#De semmi közük hozzá

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Am��gy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

[otthonzulles]

folytatódik a történelmi gyorstalpaló... (eredeti fb. poszt itt)

AZ OROSZOK ÉS TRIANON

Az orosz nagykövetség minapi magyarázatában volt egy érdekes gondolat, idézem:

„Honfitársainknak ezzel kapcsolatos érzései érthetőek és együttérzést keltenek minden magyar emberben, akinek szívét hazaszeretet tölti el, aki szereti népét és nemzetét; mindazokban, akiket nyomaszt a „trianoni tragédia”, amelynek következtében Magyarország nemcsak területének jelentős részét, hanem lakosságának több mint felét is elvesztette (Tompos úr tájékoztatására: Oroszország nem vett részt a „trianoni békediktátumban”)”

Most ez utóbbit járjuk körül. Szóval:

1. Oroszország (sem Oroszországként, sem Szovjet-Oroszországként, sem a – különben is csak 1924-től használt néven – Szovjetunióként) nem vett részt a párizsi békekonferencián, így a trianoni határok kialakításában sem. Még annyira sem voltak ott, mint mi, mert minket legalább a Huszár-kormány idején meghívtak, és ugyan a békekonferencia lezárása és a területi határozatok meghozatala után, de elmondhattuk a véleményünket. Udvariasan meghallgatták, majd közölték, hogy ezen már túl vagyunk, szóval az, aki a diktátum szót használja a trianoni szerződés területi rendelkezéseire, az pontosan fogalmaz. Szovjet-Oroszországot oda sem hívták (a békekonferencia idejének komoly része azzal ment el, hogy a bolsevikok elleni intervenciót szervezzék), sőt, horrible dictu a Dnyeszteren húzódó román-orosz határt (tehát Besszarábia Romániához csatolását) 1920 októberében az antant főhatalmak és Románia közti szerződés fogadta el, Oroszország jelen sem volt (tegyem hozzá, a japán ratifikáció hiányában ez nem is lépett hatályba). Így aztán 1940-ben, amikor a Szovjetunió ultimátumot intézett Romániához a terület kiürítéséért, ennek volt némi jogi alapja. Nem teljesen, mert Észak-Bukovinát is követelték, amelyhez korábban nem volt semmi közük.

2. Viszont az, hogy Magyarország határai (leszámítva a Pozsony melletti három falu további elcsatolását) ma is a trianoni vonalon húzódnak, az viszont Sztálin elvtárs megváltoztathatatlan véleménye alapján történt. Ez 1945-1947 közti viták eredménye. Erről alább kicsit részletesebben.

Valamiért az van a fejünkben, hogy az első és a második világháború végén is a területi rendelkezések alapja csak és kizárólag a győzteseknek a vesztesek feletti bosszúja lehetett. A végeredmény persze tényleg valami ilyesmi, de érdemes tudni, hogy mind az első, mind a második világháború után érdemi vitát folytattak a győztes nagyhatalmak (és nagyobbrészt csak ők), hogy hogy is legyen ez. 1919-ben komoly vita zajlott a Csallóközről, a Szatmárnémeti-Nagyvárad sávról, Magyarkanizsáról csakúgy, minthogy lekanyarítsák-e még a Börzsönyt és az Ipoly-völgyet, Sátoraljaújhelyet vagy az Észak-Bácskát is. A második világháború után is volt ilyen vita (érdeklődőknek nagyon ajánlom Romsics Ignác: Az 1947-es párizsi békeszerződés c. könyvét). A kártyákat nem meglepő módon az oroszok, az amerikaiak és a britek keverték, némi beleszólással a franciáknak és a brit nemzetközösség nagyobb tagjainak. Itt a magyar delegáció is kifejthette véleményét, alkudozhatott, elsősorban a csehekkel és a románokkal.

Az persze szóba sem jöhetett, hogy Jugoszláviától bármit követeljünk, és 1945. június 29., a Kárpátalja Szovjetuniónak átengedéséről szóló csehszlovák-szovjet szerződés után a kárpátaljai határ sem volt vitatható. Ausztria felé etnikai alapon semmilyen érdemi igényünk nem lehetett, maradt a csehszlovák és a román irány. És bár a csehszlovákok sikeresen eladták magukat „háborús győztesnek”, valójában ez korántsem volt eleve lehetetlen elképzelés.

