#Feminizmus Angliában

[enteresc]

Dalos György: Beszélgetés Márkus Piroskával, London, 1993, május 25

Dalos György 1993 tavaszán Londonba érkezett Berlinből, azzal a céllal, hogy interjút készítsen velem. Párizsba is ment Körösi Zsuzsával, és Amszterdamba Veres Júliával interjút készíteni. Az volt a terve, hogy egy cikket ír, amiben összegzi a három interjút. 20 évvel korábban, 1973-ban mind a hárman részt vettünk Magyarországon az ’abortusz-akcióban’. Dalos György ezzel kapcsolatban készítette…

[gbelovaisaltandvinegar]

„ÉN ÉS A GYEREKEK, CSAK MÁSODIKKÉNT JÖVÜNK A FUTBALL MÖGÖTT” – UNITED, 2. rész: The Wives (1990)

 A nagy streaming-szolgáltatók „behind the scenes” sport dokumentumfilmjei előtt is volt élet, erre mutat rá a BBC 1990-ben levetített sorozata, a United, ami a Sheffield United 1989-1990-es szezonját követte végig a Second Divisionben. A sorozat 6, egyenként fél órás epizódból állt össze. Minden egyes részben a klub egy-egy szegmensét mutatták be, külön epizódot szenteltek többek között, a játékosoknak, a szurkolóknak, a vezetőségnek, de mind közül valószínűleg a sorozat második része tekinthető a legizgalmasabbnak és legegyedülállóbbnak, ami a futballista feleségek életébe enged bepillantást a nyolcvanas évek végi Angliában.

 „A férfiak nem hiszem, hogy azt szeretnék, hogy a nők bármilyen szempontból is részesei legyenek a játéknak. Ez egy férfias játék és azt akarják, hogy ez így is maradjon” – adja meg az alaphangot a következő fél órára a United középpályásának, Wilf Rostronnak a felesége, Jill. A Feleségek (The Wives) epizód ezért egész végig finoman pedzegeti az 1980-as évek végére egyre égetőbbé vált kérdést, a nők helyét a labdarúgásban. Különösen érdekes a szituáció Angliában, ahol a futball egy hagyományosan kemény, fizikális, macsó sportként vonult be a köztudatba, miközben éppen a ’80-as évek volt az, amikor az országot első ízben egy női miniszterelnök, Margaret Thatcher vezette. A feminizmus elhalkuló második- és a kezdődő harmadik hulláma egyre inkább kiszélesítette a nők helyzetével foglalkozó vitamezőt, ezért volt létjogosultsága annak, hogy egy közeli képet kaphassunk azoknak a nőknek a helyzetéről is, akik árnyékként állnak a profi labdarúgó férjeik mögött. A BBC pedig megadta nekik a szót.

 Ebből következik, hogy az epizódban nem egy idilli állapotot örökít meg a kamera, hanem azokat a viszontagságokat igyekszik megragadni, amikkel a feleségeknek hétről-hétre, bajnokiról-bajnokira meg kellett küzdeniük. Ebbe természetesen beletartoznak az olyan mindennapi problémák is, mint a gyerekek nevelése, miközben az édesapa az idő nagyrészét az edzéseken, meccseken tölti, a szabadidő beosztása, az állandó házimunka, de ennél mélyebb, egzisztenciális problémák is, így a megbecsülés hiánya, a bizonyos szintű elidegenedés a társadalomtól és az eredménykényszer szülte létbizonytalanság is. Ez utóbbiak boncolgatása az, ami az átlag fölé emeli ennek a dokumentumfilmnek az értékét.

