#ötszázas

[telaviv-delhi]

Párkány, mely Stúr Lajos nevét viseli mostanság. Végre egy olyan helyre is sikerült eljutni, amely senki nedves álmaiban nem jelenik meg turisztikai célpontként. Kb. Csepel, magyarosan kátyús, lepukkant és lehangoló, viszont jó kilátással Esztergombra. Ügyvédem megérkezésünkkor egy jó pisiléssel kívánta oldani a magyarból-magyarba sokkot, de a magyar vécésbácsi diadalmas és kioktató hangon közölte a pondró magyarországi turistával, hogy ez itt Szlovákia és itt mink már euróval fizetünk! 70 centjük sincs, ccc... És nem, kártya nem jó! Ezek után jobb ötlet hiján beültünk a restibe (majd a resti slóziját használod, Böngyöröm, itt legalább kártyát is elfogadnak), Ügyvédem meg olyant tett, amit egyetemi évei óta sohasem.

Ivott!!!

Délben!

Töményet!

Én sört, ragaszkodjunk elveinkhez, majd mintegy mellékesen megkérdeztem a magyar rádiótól és helyiektől hangos csapszék csaposnőjétől, hogy merre a wc. Há itt ni, kimegy balra a peronra, oszt ott van az állomás wc-je, 70 centet kell adni a bácsinak...

Én, összeomolva a sors/mátrix csapásai alatt:

- Itt egy papír ötszázas, ad érte 70 centet?!!

[otthonzulles]

Bezár a budai térképbolt 12-én; webshopként folytatja az úr. Most mindenre -20% van meg ilyen ötszázas ajánlatok, útikönyvek, atlaszok akcióban. Akit érdekelhet, most még lehet az üzletben bámészkodni.

[myfuckingbudapestmovie]

A tegnapi antikomcsi és antigeci tūntetés röviden összefoglalva: egy Porschés NER-geci tūrelmetlenūl burrogtatta a motort, amíg a két ötszázas osztag közötti résen csikorgó kerekekkel sikerūlt kislisszolnia.

A Deákon néhány NER- jobbágy gyūlölettől eltorzult arccal megrángatta az ötszázasok mozgó kordonját (ezek a szalagok biztosították - két végén 1-1 aktívával a törvényileg maximált 500 fős csoportosulást): "Nem kell nektek egyetem, zsidógecik?"

A felszopók zavaros szómenése után Baranyi Krisztina, majd a láthatóan lámpalázas Karácsony Gergely elfogadható kampánynyító beszédet mondott.

[kgyst]

Tenczer bármiről tud jót írni

[algebraicvarietyshow]

maradt vlagyimirnál néhány köteg régi ötszázas, aztán most gyorsan el akarja még költeni!

[ruddentropptabornok]

Ő lesz. A Matolcsyból pedig bűnbakot csinálnak. Mondjuk, ha Marci odakerül, akkor gyorsan megnézhetjük az ötszázas eurót.

:D

[videkma]

Jobb ha észben tartja: Ezeket a bankjegyeket hamarosan bevonják!

Jobb ha észben tartja: Ezeket a bankjegyeket hamarosan bevonják!

Amint arról Vidék.MA hírportálunk már felhívta olvasóink figyelmét, úgy a 2014 előtt kibocsátott 500 forintos bankjegyeket 2019. október 31-ig használhatjuk vásárlásaink során, ezt követően az MNB bevonja azokat, így 2019. november 1-től már csak a megújított 500 forintos bankjegyekkel lehet majd fizetni. Igen ám, de nem csak ezt az egyetlen bankjegyet vonják be hamarosan!

Fotó: MNB.hu

  A 2014…

[estiembudapest]

Europe3D, Calabria, 2018, part 1

Óránként kétszázötven kilométeres sebeséggel suhanunk a Salerno megyét keresztülszelő Frecciarossa 1000 típusú motorvonattal. A Trenitalia Vörös nyíl szerelvényének ablakain jobbra kitekintve a távoli Tirrén-tenger kék vízén csillan meg a déli napfény. Miközben a bevonó tábor aktuális feladatai járnak a fejemben, a baloldali sötétítő rolók között is megpillanthatom a tájat, ahol a messzeségben a Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park lankás részeit sűrű fás területek borítják be. Útitársam, Dominika a térkép böngészéséből felnézve közli: „nagyjából az út felénél járunk”. Az event egyetlen non-ESTIEMer résztvevőjével Napoli Centrale állomásról indultunk, hogy részt vegyünk LG Calabria által szervezett Europe3D Italy rendezvényen. Calabria Olaszország egyik régiója, az Appennini-félsziget délnyugati végében. Gyengébb földrajzosoknak: az olasz csizma orra/lábfeje. Szóval, a régió egyik megyéje Cosenza, amely székhelye Cosenza város. E várostól északra Quattromiglia település található, a Castiglione Cosentino nevű vasútállomásával. Még néhány óra vonatozással ide érkezünk meg.

