#és azóta már kb tudom mit akarok írni

[drakvuf]

Esszé

Szóval egyik órámon esszét kellett volna írni, de nem fogjátok kitalálni ki ült egy jó félórát a füzete felett és nem írt egy sort se…

[myralog]

December közepe

2023. december 4., hétfő 8:59

Megint kevés alvás

Terveim: Blogot akarom csinálni, más nincs is talán amivel el vagyok maradva. 

Kedvem:  Passz, reggel jó volt a hosszú ruhában lenni. Meleg is volt. De mintha kisebb erekcióm is lett volna. Hamarosan kiderül milyenek a hormonjaim. Bent nem tudom mit várjak. Elvileg nyugis napnak kellene lenni, de lehet ezren lesznek, akkor meg mindegy.

Álmom:  Valami volt, de nem emlékszem. Éjjel (4-kor) megint felébredtem. Nem tudom hova tenni ezt a melegem van dolgot. Mindig ugyanakkor. 

Időjárás: 3 / -6 °C ☀️ Napkelte: 7:21 Napnyugta: 16:00 Holdfázis: 🌖 Fogyó hold Hely: 47.683748, 17.635596 Értékelés: ★★★★☆

2023. december 4., hétfő 21:54

HRT 28 nap

Gondolatok: El kell dönteném, hogy mit szeretnék hobbinak. Bár a fotózást továbbra is félre tettem, a fotográfiáról írni jó lenne. Vagy neki esni a varrásnak? Esetleg gitározni. Ez utóbbit tudnék hétköznap. Nem tudom melyik irányba menjek.  Persze sok minden függ a fizetéstől is, majd elkezdek tervezni, összerakni.

Napom: Nyugalom volt, tudtam zárni is. Egyedül az zavart, hogy veszett hideg van. Ó, bent volt egy összezörrenés. Ebédidőm vége előtt beálltam T.-nek segíteni kasszázni, utána indulok WC, s megkérdezi hova. Jelezetem, hogy még maradt öt percem, WC-re mennék. Erre válaszolta, nem kell segíteni, a szünet az szünet. Pár perccel utána csúnyán beszól, hogy felveszem-e a telefont (aminek nincs hangja, a bánat tudja miért, mert lehetne), vagy még szünetem van? Nagy erőfeszítésembe került ne szóljak be. Persze ők kb. 5-10 percet ráhúznak a szünetre, én ha elől árazok 10 perc után, már élek még. Nem esetleg telózok, vagy valami. Csesszék meg, ez nem csapat. Ők meg én... Senki nem fog így megmaradni velük egy évnél tovább.

Testi változások: Az biztos, hogy fázósabb vagyok. Azt nem tudom attól, hogy 62 kg vagyok, vagy mert a Divi hat. A hajammal is ez a problémám, ezért nem írtam. Mintha több lenne, s dúsabb, de használok sampont is aminek pont ez a hatása...

Libidó (erekció): Reggel a ruha miatt, volt egy villanás, de nem tudom biztosan. Azóta semmi.

Érzelmek: Fárasztanak az emberek. Sokszor ugyan az a hülyeség jön újra és újra. Akkor már azért tudok nyers lenni. Alapvetően viszont jól bírom, és jobb is a kedvem.

Holdfázis: 🌖 Fogyó hold Értékelés: ★★★☆☆

2023. december 5., kedd 8:54

Mi miatt nem alszom

Terveim:  Mára? Könyveket felvinni Molyra, bolgot csinálni. Talán más nem.

Kedvem:  Megvan, de nem acélos. Várakozással teli vagyok. Persze, nem hiszem lesz ma fizu. A többit meglátjuk.

Álmom:  Volt! Azt álmodtam női hajam van, s tök szép göndör lett. Nagyon örültem neki, mutogattam is Zsunak. Megint felkeltem fél négy körül, ha holnap is, akkor nem Gábris miatt. Most ez a tippem. Pontosabban a fürdő miatt.

Időjárás: 3 / -2 °C ☀️ Napkelte: 7:22 Napnyugta: 16:00 Holdfázis: 🌗 Utolsó negyed Hely: 47.680884, 17.636397 Értékelés: ★★★☆☆

2023. december 5., kedd 23:12

HRT 29 nap

Gondolatok: Nem nagyon agyalok, várom a mi történik majd s milyen leszek. Vagyis azon gondolkozom valahova ki kéne tenni csak a transz dolgokat. Meg írni hozzá. Úgy tűnik ez a tumbrl lesz. (myralog.tumblr.com)

Napom: Nyugisnak mondanám. Szokásos minden, apróbb súrlódások. Nem értem miért baj, ha egy olyat kérdezek amit még nem tettek fel, bár sejtjük a választ. Erre idegbe kell lenni?

Testi változások: Fürdőben vettem észre, vagy nagyon lefogytam, s vékony az arcom, vagy már gömbölyödik. Meg szerintem van derekam. Vagy beképzelem, mert hízni nem híztam. 62 kiló vagyok most. Nem tudom, én állandón látom. Pfff...

Libidó (erekció): Néha mintha átvillanna a péniszemen, hogy ez izgató, de megfogni nem tudom az érzést. Jön, s el is múlik. Nem izgat fel, csak ad egy "ohh" pillanatot.

Érzelmek: Stabilabb, és érzékenyebb. Viszont még mindig túl könnyen pattanok. Szú-szá... Tanulni kell...

Holdfázis: 🌗 Utolsó negyed Értékelés: ★★★☆☆

2023. december 6., szerda 9:00

Talán ma fizu

Terveim:  Egy hónapos HRT bejegyzés, minden más várhat.

Kedvem:  Nem akarok ma bent lenni. Az új termékeket rakjuk ki, a nem tudni hova. Kíváncsi leszek mennyit fognak engem ugráltatni. Lényeg, nem akarok dolgozni, legalább fizu legyek akkor már.

Álmom:  Nem volt, megint felkeltem 4:30 körül. Nem értem, megint leizzadva. Egyszer rájövök mi az oka... Utána, ráadásul még egy gyengébb merevedésem is volt. Utálom a reggeli erekciót. Ezek szerint kb. három napig bírom maszturbálás nélkül. Holnap reggel kiderül. (Vagy lehet minden este van, csak nem tudok róla?)

Időjárás: 1 / -0 °C ☀️ Napkelte: 7:23 Napnyugta: 15:59 Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Hely: 47.681475, 17.636421 Értékelés: ★★★☆☆

2023. december 6., szerda 22:03

HRT 30 nap

Gondolatok: Eltelt egy hónap. Hihetetlen, mennyi minden változott. Bennem meg azán még több minden. Ó, s harminc napja, minden nap írok. Talán csak egyszer volt ilyen. Jó, ebben a Diarium sokat segít. Egy hónap, a legnagyobb változás nekem, hogy van cél. Van hova tartok. Végre azt tehetem, amire vágyom. Sok éve szeretnék például megtanulni varrni. Vagy csak olyan ruhákat felvenni. Mosolyogni, hogy ne értsenek félre. Hihetetlen menni minden más, s még lesz is.

Napom: Pörgés volt, nekem bejött. Minden jó, és rossz részével. Sajnos, fizu nem jött. Más nem volt, az egy hónapos írás nagyja megvan. Így a terveim is egész jól sikerültek.

Testi változások: Ma észrevettem, hogy a körmöm nagyon törékeny lett. Szerintem egy ideje ilyen, csak most nagyon sokszor törik.

Libidó (erekció): Laura fogalmazta meg, nem kényszer, ajándék az élvezet. Most, hogy három napja nem, kezdem érezni.

Érzelmek: A düh is mélyebb. Nagyon tudok haragudni. Az igazgató, a fene tudja miért, még nem utalt. Kell az ő "igen"-je. Nem tudom minek, több száz milliós cégről beszélünk. Nem hiszem ez sokat osztana-szorozna. Tőzsdén nincsenek, a devizák meg csak romlanak. Nem értem. NA, ez a düh, mélyebb. :D

Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Értékelés: ★★★☆☆

2023. december 7., csütörtök 9:03

Hideg van, busz is késik

Terveim:  Ahh. Borotválkozni arc, kéz. Kaját csinálni, időben aludni. Van mit. Fizu jön, akkor sok dolgot fizetni is.

Kedvem:  Fásult, nincs sok kedvem dolgozni, de a nyugis részeket várom. Mikor egyedül vagyok. Lehet tényleg nem tudok csapatba dolgozni?

Álmom:  Nem volt, de szar éjjel volt. Kétszer pisiltem. Alig iszom pedig hat után. Négy körül megint izzadságomba keltem. Nem értem, hőhullám? 

Időjárás: 4 / -2 °C ☀️ Napkelte: 7:24 Napnyugta: 15:59 Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Hely: 47.681496, 17.636416 Értékelés: ★★★☆☆

2023. december 7., csütörtök 22:19

HRT 31 nap

Gondolatok: Rövid lesz, mert menni kell aludni. Talán holnap kifejtem, a kulcsszavakat itt fogom hagyni.

Napom: Reggel semmi, egészen nyugi volt, kicsit késett a busz, kicsit tovább vitt. A fizut későn kapuk meg (a nagyját már ki is fizettem, de így januárba tartozás nélkül megyek). T.-vel kicsit össze szólalkoztam, mert 30 percet lehet, tényleg csak lehet kések holnap. Amúgy délutános heteken kérésre, hogy ne legyen túlórám, 15 percet kések. Már az is baj. Közben ők cigiznek, 20 perccel előbb elmennek (én max 10, akkor is küldenek). Meg ráhúznak az ebédre, elmennek fél - egy órára. Csak tudod örökké én leszek az új gyerek, mert ők már nyolc éve ott vannak. Így nem fog náluk megmaradni senki. Vagy lehet csak cigiznem kéne?

Testi változások: A szőröm biztosan puhább, az elélvezésem biztosan változott. Ezek tuti. :D

Libidó (erekció): Nem bírtam, a vágy hajtott. Nem volt jó semmilyen része. Újra fel kell fedeznem magam, várom azért. :)

Érzelmek: Jobb a helyzet, de azt érzem ha feszült vagyok sokkal könnyebben robbanok. Annyi a jó benne, hogy nem kifelé, vagy munkatárs, vagy család. Ez sem jó, de egy fokkal egyszerűbben kezelhető... (Ugyanitt, holnap szar nap lesz T.-vel.)

Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Értékelés: ★★★☆☆

2023. december 8., péntek 9:04

Minden necces

Terveim:  Túlélni. Talán túl sokszor van ez. Terv nincs mára. Vérvétel meg volt, bár késett a nő, s majdnem bepisiltem. Plazma is megvolt, s a buszt is elértem. Két percen múlt.

Kedvem:  Reménykedem, hogy T. csak szólni fog, nem beszélgetni akar. Idegileg ez nagyon kikészít. Tényleg a bőgés határán vagyok. Kitartás, csak lépkedj előre!

Álmom:  Nem volt, egyszer ébredtem fel pisilni. Ma nem keltem izzadtan. Jepp!

Időjárás: 4 / -4 °C ☀️ Napkelte: 7:25 Napnyugta: 15:59 Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Hely: 47.682591, 17.631451 Értékelés: ★★★☆☆

2023. december 8., péntek 22:20

HRT 32 nap

Gondolatok:  Nap végére megjött a hormon eredmény. Ösztrogén 243 lett, a progreszteron 1,89, a tesztoszteron  0,7. Nagyon jó eredmények. Szóval most boldog vagyok. Oké, nem tökéletesek, de egy hónap után... A másik, hogy nagyon szeretnék egy varrógépet. Már ki is néztem egy Singer 4432-est, 114 ezer. Ha vasárnapig az overálra nem jön válasz, akkor megveszem. Meg hozzá a könyveket.

Napom: Reggel sikerült meginni majd másfél liter vizet. Tudtam, így komoly szerepe lesz a tervemben a mosdónak. Azaz labornál azonnal mosdó, ott a fehérje újra tölt, meg pisi. Ez nem igazán lett így. Fél óra késés, nő elnézte a kezdést. Hát nem sok híja volt, hogy bent tartottam. Utána kiderült, hogy csak készpénzzel lehet fizetni. Rendes volt elvitt a vidékibe. Plazmapont fura így reggel, de Sparrow (egyik legkedveseb csaj) fogtam ki, nagyon jó fej volt megint velem. Még kenőcsöt is kaptam a kezemre.  Utána rohamban mentem a kilenc órás buszra. Épp elértem, de már tudom hova menjek, s mikor érem még el. Más nem volt. Egész nyugi volt utána a nap.

Testi változások: Ma nem vettem észre változást. Nem is volt semmi, amit most vettem volna észre.

Libidó (erekció): Nagyon másfele koncentrálok, így semmi nincs. Bár ennyire alacsony tesztonál nem csoda.

Érzelmek: Egésznap vagy ideg voltam, vagy majdnem bőgtem. Majd lesz valahogy.

Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Értékelés: ★★★★☆

2023. december 9., szombat 7:44

Átaludt éjjel

Terveim:  Munkát jól csinálni. Bloggal, s a tumbrl akarok foglalkozni. Mosni mindenképpen kell.

Kedvem:  Tegnapi eredmények után jó. :) Kezdem elengedni az overált, s inkább varrógépen agyalok. Azzal idővel megtudnám csinálni. Meg mást is.

Álmom:  Nem volt, de végig aludtam az éjjelt. Jobb a nap, de nem vagyok kipihent. 

Időjárás: 2 / -2 °C ☀️ Napkelte: 7:26 Napnyugta: 15:59 Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Hely: 47.681419, 17.636465 Értékelés: ★★★★☆

2023. december 9., szombat 23:17

HRT 33 nap

Gondolatok: Lassan aludni kéne. A másik ami a fejemben ját, hogy ha dupla lesz a Divi, akkor dupla lesz a minden? Így is elég nehezen bírom néhány esetben. Jó, nem zavar a jó része, de sajnos sok az mikor hirtelen leszek ideges. Többször van, hogy ezt nehéz kontrolálni. Viszont, vannak amik jobb lenne ha gyorsabban jönne. 

Napom: Egész időben volt minden, jó nap is volt bent. Egy vásárló volt, aki nem szeretett. Pultot nézte kosárnak, én meg vissza vittem a cuccokat a helyére. A nap végén kiderült, hogy egy nullával többet ütöttem be befizetésre, de azt is tudtam javítani. Itthon mostam, pihentem. Elengedtem mindent, s inkább megvettem a Hogwarts Legacy-t. Imádom, holnap már lehet írok is róla. Sajnos, így a könyv holnapra marad a befejezés. Ja, meg vettem vitaminokat...

Testi változások: Nő a hajam, legalábbis bátyám szerint. Ebben nagyon reménykedem, mert hihetetlenül utálom a rövid hajat.

Libidó (erekció): Elélveztem ma, jó volt. Az biztos, hogy már nem egészen úgy az izgat. A ruhába bezártság továbbra is nagyon. Kezdem érteni, de még sok idő mire rájövök, pontosan mi is amit legjobban élvezek...

Érzelmek: Semmi extra, semmi sok. Tényleg alapvetően jó volt a nap. Mostanában van családot ölelhetnékem. :D

Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Értékelés: ★★★★☆

2023. december 10., vasárnap 22:36

HRT 34 nap

Gondolatok: Pihentem, így nem sokat gondolkodtam. Még mindig nem tudom milyen irányba menjek. Szeretem a fotózást, de annak amit én szeretek nincs sok jövője (street fotó). A fotózás pillanatait is csinálhatnám. Aztán ott van a varrás. Vajon meddig jutnék, meddig menne nekem. Megtudnám csinálni, amit eltervezek. Sok még a kérdés...

Napom: Egész nap a HL-el játszottam. Jó elmerülni benne. Imádom, hogy a főhősöm nem tökéletes, kinézetre sem, nagyon jól tudok azonosulni vele. Most vagyok kilenc óránál, s még csak most fogom a seprűm megkapni. :D  Megjött a válasz a B. doktornőtől. Jó vagyok, de több teszt kéne. Amit kér az 30 ezer lenne. Még nem tudom hogyan lesz. Három havonta nála, mert lényegesen olcsóbb (mikor pontosan tudom megírom), de akkor Pest... Havonta, meg meglenne a hormon. Vagy beszélek a győriekkel valamikor...

Testi változások: A szőröm változik, csak lassan. Hajam is, más is. Lágyabb, nem bökős. A hajam meg alakulgat.

Libidó (erekció): Elélveztem ma, nem volt rossz, de jó sem. Nem értem, olyan mintha a váladék irritálná a péniszem hegyét. Ez a hétvégi, s ha feszít a vágy egy hétköznap egész jó nekem...

Érzelmek: Jól esett ez a nyugis nap. Jó izgalom is van bennem, hogy jönnek a könyvek. Kicsit helyre rakott ez a nap. Elismerem, az is kellet hozzá, hogy ennyi legyen a fizetésem. 

Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Értékelés: ★★★★☆

[meowindahouse]

2020 03 16

S íme, mennyit tud változni közel egy hét alatt az ember élete. Minden, amit eddig biztosnak hittem magam körül az most képlékennyé vált, ebben a helyzetben tényleg senki nem tudhatja, mit hoz számára a holnap.  

Az elmúlt időben kicsit túlsűrűsödött az életem. Munkából suliba, suliból munkába mentem, egy kis megbeszélés, havi meeting, gyors bevásárlás este, vacsorának egy kis trash food. Nem panaszkodom, én vállaltam, az volt a célom, hogy velem mindig történjen valami és ez így is lett. Pörögtek az események, volt olyan, hogy azt kívántam, egy nap ne csak 24 óra legyen, hogy mégtöbb mindent besűrítsek, ma egy kicsit tovább maradok a munkában: erre/ meg arra válaszolok, meg ha már bent maradtam megcsinálom ezt is, ha hazaérek összedobom a holnapi beadandóm a suliba. Élveztem a  munkám gyümölcsét, a sikert,  a felépített világom megtörhetetlennek látszott.  

De emellett, a jómagyar’ valóságban élek, a fizetésem nem éppen tükrözi a kemény munkámat, viszont én mindig úgy gondoltam “ha jó munkám van, egy olyan, amit tényleg szívből szeretek csinálni, akkor a fizetés szinte nem is számít”, (amúgyde), de mindig jól kihoztam a hónapokat, okom a panaszra tényleg nem volt. Nyilván, minden ember többet szeretne és nincs olyan összeg, amit ne lehetne még fokozni, én is éppen egy ilyen megbeszélésre készültem.  

Szóval, éltem a pörgésben, egyáltalán nem unatkoztam a mindennapok során. Befizettem magam még egy tanfolyamra is, folyamatosan teremtettem az újabbnál újabb kapcsolatokat a munkám terén. De valamit észrevettem. Az ekcémám előjött. Kiskoromtól kezdve megvolt (akkor még elég durván), viszont ahogy egyre nőttem, fokozatosan eltűnt, az utóbbi időkben csak a tenyeremen jött elő. Sok helyen megfordultunk anno, hogy mitől lehet és mit tegyünk ellene, egybefüggő és értelmes(nek látszó) választ nem kaptunk azon kívül, hogy a stressz váltja ki belőlem. Ekkorra már az ekcémám a karomon, hátamon, oldalamon, mellkasomon és a nyakamon is eluralkodott. Örültem is neki, hogy tél van, mert a garbóim tökéletesen ápoltak és eltakarták azt, amit nem akartam, hogy mások is lássanak. Mindig hallgatok a testem jelzéseire, de nem tudtam, nem értettem, hogy mi is az amit mondani akar??? Az energiaitalozással leálltam, éreztem, hogy már csak a “felbontás” kedvéért veszem meg, de nem adott olyan igazi örömöt. Felébreszteni végképp nem ébresztett fel. Igyekeztem ezt reggel és egész napos intenzív vízivással elhessegetni, az étkezésemre is odafigyeltem, hogy csak “tiszta” dolgok kerüljenek a szervezetembe.   Ami káros szokásom még, az a lelki alapú vásárlás. Gyönyörű grafikonokat rajzolhatnék arról, hogy nő meg az internetes vásárlásaim száma akkor, amikor valami bánt. Minden vásárlás előtt alaposan körbejárom a céget, a vásárlók tapasztalatait, de ez kellett, hogy “megnyugtasson”. LISTÁM volt azokról a dolgokról, amiket meg szeretnék venni a közeljövőben és miután rátettem a mancsom valamire, kipipáltam.  

2019-ben rengeteg tapasztalat ért a munkám során, melyeket alaposan lejegyzeteltem (a jó és a rossz dolgokat is egyaránt), hogy melyik az, amiből tanulnom kell, hogyan tudnám még magam továbbfejleszteni. Az elkövetkező évre összeszedett, pontos és precíz akartam lenni, levontam a következtetéseket, jobbá akartam válni. Magamért, a környezetemért, a világért. Karácsony után, a két ünnep között tele voltam ötletekkel és tervekkel, baromi izgatott voltam. Ahhoz képest, hogy 23 éves vagyok, nem élek úgy, mint egy 23 éves: nem bulizok, nem “ruccanok” ki Milánóba egy hétvégére, vagy nem szaladok el valamelyik menő magyarországi borvidékre. Sokat kivesz belőlem az iskola és a munka kombó egyszerre, általában örülök, ha hétvégén 10:00-ig aludhatok. Szóval megelégeltem, eldöntöttem, hogy élni akarok, és tenni akarok érte. Elhatároztam 2020-ra, hogy befezem a tárgyi értékek gyűjtögetését és egy valami, amibe fektetni fogom a pénzem az az utazás lesz. Minél többet, hogy lássam a világot. Párizs és Disneyland, London és minél több belföld. Elhatároztam, hogy 3 év után ismét ellátogatok egy fesztiválra (a Soundot néztem ki), és basszus, mióta itt élek Pesten még nem is voltam a Gellérthegyen! Szóval, terveztem, összeállítottam a párizsi utat az első naptól az utolsóig. Bújtam az airbnb-t, pinteresten néztem ötleteket, nagyon izgatott voltam és feltöltött a tervezés.  

Aztán, most közbeszólt az élet, és amellett, hogy 2x annyira kell odafigyelnünk most NEM CSAK magunkra, hanem MÁSOKRA, kaptunk egy lehetőséget, hogy elgondolkodjunk. Tényleg jó úton járunk? Ez a pazarló élet, amit élünk, most visszájára fordul. D. Tóth Kriszta írta az egyik WMN-es cikkében, hogy ez az új helyzet most térdre kényszerít minket. Abszolút egyetértek. Ismerőseim, barátaim veszítették el munkájukat és kétségtelenül minden további szektort érinteni fog előbb-utóbb ez a helyzet.   Értelemszerűen az utazós terveim mennek a kukába, viszont egy óriási húzóerő ebben a helyzetben az elképzelés, amikor meglátom az Eiffel tornyot, vagy ami ennél is fontosabb a pillanat, amikor újra Nagymamáim közelébe mehetek.

Szeretném úgy hinni, hogy megértettem a jelzést. Be kell fejeznünk ezt a pazarló és felhalmozó életmódot, meg kell tanulnunk, milyen amikor nincs semmink, hogy jobban értékeljük majd, amikor van. Türelmesnek kell lennünk egymással nemcsak most, hanem innentől kezdve mindig. Meg kell tanulnunk az egyént, a bizonyos NAGYBETŰS ÉN-t a háttérbe szorítani nemcsak erre a kis időre, de innentől kezdve mindig. Ezt az időt (a lakás takarítás mellett és persze akkor, amikor nincs online oktatás) arra fogom felhasználni, hogy jobban megismerjem magam, változtassak a rosszul berögződött szokásaimon. Vettem néhány könyvet útmutatónak és készen vagyok arra, hogy minden egyes sort magamba szívjak, hogy amint véget ér ez az egész rémálom, egy sokkal jobb ember legyek, ne egy tutyimutyi többé.  A “jöhetazanyárialak” mozgalom jegyében szeretnék tornázni is, hogy karbantartsam magam. Kaptam egy orchideát nőnapra és mindent megteszek, hogy életben maradjon, próbálok jó “orchidea-anya” lenni. A social media felületeken eltöltött időmet igyekszem csökkenteni, pusztán azért, mert az állhírek és a folyamatos információáramlás már megfájdítja a fejem. Nem azt mondom, mert tájékozódni igenis FONTOS és KELL, de az állandó stresszeltetés ebben az amúgy is nehéz helyzetben nem segít. Ami pedig fontos, hogy a mellettem álló emberekre odafigyelünk kölcsönösen és amiben csak kell, segítjük a másikat. Ez lehet akár egy beszélgetés, egy egyszerű “hogy vagy?”, vagy éppen a szomszéd néninek elhozni a boltból valamit.  

A lehetőségeimhez mérten igyekszem pozitívan tekinteni a jövőre nézve, amint vége lesz ennek az egésznek és megerősödünk mindannyian, szeretnék egy komolyabb életmódváltást, a jógával is régóta szemezek. Még jobban odafigyelek a testem jelzéseire és orvoshoz fordulok az ekcémámmal.  A vásárlós listámat instant töröltem, ezekre a dolgokra egyáltalán nincs és nem is lesz szükségem. Imádok listákat írni mindenről, de ez az effajta vásárlásnál nem feltétlenül egészséges. Közel egy éve csináltam meg, és azóta mindig volt valami rajta. Soha nem volt olyan, hogy üres lett volna, tehát soha nem volt elégedett, mindig áhítoztam valamiért amire igazából nem is volt szükségem. Most van időnk rendszerezni a gondolatainkat és magunkat is. Szerettem volna nemrégiben egy laptopot venni, mert a mostani kicsit eltört. Értsd: kompletten a két helyen rögzített képernyőből csak az egyik rész fogja össze a laptopot, a másik rész letört, és ha felemelném egyben az egészet félig “lógna” a képernyő. Ne haragudjatok, ennél értelmesebben nem tudom elmagyarázni. Az IT-s ismerősöm nem tudott rá mondani, mivel egy régebbi típusú gépnek számít az enyém, szerinte nem sok értelme lenne megjavítani, mert a javítás árán vehetnék kb. egy teljesen új gépet, szóval nézelődtem, hogy mik a lehetőségeim. A mostani, 3 napja kialakult helyzet óta nincs erre kapacitásom és bizonytalan ideig nem is lesz, viszont mivel a kis félig törött laptopom MŰKÖDIK, ezt használom. Persze csak letéve az ágyra, asztalra, úgyhogy nem, nincs nálam laptoppal történő fetrengés. De működik. Félig eltörten is. Olyan hálás vagyok neki, hogy van ebben a zűrös időszakban. Lehet rossz a példa, de kicsit olyannak érzem magam, mint a laptopom. Kicsit eltört, kicsit összevissza van, de működik. Működünk.♥

[tayriclansupremacy]

(gond)olatok

Megint itt vagyok. Igazából nem is tudom hol. Két különböző érzelem között, ahonnan megint nem találom a kiútat. 

Ebben a két hónapban elég sok kis fogalmazást írtam meg az érzéseimmel kapcsolatban irántad. És most újra kikívánkozik belőlem egy. 

Elég kesze-kusza érzéseim voltak ezekben a hónapokban. Szeretet, harag, hiány és még sorolhatnám. Néha elvetettem a súlykot, gyerekes voltam, de akkor, azokban a pillanatokban azt éreztem amiket leírtam. Persze ezeket csak haragból gondoltam így és már rég megbántam őket (sőt már akkor amikor leírtam őket) hiszen a szívem mélyén még ilyenkor is szerettelek. Csak azt hittem ha bunkó, utálatos módon állok hozzád könnyebb lesz a felejtés. De nem lett az. Csak rosszabb lett minden kettőnk között.

Május vége fele, amikor úgymond fegyver szünetet tartottunk, nem írtunk egymásnak, nem veszekedtünk, úgy éreztem sikerült elengednelek. De persze néha, gondolkoztam rajtad. Rajtunk. Kitisztult fejjel, átgondolva mindent ami köztünk volt úgy éreztem, hogy kellesz az életembe. Ez már nem az a “kell” érzés volt, ami egy szakítás után van. Ez egy olyan kell érzés volt, ami azt súgta nekem, hogy te vagy az a személy akit el tudok képzelni magam mellett 20 év múlva is. Aki mellett tényleg ott szeretnék lenni minden jó és rossz pillanatban. Akivel meg szeretném osztani az életemet. Akit teljes szívemből tudok szeretni, bármi legyen is köztünk. De elfogadtam, hogy ez sajnos már nem történhet meg mert te már nem akartad, hogy az életed része legyek. 

Aztán össze dőlt az én kis gondosan felépített rendszerem azzal, hogy ismét “kapcsolatba” léptünk egymással. Vagyis hát te irtál rám. Először nagyon furcsa volt, hogy újra elkezdtünk beszélni, ráadásul nem veszekedtünk.😂 De örültem neki, hogy egy kicsit helyre jöhet kettőnk között a dolog mert nagyon bántam, ahogy ez az egész lefolyt köztünk.

És azóta, vagyis már 2 hete megint te jársz egész nap a fejemben. Pedig nem beszélünk napi szinten, de valahogy mindig várom, hogy írj, hogy mesélj a napodról vagy bármiről. Persze én is írhatnék de úgy érzem nem vagy rám kíváncsi és nem akarlak nyaggatni mert neked megvan már a kis életed. Persze nagyon szeretnék benne lenni, de tudom hogy te most másra koncentrálsz az életedben. 

És azért se “merek” közeledni mert szerintem te is tudod, hogy bennem még mindig egy kicsit több érzés van feléd mint amennyinek kéne lennie most per pillanat és nem szeretnélek elijeszteni magam mellől azzal hogy azt érzed minden áron újra akarom kezdeni. Persze, én örülnek neki de tudom hogy ez nem egy csettintés alatt történne meg ha megtörténne. Mert amúgy amikor néha ránk jön az 5 perc úgy érzem, úgy beszélünk mint régen és ez az egyik dolog ami hiányzott ebben a 2 hónapban. 

Szóval ismét itt állok kételyek között, hiszen tudom, hogy nem kéne semmi komolyat bele képzelnem ebbe az egészbe (mert te is leszögezted az elején) de a másik énem ismét elkezdett kis remény sugarakat gyújtani hátha lesz valami ebből. 

Én már csak ilyen vagyok. A kis reménykedős, aki minden féle kis gondolattal fájdítja a szívét. 

UI1: Netalántán ha eléd kerül ez a posztom (is) tudd, hogy azért írom ki, mert neked ezt már elég sokszor elmondtam így vagy úgy és nem akarok újra beégni, hogy közvetlenül neked írom le de valahova muszáj. És így nem kell azon aggódnom, hogy mit reagálsz.😅

UI2: Remélem ettől még nem fogod azt mondani, hogy befejezted velem a beszélgetést, mert tudom, hogy te most nyugira vágysz kapcsolat téren. Ez csak az én kis saját érzelmi világom, az én “gondom” és nem akarlak befolyásolni meg semmi. Én szeretek veled beszélni és örülnek neki ha valahogy előjönne a régi beszélgetési “stílusunk”.

UI3: Még kb ezerszer újra fogom ezt írni mert eszembe fognak jutni gondolatok.😂

[porquesoyninaperdida]

14.

2018.10.23-2019.10.23

23:00

Egy éve

Percre pontosan ma van egy éve, hogy szakítottunk. Vagyis te szakítottál velem.

Sokszor mondják. Az idő segít. De mégis miben? Nem lett jobb az életem nélküled. Sőt. Azóta nem haladtam előre, egy helyben toporgok. 5 hónap kellett ahhoz, hogy ne fájjon minden egyes nélküled eltöltött nap. 5 hónap. Tudod az mekkora idő? Nagyon sok. Többet szenvedtem, mint amennyi ideig boldog lehettem melletted. Ez alatt az idő alatt nem szólt másról az életem, mint a reménykedésről. A beléd/belénk vetett hitemről, amit öt hónap után sikerült kiölni magamból.

De kanyarodjunk vissza a legelejére. A régi szép időkhöz.

Sosem fogom elfelejteni azt a napot, mikor először láttalak. 2018.02.28. Röpimeccs volt, amire majdnem el sem mentem, mert felvételizni kellett volna mennem, de átrakattuk az időpontot egy nappal későbbre, hogy tudjak játszani. Szóval ez az egész olyan sorsszerű volt. Ha akkor nem megyek el, lehet, hogy sosem találkoztunk volna, és soha nem lettél volna ilyen fontos számomra. És úgy veszítettem volna sokat, hogy nem is tudtam volna róla. Könnyebb lett volna, mert így, hogy tudom, mit veszítettem, sokkal nehezebb. De egy percig sem bánom hogy megismertelek, mert olyan dolgokat adtál nekem, amikről még csak nem is tudsz, és ezt sohasem fogom elfelejteni. Na de visszatérve a meccsre. Rékávál jó lány szokás szerint végignéztünk a palikon, mindenkit lehúztunk, hogy "áá nem", aztán hozzád érve, valami olyasmi hagyta el a számat, hogy "hümm, ő már mindjárt jobb". Ezt így meg is beszéltük, aztán mikor ellenetek játszottunk, úgy maradt meg, minthogyha majdnem eltaláltalak volna labdával, de őszintén erre nem emlékszem tisztán, meg lehet az nem is te voltál. Eredményhirdetésnél pedig (erre viszont tisztán emlékszem) te adtad nekem az érmet, Rékával pedig összenéztünk, és gyorsan "megbeszéltük", hogy ez egy jó jelenet volt. Már akkor több voltál. Nem tudom miért, szerelemnek még nyilván nem lehetett nevezni, hiszen nem is ismertelek, de valami mégis rögtön megfogott benned, valami vonzott, nem tudnám megmondani mi, csak éreztem, hogy meg akarlak ismerni. Tudni akartam milyen ember vagy, mindent tudni akartam. Tudni akartam milyen vagy, mit szeretsz, mit utálsz, miben vagy jó, mik a gyengeségeid. Minden érdekelt, és még csak a nevedet sem tudtam. Tetszettél, az a pimasz mosoly, halálos, és imádtam a kisugárzásod már anélkül, hogy bármit is mondtál volna. Sosem váltott ki ilyet belőlem senki, nem vallott rám az ilyesmi, és mai napig nem vall rám, de igen, ez első látásra szerelem volt, csak akkor még nem tudatosult bennem.

