagyok, hogy megcsinálok dolgokat, de fel sem tünne, ha én nem lennék, még keresni is csak azért kezdenének el, mert feltűnt nekik, hogy valamit nem csináltam meg, és hogy mikor fogom megcsinálni. Én, mint ember, mint akármi, nem hiányoznék. Önmagamért nem keresnének soha senki. Nem biztos hogy jól tudom megfogalmazni, de igyekszem.

Sok féle képen tudunk szeretni, és kimutatni azt, hogy valakit szeretünk, és fontos nekünk. Mindenkinek már az igénye. Én pl nem hiszek a szavaknak. A szavak hazugok! Jöhetnek őszintén, szívből, de már a következő percben is meghazúttólhatjuk egy tettünkkel. Vagy másnap. Vagy fél év múlva. Vagy 4 év múlva. Nálam nem játszik az sem, hogy apróbb, és kevésbé apróbb ajándékokkal lepnek meg. Vagy csoki és virág. Nálam nem pálya. Ezekkel úgy érzem, megvesznek. Megveszik az érzéseimet. Beléd rúgtam? Nesze itt egy csokor virág meg csoki. Bocs. Kevés? Nesze itt egy aranynyaklánc ilyen -olyan kővel. Bocs. Nálam ez inkább ellenkezőjére fordúl. Ha bocsánatot akar kérni valaki, akkor álljon meg velem szemben, és úgy kérjen bocsánatot. "Hülye voltam bocs, nem akartalak megbántani" Nem kellenek az ígéretek, meg a miértek. Azok csak szavak! És nem kellenek a drága utazások sem, (csak ha a saját részemet én fizetem! ) nem kell a csillogás! Ezek csak álcák, amiket jól a másik fejéhez lehet majd vágni, hogy" elvittelek ide meg oda, meg vettem neked ezt meg azt, te meg elhagysz engem???!!!! " És nem utolsó sorban, fontos ugyan egy kapcsolatban a szex, de ha egy kapcsolatot csak a szex tart össze, akkor ott ette meg a fene! Nem kell hogy kiszolgáljanak. Hogy ajnározzanak.

Nálam az érzelmek a fontosak. Nem kell kimondani naponta ezerszer hogy "szeretlek", csak érezzem. Érezzem egy ölelésből. Hogy nem csak egy "megölellek, mert tudom, hogy szereted", hanem abban az ölelésben akaratlanúl is benne vannak az érzések. És ezeket nem lehet tettetni. Érezni lehet abból is, ahogy beszél rólunk a másik , másoknak. Haverjainak, szüleinek, ahogy kiáll mellettünk, ahogy beszél hozzánk, ahogy reagál a dolgainkra, ahogy hív minket, ahogy figyel ránk. Az apró rezdülésekből, az együtt rezgésből, mindenből. Mindenből, amit felénk mutat, és abból is, amit kifele mutat rólunk. Ezek természetes dolgok, ne lehet őket megjátszani. Nagyon hamar rá lehet jönni, ha valaki megjátsza.

De hogy vissza térjek az eredeti témához, mert nagyon elkalandoztam. Szóval, én a jelenlegi életemben ott tartok, hogy tényleg úgy érzem, hogy senkinek nem tűnne fel a nem létem. Hogy szélmalomharcot vívok nagyon sok területen. Hogy azt gondolom, van aki szeret, alanyi alapon, de nincs olyan, aki önmagamért szeretne. Vagy csak én nem érzem, mert nem egy "nyelvet" kommunikálunk. Hogy megyek előre, lázadok, teszem amit kell, amit elvárnak tőlem, nagyon kis részben megvalósítom saját álmaimat is. Vannak mellettem olyanok is akiknek a mindennapjaiban is "szerepet játszom", de kibaszottúl úgy érzem hogy én senkinek nem vagyok fontos, és senki nem szeret, és senkinek nem tűnne fel ha eltűnnék! És ez most nem ilyen hisztismirtil lázadás, hanem valóban így érzem!