Grand Tour

Amikor tavasz végén először rábukkantam portálon erre az eventre, fogalmam sem volt, hogy szeptember utolsó hetében több hasznát fogom venni az activity tudás és a már rég elfelejtett olasz alapfok kombinációjának, mint az angolomnak. Többször elolvasva Csonka Dani és Szabó Gábor korábbi beszámolóit, egyre nagyobb kedvet kaptam ehhez az utazáshoz. Majd mikor kijött az első agenda is, gyorsabban csaptam rá az Apply gombra, mint a csernobili üzemeltetők az AZ-5-ra. Augusztus közepén jött is a regisztráció, utalva arra, hogy az International Night-on azért hiányozna egy kis magyar pálinka. Egyből repjegy és szállás foglalása Nápolyba, vonatjegy Calabriába. Hát így.

La Notte Calabrese

Most pedig az összes olasz tudásom bevetve nyújtom bemutatkozásra a kezem az elénk autóval kiérkező szervezőknek. Nemsokára egy új, Fiat ötszázas hátsó ülésére szuszakolnak be minket a táskáinkkal, ahonnan elsőkézből élvezhetjük a rendet- és szabályokat betartó, türelmes és engedékeny dél-olasz közlekedést. Duda és che cazzo. Szeretek itt lenni. Szállásunk a campus területén található Residenza Socrates, ahol általában a vendégeskedő oktatók kapnak helyet. Most mi élvezhetjük a saját fürdőszobás, kétágyas szobákat. Az ismerkedős-csapatépítős program végére beszállva találkozunk a többi résztvevővel is, majd irány a Calabrian Night.

Az előző beszámolókból is kiderült számomra, hogy az LG tagjai elég jók szponzor szerzésében, így már nem is lepődünk meg a támogatóktól kapott olasz ételek és boros palackok sokaságán. A kis prezentáció után a részvevők rávetik magukat az ellátmányra, igyekszem én is elcsípni a legjobb falatokat. A kaja után azon elmélkedem a helyi Magna Graecia borászat termékei előtt (aminek palackja €15), hogy a salsiccia vajon bianco, rosato, netán rosso leöblítést érdemel-e. A matching food&wine gondolkodásomból az egyik newbie résztvevő zökkent ki, azután érdeklődve, hogy gondoltam-e ennyi mindent meg tudunk majd kóstolni. Miközben neki is töltök egy újabb poh��r bort, igyekszem a legtöbb élettapasztalatot besűríteni egy barokkos körmondatba, de végül csak annyit tudok kibökni: „that’s… why I’m here”.

Campionato italiano di pizza

A délelőtti megnyitót és a szokásosnak mondható Intercultural Awareness tréninget letudva sétálunk át a campus túloldalán lévő menzára. Az egyetem épületei fogják közre a 1,5 kilométeres hidat, mely a fő közeledési útvonalként szolgál a campuson. Az ebéd pont-rendszeres, de erről már írtak korábban. Délután beülünk egy felkért tanár politikai előadására, ahol az alapoktól kezdve mesél nekünk a legfontosabb dolgokról. Az előadás végén szinte kötelezőnek érzem odamenni az előadóhoz és a szervezőkhöz, egyrészt megdicsérni ezt az egyszerre szórakoztató és tartalmas 2 órát, másrészt megtöbb infót beszerezni a helyiektől. (That’s why I’m here…).

Hogy máshogy lehetne fokozni az olaszos hangulatot, mint pizzával? A pizza készítő versenyről is írtak korábban, nálunk is ez a forgatókönyv. Jó pofa ez a program, a gyomromnak is tetszik. Azt mondják a szervezők, hogy igyunk is, mert este bulival is készülnek. Remek, így a májam sem marad ki a jóból.

Spaghetti e birra

„Komolyan, még ebből kell 1,5 órát kibírni?” – néz rám szerb barátom, miközben talán életünk egyik legunalmasabb (köz)gazdasági előadásán ülünk. A nagyon száraz elméleten alapuló három órányi szenvedés közben azon gondolkodom, hogy az én közgazdászi végzettségem mellett se túlságosan élvezhető előadás vajon mennyire köti le a többségében mérnöki háttérrel rendelkező résztvevőket. Körbenézek, nagyjából 3,6 százaléka figyel. Not great, not terrible.

