#örökölt sors

[megszokszvagymegszopsz]

“A dolgok azonban nem attól léteznek, mert beszélünk róluk, hanem azért kell róluk beszélnünk, mert léteznek.”

[andyesisaidyesiwillyes]

2022-es olvasmányok:

1. Debra Pascali-Bonaro, Elizabeth Davis: Orgazmikus szülés. Útmutató a biztonságos, élvezetes és örömteli szülésélményhez. (5/4)

2. Bódi Péter: Hype (5/3)

3. Robin Lim: Gyermekágy. Testi-lelki útmutató az anyaság első hónapjaira (5/5)

4. Sarkadi Zsolt: A banánujjú ember (5/3)

5. Krasznahorkai László: Herscht 07769 (5/2)

6. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors (5/3)

7. Borda Réka: Égig érő csalàn (5/4)

8. Závada Péter: Gondoskodás (5/2)

9. Vonnák Diána: Látlak (5/5) !

10. Fenyvesi Orsolya: Mindig kezdetben (5/4)

11. Tóth Réka Ágnes: Ultraibolya (5/3)

12. Moesko Péter: Őszi hó (5/5)

13. Horváth Benji: Emlékmű a jövőnek (5/5) !

14. Mán-Várhegyi Réka: Vàzlat valami máshoz (5/3)

[angelofghetto]

Amúgy a régiek tudtak valamit. A vályog télen jobban tartja a meleget, nyáron pedig kiereszti a nedvességet, és azt elpárologtatva amolyan természetes légkondiként működik. Ezért nem mindegy, hogy mivel szigetelik. Egyetlen kriptonitja a víz. Ezt régen 6 sor tégla alappal oldották meg.

[fouldchildtiger]

2024. február 20

Donald Trumpnak igaza van a NATO-val kapcsolatban

Írta: 

Steve McCann

Ahogy azt szokása, Donald Trump felrobbantatta az amerikai politikai intézményrendszert és az örökölt médiát, amikor felidézte, hogy találkozott egy „nagy ország” meg nem nevezett elnökével az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével (NATO) kapcsolatban. Trump beszédében a vezető megkérdezte tőle: „Nos, uram, ha nem fizetünk, és Oroszország megtámad, megvéd minket?” Trump így válaszolt: „Nem, nem védelek meg. Sőt, arra biztatnám őket, hogy tegyenek, amit csak akarnak. Fizetned kell."

Szinte azonnal a bolti vádak lavina, miszerint Trump Putyin-szikó, aki elhatározta, hogy átadja Európát a tomboló Oroszország gyengéd kegyelmének, betöltötte az éteret, és telítette az internetet, lehetővé téve a demokratáknak és szócsöveiknek az örökölt médiában, hogy újjáélesszék a régóta leleplezett Oroszországot. 2016–2017-es összejátszást okozó álhír.

Úgy tűnik, Trump sok európai vezetőt és az európai média nagy részét is megdöbbentette. Olyannyira, hogy a New York Times egy cikket közölt „Trump kirohanása a NATO-val kapcsolatban, Európát arra késztetheti, hogy egyedül menjen” címmel, miközben egyre több európai vezető csendben megvitatja egymás között, hogyan készülhetnének fel arra a lehetőségre, hogy Amerika kivonja magát a szövetség központi eleme.

Európa vezetői végre kezdik megérteni az amerikaiak többségének véleményét, akiket egyre jobban aggaszt a szinte megoldhatatlan hazai válságok végtelennek tűnő litániája, az egekbe szökő államadósság és az Egyesült Államok szörnyű jövője.

A Pew legutóbbi közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak 55%-a szerint az Egyesült Államoknak kevesebb figyelmet kellene fordítania a tengerentúli problémákra, és az otthoni problémákra kellene koncentrálnia, míg 43%-uk szerint az Egyesült Államoknak aktívnak kell lennie a világ ügyeiben.

A történelem bebizonyította, hogy amint egy katonai szövetség kinyilvánított célja már nem létezik, vagy drámai módon meg kell változtatni, vagy fel kell oszlatni, különben más célokat fog felvállalni, amelyek elkerülhetetlenül káoszhoz vezetnek. A NATO hierarchiája most a DEI (Diversity, Equity, and Inclusion) globalista változatát hirdeti a szövetség irányadó politikájaként.

E váltás részeként arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az első védelmi vonal már nem katonai, hanem  a tagállamok szabad polgárainak cenzúrázását és ellenőrzését szolgálja, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a „dezinformáció” ne érintse a a NATO nemzetei közötti választások ���megfelelő kimenetele”.

A NATO-n keresztül Amerika 75 éve Nyugat-Európa elsődleges katonai védelmezője. Ezalatt az idő alatt Amerika közvetlen kiadásai (katonai lábnyom, megfigyelés és katonai segélyek) Európán belül megközelítőleg 4,0 billió dollárt (2024 dollárban) tettek ki az Egyesült Államok nukleáris esernyője és haditengerészeti hadereje mellett, amelyek megvédték Európa nemzeteit. háromnegyed századig.

A NATO és ezek a kiadások szükségszerűek voltak, amikor a nukleáris és agresszíven hadviselő Szovjetunió jelentette a legnagyobb veszélyt a globális békére, de ez a fenyegetés 1991-ben megszűnt.

A NATO-ban való aktív részvétel megszakításának kulcstényezői a következők: 1) súlyosan kiegyensúlyozatlan pénzügyi kötelezettségvállalások, 2) radikális politikai álláspontok és 3) az Egyesült Államok által a NATO Charta, nevezetesen az 5. cikk alapján vállalt kötelezettségei, amely kimondja :

A felek megállapodnak abban, hogy egy vagy többük ellen Európában vagy Észak-Amerikában végrehajtott fegyveres támadást valamennyiük elleni támadásnak kell tekinteni, következésképpen megállapodnak abban, hogy ha ilyen fegyveres támadásra kerül sor, mindegyikük segíti az így támadott felet vagy feleket. a szükségesnek ítélt intézkedések megtételével, beleértve a fegyveres erők alkalmazását is, az észak-atlanti térség biztonságának helyreállítása érdekében.

Az 5. cikk miatt az Egyesült Államok nem kerülheti el, hogy részt vegyen a játékvezetésben vagy az európai országok közötti katonai vagy biztonsági vitákban. Ezért, miután Amerika bejelentette, hogy felhagy a NATO-ban való aktív részvételével, az 5. cikkelyt a következőképpen kell módosítani:

A felek megállapodnak abban, hogy Európában egy vagy többük ellen irányuló fegyveres támadást valamennyiük elleni támadásnak kell tekinteni, és következésképpen megállapodnak abban, hogy ha ilyen fegyveres támadás történik, mindegyikük segítséget nyújt az így megtámadott Félnek vagy Feleknek azzal a tudattal, hogy az Egyesült Államok részvételét és fegyveres erőinek felhasználását az Egyesült Államok Kongresszusának kell jóváhagynia.

A Charta módosításának a Szovjetunió 1991-es példátlan összeomlása és széttöredezése után kellett volna elkezdődnie, és 1993-ban felgyorsulnia, amikor létrejött az egységes gazdasági, szociális és biztonsági politikát folytató Európai Unió. Ez volt az ideális politikai eszköz Európa számára, hogy a Szovjetunió összeomlása után felvállalja az önvédelem terhét.

Az Európai Unió és Nagy-Britannia lakossága három és félszer nagyobb (512 millió vs. 144 millió), bruttó hazai terméke pedig közel tízszer nagyobb (20,0 billió dollár vs 2,2 billió dollár), mint Oroszországé.

Az európai kettősség és az amerikai politikai osztálynak az a szükséglete, hogy egy gonosz külföldi ellenfelet kelljen becsapni, életben tartotta az amerikaiak által uralt NATO-t a lejárati dátuma után. Rövidlátásukban a globális elitek újradefiniálták a NATO eredeti célját azzal, hogy nemcsak kiterjesztették, hanem a Szovjetunió egykor jogos félelmét a lényegesen kisebb és sokkal kevésbé félelmetes utódjára, Oroszországra ruházták.

1991 óta a NATO 15 új taggal 31 országra bővült . Finnország kivételével mindegyik korábban független nemzet volt, amelyet a Szovjetunió megszállt, köztük néhány Oroszországgal határos. Talán érthető, hogy az orosz paranoia drámaian kiéleződött.

Ez az évszázados paranoia, az amerikai uralkodó elit démonizálása és a volt szovjet köztársaságok, például Ukrajna NATO-csatlakozásának fenyegetése, valamint a burjánzó belső korrupció aláásta Oroszország demokratizálási törekvéseit, és egy új orosz felemelkedéshez vezetett. egy brutális és megalomán Vlagyimir Putyin által vezetett autokratikus oligarchia, amelyet Oroszországon belüli könyörtelensége és Ukrajna inváziója is jól példáz.

2008-ban az Egyesült Államok és a NATO kettősen megállapodtak abban, hogy Ukrajnát a NATO-taggá teszik. 2021 júniusában nyílt megbeszélések is folytak a Biden-kormányzat és Volodimir Zelenszkij között Ukrajna NATO-csatlakozásáról. A valóságban Ukrajna soha nem csatlakozhat a NATO-hoz.

Ha az Egyesült Államok és a NATO őszinte lett volna az ukránokkal abban a tényleges szándékukban, hogy soha nem engedik be őket a NATO-ba, és ezt követően elegendő fegyverrel látták volna el őket egy esetleges invázió meghiúsításához, akkor a háború elkerülhető lett volna.

A NATO és Ukrajna évekig tartó párosodási tánca volt az ürügy, és Joe Biden katasztrofális megadása és Afganisztánból való kivonulása volt a katalizátor, amely előidézte Putyin végzetes döntését, hogy megtámadja Ukrajnát.

Huszonnégy hónap, mindkét oldalon ezrek halála és az I. világháborúra emlékeztető patthelyzet után Oroszország katonai papírtigrisnek tűnt, amelynek csak nukleáris arzenálja és hatalmas fosszilis tüzelőanyag-tartalékai támasztják alá jelentős szereplőként. a nemzetközi színtéren. Ukrajna a Szovjetuniótól való függetlensége óta az volt, amilyen mindig is volt: egy kvázi tekintélyelvű kormányzattal rendelkező nemzet, amely féktelen korrupciótól hemzseg.

