#Csodás vagy

[gyogyulofelben]

Megmutattad, hogyha valaki mellett biztonságban érezhetem magam, az Te vagy.

[csacskamacskamocska]

Picike pride – hetero szívvel

Beszélgetünk..., a pasasról, akit 27 év házasság után a felesége rajtakapta egy másik pasival és váltak, a pasas szerette volna maga elmondani a felnőtt lányának a válás okát. A lány reakciója: nagyon örül, mert már egy ideje szerette volna bevallani, hogy leszbikus. Szélsőjobbos, mihazánkos család, a családfő megátalkodott homofób. És meleg a négyből két gyerek, és végül csak kiderül, hogy az apa is. A gyerekek és az anya felszabadulnak, az apa meghasonlik. A fiú, aki évekig járt terápiára a szorongásaival és fóbiáival, aztán miután leérettségizett, a 18. születésnapját követően kiállt, hogy apa, anya, meleg vagyok! A szülők pedig: oké, de mi eddig is tudtuk. Kérsz még egy szelet sütit? Az anya, akinek a gyereke még nem coming outolt a család felé, ezért a nő eljár rendezvényekre, pridera, hogy a tevékenykedéséről lehessen beszélgetni, így puhítsa a környezetét, előkészítse a terepet. 50+ os férfi, aki magányosan élve megvárta amíg meghalnak a szülei, hogy a kis faluban ahol éltek, a szülőknek ne kelljen megküzdenie az ő másságával és csak utána kezdte keresni a kapcsolódásokat. Szülők, aki kiállnak a gyerekükért akár a családdal szemben is. Őket csak együtt lehet megtagadni. És a család végül elfogadja, hogy a fiú unokájuk mostantól lány unoka. És az a csodás nő, aki annyira nem tudott mit kezdeni a rászakadt hírrel és magánnyal, hogy inkább egy egész csoportot szervezett a hozzá hasonló szülőknek, hogy minden gyerek kaphasson egy szülői ölelést, aki a sajátjától nem kaphatott. És sztorik, sztorik, drámaiak, gyönyörűek, szívszorítóak sokszor, én a végén már szétkönnyeztem a sminkemet.

Mennyi fájdalom körbe-körbe a titkolózások, hazugságok, önismeret és elvárások körül. Mennyi elpazarolt élet, ami boldog lehetett volna vagy sokkal több boldogság lehetett volna benne, és mennyi sok rémisztő figyelmetlenség, felszínesség. Nem az az érdekes, hogy nekem mit jelent vagy jelent-e bármit is az, hogy a környezetemben valaki homoszexuális. Nem hangoztatom, hogy nekem ám vannak meleg barátaim mert nem érdekel senki szexuális élete, kivéve a férfié, aki a szerelmem. Ha valaki azt mondja, hogy mától hívjam Lorettának, akkor úgy hívom, nézze el nekem, ha néha belezavarodok, nekem is meg kell szoknom, ne vegye tiszteletlenségnek. És nem érdekel, hogy szatyorban hordja-e ki a gyerekét. Ha nagyon közeli barát lenne, még az is lehet, hogy kihordanám én. De a fájdalom, amit a titkolózás okoz az embereknek, az zavar. A mögötte megbújó kommunikációs és önismereti problémák zavarnak, a beletörődés a felszínes vágyba vagy a vágy hiányába egy kapcsolatban, az zavar. A szorongás okozta frusztráció vagy agresszió az zavar. És nyilván nem leszek népszerű az önzőn heteronormatív gondolataimmal, de ha elfogadóbbak lennénk az összes mindenféle betűvel ellátott identitásukat kereső vagy másságukra rátaláló emberrel, akkor mindenkinek sokkal kurvább jobb lenne, szóval egyszerűen praktikus lenne és pl a heteróknak is jobb lenne, ha sok meleg nem érezné azt a nyomást, hogy a környezet elvárásainak kell megfelelniük a kapcsolataikban. Mert szembetalálkozni azzal, hogy rossz szándék nélkül, de átbasztak vagy az egész életedet kell újraírnod, amire nem voltál felkészülve, minden álmod, terved a „normális” életről az megy a kukába – szóval ez nekünk se könnyű. És azt gondolom, nagyon kell szereti azokat az embereket, érintett családtagokat, barátokat, ismerősöket, akik ezt képesek szívből való szeretettel végigcsinálni, de azokat is, akik szép lassan de feldolgozzák a saját normáik átalakulását és kinyilvánítják az elfogadásukat és szeretetüket a másik ember felé. Persze, ez nem ennyire egyszerű, ezt én is tudom, ez mindkét oldalon egy spektrum, stb, annyira sokszínű az egész, hogy szinte nem is lehet mindenkire igaz véleményt formálni, stb, az idő, a vágyak, az emberek, a körülmények gyurmáznak mindenkit, ma ez fontos, holnap az, akár hetero vagy akár nem, de vannak dolgok amik mindenkit meghatároznak, hogy telik ez a kurva élet.

[gregpostok]

Faludy

Szélsőjobb

Ami hazai, az csodás és helyes,

ami külföldi, az a világ szennye –

sajnálom őt, mert kedv s szeretet helyett

harag, gyűlölség s átok fortyog benne.

Úgy vélem, roppant előnyös lehetne,

ha történelmet tanulna vagy nyelvet,

de iskolájával ő befejezte

az okulást. Azóta mindent elvet.

