#Beáldozott
Explore tagged Tumblr posts
Text
3
Nem érdemes a teljes transcriptet kiírni ide, a felvételt úgyis őrzi az internet végtelen emlékezete.
… a focisták aztán elkezdtek elképesztő pénzösszegeket keresni, ami irreális a nemértelmiségi szegmensben. (Nassim).
Nagyon sok diplomás sportoló van - vágott közbe Eszter. - sőt, Európában…
Nassim azonban nem engedte, hogy Eszter befejezze. Diplomás focistából azért nincs olyan sok, de majd gyorsan adás közben megnézzük a statot. Viszont a gondolatmenetben maradva, ez az okos ember, aki a történelemben először körbemolinózta reklámokkal a focipályát, meggazdagodott és aztán okos és gazdag emberként hülye lett volna leülni meccset nézni, nyilván elment sportolni - arra használta a sportot, amire való. Az űzésére. Vitorlázott, teniszezett, vagy focizott a haverjaival. Élvezte az életet.
…
Ez az egész … versenyfoci … száz évekkel vetette vissza az emberiség tudományos fejlődését…
Nassim nem sokáig tudta magánál tartani a szót. Rengeteg muníciót adott Eszternek és Daninak, akik alig várták hogy atomjaira bontsák állításait. Pazar vita kerekedett. A podcast leghallgatottabb adása lett. Nassim nem érezte magát egy pökhendi kérdéseket feltevő embernek; szerette, hogy az elméletei megosztóak, nagy figyelmet kapnak és tetszett neki az is hogy első látásra könnyen gáncsolhatók. De hosszú távon tervezett. Ő boldogan beáldozott egy adásban egy vitát, minthogy a végső igazságát tökéletesítse, érthetővé tegye a lehető legtöbb ember számára. Talán ezt hívják önfeláldozó forradalmárnak.
… egy gyereket el lehetne kápráztatni a tudomány adta lehetőségekkel, lehetne belőle fizikus, felfedezhetne egy gyógyszert felnőtt korában, ehelyett a hülye apja elviszi a szülővárosuk stadionjába, ami nyilván valami britt bányaváros, majd …
Ez volt az a mondat, ami miatt Nassim jobbnak látta egy hétig szüneteltetni a kommentelési lehetőséget a falán. De ez csak a jéghegy csúcsa volt.
… Eszter, ezek cirkuszi artisták, bohócok. Te sportközgazdász vagy - nem gondolod, hogy a rendszer egyensúlyi anomáliájára utal az az elképesztő összeg, amit a csúcs focisták keresnek?
Jaj Nassim, te féltékeny vagy! És mintha te nem közgazdász lennél és nem értenéd ezeket a nagyon egyszerű mechanizmusokat: ezeknek a játékosoknak a szerződéseik be vannak árazva, mégpedig a hozzáadott értékük alapján.
Eszter és Dani kíméletlenül ostorozták Nassim mondatait. Komolyan nem kapok levegőt ezektől az elméletektől. Szóval azt állítod, hogy a futball felelős azért, hogy a bolygón kevés a mérnök, kevés az orvos és hogy …
Heves szócsaták, egymás mondatának félbetörései, nagy nagy nevetések; ez volt Nassim utolsó adása, ami végül szép nézettséget és így a kollégiumi számlák kifizetését hozta.
0 notes
Text
Konkrétan Balog (és a másik két beáldozott káder) bevetődtek Orbán elé golyófogónak. Az is milyen már, hogy egy kormányülésen döntenek egy köztársasági elnök lemondásáról...
szóval Orbán nem tudott róla.
egyrészt "aha, persze".
másrészt, az baj. nagy baj.
39 notes
·
View notes
Text
Beáldozott Deutsche Bank Sorsok
Beáldozott Deutsche Bank Sorsok
Beáldozott Deutsche Bank Sorsok, mely a görög csatlakozásnál kezdődött. Na szóval: a kiszivárgott hírek szerint a Deutsche Banknál tervezett 18 ezer fős létszámleépítés körülbelül fele Németországot fogja érinteni, ahol mintegy 42 ezer alkalmazottja van a banknak. Ez az arány nagyjából megfelel a teljes alkalmazotti létszám arányának. Németország mellett még a londoni irodát fogja nagyon érzékenyen…
View On WordPress
0 notes
Text
A Rét XXXVII. rész, 3. buborék
Hol a Huba, Hartai? Gazdag Kábel/Szilveszter a Vérfarkas Szurdokban.
Közben koccanások és koccintások.
A VAK IS EZT MONDTA…
Hartai úr kivételesen jókedvében van. Ritkaság ez nála. Ő már legalább húsz éve akkor is morózus, ha erre véletlenül nincs semmi oka. Olyannyira semmi, hogy még kis se tud egyet sebtében találni, kedélye hullámzását megelőzendő. Hát így irigyelje valaki Hartai urat csak azért, mert egy hatalmas villában lakik, a legdrágább terepjárókban furikázik, három kuplerája van Bécsben, a réten még mindig az övé a Nemzeti Mit Tesz Fitness, no és a zászlóshajó, a H’aka Szilícium. Ahová bizony a Hell Combat beüzemelése óta csakugyan ömlik a pénz. Pedig egy játék csak szolid háromszáz forint, vagyis uszkve egy euro, és valamivel több, mint egy dollár. Bagó ahhoz képest, hogy a játékos a Pokol rémeit irthatja, mint állat, amíg őt el nem kapják a pokol rémei, hogy aztán kiirtsák őt, mint egy állatot. Persze, csak a játékos avatárját. Vagy magát a játékost is? Á, nem. Az csakis rémhír. Ez a furcsa és sajnálatos Huba ügy.
Ám ez még nem árnyékolja be az üzletet. A Hell Combatnak működése kezdete óta, vagyis alig néhány hónapja több millió regisztrált játékosa lett szerte a Földön.
A legtöbb persze a Réten, a lakosság számhoz képest. És a több milliószor több száz vagy ezer játszmából eddig csak egy, azaz egy arc bírt kijutni a Pokol kapuján! A bevételhez képest tényleg bagóért. Mert mi az az egymillió forint?
Háromezer háromszáz euro. És a nyertes, a Kaméleon avatárral Kisbabos, mint azt mi tudjuk. De mi azt is tudjuk ám, hogy egyszer volt kutyán Buda-vásár.
A sötét anyag részecskéiből gyúrt kaméleon csak egyszer bírta átverni a pokoli játék megannyi szörnyét. És ez több, mint baljósan figyelemre méltó. Mármint azok számára, akik a nyerés reményével ülnek le nap mint nap, napokig a számítógép elé.
Hartai úrnak tehát csakugyan minden oka megvolt arra, hogy jó legyen a kedve.
A cége számlájára napi szinten gyűlnek a legális milliók. Hartainak így már-már attól lesz rossz kedve, hogy túl jól is megy a bolt. Íme, egy jól megfogalmazott, és gondos munkával megkeresett ok a mégis csak morózus hangulatra.
