#Csattogtatja

[versinator]

Csattogtatja kivitték

Megjő lovaglék enyésznek röpűltek Katonáid irgalomból intéznek méltóságban Köpte szerencsétlenségünk vasnál odavesztek

Lépésének szádban ágain iskolákban Burián döghalál nehez szállonganék Gyerekeknek amen fúja kendermagban

Táboroznak érjem földe térnék Pengeted zászlóval követe szülőföldére Akkép nyakravaló édesb pillantanék

Kását bilincseld hanyatthomlok veszedelmére Éljétek csillámlanak vizébül közűletek Egyfelől könnyebbek ütése keresztjére

[bubikort]

hepöning

melóhely mellett van egy munkásszálló. többnyire kisebbségi vagy idénymunkás külföldi lakik benne. mondhatni sokat fogyasztanak a szembe lévő kisboltból. ma egy nő reggel óta ordibál felfele és csattogtatja a fogak nélküli ínyét. ez odáig fajult, hogy az előbb letolta a nadrágját és odaszart a bejárat elé, és közben ordibálta, hogy szarok én rátok ti rohadék gecik. viszont a guggoló pózban valami másfajta gravitáció lépett életbe, vagy a csípőprotézis rondított bele a dologba, mert nem bírt felállni, szóval előre dőlt, miközben húzta volna fel a nadrágját. azóta hason fekszik, seggét az égnek mutatva és úgy ordít, hogy miattad fekszem itt te rohadék geci a rák öljön meg...

[supermauswithagun]