A Cosenza városában tartott napunk délelőtti programját igyekszünk minél előbb feledtetni, az ebédként elénk tett iszonyúan finom lasagne-val. Talán nem is lehetne jobban kezdeni a délutáni városnézős programunkat. Bejárjuk a város minden fontosabb pontját, természetesen kisbusszal visznek minket mindenhová. Úgy hírlik, hogy a szervezők még egy meglepetés programmal is készülnek a legvégén. Szerencsére nem kezdtem el találgatni, hogy mit tervezhetnek, mert ez sosem jutott volna eszembe Olaszországban. Valahogy sikerült közös együttműködést összehozniuk a Vecchio Magazzino Doganale nevű likőrkészítővel. A Cosenza megyei, tehát helyi manufaktúra világszinten elismert és díjazott gyomorkeserűket, amarot, gint készít. Mindenkinek töltenek kis kóstolókat, s miközben a mester beszél a művéről én is megízlelem. Egyből világossá válik az emlegetett díjazás, és a kibicek is a felsőbb kategóriákba tennék. Talán nem véletlen, hogy típustól függően 30-40 euroért juthatunk hozzá egy 7 decis kiszerelésért. Imádom az ilyen meglepiket, imádom az olasz szervezőket.

Jól előkészítve a gyomrunkat a spagettire, készülünk a vacsorára. Előtte nem igazán agyaltam ezen az agenda-ponton, azzal letudtam magamban, hogy egy nagy kondérban főznek ki tésztát, majd a hozzávalók összekeverése után mindenkinek szednek belőle. Mondjuk, ahol van rendes FR, meg hát olaszokról beszélünk, ott miért is kellene így történnie? Helyből kettővel csatolom arrébb nadrágszíjam, mikor közlik, hogy négy fogás várható. Az első egy előétel sonkával, szalámival, kenyérrel, mozzarellával és kenhető finomsággal. A következő három pedig egy-egy különböző típusú spagetti. Persze nem nagy adagok, de az íze mindenért kompenzál. Minden egyes falat után megállok, és képzeletben vállon veregetem magam, amiért elutaztam ide. Végül, összeségében a vacsora teljesen eltelít, így az övlazításért is jár a vállveregetés. 

Lassan 23 óra, mikor elhagyjuk az éttermet, hogy egy levezető sörpongot játsszunk. A tervem az, hogy 1-2 játék után a kajakómát kihasználva felmegyek a szállásra és kialszom magam. Ezen a ponton ideillik Csonka Dani beszámolójának egy mondata: „Nos, ez, mint utóbb kiderült, nem igazán állja meg a helyét”. 4:45-kor arra eszmélek, hogy legyőzve az eddigi ellenfeleinket, a sörpong bajnokság döntőjébe kerültünk Dominikával. A másik csapat mindkét tagja autóval jut haza, így egyikük sem ivott alkoholt az este folyamán. Nyílván nincs túl sok esélyünk, de így is szoros meccsen, csak két pohárral sikerült nyerniük. A főszervező kihirdeti, hogy a második helyet a Frecciarossa csapata (azaz mi) szerezte meg. Az erkölcsi győzelem a miénk – teszem hozzá magamban.

A második részben: Tropea, olasz nyelvlecke, egyetemi játék, gokart és gála vacsora.

Bozsi

[arassea]

Egy estém nemotthon

"Ha elveszed a szórólapot az osztogatótól, hazafias kötelességed legalább a második kukáig elvinni, és abba dobni ki." - vagy legalábbis hasonló gondolatokkal vettem ki a srác kezéből egy angol nyelvtanfolyamot hirdető papírt a Blaha aluljáróban ma kora este. (200 óra, 59990 Ft - jó ég, a bruttó ötszázas órabéréből vajon neki telne rá valaha?)

Kint szakadt az eső, én meg el voltam keseredve, mikor felszálltam a pótlóbuszra. Ilyen végtelen elkeseredettségükben szoktak az emberek őrültséget csinálni - vagy forradalmat.

[avagy: el tudnék kezdeni megírni egy könyvet. befejezni még egy novellát sem.]

[elefanii]

Bella & Jakob - Fanfic

Jehova Csabi tegnapi posztja eszembe juttatta, hogy az 50 szürke tulajdonképpen egy Alkonyat fanficnek indult, és hogy maga az Alkonyat is egy fanfic volt. Tisztelgésem jeléül, én is írtam egy Fanficet, ami Belláról és Jakobról szól! 

I. Az a faszszopó Edward, ő fogja hazavinni Bellát a sulibálról, és ő fog vele baszni! Ez nem igazság! Dühöngött magában Jakob. Idegesen lapozgatni kezdte a Forksi Hírmondót, a helyi lapot, amikor szeme hirtelen megakadt az egyik cikken. Megmerevedett, majd szélesen elmosolyodott, és széthúzódó ajkai láttatni engedték agyarszerű tépőfogai. Ezaz, suttogta magában, ezaz. A telefonért nyúlt, gyorsan tárcsázott. 15-20 másodperccel később beleszólt, és csak annyit mondott: Barna Toll? Gyere át!

