#Köteleit

[versinator]

Köteleit osszam

Tüzektől társzekerekített palotájátfutó földjével Megállapítanak érdesek munkásportréjához karimája Facsaró ingecskében sorsunkban gyűjtő Seregeket kiszámíthatatlantiszalatti átgázolnak meghajlanak Kecskék inasnak vityillókban táplálékod Boldogulok tyúkokkal megértelekurjongatom sozialkulturellenségeimmel Gúnyám vállalható hajóról kopogására Hunyóban csokorral evezőit mákszem Asszonyomhoz hirdetőoszlopokon éveinket elkezdeném Ügyetlenül pántlikát megfosztottan sziluettje Szakállamat felrakjuk keresése letörülje Virágozzanak megtisztálkodik rátapintottak ligetei

Árvákhoz nyersanyag megálmodtál jelvényeivel Lábamra megsimogatná karmolta tőrös Körülnézek súrolókefével ütésed panasztalanságán Kicsöppen ítélve altatója megremegek Foltoz gránitkövekként közgyűlésén állomásán Hálaének csöppekben szimbólumoktól hőssel Szétosztódnak lehalkul remegései legmélyéről Torkomig teljesítenem felkevert szögesdrótjai Belehasalt fojtogatták szomszédasszonynak elegyedik Ereiben vonalai szembejöttekmentek keverője Bújunk bérjavítást megváltókat szedje Kotyognak forradalmakat selyemfiúkat kosztüm

[alan-ravenwood]

Apák bűne

Lassan egy órája ült az egyik sötét sarokban. Arra várt, hogy azok öten magukhoz térjenek. Valójában ezelőtt az este előtt egyiküket sem ismerte személyesen, de mindegyikükről sokat tudott. Huszonhárom éve várt erre a percre. Helenára és Ralfra gondolt. Tudta, hogy amit tenni készül az súlyos bűn és a múlton semmit sem változtat vele, de az elmúlt évek során felkészült erre a bűnre. Szenvedett és várt, hogy most majd azok szenvedjenek, akiknek a kínjait köszönhette.

Hamarosan beteljesíti a bosszúja első részét. Nem érzett sem örömet, sem félelmet. Túl régóta készült erre. Nem volt hívő, de ha az lett volna, akkor sem félt volna a Pokoltól. Ő már megjárta a Poklot és most ő lesz a Pokol bosszúálló angyala. Ezek itt öten is csak olyan ártatlan emberek, mint az a több ezer, akit az ő parancsára öltek meg, vagy hurcoltak el, hogy később mások parancsára öljék meg őket. Hányszor látta azokat az embereket álmában. Az arcnélküli tömegből néha-néha előbukkanó, rettegő, halottsápadt arcok, akiket saját kezével ölt meg. Az egyik 100.000 márkát adott neki az életéért, mégis megölte. A szerencsétlen azt hitte, így megmenekülhet. Nem volt meggyőződéses zsidógyűlölő, nem hitt teljes mértékben a felsőbbrendű faj elméletében sem. Gyilkos parancsokat hajtott végre és hasonló parancsokat adott, mert ez volt a feladata. Soha nem tartotta a földet megfertőző patkányoknak a zsidókat. Nem volt biztos benne, hogy amit a parancsnokai mondanak vagy tesznek az helyes, de nem érdekelte. Az ő szeme előtt sokkal földhözragadtabb dolgok lebegtek, mint a Német Birodalom felemelkedése. Ő csak a pénzben és a családjában hitt. Majd egyik pillanatról a másikra váratlanul mindkettő elvesztette az addigi jelentőségét. A pénz már nem a jólétet és a társadalmi felemelkedést szolgálta, csupán egyetlen cél érdekében volt szüksége rá. Egyetlen, mindent elhomályosító cél, a bosszú. A családja pedig egyszerűen eltűnt. Csak hamu és megfeketedett csontok maradtak belőlük. Sokszor kívánta, bárcsak ő is elégett volna akkor, de olyankor mindig felrémlett előtte öt arc. Öt ember arca, akik egyetlen éjszaka alatt a földdel tették egyenlővé élete addig felépített álomvárát.

A bosszúja beteljesítéséhez rengeteg pénzre volt szüksége, és az elmúlt huszonhárom év alatt a szükséges többszörösét halmozta fel. A halála után az egészet arra az eldugott brazil misszióra hagyja, ahol ez alatt az idő alatt az egyetlen barátja is volt. Mire odatalált már meghasonlott, hitehagyott ember volt, akinek a vallás nem jelentett semmiféle menedéket. De Santiago atya elfogadta ezt és rövid idő alatt barátságot kötöttek. Távolságtartó, hűvös barátság volt, de mégis valami emberi az életében. Persze sokan mondták a barátjának magukat, de valójában senkit nem mert olyan közel engedni magához, hogy abból bizalmas kapcsolat alakulhasson ki. Nem engedhette meg magának, hogy bárki közel kerüljön hozzá, és ez által esetleg a titkához. Ha elvégezte a dolgát, akkor mindent meggyón majd Santiago atyának, de nem vár és nem is kér tőle feloldozást. Arra, amit tenni készül nem létezhet feloldozás. Ez a hit teljes megcsúfolása lenne és kedvelte annyira az atyát, hogy ne hozza őt olyan helyzetbe, ami lelki konfliktust okozhat számára. Meggyónja bűnét, majd meghal. Az életének már semmi értelme nem lesz, ha beteljesíti a bosszúját és nem is szeretne az abból származó kínokon élvezkedni. Neki elég lesz az a tudat, hogy tette elérte a célját.

Teltek az évek, de ő csak várt és figyelt. Tudott szinte mindent mind az ötükről. Joachim Blatter, Karl Schulte, Bertold Jürgens, Thomas Ilsner és Franz von Wolfsburg. Minden lépésükről tudott. Bármikor lebuktathatta volna őket, de nem tette. Azon a bizonyos éjszakán Helena és Ralf elszenesedett csontjai mellett megfogadta, hogy a legkegyetlenebbül bünteti mindannyiukat. Pontosan azt kell érezniük, amit ő érzett akkor, huszonhárom éve.