Térey János: Aki élő, zajjal jár „Démonizált hely – súgta a feleség A nyöszörgő parkettán lépkedve. – Rossz a kisugárzása, nem érzed?...” „De a hely szelleme bennünk van, Angyalom – nyugtatgatta a férje. – A fal nem kognitív jelenség.” „Zöld zsalugáter, de mögötte mi van? Hallod, amit én?” „Ezt a gyereksírást?” „Ja-ja, sírást, és még?” „Egy szöget bevertek.” „Valaki nyöszörög egyfolytában a szomszédban. Járkálásra ébredtem.” Zajjal jár, aki élő, megreccsen alatta a parkett. Megroppan alatta a gyanús föld. A nő újra fölneszelt. „Mi ez a mély zúgás? Kattogó kávédaráló?”, suttogta. „Ez a fogaskerekű. Krákogva fékez.” Tíz múlt. Ha nem jön szembe másik szerelvény, Lebonyolítani az utascserét Tíz másodperc elegendő. „Katt-katt. És még?” Ott laknak, ahová más kirándulni jár, Növényi környezetben: őskori Kovakőbánya, kénes források fölött; Vaddisznódagonyás őserdő helyén, Lekopasztott szőlőhegyen. Meredek, „Húszfokos” a lejtő, jelzi a tábla. Favázas, hazafias stílusú villák között indulnak föl Cukrászdázni a rangos régiségbe, Szemérmetlen, krémes, hegyi létükben. „Vaddisznóröfögés, és még...?” „Fölcsukló zokogást hallok.” A szakadékot kecses hidak szelik át: Ezek hajdani szállodaporták. Alpesi hó hullt valaha a város fönnhéjázó, Tiszta vonalú szállóira. „Recepciót látok, platinaszőke, Sisakfrizurás lánnyal az üveg mögött.” A hotelek és panziók – Lecserélve az aranykort bádog időre – Kislakásokra szakadtak, Főző- és hálófülkékre, sunyi alkóvokra. „Szépkilátás! Szél mozgatja a zsalugáter szárnyait És csattogtatja a nemzeti zászlót.” A völgyre néző erkély korlátja barnára mázolt, Igénytelen lécek sora. Kátránypapír lepi a garázst, billenőajtaja van. Betonfödele szállodateraszként szolgált: A drinkbárból egyenest oda léptek ki, ha estély volt. Ablakrácsa hiányos. Rés a szögesdróton. Vakolata eredeti: beszürkült büszkeség. A kert lábjában pácolt deszkájú fáskamra lapul, Az nem frissen barkácsolt: nyolcvanéves legalább. Az új tulajdonosok, fiatal pár, Nyugdíjas belügyestől vásárolták a lakást. A férj azt mondja: „Csapjunk le azonnal.” A nő habozott: „Elátkozott bérc, az a híre...” „Jutányos vétel...” „Értsd meg, így nem az. Furcsát érzek, valami perverz telítettséget.” Át akarták alakítani, összenyitva két szobát. Mérnök rokonukat, Gyarmatit hívták A paramétereket fölmérni. „Egy falat kiütni, fölhúzni egy másikat Máshol?...” „Pofonegyszerű”, vágta rá a bácsi. Csak a férj volt otthon, ő fogadta Gyarmatit. A csorba betonlépcsőn lebotorkáltak a kertbe. A matuzsálem óriásira kerekedett szemmel Nézett köröskörül, mint aki eltévedt. Egy lépés balra, az erkélyig, Utána jobbra, a fűtőtestig. Még egy lépés az ég. A sarokban púpos a parkett. A folyosón Sakktáblamintás, foldozott kövezet. „De nem csak a nyöszörgés, csoszogás, kopogás van, Ez még semmi, de éjjel az ablakból Látni: lidércfény lobban, Érezni, kóboráram zümmög a falban, Hallom, ráncos nagyanyó duruzsol A kéményből...”, mondta a nő. „Médium vagy, hm?”, bosszantotta a férje. „Képzeld, volt egy horpadás nagyanyám koponyáján, Gödör a homloka fölött, veleszületett Hiba vagy szépségjegy? Minekünk, Unokáknak meg lehetett simogatni.” „Igenis, drágám. És még?” Az üvegfalú látványlift huszonöt éve Nem jár, üresen ásít az akna. „A szomszédból megint hörgést hallottam – Folytatta a nő –, Valaki azt suttogta: Tekercselj össze hajókötéllel, Húzd föl a lakkcsizmát, korbácsolj meg. Csak ez segít. Rajta, keményebben.” „Erősebb széria megy a szomszédban, mint nálunk?” Gyarmati benézett a romos, használaton kívüli Liftaknába. Kővé dermedve figyelte az űrt. Bevillant egy limuzin képe... Meg egy arc, Egykori kínzójáé? Pálinkaszagú borosta. A mérnök ott helyben elájult. Arccal a padlóra. Megúszta törés nélkül, néhány kék folttal, Szakadással a zakóján. Utána nehezen, suttogva-zihálva mondta el: Kicsavart karral pont ebbe Az aknába lógatta le a Gestapo. Így vallatták fél napon át negyvennégy telén. Cionista összeesküvés volt a vád. Ékszerre is vadásztak, műkincsre: ezek mindenre. Autóban, bekötött szemmel hozták föl a hegyre. A kötés a szemén arra utalt, van esély Kijönni a fényre. „Egyszer majd”: Azaz még ebben az életben. Végigrugdosták a lépcsőn. „Los, los... halt!” Nem egyforma a léptük ritmusa: Aki élő, koccan, folyton a másikhoz ütődik. Csapás a vesére. „Szökik a zsidó, fogd meg!” Huszonöt a lépre, májra mérve. A taknya, a nyála, a vére lecsorgott Az olajfestékkel bekent falakon. A titkosrendőrség autója levitte, S az út ugyanaz, mint mindig, Ugyanaz az őskori, erdei ösvény, Szőlőhegyi dűlőút feszületek alján: Ez mind ugyanaz! Fél évszázad elteltével is fölismerte a házat, Salátává alázott fiatalember. Démonizált hely, tégláiba ízesült a zord idő: Föllobogózott halálház horogkereszttel, S a villámló SS-rúnák a váll-lapokon, A tölgyfalombok a hajtókán... Gramofonzene szólt. Formatervezett volt A ruhájuk, mint a hotel. Passzolt egyik A másikhoz, meg az Adler limuzinjukhoz. Aki élő, zajjal jár. Gyanúsan gyanútlanul, Ott, ahol. A homorú tányérsapkájuk a fogason! Itt kopácsoltak a készségesnek mondott gépírónőik – Írógépükön is a villámló rúnák billentyűje –, Itt ügyeskedtek a detektívjeik. A férj nem mondta el a nejének rögtön; A liftakna titok volt, fekete titok, De kifecsegte a boltban valaki, hogy... „Szóval, mit hallottál Gyarmatitól? Miért nem mondtad hamarabb?”, üvöltötte a nő. Egyre ritkábban néz a tükörbe, Mivel attól retteg, nem saját arca nézne vissza rá, Hanem egy rohamosztagosé, Aki borotvahabos képpel... „Hé, Beszorult a fürdőszobába egy SS-tiszt!” „Ha-ha, jó vicc.” „Nem vicc. Éjjel ez a fickó nyugtalanítóan gargarizál.” „Nem járhat zajjal, ha nem él.” „Áthatol a testén a kezem!...” „Ki kell bontanunk az alagsorban a falat, Hogy megszabaduljon a szellem. Befalazni az átkot nem elég. Ott fog nekünk Borotválkozni ítéletnapig!” „Hess!” Téglánként átvizsgálni a házat: gót betű van-e még? Falfehér arccal menekülni a lépcsőn föl, Le a parkhoz. Világítanak A megálló műtőfényű gömblámpái.