Mikor belső unalmától megdermed,

vagy bús: egyszerre sír, iszik, zsidózik.

Érvet és tényt nem ösmer, csak érzelmet,

abba magát fejbúbig beleássa,

s nyilatkozik, parancsol, jósol, lódit,

hiszen magyar. Ez a foglalkozása.

[mirabellomonferrato]

A kezdet

Ez az első bejegyzés, a többi ilyen regényes nem lesz publikus, innentől csak a házak jönnek (meg az emberek) :)

A ház távol tartotta a kabócák hangos zizegését és döglesztő nyári napsütést. A falai még álltak, a tető is, de a födémnek csak a fa gerendái voltak meg. Ezeken ugráltam, gerendáról, gerendára. Hogy hol voltak a szüleim miközben ezt a hülyeségt csináltam? Ők a lakókocsiban aludtak, ahogy aludt az egész kis falu, ahol megálltunk a nagy olaszországi körút közben. 14 éves voltam, valakibe nyilván szerelmes, mert azt hiszem egész életemben szerelmes voltam, és a gerendán ugrálás közben azon gondolkodtam, hogy szabad-e arról álmodozni, hogy ez az én házam, vagy ez éppen olyan képtelenség, mint az, hogy Gulyás Csaba egy nap a szemembe néz, megcsókol és kimondja, hogy szeret. Lent, a szoba padlóján törmelék, újságpapír, lomok töredékei, festett fal és csempedarabok. Valami nagyon régi dolog nyomai, és én képzeletben régész voltam, felfedező, kalandor egy izgalmas életben. Nem lehet tudni, hogy az a ház, azok a gerendák vagy az utazás vagy a nyár vagy a kabócák rabolták el a szívem egy részét Gulyás Csabától, de örökre belém költözött a vágy, hogy egyszer nem csak utazó leszek Olaszországban.

Eltelt harminc év és csak utazó voltam, a felnőttség megtanított, hogy azt kell akarni, ami adódik, még azért is rengeteget kell melózni, a gyerekkori álmokból csak sóhajok lettek. Gulyás Csabát más férfiak sora váltotta, szerelmek, szexek, házasság, válás, más szerelmek, és én Portugáliában sétáltam az aktuális szerelmemmel és azon sóhajtoztunk, hogy milyen csodás a tenger, milyen jó is ez a mediterrán hangulat, milyen kár, hogy az ember nem itt él. Ha az „ember” már túl van azon, hogy egy férjnek és egy élettársnak is kimondja, hogy vége, akkor már tud súlyos döntéseket hozni. És a tengert bámulva rájöttem, hogy ez is csak egy döntés. Hogy akarsz venni egy lakást vagy házat egy másik országban. Ha akarod, megteheted, az álmokat nem kell letenni a határon. 2019 volt akkor, és nem volt egy fillérem sem. A gyerekeimet már hat vagy hét éve egyedül neveltem, megtakarításom annyi volt, ami vészhelyzet esetén pár hónap túlélést biztosít. De megszületett az akarás, a bizonyítási vágy, hogy meg lehet csinálni. Nekivágok az útnak, és meg tudom csinálni, mert bármire képes vagyok, hiszen lám, mennyi mindenen vagyok túl – egyedül. A Férfi kétkedően mosolygott, hogy na persze.

Az a férfi sincs már, csak a szerelem maradt és az elhatározás, hogy nem csak utazó leszek Olaszországban.

[zeroz2ro]

Minden idők publicisztikája! "Ezt nem engedem meg! Aggódom a fiaimért, mert te és a barátaid oda akarjátok őket dobni Putyinnak emberi martalékul. Nem adom! Nem adom, ahogy remélem, nagyon sok szülő sem adja. Nem engedem, hogy Zelenszkijért, Bidenért, Macronért vagy érted, Karácsony Gergely, érted haljanak meg. Te uszítod felelőtlenül az orosz elnököt, te hadat üzensz az oroszoknak. Te odadobnád a fiaimat. De én nem engedem! (...) Gergő, tudod te, hogy ha a hadüzenetedre az oroszok komolyan reagáltak volna, akkor csak egyetlen rakétájuk erejét még Szlovákiában is érezték volna? Tudod te, Gergő, hogy a földdel tennéd egyenlővé a magyar fővárost? Gergő, tudod te, hogy te lennél az utolsó főpolgármester, ha az oroszok egyszer komolyan veszik a fenyegetésed?  Gergő, te egy szar ember vagy, aki a fiaimat meg akarod ölni, aki Budapestet, hazánk csodás fővárosát el akarod pusztítani. Gergő, nézd meg a második világháború utáni fotókat Budapestről, Hirosimáról, Nagaszakiról! Gergő, te miért akarod elvenni a gyermekeinket? Miért üzensz hadat Oroszországnak? Te normális vagy, Gergő? Van neked felelősségérzeted? Nem, Gergő, nem adom a fiaimat! Gergő, te egy szar ember vagy, amikor kijelented, hogy Magyarország hadban áll Oroszországgal. Te nagyon szar ember vagy, Gergő!"

[diogenesz2020portugal]

Gábor György:

A miniszterelnök a napokban radikálisan új kultúrantropológiai és valláspszichológiai tanításban részesítette országa népét, miután világossá tette, hogy van „libsi (értsd bibsi) elégedetlenség” és van „keresztény elégedetlenség”. A miniszterelnök által felvázolt aszimmetrikus ellenfogalom sok minden másra is alkalmazható.