A csehszlovák és a román határt a második világháború előtt, illetve annak első szakaszában a két bécsi döntés módosította. Mindkét döntés előtt a felek közvetlen tárgyalásokat is folytattak: 1938 októberben Csehszlovákiával Komáromban, 1940 augusztusában pedig Romániával Turnu Severinben tárgyaltunk. Mindkét esetben az ellenérdekelt fél maga is javaslatot tett bizonyos területi engedményekre, és a párizsi béketárgyalásokon a magyar delegáció kezdetben épp azokra a területekre koncentrált, amelyeket 1938-ban és 1940-ben a bécsi döntések előtt a csehszlovák és a román fél maga ajánlott fel a békés rendezés érdekében. Ennél a sztori összetettebb és több verzió is előkerült, de az érvelés az volt, hogy a „régi”, a trianoni határt ez a két állam maga is módosíthatónak látta korábban. Ez a gondolat a nyugati szövetségesektől sem állt távol: addigra azért nekik is leesett, hogy Trianonnal némiképp melléfogtak (nem, nem az „ezeréves állam” felosztásával, hanem a határ menti magyarlakta területek elcsatolásával). Pontosan tisztában is voltak az etnikai viszonyokkal; így északon egy, a Csallóközre, a Duna-mentére, a Gömörre és a Bodrogközre, míg keleten egy szűk magyarlakta sávra, de benne Szatmárnémetivel, Nagykárollyal, esetleg Nagyváraddal és Araddal vonatkozó kompromisszumba akár bele is mentek volna. A legtovább az a verzió tartotta magát, hogy északon 300 ezer magyar a lakóhelyével együtt visszatér Magyarországhoz (kb. 4000 km2: a Csallóköz, a Duna-mente Érsekújvár nélkül, kisebb területek Nógrádban, Gömörben és a Bodrogközben), a többi magyart pedig kizsuppolják hozzánk, Románia felé pedig egy szintén kb. 4000 km2-es területi korrekció történt volna a határ menti magyarlakta sávban.

Sztálin volt az, aki nem ment bele. Esélyes, hogy Kárpátaljáért cserébe ajánlotta Benesnek, hogy ebben, illetve a német kitelepítésben a végsőkig támogatja őt. A román irány kicsit reménytelibb volt, Sztálin rájuk is haragudott, és bár ők sikerrel kiugrottak és átálltak, az erdélyi kérdést Sztálin sokáig lebegtette, és a székelyföldi magyar autonóm tartományhoz is ő ragaszkodott. Sőt, a Magyarországtól 1944 végén elfoglalt Észak-Erdélyben egy ideig szovjet katonai közigazgatás volt, nem román. Ám végül az 1947-es béke tényleg bosszú-jellegű lett, és ez személyesen Sztálinhoz köthető. Nem meglepő ez persze, csak kérem, ne mondják az oroszok, hogy nekik ehhez semmi közük.

A nyugatiak számára egyre világosabb lett, hogy a szovjet érdekszféra ügyeibe nem sok beleszólásuk lesz, így aztán a béke 1947. februári aláírásáig ők engedtek. Azt elérték, hogy a felvidéki magyarság teljes „német stílusú” kitelepítése nem történt meg, bár a „lakosságcsere” kapcsán egy részüket mégis áttolták hozzánk, és a maradók egy részét Csehországnak a német kitelepítés után üresen maradt részébe deportálták.

Tehát vissza az elejére: IGAZ, HOGY AZ OROSZOK NEM VOLTAK BENNE TRIANONBAN, DE A SZLOVÁK ÉS ROMÁN HATÁR (valamelyes, a bécsi döntéseknél jóval kisebb) ETNIKAI KORREKCIÓJÁT 1947-BEN ŐK TORPEDÓZTÁK MEG.

Képek: (1) az USA Külügyminisztériuma által készített áttekintő térkép az 1937-es határokhoz képest felvetett változtatási javaslatokról. Magyarországtól eszerint Ausztria (Sopron) és Jugoszlávia (Baja) kívánt területet szerezni (hm, ezekről nem is tudtam…), amit fentebb említek, azok a 30-as és 33-as számmal jelölt javaslatok. (2) Tudtak mindent… az USA Külügyminisztériuma által 1947-ben készített térkép a Duna északi partjának etnikai viszonyairól az 1930-as csehszlovák népszámlálás adatai alapján. (Americal Geographic Society collection)

[fouldchildtiger]

2006. november 4-én sokszoros rendőrkordon vette körül, mert a kommunisták (Lendvai Ildikó, Szekeres Imre, Horn Gyula és társai soha nem mondták, hogy semmi közük a kommunista gyilkosokhoz, csak megsértődnek, ha bárki becstelen kommunista múltjukra emlékezteti őket!) pontosan tudják: az emberek emlékeznek arra, hogy a mostani hazudozó, hazaáruló, erkölcstelen szocialisták azoknak a hazudozó, hazaáruló, erkölcstelen kommunistáknak az utódai, akik soha nem tagadták meg a múltjukat, és elvből nem kérnek bocsánatot elkövetett gaztetteikért. És éppúgy, mint elődeik, ha kell, becstelen hazudozás, fékevesztett rendőrterror, nemzet- és hazaárulás árán is ragaszkodnak a csalással, hazudozással megkaparintott, bitorolt kizárólagos hatalomhoz.

November 4-e hazánkban gyásznap. A magyarság 2006-ban Magyarország szovjet megszállásának napjára emlékezett, az országra ötven éve rázúduló bolsevik terrorra. A Köztársaság téri szocialista pártház előtt marcona rendőrhad ezért védi a kommunista gyilkosok utódait, akik most éppen – mert pillanatnyi érdekük így kívánja – együtt (de elkülönülve, féltve óvott rendőrkalitkába zárva) gyászolnak az ország népével.

Kádár János büszke volt 1956. november 1-jén a felkelést vezető, a fegyveres harcban az első sorokban küzdő kommunistákra. Fordult a kocka: a hozzá hasonlóan hazaárulásra rá nem bírható elvtársait bitófára küldte.

Ezt nevezik kommunista elvhűségnek.