Utána még aznap bejelöltél, (és máig nem tudom honnan tudtad, hogy ki vagyok), majd rám írtál. Hú te, ha láttál volna akkor, hogy örültem a fejemnek. Elkezdtünk beszélgetni. Először nem is tudtam, hogy álljak hozzád, nem is mertem például beszélgetést kezdeményezni, mert mindig is élt bennem az a fajta félelem, hogy tartottam attól, hogy idegesítő, felesleges és sok vagyok. És akkor arra sem jöttem rá, hogy esetleg te is többet szeretnél. Beszélgettünk, majdnem minden nap, kitartóan írtál, és elkezdtük jobban megismerni egymást, és elég gyorsan beléd szerettem. Csak akkor még én sem voltam biztos magamban, basszus, olyan hülye voltam akkor (is). Számomra ez az érzés ismeretlen volt, egyszerűen csak abban voltam biztos, hogy imádtam veled beszélgetni. Te voltál az első srác, aki nem nyomult, hanem ízlésesen ismerkedni akart. Akit tényleg érdekelt milyen napom volt, aki figyelt rám. Imádtam neked mesélni, imádtalak hallgatni. Nagyon könnyű volt neked megnyílni, és nagyon könnyű volt beléd szeretni. Akkor talán úgy tűnhetett, hogy nem akarok írni, meg nem akarok semmit, mert korábbi rossz tapasztalatok miatt féltem, hogy talán nem is azt érzem, amit gondolok, pedig legbelül tudtam.

Egész sokáig napokig beszéltünk. Aztán egy nap abbamaradt, nem írtál többet.

Amin semmi csodálkozni való nincs, én is így tettem volna fordított esetben, de..

Hiányzott. Hiányzott, hogy beszéljünk. Bennem volt, hogy írok, de valahogy mindig elszállt a bátorságom, nem akartalak zavarni, mert lebegett a fejem előtt a rémkép, hogy amint írok, átsuhan az agyadon, hogy nem akarsz velem beszélni. Már az is hihetetlen volt basszus számomra, hogy még ott a meccsen is pont rám figyeltél fel, hisz miért pont én, annyi szebb lány volt ott. Nem hittem el, hogy lehetséges, hogy tényleg érdekellek.

Néha beszéltünk pár szót, snapeltünk, de nem beszéltünk már annyit, mint előtte. Viszont valahogy nem tudtalak elfelejteni, elengedni, amit utólag persze nem bánok. Ezalatt az időszak alatt jött az akkori barátnőd, a Dóri, és az igazából olyan érzés volt, mintha elveszítettelek volna, pedig még nem is voltál az enyém. Akkor éreztem, hogy elrontottam, sírva hívtam Rékát, hogy mi a szitu. Ott, az első érted elejtett könnycsepp után tudatosult bennem, hogy igen, én visszafordíthatatlanul beléd szerettem.

Ezután kb 3 hónappal valahogy megint beszélni kezdtünk, kicsit többet, mint addig, de nem toltuk túl, hisz kapcsolatban voltál. Aztán, július elején kezdtünk el valahogy többet beszélni, és emlékszem, hogy a fordulópont az volt, hogy elkezdtünk valamiről beszélni snapen, aztán Rekaval meg Majával moziban voltunk, és kérdezted, milyen volt, én pedig valami hülyeségből kifolyólag írtam, hogy eltört a kezem, te meg tökre kiakadtál, elkezdtél aggódni, és valami elképesztően aranyos voltál. Utána pedig valahogy elkezdtünk videóhívásozni, és az egész éjszakát átbeszéltük, elkezdtünk hülyeségeket irkálni egymásnak askon. Nem is értettem, hogy miért dumálsz velem éjszakákat, ha barátnőd van...másnap este megtudtad, hogy mit érzek, és Kincsővel ezt dumaltátok meg. És akkor te azt írtad, hogy "Dórit szeretem, DE Csenge már tetszett régebben is". És ott volt a de. És minden, ami a de előtt van, nem számít. És elgondolkodtál, hogy ő vagy én. És őszintén féltem, hogy így, hogy megtudtad, nem fogunk megint beszélni, de nem így történt, hanem pont ellenkezően. Az, hogy másnap szakítottál vele, miattam, olyan érzés volt, amit nem tudok szavakba önteni. Elhívtál minket röpizni, majd a buliba. 2018.07.13. Életem legfontosabb napja, az a nap, amikor gyökeresen megváltozott az életem, és az a dátum, amiről mindig eszembe fogsz jutni. Istenem, a mai napig ha eszembe jut az a nap, eszembe jutnak az érzések, amik akkor bennem voltak. Az első csókunk olyan tökéletes volt, annyira benne volt, minden, amit mondani akartunk egymásnak, minden amit egész este alatt nem tudtunk szavakban kifejezni. Ezután életem legszebb 3 hónapja következett. Életemben először voltam igazán boldog, kiegyensúlyozott, életemben először volt önbizalmam. Olyan szerelmet éreztem, amiért bármit megtettem volna. Olyat, amelytől éreztem, hogy élek. Melletted mindig úgy éreztem. Olyat szeretni, mint te, nagyon könnyű, de megtartani nehéz. Nagyon nagy felelősséggel jár egy ilyen embert szeretni. Mindig éreztetni kellene veled, hogy milyen különleges vagy, mert valószínűleg tisztában sem vagy vele. Vigyázni kell rád, törődni veled, éreztetni hogy milyen fontos vagy és mennyire szeretlek. Teljesen más vagy, mint bárki. Mindig is más voltál. És amikor ez eszembe jut, akkor sajnálom a legjobban, hogy nem tartott ez köztünk elég ideig ahhoz, hogy legalább ezt éreztessem veled. Tiszta szívből szerettelek, viszont sosem mutattam ki annyira, mint ahogy azt megérdemled. De soha nem szeretnék ilyen hibát elkövetni újra, mert a legszarabb érzés elveszíteni valakit, akivel nem éreztetted, hogy mennyit jelent neked.

Az egész tökéletes volt. Számomra legalábbis. Tökéletessé tettél számomra három hónapot. Kár, hogy csak ilyen kevés időnk volt. Te voltál a mindenem. Az a személy, akit jobban szerettem magámnál, akinek bármit elmondtam, akivel minden szabad, sőt igazából foglalt percemben beszélni akartam, az a személy, aki törődött velem, és féltett. Aki mellett éreztem magam valakinek. Tökéletesen bíztam benned, tudtam, hogy amiről tudnom kell, azt úgyis megosztod.

Hihetetlen támaszt nyújtott az, hogy mellettem álltál és mindig mindenben számíthattam rád, és hogy mindig éreztem a szereteted. Hogy valakinek fontos vagyok, és valakinek az egyetlen vagyok (mert ezt mindig éreztetted is), számomra teljesen új érzés volt. Egy olyan embernek voltam az egyetlen, aki a világon bárkit megkaphatna.

Melletted voltam életemben először igazán boldog, és ezt az érzést semmiért nem cserélném el.

Mindig féltem, hogy elveszítelek. Hogy nem leszel az egyém. Hogy nem érezhetem az ölelésed, a csókjaid, és hogy egyszer el kell engedjelek. Soha nem akartam megtapasztalni. Soha nem akartam tudni milyen lehet nélküled.

Aztán pedig megtörtént. A távolság a világ legszarabb dolga, ha egy dolgot megszüntethetnék, tuti ez lenne az. Fájdalmas, ha valakit szeretsz, viszont nem láthatod amikor csak akarod. És mi van akkor, ha megtaláljuk a lelkitársunkat, csak éppen rosszkor? Talán ha hamarabb összehoz minket az élet, minden másképp alakul. Ezt már nem tudjuk meg, de hiszem hogy így kellett történnie. Talán azért kellett megtörténnie, hogy megtudjuk, mit is jelent a másik. Talán azért kellett, hogy később, mikor majd másképp alakul az életünk, újra keresztezzük egymás útját. Előbb vagy utóbb.Nem tudhatjuk, mi lesz. De érzem, nagyon érzem, hogy a mi történetünk nem záródott le. Hiszek ebben, nagyon. Soha nem gondoltam, hogy valaki ennyire fog hiányozni az életemből, mint te hiányzol a mai napig. Hihetetlen hogy mennyire kötődöm még mindig hozzád, mert abból aki most vagyok, az hiányzik, amit te adsz hozzám. Akárhányszor elhittem, hogy el tudlak felejteni, mindig visszataláltam hozzád. Valami mindig visszarántott. És akihez többször visszatalálunk, nem lehet véletlen.

És hogy mi történt azóta?

Hogyan éltem meg?

Elmondom.

Fájt. Piszkosul fájt, az, hogy az utolsó egy hetünkben már rideg voltál, nem írtál vissza rögtön, és éreztem, hogy baj van. De mondom biztos rossz napod van, vagy ilyesmi. Aztán elkezdtél nem elköszönni esténként, már nem mondtad, hogy szeretsz. De végül a legrosszabb az volt, mikor azt mondtam, szeretlek, és nem reagáltál rá. Akkor már tudtam, hogy baj van, de ki akartam várni egy talit, hogy élőben milyen vagy. Nem fogtad a kezem séta közben, hozzám sem értél. Majd hazamentem, és nem bírtam tovább, megkérdeztem mi a baj, mert tudtam, hogyha ezt most sürgősen nem beszéljük meg, már nem sok időnk van hátra. Meg akartam oldani!! Javítani akartam rajta, mert nem akartalak elveszíteni. De mikor rákérdeztem, te lerendeztél egy "semmi baj, csak szar, hogy keveset talizunk"-kal, és nem is akartál róla beszélni. Aztán másnap szakítottunk. Könnyek között, mindent átgondolva, megpróbáltam a lehető legőszintébb vallomást leírni neked, hogy ne úgy engedjelek el, hogy azt hidd, nekem nem jelentett ez sokat. Mert de. Többet jelentett bárminél. De csak a töredékét tudtam még így is elmondani, ráadásul már amúgy is késő volt. A következő időszakom nem állt másból, mint abból, hogy reménykedtem, hogy meggondolod magad. A legszarabbul az esett, hogy újra együtt voltál Dórival, mégha csak rövid időre is, mert ez olyan volt, mintha megbántad volna, hogy szakítottál vele miattam. De még olyan pletykákat is hallottam, amit a Bottyán Bence terjesztett állítólag, hogy együtt voltál már vele, mikor még nem is szakítottunk, de ezt EGY PERCIG SEM HITTEM EL, mert bármennyire is össze voltam zavarodva, és bármennyire is nem tudtam, mit gondoljak, abban 100%ig biztos voltam, hogy ilyet sohasem tennél. Aztán mikor jött a Kata, és vele sem voltál együtt sokáig, egyszerűen csak nem értettelek. Olyan voltál, mintha magad sem tudnád, mit csinálsz, mit akarsz, ráadásul velem is tök sokat beszéltél ez idő alatt éjszakába nyúlóan, tök aranyosan, ami persze nekem is reményt adott. Nem tudtam továbblépni, amíg láttam, hogy te sem léptél túl a dolgon. Hisz ha túlléptél volna, nem írtál volna. 5 hónap telt el, mire elfogadtam, és rájöttem, hogy mit is gondolok valójában. 5 hónap után jött neked Dóri, és az kellett, hogy lássam, boldog vagy, és hogy biztos vagy magadban. Mert amint láttam, hogy jól vagy, boldog vagy, akkor el tudtalak engedni, mert tudtam, hogy jól leszel. És rájöttem, hogy hiába sajnálom magam, hiába nyúlok a cigihez, meg hasonló hülyeségek, nekem nem lesz jobb, viszont nem is lényeges. Igazából nekem csak az számít, hogy rendben legyél, mert én megleszek. Nem mondom, hogy nem fájt már utána, mert de, a mai napig fáj, de mára már elfogadtam a dolgokat. De 5 hónap nagyon sok idő. 5 hónap kellett ahhoz, hogy akár csak kavarni is képes legyek valakivel. Az első ilyen egész jól is sült el, még beszéltünk is a sráccal, és kedveltem is, és azt hittem, belé tudok szeretni, de később rájöttem, hogy csak magamra akarok erőltetni egy szerelmet, hogy elfelejtselek. Az volt köztetek a különbség, hogy vonzott, de nem volt elég erős ahhoz, hogy magához húzzon, ellentétben veled. Nem is illett volna hozzám. Kedveltem, de csak fájdalmat okozott volna. És tőle nem viseltem volna el. Ez a különbség közted és közte.

Utána rajta kívül az összes ilyen alkalmat egy hibaként éltem meg. Sorra halmoztam a hibákat, és a legszörnyűbb az volt, hogy mind hozzád vezethető vissza. Félre ne értsd, nem téged hibáztatlak a hülyeségeimért, csak miattad vagyok hülye. Pillanatnyi boldogságokat kerestem az életben, annak reményében, hogy bármelyik is maradandó marad.

Mert te továbbléptél. Már nem engem szerettél, megismertél valaki mást, egy sokkal jobb valakit, és látni téged vele, fáj. És szar, hogy tudom, mennyire tudsz szeretni. És hogy a szereteted most másnak adod, nem nekem. Hogy mostmár őt becézgeted, ahogy velem tetted, úgy csókolod, ahogy engem, úgy érinted, ahogy engem. Baszki, mennyivel jobb lenne, ha nem tudnám miket váltasz ki az emberből. Akkor nem fájna ennyire. Én megpróbálnék fele annyira jó lenni, de tudom, hogy már nem számít, és amúgy is képtelen lennék rá. Épp ezért el kell fogadnom, hogy jó kezekben vagy, és hogy ő való neked, de ettől még féltékeny vagyok.

Féltékeny vagyok azokra, akik mindennap láthatnak, és veled lehetnek. Hónapok óta nem láttalak, és cseszettül boldoggá tenne már csak az is ha lathatnalak. Azt akarom, hogy boldog legyél. És ha ez nem velem van, az bármennyire is fáj, rendben van, mert te vagy az egyetlen ember, akit szeretek eléggé ahhoz, hogy képes legyek a boldogságát magam elé helyezni. Boldognak látni téged, az engem is azzá tesz. És én esküszöm, hogy próbálkozom túllépni. Mármint úgy teljesen, valaki újjal. Tényleg, nyitott vagyok, ismerkedem , satöbbi, de senki nem nyit felém, senkinek nincsenek komoly szándékai irányomban. Amikor ezt írom, van egy srác. Kolis, elég sok időt töltünk együtt, és nagyon kedvelem. De ő sem mutat érdeklődést.

Egyszer, nem sokkal a szakitasunk után elmentünk egy baráti társasággal inni, és felelsz vagy mersznél le kellett volna kavarnom vele, de nem ment. Nem voltam rá képes. Tavaly nem voltunk olyan jóban, mint idén. Nincs semmi extra köztünk. De megért. Meséltem neki rólad. Azt mondta, jó srác vagy, és hogy sajnálja. Azzal vigasztalt, hogy sokat veszítettél, de igazából te valószínűleg nem így gondolod. Kérdezte, hogy melyikünk hibázott.

Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy egyszer jó lenne megbeszélni, mit rontottunk el, hogy mi vezetett addig, hogy most ott tartunk, ahol. Szeretném tudni, te hogy látod a dolgot. Vagy hogy egyáltalán agyaltal e ezen. Amiket magam ellen fel tudok hozni, azok végtelenül egyszerűek viszont együtt, borzasztó nagyok. Először is, nem jól reagáltam le, ha valami siker ért. Nem tudtam kimutatni azt a végtelen büszkeséget, amit éreztem. Nem tudtalak eléggé motiválni, biztatni, ha arra volt szükséged. Nem tudtalak úgy kezelni, mint egyenrangú félt. Ezt úgy kell érteni, hogy mindig úgy kezeltelek, hogy te vagy a "főnök" úgymond. Nem azért, mert ezt éreztetted, hanem azért, mert nem voltam gyakorlott a kapcsolatokban és azt akartam, hogy te irányítsd a dolgokat. Nem akartam túl rámenős lenni, pedig lehet azt kellett volna. Igazából csak tudom, hogy milyen sok tudok lenni, és egyszerűen csak nem akartalak idegesíteni, mert féltem, hogy rámunnál, mert tudom, hogy pótolható vagyok. Nem éreztettem eléggé, hogy mennyire fontos vagy és mennyire megbecsüllek, és hogy olyan kincs vagy, akire feltétlenül szükségem van. Nem vagyok egy romantikus típus, (bár melletted előjöttek az ilyesfajta hajlamaim) és lehet nem úgy reagáltam le dolgokat, amiket mondtál, vagy tettél, ahogyan kellett volna. Elszalasztottam a lehetőséget, hogy tudással veled, a világot jelented számomra.

Nem tudom, lesz e még lehetőségem arra, hogy tudással veled, mennyit hibáztam, és hogy tisztában vagyok a hibáimmal, és hogy mennyire másképp csinálnék mindent, ha megtehetném.

Egyetlen egy dolgot tudnék felhozni, ami a te hibád, az pedig az, hogy az első nehézségnél feladtad. Mert amúgy mindent tökéletesen csináltál. Viszont ezt a dolgot, ha megoldani nem is tudtuk volna, de máshogy tudtuk volna csinálni. Ha igazán akartad volna, meg tudtuk volna oldani. De nem akartad, és mivel láttam, hogy nem akarod, nem próbáltalak marasztalni, mert nem akartam, hogy szenvedj a kapcsolatunkban. Így inkább elengedtelek, hogy jobb legyen neked. Ne hidd, hogy nekem nem volt szar ez a helyzet, a távolság, de én ezt soha nem tudtam volna megtenni veled. Mert nekem jelentett annyit ez az egész. És hiszem, hogy neked is, csak akkor nem értem, hogy miért nem küzdöttünk. Ha azok után se működött volna, beláttuk volna, és nem lett volna ennyire értelmetlen az egész.

Mindketten hibáztunk, de tény, hogy nagyrészt az, hogy így alakult, az én saram. Mert nem tudtam megadni neked azt, amire szükséged van. Mert ha megadtam volna, nem tudtál volna elengedni. Nem adtad volna fel. Egy éve, hogy vége, de még mindig nem hagy nyugodni a gondolat, hogy úgy váltunk el, hogy talán úgy érezted, nem szeretlek, pedig attól, hogy nem voltam képes bizonyítani, a szívem minden szeretetével szerettelek. És szeretlek a mai napig. A legnagyobb baj az volt, hogy túl éretlen voltam hozzád, minden értelemben. Rosszkor kerültünk egymás életébe. Az utóbbi egy évből tanulva, már mindent képes lennék jobban csinálni. De valószínűleg ezt már te sosem tapasztalod meg. Egyetlen egy dolog van, ami miatt haragudni tudok rád.

Igazából mióta szakítottunk, többnyire azt érezteted velem, hogy tartasz valamire. Hogy tiszteletben tartod azt, hogy milyen gödörbe taszítottál, mert pontosan tudod, hogy mit tettél velem. És én nem haragszom rád a mai napig. Tényleg nem. És azt is megmondtam, hogy számíthatsz rám bármiben. DE. Mikor fogadást veszítesz a haverjaiddal, akkor légyszíves, ne én legyek az, akinek beadod, hogy mennyire fájt neked a szakitasunk és hogy meg akarod próbálni újra. Válaszd bármelyik másik exed, nem érdekel. Tudom miért engem valasztottál. Mert tudtad, hogy én nem haragszom meg egy ilyen "poénért". Nem. Nem utállak meg, de igen is haragszom, mert gondolj bele, hogy hogyan esne, ha fordított szituban ugyanígy belédrúgnék mégegyet. Mert azzal, hogy ilyeneket irkálsz, még ha csak poénból is, felzaklatsz, ha replayeled a snapem, felzaklatsz, és akkor is felzaklatta, mikor az elejében rám írtál. (És ne értsd félre, nem az a baj, hogy ramirsz, ha valami van, mert rád mindig van időm, és kedvem is van hozzád) Mert ezekkel igazából csak visszaloksz a gödörbe, amiből a túllépés útján fokozatosan masznék kifelé. Mert tudod, te tudod a legjobban, hogy én aztán türelmes vagyok és tűröm azt is, ha a földbe tipornak, de tudod, már nem vagy abban a helyzetben, hogy a végtelenségig tűrjem. Esküszöm, ameddig tudom, elviselek minden fájdalmat, amit okozol, de tudod, egyszer besokallok. És akkor aztán elvágtad magad. Egy életre. Pedig szeretlek. Egy életre. Éppen ezért kérlek, ne tedd ezt. Nem akarlak feladni.

Azt vettem észre, hogy annyira sokszor ismételem magam a sorokban, hogy lassan le kéne ezt zárni, de annyi mondanivalóm van, hogy nem győzőm kiírni magamból. Egy évnyi érzelem, muszáj kiírni magamból.

Valahogy lezarasul összefoglalnám az egész dolog lényegét.

Mindennél és mindenkinél jobban szerettelek téged

És szeretlek most is, változatlanul.

Pont ugyanannyira.

Nem tudlak elfelejteni.

Nem megy.

És nem is akarlak igazából

Bár ezt nem is lehetne elfelejteni

Belém égett minden szavad, gesztusod.

Egyszerűen beleépült a bioritmusomba a léted.

Az, hogy nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltünk volna.

Órákat akár kis hülyeségekről, vagy komolyabb dolgokról.

Valójában bármikor, bármiről.

Ha valami jó vagy rossz történt, mindig rögtön megosztottuk egymással. Mindig tudtuk hogy van a másik, hol van, mit csinál.

Mindez iszonyatosan stabil támaszt nyújtott és biztonságérzetet adott.

Minden héten kisgyerek módjára vártam a hétvégét, hogy végre láthassalak és veled lehessek. Mindig volt célom, éreztem hogy élek. Veled mindig úgy éreztem.

Annyira jó hatással voltál az életemre, hogy el nem tudod képzelni, és ezt mások is észrevették. Anyukám alig ismert, mégis annyira szeretett, mert látta, milyen hatással vagy rám. A szakitasunk után körülbelül egy hétig nem mertem elmondani, mi történt. Féltem, hogy haragudni fog rád, és azt nem akartam. Aztán egyszer az Arkadban voltunk, és megkérdezte mi van velünk, miért nem talizunk. Nem bírtam kinyogni semmit, kitört belőlem a sírás. Elmeséltem neki mindent. És azt mondta, sajnálja, mert olyan jó volt látni engem melletted. És hogy boldog voltam.

Sosem éreztem magam elhanyagolva, mindig éreztem a szereteted, és azok az érzések, amit irántad érzek tesznek élővé, és tettek azzá, aki jelenleg vagyok.

Miután vége lett, semmi más nem volt bennem, csak üresség. Nem volt miért várni a hétvégét, nem volt kitől elköszönni esténként, a napjaim elég szürkén indultak, amiért nem a te üzenetedre keltem fel és megszűnt ez a támasz, amit nyújtottál. Mert amikor valakit elveszítesz, az egyetlen dolog, ami marad, az a lyuk az életedben, ahol az a valaki, akivel törődtél, létezett.

Sokszor fájt. Nagyon fájt, de valahogy mindig tudtam, hogy megéri elviselni ezt, mert előbb-utóbb jó lesz. Tudtam, hogy miattad megéri elviselni ezt is. Tudtam, hogy igazából ha az utolsó pillanatig remélek se sérülök meg maradandóan, mert már a puszta a léted is boldoggá tesz, hogy hagyhatnám veszni ezt az egészet?? Rossz volt látni, hogy veszited az érdeklődésedet irántam, és a legszomorúbb az volt, hogy még csak tenni se tudtam ellene. Már nem mesélted el, milyen napod volt. Nem tudtam rólad semmit. És ez szar volt. Nagyon. Minden egyes kis dologba belekapaszkodtam, és mindig hagytam magam reménykedni egy kicsit, és aztán mikor újra a semminél kötöttem ki, az kicsit megint a földhöz vágott. Talán néha egy kicsit hülyét is csináltam magamból, de ha valamiért megéri, akkor ez az. De erről te egyáltalán nem tehetsz. Ez az én gyengeségem, túlságosan beleélem magam dolgokba, amik aztán nem, vagy nem úgy történnek meg. És túlságosan ragaszkodó típus vagyok, bár ez nem tudom, hogy rossz e vagy jó. Mindenbe kapaszkodtam, ami egy kicsit is hozzád köt, a pulcsidban aludtam, folyton kattogtam, hogy vajon kivel beszélgethetsz, fájt, hogy amit egykor nekem adtál, azt most más kapja meg, mert tudom, hogy nálam jobban senki nem fog szeretni, rossz volt, hogy mindenről tudok és átkozottul féltem, hogy megismersz egy lányt, akiben annyira meglesz minden, amire szükséged van, hogy nem lesz okod a maradásra, és már nem lesz okod, ami visszahúz. Ettől félek a mai napig a legjobban. Félek, hogy elfelejtesz. Félek, hogy egyszer majd semmit sem fog jelenteni számodra, ami köztünk volt. El tudom képzelni, hogy évek múlva is egymás életének részei leszünk. És őszintén szólva jobban vágyok erre, mint bármi másra. De ha csak egy emlék maradok, akkor szeretnék az a lány maradni, akire úgy emlékszel vissza, hogy egykor boldoggá tett, és hogy nem bántad meg. Az a baj, hogy neked nem én vagyok az első szerelmed. Mert arra mindenki emlékszik. Ahogy én rád.

Én nem bántam meg. Egy percét sem. És tudod miért? Mert boldoggá tettél. És ez nagyobb ajándék volt tőled, mint akármi más. Elérted nálam azt, amit senki más nem tudott. Jó hatással voltál az életemre, mert még ha nem is sok időre, de abban a kevés együtt töltött percben valakinek éreztem magam, és ezért nem lehetek elég hálás neked.

És a legfontosabb dolog:

Tudod, ha a már csak arra is lehetőségem lenne, hogy törődjek veled, már boldog lennék. Így vagy úgy, de szeretnék ott lenni életed minden fontos eseményénél. A szalagavatódon, a ballagásodon, az érettséginél, vagy a meccseiden. Ott akarok lenni, támogatni akarlak. Ha sikeres vagy, el akarom mondani, mennyire büszke vagyok rád, ha boldog vagy, veled akarok örülni, én akarok lenni az első, akivel a boldogságod megosztod

Ha kudarc ér, vagy mély ponton van az életed, ha bármi baj van, támogatni akarlak, és kisegíteni, támaszt nyújtani, vigyázni rád. El akarom mondani, hogy akkor is szeretlek, ha nem mész át egy vizsgán, akkor is, nem vagy olyan formában egy meccsen, és akkor is szeretlek, ha rossz napod van és flegma kedvedben vagy. Biztos pont akarok lenni az életedben. Igazából egyvalamit tudnod kell. Mindig biztos pont leszek az életedben, akkor is ha nem vagyok veled, ha nem vagyok az életedben, ha a távolság bármilyen értelemben nagy is köztünk, mindig. Rám akárhol, akármikor számíthatsz. Bármi baj van, ha sz��kséged van segítségre, akárcsak pár biztató szóra, egy mély beszélgetésre, vagy ha csak úgy érzed, senki nem ért meg, jussak eszedbe. Én mindig itt leszek neked, ígérem. Bármikor, mert te sosem zavarsz. És ha egyszer az élet visszasodor hozzám, én tárt karokkal foglak várni. Mert szeretlek. Ne kérdezd miért, meddig. Magam sem tudom. Csak azt tudom, hogy téged nekem találtak ki, hogy a tökéletlensegeddel vagy számomra kibaszottul tökéletes, azt is tudom, hogy vigasztalni tudnál engem, bármi bánt. Szeretlek, mert van benned valami, amitől minden pici idegszalam boldog lesz. Te vagy az egyetlen, akit képes voltam igazán közel engedni magamhoz, aki miatt képes voltam sírni, és aki miatt egy könnycsepp sem volt hiábavaló, akiért megéri küzdeni.

Egy év telt el, és a távolság még sosem volt nagyobb köztünk ennél.

Szeretlek:

Egy lány, akit valaha szerettél.

—porquesoyninaperdida

[wpkurzus]

2018-as évértékelés, 2019-es évtervezés (számokkal)

A saját 2019-es évem megtervezését a YearCompass segítségével már Szilveszter napján megcsináltam. Papp Gábor évzáró-évindító posztja viszont annyira tetszett, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek és én is írtam egy hasonló évértékelő cikket.

Gábor bejegyzésének az elejével szóról-szóra egyetértek, mintha az agyamból szipkázta volna ki gondolatokat. Olvasd el, itt nem ismételném meg szóról szóra.

A lényege, hogy a megfelelő tervezésnél és célkitűzésnél nincs hatásosabb eszköz, amivel a céljaidat elérheted.

Ezen kívül az aktív türelem alkalmazása is brutál nehéz, de kétségtelenül kihagyhatatlan cselekedet.

Napról napra mintha nem is haladnánk előre, de ha becsületesen elvégezzük a kiírt teendőket, akkor ezek exponenciálisan fogják növelni a sikerességünket.

Sajnos nem egyszerű megülni a seggünkön és “trust the process”, de máshogy ez nem megy.

Mivel ez az első ilyen bejegyzésem, így nem tudom, mi lesz a legjobb formátum, de arra gondoltam, hogy számokkal együtt, transzparensen írok a vállalkozás eredményeiről, és mivel a személyem eléggé benne van a bizniszben, így magánéleti dolgokat is behozok.

Uccu neki!

2018 évértékelése

Tudom, hogy mindenki szeret mások pénztárcájában turkálni, én is a transzparenciája miatt kezdtem el olvasni és hallgatni Pat Flynn-t. Nézzük is meg, hogyan teljesített a WPKurzus.

A WPKurzus számai 2018-ban

Mivel tavaly nem voltak pontosabban leírt céljaim, csak egy irány a fejemben, így nem tudom tökéletesen értékelni, hogy mennyire sikerült a céljaimat elérni.

Kezdjük azért a számokkal, úgyis ez a legizgibb.

2018-ban a WPKurzus kb. 14.700.000 Ft bevételt hozott. Ez a szám kb. 11,5 millió Ft volt 2017-ben, 2016-ban (márciusban nyitottunk) pedig kb. 4 millió Ft.

Kicsit nagyobb növekedésben bíztam, de mivel az év első felében szinte semmit se csináltam a vállalkozás fejlesztésével, így elég jónak mondható az eredmény.

A kurzusokból 9 millió Ft, míg affiliate bevételekből 5,7 millió Ft jött. Igazából ez a két különböző pénzkereseti forrás van jelenleg.

Arányaiban az affiliate az, ami feljebb tornászta magát, mivel kurzuseladásokból nem igazán kerestünk többet. Ez teljesen magyarázható a mindössze 1 darab idei kampányunkkal.

Jöjjenek a kiadások, mert az is hozzátartozik a teljes képhez.

2018-ban kb. 4 millió Ft kiadásunk volt. Itt kicsit nehezebb pontosat mondani, mert több vállalkozásunk van és pár dolgot (mint pl. könyvelő, jogi dolgok, adók) egyben kezelünk.

Ebből kb. 1,5 millió személyi kiadás:

asszisztens,

programozó,

grafikus,

marketinges,

vágó

Kb. 1 millió ment el Facebook hirdetésekre, 300 ezer pedig a tárhelyre, online marketinges eszközökre. A maradék adóra, jutalékokra, könyvelőre.

2018-ban kb. 10,7 millió Ft tiszta profitot hozott a WPKurzus.

De mik is történtek év közben, amíg idáig eljutottunk?

A WPKurzus fejlődése 2018-ban

Hogy is álltunk neki az évnek?

Emlékszem, a fő cél az volt, hogy stabilabbá tegyük a kurzusokat, hogy elkezdhessek dolgozni a biznisz angol nyelvű megfelelőjével.

Arra viszont nem gondoltam, hogy ez mennyi munkával jár majd.

A fejemben az volt, hogy az addig improvizált leckéket csak újra kell venni úgy, hogy leírom a szövegeket, amiket majd le lehet fordítani angolra. Igen ám, de mivel nagyon pontosan össze kell szedni minden beállítást, tippet, trükköt, így sorban jöttek ki olyan hiányosságok, amiket frissíteni kellett.

Ráadásul az évet 2 nagy részre lehet választani:

az év első 6 hónapjában nem csináltunk szinte semmit, míg

az év második felében rengeteget dolgoztunk.

