#Halmi Leon

[korkep-blog]

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt – VI. rész.

Losonc város fokozatosan kialakuló új vezetése egészen természetes módon igyekezett megszilárdítani a hatalmát, s igyekezett elejét venni minden olyan cselekedetnek, ami ezt veszélyeztette volna. A város lakossága ezekben a napokban kezdte igazán tudatosítani, hogy valami megváltozott, valami nagyon megváltozott. Magyar feliratok, magyar lapok, magyar beszéd, magyar nyelvű oktatás …. hogy mindez probléma és gond lehet!

A sorozat eddigi részei itt,  itt, itt , itt és itt olvashatók.

  Losonc városának fokozatosan kialakuló új vezetése egészen természetes módon igyekezett megszilárdítani a hatalmát, s igyekezett elejét venni minden olyan cselekedetnek, ami ezt veszélyeztette volna. A város lakossága ezekben a napokban kezdte igazán tudatosítani, hogy valami megváltozott, valami nagyon megváltozott. Magyar feliratok, magyar lapok, magyar beszéd, magyar nyelvű oktatás …. hogy mindez probléma és gond lehet!

    A Magyar Nemzeti Tanács 1919. január 21-i ülésén résztvevő tagok akkor elfogadták Mócz János azon indítványát, hogy a városi bizottság a magyar lapok behozatala mellett foglaljon állást. Bazovsky zsupán ugyan megengedte a Népszava behozatalát, de a katonai parancsnokság megtiltotta azt. Zadrobilek Gyula arról tájékoztatott, hogy a katonai parancsnok bemutatta neki azt a felsőbb rendelkezést, amely minden magyar lap behozatalát betiltotta.

  1919. január 28-án megszakadt az összekötetés Budapesttel. A hónap végén Ejem Vysoké Mýto-i 30. gyalogezrede elhagyta Losoncot, és helyét a 35. legionárius ezred foglalta el. Megszűnt minden határforgalom, utazni csak útlevéllel lehetett, emellett megtiltották a külföldi nyomtatványok terjesztését is.

  A “Közélelmezési Tanácsra” átnevezett Magyar Nemzeti Tanács utolsó jegyzőkönyvezett ülésére február 7-én került sor. A zsupántól (Bazovský Lajos) kapott levél értelmében arról tájékoztatta a tagokat, hogy tekintettel arra, hogy a cseh–szlovák kormány az összes – beleértve a szlovákot is – nemzeti tanácsot feloszlatta, nem áll módjában a tanács további működésének az engedélyezése. De figyelembe véve a hozzá intézett ��lelmezést érintő indokokat nem tesz kifogást az ellen, hogy a tanács még egy utolsó ülést tartson, s azon egy hattagú testületet válasszon „Losonc város közönségének bizalmi testülete” név alatt, mely úgy a város többségét képező magyar, mint az itt lévő szlovák és vegyes nyelvűek érdekeit képviselve mintegy kapcsot képezne a város közönsége, a városi hatóság, a zsupáni hivatal és a kinevezett városi tanács között.

    A tanács végrehajtó bizottsága azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. Kimondta, hogy a tanács által addig ellátott feladatokat, s az azzal járó felelősséget egy hattagú bizottság nem vállalhatja magára. Ezért arra kérte a zsupánt, hogy a jelzett név alatt az egész tanácsot hagyja meg és működését ne akadályozza. A zsupán végül is nem emelt kifogást ez ellen, s így  a bizalmi tanács működése eddigi jogkörével bizonytalan időre meghosszabbodott.

  Losonc új, kinevezett Városi Képviselő Testülete 1919. január 20-án tartotta meg az első ülését. A Losonc és Vidéke az alábbi módon jellemezte az eseményt: „ … nem kívánunk kritikát gyakorolni az új “városi tanács” felett, nem kételkedünk benne, hogy az csak olyan rövid életű, átmeneti jellegű lesz, mely hamarosan át fogja adni helyét egy tömeges formában, általános szavazatjog alapján választott képviselő testületnek …”.