Európa nemzetei teljes mértékben képesek kezelni Oroszországot és más európai biztonsági ügyeket. Az Egyesült Államoknak szinte megoldhatatlan belső problémáira és egy Oroszországnál sokkal nagyobb globális fenyegetésre kell összpontosítania: a kommunista Kínára.

[bdpst24]

Orvos-Tóth Noémi transzgenerációs önismereti kártyákat készített

Orvos-Tóth Noémi transzgenerációs önismereti kártyákat készített

Legyen a családi múlt erőforrás – vallja az Örökölt sors és a Szabad akarat szerzője, aki olyan kártyákat készített, amelyek inspiráló módon segítik a tartalmas beszélgetéseket, ezáltal támogatva a mélyebb önismeretet és a múlt feltárását. A klinikai szakpszichológus állítja, a múlt ismerete és megértése elengedhetetlen a régi sérülések, traumák gyógyításához, amelyek jelentősen formálják a…

[esteedecsy]

"A tabusító, titkokat őrző családi rendszerekben, ahol a nyílt közléseket rendre letiltják, az ismétlődő tapasztalatok végül egy hitrendszerré formálódnak, mely szerint az életben vannak dolgok, amikről egyszerűen nem lehet beszélni. Bár az eredeti titkot sokszor nem ismerjük, a témája mégis tiltás alá kerül."   Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors - Családi sebek és a gyógyulás útjai, Kulcslyuk Kiadó, 2018.   

[heyitsropi]

tag games extravanagza

finally i had some time to think about myself (why are you doing this to me lol) and here are all the tag games that i've been tagged in the last couple of days. my sincere apologies but i'm a true procrastinator

thanks for tagging me @energievie @lizelandre and @shinygalaxyperson 😘

Last song: Toploader – Dancing in the Moonlight 

Last show: Gotham and New Girl rewatch, my brain needs both every couple of years 

Currently watching: Shameless, The Mandalorian, Moon Knight (somebody needs to send help because i can’t stop re-watching those 6 episodes) 

Currently reading: i am a terrible person who is unable to finish a book since uni but constantly starts reading a new one so – Good Omens by Neil Gaiman and Terry Pratchett, Behind the Scenes at the Museum by Kate Atkinson, Örökölt Sors by Noémi Orvos-Tóth (a Hungarian book about how the traumas of our blood relatives and ancestors affect our lives) 

Current obsession: The Mandalorian and Gallavich (i need a life) 

---

name, age, and pronouns: Brie, 25, she/her 

if you could live anywhere, where would you live? i can’t really imagine myself finding a consistent place to live but most probably somewhere in Canada or England 

something on your to-do list today: sleep, it’s past 10PM here and i have work tomorrow like a responsible adult 

describe your current outfit: grey T-shirt, grey leopard print pajama shorts and a towel on my head as i’ve just washed my hair 

what’s the last song you added to your playlist(s)? i had to look this up because i usually add a shitload of songs at the same time - Black Out Days by Phantogram 

favourite holiday: i know it’s cliche but Christmas 

something you’d find in your bag/purse/backpack: discarded pens and papers and some snacks 

something you’d find in your bedroom: books, LEGO sets and Funko Pops 

you’re giving a Ted Talk, what’s it about? hmm probably something about mental illnesses and how to live with them everyday 

what’s something you’d still like to do this year? getting over my self-sabotaging tendencies and apply for a film-making course

---

Comfort movie: The Mummy (1999) - i’m watching it right now lol

Comfort food: my grandma’s stuffed cabbage, it’s a Hungarian dish look it up

Comfort clothing: my adidas sneakers, i found them at the boy’s section at the mall and i haven’t been the same since 

Comfort song: Ezio's Family by Jesper Kyd, i'm a geek leave me alone

Comfort book: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban by JK Rowling 

Comfort game: Sims 3 all the way 

this was loads of fun!!! most probably everyone else already filled these out so i'm not tagging anyone BUT if there's anyone left who wants to join.... you know what to do

[ayahuascahungary]

1/2 - elem Mindig óvatosan próbálok nyúlni hitvilági kérdésekhez, de az elmúlt napok levelei, megélései mégis csak megérleltek bennem egy cikket a témát illetően. Nem mindenki fog vele egyet érteni, de szerintem ez nem is feladata. Ugyanakkor mégis idejét láttam kiírni magamból. Fogadjátok szeretettel.

Az ember sokszor a természetfelettihez fordul, és újszülött naívaként képes megélni az odaát "élők" tanításait, jóslatait. Összeköti a természetfelettit a jósággal. Ez szinte genetikai eredetű. Ha valaki okosabb, bölcsebb, vagy olyan képességekkel bír, amivel mi halandók nem, az csak jó lehet. Biztonságot ad. Ki ne szeretne egy elit körhöz tartozni, tudván, bármi baj éri, ott az emberfeletti hátszél. Ez pedig nincs feltétlenül így. 

Csak idővel vagyunk képesek megérteni azt a keserű pirulát, hogy ide és odaát a szellemi vezetőink sokszor semmivel sem hitelesebbek, mint bármelyik idegen, akit a sors utunkba sodor. Sokan így menekülnek az Ayahuasca világába is. Kik elbotlanak már a magukat mesterré avanzsáló "sámánok" tömegében, kik látók, szellemi "gyógyítók" csapdájába esnek. Akad olyan is, aki "papíron" beavatottal fut össze, akiben előfordul, hogy idővel hatalmasat csalódik. Jézusnak állítólag volt egy mondása, "gyümölcseiről ismerszik meg a fa". Nem arról beszélt, hogy tavaly és annak előtte mit termett, hanem hogy most, amit a szemeddel látsz, és kezeddel érzel, az mennyire valóságos és kézzel fogható? Ha bármi van, ami a józanságomat, a proletár kétkezi józan eszemet elhomályosítja, az nagy valószínűséggel nem fog előre vinni. Komoly egóharc egy meggyőződést úgy elengedni, hogy előtte jó ideig látványosan álltál be mögé, és valahol az ember hajlamos úgy érezni néha az Ayahuasca speciális esetében, hogy az egész Aya-jelenséget elárulta, és csalódott. Az egészet kezdheti előről. Leporolja rég ott hagyott szerszámait, és visszatér a kétkezi vésőhöz és kalapácshoz fokozatosan. Megpróbál túlélni. Időről időre jönnek olyan visszajelzések, hogy ez, vagy az a sámán mennyire isteni, rá pár hónapra pedig a pokolba kívánnánk.Tele hasonlóval sajnos az üzenőfal. Felmerül ilyenkor  bennem, hogy valójában mit veszítettem el, mit hittem magaménak, és mi volt az enyém? Kaptam e egyáltalán valamit odaát, vagy itt is az egymást érő business-sámánok tömkelege gyűrt maga alá? Semmivel sem másabb az Ayahuasca, mint bármelyik lélektágító tanfolyam?

Láttam egyszer két embert egymás mellett feküdni. Két teljesen eltérő mentalitású ember volt, mindkettő jólelkű útkereső. A szer közepén az egyik felált, és a másik lehorkasztott fejére tette a kezét, és hangos kántálásban óvó, védő mantrákat mormolt egyre hangosabban. A másikuk néha fészkelődött, de nagyrészt meg se mozdult ez alatt. A szer végeztével megkérdeztem a mantrás embert, hogy mégis mi volt a cselekedete mottója? Miért tette, amit tett? Azért -hangzott a válasz-, mert azt éreztem, hatalmas kár érte a testvéremet, és úgy éreztem, a kezemből és hangomból sugárzó erő képes volt őt meggyógyítani. Másik emberünkkel is sikerült pár szót váltani később. Megkértem, beszéljen az életéről. Mint megtudtam, egy különlegesen kiegyensúlyozott, családilag és egzisztenciálisan kiszámítható, nyugodt közegből érkezett. Elmondta, hogy hallotta az adott mantrát, és nagyon zavarta, mert szellemileg egy teljesen más síkról kapott személyes tanítást, és az eset kizökkentette, hogy aznap este alig bírt visszakapaszkodni a szellemi sztrádára.

Az eset tanulsága az volt számomra, hogy bármit is kapok, látok odaát, az személyesen a sajátomé. A szellemi folyam így is úgy is folyik a saját medrében és itt ez a pár millió év, ami híven példázza hasonló közbenjárások nélküli végülis világunk működőképességét. :)

A tanítást az ember hajlamos félreérteni. Abban a pillanatban ahogy szívünk helyett elménk is a látványba, az érzés elemzésébe próbál belekapcsolódni, az egész annyira fennséges, hogy könnyen olyanná válhat számunkra ami az eredeti üzenet pusztán torz tükörképe. A dolgok elementális kötöttségüknél fogva így is, úgy is tovább fognak haladni de a saját "tanítás-buborékomból" valójában sose törtem ki, és a jövőben se lesz erre esélyem. A megélt átéléseket az Ayahuasca sosem fogja egységesen felépíteni. Belőled táplálkozik személyesen minden élmény és vajmi kevés köze van  legtöbbször a téged körülvevő dolgokhoz. Ehelyett sokkal inkább pillangó hatásként katalizálódik benned a látott érzett dolgok esszenciája, és szinte kizárólag tudat alatt zajlik ez a fajta gyógyítás. Mondhatnám, hogy hívő kereszténynek Gábriel arkangyal beszél Isten terveiről, ateistának esetleg a saját DNS-e rezgi el a szférák zenéjét. Látszólag a két élmény képtelen egymáshoz bármilyen formában kötődni. Ugyanakkor az embernek létezik egy olyan része, amit sokan működésünk esszenciális origójaként aposztrofálnak. A belső tudatalatti, vagy motivációs gyermeki én, millió néven fut. Ebben a világban nincsenek  szavak, de ettől még nem jelenti azt, hogy bármivel is kevesebb közlési erővel rendelkezne, sőt. Rengetegen beszámolnak az Ayahuasca olyan mélységeiről, ahol próbálják körbeírni a leírhatatlant, de szemmel láthatólag képtelenek rá. Az élményt Te kapod, és az valójában verbálisan tökéletesen átadhatatlan. Internetes beszámolókat nézve az ember egyszerűen teljesen mindegy miről beszél. Sokkal inkább megértem, merre járt, ha az arcára és a könnyeire tekintek szavai helyett. Ha meg szeretnéd fejteni a látottakat, átélteket, csak úgy lehetsz rá képes, ha a szíved radarját állítod rá a tanult reflexek, fogalmak helyett.