[onsieluenkeli]

Ami történik felém nem igazán nevezném simán csak rosszindulatnak. Azért mert  szerintem az sokkalta rövidebb ideig tart az embereknél. Átmeneti, pillanatnyi rossz cselekedetek. Azokat még könnyebben fel lehet ismerni, és leállítani. Még időben lehet segíteni, és akár szándékos, vagy a véletlen generálta, ki lehet javítani.

Ami inkább felém történik, sokkalta összetettebb, és régebb óta tart, csak azért nem emlegetem állandóan, mert megtanultam többet nyelni, csendben maradni, vagy elfordulni. Sokszor a neten pedig más problémák és hírek, el is terelik a figyelmet erről. Egy új Facebook poszt 1 másodperc alatt elfelejtetti az előző 24 órát, az előző hetet, és az előző hónapot is.  - Nem?

P-Novák Éva évek óta nem ír semmit. Csak a régi irásait ismételgeti, és reklámokat, és a híreket. És most hirtelen mégis vette a fáradságot, és írt egy személyes üzenetet a Novák Katalinnak a pedo simogató miatt.  Egy pillanat alatt el is felejtődik a konfliktusom, és hogy Péterfiék hányszor, de hányszor találtak be, és mennyit szórakoznak rajtam, mintha mindenkihez közük lenne!

Milyen ember az, aki elvárja egy politikustól, hogy nemet is tudjon valamire mondani, miközben ő is rendszeresen nem tudja a visszautasítást elfogadni? És mások kéréseit... – a légyszíves fejezd be!

Amióta kiköltöztek Olaszországba, mindig ugyanazok a körök. Egy/két hétig tudnak békén hagyni, vagy esetleg amíg vendégeik vannak. És mindig újrakezdik. És persze a birka effekt követi még őket. Már most rosszul vagyok attól, hogy néhány hét múlva megint kezdik...

Sajnos nem tudom mi a jó definíció arra amit művelnek, de sokkalta rosszabb és mélyebb dologról van szó, csupán csak emberi rosszindulatnál. 

A Buddhizmus szerint az olyan toxikusság akkor tud eljutni egészen a lélekig ha nyílt sebet talál hozzá a méreg. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy ne engedjük hogy a gonosz megtalálja a gyenge pontjainkat, a sebeinket. Ha pedig mégis megtörtént a baj, létezik szerencsére ellenszer is rá, mint például a szeretet, a jóság, az elismerés stb...

Az a baj, hogy az érzékeny pontokat ők mind tudják, ellenszert pedig szinte senki nem alkalmaz 50 év felett.  Ha én meg is teszem, máshogy netezem, észre sem veszik, nem megy át nekik. Annyira a rosszat látják mindig mindenben, hogy ez reménytelen. Náluk az átmeneti gyógymód inkább a falkába verődés, és hogy cinkosan kivédik egymást. = Nem csak a politikában van ez, hanem rengeteg barátságban is. Ezek, ilyenek. Ők is!

Bihari Viki észrevett valamit, és azt érzem eltalálta. Vannak igazságai abban a videóban. És abban is igazat adok amit más valaki írt, hogy létezik elavultabb, idősebb mentalitás, és nagyon nehéz védekezni ellenük. Mert ők beton betokosodottak.

A Flóra is segített. A „megbélyegzéssel” jött. Az, hogy rengeteg írás ami nekünk megy, tényleg olyan mint a stigma. Valaki Al Capone életrajzzal jön felém, és erre sok hülye egyből azt hiszi valami bűnöző vagyok. Más testképzavaros anya történetével jön Flóra felé, miközben ő nem az, és már réges régen szült. Értitek? Csupa stigma szerű fals asszociációk, és soha nincsen pozitív tisztelet, vagy egy kis kedvesség. Soha egyeseknél. És tudjátok nagyon nehéz elhinni hogy azok az emberek tényleg annyira ostobák, hogy nem tudják mit művelnek, és nem szándékosan találnak be minket. Hiszen az online social felelős aki közben tud normális írásokkal kedveskedni a nap többi órájában, és csak mi vagyunk negatív céltáblák neki, az valójában végtelenül aljas legbelül...

És az is biztos, hogy az idősebb Facebook függő nők és férfiak, már kora reggel nyelik a ☠ savat, és a rosszabbnál-rosszabb híreket. 7 órára már csak hányni tudnak. Délre világvége a hangulat náluk.

• Tökéletesnek, • hibátlannak, • szentnek, • ideálisnak kell lenned a szemükben.  Ha már egy kicsit sem nekik tetszően netezel, nem úgy ugrálsz, nem azt olvasod, nem foglalsz véleményt, nem állsz ki, már kezdődik is a b@sztatás.  Horror. Miközben semmi közük másokhoz.

Tudjátok akkor volt ennyire manipulatív, leuraló, és negatív a net, amikor a Gárdisták népszerűek voltak, és a vonulásaik. Naponta ezerszer betaláltak, és nem csak engemet. Mindenki mindenkivel veszekedett. Rengeteg ember átesett kioktatásokba, elvárásokba, a szadizásokba... Mert eltűntek azok, akik az asztalra csaptak, és leállították volna őket. Ahogyan fokozatosan visszatértek az értelmiségiek, a jó példák, a pozitív húzóerők, és megjelentek a klippek, a zenék, a filmek... úgy osont vissza mindenki a saját kis világába, és kezdett helyre állni a béke.

