#Halálodra

[versinator]

Halálodra hja

Kardjából gomolyog idebe tetemed Végdalom üdvességét rőzseláng mentetted Kelnek? száradok lepusztult fátyolában Monda omoljanak sóhajokból változásban Eldöntöm keresztülnyargalák sziszegem alamizsna Lelkesűlten bánatért szopókája ártana?

Beások elpanaszolám jószántából országgyüléshez Gyaloglás? verik! tágulni szivemhez! Von? csúfolták ballaga környékez Életemnek! fiaidnak átövezé keblemhez Hogymikép imádanék ad! fonna Vígadok kettéreped esetben csinálna

Kehelynek lementén szentségtelenség kereszvized Emlékezést lant? lángifjunak éjjeled Megragadtam foltozva meghajoltunk istenigazában Elhagytanak dicsőbbek emelnem lakomában Jőjetek! modd hitelezők lehullna Főbe üvegnek elsűlt lepottyana

Vérén idelátszik fádat menyecskékhez Rivalgó fekvén dalszárnyon nevez Odafönn kereslek? gólyának kenyérhez Foghatják tengünk egyúttal épülethez Megálljatok! rátetted kezecskéd tartana? Jősz könnyének belé! tündérhona

Kezeinkből gyalogbodza sugár! véled? Nyugonni vándorélet leütni vélted Bakancsom ágrulszakadt fodrába nyúgalomban Lelt? fátyolában feleletben? romban Sejtésem ráfektetnek vizár kétségbarna Sopánkodásnak zsarnokvértül dacára szólana

Útmutatást táplálgatta csüggedésben környekez Beillenék amen borjúszájas nénihez Elérd kinunkra élére! éghez? Keletig gondolná kisleányt nevez Érkezésed lesujtani munkájára pózna Jelszavad enyhité fölmelegszem omlana!

[csakhogymegismerj]

Mióta megláttalak

Szentjánosbogarak repdesnek a mellkasomban.

Nem pillangók, mert tudom, hogy ez valami más.

Nem sima szerelem/szeretet féle,

Ez sokkal több annál.

Az univerzum választott téged, nekem.

Megmutatta az utam feléd.

Jöttem, láttam, győztem és mentem

Magammal viszem azt, amiért odatévedtem.

Értékrendem is mindennel ellenkező

Csak veled egyezik mindenem.

Magamban és magammal viszlek téged

Haladjunk együtt az élet útján tovább.

Ha lehet: mindvégig.

Most ezt érzem.

A teremtéstől-az ősrobbanástól sejtlek.

Sejt szinten értesz meg, és értelek meg téged.

Nem kellenek ide szavak, kevés a meglévő szókészlet.

Ahhoz, hogy le tudjalak írni,

Meg kell újítanom a magyar nyelvet.

Atomjaid és atomjaim szinte teljesen egyek.

Ezt onnan tudom, hogy egy ritmusban lépünk és szuszogunk,

Egyszerre dobban a szívünk,

Hullámzásunk is megegyező.

Fent és lent, fent és lent.

Míg a fent nagyon találó, felhők fölé szárnyaló,

A lent különböző.

Te feldolgozol, én meg nagyon mélyen érzek mindent olyankor.

Meg akarok felelni neked, a gyermeki énem küzd a szeretetedért.

Te csendes leszel, én sírni kezdek.

Ezzel kell még dolgoznunk

A fent és lent ugyanakkor állandó.

Működésünk ritmusa is megegyezik.

Sosem felejtem mikor rád eszméltem

S mikor te megérkeztél hozzám, mellkasomra fekve.

Azt mondtad végre hazataláltál, én meg azt éreztem, hogy az otthon végre én magam vagyok, mindezt veled és általad, kéz a kézben.

Mert az otthon te vagy, az otthon én vagyok, és kicsit mégis egymásban leljük meg a nyugalmat.

Kapcsolódásunk nem egy egyszerű egymásra találás, nem múlandó.

Ismerlek, mióta világ a világ

Sokat éltünk már együtt:

Te vagy a másik fele(m) életemnek.

Mióta atomjaikat szerte hordta az univerzum

Rakódtak ránk felesleges törmelékek

Karcoltak engem, karcoltak téged

Ezzel együtt formálódtunk.

Csiszolódtunk a széllel, a vízzel, a körülöttünk lévő csillagtörmelékekkel.

Formánk minden életben éppen ezért más és más.

Most kör vagy, és én kör vagyok.

Sárga és narancssárga.

Nem szabályos szélű: kissé érdes, de formálható, csiszolható.

Energiáid és jelenléted finomítanak rajta(m).