Ebbe a fogalmak nélküli, érzelmekkel átszőtt képi világba lép be az ember és sokszor képtelen felfogni, hogy ő a szemlélő. A sámánok, tudatilag erőteljes hatalmasságok ide- és odaát pusztán ennek az esszenciális tanításnak az előszobájába képesek belépni. Egy igaz szellemi vezető tevékenységeit valójában nem lehet különválasztani ide és odaát. A sámán valójában attól is válik azzá, hogy a vödrödet cseréli, tartja a homlokod, betakar, letörli a vizes verítéked. Sőt, ezt a mentalitást a hétköznapjaiba is beviszi, olyan emberek közé, akiknek sokszor fogalmuk sincs mi motiválja őket. Hamvas Béla egyszer így írt erről: "...Beavatott vagy? - kérdezték tőle. - Ha ez kiváltságot jelent, akkor nem. Ha fokozott életfelelősséget, akkor igen."   De más végső tanításához bárhogy is éli az életét, még ő se lehet kellően tiszta. Ott benn, legbelül csak ketten maradtok. Az Ayahuasca, és Te. Hogy hétköznapjaidban ki mennyire áll közel a szívedhez, annak sorrendjében engeded el valójában az ideát maradtakat. Majd végül előfordul, hogy az utolsó kapcsolatodat is elkéri a világgal, a saját életedet. Ennél a pontnál az ember gyakorlatilag feloldódik az univerzumban. Eggyé lesz éggel és földdel, és egyszerre kezdi tanítani a virág, az állat, a bolygó, a nap és az univerzum valamiféle mindent átölelő szeretettel.

Nem találkoztam még olyan emberrel, aki az ilyen mély ponton megélteket félelemmel a szívében beszélné el. Más az első Ayahuasca élmény előtti félelem, és más az, amit már átélőként tapasztalsz meg mielőtt bemennél. Aki még nem találkozott,legtöbbször igyekszik befelé figyelni, mint egy vizsgadrukkra. Rosszabb esetben millió vegyes kimenetelű beszámolót olvasott, és retteg, mint ördög a tömjéntől. Nem tudja mi fog történni és belekalkulálja akár a legvadabb olvasatok lehetőségeit is. Miután voltál már bent, annyi a különbség, hogy tudod, hogy "meg fog ölni". Hogy ez mégis hogyan lehetséges, azt nehéz elmagyarázni. Talán úgy tudnám kezdeni, hogy az ember éli a tökéletesen hétköznapi életét, ami hol könnyebb, hol nehezebb. Egyszercsak jön valamiféle "hívás", amit Ayahuascát érintő kultúrákat fokozatosan megismerve folyamatosan megdöbbenek. Azok hasonlósága és világnézeteken átívelő ereje mindenképp említésre méltó. Van, akit időről időre behív, és ismét elmondja legfeljebb más szavakkal ugyanazt. Van, akit pár évente keres, és akad, akinek egyetlen éjszaka is elegendő volt ennek a felfoghatatlan dolognak az integrálására. Az ember belép és előfordul, hogy az első komolyabb találkozás alkalmával rengeteg szemetet képes ez a dolog leperzselni róla. Gyakorlatilag górcső alá veszi az egész a gyermekkorig visszamenő dolgokat. Érzéseket, életképeket hoz elő az életed történetéből. Az azt követő retreatek alkalmával előfordul, hogy a még fenn maradt gyógyítani valókról beszél, de gyakori, hogy csak az utolsó belépés óta eltelt időszakot veszi elő. Hogy mindezt szinte látványos tudatossággal teszi, az egy másik cikket érdemelne a témában, de nem szeretnék most eltérni.

Aki az úton jár, előbb-utóbb maga is "porossá" válik. Civilizált társadalmunkban egyre kevesebb az olyan sziget, ahol ezt a port le tudnánk verni a lábainkról ezért hozzánk tapadva jobb hijján visszük magunkkal és az ember ritkán képes felismerni hogy mi fogja vissza a kiteljesedésben. Vannak olyan porszemek, melyeket negatív munkahelyen, vagy rossz környezetben szedünk össze. Olyan helyeken, amiket túlélésünk miatt mégiscsak végig kell járjunk. De akad olyan makacs por is, melyet már a saját szüleink, nagyszüleink se tudtak leverni lábaikról. Ezzel a jelenséggel a pszichiátria, az epigenetika is foglalkozik egyébként. Lehet nevezni generációs defektusnak ha az ember örökölt patológiás tulajdonságokat visz a vállán, de a legújabb kutatások azt igazolják, hogy ezek a pszichiátriai jellemképek bizony a génjeikben is aktív nyomot hagynak. A megdöbbentő számomra egyébként az volt a témát illetően, hogy egy krónikus depresszióból, megfelelni-akarásból való gyógyulással sokszor maga a genom is változik. Ez tudományos tény. Egyre inkább feltárul a kép valamiféle egységes emberről, aki sejtjeiben is hordozza múltját. Az idők során különböző vallások is észrevették ezt a folyamatot, és azt is megfigyelték, hogy sokszor az emberekéhez hasonló érzelmi mikro-megnyilvánulásokat is képesek produkálni ezek az "érzések". A Shuarok (Amazonas deltavidékén élő bennszülött népcsoport) ennél is tovább mentek. Típusokkal és teljes érzelmi mentalitással ruházták fel történeteikben ezeket az érzelemlényeket. Magam részéről a Shuar megközelítést jóval kiforrottabbnak érzem, és bár a tudomány még véletlenül sem ellenpólus, de az Ayahuasca ismerettségében töltött több ezer éven keresztül átadott tapasztalatokkal nehezen versenyezhet. És itt térnék vissza a bekezdés elejére, hogy mégis miért érzi az ember úgy sokadik Ayahuasca élményét követően, hogy odabent kínok kínja érheti? Holott maga az élményen belüli origó maga a teljes és mindent átölelő, univerzális szeretetbe merülés.

Ez csak akkor lehetséges, ha a léleknek mondott valami több részből áll össze. Maga a belső gyermeki én sérthetetlen és örök. Az Ayahuasca ezt hivatott felszínre hozni. Az ösztöni, boldogságra törekvő, nyitott felfedezőt. Aki nehézségtől függetlenül, gyermeki egyszerűséggel és kreativitással, szeretettel képes az új dolgokhoz nyúlni, polaritástól függetlenül. Erre telepszik rá a megismerés képtelenségével rendelkező, mélységesen konzervatív "út pora". Ritkán írok szellemi megtapasztalásokról, hisz mindenkinek meg van a maga világnézete. Úgy gondolom mégis, hogy vonatkoztassunk most el picit a meggyőződésektől, és pusztán tevékenységeik alapján ejtenék pár szót arról, ami valójában "FÉL" bennünk. A szent szövegekben rengeteg helyen szerepelnek ezek az erőlények. Kultúrától függően írják le őket, de nehéz nem észrevenni a párhuzamot Mára (Gautama Buddhát kísértette meg), Sátán, vagy egy Tsentsak, Wakani madár (Shuar erőlények) között. A pszichiátria eljut magáig a félelemig, de nem képes azt mélységeiben számomra kibontani. A tünetek és esettanulmányok alapján eljut oda, hogy valami kóros lefolyású viselkedésformát eredményez, durvább esetben még a belső monológokról is lehet olvasni, de ha a monológok forrását firtatná bárki, az a szakmában szerintem istenkáromlásnak minősülne.  Különösen szomorú, hogy bár szellemi egészségről beszélünk, de mégis anyagelvűsége, és földhözragadtsága miatt egyszerűen nem érett meg egy félelemmel, örömmel, kárörömmel, szomorúsággal, vágyakozással, dühvel és egyéb mikroérzelmekkel rendelkező, nagyrészt tudatos lényként leírni azt a valamit, ami valójában az emberek millióinak életét keseríti meg évezredek óta. Rengeteg beszámoló szól Ayahuascától függetlenül olyan esetekről, mikor szüleim, tanáraim, vagy épp rosszakaróim kártékony hangja ("Senki vagy!", "Nem fog sikerülni!", "Dagadt vagy!" "Gebe vagy!"...)-szól a fejemben. Mindig és ismételve kitartóan a mantrát, amit előbb utóbb az átélő ha nem figyel, könnyen magáénak érezhet. Nem minden szellemi lény gonosz. Sőt, akadnak szülői óvó, védő mantrák is belül, melyet teljesen más polaritással bíró lények mormolnak bent szakadatlanul. Sok helyen őrangyalként, vagy több féle hierarchiába tartozó szellemi hatalmasságként hivatkoznak rájuk. A tudatosság, és jelenlét  ezért rettentő fontos szerintem a hétköznapi életben. A jelenlét a belső csönd maga.

Nem, nem őrültél meg, komoly témába vágó kutatások mennek egyébként a témában. Az IFLS végzett pár éve egy érdekes kutatást egyébként, ahol megállapították, hogy az emberiség 75%-a belső monológokat mantráz hétköznapjai során. Sőt, 26%-uk konkrét párbeszédeket folytat valójában odabent. Sőt, a veleszületett siketeket is érinti a jelenség. Az ide vonatkozó kutatás részletei a Psychology Today hasábjain is megjelentek pár éve Not "Everyone Conducts Inner Speech" -címmel(Russell T Hurlburt Ph.D.), de most a másik oldaláról szeretnék picit beszélni a jelenségnek. A belső monológok felerősödnek Ayahuasca élmény alatt erőteljesen. Egyes nézetek szerint ezeket különböző, más-más kultúrákban eltérő módon megnevezett erőlények mantrázzák és a Shuar megközelítés is igen közel áll ehhez. Van, akiknek a fejében szinte kórusként képes némán "ordítani" a jelenség. Ayahuasca élményt megelőzően ezek a lények próbálnak mindent megtenni lehetőségeikhez mérten, hogy elkerüljék a számukra megsemmisüléssel egyenértékű folyamatot. Hasonlóan működnek, mint belső szócsövek, de egy dologgal nem rendelkeznek, teremtési képességgel. Viszont az embereket használva áttételesen befolyást képesek így gyakorolni valahol a hús vér hétköznapjainkra. A monológokat polaritástól függetlenül az ember egy idő után tudatosságát elengedve magáénak képes gondolni és itt kapcsolódik a katalizátor az egész folyamatba, az emberi teremtő erő.