[hisztisszfinx-blog]

amíg mások alszanak a kertben tavasz volt: kiégetett pázsitját átfestette a szél. nem tudod mi ez a szín, ami a sövényvágót kicsorbítja. tompa fogát csattogtatja, fémet érzel, pedig messze van már tőled. mintha a függönyön át néznéd: nem az a kert most, nem az a délután. inkább a csend. a hó. a sóvirágok a szádon, ez karácsony talán, de ne töröld még le. jól áll, mint az idegen lábnyomok a padlón. 

[kittaroundtheworld]

Bevezető nap a Jaguar centerben - most már tényleg dolgozni akarok:)

Ma volt önkéntességem történetének első hivatalos napja, bár még nem igazi munkanap, hanem amolyan bevezetés, briefing.

Délelőtt az új önkénteseket szétszórták a turistáknak tartott 1 órás vezetett túrák között, hogy élőben lássák, hogy mit láthat a publikum a centrumból. Meglepetéssel láttam, hogy a szombat esti parti főszereplői mind itt dolgoznak, avagy nem véletlen hogy szombat este mindenki mindig ugyanabban a bárban őrül meg, valamint nem véletlen, hogy ennyire jól ismerik egymást ugyanis ők mind hosszú távú (több hónapos vagy akár éves) önkéntesek. A körbevezetés nagyon izgi volt, megismerkedtünk a jelenleg itt tartózkodó állatokkal, történetükkel.

Ami minden beszélgetés után egyre világosabb lett, hogy ez egy kórház és rehabilitációs központ keveréke, és full profi biológusok és állatorvosok irányítják, akiknek ez az élete, hivatása. Az az odaadás és komolyság, ahogy beszéltek róla nagyon inspiráló volt, szinte sajnáltam, hogy nincs valami olyan szakmám, amivel ilyen szintű kontribúcióra lennék képes....

Kórház mert, ahogy a spanyol származású főállatorvos, Fernando elmondta naponta 2-3 állatot hoznak be a helyiek vagy akár a kormányzati szervek, akik az emberekkel való együttélés kihívásai (pl elektromos vezeték által bántott majmok, lajhárok vagy amikor a vadon élő nagymacskák territóriuma túl közel van már a lakott településhez így a vadászterületbe bekerülnek a csirkék, marhák, és ezt a farmerek annyira nem csípik így előbb utóbb vmi agresszió lesz, ahol pl agyonvernek egy jaguarszeruseget de csak félig, majd a jobblelkű emberek szólnak a központnak, hogy jöjjenek) vagy pedig a term��szet maga okozta (kislajhár leesik a fáról, madár eltöri a szárnyát, majom elárvul stb) okok miatt megsérülnek és a vadon élésre ideiglenesen vagy akár örökre képtelenné válnak....Kórház mert itt sem tudnak mindenkit megmenteni és nap mint nap el kell dönteniük mely betegeknek van esélye a jövőben és ki az aki menthetetlen. Utóbbiakat elaltatják:(. Előbbiekért küzdenek teljes erővel.

Rehabilitációs központ, mert minden eset más és van amikor 3 hónap múlva az állat visszavezethető a vadonba, van amikor ez évek kérdése. Sőt van, aki soha többet nem képes vadon élni. Nagyon érdekes volt, hogy miközben nézed az önkénteseket és az itt dolgozókat majmokat cipelni a fejükön, vagy lajhárokat őrizni a lajhár játszótéren, mind Fernando mint Nerea az önkéntes koordinátor kihangsúlyozza, hogy ne kezeljük háziállatként őket,mert a rehabilitáció fontos eleme, hogy a szükségesnél több emberi konnekció ne érje őket, hiszen vissza kell majd menniük a vadonba. Avagy a kismajomnak a karod, a nyakad, a fejed egy ág és persze egy darabig helyettesíted az anyamajmot is.

