#Ejtő

[csacskamacskamocska]

Őszinteség és énközpontúság

Drágajóanyám egy őszinte embernek gondola magát. Közben folyton hazudott. Akárkivel kommunikált, úgy alakította a mondandóját, hogy az megfeleljen az adott helyzetnek. Nemcsak arról volt szó, hogy nem szólt be, nem ellenkezett, nem konfrontálódott, hanem a sztorikban is azt domborította ki vagy színezte ki, ami erősítette azt a mondandót, ami valami módon sikeresnek gondolt a másik fél manipulálásában. Valójában folyamatosan hazudott – szerintem –, de saját magáról az a megélés volt, hogy ő nagyon, de tényleg nagyon őszinte ember. Mindenre volt valami magyarázat, hogy az miért jó úgy, ahogy ő zsonglőrködött a szavakkal. Ez az érdekes a dologban, hogy ő őszintének gondolta magát. Kívülről látni ezt, az zavarba ejtő. Mert nem káros másokra nézve, hiszen senkit nem vert át pénzzel, nem vette rá őket vásárlásra, befektetésre, nem élősködött senkin szerelmet vagy elismerést hazudva, sőt, lehet mondani, hogy mindenkinek örömöt szerzett. Megértő volt, támogató, lelkesítő, csupa pozitívum – és valójában ez az ő énideálja magáról, ez valóban ő volt, és annyira de annyira szerette volna, ha szeretik. És szerették is! Csakhogy, én ott álltam közel. A színfalak mögött. És elvesztettem minden bizalmamat. Hiszen ugyanazt a történetet 4-5 különböző formában is hallhattam, ahogy éppen az adott szitunak megfelelt. És tudtam mennyire fárasztja ez az egész. És tudtam mennyire lenéz mindenkit. Mennyire kritikus. Tudatosnak gondolta magát, de ösztönös és sértődékeny és bosszúálló volt. – mint minden narcisztikus. Mert az volt. És közben kreatív és idealista és erős és varázsló volt.

Egy másik felnőtt nyilván tudta őt szeretni, sőt, szerelmesnek lenni belé. Még az is lehet, hogy társnak egyáltalán nem volt rossz egy megfelelő embernek. Előrevivő, lendületes, célokat adó és megcsinálós ember mellett a másik is halad és él, és élményeket szerez. Mostanra, hogy megfordultak a szerepek és én vagyok az ő anyukája, most látom őt tisztán. Elvesztette a társát és nem tudott másikat szerezni, nem is akart, mert neki az az egy megértő, odaadó jó ember kellett, a rugalmas morállal, a vidámsággal, a kellemes aláredelődéssel. Esélye nem volt másik olyat találni, mint a nevelőapám. És neki nem egy másik ember kellett, hanem egy megfelelő legodarab, aki illeszkedik az életébe.

Sosem voltak kétségei saját magáról. Csak azt érezte, hogy másokkal van baj. Soha nem kért bocsánatot, és soha nem tépelődött azon, hogy valamit esetleg nem jól csinált. Pontosabban, ha tépelődött rajta, akkor azon rágódott, hogy hogyan nyerhetett volna, nem azon, hogy miért nem jó amit tett. Rég óta tartó kezeletlen személyiségzavar, a demencia mellett – volt a diagnózis, amikor először bekerült a pszichiátriára.

Az egész történetet azért mesélem el, mert két dologban határozza meg az én életemet. Háromban. :) 1. Van bennem egyfajta morális rugalmasság. Ami hiba. Az emberek közötti hazugságokra, elhallgatásokra, manipulációra a hisztériáig érzékeny vagyok, de amúgy a szabálykövetésem nagyon gyenge. Én vagyok az, akinek figyelmeztetnie kell magát, hogy akkor is megálljak a stoptáblánál, amikor nyilvánvalóan nem jön semmi. (mer nincs kivétel). 2. Sajnos bármire hisztérikusan reagálok, ami kicsit is hasonlít anyám dolgaira. Ha bármit észreveszek abból, ahogyan ő működött, akkor az egész múltamat a nyakába varrom az illetőnek. Hogy igazam van-e ilyenkor, azt nem lehet tudni. 3. A különlegesen sok ellentmondás, amiben évtizedekig őrlődtem, egy állandó és elég fárasztó önvizsgálatra kényszerít. Mert állandóan és rémisztően észreveszek magamon jeleket, lenyomatokat. Hiába fogadtam már el anyámat, ugyanazokat a dolgokat magamban nem tudom, nem szeretném elfogadni, hiszen azzal kárt okozhatok másoknak.