Tudod, nem hiszek az örökkében, mert minden ember múlandó.

Te is és én is meghalunk egyszer, ez az élet rendje.

Ha a te halálodra gondolok megijeszt, te sem szeretsz gondolni az enyémre.

Félünk egymás veszteségétől

Melletted ma mégsem volt a halál gondolata sem olyan ijesztő.

Ez is olyan természetes, mint kéz a kézben haladni veled és melletted.

Uborka lépésben: Egyszerre csak egy uborkányit haladjunk az életben.

Léphetsz nagyobbat, léphetek én, de kezed a kezembe fonódott rég

Atomjaink idejében.

Mióta megismertelek

Szentjánosbogarak világítják be a testem

Szentjánosbogarak melege olvasztja a jeged én pedig nézem és csodálom szépséged.

Sárgám olvasztja kéked, narancssárgád öleli a saját árnyékod

Én meg csak nézlek és ebben a nézésben meglátlak téged, úgy igazán.

Látom magam is szemed tükrében.

Egyik felem te vagy s másik feled meg én.

Nem csak lelkitárs(am) vagy,

Lángra lobbant ikerség a miénk.

[yeyjj]

ha valakiben megbíztál már annyira, hogy bármidet odaadtad volna érte, majd kiderül, valójában ő is ugyan olyan mint a többi. Kiderült, hogy elmondott rólad dolgokat. Nem teljesen az a baj, hogy elmondta a legféltettebb titkaidat. Az a baj, hogy közben nevetett, és lenéző volt.

Legjobb barátnak neveztem. Én pedig nem dobálózom ezzel a szóval. Nem is szeretem. Inkább azt mondom, adtam a szívemben helyet neki. Beengedtem a legféltettebb helyeimre.

De ugyan, ne aggódj. Nem a fájdalmat érzem. Ő nem tudja, hogy tudom amiket mögöttem tett/mondott. Hatalmam van felette.

Megtanultam már emelt fővel távozni. Megtanultam, hogy nem éri meg sajnálkozni. Koronát igazítani, és tovább menni. Fegyvert kell készíteni abból, amit a te saját halálodra kívántak felhasználni.

[lolita17-world]

Nem igaz, hogy te még soha nem gondoltál a halálodra. Biztos mindenki gondolt már rá, akik hasonló remenytelen érzelemmel és vágyakkal vanak tele mint én.

[nemvagyokorult]

Pillants oda a naptárra. Egy újabb november huszonnégy. Nézd, hogy telik az idő. Máris tíz éve. Tíz rideg, szürkeséggel teli éve már annak, hogy egyetlen szóval sem búcsúzva, mindent hátrahagyva kiléptél az életemből.

Gyerek voltam még. Mondd, mégis mit kellett volna tennem, hogy észrevegyék; baj van? A társadalom gyors pillantással rám nézett, majd legyintve konstatálta, hogy anyám s apám megvan, van hová hazamennem, van mit ennem, és ha valami kellően vicces történik, megjelenik egy kósza mosoly az arcomon. Tehát: ez a gyerek jól van. Nem, ezúttal hibáztatok, az a gyerek nem volt jól.

Életének játékvonata egy 2008-as novemberi délelőttön kisiklott, majd lezuhant. Betemették az omladozó lego-sziklák. Túlélők száma: ismeretlen. Soha, senki sem kutatott utánuk. (Senki sem kutatott utánam.) Ugyan, miért tették volna? Hiszen "ez a gyerek jól van". Vicces; homokba dugott fejek mindenütt. Képzeletemben vérben áznak.

Nem vagyok rád dühös. Valójában sosem voltam az, azonban egy kisgyereknek nem egyszerű elmagyarázni azt az orvosi műhibát és azt, hogy amikor az az erős izom a mellkasodban leállt; az nem a te döntésed volt. Na, nem mintha bárki is megpróbálkozott volna vele.

Eltelt tíz év. Tíz hosszú év, mely alatt teljesen szétbomlott már minden húscafat abban a kisiklott kisvonatban. Az egykori túlélőket minden bizonnyal szomj-, vagy egymás általi halál érte, mielőtt elfogyott volna az oxigén. Kihaltak. Kísértetiesen hasónlóan, mint bennem a normálisnak ítélt emberi érzések egyébként is súlyos károsodással világra jött foszlányai.

Te is biztosan szétbomlottál már, én pedig még mindig minden november huszonnegyedikén írok neked, annak ellenére, hogy minden bizonnyal már csak néhány csont és fogmaradvány maradt belőled.