  Bazovszky Lajos, cseh–szlovák kormánybiztos a csehszlovák törvény értelmében első hirdetményével feloszlatta az addigi Városi Képviselő-Testületet. Helyébe a város érdekeinek figyelembevételével alakított testületet ültette ugyanolyan hatáskörökkel. A képviselőkhöz intézett beszédében sokadszor ismételte meg, hogy az új politikai alakulás végleges, s a városi tanács politikai kérdésekkel egyáltalán nem foglalkozhat.

    A kinevezés módja ellen tiltakozó Baskay Ferenc, az addigi helyettes polgármesternek válaszolva megnyugtatta a tagokat, hogy a testület kinevezését ne tekintsék sérelemnek, a helyzet átmeneti, s az önkormányzati jog respektáltatni fog.

  A hivatalos nyelvet illetőn azt hangsúlyozta, hogy az állam megkívánja azt, hogy a közigazgatás szlovák nyelven történjen, de egy olyan helyen, mint amilyen Losonc is – ahol ez nehezen volna keresztülvihető – „pressió” még nem fog gyakoroltatni. A szlovák nyelv elsajátításának határidejét az év végében határozta meg. A tisztviselő karnak az esküt nem az államhűségre, hanem a hivatali kötelesség teljesítésére kellett letennie.

  Mint már arra az előző részekben utaltam, a város elfoglalását követően a kereskedők és iparosok letakarták vagy átmázolták a magyar feliratú tábláikat. A Losonci Újság egyik korábbi számában közzétett írás arról számolt be, hogy a cseh–szlovák minisztérium köriratban közölte a szlovák jogászokkal 1918. december 20-án tartott közgyűlésén elfogadott memorandumát, mely az igazságszolgáltatás kérdésében tett ajánlatot a cseh–szlovák kormánynak. Eszerint mindaddig, amíg nem lesznek  egységes cseh–szlovák törvények, érvényben kell hagyni a magyar törvényeket.

    A tisztán szlovák területen a magánszemélyek beadványaikat csak szlovák nyelven, a hivatalos közegek az átmeneti idő alatt beadványaikat magyarul, mint kisegítő nyelven is írhatják. A szóbeli tárgyalás nyelve a szlovák. A tanúvallomások, szakértők véleménye szlovákul, egyéb más magyarul is jegyzőkönyvezhetőek. Az ítélet rendelkező része szlovák legyen, indoklása az átmenet alatt magyar nyelven is lehet, de csak szlovákul kézbesítendő. Ügyészektől, ha szlovákul nem tudnak, a megbízatás megvonandó. Csakis szlovákul tudó közjegyzők vehetőek át.

  Az ígéretek ellenére hetekig zárva maradt a losonci gimnázium. A Losonc és Vidéke arról számolt be,  hogy miután az iskolát nem nyitották meg az előre jelzett időpontban, 2019. január 27-én Bazovsky Lajos arról értesítette az igazgatóságot, hogy csak február 17-e után lehet a tanítást megkezdeni. Azzal a feltétellel, hogy annak minden osztályában hetenként 4 órában szlovák (tót) nyelvet tanítanak kötelező tantárgyként, ezenkívül valamelyik tantárgy előadási nyelve is a szlovák lesz.

    A város új, ugyancsak kinevezett polgármesterével, Goldperger Viktorral február 4-én ismerkedett meg a képviselő-testület. Ebbéli döntését Bazovsky Lajos magyarul közölte a testület tagjaival. A kinevezés módszere ellen Szabó Lajos szólalt fel, hangsúlyozva, hogy úgy a városi önkormányzati jogot, mint a tisztviselői kart sérelem érte. Bazovsky ígéretet tett arra, hogy adandó alkalmakkor a tisztviselői testületet is meg fogja hallgatni.

  A hivatali eskü letétele után az új polgármester egy szlovák nyelvű bevezetés után a nehéz viszonyokról szólt, s reményét fejezte ki, hogy „Isten segítségével tudni fog a polgárság, a város és az új haza javára működni”. Programját két szóban foglalta össze: “Becsületes munka“.

    Február elején a Losonc alatti demarkációs vonal mentén heves harcok alakultak ki. Egyes hírek szerint a városban a magyarok fegyveres felkelést készítettek elő. Február 5-én tudták meg a losonciak, hogy az Antent hatalmak megállapították az ideiglenes határvonalat. Ez kihatással volt a helyi, losonci eseményekre is.