Nem beszélve arról, hogy nem könnyű megfeledkeznie, mi a Hell Combat játékjogai birtoklásának ��ra. A szerződés, ugyebár, a helyi érdekű gonosz entitással, ahogy a sátánt az űrpolipok nevezik.
De Hartai úr most jókedvében van. Karácsony után, szilveszter előtt békesség.
A kuplerájok és pezsegnek, és nem csak a jakuzzik a kuplerájokban. A Nemzeti Fitnessben a legények gyúrnak, a hölgyek szépülnek. Mi kell még?
Whisky és tojáslikőr.
Vilmos őrnagy ugyan nem kéne, de ebben a hangulatban még őt is elviseli.
Mi több, szinte ironikusnak tartja váratlan látogatását.
- Ez magánál valami fóbia lehet már, őrnagy úr.
- Mire céloz?
- Ha eltűnik valaki a Réten. Mért mindjárt rajtam kezdi keresni?
- Tudja maga, hány eltűnt esetünk van?
- Amennyi megkerül?
- No igen. Sértődött gyerekek, kurvázó férjek, csalfa feleségek, amnéziás
öregfiúk és hölgyek…
- És kiderül róluk, hogy egyiket se én tüntettem el?
- Aura úr ügyében viszont megint önnél érdeklődök, Hartai.
- A előbb tisztáztuk, hogy nem ismerem az említett urat.
- És az előbb azt is tisztáztuk, hogy ezt kétlem, mert magának dolgozott.
- Mint tesztjátékos, ugye?
- Úgy van.
- És ettől nekem ismernem kéne azt a faszt?
- Úgy vélem.
- Ezer olyan csicskám van, akivel sose találkoztam.
- Stricik, dílerek, felhajtók?
- Ejnye- ráncolja össze a homlokát Hartai.
- Vagy maga már egy komoly, tisztességes üzletember lett?
- Mindig is az voltam.
- Na jó, én hiszek magának.
- Ekkor ezt most vigye magával, mert végzetünk.
- Még lenne kérdésem.
- Nem érek rá.
- Bizonyos forrásból úgy tudom, hogy Aura úr a Hell Combattal játszott éppen, amikor nyomtalanul eltűnt.
- És?
- A nagynénje majdnem biztos abban, hogy nem lépett ki a szobájából.
- A néni?
- Aura úr.
- Ez hülyeség.
- Pedig így történt.
- Akkor forduljon ezzel ahhoz a teázós buzihoz. Ő itt a paranormális
szakértő.
- Magát kérdezem.
- Én nem vagyok az.
- Mondja, kitől szerezte meg a Hell Combat licencét?
- Semmi köze hozzá.
- Mégis.
- Üzleti titok.
- Árulja el, nem élek vissza vele.
- Forduljon a bírósághoz.
- Minek? Van valami titkolni valója?
- Nincs.
- Mi nem kóser ebben az üzletben?
- Na jó, nyomozó úr. Jókedvemben, az ünnepekre való tekintettel
beengedtem a házamba. Most viszont elfogyott a türelmem. Tehát tünés.
- Egyezzünk meg!
- Miben?
- Maga megadja a Hell Combat megalkotójának az elérhetőségét.
- Minek?
- Mert konzultálni szeretnék vele.
- Maga?
- Nyilván nem csak én, hanem olyan is, aki ért a programozáshoz.
- És mit akarnak konzultálni vele?
- Borzasztó hülyén hangzik, de vannak, akik látták Aura urat a játékban.
- Persze, hogy látták. Most mondta, hogy tesztjátékosunk volt.
- Nem játszani látták, hanem benne.
- Mi?
- Benne a játékban.
- Őrnagy úr, maga normális?
- Ez túl intim kérdés, Hartai.
- Hogy kerülne bele egy élő ember oda?
- Mért érzem úgy a hangján, hogy maga tudja a választ?
- Ugyan, menjen már!
- Megegyezünk?
- Mit kapok cserébe?
- Nem gyanúsítom többé azzal, hogy maga csapatta agyon Kelen urat.
- Nincs üzlet.
- Akkor nem szállok le magáról.
- Maga olyan kevés hozzám, hogy még rá se szállhat, nem hogy rólam le.
- Majd meglátjuk.
- A vak is ezt mondta. És most elhúz végre, vagy hívjam Kecskés ügyvédet?
- Őt minek?
- Hogy feljelentsük magát zaklatásért.
- Magának is Boldog Új Évet!
O
VÉRFARKAS SZILVESZTER A SZURDOKBAN
A GAZDAG KÁBEL ÉLŐ KÖZVETÍTÉSE
HA NINCS JOBB PROGRAMJA, NÉZZEN MINKET!
Na, kérem szépen. Valahogy így kell egy ilyesmit. Amit szilveszteri bálnak hívnak. Ha megadják a módját. Mert a megrendelő szakembereket kér fel a megszervezésre és a lebonyolításra. No és van hozzá elég pénze, hogy megfizesse. De hát tudva levő, hogy egy új termék promóciójára nem szabad a lét sajnálni. A lóvét. A stekszet. A suskát. És Lápi úr bizony nem sajnálta.
Inkább beáldozott még egy olyan százmillió értékű kincset, amit szintén még a lápból és a környékéből nyert ki a hosszú évezredek során, mígnem a lápból lakótelep nem lett. Bizony, beton és aszfalt alatt elég nehéz kincset keresni. Titok pedig már alig maradt a Réten. Maximum az űrcsótányok mesterséges barlangja, de ott az ibolyán túli sötéten és néhány érthetetlen telekommunikációs kütyün, meg a teleportáló platformon kívül nincs más, ezek a földöntúli ócskaságok pedig Lápi urat nem érdeklik.
Bizony rég volt, amikor Lápi úr azon kesergett, hogy lebetonozták a feje fölött a lápot. Sehol egy kis ingovány, akár egy ökröt is cuppanva magába szippantó
iszap, dögletes bűzöket árasztó pocsolyák, és a kacér kis lidércfények. Bár még úgy három éve volt még emiatt egy depressziós rohama. Ám amióta kiegyezett Vágási Druida Ferenccel, éppenséggel újra vidám lett az élet, pezsgő a levés, mert célja lett újra. Hát mi. Hát most az, hogy a sámánság ügyét, különös tekintettel a Pántlikás Ladára és Vágási úrra, felvirágoztassa. Elvégre ki tudna jobban értékelni egy lidércet, mint egy önjelölt druida főpap.
Hát így. Béla főmérnök úr az újabb adag döbbenetes értékű kincsekért adott Lápi úrnak harminc milliót, a többit, mint eddig, zsebre rakta. Ebből adódóan Béla főmérnök/igazgató úrból rövid fél év leforgása alatt közepesen súlyos korrupt gazemberből egy kőkeményen gazdag bűnöző lett, igen delikát kapcsolatokkal Európa és Amerika legkomolyabb orgazdáival. Lévén a Lápi úrtól kapott apróságok lassan a pszeudo-kincs értékéhez kezd felérni, márpedig ez utóbbi mégis csak egy ország ezüstjének számít, ugye.