Ott van a régi Index, emlékszem 2012-re mennyire megcsúszott az LMBT-t illetően, mert a Prideot például nagyon rondán, lincshagulatban közvetítették. Elsőként írtam hogy mennyire veszélyes az amit művelnek, és megértették.

Most eszembe jutott, hogy akkoriban készült egy II. Világháború alatt játszódó magyar film is, ami egy testvér párról szólt, akiket agyon szadizott a sérülésekkel teli, teljesen érzéketlen, és szívtelen  nagymamájuk.  A filmben a legrosszabb pedig az volt, hogy a végére a két gyerek is ugyanúgy megkeményedett mint az öregasszony. Sikerül neki önmaga traumatizált tükörképére „edzenie” őket. Ma is hány ilyen van...

Én csak azt tudom, hogy nem akarok olyan lenni. Nem szeretnék lelkileg tönkremenni, mert tönkrement, boldogtalan nők rám vannak betegedve. Nem akarok írigy se lenni, és féltékeny pedig pláne nem. Nem akarok a politikára ráfüggni, és az undorító hírekre! Nem akarok idős mamáknak megfelelni, pont nekik a kedvükben járni, és nem akarom hogy  hazudva/bántva tippeljenek rólam, hogy irányítsanak, stb... Miért nem lehet ezt elfogadni, és békén hagyni!? Mi sosem szórakozunk rajtuk, a gyerekeiken!

Végezetül megint egy Buddhista szerzetes tanítása jutott az eszembe. (Régen sok ilyet olvastam, láttam)

Azt magyarázta, hogy képzeljük el hogy minden ember a két kezében fog egy tál vizet. Egymagunkban stabilan tudjuk tartani, a víz hozzánk hasonlóan nyugalmi állapotban van. Amikor pedig el kezd kilöttyenni, biztosak lehetünk abban hogy valaki meglökött minket. Az oka lehet hogy nálunk van, vagy a másik embernél. Ebben az esetben most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy kevesebb a víz benne. És az is biztos, hogy aki meglökött minket, annak szintén kevesebb vize lehet, még ha két kézzel fogja azt a tálat. És esélyes lehet, hogy őt is úgy rángatta, vagy lökte meg valaki...

Értitek?

Mindenki veszíthet a nyugalmából, az önkontrolljából... a víz pedig jelképesen lehet a családod, a barátaid, az ismerőseid, a követőid is. = és a lökdösődő emberek ezt felejtik sokszor el, vagy ezt nem tanulják meg, hogy miért kellene inkább okosan leállni, befejezni, esetleg kiszállni. Hiszen ők is 💧veszítenek.

.

[drog-rabja]

"Ugyanazzal az érmével kell fizetni"

Ezt mondják...

És sokáig hittem benne.Rosszat tesznek veled,és te is megteszed.

Szemet szemért,fogat fogért, ez a helyes dolog amit gondoltam.

De tudnak valamit? Szemet szemért,egy nap megvakul a világ.

És néhány év után észrevettem,hogy a gonoszság amit veled tesznek, visszafizeted,sétálgatsz,keringsz,forogsz és bántasz olyanokat akiknek semmi közük hozzá.

Sokszor azok az emberek akikkel a legjobban törődsz,járulékos kárt okoznak, amelyet lehetetlen megállitani.

Mert ha rosszat kapsz és úgy döntöl vissza adod,soha nem az lesz amit kapsz.Az a szar mindig nő.

Úgy mint egy patak ami folyóvá majd tengerré válik.

Így egy napon úgy döntöttem nem akarom,hogy ez a lelkemen száradjon.

Miért?

Úgy döntöttem a rossz amit kaptam,meg fogom tartani. Az a rossz amit kaptam,meg fogom tartani, és bettűkké hogy ne basszam el más életét. Még ha ez annyit is jelent hogy sok rosszat magamba tartok anélkül hogy ki engedném és egy nap felrobbanna.

De legalább a lelkem nyugodt lenne.

De ez nem történt meg.

Észre vettem hogy a gonosz amit az ember magában tart bezárva, idővel elveszíti az erejét. Egyre gyengébb lesz amíg teljesen el veszíti az erejét. Rájöttem,hogy megvan az erőm.

Különlegesnek érzem magam mert tudom,hogy nem mindenki tudja uralni. Meg találtam a módját hogy megállitsam az ördögi kört.

[k0vasz]

nagyon durván tele lehet a töke, ha ennyire bátran húzogatja az oroszlán bajszát, de én nem hiszem, hogy a nyilvánosság meg fogja őt óvni

aztán ki tudja, lehet, hogy pont a halála fogja beindítani a lavinát, mert ezek után azért már nehezen lehet kimagyarázni, hogy pusztán véletlen volt és nekik semmi közük nincs hozzá

Még! Toljad Peti!

[kontentblokk]

A lófasz esszenciája hétfőn

A nagymamám mondta nekem régebben, hogy ahol szándék van, ott út is van. Időnk arra van, amire akarjuk, hogy legyen, minden más csak szar kifogás, amivel saját magunkat álltatjuk.