Máris mondok egy példát.

A „libsi (bibsi) hagyomány” azt mondja ki, hogy minden településen, ahol a zsidó közösség tíz férfivel rendelkezik, a közösség köteles templomot (zsinagógát) és iskolát állítani. Ám ott, ahol nem telik mindkettőre, a templom elhagyható, de az iskolát fel kell építeni, ugyanis a „libsi (bibsi) hagyományban” – hogy ismét a Talmudot idézzem – „az iskolának nagyobb a szentsége, mint a zsinagógáé”, továbbá ebben a hagyományban „a tanulás az örök élettel, míg az ima az időleges élettel foglalkozik”, vagy „egy művelt fattyú előnyt élvez a tudatlan főpappal szemben”, hiszen, ahogy azt Martin Buber mondta a „libsi (bibsi) hagyományról”: „Die Lehre ist das Eingangstor des Lebens”, azaz „A tanítás az élet kapuja”.

Miért is hoztam szóba mindezt? Azért, mert minden idők egyik legocsmányabb és legembertelenebb hazai politikai hatalma, az Orbán-rezsim, amely a „libsi (bibsi) hagyománnyal” szembeállítva önmagára mint a keresztény hagyomány megtestesítőjére tekint, elkövette azt, aminél aljasabbat aligha követhetett volna el: a magyar miniszterelnök az Iványi Gáborral és rajta keresztül a MET-tel szemben táplált személyes gyűlölete, torz, fékezhetetlen és pitiáner bosszúvágya mellé felsorakoztatta a legembertelenebb politikai igényeket mindig készségesen kiszolgáló hivatalokat, előbb a NAV-ot, most pedig a Budapesti Főváros Kormányhivatalát, s rajtuk keresztül elérte, hogy egy héttel az őszi iskolakezdés előtt törölték és megszűntették a MET fenntartásában működő Óvoda, valamint az Általános Iskola és Gimnázium működési jogkörét, ezzel nem csupán folytatva a MET totális szétverését és Iványi Gábor amúgy páratlan életművének megsemmisítését, hanem immár ellehetetlenítve és megalázó helyzetbe hozva az amúgy is többszörösen hátrányos helyzetben lévő óvodás és iskolás kisgyerekek sokaságát, valamint azokat az iskolákat, amelyek – ugyancsak ennek a kormánynak köszönhetően – komoly pedagógushiányban szenvednek, ám most arra lettek kényszerítve, hogy a megszokott környezetükből, a megszokott oktatók és diáktársak köréből kiszakított óvodásokat és tanulókat fogadják be.

A fent leírt „libsi (bibsi) hagyománynak” természetesen nem ellenfogalma az orbáni „keresztény hagyomány”. Az orbáni „keresztény hagyománynak” a legvalóságosabb ellenfogalma maga a keresztény hagyomány (így, idézőjelek nélkül), amelyet épp ezek a gazemberek, parvenük, a legközönségesebb bűnözőkből összeverődött gyülevész banda tipor meg nap mint nap.

Akik a hatalom minden mocsokkal terhelt pozíciójából erre voltak képesek – ismét hangsúlyozom – eleve hátrányos helyzetű kisgyerekekkel szemben, azoknak a kereszténység semmi más, csak egy aljasul kigondolt, minden hagyományt, emberséget és tisztességet nélkülöző provokatív politikai jel, amely nem a kereszténységet, hanem ennek a bandának a hazug, cinikus és szemforgató dicstelenségét hirdeti csupán.

Kaiszareiai Euszebiosz II-III. századi neves egyháztörténetíró beszámolója szerint a 312. október 28-án lezajlott Milvius-hídi csata előtti éjszakán Nagy Konstantin császár álmában egy csodás égi jel jelent meg: egy hatalmas keresztet látott az égen feltűnni, az alábbi lángbetűs felirattal: τούτω νίκα, latinul: in hoc signo vinces, azaz “E jelben győzni fogsz!” És másnap Nagy Konstantin – aki 313-ban az addig üldözött kereszténységet a milánói ediktumában engedélyezte – legyőzte nagy ellenfelét, Maxentiust.

Tiszta szívből remélve, s bízva abban, hogy Magyarország lakossága, érzékelve a teljesen működésképtelenné vált, kirabolt, kisemmizett, szétvert és meggyalázott országot és a legkülönfélébb módon megalázott és megnyomorított népességet, felülemelkedve félelmein és értelmetlen meghunyászkodásain, s rádöbbenve végre saját maga, gyermekei és unokái elemi érdekeire, mielőbb elkergeti ezt a köztörvényes bűnökre szövetkezett embertelen rablóbandát.

Tekintsünk mindannyian a Gellért-hegyi keresztre, Orbán Viktor „kereszténységének” jelére úgy, hogy az valójában nem más, mint Nagy Konstantin keresztjének abszolút ellentéte: E jelben veszíteni fogsz!

[viking84chef]

Eddig Ateistának vallottam magam..... Ezek után át gondolom ha ez tényleg elfogadott..

"Köztudott, hogy Einstein több

amerikai egyetemen tartott előadást, ahol is

egy rendszeresen visszatérő kérdés, amit a diákok leginkább feltettek neki, az az volt, hogy

"Hiszel Istenben?"

És ő mindig ugyanazt válaszolta:

"Én Spinoza Istenében hiszek."