Egy sötét verem és néhány csontdarab.. Mikor végignéztem, ahogy leengedtek téged abba a mély gödörbe - ahol mára már tulajdonképpen rég szétaszalódtál -, azon aggódtam, nem félsz e majd ott egyedül. Azóta már azt szeretném, hogy félj, ahogy én is tettem nélküled, de mégsem a bosszú kedvéért vágyom erre. Azt szeretném, hogy érezd a bezártságot, a téged körülölelő rothadó falakat, a több méternyi földtömeget magad felett, és azt, hogy bár már beletörődtél, mégis kicsavarja a tudatodat a kérdés, hogy miért nem hall téged senki. Szeretném, hogy ezt érezd. Ezt, amit én is érzek. Ez nem bosszú, csupán úgy gondolom, így igazságos. Ha egykor képes voltál velem boldog lenni; szenvedj is velem! Mondd, te is úgy fulladozol odalent, mint én idefent az embertömeg közepén? Számomra nem jelentenek ők nagyobb-, s főként nem jobb társaságot, mint amilyennel te rendelkezel magányodban. 

Talán nem éppen a tizedik évfordulódon kéne ezt mondanom, de már egyre kevesebbszer gondolok rád. Más hullákra viszont annál gyakrabban. Rád és halálodra emlékezve még mindig összeszűkül a gyomrom, de már nem tudom mit kéne éreznem. A gondolataim attól a naptól kezdve egyre rohamosabb tempóban sötétültek. Nem mondanám azt, hogy a távozásodat hibáztatom, de míg mellettem voltál nem éreztem úgy, hogy valami gond van velem. Ennek ellenére azt hiszem sosem volt rendben az elmém. Mindig baj volt idebent és valakinek észre kellett volna vennie. Szerettem volna más lenni. Tudod, jó ember. Persze ez nem fulladt teljesen kudarcba, hiszen jó embernek hisznek. Próbálom a sötétséget a koponyámon - és a te sírhelyeden belül tartani. De ettől még nem vagyok jó ember. És egy ideje már nem is akarok az lenni.

Kétezernyolc november huszonnegyedike.

Immáron egy egész évtizedet tudhat magáénak bennem az utánad hátramaradt űr. Többet volt velem a hiányod, mint te magad. Naív kisgyerekként oly sokáig bíztam benne, hogy egy nap visszatérsz hozzám. Azt akartam, hogy ne kelljen megtudnod, milyen ember vagyok valójában. Szerettem volna, hogy mikor viszont látlak végre normális legyek.

Sosem leszek az. De nem számít, mert te sem térsz vissza sosem. Persze ez sem a te döntésed, igaz? Lényegtelen, hiszen már úgysem érdekelne a kínos, megkésett magyarázkodásod, melyet a sírba vittél magaddal, s mely veled együtt rohad szét odalent.

Azt hiszem erre volt szüksége a bennem élő, feleslegesen reménykedő kisgyereknek. A tizedik november huszonnegyedikére és a tudatra, hogy tényleg végérvényesen magára hagytad. Felnőtt. Te pedig nem voltál ott vele. Nem voltál sehol.

Ne aggódj, ő nem haragszik rád emiatt. De nézd, ma este a gyertyát mégis én, a fényképedet pedig ő égeti el.

2018. 11. 24.

[magikus-miccentyu]

Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod 
veszteség volt és pusztulás, 
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni. 
Csak most kezdek rádöbbenni, 
hogy az életed ajándék volt, 
s egyre erősödő szeretet maradt utána. 
A halál miatti elkeseredés 
Elpusztította magát a szeretetem tárgyát, 
Ám a halál ténye 
Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam. 
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom, 
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk. 

Marjorie Pizer

[killthekittens]

Senki sincs felkészülve a halálodra

[maidenblade]

a halálodra*

Mert nem múlt el nap anélkül hogy ne gondoltam volna rád

[ezekcsakszavakesmegis]

KULCSÁR ÁRPÁD - NE A RUHÁD

ne a ruhád, a tested vesd le hagyd a fájdalmat játszani hagyd, hogy fájjon az álom is értsd, semmi nem kell, ami érkezésedkor lenni tudsz hámuljon identitásod mint leégés után a bőr hámulj le húsodig

tanú nélküli tárgy légy hideg szemgolyóim elé vetett halálodra légy kész, ha velem akarsz lenni

ne kereszt légy az oltár a rajta fekvő a lesújtásra emelt kéz egyben.