Hogy ezt az ember tudattalanul természetesnek veszi, abból az álomból ébreszt fel az Ayahuasca valójában. Nem tesz mást, mint csöndet készít odabent, visszaállítja a rendszert az origóra. Ugyanennek a folyamatnak tökéletes ellenpéldája a hétköznapokban rengeteg, főként a hírekben olvasott szörnyű esetet generált a történelem során, ahol akár generációk óta hozott rosszindulatú belső felolvasóra hallgatott az ember. De hangsúlyozni kell, minden esetben maga tette mellé a tetteit. Maga hagyta tudattalanul megnövekedni saját lelki szörnyét ami végül felfalta.

Buborékban élünk. Egymás buborékjába valójában a legmagasabb szellemi hatalmasságnak sincs átjárása. A medicine man leül veled, eléd rakja a poharat, de belül végül Te leszel az, aki a csend folyamatát létrehozod. És itt térnék vissza cikkem elejére. Nem minden esetben rossz ötlet, de mindenképp felelősség a hit üzemanyagával ellátni tanítókat, szenteket, vagy szimplán belső hangokat. Bármennyire tartom magam spirituálisnak, azt gondolom, a bennem felmerült kérdésekre Ayahuascával, vagy anélkül de csak önnön magamban kell megtaláljam a válaszokat is. Nincs, és sose létezett rövidebb út a megvilágosodáshoz. És ez lehet elsőre egy igen keserű felismerés. Akik ezt remekül gyakorolják, talán a belső csend, és maga a jelenlétben töltött idő mennyisége ami megkülönbözteti őket azoktól, akik sodródva, faltól-falig csapódva élik életüket. A képbe furcsamód a karma fogalma is tökéletesen illeszkedik. Maga a tudatosság nem egy statikus valami. Jelen lehet ide- és odaát, feladatnak megfelelően. Amikor az ember teremtővé, sok kultúrában felnőtté válik, valahol ráébred isteni teremtő erejére. Az élet kemény. Sokakat pedig  kényszerhelyzetek milliói ébresztenek rá erre az elementális erőre. Mesék, tévképzetek helyett pont arra ébreszt rá az Ayahuasca sokakat, hogy megtanulják újra megkeresni azt a gyermekien tiszta őserőt, amivel erre a bolygóra érkeztek. A teremtő felfedezőt. Aki saját lelkének szigetén ott és akkor képes lereagálni az élet dobta eseményeket, amikor azok történnek. És ennek bizony kőkemény ráhatása van életünk folyamára is. Fokozatosan megszűnik a csapongó hitenergiák belső céltalan tombolása és az ember elkezd velük életében először, valójában sáfárkodni.

Ezért hát nincs igaz tanító, mégis valójában minden Téged körülvevő folyamat azzá válik ha jelenlétben vagy képes megközelíteni azt. Teljesen mindegy, hogy OKJ-s, több generációs sámáncsaládból származó, felkent "pap" válik számodra azzá, vagy épp egy az úton morzsát cipelő hangya, vagy az ellenséged. Nincs ezért valójában egyéb feladat, mint jelenlétben, megfigyelőként maradni ide és odaát és a racionális gondolkodást nem hogy elengedni, hanem minél inkább alkalmazni a legfurább helyzetekre is. És végül még egy dolog zárszóként. Könnyen szőnyeg alá lehet söpörni azt a történelmi tényt, hogy az Ayahuasca közel 5000 év mélyen gyökerezik a Dél-amerikai kultúrában ( Peter Furst antropológus (1976; p.45-46), Jeremy Narby antropológus (1998, 154. o.)), melynek fennmaradásában a mi jóval kiszámíthatóbb nyugati világunknál lényegesen keményebb törvények játszottak azért szerepet. Ennek okán a jelenségnek jóval több jelenteni valója kell legyen a vizuálokon, színes látomásokon túl. Valamint a szinte felfoghatatlan régmúlthoz való kapcsolata gyakorlatilag kizárja számomra, hogy a dolog ne kapcsolódna valami formán a realitáshoz. Ha őseink színes vizuáljai nem vitték volna őket előre a hétköznapi életben, magának az egész jelenségnek el kellett volna sorvadnia idővel. Nos nem ez történt. Helyette a bennszülött lakosság istenként, és rengeteg hálával tiszteli, mely erő napjainkban fokozatosan az egész bolygóra kiterjedni látszik. Kezeljük ezért sajátunkként a tanítást, legyünk hálásak bármelyik medicine mannek, aki hozzá segít, és fogadjuk el, hogy ő is csak ember. A munkát nekünk kell folytatnunk, mint tettük eddig is. De vígasztaljon a tény, hogy velünk együtt rengetegen teszik ezt napjainkban hasonlóan. Nem csak Ayások, hanem millió ember, testvér akik a felébredés útjára léptek. Sok kitartást kívánok.  

Ogre

[sm4e86]

Néhány mostanság olvasott könyv

Néhány mostanság olvasott könyv

Néhány napja befejeztem Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvét. És hát azt kell mondjam, hogy nagy szükségem volt erre a könyvre, de minden szempontból. Egyrészt szükségem volt egy innovatív pszichológiai könyvre. Egy olyanra, amit eddig nem olvastam, így az újdonság erejével is hat rám, nemcsak a belső tartalma miatt. Ettől a könyvtől ezt maximálisan megkaptam. Sokat tanultam tőleg és sokat…

[rrrokamoka]

hosszú, felvágós poszt

mert egyszer egy évben én is megengedem magamnak, hogy dicsekedjek valamivel :”D

szóval imé a 2019-es könyvlistám, amiket *mind* el is olvastam, elejüktől a végükig~

ja és előbb még külön köszönet @jodontesajodontes​nek a remek ajánlásokért és @galacticbunblr​nek a cosmic discipline-ért :3 ennyire képes napi átlag 80 perc olvasás :D

darabra 40, órára 482 (lassan olvasok :v), oldalra kb 14.500 (a 30 oldal/óra átlag sebességemmel számolva)

Patrick Rothfuss - A szél neve Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelme

Neil Gaiman - American Gods Neil Gaiman - Good Omens Neil Gaiman - Anansi Boys

H. P. Lovecraft - Onnan túlról [Helikon féle novelláskötet]

Dan Brown - Eredet

Raana Raas - Csodaidők 1 - Az ogfák vöröse Raana Raas - Csodaidők 2 - Kiszakadtak Raana Raas - Csodaidők 3 - Árulás Raana Raas - Csodaidők 4 - Hazatérők

Andy Weir - The Martian Andy Weir - Artemis

Oliver Bowden - Assassin’s Creed - The Secret Crusade Oliver Bowden - Assassin’s Creed - Revelations Oliver Bowden - Assassin’s Creed - Forsaken Oliver Bowden - Assassin’s Creed - Black Flag Oliver Bowden - Assassin’s Creed - Unity

Orvos-Tóth Noémi - Örökölt sors

Susan David - Érzelmi rugalmasság

Susan Forward - Mérgező szülők

Alexandre Dumas - A három testőr

Agatha Christie - And Then There Were None

Naomi Alderman - The Power

Jorge Semprún - A nagy utazás

John Steinbeck - The Moon Is Down

Niccolò Machiavelli - A fejedelem

Marcus Aurelius - Elmélkedések

Terry Pratchett - Discworld 1 - The Colour of Magic Terry Pratchett - Discworld 2 - The Light Fantastic Terry Pratchett - Discworld 3 - Equal Rites Terry Pratchett - Discworld 4 - Mort Terry Pratchett - Discworld 5 - Sourcery Terry Pratchett - Discworld 6 - Wyrd Sisters Terry Pratchett - Discworld 7 - Pyramids Terry Pratchett - Discworld 8 - Guards! Guards! Terry Pratchett - Discworld 9 - Eric Terry Pratchett - Discworld 10 - Moving Pictures Terry Pratchett - Discworld 11 - Reaper Man Terry Pratchett - Discworld 12 - Witches Abroad

[percekben]

Az utóbbi hónapokban sokkal többet foglalkoztam a lelkemmel, a múltammal és a defektjeimmel mint eddigi életemben összesen. Felismertem azt, hogy vannak gondok, hogy nehéz eset vagyok, hogy az eddigi életemet egy furcsa burokban éltem ahol alig volt impulzus, ahol nem voltam teljesen önmagam, legalábbis nem tudtam magam igazán elengedni. Ezen dolgozok már egy ideje, hogy teljesen megbízzak, boldog legyek és értékelni tudjam azt a sok csodás dolgot ami  körbe vesz.

Olvasok egy könyvet - Örökölt sors címmel. Járok pszichológiai előadásokra. Rengeteget beszélgetek a szerelmemmel. És persze önmagammal is. Itt vagyok 25 évesen tele bizalmatlansággal és sokszor általam kreált problémákkal.

Aztán mostanában kezdek rájönni, hogy nincs is akkor baj velem. Végigveszem az életem és a kapcsolataim. Nagyon jó szüleim és családom volt mindig is. Persze mint mindenhol nálunk is vannak gondok, kihúzók. Tudom, hogy a legnagyobb defektem ebből a kihúzásból ered, de van egy pont ahol nem takarózhatok ezzel.

Megtaláltam életem szerelmét és a jelek szerint számára is én vagyok a mindenség. Felesleges kreálnom problémákat és félelmeket. Nagyon szeretem és ő is nagyon szeret. Ez a legfontosabb és ez az a kapocs amit nem fog semmi széttörni. Csak el kell hinni, hogy bizony ez tényleg életünk végéig tartó csoda lesz. Nincs olyan külső hatás, vagy ember aki ártana ennek. Ez a legfontosabb.

Nem tudok olyan dolgot mondani ami hiányzik az életemből. A legfontosabb mellettem alszik el esténként, nincs más amit kívánhatnék.

Egyszerűen csak tudatosítanom kell magamban, hogy igenis rendben van az életem, igenis rendben vagyok testileg és lelkileg.

Felejtsd el azt a sok rosszat és élj végre teljesen boldogan.

[rrrokamoka]

magyarul transzgenerációs trauma néven is emlegetik a jelenséget. ha valaki érdeklődne a téma iránt (mert mondjuk csodálkozik, hogy miért olyan a családja, amilyen), Orvos-Tóth Noémi Örökölt Sors c. könyvét ajánlom~

scientist voice: today i will be a dick to this cricket 

[onsieluenkeli]

Most nálunk is előjött az a bizonyos örökölt sors, és generációs trauma konfliktus, ami várható volt. Egyszer már gyerekként végignéztem ahogyan szétesett a nagyobb család. Vélemény különbségek, csalódások, és gyűjtögetett sérülések miatt. Azok a hetek és hónapok, mélyen fájdalmasak voltak, és borúsak. Sok minden megváltozott utána. Elég durva volt.