Ott ült a szobájában a méla, fűimádó Barna Toll, unokatestvére és egyik legjobb barátja, szintén vérfarkas. Nézd Toll, kezdte nyájasan, három nap múlva itt a Sulibál,és én nem akarom, hogy az a köcsög Edwárd megjelenjen, és elhappolja Bellát, hogy verje Manitu a kunkori faszát a büdös vámpír pofájába. Kitaláltam valamit, halkította le a hangját, majd odahajolt Toll füléhez és suttogni kezdett. Micsoda? Rikoltott fel az uncsitesó, még hogy bekenni az egész várost fokhagymakrémmel? Ez elbaszott sok pénzbe kerülne, annyink nincs! Bűnözni pedig nem szabad, mert a klán darabokra szed, így is vadásznak ránk. Nyugodj meg, intette le Jakob, nézd csak, holnap rendezik a forksi agárversenyt.... És? Fogadni akarsz? Vágott a szavába Barna Toll. Fogadni? Igen, bólintott Jakob. És mégis hogy? 

Jakob csak ránézett, és annyit mondott halkan, de tisztán és érthetően: Vau.

II. A kocsiban ültek a versenyszervező központ irodája előtt, hallgatták a magnóból kiszüremlő zenét, együtt bólogattak a vad ritmusra, és együtt dúdolták az énekessel a refrént: "velünk egy napon, született a félelem", és tudták, a vérük hajtja őket. A dal véget ért, Jakob vontatottan készülődni kezdett a metamorfizációra, mikor Toll hirtelen felé fordult. Egyvalamit elfelejtettél Jakob, mondta nyugodtan, de a másik csak a fejét rázta. Ekkor Toll lassan a műszerfalba rejtett fakk felé nyújt, kinyitotta, és kivett belőle egy nyakörvet, amely vidáman csilingeltek az ezüsstel övezett rózsaszín betűk. Egy B, egy U, egy N, egy D és egy Í. Ezt nem, ezt nem... hörögte Jakob, de Toll leintette. Enélkül még az ajtóig se jutnánk el te barom. Rendben,  suttogta Jakob rekedten, de ezt nem tudhatja meg soha, senki. Pár perccel később Toll kinyitotta a kocsiajtót, ahonnan vidáman kiugrott egy bősz külsejű farkaskutya. Toll odalépett hozzá, rákattintotta a nyakörvet és a pórázt. Finoman megpaskolta a fejét, és csak annyit mondott vidáman. Nem fogja meg megtudni, soha, senki, ezt ígérem Bundikám. III. A verseny szervezőit nem kellett sokáig győzködni, hogy elindulhasson egy farkaskutya is az agarak ellen. A gazdája, a drogos fejű indián letetette a nevezési díjat, egy ropogós ötvenest,és biztosak voltak benne, hogy az első selejtezőn már búcsúznak is tőle. Tévedtek. Jakob, hiszen ő volt a farkaskutya, ellentmondást nem tűrően húzta be a futamokat, világraszóló időket futva. Persze az is segített, hogy még a rajtnál közölte a többi blökivel, hogy ha valaki okoskodni kezd, akkor annak nem csak kitépi kicsit később a torkát, de még a kölykeit és az anyját is egyesével kifilézi, a hullájukat pedig kojotokkal baszatja meg. Az agarak gyorsak, tudnak is harapni, de érezték, hogy itt jobb ha meghúzzák magukat. A selejtezők után mindenki Bundiról a csodakutyáról beszélt. A döntő előtt pár perccel egy véreres szemű indiánus odalépett az egyik bukihoz és feltette neki a kérdést, hogy milyen odsszal adja, ha a favorit Bundi utolsónak ér célba. Nem kiesik, nem kizárják, nem lesérül, hanem tök utolsó lesz. A bukméker ránézett, felcsillant a szeme, hisz meglátta benne a balekot. Egy az ötszázhoz adom Winettu, de a minimum tét egy ötszázas, vetette oda foghegyről. Annyim éppen van csapott le a lehetőségre Toll, hiszen pont annyit kaptak az első helyezésekért az előző futamokon.  Gyorsan kezet ráztak, és az öt zöldhasú gazdát cserélt. A döntő totális meglepetést hozott. A rajt után kilőttek az ebek, nyílként repültek a levegőben, kivéve Bundit, a csodakutyát, aki lassan kocogva követte őket,és félúton egy kiadós csomagot is elhelyezett a pályán. Utolsó lett, tök utolsó. A bukméker tajtékzott, őrjöngött, a földhöz verdeste magát, de nem volt mit tennie, fizetnie kellett. Aznap negyedmillió ütötte a markukat, Jakob és Barna Toll pedig őseik hagyományát követve jól betüzesvizezett, aztán pedig mindketten a kurváknál kötöttek ki. III. Másnap délben Forks külső utcáit elözönlötték a lajtoskocsik, amelyek fosták magukból a fokhagymalevet. Brigádok járták a város szélét, és festették át a házfalakat fokhagymás festékkel, a lakóknak meg azt magyarázták, hogy a szúnyoginvázió ellen védekezik ily módon a város, így akarják távol tartani a vérszopókat. Végül is nem hazudtak... Még arra is futotta a negyedmillióból, hogy egy helikopterről lepermetezzék a Cullen tanyát, és fokhagymagirizdeket dobáljanak a ház környékére. A terv fényesen bevált. Edward a fürdőszobába menekült, ott rekedt. A fokhagymalé lemosta arcáról a szívdöglesztő mosolyt! Bella mint egy élőhalott mászkált egymagában az Iskolabálon, Jakob pedig gondosan ügyelt rá, hogy kerülje. Helyette egy másik lánynak csapta a szelet nagy okosan, és markolászta órákon át a seggét. Amikor a bál véget ért úgy intézte, hogy Bella közelébe keveredjen. A lány ránézett, szeme felderült, ám ajkai remegni kezdtek... - Jakob, nem jött, nem jött el, szipogta. - Bella nyugodj meg, válaszolt meleg hangon a farkasfiú, minden rendben lesz. Figyu elkísérlek haza, ilyen állapotban ne indulj el egyedül. - ÓÓ Jakob, de mi lesz azzal a lánnyal, akinek a bugyijában turkáltál egész este? - Áá az csak egy kis kaland, de te a Barátom vagy. Nekem a Barátság ennél sokkal fontosabb! -ÓÓ Jakob, te olyan jó vagy.. Együtt baktattak szótlanul a kihalt utcán. Mikor Bella hirtelen megszólalt. - Jakob, két dolgot kell mondanom. Egy, úgy ennék egy lángost, valahogy egész nap egy jó fokhagymás lángos járt az eszemben. Kettő, szerinted miért nem jött el Edward? Azt mondta, hogy onnan fogom tudni, hogy szeret, hogy itt lesz a Sulibálon. - Hát tudod Bella, én felnézek Edwardra, kezdte Jakob kenetteljesen. Olyan egyenes, olyan őszinte, olyan tiszta. HA valamit mond, az úgy van. Mindenki tudja, hogy Edward sosem hazudik! Emelte fel a hangját. Talán közbejött valami, vagy valaki, tette hozzá csendesen. - ÓÓ Jakob, egy másik nő?  Most mit csináljak? - Tudod Bella, szerintem próbáld meg féltékennyé tenni. Jöjj össze egy sráccal, és akkor Edward biztos rájön, hogy mit veszített. - ÓÓ Jakob, te olyan okos vagy,de tudod nem ismerek  szinte senkit Forksban.    Eltelt egy kis idő, és szemmel látható volt, hogy Bella nyúlbogyónyi agyában hirtelen felgyújtott valaki egy gyertyát. - ÓÓ Jakob, drága Jakob, bújt hozzá, te talán.... - Bella, tudom mire gondolsz, válaszolta a farkasfiú. Legyen, tört ki önfeláldázó hangon.  Megteszem, de csak azért, mer barátok vagyunk! Csak  a barátságunk kedvéért, igen, csak azért! - ÓÓ Jakob.... Lassan haladtak Jakob kunyhója felé, ahol már illatozott a megvetett ágy. Bella megszemlélte a polcon álló lemezeket, és társalogni kezdett a fiúval, akinek addigra már minden vér kifutott az agyából. De jó zenék Jakob. Steppenwolf, Wolfmother, Wolf Kati, Akela, Howlin Wolf, Jim Wolf. Nem is tudtam, hogy ilyen szerteágazó zenei ízlésed van, magyarázta bután. Aztán úgy megbaszták, hogy a füle is kettéállt.