[versinator]

Kezecskéd fölugrani

Rubintköve embör családfő túlpartra Idestova fonna idefönn öccseura Kisérteties szömöm jőjön elszavaltam Szegénységemet babámtól takarák lerajzoljam Világlátó szivembül jöttenek boldizsárhoz Nyugonni lombozat zálogúl otthonvalókhoz

Sajkám hírös elvándorol gömböcben Horpad férő kizárt megmentsen Mennydörgős kiszolgált koszorúra mindenekfelett Munkájára csaplárnénak akkép bujdosott Hosszut áldásodat mentetted káplárhoz Lyányszem hullócsillag szeggel kinoz

Miljomnak szüleim láncszem pamlagára Présbe önérdek népséggel halálodra Kisleányt boromat csúfot járjam Áldasz meglássátok részegítő visszahanyatlottam Lépésnyire pillantottál téllel ablakunkhoz Leszúrta látogatva fenekében írójához

Bőviben hangjához zajátul nemzetben Dicsérést öregkorától kisleánykám bőségben Felköszöntöm tartanám kutyabaja végbevitt Eljövénk indulatból éhségi helyheztetett Mentésedre rekettyebokrok kihajtom határoz Tehertől estedben purdék sírhalmához

Garatomon tulvilági templomnál fejfádra Megszégyenítő estenek zöldhajtókás rónára Megleli bánatért pusztuljatok mutattam Égetőbben boritalra fejlik mártsam Kősziklákat szivárogj éltetését húsvágáshoz Diszes fizetnek mártani lakhoz

Kegyetlenűl esküvék megreped csüggedetten Éjenként szenvedél borítják tekintsen Haldokoltunk szalmakunyhók pásztorlegény sovárgott Végtére elbújva megnevetteti kivívott Csináltatom malasztos boldizsárhoz ajkaimhoz Írótoll mérthogy tódulnak lyányokhoz

[versinator]

Érezék meghalék

Könyűim átugortam kását századig Utast halálból tudék végeig Fejtenéd vármegye májam álmodál Omoljanak párosult halálodra rabszolgánál Teremté sajkát enyelgő édest Cseppig sajkám borára dicsérést

Megsokalta menniök csárdába jajgattam Sugarával álmadozzuk kérlelhetlen lerajzoljam Tábornok bujdosott jótétemény törzsök Haldoklófélben jóisten változtatná elmenniök Nyúgoszik visszapillant fölvisz utast Bálványimádók rónaság lerajzoljam emlékezést

Háborítani melegebbek feledi mégpedig Elvegyétek gyerekkoromba könyerét zártáig Diszes öltözet tartozását megbotlottál Használták szerezzetek beások biztattál Szipákol csikóval telemerítette csüggedést Mosolygásától legeslegvégül megszólít útmutatást

Kiirtja rózsaerdő idenézzen hitestársam Szalmakunyhók felelék földe elmondhattam Kiolvasom kivívod legfölebb menniök Koldussá diadalmadat korommal örültök Mindenfélekép nyerém fölértél megvetést Falattal legrémesebben boldogságommal hódolást

Legelsők bajával némelykor szomszédig Lyányoknál iddogáljunk egyez ítéletnapig Beszédeikre menyecskéktől vonzódom uralkodjál Ismersze suttogását megirigyelte döghalál Múltakért szoborként bemutatni édesörömest Csüggedést parlagán hegyében pipafüst

Zsinorral térdepelve intéznek öcsémuram Gyermekedtől usztak ütése bátyámuram Eljövünk borocska tündérpalota megettök Ágáról hordozunk fris prücsök Tetemed eltéphető megbomlott irást Mindenhová megesküvém keblemből garast

[versinator]

Villámlás világodat

Enyelegve látogatja kilökött becsületem Lövel jognak dárdájával zsarnokkal Beszédünk találgatják akasztófára telepedtem Elestek húszan térdepelj lyányokkal

Anyatejnél közember sastoll segítem Övében jókedvü mormogását lovakkal Halálodra leszaladunk körűlem függesztem Kijő vőlegényt szoríta botokkal

Fegyvereink csókjaimtól függetlenség leszaladunk Ráncigál vidéknek szintugy sopánkodásnak Nagyszerűnek láncszemet csörgenek társaságunk

Becsületével tündökletes elveszték cáfolnak Termékennyé aafődön megtelve iddogáljunk Hajtá üdvben söpörték fiaiknak

[versinator]

Bennlevők nyerém

Lovaglék összetörjük vízözön lehelletem Falatért szitán messzely szenvedélyeket Dobbanásai levitte adorján benéztem

Elhullanak legeslegvégül lóduljatok lépteket Torát paripámon gyötresz becsületével Járattak bilincseld menyecském beszédeket

Rápillant uszítottál bírjam tengerével Jogotok mohácsot elvegyem becsülettől Nyúlfiat bugaci halálodra vesszejével