Gondolataiból az egyik lány ébredése riasztotta fel. Ködös tekintettel nézett fel. Sejtelme sem volt róla, hogy mi történt. Zavart, rémült pillantással nézett körül. Amikor meglátta a többieket is a székeikhez kötözve, halkan sírni kezdett. A férfi ekkor kilépett az árnyékból és a szék mellé ment. Letörölte a könnyeket a lány arcáról. Ahogy a szemébe nézett, megszólalt:

- Jodie Rath. Thomas lánya. A szemed pontosan olyan, mint az apádé.

- Uram, Ön biztosan téved. – válaszolt a lány halk, reszkető hangon. – Az apám Charles Rath. Nem ismerek semmiféle Thomast.

- Szeretnék nem tudni, amikről tudok, és szeretném, ha nem történtek volna meg azok a dolgok, amik megtörténtek, de hidd el, Jodie, nem tévedek. Egy órán belül mindent meg fogsz érteni.

A lány rettegve nézett a férfira, de nem mert többet szólni.

Alig tíz perccel később már mind az öten magukhoz tértek. Az öreg végig a sarokban, az árnyékban ült és nem szólt egyetlen szót sem, hiába szólongatták. Amikor az utolsó fogoly is magához tért és képesek voltak mindannyian figyelni, végre felállt és eléjük lépett. A lámpák fénye tökéletesen megvilágította a vele szemben ülők számára. A jobbszélső székhez kötözött férfi fensőbbséges hangon kiáltott rá:

- Mit képzel, gróf úr? Ez a híres angol vendégszeretet?

- Túl sokat nem tudok az angol vendégszeretetről, de mentségemre szóljon, nem is vagyok angol.

- Hogyan? – Kiáltott fel meglepetten a szemüveges férfi a másik szélen. – Hiszen én lenyomoztattam magát, mielőtt eljöttem volna Önhöz, és a nyomozó a XII. századig visszamenőleg végig tudta követni a vérvonalát.

- Annyi pénzért, amit kapott, akár Jézusig is vezethette volna – válaszolt cinikusan az öreg. – Anthony! Gondolhattad volna, hogy a te embereid is lefizethetőek! Hiszen te is mindenkit lefizetsz, vagy nem? Csak nem az apád tanított ezekre a mocskos kis trükkökre?

- Hogy van pofája…!

- Állj! – szólt közbe Jodie. – Az ő apját is ismeri?

- Természetesen!

- Mi van az apámmal?

- Ennek az embernek valami baja van a szüleinkkel!

- Nem, Jodie! Nem a szüleitekkel, csak az apáitokkal.

- Maga teljesen őrült. Mi köze lenne az apáinknak egymáshoz? – kérdezte a másik lány.

- Sokkal több, mint hinnéd. Sok évvel ezelőtt ismertem mindegyikőtök apját…

 Alig egy félóra elteltével az öreg a történet végére ért. Az öt fogoly végighallgatta, bár kezdetben Anthony többször is megpróbált közbeszólni, de a második próbálkozás után két akkora pofont kapott, hogy rájött, jobban jár, ha végighallgatja az öregembert.

- Ez hihetetlen, de az egyezések annyira pontosak, nem tudom nem elhinni. – Szólalt meg a történet végén a megdöbbent Jodie. – Lehet, hogy az egész eddigi életem hazugságokra épült?

- Na és ha igaz? Több mint húsz éve történt az egész. Kit érdekel már?

- Hidd el, engem érdekel – válaszolt halkan az öreg.

- Miért ki maga? Talán az Úristen? – kiáltotta Anthony. A szájából fröcsögött a nyál, annyira ideges volt.

- Nem – mondta halkan az öreg, miközben egy 9mm-es Berettát húzott elő a zakója zsebéből. – Le se tagadhatnád, hogy von Wolfsburg vér folyik az ereidben. Az apád pontosan így ordított Helenával, mielőtt megölte. – Azzal egyetlen lépéssel a szélső székhez lépett és a tajtékzó Anthony arcába lőtt a fegyverrel.

- Úristen! – sikoltotta a középső széken ülő lány. – Maga megőrült!

- Jézusom! Már mindent értek! – suttogta maga elé Jodie, miközben a mellette ülő fiatal férfi hangos nyöszörgés közepette összevizelte magát. – Maga…

- Igen, Jodie! Nem csak a szemed, de az eszed is az apádtól örökölted. Thomas volt mindig az ész a csapatban. Valóban én vagyok Udo Schmiede.

- De Ön az előbb azt mondta, hogy Schmiede bent égett a házban a családjával együtt! – sikoltotta a másik lány.

- Így van. Udo Schmiede, a férj és apa meghalt abban a robbanásban és a Pokolra jutott a tetteiért. De velem most a Pokolból a Bosszú Angyala jött el, hogy megtorolja azokat a bűnöket, amiket ellene elkövettek.

- De miért mi? Miért nem azok, akik ezt tették magával?

- Én voltam a társaság legfiatalabb tagja és magam is már túl vagyok a hatvanon. Franz von Wolfsburg rákos. És a többiek is közel vannak már a halálhoz. Mit árthatnék nekik azzal, ha megölöm őket? Semmit. Ti viszont mindannyian apáitok reménységei vagytok. Minden álmuk, minden vágyuk bennetek testesül meg.

- Maga azért hívott ide bennünket, hogy megöljön, mert apáink lelkén szárad a felesége halála?

- És a fiamé.

- De hisz azt mondta, hogy von Wolfsburg ezredes csak Helenát és magát ölte meg.

- De a feleségem nyolc és fél hónapos terhes volt. Két héttel későbbre vártuk a fiunkat. Ezért kapott Helena 3 golyót. Egyet a fejébe, egyet a szívébe és egyet a méhébe.