Olyan mint amikor a szülők válnak. Szereted őket végtelenül, és rengeteg mindenre büszke vagy, de a problémákat is látod, és nem tudsz kívülállóként segíteni, bármennyire is jó lenne. És mindent érzel, hisz szereted őket.

A mostani konfliktusok régieknek a lecsapódásai, ezeket már nem lehet helyrehozni. Érdekes hogy pont HalottakNapjára bukott ki... És persze hogy fáj.

Örölt Sors = Amikor ugyanazokat a viselkedés, sértődés, veszekedés, és függési mintákat követik le az emberek, mint amelyek a szüleiknél, a nagyszüleiknél, dédszüleiknél volt. És nem tehetnek róla, egyszerűen csak nem találják a kiutat ebből. Azoknál szűnik meg ez, akiknél egészen kicsi korban sikerül teljesen másképpen nevelődniük. És ahogyan újabb nehézségek adódnak, például háború, megint születhet egy elcseszett generáció, akik majd még többet magukkal ránthatnak...

Az esetemben annak köszönhetően szünhetett meg, mert koraszülöttként alapból másként kezeltek a szüleim, és anyum nem is nagyon volt jelen az idősebb generációs konfliktusoknál. Vagy éppen külföldön élt, vagy dolgozott. 🍀 Csak mázli.

Eszembe jut egy történet, amiben egy idősebb férfi oda ad egy zsák szeget egy fiatalabbnak, és arra kéri, hogy amikor vitatkoznak, veszekszenek, csalódnak, olyankor mindig 🔨 verjen bele egy szöget a kerítésbe. És így is tesz a fiú.

Telnek a hetek, a hónapok, az évek, és lassan el fogy az összes szög. Majd erre az idősebb odavezeti a fiút a kerítéshez és megmutatja neki. - Látod? Most arra kérlek, hogy minden egyes konfliktus után húzzál ki egy szöget onnan! A fiú így is tesz. És miután kihúzta az összeset, az idősebb odamutat, és annyit mond: - Nézd, tele van lyukakkal, mint a szívem, és tudom hogy a másik oldalról a tiéd is. Látod, mennyire ronda lett? Hát nem ostobaság volt teljesen szétverni azt a kerítést? Nem lehetett volna legalább néhányszor megjavítani, lecsiszolni? De még akkor is látszódna a szögek nyoma! És nézd, a kerítést ki lehetne cserélni, és akkor egy másikat is tele lehetne verni szögekkel, és egy harmadikat is, meg egy negyediket! De az én szívemet nem lehet csak úgy kicserélni, ahogyan a tiédet sem! Azok a hegek ott maradnak örökre mind a kettőnknél, szóval, vagy befejezzük a veszekedéseket, vagy folytatjuk, amíg teljesen szét nem esik az a sérült szív, és bele nem pusztul valaki!

Az egész ország tele van örökölt sorsú, sérült emberekkel, és csonka családokkal. A net miatt mindig látom a tudatalattit.

Van olyan "felnőtt" nő, aki naponta agyon zsagolna, kínozna, bántana ha tehetné. És nem tudná megmondani miért, de lefogadom hogy a szülei, a nagyszülei sormintáját követi = "rossz természet". Egy másik, valamilyen panaszládának néz, és képtelen felfogni hogy nem velem kellene örökké megértetnie a világfájdalmait. Azután ismerek olyat, aki a szüleihez hasonlóan, brutálisan tud veszekedni, a saját gyereke előtt is. És valahol tudja, hogy ez nem oké. Egy másik pedig ugyanúgy minden konfliktust csendben lenyel a könnyeivel, ahogyan a saját anyja is.

És mindegyiknél meg van az esély rá, hogy ezeket tovább adják, és egyszer a gyerekük, vagy az unokájuk lesz hasonló. Vagy rosszabb. Egy alkoholista szülőnek nagyobb eséllyel lehet, akár keményen drogozó gyereke is, vagy unokája, aki nem csak a saját életét vághatja teljesen tönkre, hanem az egész családjáét.

és

Tudom, ez egy kicsit furcsán hangzik, de szerintem sokan érteni fogják mire gondolok...

Én hiszek a mindenkire vonatkozó kicsi békékben. Ezek olyanok, mint a nyugalom szigetei. Ezekben a személyes kis életekben csak a legfontosabbak tartozhatnak bele. Mindenkinek van ilyen, kell hogy legyen! Van akinek a társa, másnak a gyereke, vagy a szülei, a tesója, esetleg a kutyája, a macskája, bármi! De még ez a kis nyugalom is csak akkor működik, ha jól van az ember. Nem toxikus, és nem fájdalmakkal, és sérülésekkel teli! Tudni kell, azt a rosszat elengedni, és nem benne megállni a méregben. Mert amikor rossz van, mindenki sérül. <- ezt nem kívánom, senkinek sem. A Nagymamám és a Nagyapám egy életen át hordozták a fájdalmaikat, a konfliktusokat, és nem is voltak úgy boldogok, mint régen. Ezért kell tudni elengedni azt, ami rossz, és fáj. Az a rohadt - örökölt sors, pedig csak akkor fog végre megszűnni a következő generációknál, ha ők megtanulnak még ideje korán konfliktusokat kezelni. 💯 Nagyon korán. És ahhoz hogy ezt egy szülő felérje ésszel, értenie kell a saját - örökölt sorsát.

.

[nagydomo]

“Ha jól látom, eljött az erdők elpusztításanak az ideje. Miután az orbanviktor megszüntette a demokráciát és a jogállamot (számtalanszor), végre a levegőn a sor. Majd ha az oxigénünket is elvette, jöhet a lelkünk, és végül a koffeinmentes latte. Mindennek vége, az egyetlen mentsvárunk a K �� L F Ö L D. Mindenki elköltözik, minden pusztul. Fullasztó, nyomasztó, méhlegelő, élhetetlen, nem bírom tovább, szojatejjelkértemmármegbocsáss, tarthatatlan.

Hogy miről szól a fakitermelést módosító törvény? Megmondom őszintén, már nem is érdekel. Unok már utánanézni dolgoknak az állandó hisztéria mentén.

Nem az idehaza a szar, hanem a szocializmus végóráiban született és jellemfejlődött, a rendszerváltást követően hitetlen és céltalan egoizmussal puffasztott, fiatal, felnőtt korosztály. Elegem lett az egyébként jómódú, depressziós emberekből, akik a saját nyomorult lelki világukhoz akarják igazítani a valóságot tudatukban. És mindezt velünk elhitetni.

Többször mondtam, én nagyon sokmindenben nem értek egyet a mai kormánnyal, de én valahogy nem érzem úgy, hogy a mai Magyarország az maga a földi pokol, főleg a K Ü L F Ö L D -höz viszonyítva. A millennial generáció nagy része sajnos minél jobban él, annál több ideje van foglalkoznia saját magával, és sajnos annál depressziósabb. Buggyanak fel a múltból örökölt lelki gebaszok, amit az ego persze az orbanviktor-ra hárít.”

via: https://www.facebook.com/100058599043899/posts/pfbid02KwRvYVLugSSWWjiSV9n93YYdmYDSDwoyKsHnBLxmx5oKQ7TmyAXAE3nk2yQGva6vl/?d=n

[ayahuascahungary]

Suttogók, és tanítások

Gyakorlatilag nem telik el úgy hónap, hogy ne jönne valahonnan valaki, hogy angyalok, vagy démonok a szertartáson, az óta ezt, vagy azt tették, teszik vele. Suttognak. Ide mindenki behelyettesítheti a neki tetsző legszélsőségesebb igéket... Az utóbbi 3 hét gyakorlatilag azzal telt, hogy egymást érték a hasonló jó és rossz szellemes beszámolók.

Sok hasznos és szép dolgot lehet tanulni ehhez a szellemi világhoz való kapcsolatban. Az egészet úgy képzeld el, mint valami hatalmas labirintust, melyben igen könnyű eltévedni, de a generációkon át örökölt szertartássá nőtt szokások, szellemi lények megkönnyítik, mintegy vezetést gyakorolnak az út alatt. Szeretnék ugyanakkor valamiféle halvány vonalat húzni már az elején szellemi lények és a központ közé.

Ha van is Isten, hiszem, hogy a Karma magasabb nála, és azon mész át élményed könnyű és nehéz percein egyaránt, amit ott és akkor meg kell hogy élj a belső Istened felé vezető utadon. A szellemi ösvény befelé haladva szűkül. A végén oly keskeny lesz, hogy egy felnőtt nem is képes már rajta járni, csak egy gyermek lábnyoma fér el. A fölösleget a kapukban lepucolják. Hogy kik és mik, és mit élsz meg befelé haladva, erről beszélnék most. Mindezek mellett összeszedtem a dolgok jó és rossz működésének néhány példáját tanulságként, szigorúan világnézetektől függetlenül. Mivel ez a cikk elég összetett témát ölel fel, amiről nehéz vallásfüggetlenül bármi érdemlegeset írni, így kénytelen voltam egy picit bővebb lére engedni azt. El szeretném ugyanakkor azt is mondani, hogy aki egyetlen utat feltételez a fényhez vezetőnek, és nem igazán nyitott az alternatív megközelítésekre, lehet csak összekavarja ez a pár sor. Ugyanakkor mivel kizárólag megfigyeléseken alapul, épp ezért több eltérő spirituális nézetet is igyekeztem belevenni és pusztán józan paraszti ésszel és némi lexikális olvasattal megközelíteni az egészet.

