#ételnevek | Explore Tumblr posts and blogs

donb · 1 year ago

Text

gasztrohelyesírás

Ha már fílo, jut eszembe egy régi poszt:

Csezáre salátája

azt meséltem már itt tumbleren, hogy matekérettségin megbuktam és pótérettségin mentem át kettessel???? :D:D:D:D (beneipeter posted this) valahogy nem vagyok meglepve (don B reblogged this) gondolom azon annál inkább, hogy gimiben híresen jó helyesíró voltam, kb iskolaelső, velem példálóztak. nem tudom, hova lett ez a képesség, vagy a mezőny lehetett olyan gyenge? (peteranna reblogged this)

Valahogy úgy van, hogy a magyar közoktatás kábé addig képes behatolni a magyar helyesírás szerencsétlenül összenyelvtanozott dágványába, hogy hülye papagáj, de röhejes bagoly, meg hogy tízen voltak, de tizenketten voltak (ceterum censeo, tiltsák be az í, ú, ű betüket, hosszú felső nyelvállású magánhangzók márpedig nincsenek (na jó, nem bírnak értelemmel)).

Akinek az agyberendeződése lehetővé teszi ezeknek a besulykolandóknak (mindig meg kell nézzem a szótárban, ly-jel van-e a sulykol) viszonylag mérsékelt keservek árán való elsajátítását, az lesz a „jó helyesíró”. Középiskolai szinten. Aztán akit szerencsétlensége professzionális szöveggyártóvá teszen, fültövét vakarva toporoghat az egybe-külön írás (jól néz ki, mi?), az ilyen-olyan agyonbonyolított tulajdonnevek, a mint előtti vessző meg a többi cizellált hókuszpókusz labirintusában. Már ha érdekli egyáltalán szövegeinek a helyesírási szabályzathoz való viszonya.

Szegény Péter Anna pechjére megakadt a szemem egy Malackaraj-poszt címén. A Cézár vajon mi? Ahogy Annának evidens, hogy az a saláta, amit a magyar vendéglősök fölszolgálnak, nem az a saláta, nekem az volt ránézésre egyértelmű, hogy a Cézár saláta – így, ebben a formában – nem lehet ételnév (az aktuális helyesírásikézikönyv-állományhoz rigorózusan ragaszkodva nem lehet).

Kitérő: Ha megnézzük a dolgozatot, jellegzetes helyesírási képet mutat. A jó helyesírású magyar újságíróké ilyen. Ők azok, akik álmukban sem írnák hosszú második i-vel a mindig-et, és azt is tudják, hogy a muszáj j-vel muss sein. Viszont az és előtti vesszőt már csak hetven-nyolcvan százalékos aránnyal szokták eltrafálni (meglocsolom vele a leveleket[,] és parmezánt forgácsolok rá). Bizonyos „kurta” főmondatok és mellékmondatuk közé is el-elfelejtenek vessztőt tenni (emlékszem[,] amikor még olvasni se tudtál; azt beszéljék[,] az Aranyhalba’ büdös az étel). És sokkal kevesebb sikerrel szoktak megbirkózni a bonyolultabb összetett szavakkal. Kevesen tudják a mozgószabályokat, na. Például, hogy a római saláta levele, az rómaisaláta-levél. De vissza a salátához!

Első ránézésre azt gondolná az ember, hogy az az étel, amit a Malackaraj Cézár salátának nevez, talán Julius Caesarról kapta a nevét (nem róla kapta). Vagyis egy tulajdonnév van benne. Elég G. Bogár Edit cikkébe (Személynevet tartalmazó ételneveink 1. rész, 2. rész) beleolvasni, hogy lássuk, a személynevet tartalmazó ételnevekkel meglehetősen összevissza bánnak az étlapok (a főúrnak vagy a főszakácsnak ritkán jut eszébe korrektor után nézni), de ha hiszünk a helyesírási szótáraknak, követhetjük az analóg példákat: Esterházy-rostélyos, Újházi-tyúkleves, Gundel-palacsinta, Mozart-kugli, Cumberland-mártás, Worcester-szósz, Sacher-torta, Rákóczi-túrós stb.