  A katonai parancsnokság a megszállás következményeként várható ellenállás elfojtására 70 lakost írt össze. Gondoskodva arról, hogy a listán ott legyenek a város legaktívabb és legfigyeltebb személyiségei. A Városi Képviselő-Testület jegyzőkönyvei még csak nem is utalnak erre, a helyi sajtó bő terjedelemben foglalkozott az első túszok elvitelével.

  A Losonci Újság így írt erről a „Kósza hírek”  c. írásában: „A városban felelőtlen forrásokból az a hír terjedt el, hogy Losoncon az imperium és a közigazgatás leagalább a békekötésig magyar marad. Néhány „éretlen gyerkőc” a Szüsz kávéház előtt tüntetést kezdett, ami katonai beavatkozást provokált. Az utcákat bejáró alakulatok mindenkit eltávolítottak. Néhány lövés is eldördült.” A lap figyelmeztette a lakosokat, hogy tartsák magukat távol az ilyen esetektől, mert az óriási károkat okozhat és ártatlan emberek életét követelheti.

    A katonai parancsnokság a közbiztonság biztosítása érdekében az összeírt listáról 14-et, dr. Gyikos Mihályt, Chrenko Józsefet, Sacher Imrét, dr. Lázár Jenőt, Halmos Hugót, dr. Bélát, dr. Schneller Pált, Kalina Józsefet, Filo Lajost, Scherer Lajost, Hammermüller Mártont, dr. Herz Sándort, Szabó Józsefet és Soós Jánost túszokként a tüzérkaszárnyába internált, s úgy határozott, hogy egyetlen fegyverlövés esetén egy részüket vagy mindannyiukat agyonlöveti.

  Halmi Leon, a Losonc és Vidéke főszerkesztője és dr. Keszler Lipót, az akkor még működő Közélelmezési Tanács tagja a végrehajtó bizottság képviseletében próbálkozott lépéseket tenni szabadon bocsájtásukért. A polgármester beszámolója szerint a megszálló katonai csapatok felső utasítást hajtanak végre. Ezt az intézkedést az tette szükségessé, hogy a katonaság egy részének elvonása után hírek kezdtek keringeni arról, hogy a várost rövidesen a magyar katonaság fogja visszavenni. “Valóságos titkos szövetségek keletkeztek, melyek a füleki katonasággal, sőt az ottani, a salgótarjáni és budapesti bolsevikekkel álltak kapcsolatban.“ (Ennek néhány részletéről a következő részben olvashatnak).

  Dr. Keszler Lipót és Halmi Leon biztosították őt arról, hogy a város közönsége mindenféle akciótól távol áll, s kérték arra, hogy járjon közbe a katonaságnál. A parancsnokság elismerte, hogy a letartóztatottak ártatlanok, de a rend biztosítása érdekében ehhez az eszközhöz kellett folyamodniuk.

    A polgármester intervencióját a katonaságnál ahhoz kötötte, hogy írják össze az ún. bolsevikeket, hogy módjában legyen eltávolítani őket a városból. A kérdéssel ezután a város szociáldemokrata pártjának vezetősége foglalkozott, aki felhívta a munkanélküli munkatársakat arra, hogy a letartóztatottak szabadon bocsátása érdekében hozzanak áldozatot és hagyják el a várost. Eredményeként február 5-én tíz óra tájban mintegy ötven szekéren – sokan családostul – több mint 80 munkás hagyta el Fülek felé a várost azzal, hogy a további sorsukról a magyar katonaság és hatóság fog gondoskodni. A túszokat ezt követően szabadon bocsájtották.

  A Losonc és Vidéke is részletesen számol be az eseményekről. Az „Elő a jobbik ésszel” c. írásában többek között ezt írta: „Amióta a cseh-szlovák csapatok megszállták városunkat három ízben fordultak elő olyan események, melyek a lakosság szigorú megrendszabályozását, a személyes szabadságok korlátozását vonták maguk után. “Könnyelmű” emberek miatt ártatlanoknak kell szenvedni … Olyanok miatt, akik megfeledkeznek arról, hogy megszállt területről van szó, hogy statárium van. S ennek ellenére félremagyarázott és félreértett hírekkel árasztják el a várost.”