Eszméltem betyárokat iparkodjék tövistől Leszúrt szalmakunyhók hirtelenében röpítem Szidalomra palackkal fogalmatok miktől

[versinator]

Sopánkodásnak olaszország

Tekinték másvilágnak sajátom legmelegebb Édességét népeddel gömböcben legkeserűbb Melyk kisérteties sebeidre megsokalta Mitőlünk hattyu harmatozása hasogatta Monda teremte atyámat írójához Csárdák kártyából térnék hangjához

Kengyelben leűlt rózsavölgyi ámbátor Buzogány megittad házaitokra pálnapkor Fejlik irta megéhezett keseregtem Győznünk tarquin leestiben kiheverem Foglal ablakunkhoz tolvajnál lyányokhoz Halálodra életiskola mondák húsvágáshoz

Idestova javamat lépteid legvakmerőbb Pálnapkor eldöntöm tündökletes sértőbb Húszezer napsugarakból szállhatott kirabolta Galambomat kiolvasom sültre tündérpalota Foglald rózsaszálon összetörjük sírhalmához Mohácsot tudtára lelkemadta ajkaimhoz

Ágain leányodnak ajándékom felmondáskor Közepéig bátoran röpűlt némelykor Méznél megváltókat aggatott elcseréljem Szinében nemzetben pokollá vöttem Kegyetlenűl cseréppé akaraton kinoz Csillámlanak ürítgettem szorulat otthonvalókhoz

Aranypalástot megmenti vigasztalással legszeretőbb Ostobáskodásokat virágkötéllel hangzavarba elébbutóbb Eszeveszetten lantjának összejártam láta Ámbátor higgyen védtük pacsírta Szomjúságom éltetését fölírva határoz Akkorácska megélsz anyatejnek lakhoz

Keresék nyakunkat folytasd fondor Önte megbántad lejára érkezéskor Végtelenűl deszkaszála szándékszik esküvésem Folyj napomnak megvetésére keveredtem Öcsémuram legeslegvégül legkedvesebbem fiához Esküvél állanál megkapám rajzához

[versinator]

Összeroskadó kezecskéd

Ábrándjaidnak komával leghátul megugratni Kettéreped nyaranként vívjanak kiugrottam Tanulgatja mene kifejezni altatni Rubintköve fiaiknak kásáját visszahanyatlottam

Fúja megreped feledi illetni Tettenek halálodra kéke mutattam Teremte közűletek csüggtem írogatni Selyempárnán gúnyra panaszkodám elmondhattam

Másvilágnak zárjátok végigrohannom mormogása Villámlanak éljétek elhervadtak rátetted Mégpedig átláthatlan ikertestvérek búgása

Hírös fiún jőj fizeted Melyk viszálya ráncigál kotyogása Roszat röpülhetünk hajamnak megveted

[versinator]

Könnyelműen éltük

Levelenként megviselte hinnétek megörökíteni Ábrándjainkból fölírva nyomorba szólítni Leszaladunk balsorsod untunk pillantanék Alkonyodék emlény virúlt tölték Csikóval elszegődik figurákkal kotyogása Betegségemben parányok táborokban búgása

Leestiben bízzunk legszebbjeit gondolatim Elvették gondolatim látkörébe reményim Koporsómat mutattam darálok édest Paprikában napvilágtól csókjaimtól utast Idefönn félholdat kitépem dézsa Tapodhat csőszház megártani mormogása

Lenyiszálta földe könyörületet megenni Hunyadi zugása szétszaggatják kinozni Leveszi kebelben lelkemadta nyerék Szállonganék kosarából orcámra felelék Nemzetben kandallón tétovázol bántása Kardjával napbul komával harmatozása

Elhullanak megesik öltözet gyilkosaim Háborítsák hiéna harapva szülőim Megtanulom vöttem aranykoronát pusztítást Dolgon legfölebb szélringatta csüggedést Nagyságát enyémmé megbotoljék gyógyítsa Fegyvereink vőlegényként kehelynek sirassa

Nyelére édesapa vesztedet haladni Megtartsam halálodra vízözönje hasonlítani Mennydörgős könyvibe elméik toppanék Feküdjem szörnyüség bárkába megjelenék Megfeszítjük szentgellérthegyen dúsgazdag zugása Csárdára gondolkodtam gorombaságit pattogása

Irgalomból érjem pendelyes szüleim Müvészet zúgá enyelgés üldözőim Ősének levágom nyerhető hódolást Áldástokat lövelt hallgatá útmutatást Kisértetként halálhörgése visszamék dongása Dohányuk szebbnélszebb folyj megmutassa