A négy megkötözött megdöbbenve hallgattak el egy pillanatra. Az elmúlt egy óra történései teljesen felkavarták őket. Mindannyian másképpen reagáltak. Jodie halkan imádkozni kezdett. A másik lány mikor megértette mi vár rá, hisztérikus sikoltozásban tört ki. A férfi, aki összevizelte magát, most csak ült és meredt maga elé. A fensőbbséges hangú férfi a köteleit kezdte eszeveszettül rángatni, hátha sikerül eltépnie, még mielőtt őt is kivégzik.

- Higgyék el, sajnálom. De ők sem tehettek semmiről!

Ezekkel a szavakkal egyesével odalépett mind a négyükhöz és egymás után fejbe lőtte őket. Jodie-t hagyta utoljára.

- Ha számít ez valamit, akkor én megértem magát, és pontosan ugyanezt tenném – mondta a lány és lehunyta a szemeit.

Miután az ��tödik lövés is eldörrent az éjszakában, a férfi mintha évtizedeket öregedett volna. Az eddig szálegyenes ember meggörnyedt és térdre borult. Megfogta a halott Jodie kezét és huszonhárom év elteltével imádkozni kezdett. Imádkozott az öt halottért akiket most ölt meg, imádkozott azokért az ezrekért, akik a háborúban miatta haltak meg és imádkozott azért a két emberért, akiket a világon mindennél jobban szeretett.

- Helena, Franz! Nyugodjatok békében!

 * * *

Times, 1965. szeptember 6.

A brightoni mészárlás

Mint azt a Scotland Yard képviseletében John Staunton főfelügyelőtől a tegnap késő esti sajtótájékoztatón megtudtuk, a rendőrség nagy erőkkel nyomoz a két nappal ezelőtt történt szörnyű brightoni mészárlás ügyében.

Mint azt már bizonyára Olvasóink is tudják, szeptember 4-én a Brightontól néhány mérföldre álló Bigby Manorban borzalmas gyilkosság történt, melynek mind az öt áldozatát közvetlen közelről fejbe lőtték. Ez a sziciliai maffia módszereit idéző véres kivégzés súlyosan felzaklatta a közvéleményt. Sajnos a rendőrség a megfeszített munka ellenére sem talált semmiféle használható nyomot az elkövető kilétének felderítésére.

Ami azóta bizonyossá vált, hogy az öt áldozat mindegyike egy bizonyos gróf Charlton meghívására érkezett Bigby Manorba a gyilkosság napján. Egy önmagát megnevezni nem kívánó rendőrnyomozó állítása szerint ez a gróf Charlton valójában csak egy álnév volt, de ezt az információt hivatalos források még nem erősítették meg. A Bigby Manor tulajdonosa, Charles Dexter, egy liverpooli vállalkozó, kérdéseinkre elmondta, hogy a gróf Charlton néven bemutatkozó férfi szeptember 2-án bérelte ki az épületet, bár előzőleg azt telefonon már több hónapja lefoglalta. Mr. Dexter kissé furcsálta ugyan, hogy a gróf nem kért személyzetet, de azt állította, hogy saját inasával érkezik majd, és a nyugalmát nem szeretné, ha bárki is zavarná, s mivel csak két napig szeretett volna maradni, ezért nem érezte szükségét, hogy bárki más kiszolgálja. Ez a magyarázat arra a meglepő tényre is, hogy a gyilkosság napján a személyzetből senki sem tartózkodott a helyszínen. Mr. Dexter elmondása alapján a gróf 60-65 év körüli, 185-190 centiméter magas, szikár férfi volt. Ősz haja és ibolyakék szeme volt. Sem bajuszt, sem szakállt nem viselt, különös ismertetőjele nem volt, hacsak azt nem nevezzük annak, hogy enyhe akcentussal beszélt, mely Mr. Dextert emlékeztette egy német ismerősének akcentusára, de a gróf szavaiban volt valamiféle latinos (olasz, vagy spanyol) felhang is.

1995.11.21.

[masikelet]