[defacto-io]

Ennyit veszíthet, ha csak néhány hónapig, de távol van a munkahelyétől

Olyan magyar munkavállalók karrierjét vizsgáljuk, akik váratlan és enyhe balesetek után rövid ideig (átlagosan pár hónapig) nem dolgoznak. Azt találjuk, hogy ezeknek a dolgozóknak a bére még két évvel a távollétük után is 2-3 százalékkal alacsonyabb azokénál, mint akiket nem ért baleset. Az eredmények azt sugallják, hogy a távollévő munkavállalók a felépülésük alatt olyan karrier-lehetőségeket szalasztanak el, amelyekkel a jelenlévő munkavállalók viszont időközben élnek.

Sokan átérezzük annak a fontosságát, hogy fizikálisan és mentálisan is jelen legyünk, a személyes kapcsolatainkban és a munkánkban egyaránt. Woody Allen találó megjegyzése szerint a sikereink 80 százaléka abból ered, hogy jól láthatóan megjelenünk. Ha igaza van, akkor már pár hónapos munkából való távollét is negatívan hathat a munkavállalók béreinek alakulására. Ez még akkor is igaz lehet, ha a távollét alatt ténylegesen nem csökken a munkavállalók termelékenysége, de időközben egy függőben lévő előléptetést elmulasztanak vagy a kollégáikat (versenytársaikat) előléptetik.

Legújabb tanulmányunkban magyar adminisztratív adatok segítségével vizsgáljuk, hogy egy rövid munkából való távollét hogyan hat a 20-50 éves és a piaci szektorban dolgozók béreire (az adatok még a covid világjárvány előtti évekből származnak). A munkából való átmeneti távollét hatásait azonban korántsem egyszerű megmérni. A távolmaradás oka (vagy legalábbis időzítése) sokszor nem véletlenszerű, hanem tervezhető, mint például egy születendő gyermek, egy ápolásra szoruló rokon, vagy maga a munkavállaló bizonyos egészségügyi ellátásai. Tekintve, hogy a távolmaradás részben tudatos döntés, könnyen lehet, hogy jellemzően azok (és akkor) döntenek így, akiknek kevesebb a vesztenivalójuk, és akik kevesebbet keresnének akkor is, ha folyamatosan jelen lennének a munkahelyükön.

Hogy biztosak lehessünk abban, hogy a távolmaradás oka véletlenszerű és nem tudatos döntés, csak azoknak a munkavállalóknak a bérpályáját vizsgáljuk, akik azért nem dolgoztak néhány (3-12) hónapig, mert váratlan és enyhébb balesetet szenvedtek, például eltört a lábuk vagy kificamodott a válluk. Kifejezetten olyan baleseteket választottunk, amelyeknek láthatóan nincsenek hosszabb-távú egészségügyi hatásai, például hat hónapon túl már nincs látható különbség a baleset miatt távollévők és a balesetet nem szenvedettek egészségügyi és gyógyszer-kiadásaiban.

Az alábbi ábrán illusztráljuk, hogy mennyit keresnek azok a munkavállalók, akik egy kisebb balesetet követően pár hónapig távol voltak, azokhoz képest, akik nem szenvedtek balesetet. Az ábrán a piros keresztek a baleset miatt távolmaradók átlagos órabérét mutatják a baleset előtti és utáni 36 hónapban, a függőleges tengely pedig a bérek százalékos változását méri a baleset előtti 12. hónap átlagos bérszintjéhez képest (inflációval kiigazítva). Összehasonlításképp, a fekete pontok a balesetet nem szenvedett személyek bér-alakulását mutatják (akikhez véletlenszerűen választunk egy "látszatbaleset" időpontot egy olyan hónapban, amikor dolgoznak). A piros kereszt és a fekete pont közötti függőleges távolság tehát a két csoport közötti átlagos százalékos bérkülönbséget mutatja egy adott hónapban.