Vagyis Caesar-saláta.

Hacsak nem gondoljuk, hogy ez a név már köznevesülve van, mint a dobostorta, a székelykáposzta vagy a zserbószelet. Akkor pedig cézársaláta.

Vélhetnénk (vélhetnők) azt is, hogy az a cézár abban a salátában foglalkozásnév: diákcsemege, gulyásleves, hentesborda, parasztkolbász, pásztortarhonya, vadászfelvágott, sőt! császárgomba, császárhús, császárkörte, császármorzsa, császárszalonna, császárzsemle stb. Akkor is cézársaláta.

Salátánk azonban nem Juliusról, a cézárról kapta a nevét, hanem egy olasz származású vendéglős, Cesare Cardini keresztnevét őrzi. Cardini az Egyesült Államokban és Mexikóban működött, úgyhogy Cesare, César és Caesar formában is találkozhatni a nevével. Ahogy nézem, az angolok, németek, svédek, hollandok a Caesart használják a saláta nevében, a franciák, spanyolok a Césart, az olaszok persze a Cesarét.

Namost, használhatjuk akár az angol, akár az olasz, akár a spanyol keresztnevet, sőt a magyar Cézár keresztnevet is, mindenképp nagy C és kötőjel a „szabálos”: Caesar-saláta, Cesare-saláta, César-saláta, Cézár-saláta. (A Malackaraj mentségére legyen mondva, a Google fordítója az angol „Caesar salad”-ot „Cézár salátá”-nak fordítja, nagy C-vel, különírva, statisztikai alapon valószínűleg.)

De legjobb, ha nem gatyázunk, és köznevesítjük: cézársaláta.

Eszmefuttatásunkat ezzel befejezettnek nyilváníthatnánk, de! Ismerjük be férfiasan, hogy a kötőjeles írásmód melletti érvelésünk nem valami izmos, valójában egyetlen (tekintély)érven nyugoszik, azon ti., hogy nem találtunk helyesírási szótárainkban olyan tulajdonnevet tartalmazó ételnevet, amibe a szótárszerkesztők ne írtak volna kötőjelet. De ha jobban megnézzük a tulajdonnevet is tartalmazó különféle neveket, megnevezéseket, találhattunk volna más analógiákat is. Biztos, hogy a Jókai-bableves értelmezése ’Jókai kedvenc paszulylevese’ kell legyen? A Gundel-palacsinta ’Gundel kitalálta palacsinta’? A Rákóczi-túrós ’Rákóczi-féle túrós’?

Vegyük, mondjuk, a márkaneveket. Ha a Fiat autó vagy a Samsung tévé különírandó, miért ne lehetne a Gundel is „márka”? Vagy ott vannak az olyan intézménynevek és intézménynévszerű megnevezések, mint a Jókai Színház meg a Jókai vendéglő. Miért a Jókai-szobor meg a Jókai-regény analóg a Jókai-bablevessel, miért nem az előbbiek? (A földrajzi neveket jobb nem piszkálni: Jókai utca, Jókai-völgy, Jókaifalva, bahh.) De hát ez van, illetve nincs: tételes ételnévszabály nincs. Marad a szótárírókra hagyatkozás, ők meg, úgy látszik, nem a ’Jókairól elnevezett bableves’ értelmezésre hajlanak, hanem a ’Jókai-féle bableves’-re.

Na, hűtsük le magunkat, és együnk egy erdőmesterfagylaltot! Amiben az a szép, hogy a Waldmeister nemcsak azt jelenti, főerdész, hanem azt is: szagos müge.

#gasztrohelyesírás #ételnevek #korrektorblog

26 notes · View notes