Azt várom, hogy valaki lássa és értékelje az erőfeszítéseimet. És néha menedéke nyújtson. Egy mellkast, amin meg lehet pihenni az önmagammal folytatott küzdelemben. Nekem nem kell legodarab. Nekem egy másik ember kell. De közben vonzanak a narcisztikusok, mint lámpafény a bogarakat. Mert a mérhetetlen arroganciájuk mögött a sebezhetőségük és a szeretetéhségük vitathatatlan. Gyógyíthatatlanok. És gyógyíthatatlanul beleégetik magukat a másik emberbe. De ők sosem tudnak menedéket nyújtani.

Amúgy jól vagyok. Tényleg.

[rosszulorzott]

hogy kerül a narancsba egy állampapír reklámként működő interjú? a fószer technokrata köntösben gyakorlatilag a rezsimpropaganda munkáját végzi el: félelmet kelt és irányba állít. nagyon zavarba ejtő, szót ejt a hatalom bűneiről és utána zökkenőmentesen kínálja a portékát, kérdést se kap olyat... nem is tudom, fejtsétek meg. fizimiskára pedig bejön

(bocs a paywallos linkért - ezt a számot most megvettem papírban)

[greenteaforbreakfast]

Ha épp kíváncsiak vagytok rá, itt az északi sarkkörön belül, a 68-as szélességen így néz ki ez az egész világot bámulatba ejtő sarki fény világesemény, amire 500 éve nem volt példa:

Május 11 és 12, 23:00

Azért erre fényképeztem, mert ebben az irányban szokott lenni: a falu fölötti dombtól indul ott a bal oldalon, egészen a fejünk felett megy át, majd a sziget mögött tűnik el. Vagyis ugye nem csak hogy szokott, most is biztosan itt van, csak hát... :)

[sztivan]

ugyan nem logikus a gondolat, hogy melegekről szót ejtő könyvesbolt nem lehet templomtól 250 méteren belül, de ha ez ennyire fontos a kormánynak, van egy csodálatos új ötletem:

ha kiderül, hogy egy könyvesbolt és egy templom valamiért mégis 250 méteren belül van egymástól, akkor meg kell nézni, melyiknek mekkora a forgalma, és amelyiknek kisebb, az bezár!

deal?

[imafraidmyself]

Agyfagyás

Nem az a fajta agyfagyás amire elsőre mindenki gondolna amelyik akkor következik be, ha sok fagylaltot eszik...

Ez az a fajta, amikor egyszerre a fejedben és a lelkedben is érzed a fagyos levegőt szüntelenül, amikor csak bámulsz bambán magad elé némán és még gondolkodni sem megy mivel már annyira kikészültél lelkileg - mentálisan - fizikailag - minden értelemben... , hogy fel sem fogod mi van körülötted - mi történik - nem is figyelsz, ha valaki beszél hozzád.

Borzasztoan üres és tényleg hideg érzés, de egyben kétségbe ejtő is, hogy tudod nem jó valami, nem normális hogy így érzed magad, de semmit sem tudsz tenni ez ellen, mivel a kiváltó okát sem tudod csak annyit sejtessz hogy teljesen kikészültél mások miatt...

[diogenesz2020portugal]

Orbán eddig a „romkocsmák félhomályában merengő bölcsészeket” emlegette, most már a „szélfútta akadémikusokról” beszél, hogy ne azok „és egyebek” mondják meg, mi a helyes, hanem a nép által megválasztott politikusok.

Eddig is jól jártunk azzal, s rengeteget profitált az ország abból, hogy a „szélfútta akadémikusok és egyebek” helyett mindenben, gazdaságban, oktatásban, egészségügyben, tudományban, kultúrában stb. „a nép által megválasztott politikusok” mondták meg, mi a helyes, így aztán pompásan élünk, robog a gazdaság, prosperál a hazai egészségügy és a világ élén ott a magyar oktatás. Nem is sorolom tovább!

De mégis, én ennél a lábszagú, populista szövegnél egy pillanatra megállnék. Ha nem „széllelbélelt” akadémikusokat akart mondani Magyarország nemzeti sámánja, vagyis nem üresfejű, komolytalan, léha, mitugrász alakokként kívánta szóba hozni a szakmájukat agytevékenységükkel abszolváló embereket, akkor a „szélfútta” jelző valami olyasfélét jelent, hogy ezek az innen-onnan szalajtottak épp olyanok, mint az utcai szemét, amit összevissza fúj a szél, dobál innen oda, onnan emide, egészen addig, amíg nem jönnek az utcaseprők meg a nagy kukásautó, s el nem szállítják az egész koszrakást valamelyik szeméttelepre.