Az ábrának két fő üzenete van. Először is, azok a munkavállalók, akik néhány hónapig távol voltak egy kisebb baleset miatt, a munkába való visszatérés után is hasonló bért kapnak, mint a baleset előtt. Másodszor, ezek a munkavállalók még két évvel a munkába való visszatérésük után is 2-3 százalékkal kevesebbet keresnek, mint azok, akiket nem ért baleset. Általánosságban elmondható, hogy a végig jelenlévők bére folyamatosan emelkedik, míg a baleset miatt távollévők bére a visszatéréskor nem haladja meg a baleset előtti szintet, csak ezután kezd újra emelkedni. Azt is látjuk a részletesebb adatokból, hogy a kimaradó nők és a férfiak bérhátránya hasonló, valamint a fiatalabb, rövid ideje munkaviszonyban álló és az irodai munkakörben dolgozók baleset utáni bérhátránya magasabb.

Eredményeink azt sugallják, hogy a munkavállalók karrierje szünetel, amíg felépülnek a kisebb balesetekből és távol vannak a munkahelyüktől. Úgy tűnik, hogy az ilyen szünetek nem csökkentik jelentősen a munkaerőpiaci képességeiket, mivel a bérük a munkába való visszatérés után is hasonló, mint a baleset előtt volt (viszont nem is nőtt a szünet alatt). Inkább az valószínű, hogy lemaradnak olyan karrier-lehetőségekről, amelyek segítenének nekik feljebb lépni a bérlétrán, míg hasonló jelenlévő munkavállalók időközben élnek ezekkel a lehetőségekkel (pl. új szerepkörök, új feladatok). További kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy pontosan miből fakad a jelenlét előnye: a jelenlévő munkavállalók azok, akik hallanak az új lehetőségekről és jelentkeznek egy új feladatra, vagy, mivel ők vannak “kéznél”, lehetőségük nyílik bizonyítani az új feladatokban, ami később jobb lehetőségeket eredményez számukra.

Molnár Tímea Laura (Közép-európai Egyetem); Bíró Anikó (KRTK Közgazdaságtudományi Intézet); Bisztray Márta (KRTK Közgazdaságtudományi Intézet), Joao Galindo da Fonseca (Montreáli Egyetem)

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

[otthonzulles]

mi ez a pokoli strand szerelmem? miért néz ki úgy mintha a háta mögött vízihullákat keresnének az urak? 😄

[habkeinb0ck]

Szolgálati közlemény: itt üzenem Rogán Antal titkosszolgálatokért, korrupció elleni küzdelemért és természetesen a propagandáért felelős miniszternek, hogy szórakozzon inkább valamelyik kedvenc koncessziójával, de ne velem! Az általa küldött telefon pedig sajnos összetört, a SIM kártya elveszett 🙂

Ennyi volt a lényeg, de ha valakit érdekel leírom azért ennek a részben vicces, részben persze komoly ügynek a részleteit is. Elöljáróban el kell azt is mondanom, hogy – a tőlem megszokottal ellentétben – nem tudok MINDEN részletet bizonyítani. Mégis közzé kell tennem az alábbi furcsa történetet, mert jól jelzi, mi várható a következő időszakban.

A végével kezdem: hétfőn azt vettem észre, hogy bármerre mentem autóval Szekszárdon, egy Audi Q3-as követ. Szekszárdon azért nehéz ezt feltűnés nélkül csinálni. Először csak az tűnt fel, hogy egy szép drága autó végig jön utánam azon a “titkos” , ésszerűtlenül ide-oda kanyargó úton, amit a kislányom kedvéért talàltam ki, hogy pár perccel lassabban érjünk az oviba. De itt csak csodálkoztam. Amikor délután a kislányt elhoztam és megint láttam az autót, már jobban meglepődtem, amikor pedig a rendelőbe indultam, már tudtam, hogy követ a szerv, csak azt nem tudtam, hogy miért - mit láthatnak Szekszárdon, ugye...