Szexy

Tegnap délelőtt aztán az eltűnt K. előkerült, nem is akárhogy. De mivel a munkahelyen kitört az őskáosz, a főnököm sem volt épp topon, nekem meg továbbképzésem volt délután, így aztán relatív későn láttam, K. üzijét, hogy alhat-e nálam. Aztán később, miután nem reagáltam azonnal, hogy szar ötlet volt, bocsássak meg. Mivel épp fájt a fejem, röviden írtam vissza, hogy persze, egyszerűen csak nem jutottam telóhoz. És megadtam a címem. Megéreztem, amikor megnézte az üzenetet, idáig hallottam a szívdobogását. Csak sokára válaszolt, hogy akkor az előadásuk után elmegyünk-e még vmit inni... Vmikor éjfél után válaszoltam, mert amikor az üzit küldte, épp Mr50 szakavatott ütlegei alatt vonaglottam. A gyönyörtől, szögezzem gyorsan le. Ugyanis értem jött, aztán az első öt perc szokatlanság után finoman megfogta a combom, konkrétan a szoknya felett, a comb és ágyék találkozásánál, és szinte észrevehetetlenül cirógatta. Örültem, hogy mégis vettem bugyit, mert tuti nyomot hagytam volna az ülésen. Az egyik lámpánál megcsókolt, és az összes piros lámpát végigsmároltuk... Eléggé bírtam, hogy ugyanazzal a gyors oldalpillantással, tökéletes összhangban néztünk össze, húztuk ugyanolyan félmosolyra a szánk és mozdultunk. Otthon aztán kibontotta a bort és a csókból megemelt, a dereka köré fontam a lábam és nagyon szerettem, hogy simán tartott, míg gondolkodott, hova is pakoljon le. Végül maradtunk a már-már szokásos forgatókönyvnél, a konyhapultról hamar az ágyon landoltunk... Első körben mindig a provokáció megy és a hatalmi játszma. Most pechje volt, mert a teste csúszott az izzadságtól, amit ki tudtam játszani ellene, így aztán hiába tudta már, hogy a törékeny alkatom álca, nyugodtan megfoghat rendesen is, esélytelen volt. Persze nem akart kárt tenni bennem, rendes kis domináns, aki vigyáz a játékszerére. Ilyenkor örülök, hogy ún. switch vagy shalter vagyok, ráadásul a pillanat tördéke alatt tudok váltani. (Pont ezt a váltáspillantást szereti bennem annyira Mr50. Megkérdeztem ugyanis, mit is, mire csak annyit mondott, hogy a tekintetem, amikor átváltok.) A nagy különbség köztünk, hogy Mr50 a fizikai kontrollt részesíti előnyben, ami tevőlegesen annyit jelent, hogy pontosan tudja adagolni és érzékelni a gyönyört és a fájdalmat. És könnyű segíteni neki, csak egyszer fordult elő tegnap, hogy kis híján kikapcsolt a figyelme és nem figyelt a szisszenésre, de arra, hogy szóltam, hogy először a gyönyör oldalon pörgessen magasabb fokozatra, már azonnal reagált. (Nem is értem, miért lepődik meg, hogy simán elalszom mellette, hozzábújva utána.) Ezzel ellentétben én azon kívül, hogy az elején, mikor még ruhástól mozgunk a lakásban vagy amikor már elmenőben van (szintén felöltözve) rű-rácsapok játékosan a hátsójára vagy tudatosan megharapom, pontosan a kívánt intenzitással, mert tudom, hogy lehet, egyáltalán nem mászkálok a fájdalomküszöbén. Az érzelmi skáláján játszom pszichológiai játékot. (De abban pl. K és Mr50 döbbenetesen hasonlítanak, hogy nagyon ügyesen játsszák ugyanezt a játékot és a megfelelő pillanatban fordítják a saját fegyverem ellenem.) Tegnap Mr50 konkrétan szemközt nevetett. Szép pillanat volt. Főleg az, amikor megláttam felvillanni a félelmet a szemében. Csak egy pillanat volt, de elkaptam. Aztán összemosolyogtunk, hiszen tudjuk, hogy ez most már fix. Azzal a pici bizonytalansággal, ami a játékhoz tartozik. De az is nagyon szép volt, hogy úgy támaszkodott meg fölöttem, hogy a megfelelő pillanatban össze tudjam kulcsolni az ujjainkat.  Vagy amikor ő hajolt mosolyogva fölém, hogy hajlamos vagyok elbagatellizálni a dolgaim. Ez már a pihegés, összebújás pillanata volt, amikor elkezdtünk a háttérzenére figyelni, és gyanakodni kezdett, hogy valami turpisság van a dologban. Mert persze volt is. Legyintettem egyet, hogy valaha tanítottam informatikát, de a technika gyorsan változik, de azért egy youtube listát még össze tudok rakni reklám nélkül. Na, erre volt a válasz a föléhajolós mosoly.

Áttörtünk néhány korlátot. Bekötötte a szemem, miután elég stabilan rögzített, én meg kértem. Nem látni, érezni akartam, mit csinál. Pláne, hogy előtte közöltem, hogy oké, hogy kritika, de talán inkább a vágyait mesélhetné, azzal többre megyünk. Aztán a hajamba vezettem az ujjait. A közepétől konkrétan potyogott a könnyem, pláne, hogy sikerült lótuszüléssel és a párnával megemelnem a csípőjét, tehát eleve redukáltam a tüdőkapacitásom az előrehajlással, de nem hagytam volna abba semmi pénzért, akkorára húzta a hatalom érzése az én gyönyöröm is. Ezek után nem volt kérdés, hogy ugrik a kendőért. Nem volt kérdés, hogy alaposan meg lettem dolgozva, azon azért talán meglepődött, hogy amikor szerinte fájnia kellett volna, akkor emeltem magam bele a következő csapásba. De akkorára nőtt a bizalom köztünk, hogy meg merte kötni úgy a kezem, hogy nem tudtam kihúzni a csomóból, én meg hagytam neki. A kendőt is. Persze frankón kikukucskáltam alóla, de gyorsan rájöttem, hogy jobb, ha nem látom (csak érzem), mit művel, meg arra is, hogy itt most nem hatalmi játszmázunk, mert szó szerint a bőrömre megy, ha nem jelzek vissza.

A közhiedelemmel ellentétben a bdsm legfontosabb eleme a tökéletes, koncentrált figyelem és magas szintű kommunikáció. Pontosan tudnod kell, milyen fizikai és mentális állapotban van a partnered. A rituálék, nálunk az én ellenállásom, az hogy el kell juttatnia arra a pontra, hogy először kimondjam: “kérlek” legalább annyira fontos elem, mint maga az, hogy szépen rámtekergeti a köteleit. Pontosan tudja, hogy csak fokozatosan haladhat, és mindenkinek jobb, ha nem rögzít mozdulhatatlanra. Azzal megtörne és onnantól erőszak lenne. És benne is benne van a domokra jellemző bizonytalanság, nem ment-e túl messzire, nem bántott-e, mi lesz a reakcióm. Ugyanígy fontos az is, hogy a végén már nem üthet meg, kötélként csak a kezét használhatja és a testsúlyát. Nekem pedig ki kell mondanom a nevét és a kérleket.  És az utójáték, amit a normál szexben el lehet mismásolni (és el is szokták), itt nem maradhat el. Mivel az érzések és érzelmek széles skáláját éli meg mind a két fél, bár a határokat a szub - vagyis most én - állítja fel, de épp ezért intenzív érzelmileg is Mr50nek is a dolog. Ráadásul tudja, hogy mázlista, mert már erre is van rituálénk, mivel bújós egyébként, így magunkra húzom a pihepuha kétszemélyes plédet és hozzásimulok, ő meg ölel. (A dolog extra pikantériája, hogy a plédet eredetileg K-nak szántam karácsonyi ajándéknak.)  Tegnap egyikünk se gondolta, de kedvünk lett a folytatáshoz és végre sikerült a közös vágyból kettő, hátulról és ráadásul jó hangos lettem a gyönyörtől, pedig egyébként figyelnem kell, hogy legalább a levegőt hallhatóan vegyem... Sőt beálltam vele a zuhany alá, és szépen hajat mostam az orra előtt. Megmosta a hátam. De ezt is szeretem, ösztönből töröljük meg egymás hátát. A teljes nyitottság, bizalom, gyengédség és szenvedély. Ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mert a bdsm az ez. Egyenrangú kapcsolat, két felelőségteljes, felnőtt ember közt. Számomra a kiteljesedés, és neki is. Végre megélheti azt az oldalát, amit eddig nem sikerült. 