Kétségtelenül szép és hízelgő metafora, amely sokat elárul nem csupán az összehasonlításban szereplő elemekről, hanem annak használójáról is.

Kérdezhetném Magyarország nemzeti táltosától, hogy nem akar-e inkább egy kényelmes díványon elnyúlva erről beszélni, valamiféle „szélfútta” szakember rendelésén, ám inkább csak jelzem, hogy valamiért az őrültek szeretik a szelet emlegetni, de azt nagyon! Az ember pszichéjét tán legjobban ismerő Shakespeare-nél például az őrület felé tartó Lear király üvölti vadul, hogy „Fújj, szél, szakadj meg, fújj, dühöngj! Vihar, / Felhő, omoljatok le, míg a tornyot / S a szélvitorlát elsüllyesztitek!”, vagyis saját csalódása és tragédiája okán a világ apokaliptikus pusztulását reméli. Vagy ott van a saját kegyetlensége, gonoszsága és álnoksága által őrületbe zuhant Macbeth, aki szintén egyfajta apokaliptikus vég után vágyódva így ordít: „…s óhajtom, / Hogy a világ ízzé-porrá szakadjon. / Szélvész, dühöngj!”

De miután Magyarország nemzeti táltosa keresztény ember, ezért felhívom a figyelmét az Efezusiaknak írott levélre, ahol Pál apostol a szelet a megtévesztő tanítással és az álnoksággal hozza összefüggésbe: „megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele ide-oda hány és tovasodor.” (4,14)

S ha itt tartunk, jó, ha tudatosítja magában a kereszténységére oly buzgón hivatkozó nemzeti táltos, hogy a szélnek nem ő maga, hanem az Isten parancsol (Zsolt 135,7). Így aztán ne csodálkozzék, ha a szél nem a „szélfútta akadémikusokat” söpri majd el az útjából, hanem valaki mást, s vele együtt más szemeteket.

(Gábor György - FB)

[brgzmpff]

Ma is lesz random rajzkor :)

17-20, Margit körút 15-17.

@startgaleriabudapest

Ezt a képet Vörös Krisztián aka Piros és Ben Soir (nice to see you) kezdte egy b2b esten, aztán a fiúk mondtak, hogy engem is szívesen látnak, így a végén feltettem ra arannyal egy könnyet ejtő szemet.

A képet az Utcáról a Lakasba Egyesület idei árverésére fogjuk felajánlani ☺️

Gyertek gyertek :)

Ps: egy darabig lesz Csicsakutya is 🤦🏻‍♀️

[angelofghetto]

Minden szavával.

Nincs idő arra, hogy a vágy kialakuljon. Nincs idő elmerülni a másik tekintetében. Nincs idő a finom kis "véletlen" érintésekre. Nincs idő arra, hogy fokozatosan feltüzeljük egymást, hogy játsszunk a vágy felébresztésével és csitításával, hogy a végén sokkal nagyobb lehessen a gyönyör robbanása. Manapság már igény sincs rá, csak a gyors szükségkielégítés van, aztán haladjunk, a net tele potenciális új partnerekkel. Némelyik férfi szexuális "kultúrája" leginkább az iszapbirkózáshoz hasonlít. De a lányok is megváltoztak: túl könnyen kaphatók, sőt erőszakosak. Már nem kell, lehet értük harcolni. És minek is. Ott a következő.

Direkt örülök, hogy a pornó műfaja előtt szocializálódtam a szexhez, amikor még egymáson fedeztük fel és tanultuk meg, mi jó és mi zavarba ejtő a másiknak, hogy mely érintésekkel gyorsíthatom, lassíthatom a partnert, hogy mindketten élvezhessük az együttlétet. Ha elmondom egy fiatalnak, hogy nálam egy valamire való szex mondjuk este 9-től hajnal 6-ig tart, el sem hiszi, nem is érti, miről beszélek, mert csak közösülésben gondolkodik. Nem érti, hogy már a találkozás előtt kezdődik, és benne van a pillantásokban, abban, ahogy egy poharat megfogunk, ahogy egy szívószálat a szánkba veszünk, vagy ahogy a szalvéta csücskével játszunk, ahogy a derekunkra simuló kéz elől finoman, játékosan kitérünk, hogy a következő érintés jutalomként hasson, hogyan lehet begerjeszteni egy férfit azzal ahogyan felállunk a székből és elindulunk. Ez egy édes, izgalmas játék a vágy ébresztésére és fokozására. Komolyan kikészülök a filmektől, amelyekben viharosan levetkőznek és zsupsz a takaró alá, hogy aztán ott egy kínos pillanatban játsszák le fejben, mi a következő lépés, és ki kezdeményezzen.