És azok, akik nem olvastak Spinoza-t,

nem értették Einstein válaszát.

Spinoza egy holland filozófus, akit a 17.századi filozófia három legnagyobb racionalistája közül az egyik volt a francia Descartes és a német Leibnitz mellett.

Itt van Spinoza pár bölcsessége, amivel Einstein is azonosulni tudott:

"Isten azt mondaná:

Hagyd abba a szüntelen imádkozást, és önmagad ütlegelését!

Szeretném, hogy elmenj a világba és élvezd az életed.

Szeretném, ha énekelnél, szórakoznál és élveznéd mindazt, amit neked készítettem.

Ne menj többé be azokba a sötét, hideg templomokba, amelyeket magadnak építettél, és ne mondd, hogy ők az én házam.

A házam a hegyekben van, erdőben, folyókon, tavakon, tengerpartokon.

Ott lakom, és ott kifejezem a szeretetemet irántad.

Hagyd abba, hogy engem okolj többé a nyomorult életedért, soha nem mondtam, hogy bármi baj van veled, vagy hogy bűnös vagy, vagy hogy a szexualitásod rossz dolog.

A szex egy ajándék, amit neked adtam, és amivel kifejezheted a szereteted, az extázisod, az örömöd.

Tehát ne engem hibáztass mindenért, amit elhitettek veled.

Hagyd abba az állítólagos szentírások olvasását, amiknek semmi közük sincs hozzám, mert az idők során emberek eltorzították azokat.

Ha nem tudsz meglelni a napfelkeltében, a tájban, a barátaid tekintetében, a gyermeked szemében - egy könyvben sem találsz meg!

Bízz bennem és ne kérdezgess engem,

hogy hogyan tegyed a dolgaidat.

Csak halld meg az érzéseidet és tedd, amit érzel. Az vagyok Én benned.

Hagyd abba, hogy félsz tőlem.

Nem ítélkezem feletted, nem kritizállak, nem haragszom és nem akarlak megbüntetni.

Én Tiszta Szeretet vagyok.

Hagyd abba, hogy bocsánatot kérsz, mert nincs mit megbocsátanom.

Ha elfogadsz engem, a hibák kiigazíttatnak, nincs bűn.

Ha én teremtettelek téged, feltöltöttelek szenvedélyekkel, szabadsággal, örömökkel, boldogsággal, érzésekkel, szükségletekkel, következetességgel, szabad akarattal...

... Hogy hibázthatnálak, ha reagálsz valamire, amit beléd raktam?

Hogyan büntethetnélek azért, mert olyan vagy, amilyen vagy, ha én vagyok az egyedüli, aki teremtettelek?

Vagy, aki vagy.

Olyan vagy, amilyennek megteremtettelek.

Gondolod, hogy létre tudnék hozni egy olyan helyet, ahol elégethetem az összes gyerekemet, akik az örökkévalóság végéig rosszul viselkednek?

Milyen isten tenne ilyet?

Felejts el minden parancsolatot, törvényt, ezek olyan dolgok, amik manipulálnak, kontrollálnak téged, és csak bűntudatot keltenek benned.

A béke, a szeretet, a szabadság már most a tiéd.

Boldog életre szántalak.

Az élet van, a halál pedig nem létezik.

Tiszteld a társaidat, és ne tedd azt, amit nem akarsz magadnak.

Csak annyit kérek, hogy figyelj oda az életedben, hogy az éberség legyen az útmutatód.

Legyél jelen az életedben.

A múlt elmúlt, a jövő nem létezik, csak a most a tiéd.

Ez az élet nem próbatétel, nem útközbeni lépés, nem próba.

Velem minden helyzet tánc a réten.

Ez az élet az egyetlen dolog itt és most létezik, és csak erre van szükséged.

Teljesen szabaddá tettelek, mindenki nyer és nem veszít, senki nem hord megkülönböztető jelölést.

Teljesen szabadon teremthetsz az életedben mennyet-jót, vagy poklot-rosszat.

Élj úgy, mintha ez lenne az egyetlen esélyed az örömre, hogy élvezd, szeresd, létezz.

Ne bánj semmit.

Élvezd a lehetőséget, amit adtam neked.

A földi lét illúzió, a csodás valóság csak utána jön. Ahol örök a béke, arany fény uralkodik és tiszta szeretet vesz körül.

Biztos lehetsz benne, hogy nem kérdezem meg, hogy helyesen vagy rosszul viselkedtél-e?

Amit kérdezni fogok: Tetszett? Jól érezted magad? Neked mi tetszett a legjobban?

Mit tanultál?

Ne higgy többé bennem; a hit feltételezés, találgatás, képzelgés.

Nem akarom, hogy higgy bennem, azt akarom, hogy érezz engem, amikor megcsókolod a szeretteidet, amikor betakarod a kislányodat, amikor simogatod a kutyádat, amikor fürdőzöl a tengerben, amikor sétálsz az erdőben.

Ne dicsőíts többé, szerinted ilyen

egomániás isten vagyok?

Mondj inkább köszönetet.

Hálásnak érzed magad?

Bizonyítsd be azzal, hogy törődsz magaddal, az egészségeddel, a kapcsolataiddal, a világgal.

Fejezd ki az örömöd, mert ez a módja, hogy dicsőíts engem.

Hagyd abba a dolgok bonyolítását, és ne papagájként ismételd, amit tanítottak.