Szóval bánja a franc a foltokat, ütés és harapásnyomokat. A kérdés inkább az, hol a folytatás?! És éreztem a megkönnyebbülést, mikor mondtam, hogy csütörtökön ettől-eddig. Hogy nem ment túl messzire, hogy nem tört össze, hogy minden rendben.  És K. jön egy hét múlva!!! :)

[nemzetinet]

Lovas István: Bilderberg-bűz Brüsszelben

A Soros-Juncker találkozón minden olyan „demokratikus” volt.

Jean-Claude Juncker, az Európai Uniót napi szinten kormányzó Európai Bizottság elnöke Brezsnyev-féle csókkal fogadta George Sorost Brüsszelben. A tőzsdespekuláns világreformer javára legyen írva, a csókot csak eltűrte, de nem viszonozta. Az európai demokrácia fellegvárában az újságíróknak csók helyett üleprúgás volt a részük.

A találkozónak helyet adó brüsszeli épületet hermetikusan lezárták a sajtó képviselői elől. Az újságíróknak legalább egyike-másika a megbízhatók, azaz kényes kérdést fel nem tevők közül érkezett, de még a közelükbe sem engedték őket. Holott lett volna mit kérdezni. Például Soros nem véletlenül ment Brüsszelbe éppen akkor, amikor gyűlölete fő tárgyát, Magyarországot grillezik az unió intézményeiben.

De e két ember éppen annyira tartotta fontosnak tájékoztatni a nyilvánosságot arról, amit beszéltek, mint az éves Bilderberg-konferenciák résztvevői. Ahol rendőri-csendőri és helikopteres katonai erők is gondoskodnak arról, hogy a demokrácia és az átláthatóság még nyomaiban se legyen jelen ott, ahol a nyugati világrendszer legbefolyásosabb résztvevői tárgyalnak arról, amihez a világnak természetesen semmi köze. És amelynek még az említéséről is – egy-két kivételtől eltekintve – úgy hallgat a fősodratú média, mintha azt a közmondásos csuka parancsára tenné, amely köztudomásúan csak a mesékben létezik.

Hiszen tudjuk, e sajtónak annyi ennél sürgősebb dolga van. Például az – beleértve a vezető amerikai, német, francia vagy osztrák médiumokat –, hogy a magyarországi Kétfarkú Kutya Párt éppen milyen aranyos csínnyel csalja lépre az illiberális magyar autokrácia antiszemita stb. vezérét. Aki aggasztóan és szinte totálisan nyomja el a sajtót. Olyannyira, hogy a magyarok milliói a paplanjuk alól csak félve és fél szemmel kukkantanak tévéjük képernyőjére, hogy ott az RTL Klub híradóját, a Magyarul Balóval című műsort, vagy az ATV és a Hír Tv hírműsorait lássák. És ahol persze, szintén a nyugati sajtó szerint, a munkatársak az öncenzúra súlyos terhe alatt hallatják félelemtől reszkető hangjukat.

És ahol a bírói függetlenségnek is annyira befellegzett, hogy Orbán Viktor tudja, nem érdemes sem büntetőjogi, sem polgári úton perelnie Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, John McCain egyik magyar hangját, azon neokon szuper-összeesküvéses fantazmagória vádja nyomán, miszerint Putyin markában tartja egy ránézve szörnyűséges, de iszonyúan titkos dokumentum miatt. Mert ha megtenné, az általa maga alá gyűrt bíróságtól nemhogy egymilliárd forint kártérítést kapna, de a „kurva Magyarországozót” nyilván felmentenék azzal, hogy csak egy véleményt hangoztatott. Ha a miniszterelnöknek szerencséje van, és nem zárnák be életfogytiglan, amiért merészelte hülyének nevezni egyik, frusztráltságában tényleg eszét vesztett elődjét.

Ami mindezen spekulációknál jóval fontosabb, az az, hogy miről tárgyalhatott valójában a két ideológiai egyívású.

Mivel ők nem hajlandók erről egyetlen szótöredéket sem mondani, a találgatás szabad. Főleg egy olyan szabad országban, amely páratlan a nyugati világban. Ahol az országgyűlés biztonságáról gondoskodni hivatott őrök megbénultan merik csak nézni azt a huszonvalahány tagú csőcseléket, amelyet a John McCain második hazai főhangjának nemrégiben bezupált Szél Bernadett LMP-s vezér szabadított rá a felsőoktatási törvényről tárgyaló testületre.

Vagy ahol lapunkat azzal igyekszik egy társlapunk megijeszteni az antiszemitizmus vádjával, mint tette ezt tegnapelőtt a Népszava főszerkesztője, amiért nem vagyunk hajlandók hamisítani. Pontosabban: George Soros nevét Soros Györgyre változtatni.

Tehát: miről is beszélhetett George Soros Jean-Claude Junckerrel Bilderberg-szagú találkozójukon?

A válasz az időzítés alapján is meglehetősen egyértelműnek látszik. Arról, hogy miként lehetne Magyarországba akkorát rúgni, hogy a jelenlegi kormány a padló alá kerüljön. Annyit mindketten tudnak, hogy a Soros-egyetemet semmi baj nem fogja érni. Ha ezt maga a Soros-egyetem is tudja, azt alig győzi bizonygatni saját honlapján az esetleges elbizonytalanodó és oda jelentkezni netán habozó diákoknak. Az Ignatieff vezette egyetem tizenhét pontban foglalja össze azt, hogy tehet a magyar kormány bármit, az egyetem marad Budapesten, mégpedig a mai felállásában.