Nálam minden gomb kigombolásának rituáléja van, és jutalom. Imádom vetkőztetni a pasimat, akin még jóformán minden ruha rajta van, de már szinte nyüszít a vágytól. Ők is szeretik a kényeztetést, a puha, csiklandós érintéseket, a lassú szexet, az akciók közti kis összebújós csendeket, csak sokan nem is tudják, mert nem találkoznak ezzel a műfajjal. És az igazi adu ász, mikor ez a lágyság egy kis viharos keménységgel vegyül, és nem tudhatni, a következő pillanatban ciróka vagy maróka következik, hideg vagy meleg.

Ha ezt egy férfi olvassa, szerintem ezen a ponton már spontán harcra kész :)

Na erről beszélek. De ehhez az kell, hogy valóban érdekeljen a másik, hogy szeressem azt, aki ő, hogy ne csak élményt szerezni akarjak, hanem örömet is okozni a másiknak, mert az visszaragyog rám. És akkor még egy szót sem ejtettem a váratlan letámadásokról mondjuk a fürdőszobában...

[vanista]

Az Oroszországban épp letiltott 444.hu orosz propagandista

Csehszlovák kém szerint. Engem ő tiltott le pár éve, mert egy szélsőbalos náci csoportról írt, én meg szóltam neki, hogy fogalmilag nincs olyan.

Azóta nem követem, de ebbe a threadbe beleolvastam. Babarczy Eszter orbánista indoktrinációt hajt végre. Jó, hogy letiltott.

Ő a baloldal Bohár Dániele, aki szerint ha naponta kétszer nem raksz ki magyar zászlót, és nem írod le magadról, hogy te vagy az igaz magyar, akkor nem vagy igaz magyar. Zavarba ejtő, hogy ugyanazt gondolom az ukrajnai háborúról, mint ő.

Ma reggeli hír, hogy “Egy friss kutatás szerint egyre egyszerűbbek a zenék”. De nekem nem kell hallgatnom.

[traveler-in-her-own-mind]

Még sose éreztem senki iránt azt, amit iránta. És oly' rövid idő alatt érte el. Annyira vágytam rá, hogy megcsókoljam, hogy égetett belülről. Életem legromantikusabb éjjelét élhettem át vele. És az az ölelés.. úgy ölelt, mintha tudta volna, hogy mindkettőnknek erre van szüksége. Két reszkető lélek egymás karjában vacog. Legszívesebben magamhoz szorítanám az egész világgal együtt. Sosem éreztem még ilyet. Nyugodt vagyok mellette. Vele semmi se zavarba ejtő, csak a jó értelemben. Ahogy ültünk a padon, az arcunk közel egymáshoz, azt akartam, hogy csókoljon már meg. És ahogy megcsókolta a kezem, a fejem. Leírhatatlan. Az érintése egyszerre nyugtató és perzselő. Egy percet sem akarok az érintése nélkül létezni. Hiába próbálnám tagadni a hevesen dobogó szívem, ha Rá gondolok, belülről éget a vágy. Többet akarok belőle, mindenét akarom, mindig.

2023. 07. 10.

[ghumakkad-shastra]

További fantasztikus kiállítási darabok és kreatív lakberendezési megoldások a gválijari maharádzsák kastélyából:

Egy zavarba ejtő perzsaszőnyeg

Londonból rendelt kristályizékből összerakott szökőkút (vagy mi)

A bankett-terem a kávé és a konyak körbekínálására szolgáló modellvasúttal, valamint a maharádzsa Rolls Royce gyártmányú privát vasúti kocsija

És a fő attrakció, a Darbar Hall (trónterem?) a 2 db, egyenként 3,5 tonna súlyú (igen, Londonból rendelt) kristálycsillárral - renoválás alatt :(((

Pedig ez speciel pont jól néz ki, amikor látható

[nessieh18]

Eldarya fanfiction

Egy kis részlet az Eldarya fanfictionomból :)

Évad: A New Era

Útvonal: Nevra

Spoilert tartalmazhat

Angolul/In English

(Az illusztrációk forrása: Beemoov)

[...] Végigviharzott a folyosón, de a Sokajtós teremben megtorpant Nevra miatt. A lány szíve nagyot dobbant a látványra. A vámpír alig pillantott hátra a válla fölött.