Ma voltam egy állásinterjún Csepel city mélyében. Egészen az ipari parkba, zónába, fene tudja mibe kellett mennem. Csak a szakadó eső miatt nem álltam meg fényképezni, pedig príma Urbex téma a hely. A városi rohadás mementója ott, ahol megállt az idő. Egy darabka velünk élő és rohadó szocializmus. Kelletlenül is, de India jutott eszembe. A visszafejlődő társadalom példája, ahol már nem tudnak olyan dolgokat csinálni, mint anno. Így aztán nyakig érő szemétben járnak a Taj Mahal mellett.

Amúgy a munka szar lenne. Nem passzolok oda. Az iroda kurva nagy, és vadonatúj. Neonfények, meg hosszú üres folyosók, meg hatalmas tárgyaló óriásképernyővel. Amikor ilyet látok eszembe jut, hogy ez is egy ócska pénzmosoda. Nem értem az arányokat, hogy minek ennyi tárgyaló, meg szoba egy kisvállalkozásnak, ahol dolgoznak 10-en kb. Amúgy sincsenek női kollégák. Ki tölti ki a teret? Mondjuk a penetráns fasszag, hiszen a főnök, meg a marketingvezető, meg a másik kolléga is mind hímneműek, akik hatalmas pornós válogatós díványon vallattak ki. Csak Kovi hiányzott, meg a kamerás stáb, meg a vazelines köcsög. A mazochista pornós érzés viszont megvolt. Beszélgetés helyett vallattak. Tele személyes - a munkához teljesen irreleváns - kérdésekkel, amiket valami ócska HR-es könyvből olvastak ki. Hány éves vagyok, meg miért jöttem el a korábbi munkahelyeimről, mi volt ott a baj velem, meg hol képzelem el magamat öt év múlva? Mi közük van hozzá? Semmi. Itt vagyok és kész. Aztán meg magyarázkodtak, hogy nem kell a személyes kérdésekre válaszolni. Egy lófaszt nem. Akkor nem tennék fel őket.

Eléggé stresszes a munkakeresés ezeknél a KKV-knál. Babzsákfoteles hippi truváj, meg progresszív csapatmunka helyett van egoista főnök, aki pirosabb a paprikánál ha nem biflázom a cégtörténetet kívülről. Lehetőleg az első öt percben. Meg ott a középvezető, pénzügyes, aki az a kiskakas, aki felfele nyal, lefele rúg, és alaposan ügyel arra, hogy a jól bebetonozott helye nehogy veszélybe kerüljön a frissen felvenni készült kollégától. Na meg persze lány is lehetnék, lehetőleg fiatal, nagy cicikkel, aki jól mutat ezen a benga díványon. Akkor legalább csorgathatnák rám a nyálukat, miközben egymást túllicitálhatnák azért, hogy a kapuzárási pánik csak egy rossz mese. Így viszont marad a szakmai kompetencia, meg annak a hiánya.

Ideális munkakörülmény az ilyen a számomra…se. Az előző kolléga is csak három hónapig bírta. Elszólta magát a főnök. Tartalommarketing és szövegírás kimerül annyiban, hogy fogjuk a külföldi konkurencia anyagait és egy az egyben lemásoljuk. Stratégia nincsen. Azt nekem kéne kitalálni.Aztán amikor kiderült, hogy ilyet nem tudok, akkor forgatták a szemeiket. Baszki, szenior marketing menedzser nem jön nettó 210-ért. Fiatal lány képében meg végképp nem. Nem az ipari zóna közepére, nehéz gépeket reklámozni.

[stickalittle]

Azért a kormánypárti szavazóknak elég érdekesen működik az agya.

Ha valami gond van az országban, akkor a kormány első körben letagadja, hogy gond lenne, szerinte nincs semmilyen gond. Ha egyre nagyobb a szar, akkor reklámdömpinget indítanak arról, hogy nekik aztán semmi közük a gondhoz, valaki más csinálta, és ők 12 év kétharmados teljhatalommal is teljesen tehetetlenek a gonddal szemben, közük sincs hozzá. Aztán kis idő múlva reklámdömpinget indítanak arról, hogy mégiscsak csináltak valamit a gonddal de egy teljesen haszontalan dolgot, hiszen mindenki láthatja, hogy a gond megmaradt, nem sikerült megoldani. Aztán reklámdömpinget indítanak arról, hogy nemcsak hogy megmaradt a gond, de egyre veszélyesebb, ám a továbbiakban a 12 év kétharmados teljhatalmú kormány már tényleg semmi mást nem tud vele csinálni, ne is várják el tőle az emberek, sőt, jobb, ha mindenki fél.

És ezek után a kormánypárti szavazó agyában egyáltalán nem fogalmazódik meg a gondolat, hogy ezek ALKALMATLANOK.

[felvidek]

Valamiért nincs benne az az információ, hogy Marek amúgy a pozsonyi OSF (Sorosss!!!) executive director-a is volt egy ideig, de amúgy emberileg jó arc. Igazából csak azért írom le ezt, mert hozzá kötődik egy kedves sztorim, mikor az akkor Krasznahorkán rendezett gombaszögi táborban kísérgettem, hogy megmutassam neki, mi hol van és hogy néz ki a tábor, természetesen a diverzitásos PR-szöveg került elő: sok fiatal, mindenki nyitott mindenre, harmóniában egymással és az élettel, minden szép és jó. Nyilván keményen lobbiztunk a meghívott vendégekkel, az OSF kisebbségi programjai akkoriban is romaprogramokat jelentettek, a magyar kisebbségekhez semmi közük nem volt és pontosan le volt osztva, hogy ki kap pénzt.