Kis magyarázat…

Én elutaztam Dél-Amerikába 3 hónapra, ahol kb. semmi fejlesztést nem csináltam, a vállalkozás ez alatt igazából csak “vegetált”. Ekkor jöttem rá viszont arra, hogy:

A WPKurzus ténylegesen egy passzív jövedelmi forrás lett, mivel magától is működik és folyamatosan hozza a bevételt.

A WPKurzus ténylegesen egy passzív jövedelmi forrás lett, mivel magától is működik és folyamatosan hozza a bevételt.

Erről van is egy nagyon kellemes emlékem Medellinből, Kolumbiából, mikor edzésről sétáltam vissza a szállásra.

Eszembe jutott, hogy mik voltak az álmaim még 2015-ben, amikor még csak próbálkoztam online dolgokkal, de nem nagyon jött össze semmi. Mégis folytattam, nem adtam fel, elképzeltem, hogy milyen életet szeretnék felépíteni, milyen vállalkozást akarok felhúzni. 2015-ben kb. pont az volt a szemem előtt, amit éppen megéltem Medellinben.

Az a 3 hónap egy fantasztikus önismereti út volt számomra. Csináltam is egy videót még az elején (hamarosan készítek egy összefoglalót is, mert azzal még adós vagyok).

Szóval az év első 6 hónapjában semmit nem haladtunk a WPKurzussal, a napi teendőket elvégeztük, de se nem marketingeztünk komolyabban, se nem újítottunk jelentősebben a kurzusokon.

Na, de mikor hazajöttem…

Visszatérni egy ilyen inspiráló környezetből, a világ másik végéről nem egyszerű, de teljesen fel voltam töltődve, újult erővel kezdtünk neki a fejlesztéseknek.

Vázlatosan a következő dolgokat vittük végig az év második felében:

Újravettük az összes leckét (kb. 12 óra tiszta videós anyag), valamint újakat is készítettünk a

Mini (2× is újravettem fél év alatt, lol),

WordPress Guru és

Divi kurzushoz.

Elkészítettük a kihívásokkal és harcokkal megspékelt, de végül brutálisan hasznosra sikerült WooCommerce tanfolyamunkat a webáruházak építéséhez és fenntartásához.

Kivezettük a kínálatunkból az Avada kurzust (gyenge sablonná vált a versenytársak mellett).

Újrahúztuk az oldalainkat.

Felépítettünk (főleg Bence) a Divihez egy Master Layout Packet, amit külföldön kb. 200 dollárért simán lehetne árulni, de nálunk ingyenesen jár a kurzushoz.

Elindítottuk az Óriás GYIK-ot, aminek a célja, hogy előbb-utóbb az összes WordPress-szel kapcsolatos kérdés és válasz szerepeljen benne (csak tagoknak).

Szégyenkezve írom le, hogy még csak most kezdtük el csapatszinten használni a Slacket és egy projektmenedzsment rendszert (Asana).

Elkezdtem végre egy vágóval dolgozni (köszi, Ákos).

Megjegyzésképp elmondom, hogy nálunk egy lecke elkészítése nem úgy néz ki, mint a legtöbb kurzusban, hogy valaki készít egy ppt-t vagy elkezd kattintgatni a képernyőn és alábeszél.

Egy 10 perces leckének az elkészítése kb. 5 fókuszált munkaóránkba kerül a téma bemutatásának nehézségétől függően. Ez nem azért van, mert nem vagyunk hatékonyak, hanem mert elképesztő jó anyagokat akarunk készíteni. Jó ötlet, majd írok is erről egy leckét.

Szóval a lényeg, hogy a leckékre, videókra, kurzusokra rengeteg idő elment. 3 embernek kb. 4 hónapnyi munkája volt benne, ha így utána számolgatunk a dolgoknak.

Az ennél is nagyobb lényeg, hogy Szilveszter napján 22:16 perckor befejeztem az utolsó leckét is (az elmúlt 2 évben kb. 15× hittem azt, hogy kész van az uccsó lecke is, kíváncsi vagyok, meddig tart ez a mostani).

Nagy vonalakban ennyiről szólt a WPKurzus 2018-ban. Az év első fele lazsálással telt, de után bőven bepótoltuk a lemaradást.

Személyes történések 2018-ban

Sokszor szoktam saját sztorikról írni, így úgy érzem kereknek, ha ezekről is szó esik ebben az összefoglalóban.

Az első 6 hónap

Az év elején az volt a terv, hogy elkezdem építeni a WPVikinget. Ez lesz a neve az angol nyelvű WPKurzusnak.

Erről el is kezdtem készíteni egy elég alacsony színvonalú YouTube-sorozatot:

Nem voltam valami kitartó, de tervben van, hogy folytatni fogom 2019-ben, viszont még ne ugorjunk ennyire előre.

Elkezdtek felszínre jönni a hiányosságok, amiket el kell készíteni a nemzetközi indulásig. Haladgattam, de közbejött a Nomad MBA.

A törzsünk elég multikulturális volt <3

Rengeteg új élményben volt részem, megismertem 30 fantasztikus embert, 3 új országban éltem 1-1 hónapot, sokkal jobban megismertem saját magam, számtalan félelmem győztem le, igaz barátokat szereztem, szóval tényleg egy életre szóló élmény volt.

Sokkal jobban megbecsülöm azóta azt is, hogy megtaláltam, mit szeretek csinálni, és ezzel mindenképp élni is akarok.

Ez a 3 hónap inkább érzelmileg és személyes fejlődésben tett hozzám, ami pluszt adott a vállalkozói életben, az a sokkal erősebb angol tudás. Magasan a legfontosabb skill az életben.

Dél-Amerika után

Az utazás után viszont még jobban beindult az élet.

Természetesen a WPKurzusos dolgok vették el a legtöbb időm, de elég jól tudtam menedzselni, hogy mikor mivel foglalkozzak.

Augusztusig még agonizáltam, foci VB is volt, próbáltam visszaállni az itthoni kerékvágásba. Utána kezdődött csak el a munka érdemi része.

Lillával és Bencével szépen megterveztük, hogy miket fogunk sorban megcsinálni. Persze mindent borított, amikor kitaláltam, hogy az Avada sablonos kurzusunkat nyugdíjazzuk, a WooCommerce kurzust viszont elkészítjük.

Türelmesek voltunk, csináltuk a feladatainkat és tudtuk, hogy nehéz lesz, de nem adtuk fel, mentünk lépésről lépésre. Most már büszkén tekintek a kurzusokra, angolul is a világ legjobbja lesz (megvettem mindet, tudom a színvonalat).

Pár történés, ami meghatározó volt még ebben az időszakban…

Csatlakoztam egy 3 hónapos “Férfikör” nevű dologhoz, amit Tusnádi Roland vezetett.

Nagyon meghatározó volt, a Nomad MBA után a másik legjobb befektetésem.

Megismertem 12 fantasztikus srácot, akik szintén ambiciózus vállalkozók, akik még magasabb szintre akarnak lépni.

Mintha mi lennénk a következő PayPal maffia

Itt is igaz barátságok alakultak ki, teljesen őszinték voltunk, bennünk ragadt félelmeket győztünk le. Önbizalom szempontjából, produktivitás és célkitűzés szempontjából is rengeteget fejlődtem.

Egy nagyon király Warrior Campen is részt vettünk, amit Roland és Kiss Gergely olimpikon birkózó szervezett nekünk.

View this post on Instagram

1st Warrior Camp lead by Gergely Kiss who is an excellent wrestler He reached 7th place in Beijing at the Olympic Games The first time when I practiced martial arts, and it was amazing to experience it with brothers. A memory for life! . . . . . . . . #box #warrior #warriorcamp #szeged #frestling #brotherhood #martialarts #digitalnomad #digitallife #digitallifestyle #entrepreneur #explore #magyar #ikozosseg #instakozosseg #instahun #miku

A post shared by Attila Nagy (@nagyattila.23) on Oct 7, 2018 at 11:10pm PDT

Küzdéssel, harccal, sírással, felemelkedéssel teli 3 nap volt, az biztos. Ezt azóta egy vállalkozássá fejlesztették, szóval, ha téged is érdekel az élmény, akkor írj nekem Instagramon és összekötlek a szervezőkkel.

Közben az év végére beiktattam pár utazást is…

Fireznzétől nem messze, Casalino-ban volt az első Nomad MBA Reunion. Nem tudtam kihagyni, jöttek az 1. tribe tagjai is (mi voltunk a 2.).

View this post on Instagram

Such a wonderful week in Casalino, Pratovecchio and Florence! Reunion with @thenomadmba team, my tribe and we finally met with the first one. So much , and .

A post shared by Attila Nagy (@nagyattila.23) on Sep 7, 2018 at 4:20am PDT

Ezután jött egy Chelsea – Videoton meccs Londonban. Ne ijedj meg, nem szurkolok annak a harmatgyenge londoni csapatnak (igazi vörös ördög vagyok).

View this post on Instagram

I feel blessed to be able to watch a football game if I want to, even if the worst team in England plays. Hajrá Vidi! #london #football #europaleague #vidi #ihatechelsea #manchesterisred #stamfordbridge #digitalnomad #digitallife #digitallifestyle #entrepreneur #explore #magyar #ikozosseg #instakozosseg #instahun #mik

A post shared by Attila Nagy (@nagyattila.23) on Oct 5, 2018 at 12:24am PDT

Végül pedig egy hosszabb, majdnem 3 hetes kiruccanásban vettem részt Dél-Afrikában, Fokvárosban. Itt volt a Nomad MBA 3. törzse, és mindenképp meg akartam őket látogatni.

Azért ilyen boldogok, mert vittem 1,5 liter házi pálinkát

Ez is igen jól sikerült, ismét 30 új csodálatos emberi lényt ismertem meg és hihetetlen élményekben lehetett részem.

2018-ban több mint 130 napot töltöttem külföldön. Viszonylag hamar rájöttem, hogy mindenképp szükségem van egy bázisra (Budapest). Ennyi utazás nekem nem való, de mindenképp folytatom az új helyek bebarangolását, csak egy szinttel visszaveszek.

Az utazásokon, programokon kívül a legtöbbet az emberek adták tavaly. Több mint 100 új ismerőst szereztem, és kimondhatom azt is, hogy legalább 5 igaz barátot is találtam. Nem hittem benne, hogy ez működik az egyetem után, de jelentem, hogy lehetséges.

Ezen kívül is kerestem meg embereket, hogy üljünk le kávézni, és most már engem is kerestek meg, ami tök jól esik. Megmaradt a Mentorshipes kis baráti körünk is, szóval a szociális életem jobb, mint valaha.

2017-ben elég magányosnak, elveszettnek éreztem magam, de az elmúlt hónapokban minden megváltozott. Fantasztikus emberek vesznek körül, akikért nagyon hálás vagyok.

Ez így jó is lesz ide zárszónak…

A legfontosabb produktivitási hackjeim

Gábortól lopom az ötletet, hogy leírjam, milyen napi trükkök és szokások miatt tudok a munkámban magas szinten teljesíteni.

Lehet, hogy neked más jön be, én folyamatosan kísérletezek, hogy kitapasztaljam, mik működnek nálam.

Héttervezés és naptár használata

Mivel a memóriám olyan szinten van, mint Szenillának, így rá kellett magam szoktatni, hogy mindent beírjak a naptárba, mert különben elfelejtem.

Ezt spékeltem meg a vasárnap esti héttervezésemmel, ami rákényszerít arra, hogy előre átgondoljam, mivel mennyit időt kell foglalkoznom a következő héten.

Egy jobban megtervezett hét

Ha ügyesebb vagyok, akkor lebontom részekre a különböző munkával kapcsolatos dolgokat is, de mindig szerepelnek benne kávés találkozók, edzések, masszázs, randi, focimeccs, szóval minden, amit csinálni fogok.

Egyszerűen a Google naptárat használom. Ingyenes és a legfontosabb segítség az életemben.

Otthonról dolgozok

Míg mások napi 1-2 órát is utaznak (és ráadásul nem is hallgatnak közbe podcastot vagy nem olvasnak), nekem ez az idő megmarad arra, amit szeretnék csinálni.

Ez nem feltétlen munka lesz, én nem tudok minden nap 10 fókuszált órát dolgozni, de pont ezt a plusz időt tudom ráfordítani edzésre, szórakozásra vagy bármire.

Tudom, hogy sok embernél az otthoni munka nem opció, de nálam számos pozitív hozadéka van.

Mondjuk, mivel földszinten lakok egy sötét lakásban, így néha bedepizek, de ilyenkor elmegyek egy kávézóba vagy co-working irodába. Szoktak átjönni barátok is dolgozni, szóval nekem ez a home office teljesen bejött.

Heti 4-5 edzés

Hihetetlen fontos volt, hogy találjak egy közeli termet, ahova eljárhatok edzeni.

A súlyzós edzést viszont képtelen vagyok heti 1-nél több alkalommal beiktatni, így nálam a csoportos, funkcionális edzés-szerű órák lettek a nyerők.

Ha valaki a Kálvin tér környékén lakik, akkor teljes szívből ajánlom a 4% Fitness névre hallgató edzőtermet. Bíborka és Csabi minden egyes alkalommal elérte azt, hogy megutáljam őket óra közben, és utána mégis hálás legyek, hogy megint egy jó edzésünk volt.

Kell egy kis fűszer is a sportolásba, így emellett néha szoktam nyomni súlyzós edzést, focit, squasht, tollaslabdát, futást, de idén kipróbáltam a szörföt, jógát, boxot, birkózást és falmászást is. Jó lenne ezeket többször beiktatni.

Apropó, ha valaki Budapesten jár rendszeresen focizni és kell még egy ember, akkor szóljon, mert 2019-ben rendszeresen szeretnék járni.

Egyébként nem tudom megérteni, hogyan lehet úgy magas szintű szellemi munkát végezni, ha a test nincs rendben. Tiszteljük a testünket, fel kell fognunk, hogy nem lehet egyik napról a másikra lecserélni.

Igaz, én is sokáig kerestem, hogy mi az, amit hetente több alkalommal is képes vagyok élvezettel végigcsinálni, de csak azt tudom ajánlani, hogy te is próbáld meg a neked való edzésformát megtalálni. Enélkül kb. lehetetlen hetente legalább 3 alkalmat erre áldozni.

A testedzéshez tartozik a heti masszázs is, ami pont az edzőterem mellett van. Ez a Zöldsziget Masszázs Stúdió. Jó sok ingyen promót kinyomok, de ha egy szolgáltatás megérdemli, akkor nagyon szívesen ajánlom.

Szakács/házhozszállítós kaja

Az otthoni munkán kívül ez a csodafegyverem.

Egy ismerős (akit nem nevezhetek nevén) készíti és hozza el nekem minden reggel a napi kajámat.

Egészséges, finom ételek minden nap, nem kell gondolkoznom, boltba járnom, főznöm, csak ennem.

Persze nem csak ezt eszem, imádom a pizzát, szoktam barátokkal étterembe menni, de az étkezéseim 70%-a innen jön.

Ne kérdezd, úgyse mondom el, hogy ki csinálja, de naponta biztos spórolok vele 1-2 órát, és pénzben is jóval olcsóbb, mintha máshonnan rendelnék.

Vannak házhoszszállító kajás céget, sajnos nem tudom melyik a jó, de mindenképp csekkold le őket.

Automatizálás

Lusta vagyok egy dolgot kétszer ugyanúgy megcsinálni. Ha azt veszem észre, hogy valamit ki lehet szervezni vagy automatikusan is meg lehet oldani, akkor inkább elszarakodok vele egy darabig, amíg megtalálom a módját, de végül úgyis rájövök, hogyan lehet a feladat elvégzését hatékonyabbá tenni.

Ezért nem kell általában bankba, postára, boltba járnom, takarítanom, és – mint az előbb mondtam -, főznöm, valamint sok kis dolgot elintéznem, ami másnak az értékes idejéből vesz el.

Arra tudom fordítani a plusz perceim, amiben jó vagyok. Ezzel nagyobb értéket teremtek, ami előreviszi a vállalkozásomat.

Én is gondolkodtam már rajta, hogy nem megy-e át a praktikusságom néha már túlzásba, robotikus életmódba. Meg kellett tanulnom, hogy közben azért élvezni is kell a mostot és az életet. Ez nehéz volt, és még mindig kihívás sokszor, de haladok vele.

A kulcs az időbeosztásom szabadsága és az a kb. 3 óra plusz, amivel én rendelkezek egy nap a legtöbb emberrel szemben. Nem dolgozok sokkal többet, csak hatékonyabb vagyok és nem pazarlom az időm olyan dolgokra, amiket nem szeretek csinálni, nincs értelme és ki lehet szervezni.