– Szia... – köszönt Genevieve, miközben felzárkózott a fiúhoz. – Már azt hittem megint késni fogok, de ezek szerint időben vagyok.

– Ne aggódj, a trappolásodat odafentről is hallottuk volna.

– Nem is trappoltam! – tiltakozott a lány.

– Dolgoznod kell a lopakodáson. – Kissé leereszkedően jegyezte meg a fiú, amitől Genevieve megint legszívesebben bokán rúgta volna.

– Igenis, köszönöm szépen, hogy tájékoztatsz – válaszolta csipkelődően Genevieve. Túlzás volt azt állítani, hogy ilyen hangosan futott volna. Nem is beszélve arról, hogy anno a fiú Gárdájában volt és megtanította egy-két

dologra. Tudott csendesen lépkedni, ha akart. Ráadásul a vámpíroknak jobb volt a hallása. Még azt is meghallotta volna, ha csak a nagylábujját érinti a földhöz...

– Mit vársz tőlem? Ez most a munkám.

– Mármint mások provokálása?

– A cinikus megjegyzéseid még mindig magával ragadóak.

– Te pedig továbbra is két kézzel szórod az elismeréseket. – Nevra kinyitotta előtte az ajtót, hogy előre engedje. A lány kedélyes megköszönte és próbált határozottan, egyenes derékkal elhaladni mellette, de mikor elkapta a fiú pillantását, megbotlott. A vámpír fürgén elkapta, hogy el ne essen. Genevieve érezte, ahogy egyre forrósodik az arca. Mintha lángolt volna a bőre az érintésétől.

– Óvatosan. – Olyan halkan szólalt meg, hogy a lánynak el kellett gondolkoznia, hogy nem csak odaképzelte-e. Nem tudott kiolvasni semmit a fiú arcából. Elengedte a derekát, aztán a lépcső felé intett. Genevieve-nek minden egyes lépésére figyelnie kellett, hogy el ne essen ismét. Rettenetesen zavarba ejtő volt a vámpír jelenléte mögötte, még ha nem is hallotta a lépteit. De tudta, hogy ott van. Minden porcikájában érezte. [...]

[diogenesz2020portugal]

A döntést értékelve úgy fogalmaz, „mindez azért különösen érthetetlen, mert újságíróként és Magyarország hivatalos képviselőjeként, nagykövetként tagadták meg a beutazásomat. Nem a személyes sérelem fáj – bár eléggé mellbevágó, hogy persona non grata lettem az USA-ban és fontos lett volna a találkozás az amerikai magyar barátokkal, sporttársakkal –, hanem az a megaláztatás, amely így a hazámat és a nemkívánatosnak minősített sajtót, a média képviselőjét és a sportújságírócsaládot éri a szólásszabadság valamikori fellegvárának és élharcosának számító Egyesült Államok részéről. Amely, úgy látszik, tőlem, a magyar sportújságírótól félti az amerikai demokráciát, miközben a hidegháborús időket idéző, finoman fogalmazva is zavarba ejtő döntést hoz egy szövetségesének a polgárával, diplomatájával szemben” – fogalmaz bejegyzésében Szöllősi, aki azért utalhat magára nagykövetként, mert 2017 óta a magyar futball és a Puskás-ügyek nagykövete.

Ízlelgessük ezt: Agyarország futball- és puskásügyi(!!!444!!44) nagykövete. Instant elmebaj.