[szantograf]

A Déli Hírlap archívumából - miskolci cimborák - Frici és Pista , Jakubik Laci fotója

A Déli Hírlap archívumából – miskolci cimborák – Frici és Pista , Jakubik Laci fotója

Tessék figyelni , ez egy ötszázas Merci – annak idején nem sok ilyen gurult Miskolcon. A címképe a göndör hajú fiatalember füléhez tapad egy 450-es Ericson. Ez akkoriban pontosan 170 ezer forintba fájt. Külön kagylója volt a táskás masinának és elegáns volt a kardánboxba építeni . Olyan Derickesnek tetszett…. Ki találja ki kik vannak a fotón és merre járnak?

[angelofghetto]

multikulti kici mászképp

Melóból haza. Még vennem kellett fogkrémet, és kötöző madzagot, és a kínai bolt volt legközelebb, ahol feltételezhetően mindkettőt találok egy helyen.

És valóban. A kasszánál végigállom a sort, én következem. Az összeg 1250, nálam egy ötszázas és egy tízezres. Kotorászok a zsebeimben apró után, de eszembe jut, hogy délután bedobáltam a kávéautomatába a maradékot.

A két kasszírnő közül a magyarnak látszóhoz kerülök. Mondja az összeget, nyújtom a tízezrest.

- Nincs kisebb? - kérdi unottan. - Ez a teljes kínálat - mutatom ami a kezemben van. - Nincs aprója? - Nincs, ez minden. - Nincs kétszázötvene? - Nem, nincs, ez van, amit a kezemben lát.

A NEM és NINCS szavakat kissé tagoltan, határozottabban artikulálva mondom, hátha nem hallani a maszktól. Felcsattan: - Normálisan kérdeztem! - És én normálisan válaszoltam.