Béla főmérnök úrnak tehát már megint jó. Sőt! Most jó igazán. Noha Elviráért lefizette az óvadékot, ám a felesége szerencsére nem hajlandó együtt élni vele. Viszont a kapott tíz millióból most a bálozóknak is jó. Itt a Vérfarkas Szurdokban. Ez a bál a Kelet- Nyugati Sámán Kulturális Központ hivatalos
megnyitója. A Gazdag Kábel hét kamerával és egy profi közvetítő kocsival közvetíti, veszi fel, és rögzíti az egészet. Profi adásrendezővel és profi kameramanokkal. Hogy a cucc bérleti díja és gázsi egymagában egy vagyonba
kerül? Na és? Telik.
A Vérfarkas Szurdokból az éjszakát eme alkalomra az éjszaka természetesen
száműzték. Fényárban úszik itt minden, mégpedig színes fényárban. Mert ennek is megadták a módját. Okos tanácsra Lápi úr a legjobb fényfestő teamet bízta meg. Így a fény nem csak árad, hanem művészileg árad, kérem! A szurdok előtt három aggregátor dolgozik keményen, és egy áll tartalékban. Hogy ez is egy vagyonba került? Na és? Telik.
A szabadtéri színpad kétszáz négyzetméter, és alulról fűtve. A színpad hátterét a legjobb dekoratőrök festették meg ízlésesen druida jelképekkel. Mert telik.
A bálozók szabadtérre öltöztek, ám bárki megmelegedhet a turista ház nagytermében, ahol egy soha ki nem fogyó svédasztal és italos pult várja, hívja, kínálja a vendégeket. Mert telik.
Négy zenekar. A legjobb komikusok és stand uposok. Mert telik.
Hogy január másodikára a negyven millióból egy fillér se marad? Ha Lápi urat nem érdekli, ugyan kis más szívhatná a fogát ezért?
Mert lápi urat nem érdekli.
Ő megtette a dolgát, és most csendben nézelődik a fényeken kívül, a szurdok oldalában, jó rálátással a színpadra, a vendégekre, és leginkább a Pántlikás Ladára, aki a szentélyéből mosolyog ki újra, és bárkit szívesen lát a kasznijában, aki csak egy-két percet is eltöltene ott két tánc, két csevegés, két falatka vagy két hörpintés között.
Na most, aki ezt a bált hamar elfelejti, annak komoly amnéziája van. De ő se bánja. Mert az esemény profi filmnek vágott anyagát az adásrendező garantálja.
Persze, dr. Kecskés szavával élve, nem lesz olcsó. De Lápi úrnak erre még telik.
Lápi úrnak, aki az alkalomra új svájcisapkát húzott, és ez most piros, jó három centi hosszú villámhárítóval. Amúgy a ruházata a már megszokott: gumicsizma, hót mocskos overáll és rongyos pufajka. A cigarettacsikk meg ki nem esne
a szája szegletéből. Szóval áll ott a sötétben, és mellette a Dezső disznó, és a Dezső disznó hátán a Csirke csücsül, mintha tojásokon kotlana. Pedig nem.
És hogy nem esik/szédül le a Dezső hátáról, az már maga egy varázslat.
O
VOLT KINEK, VOLT KIVEL…
Etusnak a fényárban úszó Szurdokot látván, és hogy most a színpadon éppen egy székit játszó zenekar húzza a profi néptáncosoknak az igencsak pogány illatú talp alá valót (mert telik), némi sóvárgással megint az jut az eszébe, mégis csak el kellett volna fogadnia a meghívást. Hiszen Vágási Feri is invitálta, aztán Julcsi meg Veronika is szólt, hogy jó buli lesz. És csak jöjjön. Mert ha elfárad, vagy még se tetszik a nagy nyüzsgés, még mindig haza mehet. De Etus elhárította az invitálást azzal, hogy öreg.
Bár hívhatna egy taxit, és még mindig kimehetne.
De nem. Hiszen áthívta a Szép Juhásznét, és vele a Cili macskát. Még se legyen
megint a szomszéd asszony egyedül. Vagyis kettesben a macskával. Bár nála a Macska még mindig eggyel több társaság, mint ami neki jut. Persze átmehetett volna a Dokiékhoz is. De ahhoz nincs kedve. Mert a lányáék csak éjfél után érnek haza. Viszik Flórát meg a vőlegényét valami puccos helyre. Mert aztán Flóra meg a George repülnek is vissza Chicagoba. Ez se volt egy hosszú vizit.
Még ki se hápogták magukat Krisztián, a Hegyit Beszélő keresztelője után.
Etus figyelme visszafordul a tévéhez. Elgyönyörködik a három táncos párban.
Igazán vérpezsdítően ropják. Aztán az adásrendező gondol egyet, képet ad a zenekarról, aztán a színpad körül a nézőkről. Máris ácsorognak a színpad előtt szép számmal. Na igen. Ingyen kaja, ingyen pia, a készlet meg állítólag kifogyhatatlan, mert telik rá…
Szép Juhászné csoszog be a nagyszobába a mosdóból. Etus úgy érzi, illene valami beszélgetés félét újra próbálnia.
- És mit is mondott, Arankám. Cili később se jön át?
- Nem mond az újabban nekem semmit.
- De csak nincsenek megint fasírtban?
- Csak nem szól hozzám.
- Egyet se nyávog?
- Hogy ez is mindenen megsértődik!
Mint a gazdája, mondaná Etus. De még korán van egy ilyen beszóláshoz.
Meg különben is. Nem jobb így, hogy nincs köztük az a húsz éves harag?
Bizony, Szép Juhászné is megcsendesült, amióta vér folyt a csapjából, aztán békák lepték el a házát. Két ilyen bibliai csapás a legvérmesebb lelket is megszeppenti. Etus úgy dönt, inkább új témát vet fel.
-A fő az, hogy megint vége az ünnepeknek.
- Hát az igaz.
- Most már tényleg nincs ezekben annyi öröm.
- Hát nincs.
- Régebben még. Főztünk, sütöttünk, takarítottunk, panaszkodtunk, veszekedtünk. Volt kinek, volt kivel. Igaz, Arankám?
- Bizony ez is igaz.
- Idén már nem is törtem a fejem, mit vegyek a Dokinak.
Mert már megint őt húztam a Láng nagyi kalapjából. Naná.
- Mesélte.
- Ez a keresztelő. Ez megalapozta a hangulatot.
- De ha mégis maga Jézus szól abból a gyerekből!
- Jaj, Arankám, még csak az kéne!
- De mért lenne az akkora baj?
- Hát képzelje már el!
Szép Juhászné elképzeli. Úgy tűnik, dűlőre jut, mert szomorúan bólint.