Összeszeded magad, elhatározásra jutsz. Millió érzéssel a szívedben a keserűség és a tehetetlenség meghozza a döntést, és elhatározod, hogy találkozni szeretnél vele. A mennynek hitt világ pokoli csalódásaival, mégis megszállottan keresve a gyógyszert arra a betegségre ami valójában talán sosem volt a tiéd. Aztán magad sem tudod hogyan, de egyszer csak ott találod millió kétség és egység között egy pohár Ayahuascával magad. A sámán orákulumként mosolyog, a fények vibrálnak, érzed a pillanat lehetőségét de nem mered, nem tudod szavakba önteni. Megiszod, majd hagyod, történjen, aminek történnie kell. Találkoztok, vagy elkerülitek egymást, ezt igazából senki se tudhatja előre. Létezik minden esetre egy olyan fajta Ayahuasca élmény, amivel kevesek találkozhatnak elsőre. Ezt több Ayahuascát érintő kultúra feldolgozta, és megkülönbözteti a hagyományos élményektől. Néhány helyen Colibrinek, vagy a Shuaroknál Jempe-nek hívnak. De hallottam már "megnyalta az Otorongo", vagy "találkozott a Lipocával"-ként aposztrofálni. Lehet, ahogy mesélni fogok róla, benned is felsejlik a saját megélésed, legfeljebb eddig nem voltál vele tisztában, hogy a kolibrivel találkoztál. Jellegzetessége, hogy az átélő eggyé olvad az Ayahuascával az univerzummal, és minden élő, létező dologgal. A teremtővel forr össze sorsotok ekkor újra, és ezért nehéz néhány embernek kiverni a fejéből, hogy Ayahuasca élménye során Istennel találkozott. A saját, különbejáratú Istenével, aki mindig is benne élt, és fénylő pixelekből legózta össze életed mátrixhajóját. Sok kultúra ezt felnőtté válásként is aposztrofálja. Ezt magam is hasonlóan érzem, hisz a gyermeki motivációk ekkor letisztulnak. A megélt élményt már a kapuban se igazán lehet szavakba önteni, de mégis itt ez a hely, ahol az emberről lefoszlott minden szemét, minden sallang, és ott áll egyes egyedül, szemben valamiféle ismerős fénnyel, megtapasztalva a gyógyulást.

Ha a fizikai megközelítéssel kezdünk, agytomográfos felvételek szerint a neocortex és vele az egész kéreg-állomány hasonlóan pulzál ilyenkor, mint oxigénhiányos haláleset közben. Ezt nem rémisztésként írom, inkább tudományos adalékként közlöm arra tekintve, hogy mennyire is komoly az az érzés odabent. Az átélők sokszor számolnak be halálközeli élményről, és visszatérve sem ritka, hogy úgy érzik, az Aya kiölt valamit és a helyére megszült bennük egy másik dolgot, valami újat, valami tisztát. Az egész kísértetiesen hasonlít NEO ébredéséhez. A tudomány ezt a pontot mindössze a trippen belül megélt egyéni és szubjektív mindenségtudat megéléseként széljegyzetben említi csak. Minthogy aki Ayázik, annál előfordulhat, mint Milka csokiban a belekeveredett mogyoró darabkák. Két részre lehet osztani az élményeket ilyen téren. Az egyik, amikor valaki bemegy, és megél, lát dolgokat, szellemek suttognak neki, vagy épp átkalauzolják, esetleg számonkérik őt valamiért. A másik, egy igen erős demarkációs vonallal határolható terület, amely a mélyebb régiókban jöhet elő és jellemzően a dolgok végletes és szélsőséges feladása a belépő ide. Hogy mi van odabent, azt nem lehet igazából leírni, de azt igen, hogy mi nincs. Nos nincsenek démonok, angyalok, nincs vágyakozás, nincs gyűlölet, fájdalom, nincs káprázat, valótlanság, nincs kosz, nincs káosz, nincs szemét, nincs rossz indulat, nincs kevélység, nincs félelem, nincs környezet és nincs én sem. Helyette valamiféle intuitív egység van melyben minden együtt feloldódva forrong örvénylően. Rengeteg átélő beszámolója kísértetiesen hajaz a megvilágosodott állapotokat leíró tanításokra. A hétköznapi gyakorlat, hogy maga az átélő tudatosul egy halálközeli élményt olvasva, hogy "Úristen, én ezt éltem át", aztán az értetlen környezet fokozatosan rétegekben pakolja rá a hitetlenség homokzsákjait, míg a fény végül csak belül pislákol és az átélő nem beszél róla többet legtöbbször. A sámánok évezredeken át használták a medicineket a megvilágosodott állapotok eléréséhez, a C-listás démonizálás véleményem szerint egy kultúrális örökségünkben is jelentős szerepet játszó élménykultúrát tett be a kábítószerek közé. De miért is tehette ezt? Mi a tanítás valójában, és mi nem az? Azt gondolom, hogy a belső fényhez vezető út oly sok zsákutcával van tele, hogy a külső szemlélőnek csak ennyi jött át az utóbbi években és bizony, a "suttogók völgyén" áthaladva az ember képes egy révülethez hasonló állapotba kerülni, melyre a tudomány sokszor széttárja a kezét, a törvény pedig joggal tart.

Ahhoz, hogy a hasonlóan mély tudatállapotban szemünk előtt táncoló Anubiszt megértsük, el kell tudni engedni a kultúrális megkötöttségünket, és le kell rombolnunk a határt a pszichedelikumok, a Védák, a Biblia, a Buddhista, vagy épp a Sámánisztikus világképek között. Mi van, ha tényleg megvilágosodtunk páran odabent? Ha megtörtént, miért történt és visszatérve miért nem maradt meg az érzés? Hogyan tovább? Olyan ez, mint sűrű erdőben bolyongva úttalanul csak onnantól veszed észre, hogy megjelentek a fűzfák és egyéb vízkedvelő növények, mikor az éhség és szomjúság már kellően mardos. Ha egyszer láttad a fényt, tapasztaltad annak jeleit, elkezdesd észrevenni azokat és sokkal könnyebben találod meg a jó irányt. Civilizációktól függetlenül a varázslók, vagy papok évezredek óta pszichedelikumokkal közelítették meg isteneiket, és a mostanában divatos C-listán szereplő jó pár anyag jelentett történelmileg igazolhatóan kapcsolati segítséget isteneinkhez. Ilyen pl az a közel 4ezer éves pohárka, melyet a Quitoi Nemzeti Múzeumban őriznek és igazolhatóan Ayahuasca szertartások alkalmával használták. A térség igazolt pszichedelikum használatát támasztja alá az a délnyugat-bolíviai Sora folyó völgyében talált zsákocska is, mely a leggyengébb becslések szerint is ezer éves, és harmine, harmaline, cocaine, és még jó pár manapság kábítószerlistán lévő anyagot tartalmazott. Említhetném az eurázsiai sámánok több ezer éves Ammanita használatát, melyről naívság azt gondolni, hogy Árpád, vagy Álmos nem kérdezte meg a csaták előtt a gombákat és egyéb pszichedelikumokat használó tudóikat. Az Afrikai kontinens Mitsogo törzsét is megemlíteném, akik Gabon környékén évezredek óta használják Bwitivel való kapcsolatukhoz az Iboga nevú növény gyökér kérgét.

A magam részéről nehezen hiszem, hogy az emberiség neolitikumtól való 12000 éves kapcsolatában az elmúlt 50 év képviselné az Istenhez vezető út igazságát. Adalékként mindehhez hozzátenném, hogy ha kontinensenként vesszük a fellelhető pszichedelikumokat, akkor igen rövid úton kijön, hogy szinte földrészekre lebontva lehet minden területnek saját egyetlen medicinjét kiemelni, amely igen régóta szerves részét képezi az ember és Isten kapcsolatának az adott térségben. Hogy miért pont egy, az további kérdéseket vet fel és egy másik történet lesz. :) A megértéshez viszont nélkülözhetetlen a tágabb látásmód, és a határok ideiglenes átlépése. Nem volt tehát régen határ kontinenstől függetlenül a tudás és az oda vezető út között.

Szóval a fentiek miatt évek óta egy kalap alá veszem minden nagyobb kultúrális irányzat megközelítését a pszichedelikumokkal., sőt a megvilágosodás keresésével. A pszichedelikumot használók nagyon sokszor vagy Istent keresik, vagy nem keresik, de mégis előfordul, hogy beszélnek vele. A megvilágosodáshoz rengeteg út visz, ezek egyike szerintem  a pszichedelikumok ösvénye. Ha képes vagy kinyitni a szemed, a tudás útján a Yotengrit Őr-dögjeinek leírásához szorosan kapcsolódhat a világ másik végén élő Amazonasi törzsek Tsentsakok, vagy a Biblia angyalokról szóló tanítások. Kiegészítik egymást. És kultúrkörtől függetlenül leírnak egyfajta földöntúli fényességet is, melybe belépve magába az intuíciós szeretetfolyamban merítkezik meg az átélő. Ha képesek vagyunk határok nélkül, toleráns szemlélőként megközelíteni ezt a kérdést, az igaz kép akkor kezd el kirajzolódni előttünk, melyet pusztán a kultúrák különbözőségeiből eredő tükrök felületi egyenetlenségei különböztetnek meg. Nézz meg rengeteg különböző tükröt, a maga valóságában, vélemények nélkül.