Az egyedüli biztos dolog, hogy itt vagy,

hogy élsz, és hogy a világ tele van csodákkal.

Mire kellene neked még több csoda?

Miért kell annyi magyarázat?

Ha MAGadon kívül keresel engem, nem találsz meg.

Találj meg legbelül MAGadban, mert ott dobbanok veled együtt.

Ott vagy pontosan, ahol lenned és tenned kell.

Teljesedj ki!

És Hazaértél hozzám."

Utazás a lelkem körül -

[hicapacity]

Anton Csehov írásaiban finoman ábrázolja az orosz társadalom széles skáláját, érzékletesen bemutatva az egyének közötti viszonyokat és a társadalmi problémákat.

"A bukott társadalmakban minden sikeres elmére ezer bolond jut, és minden tudatos szóra ezer ügyetlen. A többség mindig hülye, és folyamatosan uralja a racionálisságot. Ha triviális témákat látsz egy társadalomban, és a triviális emberek kerülnek középpontba, akkor egy nagyon bukott társadalomról beszélsz.

Például emberek milliói táncolnak és ismételnek értelmetlen dalokat és szavakat, és aki a dalt írta, híres, ismertté és szeretetté válik. Még az embereknek is megvan a saját véleményük a társadalomról és az életről.

Ami az írókat és szerzőket illeti, senki sem ismeri őket, és senki sem ad nekik értéket vagy súlyt. A legtöbb ember szereti a kicsinyességet.

Valaki, aki bedrogoz, hogy megőrüljünk, és valaki, aki megnevettet hülyeségekkel, jobb, mint az, aki felébreszt a valóságra, és az igazság elmondásával bánt.

Ezért a demokrácia nem alkalmas a tudatlan társadalmaknak, mert a tudatlan többség dönt a sorsáról. "

CSODÁS NAPOT KÍVÁNOK !

[konyvekkozt]

Nem ígértem rózsakertet - csak azért emelem ki a címet, mert nehéz lehet elolvasni

ez a könyv zseniális! szerencsém van, több jó könyvet olvastam már idén, de a legjobb háromban szerepel

a történetben Deborah-t ismerhetjük meg, aki 16 évesen pszichiátriára kerül. lehetne ez egy szomorú történet vagy egy olyan, amitől az ember kellemetlenül érzi magát. de nem az!

Deborah egy külön világban él, ami szépen lassan átveszi a mindennapok felett az uralmat. a kórházban elvállalja az esetét egy pszichiáter. a közös munkára utal a könyv címe, ugyanis a terápia nem könnyű, sőt, van, hogy annyira kemény, hogy zárt osztály lesz a "következménye"

a könyv azért különleges, mert úgy mutatja be Deborah saját világát, hogy az mindvégig olvasmányos, miközben bepillantást enged egy pszichiátria mindennapjaiba, belső viszonyaiba. nem szenzációhajhász, nem sok, viszont nagyon igaz és valós, élettel teli. s bár nem teljesen, de képet kapunk Deborah családjának megéléséről is, s arról, milyen terheket tettek akaratlanul is a lányra, s hogy viszonyulnak a kórházi kezeléshez

a legkülönlegesebb az, hogy a szerző a saját élményeiről ír, arról a három évről, amit pszichiátrián töltött

akárhol hagytam félbe az olvasást, mindig zökkenőmentesen tudtam azonnal felvenni a fonalat újra, s ez az írásmódot dicséri. akármilyen fura, hogy egy ilyen témájú könyvet ennyire élveztem, mégis kiváló választás volt a valenciai útra

azért is fantasztikus ez a könyv, mert elgondolkodtat. régóta foglalkoztat a felépülés kérdése, s itt nagyon jelen van. nem csak csodás fordulat formájában, hanem megküzdésként, magában hordozva a visszaesés lehetőségét, s az újabb és újabb felállást. és benne van az is, hogy meg kell találnunk a dolgok helyét az életünkben, akár a démonok vagy a saját világ szereplőinek helyét is. és pont ettől olyan ez a könyv, ami az első oldaltól az utolsóig leköt: mert nem adja könnyen a válaszokat, nem hagyja ki a nehéz részeket

[nemacsond]

Megbaszhatlak?

…kérdezted miközben a farkaddal játszottál.

Én melletted feküdtem meztelenül, a melleim markolásztam. Ránéztem a farkadra, teljesen benedvesedtem a látványától. A lábaim kitártam majd rád néztem, nem válaszoltam semmit, csak néztelek. Közben a kezem szép lassan a puncimhoz ért, simogatni kezdtem a csiklóm, a szemkontaktust tartva. Széthúztam a puncim majd így szóltam:

- Gyere , dugd belém.

Azonnal felpattantál és fölém emelkedtél. A farkad keményen állt, alig vártad hogy betehesd a meleg puncimba.

Hatalmas nyögés hallatszik mind kettőnk szájából. Nagyon finom érzés ahogy mozogsz bennem. Csattogunk. Puncimból csak úgy árad a nedvesség. A farkaddal néha a popsim is megsimized, majd az ujjaiddal is egyre közelebb férkőzöl. Egy pár perc után megfordítasz és lovagló pózba találom magam. Azonnal elkezdtem hevesen ugrálni. Közben te is rásegítettél alulról. A nagy izgalomba a seggem csapkodod egyre erősebben. Érzem ahogy a farkadon már az erek is lüktetnek. Lepattanok rólad és amikor már pont a csúcson jártál, a számba élvezel. Megsimogatod az arcom és azt mondod:

- Annyira csodás vagy hercegnőm!