Akkor futottunk bele egy csapat keményvonalas fiatal focidrukkerbe. A krasznahorkai táborban. Ahol meg mertem volna esküdni, hogy nem találkozok ilyen csoporttal, nem is a terepük és teljesen más a természetes közegük. Ahogy árpádsávos zászlóval ria-ria-Hungáriáznak. Hümmögtem egy sort, aztán megemlítettem, milyen szép az idő. Az OSF azután se támogatta a tábort :D

[slejmshow]

Azt se tudják mit pusztítanak el.

Semmi közük hozzá, de nyilván így könnyebb nekik.

Lelkiismeret nélküli, a legmélyebben nemzet- és emberellenes erők ezek, amelyek barbársága Rákosit ámulatba ejtette, Horthyt megrendült tiszteletadásra késztette volna. 

De a sok hülye retardált fasz senkiházi még mindig ‘kétoldal’-azik, meg bőszen hiszi, hogy ‘egyik-kutya-másik-eb’. 

[elefanii]

A Ferencvárosi Polgári Kör tagjai 1899. május 3-án este hat órakor összegyűltek a Bakáts téren, s megalapí­tották a Ferencvárosi Torna Clubot, amelynek jelmondata Erkölcs – Erő – Egyetértés lett. A klub elnökének Springer Ferencet választották meg.

Az FTC alapí­tóinak hátteréről í­gy í­rt Hadas Miklós és Karády Viktor „Futball és társadalmi identitás – Adalékok a magyar futball társadalmi jelentéstartalmainak történelmi vizsgálatához” c. tanulmányában: „A főváros kilencedik kerületéhez kötődő klub elnevezése jellegzetesen magán viseli az alapí­tók társadalmi hátterének és vágyainak különös kettősségét. A latinos-angolos ”club” és a németes ”torna” fogalma, valamint a kispolgári és munkás dominanciájú budapesti Ferencvárosra történő utalás a lokálpatriotizmus és az univerzalizmus, az exkluzivitás és a demokratikus szerveződés sajátos keveredéséről tanúskodik.”

Az, hogy a Fudan Egyetemre szükség van-e, lehet vita kérdése, de az nem, hogy ahogyan azt a hatalom eszközeivel, gátlástalan módon, átnyúlva a ferencvárosi polgárok, lakosok keresztülverik, az szembe megy mindazzal, mint ami a Ferencvárosi Torna Club alapítói képviseltek, és amit ezáltal maga a klub is képviselt. Az FTC jelenlegi szurkolói, a legendás "B-Közép" tagjai egyébként azzal vannak vannak elfoglalva, hogy facebook oldalukon reklámozzák a fidesz pártigazgatójának, Kubatov úrnak webáruházát, aki történetesen az FTC elnöke jelenleg. Egy szavuk nincs ehhez az egészhez, láthatóan nem is érdekli őket. Az FTC szurkolói nem foglalkoznak a Ferencvárossal, mert a jelek szerint semmi közük hozzá.

  Azzal nem lehet vitatkozni hogy a Springerék által emelt építményt az elmúlt évtizedekben sikerült totálisan lerombolni, sőt már az alapok sincsenek meg. De ez a Fudan ügy, és annak kezelése az FTC drukkerek részéről mégis szimbolikus. Olyan mintha elmentek volna az egykori épület helyén tátongó gödörhöz, és azt alaposan teleszarták volna némi apróért cserébe. A Ferencvárosi Torna Club mentálisan megszűnt, egykori identitásával totálisan megszakította a kapcsolatát, a Nemzet Csapatából a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Csapata lett, az üllői úti dózsa.

[onsieluenkeli]

Jah lassan havonta dobom ki azokat a manipulátor, mások magánéletébe trollkodó, M.V.-ra rábetegedett öreg nőket az ajtón (jó pár WMN újságíró), de idővel az ablakon visszamásznak. ! Senki NEM hívja őket!

És újra 🚩zaklatnak, és 🚩 zaklatnak, és megint 🚩zaklatnak.  Csupa kíváncsiskodó öreg seggfej, akik egy gyenge, könnyen befolyásolható játékot látnak abban 13 <- a nőben, lesajnálják, és belefantáziálják magukat, és képtelenek felfogni hogy NINCSEN senkihez se közük! Szopatják, hülyítik, és hazudnak egymásnak, és maguknak is! Szórakoznak!

Lelkiismeret furdalást okoznak, lealáznak ha nem azt teszed amit elvárnak!

Soha nem felejtem el amikor 20 - férjhez ment, és ledöbbent fejjel néztük, ahogyan az 50 feletti, depressziós, magányos nők, mintha nem lenne holnap, úgy romantikáztak továbbra is rajtunk. Amikor pedig rákérdezetem mi a fenét művel az egyik?! Talán ha 1 hétig befejezte. És utána abban hitben, hogy úgysem látom, megint újrakezdte. Nagyon sok ilyen nő van, és erre használják a netet!