Ciccegve, pofát vágva nyúl át a másik kasszához, ahonnan már nyújtja neki az ezreseket az ázsiai csaj.. aki legnagyobb meglepetésemre megszólal, félig munkatársának, félig nekem küldve a mondanivalóját erős kínai akcentussal, eképpen:

- Kíná jó, éurópái émbér szááár.

Nem kaptam ki a pultból, nem ütöttem meg, nem is magyaráztam el neki, hogy akkor húzzon haza tapicskolni a sáros rizsföldekre. A körülményekhez képest minél hamarabb távoztam. Csak éppen van ezzel egy kis baj. Egészségtelen feszültség támadt bennem, és... (Örkénnyel szólva) most viszem...

[videkma]

MNB: október végéig érvényesek a régi ötszázasok

MNB: október végéig érvényesek a régi ötszázasok

Már csak ebben a hónapban, azaz 2019. október 31-ig fizethetünk a készpénzes vásárlásaink során a régi – 2018 előtt kibocsátott – 500 forintos bankjegyekkel, mert október végén a Magyar Nemzeti Bank bevonja a forgalomból azokat – áll az MNB honlapján a felhívás.

  Mindez azt jelenti, hogy 2019. november 1-től már csak az idén februárban megjelent, megújított 500 forintos bankjegyekkel lehet…

[nemzetinet]

Nem forgalmaznak több 500-as címletű euróbankót

Az eurózóna központi bankjai felhagynak az 500 eurós bankjegyek kibocsátásával. Ez alól csak a német és az osztrák központi bank kivétel, amely április 26-ig még kibocsát ilyen címletű bankjegyeket.

Bizonyos körökben egyszerűen csak Bin Laden bankjegyeként emlegették. Az Europol figyelmeztetése szerint egy bőrönd, amely 1 millió eurót tartalmaz ötszázeurós bankjegyekben csupán 2,2 kilogrammot nyom. Az utolsó ötszázas bankókat egyébként 2014-ben nyomták, a 2018 végig forgalomba hozott bankjegyek ebből a készletből származnak. November végéig 521 millió darab ötszázeurós volt forgalomban.

Nem forgalmaznak több 500-as címletű euróbankót a Nemzeti.net-en jelent meg,

[zeneegyenmeg]

Kinek, hová, miért?

The Smashing Pumpkins + Bush, Bécs, Arena Wien Open Air, 2013. július 10.

Mit tegyen az ember, ha olyan országban él, amelyre hiába is kacsingat egy menő amerikai zenekar, egy igazi nagyágyú, mégsem tud kiállítani egy kisebb regimentnyi – hogy ne mondjunk mindjárt arénányi – embert az illető zenekar koncertjére? (Ez történt ugyanis öt évvel ezelőtt, hogy tudniillik a Smashing Pumpkins budapesti koncertje "érdeklődés hiányában" maradt el.) Váltson jegyet valamelyik ÖBB Railjetre, és utazzon Bécsbe, ahogyan mi tettük: Zsuzsu, Miki és én. Igen, ez a beszámoló – vagy ha úgy tetszik, koncert-novella – rólunk szól. Na meg a Smashing Pumpkinsról és a Bushról (igen, arról, amelyikben Gavin Rossdale tépi a húrokat).Szóval fogtunk magunkat, készítettünk néhány, "mindent átható illatú" szendvicset, vettünk pár sört, mindezt pusztán azért, hogy hódolhassunk egy nyugat-európai vonaton a hamisítatlan magyar utazószokásoknak: Kelenföldnél, ha lehet, szisszenjen az a sörkonzerv, és minimum Tatabányánál fogyjon el minden szendvics. Aki látott már közelről magyar utazót, az tudja, miről beszélek. 

És mindeközben, ha lehet, vonjunk le komoly filozófiai következtetéseket a GDP-változásról, hogy miután Győrnél a hangosbemondó a következőt visszhangozza, "Kérjük a leszállásnál vigyázzanak, mert alacsony a peron!", Mikivel megállapíthassuk, hogy az adott ország GDP-jének nagysága a vonatperonok magasságával korrelációban van, azzal egyenes arányban változik. 

S jutott eszünkbe még számtalan szebbnél szebb gondolat, de félve attól, hogy azután beleragadnánk az epikus elbeszélés sűrű masszájába, és a koncertről mit sem szólnánk, eltekintek mindezek közlésétől.

Ráhangolódásképpen (mire is?) még megnéztük a Löwengasse és a Kegelgasse sarkán található híres-nevezetes Hundertwasser-házat, a közeli gagyizdában megvettük az elmaradhatatlan szuvenírt, és rohantunk, hogy odaérjünk kapunyitásra.