[kezenani]

amik vannak

két hét után holnap megyek először melókába. akkor még 40 fok volt, most meg 17. a csilimet remélem öntözte valaki

taxit rendeltem reggelre, délután még péterfy, aztán haza. a talpam sebes, lassan gyógyul, ha minden közel van akkor is hihetetlen mennyi sokat kell gyalogolni

pár napja elszórtam a kinti cserepekbe meg ládákba pár tasak tavaszról maradt virágmagot. az egyik kikelt! a zacsikat eldobtam, fogalmam sincs mi lesz

a vitorlavirágaink fél éve folyamatosan virágoznak

influenzás is voltam, íztévesztéssel. étvágyam elment, a húsfélék puszta gondolatától és kiver a víz. kovid-teszt negatív, de mára olyan fémes íze van mindennek :(

nem tudom mit vegyek fel holnap, kirámoltam a szekrényt. alulra mindenképpen pántos felső kell mert vizsgálatra megyek, a karom nem szuperál jól még mindig. egyébként is csak egyetlen cipő jön rám, szerintem nem is vízálló

az öröknaptár egy szinten aluli fájdalom, viszont itt hányódik évek óta, kifotózom aztán kikukázom jövőre, nagyon várom *-*

a jade skorpió átka az egy kurvajó film <3

sok rejtvényt fejtek, és végigröhögöm nagyjából az egészet ilyenek miatt: józsef a. vers az nem szerecsen koszolás, hanem szerelmi kiszólás. vagy a mocsárban élő francia festő az 2 külön dolog, pedig olyan kiváncsi voltam, hogy vajon ki lehetett :D

fb-on jönnek ugye ezek a reels videók. nagyon sok szól arról, hogy indiában vagyunk nagyjából és fiatal lány sétálgat, jön-megy, vásárol. ebben a hosszú hacukában, amiből csak a keze és az arca látszik. és akkor egy faszi, tök modern nyugati cuccban, belőtt hajjal, ilyen túlcsicsázott fazon, elejt egy lapos kis csomagot, amit a lányok vissza akarnak adni, de hasztalan. megnézik és mit ad isten, egy olyan kendő lapul benne, ami az arcukat is elfedi! mindjárt fel is veszik, mire a fasz aki tapintatosan elhagyta az ajándékot megjelenik és rém elégedetten mosolyog. különböző szitukban mindig ez a vége és én rosszulvagyok attól, hogy elrabolják a nőiességüket és még van pofájuk

fűtünk. eddig a ventillátorok zúgtak, most a hősugárzó vagy mi a fasz ez

hosszas vívódás után a sok csodás dolgot látva és hallva én is rendeltem a temuról. tizensok cuccot. amikorra vártuk akkor jelezték hogy az egyik holmi nincs, jó akkor anélkül kérjük a csomagot. késni fognak, ezért kaptunk vissza egy kis pénzt. namost ez egy hónapja volt, és lenyelhették gondolom az egészet, azóta se híre se hamva semminekse, mindegy, nekünk sose sikerülnek olyan dolgok, ami másnak pikk-pakk

sajtos-tejfölös tészta volt, desszertnek pedig cukrostejfölös-túrós tészta

[csacskamacskamocska]

Naiv lennék? ;)

Idealista, azt elismerem. Naiv vagyok, mondta tegnap a barátnőm. „benned az a jó, hogy mindent elhiszel” – mondta egyszer Logan. Szóval biztosan van benne valami. naiv: hiszékeny, ártatlan, gyanútlan, tapasztalatlan.

Igen, ha magamat látom belül, hogy ki vagyok, akkor valóban egy kislány vagyok, aki hatalmas szemekkel bámulja a világot és mindenre rácsodálkozik, mindenek örül, és ha megijesztik, akkor fut. A világ minden része a „játékom”, a számlák befizetése, a takarítás, a szülés, kapcsolatok, mind egy érdekes történés az életemben. Ha nem befolyásol semmi, akkor minden csak olyan, mintha egy megfordított esernyőben utaznék az áradó patakon. Még élünk, hát nem csodás ez? Ha szeretek valakit, olyan sokáig kitartok, makacsul, senkire se hallgatva, ahogy a gyerekek ragaszkodnak a dolgaikhoz. Nem dobunk ki semmit, se törött, se szakadt, se semmit, amit szerettük, mert benne van az összes ragaszkodásuk, az utolsó fecnijében is. Magunkat őrizgetjük, az érzelmeink emlékét. Nem tudom, hogy a felnőttség az lenne, hogy az ember finnyás, gúnyos, kekec, rosszkedvű, elégedetlen? Hogy utálja az életét, bizalmatlan, rugalmatlan, lusta és érdektelen minden? Hogy nem tud szeretni és nem is hisz benne, hogy mások valódi jó kapcsolatban élnek? És abban sem, hogy ő is élhetne szeretetteljes kapcsolatban?

A bennem élő gyerek az, aki azt mondja, hogy még van elég idő, tanulni, megcsinálni dolgokat, jó kapcsolatban élni. Telik az idő, már érzem, de nem sóhajtozni kell, hogy elmúlt, hanem csinálni, jókedvvel azt, amit az ember szeret, amiben örömét leli.