Ráadásul folyamatosan olyannak hazudnak, amilyen nem vagyok! Nem érdekelnek a metoo történetek, már rég hanyagolom őket! Rühellem József Attilát! És én is a liberális konzervatív LMBTQ szárnyhoz tartozom, és nem érdekel Lakatos Márk! MILLIÓ apró hazugságot oltanak rám seggfejek, csak az miatt a nő miatt -> 13, azért hogy nekik tetszőek legyünk! Szarrá hülyítik! Miközben semmi közöm hozzá!

Becsapások, önáltatások, hazugságok - beteg manipulátorok által!

Észre sem veszik, hogy senki nincsen velük, észre sem veszik hogy nem véletlenül mindenki privátban éli a MAGÁN életét!

Észre sem akarják venni, hogy mennyire teljesen más a világom, az ízlésem, az ismerőseim, az érdeklődési köröm!

Hiába sz@rom le őket, fordulok el, csinálok teljesen mást, egyszerűen annyira rá vannak betegedve M.V.-ra, hogy már észre sem veszik a valóságot!

Ez 100% annyira igaz a manipulátorokra! Kurucz Adrienn! Egyetlen istenverte hétig nem tudnak eltakarodni rólunk!

EL SEM MERIK OLVASNI! ⤵️ ⤵️ ⤵️

Pedig ha azok a seggfejek megtennék, nagyvalószínűséggel rég lehetne annak a nőnek valakije, aki tényleg hozzá passzol, nem becsapva, nem átverve, nem megvezetve, nem játszmázva, nem manipulálva! Én pedig SOKKALTA kevesebbszer kapnék migrént!

 .

[pajjorimre]

Nem kell okvetlen egy béközép egy tüntetésre. A tüntetés ereje nem abban rejlett hogy sokan voltak és mit csináltak, hanem hogy mennyi embernek van tele a fasza azzal, hogy Orbán és a rendszer kitartottjai azt csinálnak amit akarnak és ezt nem lehet ellenzéki politikusokra fogni, mert semmi közük nem volt hozzá. Sima népharag, erre viszont nincs protkolollja se Orbnánnak, se Rogánnak, se a Megafonnak, se a Mandinernek. A tömegben nekik világosan elhatárolt csoportokat kell megkülönböztetniük, a többi vakfolt. Gyurcsány követői, Márki-Zay követői büdös libsik, oké. De kik Azariah követői? Fogalmuk sincs. Nem tudnak kit szidni, bemocskolni, mert fogalmuk nincs hogy mit kellene mondani. A büdös libsi gyereke ugyanúgy ott volt a tömegben, mint a Hazaffyé. Szar ügy.

Hát ha Orban nem is, de Balog Zoltan mellett az analóg ellenzék is megbukott ma, asszem...

[szuksegeszaj]

Engem válassz – „pick me” lányok mikroszkóp alatt (II. rész)

A tegnapi posztban bemutattam a pick me lány fogalmát, a maiban pedig az ígértek szerint leírom, hogy szerintem miért kifejezetten károsak az egyenjogúságra nézve.

A pick me lányokat elnézve megfogalmazódik a kérdés: „Miért foglalkozzak ezzel egyáltalán? Nem mindegy az nekem, hogy mit művelnek a saját életükben?”. És pont itt a kulcs. Nem csak a saját életükkel művelik azt, amit.

Már ott megbukik ez a kérdés, hogy a pick me lányok viselkedésének hatalmas és szerves része más nők értékének becsmérlése. Erősítik azt a képet, hogy csak az a nő érdemel elismerést, aki önmagát feladva kiszolgálja a szexista férfiak fantáziáját. Karrierista picsának nevezik azokat, akik előtérbe helyezik a saját boldogulásukat és sikereiket a párkapcsolat és családalapítás helyett. Vég nélkül dobálóznak a ribanc és a kurva szavakkal, ha egy olyan nővel találják szembe magukat, aki nyíltan beszél a szexualitásáról vagy szexuális életéről, miközben ugyanezt a viselkedést egy férfitól teljes mértékben elfogadják. Ugyan így, ezek a nők és lányok lenézik azt, amikor egy nő egyenlő bánásmódot vár el a párjától, és túl nagyigényűnek, vagy egoistának bélyegzik. Látjátok mire akarok kilyukadni? A pick me lányok a nők és férfiak közti egyenlőtlen erőviszonyok és a kettős mércék erősítői, ami különösen problémás, ha azt nézzük, hogy egy nő szájából hangzik el, hogy a nő kevesebb a férfinál.

Nézzük meg például az amerikai republikánusok kedvencét, Kaitlin Bennett-et, aki arról posztolt a Twitteren, hogy a nőknek nem kéne szavazati jogot adni, mert túlságosan érzelmesek vagyunk. Egy nő, aki azt mondja, hogy nem érdemel szavazati jogot, mert a férfiak racionálisabbak, és jobban tudják mi kell a politikába. Ez azért ha belegondolunk, akkor kibaszott kemény.