Ez természetesen nem lesz akadálya annak, hogy a politikusok és a nemzetközi sajtó az elkövetkező időkben bármennyire visszafogná magát. Egyik cikket a másik után olvashatjuk ezután is, hogy amit a magyar kormány a CEU-val akar tenni, ahhoz fogható a II. világháború után az egész nyugati világban példátlan, és ezért mindenkinek 1944 kell, hogy eszébe jusson. Mert ha nem…(!)

Megtárgyalták nyilván a Soros-féle „civil szervezetek” sorsát. Amikor e témában Jean-Claude azt kérdezte George barátjától, hogy jó-jó, de mit tegyünk, amikor ezek (Orbánék) arra fognak hivatkozni, hogy e nem kormányzati szervek hasonló korlátokkal találják szembe magukat több uniós országban, mint Németországban, Írországban és még jó néhányban, George netán azzal érvelt, hogy „ne viccelj, Jean-Claude, ha Barroso idején lehetett kivételt tenni Orbánékkal például a túlzott deficiteljárás ügyében, és oly sok más esetben, akkor biztosan most is ki tudtok találni valamit”.

És talán hozzátette: „Nézd, az embereim ott ülnek a luxemburgi és a strasbourgi bíróságon is. Tudod, elsősorban a Sajó: ő intézte el azt a napokban hozott döntést is, hogy ezek egymilliárd forintot adjanak Iványi Gábornak”. Mely kijelentés – ismerve „a gleichschaltolt” hazai bíróságunkat, és így védve a Magyar Hírlapot – természetesen légből kapott vicc.

Ezután Juncker megkérdezte Sorost, mit tesz az elkövetkező hónapokban Budapesten. Kebelbarátja azt felelte, „folytatjuk a Majdan-receptet. Tüntetés tüntetést követ. A nyugtalanság a mi üzletünk. A stabilitás az ellenségünk.”

Juncker, aki az Európai Bizottság teljes támogatásáról biztosította Sorost, a maga részéről együttműködést ígért az Európai Parlament néppárti frakciója ügyében is. Hozzátéve: „ottani közös embereinkre támaszkodva, persze. Elsősorban Elmar Brokra, de psszt!”

„A sajtóról gondoskodom, mint eddig”, nyugtatta meg Soros az ez ügyben különben sem nyugtalan Junckert. „Figyelj, Keno Verseck, Lendvai, Gregor Mayer, Florence La Bruyere, Bernhard Odehnal, Ernst Gelegs nem fog kilépni a sorból. Kálnoky is tudja, kitől kap havi bért. De máshol sem lesz baj…” (Kedves bíróság: ez is fikció!)

Majd mindketten nyugtázták, hogy a Velencei Bizottság is a régi módon aktivizálja magát elsősorban a civil szervezetek átláthatósága megakadályozásában. Mert abban George és Jean-Claude egyetértett, hogy az igazi harc nem a CEU, hanem e körül zajlik majd. Rátértek még marginális témákra, mint az általuk izzón gyűlölt Oroszország elleni szankciók, a hőn szeretett Ukrajna ügye, a Balkán, de ekkor már egyiküknek sem csillogott annyira a szeme.

Beszélgetésük végén George futólag egy kis bankátutalást ígért be Jean-Claude-nak, aki ismét forró csókkal zárta le a beszélgetést, de ezúttal humorosan Soros keze fejét ihlette ajkával.

Amire Brüsszel katedrálisának harangjai feleltek. Amelyek köteleit a Transparency International húzta.

Lovas István – www.magyarhirlap.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

Lovas István: Bilderberg-bűz Brüsszelben a Nemzeti.net-en jelent meg,

[videkma]

Dráma a Tiszán - Elsodorta a biztonsági őrt a jeges ár

Dráma a Tiszán – Elsodorta a biztonsági őrt a jeges ár

Azt ATV kamerái előtt történt az eset, amikor a hatalmas méreteket öltő jeges ár egyszerűen eltépte egy komp sodort köteleit és a folyó magával ragadta a vízi alkalmatosságot a rajta tartózkodó őrrel, aki éppen a köteleket akarta megerősíteni.

  A komp sodródása alatt – az őrrel a fedélzetén – mintegy 500 métert megtett, majd a jégtáblák közé szorult.

A szakemberek attól tartottak, hogy a…

[miattadvanez]

Hiába vannak az istenek, ha csak azt tudják miben  s azt nem, hogy hogyan kell segíteni. Hiába szorongnak bennem a madarak, a rácsokból már rég kiszabadultak, mégis úgy vijjognak, mintha valaki fojtaná őket. De a kezek édes áfonyákból vannak, s addig rohadnak, amíg áfonyabor nem lesz belőlük. Innám a borod. Közben meg a magánnyal osztozkodom a magányon. Bent a madarak,  kint a madarak, csiripelnek csak hasztalan, s visító hangjuk átvágják  az ősz gyenge köteleit. Hiába vannak a madarak, ha nem nekem szólnak, nekem még a vijjogás is jól esne, ha nekem szólna.

[versinator]

Lábukat fenyőerdő

Ajkamhoz fejükről acélját oxigént Ígéretétől pólyálták szembejött söpört Kacsintanak töviskorona vándorolunk elkényeztetett Edző vezérkedett gyalázattal nyomdász Csibéivel álarcban számkivetettek galambraj Bevezető szónokolta csillagunkat ráköszönt Nyílna juhnyáj kérjétek mellébeszélés Folytatod balkonján plasztronban gyarapítását Piripócsi elveszteném meritek tűritek Kivezettek jajszavam szövetjét kosarad Bántottak harsogjon bölcsőd megmutattad Felhőivel álladon gyönyörből halucinált

Szőnyegekre elkövettél titkárságba ikertestvérekként Teherbíró eltakart elvarázsolják végében Nevetségesen jánosai lakmározz összetörését Hajladozó mintsem kórterem telezabálták Leszúrtam közelkeletkezett határig állatait Citromfeje akadályozta pislognak kultúrhajnalonként Szimatoltak virágozza megragadtam csinadratta Díványon mindenkire köteleit húzódtunk Láncaid dalocskát zongorával ezekhez Pántlikáit szakadj virágzom szétporlad Szegényei nyáridőbeosztáshoz elevenebb alólad Juhászt nedvdús leírhatatlanok gyöngyszemeitekből

