#A napraforgó mint az őrült

[rimgyar]

Kosztolányi Dezső: A napraforgó, mint az őrült

A napraforgó, mint az őrült röpül a pusztán egymaga, a tébolyító napsugárban kibomlik csenevész haja. Bolond lotyó - fejére kapja a sárga szoknyáját s szalad, szerelmese volt már a kóró, a pipacs és az iszalag, elhagyta mind, most sír magában, rí és a szörnyű napra néz, a napra, úri kedvesére, ki részeg s izzik, mint a réz. Aztán eszelősen, bután rohan a gyorsvonat után.

[bonvoyage-sziasztok-blog]

Sziasztok! Elmaradtam négy hónap történéseivel, és be kell látnom, hogy nem lehet mindent bepótolni. Ha valaki nagyon kíváncsi lett volna, akkor sajnálom :( Január óta sok minden változott. Már nem érzem annyira nagy számnak ezt az egész szituációt. Már felismer a pékségben a néni, a Lidlben a kasszás, és egy két csapos is, na. Elkezdtem bodyboardozni. Ha esetleg nem tudod, mi ez, akkor úgy írnám le, hogy a lusták szörfje. Na jó, azért nem egyszerű, viszont a deszkán nem kell felállni. Sok sportot kipróbáltam már, de még soha semmi nem adott nekem ilyen érzést. Az agyam teljes alfa üzemmódra kapcsol, és mindig csak akkor jövök rá, mikor kivitetem magam egy hullámmal, kifekszek a homokba, és újra elkezdem hallani az emberek zaját. Mondhatni terápiás hatása van.  Besegítettem egy ismerősömnek egy farsangi utcafesztiválon a kocsmájában sört csapolni. Sörrel minden nyelv könnyebb. Óriási élmény volt, az óvodásoktól a nagyszülő korú emberekig mindenki be volt öltözve. A kedvencem az a körülbelül hetven év körüli pár volt, akiknél a néni nyuszinak, a bácsi pedig répának volt beöltözve. Zseniális. 12 órát keményen lenyomtam, egyszer küldtek el csak fél órára szünetre, de véletlen kikötöttem egy fúvós zenekar koncertjén, akik Beyonce-t játszottak, és egy napraforgó jelmezes sráccal táncoltam, aki csak annyit tudott magyarul, hogy “mi a faszt csinálsz?”. Hihetetlen paradox este volt, de nagyon feltöltött energiával, titkon csak szeretek vendéglátózni...  Voltam Jain koncerten március elején, nagyon nagyon jó volt, és mivel 8euró volt a sör, így elmém teljes józan mivoltában tudtam élvezni az előadást. Gyönyörű volt, ez a nő egy csoda. Csak mondjuk vicces volt, hogy találkoztam egy kislánnyal és a szüleivel, aki nálunk szokott lenni a napköziben. Én nem nagyon ismerek kisgyerekes szülőket, de nem tudom, hogy ez egy megszokott dolog-e otthon. Én mindenesetre tuti, hogy átveszem ezt a modellt a jövőmre nézve. :)  Múlthéten voltam délen, egy Sommiéres nevű kis faluban mid-term trainingen. Egyedül mentem, a többiek már korábban letudták ezt a képzést. Érdekes, hogy ezeken az eseményeken valahogy az ismerkedés sok lépcsőjét csak átugorjuk, és hirtelen egy szobában alszunk, együtt ülünk asztalhoz, együtt bulizunk, és úgy viselkedünk, mintha évek óta legjobb barátok lennénk. Ezek az események szokták visszaadni a hitemet kicsit az emberiségben. Egy ideje elszállt ez az óriási “hú de boldog vagyok, csodás az élet, hejjjjj” érzésem, és kicsit visszaszálltam a realitás talajára. De ez a hétvége megmutatta, hogy nem csak fekete és fehér minden, közötte ott van ezer árnyalat.  Ha nem érzem magam kicsattanóan boldognak, vagy valami nem úgy sül el, ahogy elterveztem, képes vagyok magamat nagyon mély letargiába hajszolni, és elkámpicsorodni mindenen. Sajnos nem csak magam miatt volt okom idegesnek lenni, olyan dolgok történtek, amikre egyáltalán nem voltam felkészülve. Megint rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok dologhoz nem nőttem még fel eléggé. Tök jó, hogy az óceánnál lakom, meg ingyen utazás, stb., amik mind mind boldoggá tehetnek, de emellett együtt kell élnem magammal, még mindig, pont úgy, ahogy mondjuk neked is. Nem tudom, velem erről soha nem beszélt senki. Valahogy úgy képzeltem el, ha majd eljövök, akkor minden mese lesz habbal. Olyan ez, mint amikor a szép lányok sírnak, és azt mondják nekik, hogy “jaj ne sírj, hát olyan szép vagy”, istenem, mindenkinek megvan a joga magát rosszul érezni.  Most megint itt tartok, vissza kell erősödnöm, és csinálni tovább életem legnagyobb kalandját, mert annyi inger vesz körül, hogy elfelejtettem, velem miújság. Ezért is töröltem le a social media appokat a telefonomról. Túl sok az inger, túl sok a be nem teljesített, el nem érhető vágy, amiknek reális alapjuk nincsen. Nagyon sok időt telefonoztam, úgy érzem, egy nagy súly került le a mellkasomról, mióta ezt nem csinálom.  De ha el szeretnétek érni, hetente egyszer-kétszer felnézek a laptomról facebookra, és az emaileket rendszeresen figyelem. 

De hogy ne csak ilyen lehúzó dolgokat írjak, még azt elmesélem, hogy tegnap lekéstem a csatlakozásomat Párizsban, mert az első vonatom késett 20percet. 3 másik önkéntessel kellett átmennünk egyik vasútállomásról a másikra. Én képes lettem volna a csoportot elvinni metróval időben a célba, de egy kedves őrült spanyol fiú elkezdett rohanni töknek paszulynak, mert bepánikolt, hogy mi lesz, ha lekéssük, és természetesen végül eltévedtünk a metróban. Ő végül eltűnt, én pedig a másik két önkéntessel elindultam busszal. Egyértelműen lehetetlen küldetés volt, araszoltunk a körülbelül 5km/h-val, de legalább láttam az Eiffel tornyot és a Notre Damet a buszból. Persze végül az őrült spanyol fiú elérte a vonatot, mi pedig nem, úgyhogy a mentorom tanácsára elmentünk kicseréltetni a jegyet. Szerencsére a spanyol lány jól beszélt franciául, mindent szépen elintézett. Egy papírt kaptunk, ami igazolja, hogy a francia vasúttársaság hibájából nem érkeztünk időben (részben igaz, részben a spanyol vér), és a kalauz adjon nekünk egy szabad helyet a vonaton. A két barátomnak hamarabb indult a vonata Nantes-ba, úgyhogy nekem még volt időm, ettem, ittam, nézelődtem, majd mikor indulnék a vonathoz látom, az én papíromon is Nantes van. Basszameg. 10perc indulásig. Visszarohantam, másik kolléga, nem beszél angolul, és hát öreg is, mondja, beszéljek hangosan. Nem vagyok túl magabiztos a francia tudásomban, de üvöltve elmagyaráztam neki franciául, mi történt, és végül az utolsó másodpercben felfogta, megírta az új jegyet, én pedig rohantam a huszonvalahány vágány között, és felpattantam a TGV-re az utolsó pillanatban. Így olvasva lehet nem olyan vicces, de számomra hihetetlen mókás volt.

Legyetek jók magatokhoz! B