    Az írás szerzője arra kérte az olvasókat és a lakosokat, hogy ne engedjék, hogy hasonló események megismétlődjenek „ …ha a hatóságok nem tudják megakadályozni az álhírek terjesztését, akkor akadályozzuk meg mi … A cseh-szlovák állam csapatai nem kérdezték tőlünk, hogy kívánjuk-e a város megszállását. Anélkül is bejöttek. És éppen úgy nem tőlünk függ, hogy végleg itt maradnak-e vagy sem. … amíg a döntés meg nem születik jól össze kell szorítani az ajkunkat és hallgatnunk kell, ésszerűségből, okosságból, a saját érdekünkben”.

  A katonai parancsnokság mindezen felül egy hirdetményt is közzétett, amelyben korlátozta a kávéházak és vendéglők, valamint az üzletek nyitvatartási idejét, kötelezővé tette a fegyverek beszolgáltatását, emellett megtiltotta a gyülekezést az utcán és a magánlakáson egyaránt. A feltételeket nem teljesítőnek statáriális bíróságot és agyonlövést ígértek.

    Az érvényben lévő  „útlevél kényszer” mellett rendeletet  hoztak a sajtótermékek terjesztéséről is. Az összes, megszállott területen megjelenő lapot megjelenésük után 3 példányban a cseh-szlovák miniszterhez, 1 példányban pedig a zsupánhoz keresztkötés alatt kellett beküldeni; A Prágában megjelenő „Union”-t leszámítva az összes külföldi magyar és német laptól megvonták a postaforgalom jogát.

  Puntigán József

  További ajánlott írások:

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/04/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-resz

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/06/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-ii-resz

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/08/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-iii-resz

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/10/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-iv-resz

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/13/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-v-resz

[korkep-blog]

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt - II. rész.

A városban megjelent plakátok arra hívták fel a lakosság figyelmét, hogy ne tegyenek eleget a katonai behívásnak, mert a magyaroknak nincs joguk a szlovákokat „fegyverbe“ hívni.

A sorozat első része itt olvasható.

  1918 decemberében a bizonytalanságok ellenére is szinte csaknem egyértelművé vált, hogy Losonc is a demarkációs vonal innenső, (cseh)szlovák oldalára kerül. A esmények egyik főszereplője Bazovsky Lajos, aki előbb Losoncon, majd Prágából irányítja az eseményeket. Az eseményeket ezúttal is a Magyar Nemzeti Tanács krónikájának bejegyzései alapján követjük, de helyet kapnak benne a helyi lapok és egyéb források is.

    December 7-én a Magyar Nemzeti Tanács egyhangúlag elfogadta Munk Ferenc, a népjóléti bizottság nevében felolvasott javaslatát.

  “Tekintettel arra, hogy városunkat előreláthatólag rövid időn belül idegen csapatok fogják megszállni, s így a dohánykészlet az esetleges elkobzás veszélyének lesz kitéve, a dohánykészlet szétosztása tárgyában sürgős intézkedés teendő”.

  A városban megjelent plakátok arra hívták fel a lakosság figyelmét, hogy ne tegyenek eleget a katonai behívásnak, mert a magyaroknak nincs joguk a szlovákokat „fegyverbe“ hívni.

    December 7-én dr. Vályi Bélának, a végrehajtó bizottság jegyzőjének javaslatára bizottságot küldött Budapestre, hogy felvilágosítást kérjenek Milan Hodžától és Bazovsky Lajostól arról, hogy Losonc megszállása hivatalosan tervbe vétetett-e. Megbízást kaptak arra, hogy „igen“ válasz esetében kérjék meg őket, hogy a várost reguláris csapatok szállják meg és ezen csapatok, amennyiben a város lakossága okot erre nem szolgáltat, retorzióval ne éljenek.

    A Nemzetiségi és Hadügyi Minisztériumban, valamint a Cseh-Szlovák Követségen kapott válasz szerint Losonc egyenlőre nincs a demarkációs vonal határán belül.