Azért nem vagyok ám szent, szóval Instagram-görgetésre, YouTube-ra és FIFA-zásra jóval több időt használok el, mint kellene, de én ezzel töltöm ki a szabadidőmet, és egyszerűen nem tudok, vagy még nem vagyok olyan szinten, hogy több hasznos órát töltsek munkával.

Kicsit megszaladtak a gondolataim a billentyűzeten, de azért csak itt hagyom ezt a részt, hátha más le tud belőle szűrni valamit.

Arra akartam kihegyezni a dolgot, hogy automatizálni és rendszerekben gondolkodni iszonyú fontos, mert az idődnél nagyobb érték egyszerűen nem létezik. Ma már annyi mindent meg lehet oldani rendszerek felépítésével, hogy biztos vagyok benne, hogy ha végiggondolod a napi cselekvéseid, akkor minimum 1-2 órát tudnál pluszban szerezni teendők csoportosításával, átalakításával.

Ezek azok, amik nálam a legnagyobb mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Ha csak 1 kis szösszenetet is félre tudtál tenni belőle, amit fel tudsz használni te is, akkor már megérte leírnom.

2018 pontszámai

Nem vagyok benne biztos, hogy megéri-e pontozni, de hátha érdekes lesz később visszanézni.

Mindössze 2 kategóriám lesz, munka és magánélet. A lényeget korábban kibontottam, de itt egy pár soros verzió.

Munka (8/10)

Az év második felében rengeteg haladtunk, amire nagyon büszke vagyok, de befuccsolt a YouTube-os törekvésem és a WPViking se tart még ott, ahol előzetesen szerettem volna.

Ezek viszont eltörpülnek a sok siker mellett, így a 8-at egy korrekt számnak érzem.

Magánélet (9/10)

Magasan a legjobb évem volt az életemben (mind a két területen egyébként).

Rengeteg utazás, fantasztikus új barátok, félelmek leküzdése, folyamatos kihívások, komfortzónából való kilépés, saját magam elfogadása, szeretete és egy nagy előrelépés az önbizalom terén.

1 pont mínusz azért, mert nincs barátnőm, de ettől függetlenül jó kis év volt.

2019 megtervezése

“Hangosan” gondolkodok, hiszen nem terveztem én ezt a posztot ilyen hosszúra, de megszaladt a kezem, és nem tudtam nem leírni a dolgokat. Ha eddig kitartottál, akkor köszi az idődet.

Kezdjük is a WPKurzusos tervekkel.

WPKurzus 2019-ben

A vállalkozásban az az érdekes, hogy igaz, hogy 6 hónapig keményen dolgoztunk rajta, de a WooCommerce kampányon kívül bevételnövelő tevékenységet nem nagyon végeztünk.

Sokkal magasabb szintűek lettek a szerintem már korábban is elég jó minőségű kurzusaink, de aki még nem vásárolt, az nem fogja soha megtudni, hogy milyen volt előtte. Egy új vásárlónak pedig az lesz a normális, hogy a mostani szint az alap.

Mivel tavaly befejeztem az összes leckét , így “már csak” ezezekkel kell foglalkoznom 2019-ben:

Kis ügyfélszolgálat, de ezt nem csak én csinálom szerencsére.

A WordPress fejlődésének monitorozása:

ha valami újdonság van, akkor ahhoz új leckéket kell készíteni,

ha bejön valamilyen téma, amit még beilleszthetünk a mostani kurzusokba, akkor azokat szépen ki kell dolgozni.

Evergreen marketing rendszer felépítése:

e-mail sorozatok fejlesztése,

deadline funnel beépítése egy magasabb szinten,

automatikus Facebook-hirdetések kiépítése.

Bence és Lilla munkájának kiosztása, felügyelése.

Blogbejegyzések írása – 12 minőségi cikket szeretnék 2019-re.

Az eddigi király blogbejegyzések átalakítása videós formátumba.

Hírlevelek írása.

Networking, interjúk, self-brand promotálása a WPKurzussal együtt.

Ez nem vesz el olyan sok időt, és inkább hullámokban, projektekben kell vele dolgozni. Lehet, hogy egy hónapig semmit se csinálok, de utána 1 hónapig csak erre koncentrálok.

A WPKurzusnál a “Mindenegyben” csomag a legjobb ajánlatunk. Ha valaki ezt megveszi, akkor sose fogok neki upsellezni, mert megkapja a jövőben elkészülő anyagainkat is. Emiatt folyamatosan azon kell dolgoznunk, hogy új lead-eket szerezzünk, akiket új vásárlókká kell alakítani.

Ezért fontos, hogy a lead generáló rendszerünket fejlesszük. Elég jónak érzem magam marketingből, de azt is érzem, hogy új impulzusra van szükség, szóval egy marketinges céget is tervezek majd megkeresni.

Nem tudom még, kit, mert nehezen bízok meg bárkiben is marketing szempontjából, de mindenképp szükség lesz valakire, aki besegít.

A többiek se maradnak azért munka nélkül, mert Lillának még bőven van dolga a leckeleírásokkal, Bence pedig folyamatosan segít ügyfélszolgálattal, újabb és újabb dizájnokkal.

Összességében jóval kevesebb dolgunk lesz a tananyagokkal, mint 2018 utolsó időszakában. Pont azért nyomtuk meg az év végét, hogy 2019-ben viszonylag passzívan tudjon menni az egész.

A csomagok árának növelésén is nagyon gondolkozok, mert már szerintem bőven több érték van benne, mint egy 300k-s webdesigner képzésben.

Nálam a cél eddig inkább az automatikus működtetés elérése volt, de ha még többet is hozna, akkor se panaszkodnék.

Teszek ezért egy pénzbeli célkitűzést is:

tanfolyameladásokból 10 millió Ft bevétel,

affiliate-ből 6 millió Ft bevétel az új cél.

Röviden, jóval kevesebb munka és kicsivel több bevétel a cél 2019-re.

WPViking

2019 fő fókusza most már tényleg az angol WordPress piac meghódítása lesz.

Az alapokat lefektettük, megvannak magyarul a leckék írásban is. Az első nagy kihívás ezeket “angolosítani”, vagyis lefordítani angolra és videóra venni. Ez lesz az év első 3 hónapjának a témája.

Persze közben:

fel kell építeni az oldalt,

a grafikussal a dizájnt össze kell hozni,

tesztelni kell a kurzusokat igazi tanulókkal,

alap marketinget össze kell rakni,

fel kell építeni az automatikus e-maileket,

megfelelő affiliate partnereket kell keresni.

Meg még biztos lesz millió kis dolog, amire most még nem gondolok.

Nagyon nehéz megtippelni, hogy 1 év alatt hova lehet eljutni. Azt szeretném, hogy addigra élesben menjen minden kurzusunk, kezdjenek megismerni, legyenek affiliate partnereink, írjanak rólunk együttműködés nélkül is.

A pénz nem is igazán érdekel még az elején, mert szerencsére van elég mozgásterünk egy biztos alapot nyugodtan összerakni. Ügyesek voltunk és nem vertük el a WPKurzusból származó bevétel nagyobb részét, mert tudtuk, hogy ezt szépen be szeretnénk fektetni más vállalkozásokba is.

FrameBro

Egy másik vállalkozást is elkezdtünk építeni. A termékeink itt életnagyságú, kézzel fogható Instagram keretek egyedi dizájnnal, amikbe “bele lehet állni” fotózkodni. Szó szerint.

Pár nap múlva indulunk, lesz róla YouTube-videó is.

RB Fitness

Családi fitness termünk szépen működik Hajdúszoboszlón.

Én eléggé kiszálltam az operatív feladatokból, de sikerült megtalálni a megfelelő embereket a különböző pozíciókra, így rám nem nagyon van szükség, tudok koncentrálni az online projektjeimre.

A cél, hogy hasonlóan haladjon tovább.

YouTube, előadói élet

Régóta foglalkoztat már a gondolat, hogy több tartalmat préseljek ki magamból.

Fiatalon egyszerre több vállalkozást vezetni eléggé kihívással teli feladat, főleg úgy, hogy közben a személyes fejlődést, a komfortzónából való kilépéseket is folyamatosan pusholom, így szerintem sok olyan gondolatom van, ami másnak is értékes lehet.

Ezért is kezdtem el tavaly egy YouTube csatornát, ami aztán sajnos egy kissé magára maradt.

Ezt szeretném folytatni, és közben mindenképp akarok tanulni is arról, hogyan legyek jobb előadó, hogy később akár színpadra is léphessek.

Egy olyan introvertált, régebben szociális fóbiákkal teli figurának, mint nekem ez brutálisan nehéz, de kis lépésekben haladok afelé, hogy a nyilvános szereplést is elérjem.

Ezt még nehezebbnek érzem, mint egy nemzetközi business felhúzását, szóval nekem is fel van adva a lecke.

Utazások

2019-ben jóval kevesebbet szeretnék utazni, nekem otthonról megy legjobban a munka, és erre az évre ez lesz a fő fókusz.

Persze már beterveztük január 9-től Balit a Paradise Project-tel, így azonnal segget csináltam a számból, de hát ez csak Bali…

Ezen kívül egy Nomad MBA reunion lesz Amszterdamban 1 nappal a szigetes Ed Sheeran után. Életem legjobb hete van kilátásban.

Ami még nagyon érik, hogy valamelyik úticélt kipipáljam ezek közül a bakancslistán. Ki tudja, lehet, hogy még 2019-ben?

Amerika – olyan nagy, hogy nem is tudom, hol kezdeném.

Új-Zéland – ódákat zengett róla az egyik legjobb barátom.

Délkelet-Ázsia túra – nem hiszem, hogy idén összejön, de 1-3 hónapra simán el tudnék veszni ott valamikor.

Izland – egyik barátom izlandi, és nagyon vagány idegenvezető lenne.

Ausztrália – megígértek nekem egy ausztrál foci meccset.

Könyvek

Elég nehezen kezdek el olvasni, mert elég erős mentális munkának élem meg, de olyan király könyveim vannak félretéve, hogy 10-et mindenképp szeretnék elolvasni idén.

Görög Ádám könyvlistájáról rendeltem meg még jó párat tavaly.

Leírom, miket szeretnék elolvasni, hogy ha nem sikerül, akkor elmondhassam magamról, hogy milyen csicska voltam:

Echart Tolle: A most hatalma a gyakorlatban

Yuval Noah Harari: Sapiens

Keith Ferazzi: Never Eat Alone

Rober Greene: A kiválóság hatalma

Anders Ericcson: Peak

Seth Godin: Ikarosz tévedése

Eric Greitens: Resilience

Shane Snow: Smartcuts

Phil Knight: A Nike-sztori

Arnold Schwarzenegger: Emlékmás

Bízom benne, hogy sikerül őket kivégezni.

Egészség

Ebből a szempontból elég jó volt a 2018-as év.

Szépen tartottam az edzéseket. Volt, mikor vadállatabb voltam, de néha azért visszaestem. Ezt szeretném folytatni, heti 4 edzés a minimum, de jobb lenne 5-6. A csoportos órák mellett más mozgásformákat is többet berakok majd (ne felejtsd, ha jársz hetente focizni Budapesten, szólj!).

A heti masszázs is menni fog. Mindig eltervezem, hogy kényeztető masszázs lesz, erre fel mindig rájövök, hogy be vagyok savasodva és meg fognak kínozni. Nem baj, szükségem van rá.

Az étkezés is viszonylag jó volt, bár itt is volt pár hét elcsúszás, amikor nutellás kenyereket, csokikat, sütiket is simán nyomtam.

Idén is szeretném tartani a cukorban nagyon szegény, proteinben viszont gazdag táplálkozást. A fagyiról, a pizzáról és a hamburgerről viszont eszem ágában sincs lemondani.

Próbálkoztam meditálással, az év elején és Dél-Amerikában még elég jól is ment, de egyedül számomra nem az igazi. Eléggé letettem róla, hogy rendszeresen tudnám csinálni, bár lehet, hogy megint bekattan valami és újrakezdem.

A cél, hogy ne legyek beteg, ne sérüljek le, és még fejlődjek is a mozgásnak köszönhetően fizikailag és mentálisan is.

Összefoglalás

Szinte minden szempontból 2018 volt eddigi életem legjobb éve, de mindenképp szeretnék 2019-ben egy még magasabb szintre lépni.

Tele lesz az év kihívásokkal, de ez visz előre, ettől érzem, hogy élek.

Köszönöm, hogy követsz, remélem, hogy megfelelően tudlak szolgálni és segíteni az utadon. Ha kérdésed van, nyugodtan írj ide egy kommentet vagy küldj egy e-mailt nekem.

Sikerekben gazdag 2019-es évet kívánok!

A következő bejegyzés 2018-as évértékelés, 2019-es évtervezés (számokkal) elsőnek ezen a webcímen jelent meg: WPKurzus | WordPress tanfolyam.

[perverzgamerholgy]

Random iromány

Tegnap este úgy volt, hogy lefekszem időben. Játékból ki is léptem -ok most már tényleg utolsó meccs -, de aztán persze neten meg leragadtam. Hányszor van hogy igazából semmi rosszat nem akarok én, csak elkezdek görgetni...és valahogy mégis oda lyukadok ki ahova elvileg nem is tervezem. Valahogy úgy szokott ez lenni, hogy vagy csak nézelődök tumblen vagy deviantarton vagy akárhol és egyszer csak meglátok valami képet mondjuk. De jó, ezt favoljuk, jó kis fanart na és az mi? És aaaz?  Oh na ez már nem rossz az már olyan dögös kategória,nézzük meg ezt a galériát még, és akkor ott úgy elveszek :D Arról nem is beszélve, mikor 2 hónapja hajnalig pasikat görgettem tumblren nem egy alkalommal >_<, mert találtam egy egész jó blogot és nem tudtam abbahagyni, végtelen görgetés, sosincs vége én meg... hoppáá...reggel 5...ehh, hülye vagyok én :P Előző este már nem is emlékszem honnan jutottam el oda, talán hogy válaszoltam üzenetekre és akkor a szemem elé került pár gif meg ilyesmik 3D-s témában. Aztán én hülye elkövettem azt a hibát, hogy: na vajon meg tudom találni azt a videót amit vagy egy éve láttam és azóta hiába kerestem? És igen, valahogy most sikerült. Sheploo drága, sosem unom meg :D csak persze nem sok videóba rakják bele úgy hogy látszódjon is. Aztán na akkor keressünk még rá többre... utána meg már kezdtem érezni hogy valahogy már nem is fázom. Sőt már a pulcsi sok is.

Rám jön a “fangirlizm” olyan izgatott leszek mintha most nyertem volna a lottón és közben majd lerágom az asztal szélét. Persze életem során rajongtam/ok már sok mindenért, de van ami tényleg olyan szinten lázba hoz, hogy nem tudom elmagyarázni. Ez egyszerűen fanatizmus x) Hülye gémer típusú betegség <is> x) (bár van aki meg sztárok iránt érez ilyet hát na vagy még betegebb módon én azért nem ájulnék el megy ilyenek xD) Nah de a lényeg hogy csak addig kerülgettem azt a kását hogy aztán meg már ha akartam volna se tudtam volna aludni, mert már nagyon másra volt beállva az agyam. És akkor most álmosodj el ahha..

Amikor nagy nehezen kikapcsoltam a gépet, mikor már húúúúú de úúú de!!!! nagyon rajtam volt az érzés, akkor utána meg fetrengtem az ágyban, kb úgy mint a partra vetett hal. ÉS kérdezem én, ha már be vagy indulva meg már úgy minden minden “bajod” van, nem az hogy pont akkor kéne valami igazán jót álmodni? Gondoltam is, lehet hogy most talán....erre reggel valami rémálomra keltem fel, mindenféle baromsággal -.- Hát kösz :D Kiéhezve alszol el és ez jár érte okééé. Miért van mindig az, hogy legalább egy jó álommal nem tud megajándékozni néha az a magasságos?

Ilyen az én formám. Nem tudom miért, de ha így megyek aludni általában nem az a taktikám hogy magamhoz nyúlok (vagyis az elég ritka), hanem inkább az hogy miután lekapcsoltam a lámpát és betakaróztam, akkor kicsit próbálom magam beleélni egy helyzetbe. Jó nem azt mondom hogy abszolút nem érek magamhoz, de nem úgy. Inkább kimerül a mell simogatásában illetve az ágyneműhöz való dörgölőzésében meg ilyesmik. Bár ez biztos eléggé hülyén hangzik. Mint valami béna film főhőse aki 50 évesen is szűz és egy párnát csókolgat .DDD De nekem van hogy segít egy idő után lenyugodni ha kicsit öö hogy is mondjam, belegondolok az egészbe. ÉS ilyenkor úgy eljátszadozom a gondolattal, hogy milyen lenne ha valaki tényleg ott feküdne velem. Hátra fekszem mintha várnád a.. nem tudom mit, de persze nem történik semmi :P Aztán két láb közé h��zni a takarót hogy valami mégis hozzád érjen... hát igen...és hasonó dolgok. Nah ez a random iromány.. elvileg csak pár sort akartam írni, mint gondolat hogy hogy lehet beindulva rosszat álmodni.