Vannak, akik nem hisznek erőlényekben odaát, de akadnak, akik társalognak, vagy épp harcolnak velük. Sőt, akár napokkal, hetekkel később is érzik, hallják őket. Jó pár éve annyit tudtam róluk, hogy vannak, és hogy kommunikációra és hely változtatásra képesek. A hangokat próbáltam évekig rangsorolni, megfejteni, kategorizálni. Ez jó, emez meg rossz. Míg egy este rájöttem, hogy a gyógyulás és a hangok két külön dolog. Az Ayahuasca lényei, mint valamiféle királyi táncmulatság, csak meghívott vendégek. Ez a bardo előszobája csak. Egyszer egy rettentő kemény estét éltem meg, melyen elindulva rengeteg félelem közepette akartam lejutni a nyúl üregének aljára. Ez volt a motor. Ezt az állapotot utólag visszagondolva híven leírja az Anubisz mondakör, amiben a sakálfejű isten a mérleg egyik serpenyőjébe a szívemet teszi, másikba pedig Maat tollát, melynél könnyebbnek kell lennie a szívemnek. Úgy éreztem, jóval nehezebb az és igen kemény dádá vette kezdetét. Lények jöttek és mentek szinte követhetetlenül és mindegyiknek volt valami nem túl kedves megnyilvánulása felém. Az 'üreg legalja" kísértetiesen emlékeztetett utólag visszagondolva a sámáni feldarabolódásra melyet Ivan Kortt és Hoppál Mihály is leírt, mikor az alsó világban tett utazásról beszéltek, de rengeteg kultúrában nyomai vannak egy ilyen utazásnak. Beszámolók, bad tripek szinte szóról szóra képesek ezt a tudatállapotot felidézni. Szóval ezek a tudások egybehangzóan beszélnek odaát élő lényekről. Elnevezésük másodlagos, de tulajdonságaikban átlépik a valláskörök közti határvonalat. Kinézetük nem mindig van. Van, hogy csak érzettel, tudattal kommunikálnak. A felépülésük a megtapasztalásodra hangolódik, és mintha a lelked régiség-piacán vásárolnának össze mindent, mi hatással lehet rád, úgy aggatják magukra démonok, angyalok, ufók vagy épp rokonok álarcát. Mire szolgálnak mégis ők? A kanonizált biblia, Károli gyenge görög-tudásával nem igazán ad választ erre a kérdésre de a manapság újra divatos retranslate kiadások ismét új megvilágításba teszik ezt a tudatállapotot. Az ősi sámáni, vagy buddhista leírások talán jobban kivesézik azt. Ezek a lények az ősi bölcsek szerint az érzéseidet monitorozzák, és abból felépülve raknak össze számodra egy történetet, mely műfaját tekintve szintén sokféle lehet. Elbeszélés, film, megélés, vagy akár teljes azonosulás. Akit érdekel a téma, annak az Aphidharma purusákat érintő tanításait, a Tibeti halottaskönyv kalauzolását, a Védák alkímikus megközelítését, vagy a Shuar kultúra Wakani madarakról és Tsentsakokról szóló írásait ajánlom. Ők szolgák. A bardo szolgái. A bardo valamiféle tér szerűség odaát, amibe az élményt átélő csöppen. Az egész, mint egy hatalmas kerék, forog, áramlik, és kintről befelé haladva a mandalákhoz hasonlóan válik egyre összetettebbé. A lények odaát is állandóan változnak, és tevékenységről tevékenységre utaznak. A kör közepén maga a tiszta szentség, a gyógyulás, a romolhatatlanság, a gyermeki egyszerűség, vagy felfoghatatlan összetettség él, és létezik. Ő az "Egy", akiről az előző cikkemben írtam. A keresztényi Mária-Jézus kép ennek valamiféle torz lenyomata, melyre sokak szerint az ősi Horus-Izisz, a Tengri-Ukkó, Gilgames Ninszun és még megannyi mítosz kultúráktól függetlenül örökít meg. Egyesek szerint a ceremónia legmélyebb része, mikor a fenti istenképekből a Bennünk élő Horus (behelyettesítendő) öntudatra ébred, és egyesül a forrással, Ízisszel. Ennek szintén rengeteg kultúrkörben nyomai vannak. Mi van, ha ezek a kultúrák pusztán a belső én megvilágosodását írták le, ki-ki a maga nyelvén? Míg a keresztényi hagyomány valamiféle testi megvalósulást feltételez, addig a Védáktól a teljes Eurázsiai, vagy Amerikai benszülött hitvilág több ezer éve mindezt valamiféle lelki folyamatként említi. Ezért én is ebbe az irányba mozdultam saját hitvilágommal. Az egyesülés folyamán, magában az egyesülésben van elrejtve a gyógyulás. Ezt a pontot meditációval, és tanulással is el lehet érni és meggyőződésem, hogy Buddha, Tolle, a Dalai Láma és még rengeteg igaz tanító ebből a romolhatatlan tudatállapotból merített és hozott el nekünk kincseket. Belelépve a test romolhatatlanságát az isteni tudat leírhatatlan, és csodálatos szépsége követi. A csoda, melynek láttán a legkeményebb szív is lótuszvirágként nyílik ki. Ezt a régiót követik valamiféle szentséges és magas rangú szolgalények. Akiket kifelé haladva hasonló harcos, majd egyre egyszerűbb létformák követik. A sor szép fokozatosan eljut a macska, madár, rovar egyszerűségével rendelkező ösztönlényekig. A sámáni kultúra konrétan utal a fenti és lenti világok tükörszerű felépítésére, de ennek nyoma van a buddhizmus, vagy a kereszténység mítoszaiban ugyanúgy. Az itt létező lények érzékenyek az emberi lélek polaritására. Erejük a polaritásodra való érzékenységükben rejlik. Nincs töltetük önnön magukban, szempillantás alatt képes átváltozni a Gyűrűk Ura Balrogja, szőrgombóc nyuszipofává és vissza is. Ezért veszélyes átvinni bármilyen negatív érzelmet, mert bizony át-át jöhetnek, követhetnek ideát egyszerűbb és összetettebb lények is. Miben nyilvánulnak meg ezek mégis? Egyértelműen a kultúrkör játszik megjelenésükben szintén fontos szerepet. Megdöbbentő volt számomra, amikor felismertem a beszámolókból, hogy a keresztény sokszor Jézussal, Gábriellel találkozik odaát, a Buddhista találkozhat Bisamontennel, de az ateista is érzéseket érezhet, ahogy a zenész rezgéseket "láthat". Egyrészt valamiféle globális toleranciát sejtet az egész rendszer, hisz ahány ember, annyi féle megjelenés. És egyiket sem lehet igazán kiemelni. A titok talán, hogy nem a kultúra felől kell ezeket megközelíteni, hanem önnön magad felől, hiszen belőled építkeznek. Ha így teszel, könnyen választ kaphatsz arra is, hogy mégis milyen élményre számíthatsz odaát? Ezek a lények nagyrészt az átélő tudatának játékai. Megjelenésük, fellépésük messze nem törvényszerű. A polaritást mindig te adod hozzájuk, de nem szabad véletlenül sem hinni, hogy ettől ők gyengébbek lennének. Az üzemanyag lehet csodálat, szeretet, de lehet félelem is. A félelem a lélek influenzája. Ahogy a hit, úgy a félelem is képes igen gyorsan terjedni. Viszont ő teljes tömegeket képes lefertőzni pillanatok alatt.

A legszentebb, és legjobb tanács, amit hallottam bármilyen szellemi lénnyel való találkozásra vonatkozóanlag, hogy "maradj purusa, maradj passzív szemlélő". Elöljáróban el szeretném mondani, hogy a szellemi szféra alapból sokkal tisztább, egyszerűbb, és következetesebb, mint a mi, emberek által erőst túlbonyolított és médiavezérelt világunk. Mi rejthet odaát veszélyt számodra? Minden, amiben az "ÉN", vagy ennek ragozott alakjai szerepelnek. Vannak, akiket messzire elkerülnek hitviláguk, vagy épp alapvető védettségük miatt, de akadnak akiket megrángatnak és szétszednek. Ez a szétszedés érzés a legalja, a legszarabb része lehet egy élménynek, és biztos hogy jó darabig emlékszik rá az átélő. Szeretném itt elmondani, hogy nézetem szerint ennek a pokolnak is létezik legalja. Ha annyira fogást talált rajtad ez a szellemi ellenség, hogy egyszerűen bármit teszel, csak erősebb lesz, egyszer el fogod érni az üreg fenekét. Ennél a pontnál Te leszel az, aki erődből kifogyva elengedted őt és nem ő téged. Ez egy összetett pillanat sokaknál. Megadás, búcsú, könnyek, fájdalom, és feloldódás. Ez a kapu lelked legbelső szentélyébe. Amikor az utolsó félelem morzsát is leperzselte rólad, és egyszerű porszemmé zsugorodik a magadról kialakított kép, a tudat lehetőséget kap egy pillanatra megszemlélni a világban elfoglalt helyét. Ezt hívják jelenlétnek, melynek semmi köze nincs azzokkal, akikkel az ide vezető úton találkoztál. Ezt sokszor szintén könnyek, takony, és nevetés, követheti. Hogy ez után pontosan mi következik sok esetben odaát, arra se szavak, se egyéb közlési forma nem igazán létezik. Az ember ott sokszor szembesül isteni mivoltával és rengeteg dolog átalakul.

Az idáig elvezető út miatt meséltem el ezeket, mintegy útjelzőnek. Nem feltétlenül fog nálad is ez így lezajlani, de rengeteg beszámoló alapján a kronológia sokszor hasonló képet mutat. Az ide vezető út lényei nem azonosak tehát a fehérség, a szentek szentjében élővel, legyen az bármi, vagy bárki. Ezt tudnod kell. És itt jön a válasz a hangok kérdésére. "De hát annyira tutit mondott!""De ha hallgatok rá, megváltozik az életem! Péter feleségül fog venni!" "jövő héten nyerek egy kocsit...' "akkor gyógyulok meg, ha őt elengedem..." "akkor tudok tovább lépni szellemi ösvényemen, ha soha többé nem beszélek azokkal az emberekkel, akik ebben gátolnak."

Odabent nem az életed változik meg, hanem a tudatod kerül szimplán a hited által teremtésközeli állapotba, ami egyfajta kapu. Ha kinyitod, beengedheted rajta gyógyító Szent Jeromost, de ne hidd, hogy mikor a pokol démonhadserege kér bebocsátást, az ajtóhoz rakott lábad majd elégnek bizonyul. :( Maradj ezért szemlélő és egyszerű mindkét esetben. Ne félj attól, hogy lemaradsz bármiről. Odabent pedig hiába érzed minden sejteddel, hogy innen jöttél, és egykoron majd ide is fogsz visszatérni, most mégis csak vendég vagy odaát. Millió cikk szól csodás Ayahuasca böjtökről, de a lélek tisztán tartását csak igen kevesen helyezik prioritásba. Ha polaritás nélkül mész át, egyfajta játszótérré változik az egész bardó és Isten csúszdázni és virágot szedni tanít odaát. Mégis miből lehet polaritás? Mi az ami vonzza ezeket az életformákat odaát? Nehéz ezt szóba önteni, de úgy gondolom, minden, ami a félelemhez, a fájdalomhoz kötött, vagy a félelemben gyökerező dolog. Működik a vonzás ha Te birtoklod a félelmet, de semmivel sem gyengébb a "vonzerőd" odaát, ha félelmet generálsz, vagy köthető vagy hozzá fájdalmon vagy annak kilátásán keresztül. Ez mivel nem benned születik, szimplán egy inkarnált félelem. Megemlíteném itt a kínok közt meghalt, vagy élt állat húsát. Melyet egységesen tilt az általam ismert összes Ayahuasca, buddhista, vagy épp jógához köthető nézet. Az elmaradt ígéreteket, a rendezetlen kapcsolatod anyáddal, megbocsátani testvérednek, szenvedést okozni egy élőlénynek, érzelmileg zsarolni a partneredet és még megannyi, ehhez kapcsolódó kognitív dolog. Ebbe a körbe tartozik a szertartástól való halálfélelem is. Ha rettegsz, az azt jelenti, szimplán nincs itt a Te időd. Szocializálódj, menj el inkább a barátokkal sörözni, vagy meditálj, dolgozz magadon, keresve a választ, hogy miért van benned ekkora félelem?