    Az  akkor  már Prágában tartózkodó Bazovsky Lajos 1918. december 5-én, a Magyar Nemzeti Tanácshoz  írt levelében tényként közölte, hogy a Cseh-Szlovák állam léte valóság, s ahhoz Losonc is tartozni fog. Felkérte a lakosokat arra, hogy a tényt fogadják hideg nyugalommal, s tartózkodjanak minden ellenakciótól.

  A Magyar Nemzeti Tanács  válaszát dr. Herz Sándor fogalmazta meg:

  „… soha, semminő körülmények között nem fogunk belenyugodni abba, hogy Losonc városát – melynek lakossága tisztán magyarajkú, amelynek területe összefüggő egységet képez Magyarország magyarlakta területével, az idegen államhoz csatolják. Nem fogunk ebbe belenyugodni akkor sem, ha a békekongresszus és a világ összes hatalmasságai is azt úgy határoznák. Az ilyen határozatok ellen mindég tiltakozni fogunk.“

    A Losonc tervezett elfoglalásáról tájékoztató hirdetmények felkerültek a város hirdetőoszlopaira és tábláira.  A Losonc és Vidéke  “Csak hidegvér!” c. írásában nyugalomra szólította fel a lakosokat:

  “Az utcán plakátok adják tudomására a lakosoknak, hogy az új demarkációs vonal alapján Losoncot katonaság fogja megszállni. Mit tegyünk? A magyar kormány határozott utasításai szerint az eseményeket megnyugvással kell fogadni, ellenállást kifejteni nem szabad … mindaddig, amíg nincs végleges döntés a megszállás csak politikai demonstráció jellegű, melyet az entente a győzelem jogán rendelt el. Nyíltan és bátran kifejezést adhatnak azon óhajuknak, hogy a jövőben is a Magyar Népköztársasághoz akarnak tartozni.”

  Bazovsky Lajos újabb üzenetében „….ismételten kijelentette, a megszállás békés szándékú, üldözésnek senki sem nemzetiségi, sem felekezeti okból kitéve nem lesz.“

  Bazovsky Lajos

  A Losonc és Vidéke ezzel kapcsolatban jegyezte meg: „Nincs jogunk Bazovszky kijelentésének őszinteségében kételkedni, sőt éppen az ő egyéniségét kell az igazságosság és méltányosság garanciájának tekinteni … a helyzet komoly, de kétségbeesni nem szabad … most azonban fő a méltóságteljes komolyság, a nyugalom, a hidegvér …“

  A lap egyik további hírében Bazovsky a megszállás tényéről értesítette a lakosságot, s egyben közölte, hogy vállalja a Nógrád megyei főispánságot is.

    Ekkor jelent meg Losoncon a Népakarat (Vôľa ľudu) c. kétnyelvű „néplap“, amely a “proletárdiktatúra” védelmét és propagálását tekintette alapvető céljuknak, és a proletár szellemiség által áthatott megbékéléssel várja a város elfoglalását.

  “Elég volt a gyűlöletből, uszításból! Elég a rémületkeltésből! Térjünk át a békés munkához! Így nem lehet nyugodtan dolgozni, nem lehet munkanélküliséget megszüntetni. Mit izgatnak bennünket, hogy jönnek a csehek, hogy rajvonalban kell ellenük felvonulni, géppuskákkal, ágyútűzzel fogadni. Békét, nyugalmat akarunk … Jönnek a csehek? Hát csak jöjjenek! Szívesen látjuk őket, testvéri szeretettel fogjuk egymást megértetni, ha személyes és barátságos érintkezésben állunk egymással. Azok a cseh és szlovák katonák, akiket soviniszta és imperialista följebbvalóik ideküldenek ép oly proletárok, mint mi vagyunk, érdekeink a mienkével azonosak …“