A megoldás másnap érkezett. Reggel Budapestre indultam és az első utam egy McDonalds-ba vezetett – mivel egyelőre nincs irodám, a megbeszéléseim jó részét ilyesmi helyeken folytatom. A gyorsétteremből kilépve egy vírusmaszkos jóember lépett hozzám és egy fekete zacskóban egy telefont nyomott a kezembe. Nem mutatkozott be, csak egy korábban nálam jelentkező informátor ügyére hivatkozott és annyit mondott, hogy másnap ezen a telefonon keresnének, hogy egy „időpontot és helyszínt egyeztessünk” egy újabb megbeszéléshez. Itt értettem meg, mire fel kaptam Szekszárdon a kíséretet. Az ugyanis csak aznap reggel dőlt el, hogy hol lesz a találkozóm. Azt az utolsó pillanatig senki nem tudta, még én sem, gy a maszkos/telefonos ember is csak onnan tudhatta, ha követett. A mai napon aztán fel is hívtak a kis telefonon és egy köztéren zajló megbeszélést javasoltak. Abban maradtunk, hogy majd még jelentkeznek. Sajnos aztán – ahogy a kép is mutatja – “valahogy” eltörött a kis telefon, a találkozóból meg nem lesz semmi- üzenem Tóninak, lefújhatják az akciót.

De mi is van emögött a vicces történet mögött valójában? Természetesen nagyon sok megkeresést kapok szinte naponta, “kis” , pár milliós ügyektől szervezett csalásra utaló információkig. Bár nem vagyok se rendőr, se tényfeltáró újságíró, az elmúlt 16 évben láttam annyi mocskot, hogy nagyjából az elején el tudjam dönteni egy-egy ügyről, hogy mennyire érdemes vele foglalkozni. Amiről most beszélünk, az nem ilyen volt. Egy jóember még a választások előtt azzal keresett meg, hogy megvett egy céget, amivel így természetesen annak a könyvelése is hozzá került. Ebben pedig szerinte fiktív számlák sorakoznak, aminek a célja, hogy egy céghálózat sorának a végén majd valaki felvegye az így megmosdatott pénzt az automatákból és visszavigye egy táskában a korrupt megbízónak. Az első találkozón mondott néhány cégnevet, de az is kiderült, hogy ennél többet is tudhat a rendszerről. Elmondása szerint ismer még olyan embereket/cégeket, akik korrupt politikusoknak hordják vissza az így tisztított pénzt. Azt is elmondta, hogy kész kitálalni az ügyészségen, de nagyon fél, hogy úgy jár, mint Welsz Tamás (aki egy rendőrautóban halt meg váratlanul). Két dolgot kért volna. Egyrészt megkérdezte, hogy meg tudom-e ígérni, ha választás után „olyan pozícióba leszek”, akkor a korrupt politikusok leleplezéséért cserébe valamiféle mentességet kapjon. Másrészt „el tudom-e intézni”, hogy politikai menedéket kapjon egy másik országban, ha kitálal.

Az első kérdésére természetesen azt válaszoltam, hogy ilyet nem tudok megígérni. De azt igen – a választások előtt erről nyilvánosan is beszéltem –, hogy olyan törvényt tervezünk, amely korrupciós ügyek főszereplőit leleplező személyek esetén, átlátható és konkrét feltételek mellett egyfajta részleges amnesztiát kínálhat elkövetőknek. A második kérdésére pedig annyit tudtam mondani, hogy egy-két nagykövetségen rá tudok kérdezni, egyáltalán létezhet-e az országukban olyan törvényes lehetőség, ami ebben az esetben felmerülhet. Ezt meg is tettem, bár egyértelmű válaszokat nem kaptam.

Mindenekelőtt azonban természetesen azt kellett eldönteni, hogy komolyan lehetett-e venni az információkat, vagy “csak” valamilyen provokációról volt-e szó.

Könnyebb lett volna, ha bizonyítékokat is kapok, de ezek annak ellenére is csak ígéretek maradtak, hogy még kétszer találkoztunk, abból egyszer egy kollégám jelenlétében. Egy alkalommal a telefonján mutatott egy szerződést, amit az állítólagos pénzmosó cég és egy állami intézmény kötöttek (az utóbbi nevében aláíró vezető ismert ember), de végül az ígéret ellenére ezt a szerződést sem küldte el. Természetesen megnéztem az általa említett cégek nyilvámos adatait, abból nem volt kizárható, hogy az állításoknak lehet valóságtartalma, de nem is volt egyértelmű, hogy azok helytállóak.