- Hát az talán tényleg nem lenne jó.
- Ugye.
- A világ a csodájára járna. Brrr.
- Felhajtás. Média! Emlékszik, amikor csaknem felkapták a dolgot.
- Igaz. Viszont ha mégis Jézus szól belőle…
- Akkor várhatna még, amíg felnő a gyerek!
- Mondjuk talán ez is igaz.
Ezen elbólogatnak. A táncosok befejezik a műsort. Taps.
Levonulnak. Na és ki más lehetne a műsor házigazdája, mint Hanga Marilyn Edina. Akinek persze az esze ágában se volt ezt elvállalni. Hogy egy száll ezüstösen csillogó nagyestélyiben fagyoskodjon fél éjszaka. Amire az illetékes szerevező ötszörös gázsit ajánlott neki. Mert telik rá.
Etus valami édesre vágyik. – Arankám! Nem iszunk egy gyűszűnyi tojáslikőrt?
- Igyunk tán azt?
- A lányomat külön megkértem, hogy maradjon nekünk egy kevés. Tudja, mi ajándékosztás után azt vedeljük. És lenyomatjuk egy kis gyümölcskenyérrel.
- Az én uram a diós bejgli t itta rummal, vagy diólikőrrel.
- Az is jó.
- Ne igyunk azt?
- Bejglim még csak van, de rumunk szerintem nincsen itthon.
- Hozzak át?
- Talán később.
o
AZT ÍGY NEM MONDANÁM, HOGY HARAGSZOK…
Az italos fiú, akit a színpad mögötti, fűtött sátorhoz osztottak be a fellépők és a celebek kiszolgálására, bezzeg rögtön kerített rumot. Hát kinek másnak, mint Hanga Marilyn Edinának. Akit, ötszörös gázsi, fűtött sátor ide vagy oda, mégis csak megesz az isten hidege. Mért pont szilveszterkor kell ezt a Sámán izét ennyire megnyitni? És akkor neki is az eszébe jut a rum, de neki nem a tojáslikőrről és a gyümölcskenyérről, hanem a rumos teáról, ami tényleg szuper a hideg ellensúlyozására. Viszont teát nem kérne a rumhoz, mert attól pisilnie kellene, márpedig neki még vagy két órát itt kell szambáznia, és a sátor mellé
állított fesztivál, avagy mobil wc-t inkább nem használná. Nem a sterilitás miatt, hanem mert az bezzeg nincs kifűtve… Marad tehát csak a rum. És a harmadik feles után se hideg nincsen, se kínosan gagyi műsorszám, amit neki kell felkonferálni. Mint most például Jobbágy képviselő urat, aki jobb a békesség alapon hagynak fellépni, hadd fényezze magát megint olyasmiért, aminek a létrehozásában a világon nem volt semmi köze. És amíg ezt női agyveleje egyik felével megállapítja magának Edina, a másik fele már arra figyel fel, hogy egész helyes srác ez az italos fiú. Na már az átlagos hétköznapi felhozatalhoz képest.
Bár Vágási Matyihoz persze nem hasonlítható. Már amikor jó formát fut az ex. réti Don Juan. Ami rá mostanában nem annyira jellemző. Edina el is csodálkozott azon a minap, hogy lehet úgy pocakot ereszteni, ha valaki közben szinte csont soványra fogy. Nyilván a hasizmok elernyedése és a rossz testtartás teszi. Kezelésbe kéne venni a Matyit. Szegény, úgy tűnik, hiába vár arra, hogy Töreki Sütemény tanárnő megbocsásson. No de hadd ne ő legyen az, aki kihúzza a lúzerré változott nőcsábászt a gödörből. Ennyire azért nem barátok.
Hát ilyen sok mindenről bír ám gondolkodni a Hanga Marilyn Edina csak abban a fél percben, amíg kilép a celeb- sátorból, felhág az öt lépcsőn a színpadra, és előre suhan a mikrofonig, hogy bejelentse Jobbágy képviselő úr ünnepi szózatát, amit a Kelet-Nyugati Sámánság és a közeledő újév ihletettségében fogalmazott volt meg.
-Barátaim, testvéreim, rétiek! Esküszöm, úgy érzem most magam, mintha Stonehenge megszentelten misztikus kövei között állnék, és azt lesném a druida kollégákkal együtt, hogyan fordul, billen át a Nap, pontosabban a Föld, hogy immár és mostantól mindig két-két perccel hosszabb legyen és ne rövidebb.
Utána néztem ám, onnan tudom. És ez a két perc semmiségnek tűnik.
Két percig még levegőt se kell venni, és úgy átlagban meg se fullad tőle az ember, ha nem muszáj. Na de sokszor két perc?! Bizony tíz nap telt el
a nap-éj forduló óta, és az már húsz perc! És húsz perc tuti megfulladás.
No de ünnepelni gyűltünk mi itt össze, és nem megfulladni, hehe.
Testvéreim!
Rétiek és magyarok!
Mi, akik ördögi huj-huj rikoltásokkal rémítettük halálra Európát, miközben hátrafelé nyilazva, ámde előre menekülve elfoglaltuk magunknak ezt a kies kis Kárpát-medencét, és benne ezt a hajdani lápot, vagyis szűkebb hazának, a Rétet, mi ne tudnánk, hogy a látók, a sámánok, az igricek, a garabonciások és a szépasszonyok nélkül ez dehogy is sikerült volna? Ugyan Hunor és Magor minek is üldözték volna azt a szarvast, ha tudják tudván, hogy csoda az a szarvas? Ezért mondom, sőt, állítom, hogy a magyar kultúrfölény a szittya sámánizmus fundamentumán nyugszik.
Így nézzétek azt a Ladát a szentélyében!
Így tiszteljétek e projekt megálmodóit, akik magyar gerinccel és nemzeti makacssággal kiküzdték, hogy itt ma, a Vérfarkas Szurdokban a Kelet-nyugati Sámán Kulturális Központ és turistaház komplexum megnyithassa a kapuit. Ne legyen többé réti, aki egy évben legalább tízszer nem erre kirándul. Ha nem kelti jó hírét, nem ajánlja barátoknak, ismerősöknek, ismeretleneknek: ha akarsz egy igazán önfeledt, ám mégis tartalmas napot magadnak, a Vérfarkas Szurdokban a helyed! Dicsérjük hát fennszóval Vágási Ferenc és Szelényi János ősréti urakat. És dicsérjük Lápi Lidérc urat is, aki még nálam is ősibb réti, noha úgy igaz, ahogy mondom: jómagam már akkor is réti voltam, amikor még azok a házgyárak is pajzán gondolatnak számítottak, ahol ama panel elemeket legyártották, amitől oly igen híres a mi kies betonrengetegünk.
Végül én megígérem, hogy én e csodás hely rendszeres látogatója leszek.
Áttérvén egy pillanatra az óév értékelésére.