[versinator]

Pazarló tibeti

Erdőid vessek léphetett nemtő Kétesen leverték kormánybiztos fertő Dát ihlett csókoktól magyarim Kórók kösöntyűkkel lustasággal szalámim Meglelték felvonulás sárvíz kínozza Nemzetünknek mulatok epekő porozza

Csárdája névjegyek emberekbe cserbe Pendüljön lebontja rágalom zsebbe Toppal félkézzel toppant hasra Könyvajándékozást rosszabbul szivükkel papagájra Felhősíti kószán kemencéje szobrásza Elszégyeli zsírjában magánszorgalomból zúza

Tapasztalatokban tompára letolja felöltő Elmormoljuk tudósítónktól közölhetek ejtő Vesszők kender foglalom hölgyeim Janicsárra leroskaszt indíthatja fehérneműim Danái ormára fesse kovásza Lugasán jégről szemedről kanossza

Kútját nárciszok lékel mélyükbe Nézését torkodra napokból berekbe Képü mélyükbe férfibánat nációra Seperve megérdemeltük aranyérmet istennőszobra Fedné lobogásba aranyrigók szaporázza Pénzügyi emberlétben árulásod elhozza

Műnemű pórusok holdíze elröpítő Reformról letérdepelnek elfeküdt bizalomkeltő Pénzpiacon mintáz bosszúra kilóim Redőzi mentőakció fecskéje lombjaim Rácsú csemegézné pasasnak záporozza Aranyvonal jóéjszakát lovász drusza

Kormányzó felvonni megpukkadnak ribe Sztrájkol bújtan batáron beledbe Termeiben gyermekkoromból karma figura Aranyaid rúdmászás búcsúztatóra lórira Bürök betéve teendő cséza Derekuk parasztbazsalikom kiskacsa influenza

[angelofghetto]

A tévécsatornák, a politikusok, de még a riporterek és megmondóemberek is állandóan pampognak, hogy "nem lehet tudni a TISZA programját". Értem a borsodi zsákfaluban Marika nénit, akinek csak az M1 meg a Kossuth szól, de a magát értelmiségnek vagy polgárnak nevező megszólalókat nem. Csak egy-két országjáró MP videót kell megnézni (elég csak hallgatni), hogy kiderüljön, igaz nem úgy, hogy "a TISZA programja kettőspont, egyes, kettes, hármas", stb. Akinek annyi gógyija sincs, hogy egy beszédből kihámozza a lényeget, ahhoz több zavarba ejtő kérdésem is lenne.

Tavasszal, és most is igyekeztem minél több Tiszás videót követni, mert valamennyire meg akartam ismerni MP-t, a vidék népét. Egészen elképesztő, hogy az emberek a beszéd végén szinte mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel. Ez nekem azt mondja, hogy végletesen alulinformáltak az emberek, és hogy hatalmas dolog ez az országjárás, ahol saját szemükkel, fülükkel tapasztalhatják meg a népek, akiket eddig az összes "rendszerváltó" politikai erő konkrétan leszart, hogy nem csak eltűrni lehet az életüket, hanem saját kezükbe is vehetik. Nem akarok nagy szavakkal elszállni, de ezt az érzést a magyar történelemben nemigen tudtuk megtapasztalni, legfeljebb olyan alkalmakkal, mint 1848 és 1956. Néhány generációnként van egy ilyen kilépési pont a ránk kényszerített valóságból.

Most már tudom, az én generációmat mocskosul megvezették, és nem vettük észre, mert az ország egyik fele a szabadrablásra fókuszált, a másik az életben maradásra, és a demokráciának amúgy sem voltak nálunk hagyományai, amelyekre támaszkodhattunk volna.

Azért emelem ki ezt a videót (ld. fent) a többi közül, mert van benne egy bácsi, aki kifakad valahol 43:30 tájékán, és szinte sírva önti ki a szívét, nem kevés felgyülemlett haraggal. Nehéz meghatódás nélkül hallgatni, de talán ha a sok Mari nénihez és Józsi bácsihoz ez eljut valahogyan, talán úgy érzik majd, hogy ez az ember egyenesen a szívükből beszél.

És egyetértek, akinek nem tetszik ez a hang, annak el lehet húzni Uruguay-ba, Argentínába, vagy Csádba. Sohaviszlát!

[vanista]

Végignéztem, nem szoktam

Zavarba ejtő látni Stier Gábor újra és újra megránduló arcát, miközben Kaiser Ferenc ráérősen végigmondja az urán izotópjait.

Ez nem “szerintem”, mit ahogy Orbán szerint a szegényített urán az atomfegyver előszobája, hanem fizika tankönyv. Biztosan vonzó Oroszország, ha az Stier legerősebb érve mellette, hogy nem beszél arról, hogy demokrácia, szóval ha erőszakos és öl, akkor csak őszinte.

Talán igaza van, de átgondolom még, hogy ez a mondat jól mutatna-e egy turisztikai plakáton.

Átgondoltam.

Nem.

ui. Ezt is érdemes, intéződik a kis Észak-Korea itt is.