Két eset volt lehetséges:

1) Az elmondottak igazak, de valóban azért nem kaptam bizonyítékokat, mert az informátor (akit amúgy azóta nem tudtam elérni) félt.

2) A találkozók egy „kompromat” keretében történtek, vagyis csőbe akartak húzni (ettől még az informátor által elmondottak igazak is lehettek).

Nem lenne életszerűtlen, ha Rogánék valamilyen ügyet szeretnének kreálni, láttunk ilyet eleget. Rogán egyik embere, Zuschlag János pedig maga mondta el egy telefonbeszélgetésben, hogy az a feladata, hogy ha nincs ügy, találjon ki egyet ellenem.

https://www.facebook.com/488140827963432/posts/3714674465310036/?d=n

Egy ilyen történetből többféle kompromittáló mesét kerekíthetnének Rogánék. Ha az információ hamis és és nyilvánosságra hozom, azzal járathatnak le. Ha viszont igaz, de mivel nem kaptam bizonyítékokat, nem hozom nyilvánosságra, ezzel járathatnak le, például fényképeket mutatva, hogy beszéltem a jóemberrel. Vagy lehetnék akár „hazaáruló kém” is (az ötvenes évek komcsijai ezt nagyon tudták és Putyin is szereti ezt a módszert), aki idegen országok érdekében próbálta lejáratni a hazát. A propaganda bármikor bármilyen hamis sztorit képes hetekig futtatni.

Mindenesetre az informátornak többször javasoltam, hogy tegyen feljelentést. Egy tényfeltáró újságírón kontaktját is megadtam neki, de az újságírónak jeleztem, hogy csak akkor vállaljon találkozót, ha azon már bizonyítékot is kap. Tudomásom szerint a kezdeti kapcsolatfelvétel megvolt, de aztán a jóember felszívódott, mint ahogyan engem sem keresett többet. Az ügyet már-már el is felejtettem, de az eheti viccek alapján már elég nyilvánvaló a második lehetőség, a provokáció volt az igaz.

Ami viszont egészen biztos: Rogán SOHA nem fog megfélemlíteni, akárhány fekete autót küld rám, vagy akárhogy próbál lejáratni!

(Hadházy Ákos, Fb)

[vorosfenyu-csillag]

103.

Néha elgondolkodok, mi lenne ha eltűnnék. Keresnének? Hiányoznék valakinek? Feltűnne nekik, hogy már nem vagyok itt?

[versinator]

Felségesebb elcsiszolt

Nyereg sátorod szenvedjünk fergeteggel Rozi polgártársam ada partokba Prédikátorok etna keresnének reménységgel

Megegyeznek felhörpent betűje országunkba Vízszélen várában öröködni enyedi Megszűnik megroncsolt hunyorgat dolgokba

Gonoszsággal állék segítik csipkedi Repedez keménysége grádicsokon folyamatja Palack felpattan példájában füredi

Égerfa habjaival megálljatok megújítja Felvévén embervért kötvén csendességgel Beborítja tudománnyal törvényedet hajtogatja

[pokmajom]

Az is érdekes,

hogy a magyarhoz hasonlóan, jogaiban korlátozott, kb 6-7 milliós (Krím és szakadár területek nélküli becslés) ukrajnai orosz kisebbségből, mindössze 99 ezren gondolták, hogy Oroszországban keresnének menedéket a háború elől. Most ők vajon szintén nyugatra menekültek, vagy maradtak a lakóhelyükön és kivárnak, hogy mi lesz?

[alone-girll]

Sokszor elgondolkodok, hogy ha eltűnnék akkor keresnének e.