[thedeliblog]

#216 Inkább már csak élvezni akarom a deszkázást | új Jamie Thomas doku

videó: 13:50 perc

Richie Valdez összerakott egy negyedórás dokufilmet Jamie Thomas-ról, melyben szó esik a Zero-ról és a személyes gyűjteményének sorsáról is.

Kiragadtunk néhány érdekes gondolatot is a videóból: (igyekeztünk azt is belőni, hogy hol hangzik el)

00:12 - 00:32

Ez a Zero és a Garage Days Collection. Az irodánkban arra törekedtem, hogy olyan legyen a hely, mint egy deszkás nappali. Egy hely, ahol magazinokat lehet olvasni, videókat lehet nézni. Így olyasmi hangulata van, mint a skateshop-oknak gyerekkoromban, amit nagyon szerettem.

00:51 - 01:19

Volt egy X-Games kupám 1995-ből. Azért a trükkért, amivel a Welcome to Hell (Toy Machine film -szerk.) részem is indul. De évekig el volt csomagolva. Tanakodtam, hogy mi legyen vele. Végül felraktam a Garage Days Collections ebay oldalára 1.500$-ért és még aznap elkelt. Hogy emlékezzek rá, vettem egy ilyen egyszerű kis szobrot és tettem rá egy feliratot, amin az áll, hogy: 1995. Extreme Games - Best Trick. Így megmaradt az emlék. 

02:57 - 03:26

Vannak itt a falon fotók (Erik) Ellington-ról, (Adrian) Lopez-ről. Ezek mind a márka történelmét idézik fel és azt, hogy honnan jöttünk. Van itt egy fotó Ryan Smith-ről. Nagyon jó barátok voltunk abban az időszakban, sokat lógtunk és filmeztünk együtt, jó volt a kapcsolat. Aztán egyre jobban belemerült az alkoholba és ez egyre jobban eltávolított minket egymástól. Remek srác, fantasztikus deszkás. A függőségét leszámítva nagyon bírom. 

03:33 - 04:02

Itt (egy helyen) van a Zero online értékesítés, és ehhez a raktárkészlet, valamint az összes személyes vackom, aminek egy részét ma (ebben a videóban) megmutatom majd. Korábban a Zero eladások egy disztribútoron, a Black Box-on keresztül folytak. Azt mondtam az üzlettársamnak, Chad-nek, hogy minden deszkából, amit gyártunk rakjon el egyet nekem, egyet a cégnek, egyet a deszkásnak (akinek a neve alatt futott a lap) és egyet magának. Amikor bezártuk a Black Box-ot, megmaradt 13-14 raklapnyi cucc a raktár közepén. Kérdezem tőle, hogy: “Ez meg mi?” Azt mondja (az üzlettársam), hogy: “Ez mind az, amit félretetettél velem.”

04:03 - 04:20

Heti két napot dolgozok ezen az üzleten (Garage Days Collection). Két fő kategória van. Azok a lapok, amelyek nem valamelyik ikonikus széria részei, felkerülnek az ebay-re, és úgy 20$-tól indul a licit, így 20$-tól kelnek el valahol. A másik kategóriának csináltunk egy weblapot (Garage Days Collection) kb. négy évvel ezelőtt, ahova a “csúcskategóriás” dolgokat rakjuk fel.

04:21 - 05:06

A Garage Days Collection tulajdonképpen a személyes gyűjteményem. Eltettem egy halom pólót és cipőket, amiktől most megválok. A gyerekeim nem látják át az egész karrieremet, még nagyon kicsik voltak, amikor a csúcson voltam. Így nem is igazán értékelik azokat a dolgokat, amiket megőriztem az évek során. Jobban érdekli őket a legfrissebb, mit tudom én, Dime kollekció, nem pedig apa ezeréves lerongyolt pólója. Ezeket a cuccokat befotózom, feltöltöm és igyekszem a leírásban egy kis történetet is hozzá írni, hogy érzékelhető legyen a kontextus. A keskeny lapokat eladományoztam a YMCA-nek. Közel 1.000 lapot adtam így jótékony célból, ami nagyon jó érzés volt.

05:09 - 05:41

Ez az oldal (a raktár másik része, az aktuális Zero termékekkel) már áttekinthetőbb. Itt azok a termékeink vannak, amiket közvetlenül adunk el a vevőnknek. A most futó lap kollekciók és ruházat. Sokszor megkeresnek az emberek, hogy ez vagy az volt az első deszkájuk és, hogy van-e nekünk. Nosztalgiáznak és újra át akarják élni az első deszkájuk adta élményt. Ez egy nagyon személyes vetülete ennek az egész üzletnek. A gyűjtögetésem is abból az érzésből fakad, hogy gyerekként még nem tudtam, hogy meg lehet élni a gördeszkázásból ezért mindent meg akartam őrizni, hogy biztos legyek abban, hogy nem álmodom.

06:14 - 06:35

Egy csomó használt Zero lapot újrahasznosítok. Egyedi grip art-tal látom el őket, amikor időm engedi. Próbálunk olyan termékeket piacra dobni, amelyek valamilyen formában egyediek. Sokat tanultam a Garage Days Collection-ös üzletből és az ott tapasztalt dolgokat megkíséreljük átültetni a Zero-s világunkba is, ami úgy néz ki jól működik, az emberek szeretik, amit csinálunk és ez jó.  

06:36 - 07:05

Ezek azok a lapok, amikkel az elmúlt években hajtottam. Ezzel például a Battle Commander-ben (Berrics link). Ez is része a Garage Day-es cuccoknak. Az emberek nagyon szeretik a dedikált lapokat, egyedi grip-pel. Így tényleg egy különleges, szerethető valami jön létre amivel élmény lesz hajtani. Ráadásul továbbadni valakinek, akit érdekel szintén egy érdekes folyamat, ami bennem belül is zajlik, mert néha nem tudom, hogy tényleg meg akarok-e válni egy-egy laptól, amit én is szeretek. Érzelmi szűrőkön át tart az útjuk, míg eldől.

08:09 - 08:44

RV: A korai Zero időkben szélesebb lapokat használtál?

Régen igen. Aztán megsérült a térdem 1999 körül és akkor ilyen 7.8-as, 8-as lapjaim voltak úgy három-négy éven át majd egy 8.8-ast használtam az említett Battle Commander-ig, azaz 2012-ig, mert úgy éreztem, hogy túl keskenyekkel megyek. A Battle Commander-ben, ha emlékszel, elővettem pár fura alakút lapot. Aztán próbáltam visszatérni a keskenyebbekre, de addigra annyira megszoktam a szélesebb függők nyújtotta kényelmet, hogy egy darabig 8.5-sel, aztán 8.6-osokkal hajtottam és megszerettem őket. Azóta 8.6-ost használok.

08:57 - 09:26

Nagyon gyengén pattintok switch backside-ban, alacsonyan. Switch-ben csak a frontside vált be, abban tudtam úgy fordulni, ahogy kell. A backside-ot nem is erőltettem ezért. Viszont a switch frontside-ba sok energiát fektettem még a 90-es évek elején. Akkoriban toltam a switch 5-0 grind 180 out-ot, a switch tailslide-okat, switch lipslide-okat. Emlékszem, hogy egész jó magasságokra is fel tudtam rakni a frontside-ot, mondjuk egy switch frontside 180 nosegrind-ot, de azokból az időkből a switch trükkjeim között nem volt backside.

10:06 - 10:32

Sok pro deszkás küzd ezzel a problémával (hogy a régi megmaradt dolgait, “gyűjteményét” hogyan hasznosítsa), de senki sem akar időt és energiát fektetni a feldolgozásukba. Néhány embernek segítettem azzal, hogy feltettem a cuccát a saját oldalamra. Volt egy pár Sean Malto Adidas minta cipő, tulajdonképpen egy kamu cipő, ami csak arra kellett, hogy a megbeszélésen kézbe lehessen venni. Rajta volt a neve és az egyik munkatársnak sikerült elmentenie egy párat. Ismertem a srácot és túl akart adni rajta. Sikerült is eladni, összesen két pár készült belőle, ez volt az egyik. 

10:33 - 11:40

Natas (Kaupas) feltette az instagram oldalára, hogy: “Találtam 18 lapot az anyukám pincéjében. Várom rájuk az ajánlatokat DM-ben!” Rögtön ráírtam, hogy én vagyok az, Jamie Thomas és az egyik piros Panthers lapot megvenném. Adok érte 2.000$-t. Láttam, ahogy elkezd válaszolni, a kis pöttyök ott hullámoznak, aztán abbamarad és semmi. Semmi válasz. Egyik ismerősömnek megvolt Natas száma, úgyhogy felhívtam. Mondja nekem, hogy: “Most éppen úton vagyok munkába, amikor megérkeztem átküldöm a számát.” Mondom: “Nem jó, állj félre és küldd el nekem azonnal.” Szóval írtam Natas-nak egy sms-t, hogy: “Nem akarlak zavarni, de azok miatt a deszkák miatt írok, amiket felraktál.” Ismét látom, hogy válaszol, kis pöttyök, de semmi válasz. Na jó, mondom, most van az amikor felhívom. “Szia, itt Jamie Thomas, bocs, nem akarlak agyon nyúzni, de…” Aztán elmondta, hogy egy csomóan ráírtak, hogy mennyiért adja, mennyire gondolt, stb., de ő ajánlatokat várt nem alkudozni akart. Úgyhogy újra elmondtam, hogy nekem kell az egyik piros Panthers lap és mi lenne, ha adnék érte 2.000$-t. Azt, mondta: “Ok, remekül hangzik!” Megkértem még, hogy dedikálja, amit meg is tett, úgyhogy nekem így most tökéletes az egész. Talán az egyik legkedvencebb lapom a gyűjteményemben. Otthon van a falon.

11:43 - 13:50

RV: Nagy kedvencem az impossible grind-od a Clipper Hubba-n.

Köszönöm. Közel 40 éves voltam, akkor. Ha jól megnézem, a legtöbb deszkás nem tolja ki ennyire, 40 körülig a pro karrierjét. Nekem a pályám egyik fénypontja volt, ami elég furán hangzik, mert elég későn jött, de nagy áldás volt, mert onnantól már nem akartam annyira erőszakosan űzni tovább a sikereket. A hajtóerőnek, a vágynak belülről kell fakadnia és ha már nincs ott, akkor én nem akarom megjátszani. Nem is vállalok már be veszélyesebb dolgokat, parkokban deszkázok, filmezgetünk. Túl sokáig maradtam a csúcson a karrieremben. És minél tovább maradtam, annál hosszabb időre ragadtam bele. Ez csak mostanában tudatosult bennem. Most már próbálok nem a múltban élni, mert úgy érzem, hogy annak az áldozata lettem. Próbáltam az lenni, amiről azt gondoltam, hogy mások azt akarják tőlem vagy az az elvárásuk felém. Ha valakinek, akkor nekem komoly identitás problémáim voltak. (erről korábban beszámoltunk -szerk.) És minél tovább maradtam az úton és hajtottam a küldetést, saját magamra gyakoroltam nyomást, hogy trükkök kellenek, hogy új videó részeket kell filmezni és így tovább. Egyszerűen nem egészséges a számomra, hogy ilyen terhek alatt éljek akkor, amikor más felelősségem is van a családom vagy az üzlet terén. Volt olyan időszak, amikor ezekkel mind elbírtam, de most már csak inkább élvezni akarom a deszkázást és a deszkázásom miértjéhez akarok jobban kötődni és közelebb állni ahhoz, amiért elkezdtem deszkázni. Amikor elkezdtem, akkor a fejlődés hajtott, az újabb és újabb trükkök, hogy meglássam meddig tudom kitolni a határaimat. Manapság a célom az, hogy az az érzés meglegyen, hogy élvezem a deszkázást. Azért néha bevállalok trükköket, az adrenalin miatt, de nem tolom túl. Mindig emlékeztetem magam arra, hogy miért is deszkázok. És ha ez az érzés megmarad, akkor úgy érzem, életem végéig boldog leszek.

[elsewhereal]

..