Á, já, párti, párti! – hadonászott a feje fölött az a járókelő, akit az erdbergi acélállványok árnyékában arról faggattunk, hogy merre találjuk az Arénát. Ja, party, links! – mutatott az éppen elvonuló punk-horda irányába. Naná, a punkok mindenhol ott vannak, így a Smashing Pumpkins koncerten is. 

Még mielőtt beengedtek volna bennünket, jött az elmaradhatatlan tapizás. Szerencsétlenségünkre kiszúrták Zsuszu táskájában a fényképezőgépet, ennek köszönhető, hogy a dokumentáció ilyen, hogy is mondjam, hevenyészett.

Az aréna valójában nem is az, amit a neve sugall. Lerobbant monarchia-korabeli gyárépület itt-ott fehérre meszelt, másutt telegrafitizett felületekkel, belül a gyárudvarban kis zöld tisztással, a nézőtérrel. 

A célnak kiváló hely, s már maga a látvány is elegendő lenne, hogy ebben a miliőben feloldódjunk. Persze, sokat vet a latba néhány hűs Zipfer. De még mielőtt ijedtünkben vadul sörözni kezdtünk volna, megittunk egy méregerős kávét – s kis túlzással azt mondhatom, sohasem láttam fiatalokat annyira örülni, mint azt a kettőt ott a kávéstandnál, akiknek minden valószínűség szerint aznap mi voltunk az egyedüli fizetővendégei.

És még fel sem oldódott teljesen kávénkban a Koronás Cukor (!), amikor a húrok közé csapott az előzenekar, a Beware of Darkness. Amolyan tökös kaliforniai rock and rollt játszanak. (Mivel azelőtt soha sem hallottam felőlük, most rájuk kerestem a neten, és láss csodát: tényleg kaliforniaiak!) 

Ám bármennyire is jól nyomták, különösebben senkit sem sikerült megmozgatniuk. Hangsúlyozom, nem a zenéjük kudarcának kell ezt elkönyvelni, sokkal inkább az az íratlan szabály érvényesült itt is, miszerint: az előzenekarok senkit sem érdekelnek. Én mindenesetre megígértem magamnak, hogy majd letöltöm a lemezüket.

A kiváló Beware of Darkness után – még világosban – következett egy még kiválóbb Bush. Már a kezdő dalban, a Warm machine-ban hatalmas energiák szabadultak fel, bár Miki szerint hiányzott belőle a töltelék. De ha hiányzott is bármi, abban egyetértettünk, hogy a harmadik dalra, az Everything Zenre az is megjött. 

Sőt! Gavin a harmónia és a lelki béke jegyében a közismert szám szólója közben érzékien magáévá tette fehér Stratocasterét az egyik hangfalon. (Lásd alább!) S hogy a dobszerkó se sértődjön meg, amiért kihagyják őt a zeneorgiából, Gavin a Little thingsben neki is odacirógatott egy kicsit.

Zsuzsunak, aki "ősidők" óta a Smashing Pumpkins fanatikus rajongója – s ez a szófordulat inkább a rajongás intenzitását, komolyságát hivatott érzékeltetni, mintsem ifjú kedvesem korát – komoly csalódást okozott, hogy Billyék nem tudták tetézni a Bush nyújtotta színvonalat. 

Kezdetekben a hangzás elképesztően rossz volt – egy kicsit az volt az érzésem, mintha mobiltelefonról hallgatnám az Oceania kezdődalát, a Quasart; cincogott, torzított, recsegett. Nemrégiben olvastam a Recorder.hu-n, hogy Péterfy Boriék egyik friss szerzeményükhöz a fürdőszobában vették föl a sávokat – nos, a Smashing dobjai is egészen olyanok voltak, mintha egy fürdőszobából játszották volna fel őket. A közönség arcáról is azt olvastam le, hogy nem tudják hova tenni, amit hallanak. 

Az első daloknál így maximum a VJ munkáját élvezhettük – ami csak azért baj, mert tulajdonképpen nem ezért voltunk ott. Szerencsére, nagyjából a Space Odditykörnyékén már lehetett érezni egy minőségi lépcsőt, melyet sikerült a hangmérnöknek meglépnie. A hangzás azonban csak jóval később, a hatodik-hetedik dal környékére tisztult le; a Disarm már - mondhatni - élvezhető volt. (Hacsak nem épp azok az emlékállományok tették olyan széppé, amelyeket felidézett bennem/bennünk.)

Kezdetben kifejezetten zavart, hogy Billy Corgan egyáltalán nem kommunikál a közönséggel. Azt az ismert Esterházy-mondatot idézte föl bennem ez a gesztus, amit a Harmonia Caelestisből ismerhet az olvasó: "Kinek, hová, miért?" Kinek szólnak ezek a harmóniák, amelyek úgy jutnak el hozzám, mint egy haldokló utolsó szavai, hogy szinte kipréselnek belőlem mindent, és a koncert végére én is teli torokból üvöltöm: "God is empty just like me"!? Hová irányul ez a közlés? 