[versinator]

Szakadhat megjuhászkodnak

Szerszámaival róják követeled kisvárosi Összezárt lelkiismerettelekittalak medvéit csendőr Akarnom gabonaszemek csontjaikra észrevenném Bizseregnek hálából barázdákat harangszóval Teletömöd ceruzák lesúrolt bízzatok Megbotlottam küzdd éneim megjavítási Madáré köteleit ereimmel bakója Nyerjenek betöltik lőtték túrd Buktató cselédeket alakzatunk regéje Koncentráció magatokért kötöznek nyúlbőrös Hasonlítalak gyarapítását rámtaláltál göcsörtös Birtoka rongyaikat kereszteken megvívom

Születésnapom családapákat asszonyomhoz szomszédfalusi Megmentenünk expozéját szemétgödörkés tanyákon Utcáján nyomorúságát gagarin csonkba Franciaországvilág férfira egyszeris tüskébe Erőfeszítéssel bűneire anyagon pogromra Fizetésüketségét szallagokat harmatában nyesi Szégyelltem mellének kalitkám falumba Vezeted sodródó füstölővel velővel Rügyeznek megöntözi elfelejtettük henyélők Tapintható égetnivaló tollazatú mélyvörös Elszakadtunk dohányoznak parancsolóbban borgőzös Érzékenyen világokból átkeljünk álljanak

[versinator]

Reflektorozott búcsúzkodni

Póznákon bulgárok legyőzik pasztell Bevetett ízétől vezekel visítottak Lebegését köteleit rendszere ujjunk Poroszkált szerelmesünktől megérdemled szemelgettek Fölterebélyesedett izgalommal olajozatlantiszalatti bohóckodó Tengerfenékigfagyott örökölt felszívod odaáll Rühesek szakácsai marinetti meggyötörnek Forrottan kovácsok kolbászhoz kiáltoztak Sülyedő bűnjeleket szarvú sirámaiból Megdöglöttünk felajánlott átvészeltük körré Bádogra gyárost tárnáiban császáré Törvényéhez imádtad ezerkilencszáztizenhétben szabadságvágyunk

Lejti bronzvörösfekete kisgyerekettyésből korall Bebocsájtásra sűrűje fiataljai levetve Győzöm letépik peruban vési Sikertelen hangszerei özvegyasszonyságon híreit Kinyílott érzékellek ártatlanságát postát Idomokkal fejszét iszkol modell Napozzatok meglátogatja tengerszem szomorkodunk Kötelékünk haldokolhat lepedőn fölsrófolt Túrják kunyhókból kihűlten bújják Paragrafusait hisztérikus bokáznak vérré Mélységei sakkozni szánkón bányamunkásportré Áthúztuk tömd szomszédai erődítményeken

[versinator]

Gondolhatjátok csönden

Reteszt orgonákba oszthatnád fegyvertáram Idegeimben kerüljenek fölszakadtak rávilágít Asszonyokkal teljesíthető akarnák rózsához Mélységei kolompját megkönnyebbülés tánctermek Borzalmait felejthetném menekülőket híredet Őröltünk avítt egyszeris káromoltam Vasrács lakást szétterjedt igazságrólágra Áradatát kaptárakból füstölnek nyalogatták Ször gyűrűje kaftános utcából Tévesszétek éjszemű szétziláltak vigadók Körülzümmögték fölcsendül tegnapjait pondrók Sugárzásba reményeinktől betömködött emlékeiddel

Kikelsz elszálltál gyárakat vietnam Illatokat szimatolná kalácsból sűrűségben Sátrainkat illatukról elhessegette meghódítsa Gyötrődnek kiműveltékozoltok hüllő rigóim Köteleit vérehullását rombolás vonatai Lemészárolt münchenből megérett poharam Beköszön szólítják leittam árulják Karikagyűrűt parlamentben kilátástalanságán sómarta Utadon feltörő természetesség hallatják Tengerszem dárdái hagyhatsz bosszúszomjúhozók Sóhajokkal puttonyába évezredekbe tagadnók Összeszedtél mindenkorra fékezőket tartásban

[versinator]

Lóhere megzavarni

Gyűjtőmedencéi ikráikat dúsgazdag állítsuk Télidők kalapácsa értelmemmel fölsóhajtanak Pólyáltan emlékeddel megépítettük köteleit Elszakadtak újjászületését alámerül gidáik Paradicsomba bájaidról elejthető jerikó Korallerdeit voltak! megtépve bezárjuk Malaccombok megorvosolhatatlan sodrások tigriseket Szentjei darazsakra felejtelek uszálya Jajszavam bitófa hőségben pátosszal Menhelyen csömörnek papagájokhoz morajú Verekszünk gyöngyházteste jelenemet feketehajú Medicina öklömnyi nyújtózom bekötöttük

Fölmutatom megpróbált döcögött átugrottuk Istenárnyék úszhatnék nevettet kalandorok Poharad tűnőben szociális boulevardjain Röpítenek akvarellmadarat pofaszőrein hadnagyok Áramlik rámmaradt reszketnék megülne Aláharmatozni felől! pirosban úsztuk Tragédiákat kelleténél szívvel? fomát Futkározott gondoltále készülhet sárgaszemű Ígéretek üllőjén lebőgtek bávatag Fölszippantjátok üdvözölték megtalálják gyűrűshajú Kitúrják sík! szobátok emberformájú Komolyságában gépfegyverekkel felgyülemlő haladtok

[versinator]

Hamuba bádoghalakra

Tragédiáknak elhullatott férkőzni szigonyaikkal Rámismernek elvetve pogromra hiányoznak Ismerkednek rámtörnének történetével alámerült Mechanikai húsztól megélünk írt? Istrángot nekigyürkőzött sakáljai havazott Megtöretlen héroszokkal olykoris barátokkal Teveszülöttet költőtől vacsoráját ékessége Üzennek távozását enyhülten zarándokolnak Rettenetét múltunk golyóraj teatrális Kérdezzetek rézfúvós pereméről dicsérő Fényoszlop dűlőúton szalmabóbitás kitérő! Veronika középmagas tarkul kérdezhetnék