No és az állatok:) a mai poszt főszereplője Pistachio, aki egy barna pelikán. Hatalmas egyéniség, járkál körbe a centrumban és csattogtatja a csőrét. Ő már 4 éve itt van és nem is tud visszamenni a természetbe önállóan élni, mert sajnos anno egy csúnya szárnytörést szenvedett és abban az időben még nem volt olyan infrastruktúra a centrumban, amivel ezt orvosolhatták volna. Így hibásan forrt össze a szárnya és itt lelt szerető otthonra.

Holnap folyt köv, már olyan izgalmas sztorikkal, mint milyen érzés 35fokban és 50%os páratartalomban reggel fél8kor majomkakit talicskázni:)

[stickalittle]

Gondolom, teljesen mindegy, csak hetvenkednek, meg pofáznak valamit. Egyszerűen elment az eszük. Ez a faszi az orosz Szijjártó. Annak sincs már egy csöpp esze sem. Be van csibészeltetve mindenkire, aki rosszat mer mondani a gazdaseggre, az meg csahol, meg a fogát csattogtatja bárkire, aki közel megy a kerítéshez.

hát meg a kurva anyátokat! Mi kell még?

[versinator]

Egyébért szülőföldére

Eltemetők homályosabban égetőbben függesztem Ejtheti megkerűl hajdanta megnyitom Részedet természetnek végtére vöttem

Eltünő fogadtad napvilágom sajátom Tinálatok laktalan édesapa javamat Biztattok hernyója megugratni bizonyíthatom

Visszapillant közti ajkadnak fájdalmamat Kijutott sebért tengődik iskolákban Bajlódtam megettök láthatám nyúgodalmat

Elenyészett shelley éltéből táborokban Letarlott függesztem szellemkezek csüggtem Elfogták csattogtatja bágyadtabb átkokban

[versinator]

Udvarára menyecskét

Fenyői leggyengébb kioltanak dícsérni Borsom föláll padlatán lesujtani Buzdul elcsavarog csattogtatja háztetőbe Véletlent körmünk nyüzsgenek könyvembe Könyörültél festés mentvén irisz Kezdődtek vigasztalóm rekedtek fesz

Hűlni donna álszent elsüllyed Művészetemnek elszédültél hencegő lökted Kenyérig meglopom elborit kérjem Nyűvöd rajkó csalogassam törzsem Mérnök daloltuk vállrándítással itthagysz Üveglelkemet lábainak zeneláda nyúlsz

Ponyva kiáltá bársonyszemű visszagombolyítani Gyermekeinket erőivel milliókra tépődni Ruhának elrontja kívánkozással kötetbe Hiszekegy bámészan kandallónál percbe Szövetébe emberöltőt végzete orkusz Összeád lapátolni ugysem mondhatsz

Kimérten egynémely elomolt irigyled Glóbuson edzette érhetsz köved Vergődünk delfineket imádsz méhem Alvilágból dzsungele betegíti kinevettem Varázstükör királyukat tirannus böngész Töltés füvén halálosabb szakadsz

Levegőnk mérgezi cytherea lelátni Tisztelték fésült ezeregyéji fölfalni Bódulva elgurul torzak esztendőkbe Kéjnek teremtheti partjaira szögletbe Magvaid félszegebbek melledbe úsz Ösvenyén ragadtan istennője tévedsz

Reked vonalba fonják méhed Találka körmünknek megtámadta nevezed Zabolátlan dandárainak labirintusában emlékeznem Megharcolta röpülhet szelídre énelőttem Virághagyma harmóniátok leütöm héliosz Megváltozott bokád megszorítva próbálsz

[versinator]

Méhedbe psychoanalysis

Illatnak csizmád meghallanak kövessetek Forrásvíz inspektor polinéziát szülhetnek Diákként kásás ostorom gyomrot Fölfeszített nemzedéke vonatnak iszapot Levelének csöve testvérül mintáztad Szellemcsapat gyönyörködjön csigaként elhoztad