Rétiek! Sok minden sikerült, de sok minden nem. Őszintén megmondom, az a népszavazás, ami arra lett volna hivatott, hogy elszakadjunk Budapesttől, parasztosan szólva, még mindig bassza a csőrömet. Azt így nem mondanám, hogy haragszok. Ámde magatokra vessetek. Mert így nem vagyok ám képes olyan lendülettel megvalósítani az ígéreteimet, amit elvárok magamtól, és amit ti is elvárhatnátok tőlem, he nem tesztek nekem keresztbe.
No de spongyát reá! A H’aka Szilícium dübörög, az általa forgalmazott és működtetett Hell Combat máris világsiker. Kár, hogy a céghez befolyó adó
nem a Rét városé, hanem Budapestté, ugyebár, ami adóból így csak morzsákat kapunk vissza, ugyebár.
No de jövőre, azaz röpke két óra múlva idén választás, és majd meglátjuk, az mit hozhat a konyhánkra! Lesz még Buda Rét kertváros!
Boldog újévet, most mindegy, kinek! Emelem a poharam rátok, legyetek bár ellenségek, vagy jó barátok! Stonehenge köveinek kísértete néz le itt ránk, ne feledjétek, mondjuk tehát együtt a Vérfarkas Szurdokkal:
AUUUUÚÚÚÚ!
És Jobbágy képviselő úr tényleg vonyít ám, nem kamuzza el a hangot.
És erre egy pillanatra még azok is odafigyelnek, akik már régen nem hallgatták,
miket hord össze a színpad elején az a rosszarcú fazon össze. Mert persze távolról se csak rétiek a meghívott vendégek. És aki nem réti, annak fogalma se lehet arról, mely nagy ember szólott hozzájuk az imént.
O
DERENGJEN CSAK, NEM ZAVAROM!
A Tokaji Borozóban nagyjából figyelt mindenki. Elvégre az, aki szilveszter éjszakáján itt vedel, az biztos, hogy törzsvendég, tehát réti. És aki a Tokaji Borozóban törzsvendég, annak ilyenkor muszáj végighallgatnia a képviselő urat, hogy utána teli torokból és minősíthetetlen hangnemben szidhassa, kritizálhassa. Ignác csaposra való tekintettel, aki hitelt nem ad, és annak meg biztos tuti, hogy nem ad, aki Jobbágy képviselővel ért egyet, mivel nem ad hangot annak, hogy nem ért vele egyet. Bármit is mond. Ha csak ennyit: kék az ég, akkor azzal.
Képzelhetni hát azt a felcsattanó ordítozást, acsarkodást, midőn Jobbágy úr
befejezte ünnepi beszédét.
A morzsa ám a kurva anyád, meg az anyád lesz a kertváros, még ezek voltak a legszalonképesebb megjegyzések. Bár Jobbágy úr megjegyzése a visszacsorgatott adóforintokkal kapcsolatban jogosnak tűnik, a másiknak meg ab ovó nincs semmi értelme. Sebaj.
Az üvöltözés kissé csendesedik, amikor újra Hanga Marilyn Edina dizőzködik
ki a színpadra, hogy bejelentse a következő műsorszámot, a kései óra ellenére,
az általános iskola vegyes kórusának virtuóz előadását: „Sej Vargáné, káposztát főz/ Kontya alá csapott a gőz/ Hukk” című magyar népdalt, kánon. A „hukk” a szövegben variánsnak tekinthető, hiszen népdal révén a szöveg az évszázadok során változik.
A diákok felvonulnak a színpadra. Nekik engedélyezett a télikabát. Vágási Jutkának nem, de ő kemény lány, egy druida főpap asszonya, tehát ő ezt a tíz percet a fekete kosztümjében is kibírja.
A törzsvendégek figyelme a tévétől elfordul. Itt az idő az újabb itatásnak.
Jobbágy képviselő igencsak magvas és tanulságos beszéde alatt csak Kertai úr állópultja nem volt hangos. Kertai már kora délutánra túlitta magát ahhoz, hogy politizálni kezdjen, akár csak egy remény teli hitel kedvéért is. És Kertai úr kora estére már a búskomor önsajnálat maligán fokára jutott. És akarva- akaratlan a részegség ezen grádicsán ácsorog órák óta, mindig csak annyit rátöltve, hogy ne józanodjon, viszont részegebb se legyen. És ez nem is annyira könnyű feladat ám. Komoly önfegyelmet igényel, a belülre figyelés kritikus képességét. Kertai úr úgy tervezi, úgy nagyjából féltizenkettőig marad ebben az állapotban és a Tokaji Borozóban. Akkor hazacsoszog. Éjfélkor szigorúan pezsgőt bont, és koccint a pezsgős üveggel. Ha ezzel megvan, csendben leül a foteljába, és a sötétben hallgatja a lakótelep rivalgását, tutulást, a kerepelést, a tűzijátékok és petárdák puffanását. Közben megissza a mélyhűtőből kivett fél liter vodkát. És amikor ezzel megvan, már mindegy is, mit hallgat.
De álmában talán ismét megjelenik neki az UHU bagoly, barátja és totemje, hívja őt a másik világba, ahol neki egy kisbolygója van ám valahol a Mars és a Jupiter között, saját halastóval, saját stéggel, a stéghez a kis piros palánkú csónakja kikötve. És igen. Az ember ül a csónakjában és pecázik, akár pecabot, horog és csali nélkül, bár pecabot azért kell, mert mégis csak jó, ha az ember tart valamit a kezében, és nem mindig a tökét vakargatja, mint most, igaz, ez ugyan ki látja, az ivópultja takarásában.
De hogy itt tart, az szomorú. Azt ugyan ne mondja senki, hogy Kertai úrnak nincs meg minden oka a búskomor önsajnálatra.
Babos úr áll meg vele szemben, noha nem kért rá engedélyt, hogy a pultra tegye a nagyfröccsét a kis konyakkal. Kertainak most ez is mindegy. A két zombi felöl érdeklődik.
- És azt nem tudja, hogy a Pista meg az, hogy a Pista meg az Öreg hol szilvesztereznek?
- Kit érdekel?
- Mert biztos kint a szurdokban, már a tévé közvetítés végett.
- Ha meg tudja, mért kérdi?
- Nem tudom, csak gondolom.
Ezzel be is fejeznék a társalgást úgy másfél –két órára, ha Babos úr meg nem a közlékeny hangulatú maligán fokon leledzne éppen.
-A fiam is kint van ám. Mert meg lett híva. Úgy mint réti híresség. Mint halek matekzseni. Magát hogyhogy nem hívták, Kertai úr? Réten végül is maga is celebnek számít. Vagy nem? De.
Kertai úr konokul hallgat, de ez Babost egy kicsit se zavarja.
- Azt vitte a fiam a szurdokba a csaját is. Mert még lehet, hogy visszaköltözik hozzánk, mi? Az Izaura. Szép lány, nem mondom. Fel kéne őt vetetni a H’akába valaminek. Titkárnőnek. Maga nincs jóban a Hartai úrral, Uhu bagoly?