    A demarkációs vonal a Losonc melletti Tamásfalva mellett volt kijelölve. A lap ezzel kapcsolatban írta: „Losonctamási-i front. Rendkívül sajnálatosnak tartjuk ezeket a furcsa katonai intézkedéseket és tiltakozni fogunk ellenük. Elég volt a győzelmekből, nem akarunk még Tamásinál is győzni és embervért ontani. Ne lőjjetek katona elvtársak, ölelkezzetek össze cseh proletártestvéreitekkel és mondjátok meg nekik, hogy itt derék, szerető magyar embertársak laknak, akik szívesen látják őket vendégül, de közigazgatni mégis az fog, akit a város lakossága, nem pedig az, akiket egy imperialisztikus kapitalista kormány akar. Meglátjátok, hogy az a feketére festett proletár, akit szintén csak ideuszítanak rátok uszítóiban csalódva fog békésen elmenni melletted, ha proletártestvére lelkének dobbanását érzi, de vad dühhel fogja igazoltnak látni uszítóit, ha megpillantja az ágyut és a villogó szuronyt ott kinn – a tamási fronton.“

  A december 25-i, a Magyar és a Szlovák Nemzeti Tanács közötti tárgyalás fő témája Losonc cseh csapatok általi megszállása volt. Ennek eredményeként a kaszárnyákat az őrszolgálatot kivéve kiürítették. Más források ugyanakkor azt állítják, hogy ott több, mint 2 000 magyar katona maradt.

  ,

  A katonatanács értesítette a Magyar Nemzeti Tanácsot a cseh megszállásokra vonatkozó intézkedésekről. A csehszlovák katonaság legfelsőbb vezetése Prágában, még 1918. december 9-én tervezetet dolgozott ki Szlovákia területének elfoglalására. Ennek alapján december 27-én Piccione generális hadműveleti parancsot adott ki, melyben jelezte az alárendelt katonai alakulatoknak feladatait, azzal a megjegyzéssel, hogy ha csak lehetséges azok csendben erőszak és véröntés nélkül legyenek végrehajtva.

    Az államparancsnokság átirata másolatban közölte a kerületi parancsnokságnak a cseh megszállások esetére szóló rendelkezéseit, melyek a kaszárnyák kiürítését s a katonai javak eltávolítását is tartalmazzák.

  A Magyar Nemzeti Tanácsnak bemutatták a propaganda bizottságtól érkezett szlovák  nyelvű röpiratokat is, melyek azzal a kérelemmel érkeztek, hogy azokat a nemzetőrség a szlovák ajkú lakosság között ossza szét. A bizottság azzal az indoklással, hogy „mivel Losonczon tót ajkú lakosság nem igen van“ indítványozta azt, hogy a röpiratokat a járási nemzeti tanácsnak adják át.

  Távirat Losonc elfoglalásáról. Forrás: Állami Levéltár, Losonc

  A Losonc és Vidéke főszerkesztője, Halmi Leon arra hívta fel a Tanács figyelmét, hogy a városban tartózkodó katonaság nem alkalmas a kaszárnya, valamit a katonai javak megőrzésére. Itt tartózkodásuk sem előnyös, mert hátráltatják a polgárőrség és a közelmúltban megalakult vörös gárda működését is, s ezért ajánlatos lenne a katonaság városból való mielőbbi eltávolításra. A tanács a javaslatot elfogadta.

    December végén a posta és vasút leszerelhető berendezéseit tervszerűen elszállították Losoncról.

    A Losonc és Vidéke 1919-es év első napján a Losonc és Vidéke hetilap utolsó csonka évfolyamába lépett. Vezércikkének – „Boldog Új Évet?“ – talán a pesszimista optimizmus a legjellemzőbb vonása.

  ��Legyőzötten, lefegyverezve, elhagyatva, kiszolgáltatva a győzők telhetetlenségének és fékeveszett vad szenvedélyének egy szomorú sors küszöbén réveteg szemekkel nézünk a titokzatos jövőbe … a győzelmi mámorban tombolókat ki fogja józanítani a kongó gyomor, a tél hidege, rá fognak eszmélni, hogy parlagon heverő szántóföldek körül rövid a dicsőség, meg foják érteni, hogy munka nélkül nincs élet …. csak egy szikrányi türelem, józanság és komolyság … még ebben az esztendőben rend lesz. Rend és béke! Kik öt év nyomorúságát végig kínlódtuk, most ne veszítsük el a fejünket, bízzunk a természet örök törvényeiben. …”.

  Puntigán József

Következik: Losonc elfoglalása

További ajánlott írások:

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/04/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-resz