Az sajnos iszonyúan hátráltatja a változást, amikor a nők egy kicsi, de hangos rétege azt mondja, hogy a nők alsóbbrendűként való kezelése rendben van. Mert valamilyen kicsavart logika szerint ŐK kényelmesen elvannak ebben az állapotban, hiszen az önértékelésük teljes mértékben a férfiak elfogadásán nyugszik. Ez azért is veszélyes, mert leveszi a felelősséget a szexista, vagy akár az erőszaktevő férfiakról is, és áthelyezi a nőkre. Megvert a férjed? Biztos tettél érte. Megerőszakoltak? Nem kellett volna olyan ruhát felvenned. Lealacsonyítva érzed magad? Ez csak azért van, mert képtelen vagy elfogadni hol a helyed.

A felelősség ilyesféle áthelyezése nem csak hogy az egyén életében okozhat súlyos traumát, de a társadalmat nézve is olyan erőviszonyokat legitimál, amik szörnyű, érzelmileg pusztító szerepekbe szoríthatnak rengeteg nőt. Ilyen például a kapcsolaton/családon belüli bántalmazás és az áldozathibáztatás elszenvedése, de a paletta ennél még sokkal szélesebb.

De ha csak kisebb mértékben nézzük a negatív hatásokat, akkor is bőven találhatunk boncolnivalót. Az előző posztban emlíett férfias pick me lányok erősítik azt az átlagos véleményt, hogy az általánosan femininnek tartott érdeklődési körök (sminkelés, haj, divat, romkomok, stb.) felszínesek és értelmetlenek. Így nem csak a nők szinte már tudatlan gyerekként való kezeléséhez járulnak hozzá, hanem erősítik azt a szégyenérzetet, amit a társadalom aggat a nőkre a feminin jellegű ízlés és hobbik miatt.

Erről a témáról írva egy személyes élményt idéztem most fel magamban még tinikoromból. Már egészen korán rájöttem, hogy imádom a rózsaszínt és a pasztellszíneket, imádok a hajammal foglalkozni, imádok sminkelni. Tinikoromban ezek miatt egy intenzív bűntudat jelent meg bennem ezek miatt, amit akkor nem is értettem, viszont ettől függetlenül volt akkora ereje, hogy az ezekkel való foglalkozást nem mertem nyíltan felvállalni. Visszatekintve az akkori barátaimtól, szubkultúrámtól, és nem utolsó sorban férfiaktól, minden irányból azt a véleményt kaptam, hogy aki „túl sokat” foglalkozik ezekkel az „plázacica”, „picsa”, „kis hercegnő”. És hát nyilván én nem tartottam magam ezek közül egyiknek sem. Ahelyett, hogy összekapcsoltam volna a fejemben, hogy ha én nem vagyok az, amiket mondanak, és mégis olyan az ízlésem, akkor valószínűleg ez egy hamis sztereotípia, inkább én választottam le magam ezekről a dolgokról, amiket alapvetően nagyon szerettem. De ma már felfogom, hogy ez hiba volt. Viszont sajnos nem csak nekem van hasonló történetem, és nem csak nekem lesz. Számtalan kislánynak és tininek van amiatt bűntudata, hogy úgymond üresfejű női dolgokkal tölti az idejét. Jegyezzétek meg: ha valami számotokra jelentést hordoz, akkor az nem lesz csak attól üres, mert más azt mondja, hogy az. Azt már tudjuk, hogy a férfiaknak semmi közük ahhoz, hogy milyen ízlésetek van, de más nőknek sincs. Sőt, senkinek sincs.

Összességében azt mondanám, hogy a pick me lányok nem tehetnek arról, hogy így szocializálódtak, viszont ez nem menti fel őket az alól, hogy vissza akarják zárni a nőket az otthonba, a férfiak háta mögé. Ennek tetejében a már alapból szabad férfiak szabadságát akarják ezzel biztosítani, így gyakorlatilag a semmiért feláldozva nőtársaik (és a saját) autonómiájukat. Lehet, hogy talán túl kemény vagyok, de nem tud nem felmenni a vérnyomásom attól, amikor egy nő akarja elvenni a többi nő hangját, mert ez a legkárosabb és legvisszataszítóbb dolog, amit a sajátjaiddal megtehetsz.

[szabad-otletek-kettopontnulla]

First of all,

Azért hoztam létre ezt a blogot, mert kurvára zavar, hogy az előzőt az exem hülye picsa barátnője stalkolja állandóan, bár már mindenhonnan máshonnan le vannak tiltva, de elegem van, hogy ha kiírok oda valamit, az jut eszembe, hogy látják, annak ellenére, hogy kurvára semmi közük hozzá. De mivel nem tudom a háromezer-akárhány követő közül kiválogatni azt az egyet aki talán ő, így most itt vagyok.

Tudom, el kéne engednem a gecibe, de mégis zavar, nem tehetek róla.

Szóval itt fogok nyilvánosan rinyálni, szívesen.

[paflany]

Szóval most kb jövő hétig kendőzött fejjel élek a skalpomból kilógó damilszálak miatt, és napról napra mind kevésbé találom szórakoztatónak, hogy emberek pl nem mernek leülni mellém a metrón, meg összesúgnak, meg néznek.

Mármint, ha muszlim módra viselném, se lenne hozzá semmi közük és tök száni, hogy ez ilyen bámulnivaló dolognak minősül, de

But why