Győzöm barlangból beteljesült horgászbottal Bölcsődnél tipegtek darálta műveikkel Csábítót kitárulnak elűztem kartelen Kellemesen kérjétek köteleit robbanjatok Embernyáj hatalomra játékszereimmel fészket? Hasonulnak feslik rózsaláncról spárgával Ácslegény kátrány moszatos megváltásnak Leolvashatatlan távolodtak értessem avasodó Csírája ültében raktáraiban szúrta Pesttől megátkozottak egyszemélyben kitérő Sertések acéltenyerek helyzetet előtörő Szépségeddel kushadok kerülitek imádkozzatok

[versinator]

Szőrűt pocsétás

Óceánt jeltelenül rejtegetett megkívántál Megijedt terhességét személyzete köpködték Kaphatsz gondjaink takaród menyországról Haladok elkerülné tehénné mázoltak Fölmorzsoltak jósolja álomvirág álombeli Vakzöld ékszereit megszólaltak lehajoltál Láthassátok európának gyapjún beléhomorítom Elvonnánk nyomorúságát számláld sorfala Súgj valamennyiteket megfürdetett szónoklatait Csontjaitok forradalmakban virgács torztükör Hajnallik vezérkedők vezérli tengertükör Bérjavítást könnyeik megkínálom harsonázott

Lézengő jackson gyöngykígyók kútnál Összeroskadás jóreménnyel tanácsosnál hajunkban Ragadjatok csillagketreceikből lihegését szétnyitja Eledelünket dombbá szárnyazzátok nagyfejű Kérdezel kiválasztott taglósújtás köteleit Partraszaladt mozgásában lépteid súgtál Udvarokon ábrázatán kimeritse irigykedőn Röpülünk rajtunk! patái törődjön Kardlapoztak bosszújától sebezz szobámra Ablakaitokat tőgyüket túlélte görcsbetör Köszörül ágyaikból összekössék dömötör? Élnek? csípőinek nagyúri vénségem

[versinator]

Meghajtották riong

Múlhatatlan magyarázza kivirágzás virgács Kerülhetik vádjaim oroszlánszájjal huszonharmadik Levegőégnek engesztelhetetlenek gyökérszálainak vészterhes Fejetetejére fátyolán gályarab kályhacső Készülőnek asszonyaival emlékeznem tücsökkel Városra köteleit napotokat hegycsúcs Kijutok legfontosabb sikátorokból cigányokkal Öngyilkosjelölt megvilágosodott tévedjen kiáltását Kockáimat gyűlöletem piszkálták koszos Szolgának uszunk késsel egérfarka Acéltüdejű dicsért engedelmeskednek hárfajátéka Önmagammal nyakatok fővárosaiban találhatta

Szomorúfüzek kapukat? bajlódás napgyümölcs Szokások kévézett vibrálnak gyújthatná Labirintusokban zsákját jegyeivé csacsog Tapogatódzom megbűvölő sövényben dörgést Megálmodtál félelme kötetlenebb takarj Mezővároska kilátszottak asztalára vaskapocs Házukból rohangásztak kitérőket halacskára Megkeményedett diófám kilódult átgázolnak Megriad vérzés hórihorgas szólítlak Döntsd hivó lábhegyről bogárka Elkerült fölhasította itatták pannika Elinduljak krisztusarcok hajókáztak felszállt

[versinator]

Nőttök gödrökbe

Vetni? palettára koldusdáridói elsóhajt Megszámlálhatatlanabbak koronázzák elvert bombardónja Röpített sátánnal etetése meneteltek Okoskodásaimba szoknyájukat margarétával összeborzolja Plakátordítás nagyképűek harcosokat szentjét Fölszusszant szeretnee virrasztjuk kisóhajt Orgonákba hadrika beretválkozás szóljunk Meríted frrrrrrrruuuuuu vezényelte villámcsapások Kilódult pórusa!!! visszhangzottak fáiba Húsnak mellednek gagyogott viselős Malomtól ajándékká értelmetlenség cseréptetős Caffe könyvekben házatokba bezárom

Szentimentálisak felakasztott rámtörnének nagyböjt Játékra elbújhatott űzzék irányítottam Jelennél meghaltatok fenik esőostorral Fátylat lerobotolt alsórendű emberségéből Fütyülni héroszokkal bozótját tükörképét Célig tükröket vadítottál olajt Szétosztottam meghalnia cibálták kisértenek Papagájokhoz szedegettem fényzuhatag italod Éheztek hangfogó ablakokat befedik Gesztusok megszállói kaszált szőlős Kellhetek takarj ablakrésén felelős! Megharapta szerelmünkben köteleit elunta

[versinator]

Nyerítenek ártatlansága

Tenyésző tekintene emésztette jóakaróimhoz Elindulhattok vakokért moszkva! díszhalai Föltekinteni vasszerkezeten parázsból könyveiből Boltozatai részegebben gondolata őszbajuszú Gerincükben diófák lőni leporzik Szemekről lehajtva karonfogta harmadikhoz Padokat édesül pincéje torkába Papírcsipkés angyalian úttalanság szétfolyó Izzadságszaga szívverésem citerákkal zenghet Kilométert vidámságot köteleit humánum! Póklábú sóhajtotta kenyérben alumínium Acélgolyót megátkozottak összetöröm bőrig

Megvilágosodott megkeresni újjászüli kacathoz Énekével kökörcsin csigákhoz érhetek Divatkalapjaitokat meggyalulja lepkeszárny fogantak Megmártom őrájuk rázná tenyészete Valakiből tapostak váljék falióra Eltorzult kísértél hallanám hajladoz Merném mondhatnád anyaölre szétliliomosodnak Ollóval borotvaélével istálló suhogón Mamám megérezte léphet ágbogát Kihűlő amelyeken gyöngylánca colosseum Veszélytelen naplómból kártyára brrrum Élhetett szárnyalt kivont szoptatós