Eltép álmodjék palinódia kifog Ellenségeik fésült hálóiba zsibog Csöbröt oszlopán fátylunkat könnyekig Tanúltam feleld fennlegyen éjig Csüggedetten rücskös maig széthasad Kockákból legidősb perceink szakítsad

Szerezte hallhatók parancsuralom kikelek Létezőbb ehetnéd sziszegés festőnek Szövedék pelyhét zökkenünk zománcot Járható zsírjáról szirtjén barmot Köntöst béldi játékodból látogattad Rikasson nyesem kapjon megolvad

Tudósaik talpaik hangoktól elcsavarog Lapozom lanyhul fújva vályog Elborítod viaszom trade részegségig Lepelt csattogtatja beváltja bozótig Elvál változom érdemelten kisujjad Formára sorompó bányászok elszunnyad

Érdemtelen itália rozs megöllek Csira falainkra próbálsz lepelnek Lakozni napszálltakor legnagyobbak lapátot Köpi lót kinyitottál sávot Kitépték annexiós könyvoldal megloptad Homokkal homokját levéli elárad

Bolygókat sugárka gondolattá kocog Malomkerék kiindul csináltuk nyomorog Rángunk propagandát végü combig Éjében sikamlós óvatossan kedvesig Szobákat hadsereget nyilva lábbad Önteni murit vágyhatom megtaláltad

[pitkinofficial]

Van egy olyan társadalmi közmegegyezés, hogy mások előtt nem huzogatjuk a makkunkról a bőrt. Még a meztelenséget hétköznapi viseletként hordó primitív törzseknél sem szokás az ilyesmi. A majmokig kell visszamenni, hogy ezt megfigyelhessük. Ezen egyszerűen túlléptünk már, mint ahogy azon is, hogy nem szarunk az asztalra. A világ egyik legtermészetesebb dolga a székelés, de ennek ma már szabályai vannak.

Olyan erős ez a közmegegyezés, mint hogy például ölni sem szabad. Nagyon keveseknek jut eszükbe ezt megkérdőjelezni.

Van, aki mégis öl, hirtelen felindulásból, gondatlanságból, vagy előre kitervelten, hidegvérrel. Olyan is van, aki azért csinálja, mert közben örömöt is érez, sőt, kérkedik is vele, ha teheti.

Ezekre mondjuk közmegegyezés alapján, hogy pszichopata bűnöző, beteg lelkű ember.

Amit gm csinál, az valószínűleg az évtizedes elfojtásainak, gátlásainak a pszichéjére ható roncsoló hatású következménye. Egy szétcseszett ember csattogtatja a fitymáját a színpadon.

Én azt mondom, nagy a rét, virágozzék száz virág, de a szamárkórót, meg a szúrós bogáncsot akkor sem tartom virágnak.

Arról nem is beszélve, hogy ezek szerint a gyűrűmizéria alatt pont úgy hazudott a művészúr a meztelenkedéséről, mint putyin a határmenti csapatösszevonásokról, miszerint esze ágában sincs megtámadni ukrajnát, aztán mégis beleverte a faszát.

(Csak hogy galla kukija helyett írásom végére kerüljön inkább vörös farok.)

Egy szuper karrier nagyon csúfos és kellemetlen vége :(

[versinator]

Kezdetnél hazajár

Falukból reményink határoz teremte Röpűlt csikóval beillet követe Tanítottak hűtelenség elrágó aggatott Föltámadásom gyermekjáték iparkodom vítt Fáradva akármikor fizeted penget Hézag dínomdánom visszahanyatlottam lelkismeret

Költök hiéna éltetését elszegődik Becsűletes ígyen alkonyúl megköszönik Csapásától elejétől sejtetni összevesz Lementét lakóid paripára látogatsz Érkezésem dicsőbbek kakasszóra rózsalevelet Örvendezz bokrétából tarisznya vándorélet

Csinálna népséggel szülőim megirigyelte Rudat kiskirály jelentve megviselte Erkölcsöt anyaméhből bazsarózsa kilökött Fiaiknak dúsgazdagság kötelességét kivívott Borára kását űzé könyűket Tulvilági szerezzetek útmutatást elleninket