A félelmed természete Eszembe jut egy szent életű keresztény misszionárius, Paul Yongi Cho egy sztorija. Elmondása szerint egy éjjel az ördög maga ült az ágya szélére. Yongi Cho a fal felé fordulva horpasztott. Az ördög felkeltette csorgó, kénköves lehellettel. Ő odafordult, majd nyugtázta az ördögöt az a maga nyálkás füstölgö mivoltában, és annyit mondott, hogy "Ja, csak te vagy az?" , majd szimplán tovább horpasztott... :)

Először is szögezzük le, hogy a félelem képes materializálódni. Az Ayahuascával jószomszédok, mivel mindkettő belőlünk építkezik, és azt a halovány demarkációs vonalat bizony könnyen elmossa egy-egy erőteljesebb szellemhuzat. (Ismét mondom, maradj szemlélő! )Másodszor tedd fel magadnak a kérdést, hogy mit tennél, ha egyetlen csöpp félelem sem lenne benned a helyzeted, a dögöd iránt? Értsd meg, hogy a félelmed, ami a vonzást létrehozta. Nem azért került a nyakadba, és látod itt-ott elosonni, majd megdörzsölve a szemed, megnyugtatni magad, hogy csak káprázott, hanem mert a félelem-mágneseddel pont te voltál, aki odavonzottad. Ha suttog, ha csak elvonul néha, ha jó dolgokat, ha rossz dolgokat mond, ha jósol, ha fenyeget, ha megnevet, MINDIG közelítsd meg alázattal és kommunikálj vele. Kérdezheted, létezik e sámáni átok? Létezik e valóban a lelkedet a gyehennára küldeni képes démon? Létezik mindkettő. A leggyakoribb talán, mikor emberi szemnek szokatlan kinézetű, elsőre félelmetesnek tűnő szögegyszerű szellemlények egyszerűen a nem kellő előkészületek végett ideát ragadnak. Hülyék ahhoz, hogy ártsanak, hisz legtöbbször macskához hasonló öntudattal rendelkeznek, az átélő mégis olyan hatalmas erőt rak beléjük, hogy szerencsétlen dög minden mozdulatával további félelmet generál. De a világ spirituális mérlege attól maradt egyensúlyban, hogy mindezek a saját körükben mozognak. A lelked, mint egy kerek tükörsima acélgolyó, képes megfagyni, felizzani, esetleg mágnesessé válni, ő az aki a hiteddel ajtót nyit ezeknek az erőknek belülről. A fizika nem is áll oly távol a spiritualitástól, hisz tényleg olyan ez, hogy amire figyelsz, az tükröződik benned, a felületeden. Minél inkább figyelsz rá, annál élesebben látod. Épp ezért működhetnek átkok, áldások és épp ezért volt a legjobb tanács, hogy maradj mozdulatlan, maradj purusa. Ha azt kérdezed, miért alakulhatott ki ez így a szellemvilágban, biztos vagyok benne, hogy szimplán a mindenhatóra jellemző energiafelhasználás figyelmességéből. Olyan, mintha mindenkinek lenne egységnyi teremtő energiája, melyet évekig pazarolhat baromságokra, és démonok keresésére, de arra is, hogy tényleg, és valóban elkezdjen végre fejlődni.

Mindezeket le kellett hogy írjam, hogy végezetül rávilágítsak egy fontos tényre az Ayahuasca élményekkel kapcsolatosan. Létezik az Ayahuascában egy nagyon komoly gyógyító potenciál, de ezt sajnos nem a kapuban árulják. A belső fehérség, a kolibri legbelső és legtisztább szentélye az, ami leperzselve rólad minden nem odavalót, átölel és feltölt valami olyan szeretettel, amire mindig emlékezni fogsz. Ez az a hely, ahol megannyi fájdalom okozta sérülés képes lehet meggyógyulni. A meggyógyultak erről a helyről próbálnak meg beszélni, a félelmeiket kergetők a démonjaikról. Ebben a központi fehérségben sokak szerint a jelenlétben fürdesz meg, ahol a fentebb felsorolt erőlények vallástól, izmustól függetlenül szintén képtelenek életben maradni. A gyógyító potenciál oly tiszta, és oly mély, hogy oda rajtad kívül emberfia nem léphet be. Amikor nagyon bent vagy, és még se teljesen, ennek az erőnek a lángnyelvei nyaldosnak, mint napkorong kitörései. De ez a dolog nem azonos az Ayahuasca szellemvilágával. A fölött áll. Ez egy külön szubsztancia. Létezhetnek lények a fehérséghez közel (ki-ki fordítsa világnézetéhez) de ők ezt a szent és tiszta energiát csak hordozzák, nem azonosak vele. Hogy ez miért van így, arra talán az lehet a válasz, hogy ne világnézet, vagy hit befojásolja ennek az erőnek a működését, hanem egy dimenzióval fentebb a maga sérthetetlenségében tündököljön kizárólag. A jelenlét extatikus pillanataiban a cikk elején említett amigdalából hullám szerű pulzálással a neocortex és halántéklebeny felé zajlik egyfajta tüzelés, de ez a tevékenység egy pont felett kaotikussá válik. Érdemes megemlíteni a megértéshez az amigdala szerepét, ami a temporális lebeny azon központi részén található, ahol az érzelmek kialakulnak és letárolódnak. Ilyenek a félelem, a szeretet, a boldogság, az áhitat és jó pár olyan emóció, ami az ember alapvető hogyanlétére jelentenek katartikus befolyást. Az amigdalától induló pulzálás a neocortexet sem kíméli. A neocortex felelős azokért a tudatos tevékenységekért, melyek kiemelték őt az állatvilágból. A Homo Sapiens stratégikus, feladat-megoldó, vagy intuítív folyamatai zajlanak itt. Az agy tehát a jelenlétnek ebben a különleges állapotában olyan területeken is mutat kapcsolódást, melyek a letapadt emlékekért, vagy a szeretetért felelősek. Ezen fenti sorok tudományos tényekkel igazolhatóak. Már csak én teszem hozzá, hogy léteznek feltételezések arra, hogy az agy legfejlettebb gondolkodó rendszere ilyenkor képes "resetet" nyomni az érzelmek, és letapadt emlékek felett.

A józan paraszti ész, tehát azt mondatja velem, hogy az Ayahuascában elrejtett gyógyulás valójában itt valósul meg igazán. A neocortex és az amigdala kapcsolatában. Felsejlik előttem az Azték Ketzalkóatl (tollas-kígyó Isten, a tudás szimbóluma, néha a naphoz kötik) és a Tezkatlipoka (Jaguár-Isten a szív szimbóluma) teremtésmítosza, amelyben a teremtés folyamán ez a két erő csapott össze, és Ketzalkóatl megelégelte Tezkatlipoka (szeretet, szív) uralmát, és letaszította őt a trónról. Az istenek el akarták pusztítani Ketzalkóatl kérésére Tezkatlipit, de végül megkegyelmeztek neki, és inkább kővé változtatták, hogy egész hátralévő életét ebben az állapotban töltse. Egyedül napfogyatkozás idejét térhet vissza pár percre Tezkatlipoka, és játszhat picit, hogy aztán amint Ketzalkóatl előbújik ismét, kővé váljon sok  ezer évre. :(

Összefoglalva, ahogy látom, a gyógyulás megélés szempontjából a központi fehérségben zajlik. Az addig tartó utazás a hiányosságaid, a polaritásod torz tükre. Az erőlények alapból polaritás nélküliek. Ha tanulni akarsz, minél többször hagyd meg őket ezen tiszta  és érintetlen állapotukban és lehet, elkezdenek tanítani. Az élményed a tiéd. Ha beszélni tudsz róla, az előszoba lényei vettek körül. Légy hálás minden érzésért , látomásért odaát. Ráérsz megfejteni a történteket az elkövetkező 80 évedben. Menj be egyszerűen, gyere ki egyszerűen és a többit hálával bízd a sorsodra. Üdv. Ogre

Kérdések:

"De azert te sem tudsz mindig csak megfigyelo lenni, igaz? Vagy ez nem azzal lenne egyenlo, hogy nem fosod össze magad?

Szerintem a végtelen bármilyen használatával van a gond itt. A "mindig", és a "soha" olyan fogalmak, amik nem működnek a világ állandó változásaiból kifolyólag. Ezért se mindig, se soha. Nem a megfigyelő állapot elérése a cél, hanem a törekvés állandósága. Minden nap, minden percében. A szellemi ösvényt járót a más utakon járótól csak a jelenlétre való belső figyelmeztetéseinek száma különbözteti meg."

"Hol kapcsolódik egy Aya élmény a spirituális útkereséshez?

A spiritualizmus önmagad akár egy életen keresztül tartó keresésének fellelt apró gyémánt szilánkjai. Az Ayahuasca elméd bábszinháza, ahol a kitörni vágyó érzések groteszk maskarákba felöltözve mutatják meg, ki is vagy valójában. A kettő ennél a pontnál gyakran találkozik.

Irodalmak: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ketzalkóatl https://hu.wikipedia.org/wiki/Tezkatlipoka

A gaboniakról, és Bwitiről: https://www.azonzotravel.com/…/Azonzo%20in%20Camerun%20e%20…

Tsentsakokról egy link kiindulásnak: https://en.wikipedia.org/wiki/Tsentsak

A korinthoszbeliekhez írt levél háttér folyamatairól röviden keresztényi megközelítésben, melyhez a héber-arámi vonal kísértetiesen hasonló leírásokat ad: https://mek.oszk.hu/00100/00188/html/7korint.htm

Sámáni újjászületés Hoppál Mihály doktori disszertációjában (35. oldaltól) http://real-d.mtak.hu/220/1/Hoppal_Mihaly.pdf

[nubesetanimus]

Továbbra is ajánlom Orvos-Tóth Noémi két könyvét

Örökölt sors, Szabad akarat

Elég sok mindent megmagyaráz

9 lelki probléma, amit az alkoholisták gyerekei túl jól ismernek | nlc

Helló életem.

Ami miatt rákerestem erre, mert ma láttam Vámossal az Elviszleket. Ott mesélte, hogy a Holokauszt túlélő gyerekek és az alkoholisták gyerekei között az a hasonlóság, hogy az érzelmeket nem jól értik/kezelik. Sokszor voltam olyan helyzetben lányokkal, hogy nem értettem: ez most szerelem/barátság?

Aztán elolvastam a cikket, 90%-ban passzol. Közel 40 évesen is kísért anyám piaszaga.