#Gyűrűfű | Explore Tumblr posts and blogs

posts-cassandra · 10 years ago

Text

Ökofalvak nyomában II. - Gyűrűfű

Hosszú időn keresztül készültem ellátogatni Gyűrűfűre, amiről talán még több kíváncsiságomat felkeltő történetet hallottam barátoktól, a pécsi zöld aktivista társaimtól, mint Visnyeszéplakról. Nem sokat tudtam erről az ökofaluról, csak annyit, hogy onnan rendelhetünk biosajtot, meg egyéb bio tejtermékeket, meg hogy az aktivista levelezőlistánkon van egy tag, aki a faluban él. Tulajdonképpen ez volt az első ökofalu amiről hallottam, de a látogatás ennek – és a viszonylagos helyi közelségnek – az ellenére folyamatosan csak halasztódott. Közben elkerültem Pécsről és kikerültem a helyi zöld aktivista csapatból is, kétszer is voltam kinn dolgozni Olaszországban, szerencsét próbáltam Londonban, megjártam a 2009-es koppenhágai klímacsúcs kapcsán szervezett tiltakozásokat, hogy aztán végül a „nemzet fővárosában” Budapesten kössek ki.

Ekkor adódott először az alkalom egy gyűrűfűi látogatásra. Megpróbáltam oda szervezni a 2010-11-es szilveszteri bulit, de mivel a szervezéssel már igencsak elkéstem csak a közeli Helesfán sikerült szállást szereznem. Végül a baráti társaság is csak másodmagamra csökkent (pedig, hogy reménykedtem, hogy a lányok is eljönnek). Pár napos ünnepi ott-tartózkodásunk egyik napját jelöltük ki a falu meglátogatására.

Gyűrűfű története a 70-es évek elejére nyúlik vissza, ekkor néptelenedett el a korábban virágzó falu az akkori állampárti szocialista rendszer falurombolási politikája következtében. Az egykori települést a romjaiból építették újjá és kezdték újra benépesíteni a 90-es évek második felében.

Már délutánba hajlott a nap mikor útnak indultunk azon a jeges téli napon követve a hosszan kanyargó földutat Dinnyeberki felől a jégbefagyott erdőn át. Átkeltünk egy téli álmát alvó patak hídján, kétoldalt vadregényes hangulatot árasztott a deres erdő. Gyűrűfű csendesen ködbe burkolózva fogadott minket. Itt-ott feltűntek a festői dombhajlatokban az erdő alján szeres elrendezésben megbúvó szépen felépített klasszikus vályogházak. A közösség tagjai szándékosan választották ezt az egyébként Zala megyére jellemző faluszerkezeti elrendezést, hogy így jobban a tájba simuljon a falu. Sehol egy teremtett lélek, csak a köd és az erdő csendje, mondjuk amúgy is inkább a látvány miatt jöttünk akkor.

Átvágva a falun a házak közt kanyargó földutat követve elértük az egykori falu főterét, ahonnan tanösvény indul ki. A főtéren, az egykori temetőnél, és az egykor volt falu többi meghatározó pontján fényképes tájékoztató táblákat olvashat az ember Gyűrűfű történetéről, és arról, hogy milyen volt itt pár évtizede az élet. A főtéren még az erdei fák sűrűjében tisztán kivehetően ott van az hét fűzfa, melyek valaha az egykori falu főterén lévő kis park részét képezték.

Néhány évvel később egy ifjúsági csere alkalmával megint visszatértem ide. Akkor nyár volt és volt mozgás a faluban, de mégis kevés helybélit láttam. A vendégházak takarosak, minden kényelemmel felszereltek, ránézésre meg sem mondaná az ember, hogy vályogból épültek. A vidék fantasztikusan szép, festői környezet vesz minket körbe, zöldellő erdők, a mezőn lovak legelésznek, más állatot azonban néhány kutyán-macskán kívül nem nagyon látni, az itt lakókból vendéglátóinkon kívül még kevesebbet, hiába a lakók többsége bár itt él mégis a közeli Szentlőrincre, vagy még inkább a nem is oly közeli Pécsre jár be dolgozni autóval… Ellátásunk szintén nem helyi alapanyagokból történik (konyhakertet, gyümölcsöst mutatóba sem láttam) még csak nem is nagyon helyben főznek ránk, nem túl fantázia de annál kalóriadúsabb nagyüzemi menzás ételünk Szentlőrincről érkezik. Hiába no, inkább skanzen mint eleven és aktív közösségre épülő ökofalu benyomását kelti ez a Gyűrűfű, a szép környezet ellenére mindenből sugárzik egy kis deprimáltság, magába zuhantság, maga a közösségi ház is a falu egy félreeső helyén, szemmel láthatóan kihasználatlanul bár üzemképesen szomorkodik.

Bár a látottak alapján nem költöznék ide ha ökofaluban szeretnék letelepedni, mégis úgy jövök el innen, hogy jól éreztem magam mindkét alkalommal: a táj és az épített környezet harmonikus festői szépsége kárpótol azért, hogy szinte semmit nem találtam itt meg abból, amit kerestem. Gyűrűfű nem más, mint egy szép skanzen, de annak aki jó levegőre, szép vizuális élményekre, a természet közelségére vágyik, vagy érdekli az ökológiai elvek mentén kidolgozott faluelrendezés, vályogépítészet és a megújuló energiák alkalmazása, érdemes kilátogatnia ide. Aki működő alternatív közösséget, jól működő önfenntartó ökogazdaságot keres, annak nem Gyűrűfűt javaslom.

A Gyűrűfű Alapítvány 174 hektár területet vásárolt meg a Szentlászlói Tsz-től 1991-ben, majd elkezdődött a közösségi ház építése és az ökofalu tervezése. 1996-ban költözött ki ide az első két család amivel megindult Gyűrűfű újbóli benépesedése. A Dinnyeberkihez kapcsolódó és ezzel a falut a külvilággal összekötő kavicsos bekötőút 2000-re készült el, az első betelepülőket továbbiak követték. Jelenleg mintegy 8-9 család él itt. Infrastrukturális szempontból a falu saját infrastruktúrára támaszkodik (nincs vezetékes víz, gáz és csatorna sem, van ellenben vízellátás fúrt kútról és saját internet szolgáltató, az áramot a napelemek mellé a házakhoz pedig behozták kábelen is), a helyi bolt, posta, óvoda, iskola és a közvilágítás viszont hiányoznak.

Forrás: Vágvölgyi Gusztáv – Szép Éva: Közösségek felé, fenntarthatósági kutatás zárótanulmány 2014.

#ökofalu #Gyűrűfű

0 notes