Örülök, hogy visszataláltam magamhoz, és hálás vagyok a sorsnak, hogy sokféle szenvedést, tragédiát, amikről hallok, azt nekem nem kellett megtapasztalnom. Az én nehézségeim azért tűnnek könnyűnek, mert már túl vagyok rajtuk, ami van éppen, azt meg igyekszem megoldani. És megoldom, hiszek benne, hogy képes vagyok rá.

Naiv vagyok a párkapcsolatokban, naiv vagyok a férfiakkal kapcsolatban? Hát, ez bizony lehet. :) De megengedhetem magamnak, mert nem lettem se alkoholista, se megkeseredett, se férfigyűlölő, se aszexuális, se végtelenül bizalmatlan, se reményvesztett – bármin is mentem keresztül. Talpra álltam, és megyek tovább. Új bizalommal az életben.

Idealista, az vagyok. Kibaszottnagy idealista. :D És persze simán lehet, hogy akik „felnőtt kapcsolatot szeretnének, egyenrangú kapcsolatot, komoly kapcsolatot”, azoknak nem kell a gyermeki lelkesedés meg öröm, a könnyedség érzése ahogy a problémákat megoldom, mintha játék lenne. Ez bizony sajnos igaz lehet. Hogy ha nem látszik a verejték, nem érződik a kétségbeesés, akkor nem tűnök komolynak, nem tűnök felnőttnek. Az is igaz, hogy mikor elfutok dolgok elől, akkor engem már nem lehet utolérni :( Valószínűleg bosszantó is lehetek néha. :( És sokszor, nagyon sokszor nem hisznek nekem, mert nincsenek bizonyítékaim dolgokra, csak érzések, benyomások, magam sem tudom mikből összeálló „lámpások”, összefüggések csúcspontjai. És az értelmetlen vagy igazságtalan szabályokat megkerülöm néha. És néha varázslattal oldom meg a feladataimat. Szeretek elbűvölni másokat, és elhitetni, hogy van jobb világ. Hogy észre kell venni a jó dolgokat, mert ez az egy tyúkszaros életük van, és tényleg rengeteg miden rajtunk múlik, hogy mire figyelünk, mikkel rakjuk tele. Amikor azt mondják naiv vagyok, kisgyereknek érzem magam, aki nem elég jó, aki kevesebb, mint a felnőttek. Akinek tragédiákat kéne megélnie, mint másoknak, hogy felnőjön – végre – miközben én meg annak örülök, hogy végre megint önmagam vagyok. Ha ilyen vagyok, hát ilyen. Naiv, álmodozó. :)

[zagrebackamacka]

https://www.facebook.com/100044087363540/posts/pfbid03886v4V2A47MMQRxGDYZCiYsEWgSAeRXu4mHtACXoGXsGo1VDprY8hj7rf1NH3h1Ll/?

Ez az olimpia megnyitó volt talán a legszebb, amit valaha láttam. Az, hogy mi a reakciód erre a mondatra nagyban függ attól, hogy MIT AKARTÁL látni benne.

Mindenki arról beszél, hogy mi van "a nőnek öltözött férfiakkal" és "miért kövér a Dj". A figyelem úgy 90 százaléka megy erre, miközben ez az négy órás eseménynek úgy a 3,5 százalékát tette ki.

Nem csodálom, mert amiről a megnyitó szólt, azt egy Magyarországon élő ember csak hírből ismerheti, és esetleg a március 15-i műsorokban felolvasott 12 pontban hallhatott róla:

egyenlőség, szabadság, testvériség.

Az egész ott kezdődik, hogy ez a megnyitó MINDENKIÉ volt. Nem vitték be egy zárt stadionba, hogy csak a kivételezettek és gazdagok férjenek hozzá, hanem elvitték az eseményt az utca emberéhez. Hozzád.

Aztán ott van a rengeteg fantasztikusan megvalósított művészeti utalás. A Louvre életre kelt figurái, a könyvcímekkel elmondott szerelmi történet, a zenék az operától a metálig.

Mindenkinek mutatott valami nagyszerűt az egyszerűtől a csicsásig, a 100 évestől az óvodásig.

Dramaturgiailag zseniális volt, ahogy az utolsó pillanatig nem tudtuk, hova fog kerülni a láng és ki gyűjtja meg. Végig találgattuk, végig bennünk volt az izgalom.

És végül ki gyújtotta meg? Mi. Egy férfi és egy nő. Ádám és Éva. Nem egy celebritás (pedig odafelé a világ legnagyobbjai adták egymásnak), nem egy mindenek felett álló zseni, hanem két egyszerű ember.

Persze, sportolók, persze, nagyszerű sportolók - de csodálkoznék, ha tömegek ismerték volna őket úgy, mint mondjuk Mohamed Alit.

Egyenlőség. Magyarként ez ismeretlen. Talán ezért nem is tűnt fel sokaknak.

És szabadság! Tetőkön szaladgáló, bohém, szerelmes, művészi, felszabadult - szabadság.

Még egy dolog, amit a diktatúra már szinte törölt a magyar agyakból. Nem szólt rá a futóra a házmester, nem jelentették fel, nem kellett senkinek szürkének és láthatatlannak maradnia azért, hogy ne kapja el az alul-felül járó kasza.

Élni és élni hagyni, nem pinceszagú döngölt dogmákat verni mindenki fejébe. Jó lesz az úgy. Éljen a 19. század!