[koltomata]

Használt kotont a wc-be lehúzzuk vagy kukába kidobjuk?🤔

ebből se

gyönyörünk percei kalodába zárva millió sejt, s mégis mind oly árva párt keresnének, de az átok csapda szegény kis lényeket örökre becsapta

rothadó, félig megevett banán miért csak félig? maradjon talány szerelmünk gyümölcse ezen landol tompán “ebből se lett gyerek” - sóhajt fel az orbán :(

[ooookaaayyyyy]

Levél ez élethez

Nehéz, tudom. Sőt, mielőtt elkezdtem, már tudtam, nehéz lesz bazdmeg. De most ott vagyok, hogy engedj el. Engedj el, hagyd, hogy elmenjek. Legyél túl rajtam, nekem ez nem megy. Szakítok veled, és inkább veszek egy kötelet. Ezt az egészet nem nekem találták ki azt hiszem. Nem tudok érvényesülni, és a dolgok mindig rosszul sütnek el. Olyan szívesen itthagynám ezt az egészet, de nem tehetem. Nem tehetem meg a szüleimmel, a barátommal és a legjobb barátnőmmel... apukám nem tudna dolgozni, és anyukám sem. A cégünk tönkremenne, és ezzel a szüleim élete is, mivel mindig csak az egyetlen kislányuk járna a fejükben, de már holtan. Magukat hibáztatnák. A kutyáim is minden nap keresnének, és mindnyájan az ágyamban aludnának, magukat hibáztatnák. A két bátyám nem tudnának dolgozni, én járnék a fejükben, magukat hibáztatnák. Az öcsém nem tudna tanulni, és szín tízes tanulóból hetes lenne, mert magát hibáztatná. A legjobb barátnőm, nem tudna többet ránézni sem a deszkájára, mert engem látna holtan, és magát hibáztatná. A barátom euróba szintű motorosból egy senki lenne, mert mindig én jutnék az eszébe, ahogy büszkén nézek rá verseny közben “ez az én pasim” tekintettel. Magát hibáztatná. A kedvenc tanárom, kilépne az állásából, mert ránézne a hegedűre, eszébe jutnának a hamis hangjaim és magát hibáztatná. Mindenkiben nyomot hagynék. Tehát, kedves élet. Kapd be a faszomot. El akarlak hagyni, de itt vannak a fontos dolgok, amik visszatartanak. Még.

[angelofghetto]

Egyrészt igazad van, másrészt nem.

Évek óta nincs programja senkinek. A parazitapárt “folytatja”, az ellenzék meg csak háborog azon, hogy ez szörnyű, és O1G. Az emberek utálják a politikát, mert nekik ez már csak a köpködést, a gyűlölködést, az értelmetlen szócsatákat jelenti. Fölösleges időpocsékolást. Az embereket az érdekli, hogyan fogok élni, hogyan tudok egyről a kettőre jutni, hogyan tudok a gyerekemnek biztos jövőt biztosítani, hogyan tudom biztonságban érezni magam, és tervezni, előre látni, célokat kitűzni, és megvalósítani. Erre kell válaszokat adni nekik (mielőtt felteszik ezeket a kérdéseket).

Hagyni kéne a pitlibe az egész propaganda gépezetet, nem reagálni a köpcös hülyeségeire, és csak arról írni, beszélni, hogy milyen országot szeretnénk. Amíg a műcsontokon rágódunk, a Karmelitában azt csinálnak amit akarnak. Nem arról beszél mindenki, hogy milyen országban szeretnénk élni, hanem arról, hogy mi a rossz. Ezen már túl vagyunk. Vajon miért hatnak a reklámok, amelyek pozitív életérzést tükröznek? Mert senki nem ahhoz akar hasonlítani, akinek rosszabbul megy, mint neki, és az embereknek elegük van a kesergésből, a reménytelenségből. Pozitív szél kell, egy hatalmas huzat, ami kisöpri ezt a letargiát.

Vidéken a wifi lassú, de a pletyka villámsebes, ezt ki kéne használni. A “nyomtass te is” pl. tök jó ötlet lett volna (az embere várták az új híreket), ha jobban szerveződne, és nem az van, hogy nyomtass, utazz vidékre ÉS dobálj a levélládákba. Biztosan van, aki csak a nyomtatást tudja vállalni, van akinek kocsija van, és van aki ráér elmenni osztogatni. Egy kocsiba többen is beférnek, akik végigszaladnak, és osztogatnak.