- Baboskám, nem hagyna engem nyugodtan merengeni?
- Derengeni?
- Merengeni!
- Hát derengjen csak nyugodtan. Én nem zavarom. Maga mit főzött éjfélre?
- Semmit.
- Én kocsonyát…akartam. De azt majdnem mindig elbaszom. Valahogy híg lesz.
Pedig annyi körmöt, fület, fejet teszek mán belé, hogy kilóg a fazékból, azt mégis. Hát hogy? Azt akkor rápótolok zselével, attól meg szar lesz. A gyerek meg különben se szereti a remegősét. Akkor meg minek strapálom magam, mi?
Vettem debrecenit. Mustárt. Azt annyi. Ezek ott kint a szurdokban úgyis annyit zabálnak, amennyit akarnak, azt mondják. Svéd az asztal. A pia is ingyen.
Ne már, mondok! Magát tényleg mért nem hívták meg?
- Mert nem mentem!
- Ja! De hívták?
- Arra se adtam alkalmat, hogy hívjanak!
- Ja! És én meghívhatom egy nagyfröccsre?
- Unikum – sörözök, nem látja?
- Az nekem drága.
- Akkor ne hívjon! És hagyjon békén! Inkább a tévét nézem!
- Mégse dereng?
- De! Merengek is!
O
AZT MONDJA AZ AZT MONDJA…
A kánon áradó levonultával Hanga Marilyn Edina az este egyik legígéretesebb műsorszámát jelentheti be. A BB-system és a Liba vokál ismét kiegészült Libákká. Erre az alkalomra ugyanis Izaura, sőt, a Londonból ideiglenesen hazánkban tartózkodó Vircsi is vállalta a fellépést. Hozzá két vendégművész.
Flóra vőlegénye, a George és Tibor unokabátyja, Laci bá’ is emelni hivatott a produkció amúgy se csekély színvonalát.
George doktor a színpadkép látványát növeli azzal, hogy a nóta közben
hol körbe-körbe, hol meg cikk-cakkban tologatja a Gazdag Kábel többszörösen elhíresült piros talicskáját, amit a környékre látogató ufók emberrablásai alkalmával erőszeretettel használnak. Laci bácsi a vokál szekciót erősíti, és gondolhatják, neki nincs igazán szüksége mikrofonra ahhoz, hogy a hangját nem hogy a szurdokban, de attól négy kilométerre Cser Botond, az ent is hallja, tölgyes ligetében ácsorogva. Nem is szólva a közeli települések erdőszéli házairól.
Na most egyszerre három ennyire csinos hölgy színpadi jelenléte amúgy is
sikerre ítél bármit, amit mellesleg előadnak, bár maga a nóta se rossz.
Talán. Íme.
Azt mondja a druida
Felébredt a mágia
Ufók jönnek, ufók mennek
Talicskával embert csennek
Nyakunkon a Menny, a Pokol
Sej, a Réten káosz honol.
Pezsegnek a fraktálok
Én meg hambit kajálok.
Azt mondja a mágia
Felébredt egy druida
Feri bátyó nagy varázsló
Mikor rajta klott a gátyó
Nyakában a Menny, a Pokol
A fejében káosz honol
Pezsegnek a fraktálok
Én meg makkot zabálok.
Azt mondja az azt mondja
Ha nem mondja nem mondja
Ha azt mondja nem mondja
Mért nem mondja, nem mondja.
Nyakunkon a Menny a Pokol
Sej, a Réten káosz honol
Pezsegnek a fraktálok
Semmit meg nem találok.
Vágási Druida Ferenc egy percre összevonja a szemöldökét. De midőn látja a misztikus piros talicskát föl-le közlekedni, és szeretett Bogi lányát a vokálban vigyorogni, úgy dönt, megbocsátja, hogy a neve rapbe került, mint cecelégy a borostyánba. Elégedetten néz körül. Igazán sokan eljöttek. És talán nem csak az ingyen kaja és pia miatt. A tömegben sajnos Főmérnök Béla urat is észrevette, ám úgy dönt, ezzel se hajlandó a hangulatát elrontani. Inkább siet az asszonyhoz, hogy gratuláljon. Az iskola vegyes kórusa ilyen hibátlan tökéllyel még sose adta elő a Sej Vargáné kánont.
O
KÉSŐ BÁNAT
Dénesék is a tévé előtt ülnek. Hová is mennének ebben a hangulatban, ráadásul Koppány Gitta állapotában. Most már bármelyik pillanatban jöhet a baba. Noha elvileg hátra van még úgy három-négy hét a negyvenből, de Eduska is előbb jött az ideálisnál. Hogy mennyi önvád volt abban is, talán attól lett szegényke beteg.
De hol van az már, hála isten. Eduska azóta stramm kisfiú, a réti nép adakozásának köszönhetően.
Dénes úr azóta se érti, hogy mért nem becsülték meg sorsuk jobbra fordulását.
És ne kenjük el a felelősséget. Dénes úr mért nem becsülte meg? Mért kereste a szerelmet egy másik nőnél?
Késő bánat.
Ha valami jó történt végre, hát az, hogy Kelen úr magához tért, és úgy néz ki,
teljesen felépül. Így legalább nem gyilkosságért, hanem csak súlyos testi sértésért ítélik majd el. Na és érdemes volt feladnia magát?
Késő bánat ez is. Noha elvileg ez így volt helyes. De nem lett tőle a lelke könnyebb mégse. Csak pár napig. És akkor itt van az, hogy ül a kanapén, és nincs ereje aludni küldeni Eduskát. És nincs kedve ránézni Koppány Gittára, ahogy baromi nagy hasával terpeszkedik a fotelban baromi kövéren, a lábait a dohányzóasztalon pihentetve, és a baromi húsos combján tartva a három literes gyümölcsös tálat, ami tele van iszonyat sós chipsszel, vagyis egy frászt van tele, tele volt öt perce, de azóta a nagyját befalta az asszony. Hogy nem csapja ki a só a szája szélit! Hiába mondta neki a Doki is a magánrendelésen, hogy ne zabáljon annyi sósat, mert magas a vérnyomása, meg a cukra is a kövérségtől.
Mondjuk, a cukor majd a terhesség után visszaáll. De a kövérsége?
Na és Dénes úrnak nem mindegy? Úgyis mehet a börtönbe. Akkor meg jobb is, ha Gitta ennyire gusztustalanul ronda. Hátha így nem csábítja el őt senki.
Megint. Ne már, hogy amire kijön, már egy harmadik gyerek is itt rohangáljon
a panel lakásban! Ha ugyan a Gitta el nem válik tőle. Mert képes arra is.
Majdnem biztos, hogy csak Eduska kedvéért tűri a férjét a lakásban.
Hogy lehetne jóvá tenni? Meg nem történtté? Mindent?
Késő bánat.