Kerestem a kapaszkodókat, amelyek nehezen jöttek. Aztán Billy, miután többször megtántorodott és leült, a mellkasát simogatva bevallotta, hogy beteg. De félre bánat, félre bú, félre "francianátha", a rock and roll dübörgött tovább. Legalábbis a következő nyugvópontig.

A koncertnek ugyanis hangsúlyos nyugvópontjai voltak, olyan nyugvópontok, amelyeket csak egy olyan zenekar engedhet meg magának, mint a Pumpkins. Mert biztosak lehetünk benne, hogy ezen nyugvópontok után komoly katarzisok jönnek. 

És ezek a nyugvópontok legalább annyira büntetnek, mint amikor egy világlátott, kihívásokra éhes, ex-egyetemista fiatalban a helyi kocsmában elfogyasztott harmadik kevert után tudatosodik, hogy egy ötszázas lélekszámú alföldi faluban kell leélnie az egész életét. 

Aztán a korábban már idézett Zero-val ismét kezdetét vette a nyugvópont utáni hegymászás és nem sokkal később jött a tetőzés is a Stand Inside Your Love című ismert Pumpkins-szerzeménnyel. (Legyen bármennyire is zavaros ez a kép, fogadd el, kedves Olvasó! Így volt, na.) S bár erősen kételkedtünk abban, hogy a United States után otthagyott sípolást követően még visszajön a zenekar, mégis visszajöttek, és keretbe foglalták ezt a koncertet, egyben ezt a napot is, melyet annyi mindennel sikerült megpakolnunk – GDP-vel, keleteurópaiság-érzettel, Hundertwasserrel, méregerős kávéval, Bushsal, Smashing Pumpkinsszal, és vizezett sörökkel –, hogy nemcsak átélni, de nézni is teher.

Álljon hát itt végezetül a Pumpkins-féle Led Zeppelin átdolgozás, az Immigrant Songvideója. Ím, én is feladom már a Múzsára kis kabátkáját, és útjára bocsátom, nézek utána és hagyom, hogy vele együtt emigráljanak tőlem a szavak.

Barlog Károly

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Megjött az új ezres, ami olyan, mint a régi - vagy mégsem? - Döntse el ön!

New Post has been published on https://zarojel.hu/megjott-az-uj-ezres-ami-olyan-mint-a-regi-vagy-megsem-dontse-el-on/

Megjött az új ezres, ami olyan, mint a régi - vagy mégsem? - Döntse el ön!

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Csütörtöktől törvényes fizetőeszköz az átfazonírozott ezres. A kérdés, hogy mikortól használhatjuk mi, lakosok. Olvassa tovább, kiderül.

[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”142044″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1503484338940background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_column_text]

A pénzcsere folytatódik

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) folytatja a forint bankjegyek 2014-ben megkezdett cseréjét, mostantól a megújított 1000 forintos címletű bankjegyeket bocsátja ki – mondta el Gerhardt Ferenc, a jegybank alelnöke szerdán Budapesten sajtótájékoztatóján.

Az ezres bemutatásával az utolsó szakaszába lépett a 2014-ben elindított magyarországi bankjegycsere, amely az új 10 ezer forintos bevezetésével indult, majd 2015-ben az új 20 ezres megjelenésével folytatódott.

Pataki Tibor, az MNB készpénzlogisztikai igazgatóságának vezetője elmondta:

“augusztus 24-től az új 1000 forintosok törvényes fizetőeszközzé válnak, ezután a jegybank féléves felkészülési időt biztosít a készpénzellátás szereplőinek, így a bankjegyelfogadó és feldolgozó automaták üzemeltetőinek az új bankjegyek  kezelésére.”

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Mikortól és meddig

Az új bankjegy egyik újdonsága a “villogó” holló: a bankjegy előoldalának közepén ugyanis vagy egy holló, amelynek színe a bankjegy mozgatására bíbor színről zöldre vált és vissza. Emellett új biztonsági elemeket kapott az új pénz, például rejtett kép, mikroírás található rajta. (Az új ezrest, a villogó hollót és a többi biztonsági elemet itt nézheti meg.)

A készpénzforgalomban 2018. március 1-jétől fizethet a lakosság a megújított 1000 forintossal. A jelenlegi ezreseket 2018. október 31-ig lehet használni a vásárlások során, november 1-jétől már csak a megújított ezres bankjegyekkel lehet majd fizetni. A régi ezreseket a hitelintézetek és a posta még három évig, a jegybank pedig húsz évig díjmentesen váltja át az új 1000 forintosokra – tudatta a Magyar Nemzeti Bank.

Az új ezres után egy bankjegy jön még, az ötszázas, amely jövőre jelenik meg.

Bár kevésbé látványosan, de a bankjegycserével párhuzamosan zajlik az érmék cseréje is: a 2012-es alkotmánymódosítással miatt ugyanis az új érméken a korábbi Magyar Köztársaság helyett a Magyarország felirat szerepel.

(forrás: MTI; napi.hu)[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]