A szabadság az, amikor mondhatod, amit akarsz, nem fognak érte külföldre kergetni, lehetsz az, aki vagy, nem fognak érte kiközösíteni.

A szabályok vannak az emberért, nem pedig az emberek a szabályokért.

És ezzel el is jutottunk a 3,5 százalékhoz. Jujuj! Azonnal fóliát a tévére!

Igen, volt "szakállas nő", és voltak egynemű vonzalmak megjelenítve. Borzasztó. Jézus már nem szeret.

Nem a frászt nem. A papod nem szeret, aki egyébként is hamarabb hű a hatalomhoz, mint a Názáreti Ácshoz.

Amikor valaki elmondja, hogyan kell élni, szaladj messze. Nincs ilyen. Hazudik. Ezer féle módon lehet, egymillió féle módon szabad - úgy, hogy közben ne bánts mást.

Kit bántott a mindenféle testméretű, színű, életkorú (láttad az egymásnak csókot adó idősebb párt?) szereplő? Téged? Mert léteznek? Akkor talán nőj fel és ne úgy nézz a világra, mint egy orrát túró óvodás.

Emberek jól érezték magukat. Kánkánoztak. Breakeltek, keringőztek, hip-hopot táncoltak, volt, aki nőnek öltözött, volt, aki tortának.

Volt, aki kövér.

Volt, aki sportos.

Volt, aki gyönyörű.

Volt, aki sajátos.

Ez a testvériség. Hogy nem csak az tartozik a nemzethez, akit kiválasztasz, hanem mind, vallástól, származástól, identitástól függetlenül.

Tudom, ez Európa peremén, egy időutazási kísérlet kellős közepén értelmezhetetlen. Erőt kellett volna mutatni. Meg cirkuszt, hogy ámuljon a világ.

Párizs ezzel szemben az életet mutatta meg. A sokszínű, szerelmes, hangos, szabad, burjánzó életet.

És mindenek csúcsán, egy hatalmas katarzisban a halált: egy haldokló énekesnő csodás hattyúdalát, amibe belereszketett mindenki, akinek van szíve.

Ki lehet ebből venni részeket, amik nem tetszenek neked, ki lehet közösíteni a másként gondolkodókat, lehet félelmet és kockarendet sugározni - de ez Magyarország, nem a világ.

Lehet a francia belpolitikát kritizálni (van mit), lehet a bevándorlásról elmélkedni (van baj), lehet az LMBTQ-emberek médiareprezentációját vitatni (fontos téma lenne!), de

ez

nem

erről

szólt.

Ez arról a Párizsról szólt, ami talán már nem is létezik, de amire mindenki vágyik.

Arról, mit jelent embernek lenni elnyomás nélkül.

Arról, hogy az olimpia mindenkié. Hogy ez egy nagy, közös ünnepe az emberiségnek. Amiből senki sincsen kizárva.

Kivéve azokat, akik kirekesztik saját magukat.

[szeresdmagadlegyonmagad]

~Bárcsak láthatnád magad az én szememmel... Akkor tudnád, mennyire csodás vagy!~

[hungarypolls]

helló mindenki elegem lett hogy minden... fú úgy tűnik a csodás egyszótagú "poll" magyarul "közvéleménykutatás". mindegy szóval elegem lett hogy minden azon a válaszok 90%-a "i'm not hungarian/show results" lett szóval azért létezik ez, a lényeg hogy a szavazók nagyrésze ne a külföldi követőink legyenek a main blogokon

lehet bármilyen kérdést beküldeni nem kell feltétlenül magyarral kapcsolatos legyen<3

beküldés lehet ask vagy submission formában, írd ki egyértelműen hogy mi a kérdés aztán a válaszlehetőségeket

jelenleg minden nap 2 poszt van, kikerül minden nap 1 új + reblogolom a 6 naposakat amiken már csak 24 óra van hátra hogy többen lássák

[algebraicvarietyshow]

ezt a számot kezdte el a platon tegnap este az akváriumban, amikor a telefonomra pillantva megláttam az emailt, amiből kiderült, hogy a rokonaim rokonai (ez így persze kicsit távolinak hangzik, de az rögtön más, ha már úgy mondom, hogy nekem fontos embereknek igazán fontos emberek) mind megvannak izraelben, és akik miatt külön aggódtunk, azokról is kiderült, hogy már évek óta nem a gázai határ közelében laknak. nem tudom milyen lehet úgy élni, hogy bármikor rakétázhatnak, nem tudom milyen lehet folyamatos terrorkészültségben élni, ahogy azt se tudom persze, hogy mit csinálnék, ha 24 órát adnának arra, hogy elhagyjam az otthonomat, ahol eleve nyomorúságos, kiszolgáltatott körülmények között élhetek csak. nem akarok úgy tenni, mint aki tudja, hogy mi a helyes és mi az igazságos, és sajnos még borzalmasabb dolgok jöhetnek, de mégis, nekünk kívülállóknak (még ha elfogult és/vagy részben érintett kívülállók is vagyunk, és még ha nem is beszéljük egymás nyelvét mindig) valamiféle minimális emberséget és empátiát meg kell őrizni.

ma kiszellőztettem a fejemet, tényleg a legszebb arcát mutatta a mátra ezen a csodás Utolsó Nyári Napon (igen, nem kéne örülni neki, lásd klímaváltozás), még ha a pára miatt nem is lehetett eléggé messzire látni. ezt hozta az ősz.