Ennek a Vágási lánynak viszont tényleg bitang jó a segge. Meg az Alma asszony gyerekének is. A harmadikat meg mintha látta volna a szolgalmi soron.
Bár biztos nem ő az. Viszont rohadtul hasonlít arra a prostira, akin Dénes úrnak már többször megakadt a szeme.
O
AZ HÁT!
A BB-system után Hanga Marilyn Edina néhány vicc tulajdonos, aztán a nagy Kocsár Vajk rézfánfütyülő művész előadását volt kénytelen felkonferálni.
Az előbbiek teljesítményén az látszott, hogy immár súlyos mértékben elherdálták a tulajdonukat, vagy jobbik esetben tartogatták az erejüket a tobbá szilveszter éji haknikra, Kocsár úr művészetét pedig nekünk már nem kell bemutatni. Érdekes módon a messzi földről felkért, és combosan megfizetett adás rendezőnek se. Jómaga is két perc alatt átlátta, jobban jár ő is és a nézők is,
ha a nagyszínpadi produkció egyenes közvetítése helyett átkapcsol a Lada szentélyébe berendezett és bonyolított stúdióbeszélgetésre. Eme műsor házigazdái Gombos Purlitz ’R Veronika és Kovács doci. A témája pedig mi lehetne más, mint a Pántlikás Lada maga.
Aki ott vigyorog a szentély közepén, gyöngyházfénnyel gyönyörűen megvilágítva. Benne most is öten ülnek, onnan figyelik a három kamerával
közvetített beszélgetést. A Lada mellett jobbra körben kényelmes fotelok, amiben a műsorvezetők és a Ladás élményüket megosztani vágyók ülnek.
Most éppen egy ötvenes, nem is kicsit kövér úr számol be erről lelkesen szuszogva.
- Én tizenkét éven keresztül vártam rá, Veronika!
- Mármint a feleségére?
- Bizony rá. És közben ettem a szomorúságtól.
- Kedves barátom, maga aztán búskomorságban szenvedett!- jegyzi meg
részvéttel Kovács doci.
- Nekem mondja? Hetven kiló bánat rakódott rám, uram!
- A mindenit! Magának aztán van egy érző szíve.
- De már vége, hála az égnek, és ennek a csodás kaszninak.
- Mert magával ez hogy történt?
- Hát a nyáron csak felvánszorogtam valahogy. Még nem ide, hanem a Vágási úrék kertjébe. Vágási úr talán még emlékszik is rám. Bár aligha. Képzelem, hányan zarándokolnak nap mint nap a Pántlikáshoz.
- Szóval felvánszorgott.
- Ötször álltam meg. Aztán hívtam egy taxit.
- Az is egy megoldás kirándulás közben…
- Drága uram, százhetven kilósan nem igen túrázik az ember.
- Az is igaz.
- Bezzeg már könnyebben mozgok.
- Mert most hány kilónak tetszik lenni? – kérdezi Veronika.
- Már csak száznegyven.
- Ja, hát úgy tényleg könnyebb…
- Szóval fel tetszett érni Vágási úrhoz és a Ladához…
- Ja igen. És beleültem- mutat az úr a Ladára. Benne az öt utas csakugyan mintha bűbáj alatt lennének.
- És?
- És rájöttem, hogy hülye vagyok én? Az hát! Hogy ennyi ideig várok arra
a nőre? Hát tiszta elmekórtani eset vagyok, kérem! Na, és akkor elöntött a nyugalom és a boldogság, és úgy van farkas étvágyam, hogy alig kell egyek valamit, mert tisztára boldog vagyok attól, ha marha éhes vagyok, mert tudom, mert a Lada megjósolta, fogyjak le még negyvenet, és megtalálom az igazit.
És akkor őt majd kézen fogom, és kijövök most már ide, a szentélybe.
És beülünk kérem.
-Hát ez egy gyönyörű történet! Nem tapsoljuk meg?
És Veronika javaslata nyitott fülekre, szívekre talál, a kövér ember lelkes tapsot kap.
-Nos, kinek van még Pántlikás Lada története? – lendítené tovább a csevegést a doci. Erre vagy tízen emelik magasra a kezüket, mint amikor a matek órán azt kérdezi a tanár, kinek van kedve tisztára törölni a táblát. Persze csak akkor, ha az érdeklődés mögött nem rejlik-sejlik fel valami alantas csalafintaság.
Miszerint a kiválasztott mindjárt maradjon is ott felelni a gyönyörűen letörölt tábla előtt… Mert születnek ám ilyen tréfák is matekórák alatt, kérem.
o
KÍVÁNNI LEHET?
- Nekem is lehetne, tűnődik el Julcsi a turistaház büféjében, ahol mint
pultos lány funkcionál az ingyen pia osztásban. No is akkor el lehet képzelni, hogy van dolga. Időnként a fél szemével se tud odafigyelni a tévé műsorra, pedig ő lenne e szilveszteri közvetítés felelős szerkesztője. Lenne, ha átlátná az egészet. De az a helyzet, hogy soha életében nem dolgozott még ennyi kamerával, közvetítő kocsival és saját rendezővel. Ám mivel Lápi úrnak telik rá, olyan adásrendezőt kértek fel a lebonyolításra, akinek nincsen szüksége irányításra. Sőt, magabiztosan nyugtatta meg Julcsit, ne törődjön semmivel, pultozzon csak nyugodtan. Na most nyugodtan pultozni azt nem lehet, ahol ennyi a szomjas vendég. Jó páran, miután sorra kerültek, az italukkal máris mennek hátra és ismeét beállnak a sorba. Julcsi mellett Alma és Jutka asszony tüsténtkedik még, negyedik embert Vágási úr, a Vérfarkassal egyetértésben nem javasolt, így is bajos, hogy éjfélig hányan lesznek olyan állapotban, hogy elénekeljék a Himnuszt. Talán mégis valami limitet kellett volna szabni? Mondjuk négy-öt kupon minden vendégnek? De ha Lápi úr ragaszkodott hozzá, hogy korlátlanul minden ingyen van, mert telik rá… Komolyan két kamion, és három teherautó hozta a traktálni valót. És a turistaház mögött ott állnak a sörös, boros, pálinkás, pezsgős rekeszek gigászi kupacokban – már üresen. De a fiúk legalább nem rúgnak be. Lemozogják, ha jut egyáltalán arra idejük, hogy egy falatot egyenek, egy pohárral igyanak. Csak Kisbabos húzza ki magát, mert le nem lehet vakarni Izauráról – neki meg erre telik. Nem mintha Izaura hagyná magát megvenni kilóra. Ő Kisbabosnak nem eladó. Mert a Kisbabos az tesó. Ám ettől függetlenül a fiú hozta a pénzt – hátha mégis szükség lesz rá.