Beléláttam láncunk látkörébe huzódik Elhervadtak táboroznak kétannyinak kikeltik Ekkorig subában lefekünni szomorítasz Lelkesítve győzedelmeskedni elfeled bajúsz Lábbad felelnem bálványimádók könyet Lantjának errefelé meghalék éltedet

Honfiakkal népeddel világodat levitte Átkaroljon megteremtve diszes elsütötte Aranypalástot tódulnak tekintsen vágtatott Hóhérkézre bukfenceket pályámnak fölugrott Tennap tölteném elaltatá mesterségedet Őkegyelme kosarából biztattál vesztedet

Érkezésed evezőhöz kiönteni viselik Orcánkra szárított eldöntöm lebúvik Csepegjen égesse csattogtatja széttekintesz Támada kihalva drágagyöngyöt versz Honának leirhatatlan mentetted művedet Égetőbben dongása gyötresz fergeteget

[versinator]

Kitiltani guggoltam

Föltárni lándsás vonssza lutribolt Nyakától markát kegyre danája Csattogtatja eloson lengették koromfolt

Avarnak letottyan behunyja szállodája Nemzeteket egyenessen szalagot beszűrték Villódzik törzsem körtől mája

Cseresnyefa falún szökj ízlelték Elpilledve kristályt állványról omlani Zárnám nemnek lombtól lengették

Irányát örökmozgón árnyalják gazdagítani Lepedőbe zuhogna komisznak koholt Fejlődni forogni szobalány rángani

[versinator]

Teéretted cirógatják

Oszlassam lángérzemények béranger kártyából Hűtelenség gondolkozzék dárdájával lakomában Kocsmából akközben varázsdalt átkából Lantnak kegyére hálóruha hosszában

Méregital csüggedésben lyányoknál kosarából Alattvalói hűséged bátyámuram csatákban Jövendölés elbújva bejárom halálból Bocsátanának öcsémuram honnak romban

Néze addsza iparkodom tudományokért Szagolják hattyu ládára megtiltja Szülőföldemet bazsarózsa nyúlfiat bizonyságtételért

Muzsikus fölmegy ebbül sohajtja Hárfájára szabadságunk lelkiismeretnél munkáinkért Csikómat lódulj üldözőim csattogtatja

[half1house]

alapvetően nem lesz az EU területén háború mèg egy jó darabig, a proxy háború sokkal kifizetődőbb, kevesebb externáliával

innen indul Putyin ès az egèsz Ukrajna lerohanása sztori

minden más púder

kellemetlenül elfogyhattak az egyèb eszközei, ha már háborúval fenyeget ès látványosan csattogtatja a fitymáját

az, hogy miből mennyije van pedig egy megint másik kèrdès, èrdemes mellette átgondolni, hogy ami van, az milyen minőségű ld pl az új ladák v a 2021-es lada niva

a NER a minőségi projektjeit a ruszkikról koppintja, annyi, hogy nálunk nèmetes a precizitás ès alaposság a ruszkikhoz kèpest

Asszem Vladimirnak elgurult a gyógyszere végleg

[versinator]

Enyémmé alap

Jognak irj emelnem kezdetnél Reményeinek csárdára térdepelve fogadása Ringatá sajátom zarándoka felelnél Sorától leckémből vőlegényként harmatozása

Érzelmeink megvetést kéreté győznél Pengető gondolkodék részéről pattogása Esküszünk zugása járókelő méznél Ágit hegessze fiuknak zugása

Legjámborabb lyányod burián megjelenék Megkoszorúzni árasztja pityeregnek tanulgatja Csókjaimtól boldogságommal eltörék térnék

Kérlelhetlen oldaladra szigetté kipusztítja Hadakozunk elhajítsák álmaidból fölmennék Szabadságunk orrnál falucska csattogtatja

[versinator]

Bajával istenáldás

Némileg egyedűli csattogtatja keservünk Kenyérhez ajándékom vetötte gondomat Változásban vadalma lehelletem keblünk

Vígadok vármegye kettéreped sátorfámat Zabola szaggaták értenéd kitekinték Hullámival elenyész intéznek fájdalmamat

Elfogadd vőlegényét életfának tölték Rohanja dalnokát kisérik mosolygásától Élvezetnek szégyenel bugaci rákenték

Ittalak elenyészik iszonyúbban napvilágtól Narancs érkezésem ötvenöt eljövünk Kunyhóból poharában elandalító házasságtól