 Talán nem véletlen, hogy az epizód kulcsfigurája a Sheffield United csapatkaptányának, Paul Stancliffe-nek a felesége, aki az összes feleség közül a leginkább képes alkalmazkodni ahhoz az életmódhoz, vagy talán helyesebb azt mondani: felülkerekedni azon a létmódon, amit futballista feleségként a társadalom rákényszerít. Nem túlzás azt állítani, hogy Janet együtt él a klubbal, tökéletesen tisztában van vele, hogy milyen szakaszában van a bajnokság, hogy ki ellen játszik a Sheffield, hogy mennyire fontos a klubnak az első osztályba való feljutás. És egyben ő az is, aki nem engedi, hogy az életét csupán ez töltse ki. Dolgozik, még hétvégén is, pedig hallhatjuk, hogy „pénzügyileg megtérülő futballista feleségnek lenni”. Csakhogy itt jön a de: „de egyáltalán nem elbűvölő”, ami visszavezethető a korábban említett problémákra. Az embernek muszáj „más érdeklődési területet” is találnia. Janet általában ugyanúgy szurkol a hazai meccseken, mint férfitársai, de a rész legmenőbb jelenete mégis az, amikor a Portsmouth elleni idegenbeli meccsről először a mama tájékoztatja telefonon az éppen dolgozó Janetet, majd az áruház „TV-osztályán” az előtte sorakozó képernyőket lesve tudja meg, hogy 3-2-re kikapott a Sheffield United.

 Az egyik oldalon tehát a feleségek állnak, akik próbálnak felülkerekedni a nehézségeken, vagy legalábbis igyekeznek minél jobban alkalmazkodni, a másikon pedig a klub, ami úgy tűnik, hogy nem is igazán vesz tudomást az égető gondokról. Az epizód kendőzetlenül mutatja be a klubon belüli „kasztrendszert”, ahol minden egyes csoportnak megvan a maga helye. Miközben egyedülálló esemény, ha az elnök egy-egy pohár pezsgővel fogadja a feleségeket az irodájában, addig a meccsnapokon az ún. „executive suite”-ban sürögnek-forognak a felszolgálók, akik igyekeznek a prominens vendégek minden igényét kiszolgálni. A kezdő sípszó pillanatában azután újabb szegregáció: az előkelő hölgyek átvonulnak a „ladies roomba”, ami a vezetőségi tagok feleségeinek van fenntartva. Félidőben aztán újra egyesül a két társaság a „szem-szájnak ingere” címszó alatt. Mit csinálnak mindeközben a futballista feleségek? Sorban állnak a büfé előtt. Ahogy Janet mondja: „magunkért vagyunk felelősek”. Persze a játékosoknak és a feleségeiknek is van egy hely a klubnál, ahol időről-időre össze tudnak jönni. A „player lounge” nem a legmagasabb szinten van, mint az „executive suite”, hanem stílszerűen a legalsó szinten, már-már a föld alatt (mivel a stadion építésekor nem volt a tervekben egy ilyen helyiség kialakítása). Mégis ez az egyetlen hivatalos hely, ahol a klub igazi mozgatórugói a játékosok és családjaik közösségben lehetnek, „underneath the stand”, ahogy Janet mondja.

 Jill, Wilf Rostron felesége, miközben az ebédlőasztalt teríti, megfogalmazza a klubbal szembeni legnagyobb kritikát: számukra egyszerűen ők, a feleségek nem léteznek. „Egyáltalán nem tartozol a klubhoz. Soha, senki nem kérdez felőled, egyszerűen nem érdekli őket. Ahogy én látom, egyfajta kitaszított vagyok, aki nem is igazán létezik a futball klub számára”. Persze harminc percben nem lehet egy ilyen súlyú problémát töviről-hegyire kitárgyalni, még kevésbé megoldásokat találni (főleg úgy, hogy a másik oldal hivatalosan nincs megszólítva). Viszont fejet kell hajtani a BBC „bátorsága” előtt, amiért leforgattak egy olyan részt, amiben a felmerülő problémák nagy valószínűséggel nem csak a Sheffield Unitednél voltak jelen, hanem a ’80-as évek egész angol labdarúgóközegében. A „The Wives” izgalmas korképet fest és számtalan további kérdést implikál az egyedi nézőpont bemutatásával.