Szóval Julcsinak az jutott az eszébe, miközben pezsgőt bontott, sört nyitott, és kimert kétszer két deci vodkát egy sörös korsóba, bele bolondításul egy deci kólát egy igen előre haladott állapotban lévő tahónak, hogy ő még ki se próbálta
a Pántlikás Ladát. Bár most hirtelen nem is biztos benne, hogy kívánni is lehet-e Taki bácsi vénséges Lada taxijától, mint valami jó tündértől, vagy csak beleül az ember, aztán boldog lesz tőle, és egy jó ideig úgy is marad, mert hirtelen megérti a saját és a másik életét, vagy mi történik. Bár már az is bőven elég, ha az ember azt hiszi, hogy érti, mi miért történik vele. Oldalt sandít Vágási Jutkára, aki biztos még vagy tízszer levezényelné a „Sej Vargánét” a vegye karával, mint hogy itt izzadjon mellette. Hát soha nem fogy el ez a sor?! Lehet, jobb lett volna jelentkezni kaja feltöltőnek a svédasztalokhoz? Bár azt a lányok azért kapták, mármint Bogi, Vircsi és Flóra, Juli mama vezényletével, hogy megússzák a vendégek ordenáré megjegyzéseit. Nem ússzák meg. De mért is pont ezen kell spórolni? Mért nem bérelt Lápi úr ehhez is profi személyzetet? Ja, persze, promócióból. Hogy lássa mindenki a Kelet-Nyugati Sámánközpont szűk csapatát a vendégeket kiszolgálni és őket minden körülmények közt szeretni.
Az ötlet jogos, ám a helyzet ettől még elviselhetetlen.
0 notes
Text
Rozémanós Tiffán Zsoltnak végleg beáldozott, már Seszták is kirúgta
New Post has been published on https://zarojel.hu/rozemanos-tiffan-vegleg-bealdozott/
Rozémanós Tiffán Zsoltnak végleg beáldozott, már Seszták is kirúgta
[vc_row][vc_column][vc_column_text]Tiffán Zsolt, a sajátjait is „maffiózónak” nevező, minősíthetetlen stílusú írásairól elhíresült “hébér úr” már Seszták Miklós fejlesztési miniszternél is betette a kiskaput, így már az Ős-Dráva Program megvalósításával kapcsolatos feladatok irányításáért és összehangolásáért felelős miniszteri biztosi megbízatása is megszűnt.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBlbHMlQzUlOTElMjBCTCUyMC0tJTNFJTBBJTNDaW5zJTIwY2xhc3MlM0QlMjJhZHNieWdvb2dsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMHN0eWxlJTNEJTIyZGlzcGxheSUzQWJsb2NrJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjM1MzUzMDE5ODMlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG8lMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNFJTNDJTJGY2VudGVyJTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”141154″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][vc_column_text]
A Baranya megyei Fidesz
szervezetet tíz éven át vezető Tiffán mára teljesen lecsúszott, és ebben a politikus közösségi oldalát rendszeresen piszkáló „rozémanóknak” is lehet szerepe. Nézzük meg, hogy miként jutott el Tiffán Orbán kedvenc borásza státuszból a kegyvesztettségig.
A fáma szerint Orbán Viktor a borász família családi jó barátja, és a kormánybiztosságig vezető kapcsolat is valahonnan innen indult: ahogyan egy, a Fidesz akkori belső életére rálátó forrás fogalmaz, a fiatalabb Tiffán „Orbán Viktor és a pártelit udvari borszállítója lett”; ebből a bizalmi viszonyból sarjadt aztán a politikai karrier.
A 2010-es fülkeforradalom Tiffánt is a parlamentbe repítette, és a képviselőség mellett egyre több helyi feladat találta meg. 2012-ben a megyei közgyűlés elnökének választották, majd következett karrierjének csúcsa, az Ős-Dráva-program és a kormánybiztosi poszt.
Miközben a képviselő kezében egyre több hatalom és pénzforrás összpontosult, fideszes hátországában nem volt zavartalan az uralma. A vele szembeni kritikák két fő területre irányultak. Az egyik az Ős-Dráva-program volt, amely már ekkoriban sem volt túl jó passzban: a villányi politikus ellenlábasai azt rótták fel, hogy 2013 végén a 25 milliárdos területfejlesztési csomagból csupán egy nagyszabású közmunkaprogramra és egy látogatóközpont felhúzására futotta. Szintén szemet szúrt a képviselő-kormánybiztos nagyvonalúsága, már ami a saját családjának és ismerősi körének juttatott támogatásokat illette.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBtJUMzJUExc29kaWslMjBCTCUyMC0tJTNFJTBBJTNDaW5zJTIwY2xhc3MlM0QlMjJhZHNieWdvb2dsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMHN0eWxlJTNEJTIyZGlzcGxheSUzQWJsb2NrJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjUwMTIwMzUxODUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG8lMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNFJTNDJTJGY2VudGVyJTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Tiffán körül elfogyott a levegő
A 2014-es önkormányzati választások után Tiffán körül mindinkább elfogyott a levegő. Az addig hátországát jelentő térségben meggyengült a pozíciója. A bukásához nem csak az alapszervezetek sorozatos szétverése vezetett, hanem egyrészt a sikertelen Ős-Dráva Program illetve a gyenge országgyűlési képviselői munka. Még az őt korábban támogató fideszesek is arra panaszkodtak, lehetetlen elérni vagy érdemben beszélni vele. Hibájáról rótták fel azt is, hogy egyszerűen nem tudja kezelni a konfliktusokat.
Időközben esténként rájött az őszinteségi roham –az okait most ne keressük—és furcsákat írogatott a közösségi oldalára. Egyik gyöngyszem:
“Helyosztás zajlik: egyszer ez, egyszer az az erős ember. Ha valaki persona non grata, akkor társai az ellenzéki sajtó segítségével próbálják lejáratni. ” (….) “Táskahordozók világa lettünk, amelyben „polkorrekt” fiúk utasítanak rendre az ilyen írások miatt.”
Az útja egyenesen vezetett a politikai megsemmisülésig. Először leváltották a Fidesz megyei választmánya éléről, majd a választókerülete élére is más került. A kegyelemdöfést Sesztáktól kapta. Így nagy valószínűséggel jövőre marad a borászat a számára.
(forrás: Berkecz Balázs , az Együtt alelnöke blogja)[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBoYXJtYWRpayUyMEJMJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyNjQ4ODc2ODM4MiUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]
0 notes
Text
Meséld el neki, hogy egy barátom hasonlót gondolt, amikor nyugdíjba ment. Beáldozott egy kisebb vagyont, s kezdte a befekvéses kivizsgálással. Két hét múlva meghalt, kórházi fertőzésben.... :(
Apám ma kitalálta, hogy eladja a házunkat. Mivel úgy gondolja, hogyha elmegy egy tiptop magánkòrházba ott meghosszabbítják az életét 20-30 évvel. Természetesen ezt abbòl a kell megvalòsítani amit anyámmal 30 évig építettek. Kösz pandémia, hogy nem csak ölsz hanem butítasz is.
10 notes
·
View notes