Ha a tisztelt ellenzék nem töketlenkedne, és nyafogna, hogy nincs médiája, ha nem büntetésekre fizetne milliókat a nemkevés fizetéséből (hanem azt tenné, mint a pl. tanár, aki krétát, fénymásoló papírt, szemléltető eszközöket visz a suliba, amiből dolgozhat... a tudjuk milyen hatalmas fizetéséből), és támogatná a “gerillaharcot”, előbbre lennénk. Ha beletörődünk a jelenlegi helyzetünkbe, ez csak durvulni fog, Csaucseszku sírva könyörögne a receptért. 

A háború idején röplapok hullottak az égből. Nem kell hozzá repülő vagy helikopter. Nem értek hozzá, de sejtem, hogy röplapot valami motoros siklóernyős izéről is lehet dobálni. Ha egy röplap azzal kezdődik: vigyázz, hazudnak neked, jobb életed lehetne, nyisd ki a szemed, gondolkozz!... és felsorolja, mi járna, járhatna pl. alanyi jogon minden magyar állampolgárnak, nem is kell több. Vagy ha feltenné a kérdést, miért Debrecenben épül akkumulátorgyár kínai munkásoknak, miért nem a ti falutok közelében valami értelmesebb, ahol nincs munkátok és rendes oktatás... az emberek elgondolkoznának: tényleg, miért csak szarul fizető közmunka van, amit kegyként osztogat a helyi hűbérúr?

Nem kellenek pártlogók, jelszavak, csak néhány kínos kérdés. Tanuljunk a fityisztől. El kell ültetni a kételkedés magját, és lassan, lépésenként formálni a köztudatot, apránként újabb és újabb erős mondatokkal. Az emberek idővel kíváncsivá válnának, és maguk keresnének alternatív hírforrásokat, és beindulna a pletyka...

Nem vagyok kommunikációs szakember, de átéltem pár rendszerváltást, és hallottam, szüleim, nagyszüleim történeteit. Ha úgy vesszük, van rálátásom úgy 200 évre. A magyar nem hülye és nem birka, ahogy próbálják beállítani, hanem egy békés nép, akinek a jóhiszeműségét korról korra durván és tudatosan kihasználták. Trianon után 5 évet adtak a túlélésünkre, és már készültek a Magyarország nélküli térképek... és megtörtént a csoda. Még mindig itt vagyunk. A magyar leleményes, ügyes és szorgalmas. Csodákra képes, ha hagyják. Az önmagunkba vetett hitet igyekeznek kiölni belőlünk. Nem szabad elfogadnunk ezt.

Áll a kertemben egy ősöreg szomorúfűz. Belülről teljesen szét van korhadva, pár éve a kertész kikotorta a szivacsossá szikkadt belsejét, és jóformán csak a kérge maradt meg. Mégis piszok erős, és esze ágában sincs kidőlni, minden évben hatalmas lombot hajt. Nagyon büszke vagyok rá, ő a példaképem.

Nagyikám azt mondaná: Segíts magadon, Isten is megsegít.

"... és látjuk hogy mit csináltok"

[csakhagyjmeghalni]

Körülöttem mindenki szerelmes, én meg azon gondolkodok , hogy a faszba akasszam fel magam , úgy ,hogy ne találjanak meg.....

úgy se keresnének, mert nem hiányoznék még a barátaimnak se.....

[kiberszmog]

csak azért jöttem még vissza, hogy elmondjam

mennyire szeretem a takaróimat, mert mindig pihepuhák és most még illatoznak is, mert most mostam ki frissen kettőt az ötből (annyira nem pont most frissen a mosógépből, hanem meg is száradtak azóta), és sosem okoznak nekem csalódást, csak ha véletlenül lerugdalom magamról éjjel, és kilóg a lábam a hidegre, de akkor minek mentem oda

nem is tudom, hogyan dolgoznám fel, ha osztozni kéne a takaróimon valakivel

az én takaróim mit keresnének egy idegenen?

szerintem nem is bírnám ki

[gerywhite]

Sokan vannak köztünk, akik nem tudnak örülni a kormány sikereinek. Az ilyen emberek jobban tennék, ha vennének egy kötelet, lemennének a pincébe, keresnének egy jó erős gerendát, és felkötnék rá magukat. -- A magyar országgyűlés elnöke

Néhány politikus nyakán főleg