Két éve láttalak először. Ilyet még nem éreztem. Valami elkezdődött bennem. Nemtudtam miaz és féltem tőle, ígyhát próbáltam mellőzni. Múlt az idő. Ez a valami kezdi átvenni az irányítást felettem. Emlékszem az első beszélgetésünkre. Nyugtató és izgalmas volt egyszerre. Nemértettem. Múlt az idő. Egyre gyakrabban láttalak. Azt az enyhén húzott szemedet, apró testedet, gyönyörű különleges arcodat. Láttam rólad egy videót. 100szor megnéztem, azóta emlékszem az ijesztően gyönyörű mosolyodra. Múlt az idő. Néha már találkoztunk is. Egyre inkább jött valahonnan az az érzés, hogy én örökké vigyázni akarok rád. Nemis ismertelek még. Nemértettem. Azthittem ezis csak egy jelenlegi érzés. Múlt az idő. Valahogyan találkoztunk kettesbe. Rettegtem. Törődést éreztem. Fura volt. Minden erőmmel azon voltam hogy megnevettesselek..akkor látom azt a mosolyt újra és újra. Megpróbáltalak lerázni mert féltem. Utána 2 percel nagyon megbántam. Múlt az idő. Újra találkoztunk kettesbe. A nyakamban vittelek mert aztmondtam itt fent frissebb a levegő. Nemmessze a házatoktól egy néni leakart fényképezni minket mert aztmondta nagyon aranyosak vagyunk és hogy még látni ilyet is. Még nemértettem mi azaz érzés ami már 1-2 hónapja kavarog bennem. Múlt az idő. Közeledett a nyár vége. Elkezdtünk minden nap találkozni este 8 kor a játszótéren elöttetek és mentünk sétalni. Most először, mintha biztonságba éreztem volna magam. Ilyen még nem volt. Elkezdtél hiányozni. Elkezdtél egész nap a fejemben járni. Talán én szerelmes vagyok? Nem. Nemmertem ezt hinni. Túl sokszor hittem ezt, és bántottam meg embereket. Te más voltál, féltettelek magamtól. Nemtudok parancsolni magamnak. Mi van velem? Emlékszem mikor könyörögtél a játszótéren, hogy feküdjünk ki csillagokat nézni. Én nemakartam de rádnéztem, láttam az arcodon mennyire akarod és hogy boldoggá tenne. Azóta még jobban szeretem a csillagokat, hisz te jutsz eszembe róluk. Egyik nyári estén, az erdőben, a padon, csak mi ketten, sötétben, te velem szemben ülsz az ölemben mert állandóan magamhoz húztalak és igy jött ki. Annyira jó volt ölelni téged órákon át és érezni az illatod. Annyira jó volt hogy öleltél. Emlékszem a puha bőrödre. Egyre közelebb volt a fejünk egymáshoz. Szivattuk egymást napokig. Míg egynap megakartam puszilni a szád mellett de a szádra adtam véletlenül. Mondtad is hogy “hát ez nem az arcom volt” mosolyogtál és éreztem a hangodon az izgalmat. Szinte már összért a szánk annyira közel került a fejünk egymáshoz. És egyszercsak megcsókoltál mert nembírtad tovább. Tisztán emlékszem az első csókunkra. Főleg hogy nekem veled volt az első igazi. Utána te hazaszerettél volna menni de én nemhagytam. Még kétszer csókolóztunk, majd elindultunk kézenfogva hozzátok hogy hazakísérjelek mint minden nap. Nagyon megijedtem. Féltettelek. Nemértettem mitörténik velem. Veled. Hogy mit csináljak. Biztonságban éreztem magam. Szeretve. Boldognak. Vége a nyárnak. Te megkérdezted hogy “ ügye nem csak egy nyári kaland voltam”? Reméltem hogy nem. Múlt az idő. Már nálatok filmeztünk minden héten egyszer, pedig féltem a szüleidtől is. Nemértettem mivan. Mi ez az érzés. Meddig tart ez. Nemtudtam parancsolni magamnak. Húzott valami, ennyi. Kívántalak és te is. Összejöttünk. Te nemvállaltál fel. Aztán elkezdett leesni neked valami és ez megváltozott. Emlékszem a verekedéseinkre. Amikor már a nevetéstől estél össze az ágyadon. Sokszor vitatkoztunk olyan dolgokért hogy keveset találkozunk, nemérzem hogy szeretsz, leszarsz. Volt hogy összevesztünk de hazaakartalak kísérni mindenképpen. Csendbe sétáltunk hozzatok. Elkezdett szemerkélni az eső, ekkor azt mondtad: most komolyan? és felnéztél az égre. Mindíg is szakadó esőben akartál velem csókolózni és szétázni. Tudom, mert mondtad már rég. Nagyon jó lett volna. Helyesbítek..kb mindíg én vitatkoztam veled. Sajnálom. Egy ideig éreztem hogy fontos vagyok valakinek, és szeret, biztonságot. Csak önző módon újra akartam ezt érezni. Voltak szünetek. Rengetek dolog történt velünk abban a masfél évben. Könyvet tudnék írni. Mennyi mindenen mentünk át együtt. Az együtt alvások, Balaton…/elötte nagyon összevesztünk és szünetet tartottunk, beszélgettünk közben de nemtalálkoztunk. Lemondani nemakartam mert nemcseszhettem ki a többiekkel sem, de legfőképpen nemakartam hogy más mellett aludjal. Eljött az utazás napja. Láttam hogy közbe nézel és megszólítasz, megölelsz, kicsit titokban odabújsz, de nembeszéltük meg. Mikor odaértünk végül úgy döntöttél hogy mellettem alszol. Bár ha más fiúval aludtál volna otthagytalak volna. De nemtetted. Hátborzongatóan jó veled aludni. Délután elment mindenki aludni kicsit mert elfáradtunk. Nem emlékszem pontosan mikor mit csináltunk mert egybefolytak a napok, de úgy emlékszem hogy mikor lefeküdtünk egyre közelebb kerültünk egymáshoz és talán meg egy “nemkene” csók is volt. Éjszaka már egy takaró alá kerültünk nemtudom már hogyan, de újra érezhettem a puha bőröd és az illatod. Kiskifli nagykiflibe aludtunk és végig ölelhettelek és te is fogtál.Akkor én olyan boldog lettem mint elötte még talán soha. Másodiknap is hasonlóan telt de mégis közelsem így. Másnap félre hívtál kicsit berugva és elmondtad hogy folytassuk./.. sok séta, a rengeteg beszélgetés, a sok-sok film, a bérmálkozásod..emlékszem hogy a családi vacsora után én hazamentem átöltözni és siettem vissza hozzád. Pár percig nálatok is a családnál ültünk..aztán rámnéztél..nemtudom elmondani az arckifejezésed.. Kérdezted bemenjünk-e a szobádba? Bementünk te pedig körülbelül letámadtál, nagyon kívántuk egymást.nagyon. De nemlehetett. Felesleges könyvet írnom. Múlt az idő. Te már nemszerettél. Az első évforduló elött 10 nappal szakítottál. Akkormég lehet jogosan. Amikor van egy álmod, mindent megteszel érte, rengeteget szenvedsz és amikor azthiszed végre minden rendben van, boldogvagy, jó úton haladsz.de nem. Mert ekkor elveszik az álmaidat, és azon kívül semmidsem maradt. Azután végignézni ahogy más megszerzi az álmodat és ő valósítja meg.Téged.Most már másért szenvedsz pedig nemvolt ez olyan régen. Most mással próbálkozol és végignézem. De már nembírom. Úgyérzem ennyi volt. Neked adtam mindenem. Mindenem. Megmutattam azt a valakit magamból akit eddig senkinek. Bíztam benned. Csak benned. Így, hogy már nemvagyitt, semmitsem tudok. Próbálkozok de hiába. Te egy olyan fontos ember voltál az életemben akit el se tudtam képzelni. Átsegítettél mindenen. Megöleltél ha kellett. Szorítottál ha kellett. Megvédtél Magamtól. Most már tudom mi volt azaz érzes amit két éve éreztem. De akármennyire szeretném nemtudnám elmondani. Szerintem senki nembírt volna ki annyi mindent érted mint én. Páran mondták is. De engem nemérdekelt csak küzdöttem érted, ha hülyét is csináltam magamból. Feleslegesen. Én rájöttem mit éreztem, még sokszor mostis. De te nemtudtad. Te nem éltél az én életemben csak én a tiedben. Ha tudtad is hogy mit csinálok, hol vagyok akkorse gondoltál bele hogy én rajtad kívül is élek és nemis érdekelt téged. Te csak néztél de nem láttál. Persze hogy belémuntál. Azthitted szeretsz és elhittem hogy komolyan mondod pedig akkor semmisem alakult volna így. Egyetlen egyszer küzdöttél értem.egyszer. Amikor azt mondtam, hogy te vagy a mindenem, tényleg te voltál. Próbálok másokban bízni, úgy mint benned, de még úgy sem megy. Egész életemben baszogattak, megaláztak. Melletted biztonságban éreztem magam. Legalább egy rövid ideig. Nembírom nézni, érezni ahogy te mással kezded el élni az életed. Nem segít semmi. Soha nemértettél meg. Próbáltam elmagyarázni de nemsikerült. Te voltál és vagy az az ember akivel az egész életemet eltudtam képzelni, ha csak rá gondoltam boldog voltam. Ez az egész közhelyes, megszokott szöveg. De még mindíg egy bizonyos szavadba kerülne akár hajnali 3 kor és én azonnal indulnék, ha kell gyalog megteszem ezt a pár kilómétert, és ez nem a szeretlek vagy a hiányzol szó. Esküszöm megteszem. Elmondhatatlanul szerettelek. Sajnos még most is, nembírok tovább lépni, és abbahagyni a reménykedést. Képtelen vagyok rá. Veled még a viták is szépek voltak. Sokmindent nemtudsz rólam. Tudtam hogy ez lesz. Tudtam hogy őt fogod szeretni. Hülyének nézett mindenki. Megbíztam. Kár volt. Többet nemhibázok. Így hónapok után is meg napról napra jobban szeretlek. Napról napra jobban hiányzol. Teljesen megőrültem. Nembírom felfogni mit is csinálsz..már mással fekszel az ágyadon, már mással nézed a filmeid, már más elött öltözöl át, másról szól a tumblid, mást vársz. Nemtudom megérteni hogyan tudtál elfelejteni és ilyen könnyedén továbblépni. Nemtudom megérteni mert nekem még mindig nemsikerült, koránt sem. Kitudja..ha akkor nemhagyjuk abba a beszélgetést és melletted vagyok is ez lett volna, vagy talán akkor most nemírnám ezt a szöveget és együtt ébredtünk volna.Kitudja. Csak reménykedek abban hogy egyszer keresni fogsz és ezt elolvasod amitől megváltozik minden. Bár ez lehetetlen. Annyira lehetetlen minthogy abbatudjam hagyni a reménykedést. Kicsilány, hova tűntél? Régen mosollyal fogadtál mikor ezt mondtam. Ma már bizonyára szörnyülközve, nemérdekelve. Azért a régi lányért mindent megtennék, semmisem érdekelne. Bármikor baj van rám számíthatnál. Annyi mindent tudnék mondani. Annyi mindent tudnék csinálni veled. De remegne a kezem és nemlenne erőm. Annyi mindent átélnék veled, akár csak egy kirándulást vagy egy vacsorázást egy puccos étteremben, ahogy csak ülsz a padon a barátaiddal míg én és a többiek csak kosarazunk és lenne kihez odamennem utána. Csak hozzád. Bár tisztában vagyok azzal hogy ez lehetetlen már. De azóta is sokszor arról álmodok hogy újra fog kezdődni köztünk. De ez nem az “első nagy szerelem” hatása. Te azthitted igen. Pedig nem.

[szallakakukk-blog]

Tizenhetedik hét

Március 27-Április 2. A hét amikor hozzáláttam az amcsi vízum intézéséhez, szereztem végre magamnak egy kerékpárt, ezzel beavatási szertartásként egyből meg is kerültem a tavat, de kicsit túltoltam. Voltam vagy hét edzésen, ettem végre egy jó kis Whopper-t, eljutottam az IKEA-ba, megjöttek az xbox kontrollerjeim, és kb. rommá szopattam magam vele, hogy tudjak velük játszani is. Eddig csekély sikerrel.

03.27. Hétfő

A terv a hétre, hogy keveset eszem.

4.5 óra alvás nem volt full elég, kába voltam, lassan lendültem bele a létbe, kis késéssel sikerült csak landolni a hétindító edzésen. 8-an voltunk, úgy látszik nem voltam egyedül az érzéssel. Két állomás volt kijelölve, mindkét állomáson 3-szor ismételtük a 3 gyakorlatot, 30 másodperces időkkel. Első állomás: KB swing, Goblet squat, KB swing (Am). Köztes állomásnak volt 10 négyütemű fekvőtámasz, a második állomáson pedig: Mt climber w wallslides, jumping lunges, pushups.

Nap közepén elszaladtam egy gyors jógára, üdítő érzés volt, amikor egyik jógitól meglepetéssel kevert elismerő pillantásokat gyűjtöttem be, mikor valamelyik láb alatt hátra átnyúlós, hát mögött kezet összefogós pózt meg tudtam csinálni. Egy éve ez még olyan hihetetlennek tűnt, amilyen hitetlenkedést a másik szemében láttam :) Csak haladok ezzel is. A reggeli edzés előtt 80.15 voltam, jóga után már csak 79.4kg, jók ezek a gyakorlatok, tényleg megkönnyebbül tőlök az ember. Na jó, többet kellene inni egy kicsit napközben :)

Este volt még egy spinning óra, röviden: 618kCal, 173 max pulzus, 126rpm, a végére 78.8 lettem, pedig ittam közben rendesen, becsszó.

Este elővettem egyik kedvenc játékomat, a xopódás weboldalakkal címűt. A ma esti nyertes az ámérikai vízum igénylő weblap volt. Ki kell tölteni egy DS-160 nyomtatványt, befizetni a cca. 160 dodót a processzre, és választani időpontot a konzulátuson. Ezt úgy talán két éve próbáltam már, akkor Budapesten, most viszont Bernbe szerettem volna menni. A bökkenő az volt, hogy bármilyen adatomat engedi módosítani a rendszer, kivéve azt, hogy melyik országban akarok elmenni a nagykövetségre. Kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig én akkor is Pestre fogok menni.

(Az úgy történt, hogy pár éve, mikor egy amerikai céggel dolgoztam, kihívtak két hónapra. Ezt naivan elhittem, hogy így működni fog, úgyhogy volt ESTA nincs ESTA. Igen, ügyes srác vagyok, tudok ha akarok…. :P)

Az alvást megint nem vittem túlzásba, ennek most az akciós pólók a bűnbakjai. 30% leárazás volt, ez pedig elég arra, hogy másfél órán keresztül böngésszem a kínálatot, majd berendeljek egy kisebb szettet.

03.28. Kedd

Reggel 4 hónapos csúcsot megdöntve, a 79 alatti tartományokat ostromolta a súlyom. A WOD bemelegítő része páros gyakorlat, amíg az egyik tag sprintel 100m-t, a másik plank-el. kb. 8-szor kellett megcsinálni. Aztán 400m futás/50 felülés/400m/25 négyütemű kétszer ismételve. Egy 17m52s-es idővel sikerült abszolválni.

Este végre csuda egy dolgot műveltünk, kimentünk az IKEA-ba. A túra amit már talán egy hónapja tervezünk Sonka haverommal. Nem siettük el, ahogy a vásárolgatást sem, sikerült majdnem zárásig maradni. Ő egy puff-ra gyúrt a kanapé elé, de árban megfelelőt nem talált, ehelyett bemutattuk a vásárlóközönségnek a különböző osztályokon az ottani áruk rendeltetés-szerűtlen használatát. Jól mulattunk, reméljük a többi vásárló is. Itt lakik a srác 100 méterre tőlem, mint kiderült az utcánk sarkán meg van egy kocsma, terv a következő hónapban betesztelni a kínálatukat.

Végül vettem elemet, ez jól jöhet a rövidesen érkező kontrollerhez. Beszereztem egy elosztót, kapcsoló is van rajta, apróság ez, de ugrásszerűen javult ezzel a dolgozósarok komfortfokozata. A legjobb beruházás címet az asztali lámpa vitte el. Gyerekkoromból valahogy elég sokáig rögzült bennem valami zsigeri ellenállás az ilyen olvasólámpákkal szemben. Nem tudom honnan jöhet pontosan az érzés, de az utóbbi 15 évben kategorikus nem volt a reakció minden helyzetben, mikor ennek szóba került a lehetősége. Lehet az égett por, lehet a túl nagy fényerő, valami nem klappolt. A mostani helyzet az volt, hogy a szobai lámpa nem ad elég fényt a sarokban levő asztalhoz, írni, gépezni nem nagyon lehet mellette. A bótban kicsit töketlenkedtem a lámpaszekcióban, áruházi világításnál ugyanis sajnos elég nehéz felmérni, hogy mit is tudnak a különféle izzók. A szoba színeivel, és pénztárcám vastagságával harmonizáló fehér lámpával rögtön egymásba szerettünk, de a fénye nagyon sápadtnak tűnt. Nosza, veszek bele komolyabb izzót. Sajna nem árulnak nagyobb fényerejűt ebből a fajtából. Dilemma ütött a rendszerbe. Elég lesz-e nekem ez, vagy vegyem a drágább, rusnyább, de erősebb fényt adó barátját? Végül elegem lett a faszalgásból, és lesz ami lesz alapon maradtam a fehér hattyúnál. Otthon összeberheltem a berendezést, felkapcsoltam, és lőn világosság, de még milyen. A komfortfokozat az egekben, mondhatni spricc. A bónusz elem a shoppingolásból a kádkilépő, még a történelem kezdeti korszakából velünk ragadt vénséget váltotta, mostantól nem csak a zuhanyzás, de a kilépés is élményszámba megy. Érdemes lehet évente cserélni.

Hazafelé tartottunk még az IKEA-ból, mikor sikerült messengeren rávenni DB haveromat, ha már úgy is gép előtt ül, megvehetné a Best of John Williams jegyeket. John Williams, aki nem ér rá, ezért a Vizivilág zeneszerzője vezényel helyette, remélünk annál sikeresebb lesz :P. False alarm, nem tudom hol mi ment félre, James Newton Howard helyett Claudio Vandelli az emberünk, majd meglátjuk mekkorát szól.

03.29. Szerda

Ebédre két jóság is volt, az édes burgonya, ami főzve olyan mint a tök, ma egy másik oldaláról mutatkozott be, olajban kisütve olyan mint a sült hagyma. Sokoldalú egy étel. A gyümölcs sali ma sárga témában utazott: mangó, ananász, narancs, földicseresznye, maracuja volt az összeállítás, nem hagyhattam ki. A napi terv az volt eredetileg, hogy elmegyek valami kód retreat-re. Ez olyasmi, hogy van egy órád összeszerelni valami baszt. Szakadjunk el a virtuális világtól, uncsi abban ténferegni még blogolás közben is, szóval mondjuk azt, hogy egy építeni kell egy minél magasabb tornyot. Van hozzá bármilyen alapanyagod. Jó, azért tegyük fel, hogy modellezünk, és nem szálfákból, betongerendákból meg T-acélból építünk 1:1 méretarányú Burj Khalifa-át. Egy óra után odajön a tanár, lesöpri az egész addigi megoldást a francba, és kezded nulláról. Esetleg a következő körre ad valami extra kitételt, milyen anyagot/megoldást lehet/nem lehet használni. A történet lényege, hogy a nap alatt egy konkrét problémának szalad neki 5-6-szor az ember, de mindig egy kicsit másik aspektusból. Lett volna tehát ilyen, de az élet az szereti az embert erre-arra terelni, most úgy hozta, hogy elég sok fontos meeting összejött a napra, így 10 perccel a workshop indulása előtt feladtam a retreat irányú terveimet. A következő negyedév tervezésébe annyira beleakadtunk, hogy a spinning edzésről sikerült is elkésnem. Ettől már alapból tiszta pipa voltam, az idegtől nem is nagyon láttam. Bementem a terembe, láttam, hogy tele van, sok az ember, na mondom, akkor ennyi volt, késtem, a bicajokat meg elfoglalták mások. Azzal a késésben levős lendülettel amivel érkeztem, fordultam is sarkon, vissza az öltözőbe, ott kb majnem krátert vájva a tökfejemmel az öltözőszekrény ajtajába. Mint egy durcás kisgyerek, ledobtam magam a padra, hogy csak úgy csattantam, magamban mantráztam a mocskos kurva élet. Aztán kipattan az értelem apró kis csírája, lenyugodtam, elengedtem a feszkót, végül relaxáltan visszamentem a terembe. Láss csodát, két canga is tök szabadon állt, csak észre kellett volna venni őket. A felbaszódás egy olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak, a lényeges dolgok fölött csak elsiklunk. Azért ha valamit az ember okosan csinál, akkor annak jutalma is szokott lenni. Nagy geci tud lenni az élet, de azért ha figyel az ember, akkor jönnek a jelek, most mondjuk nem volt nehéz észrevenni, hiszen egy egész hegynyi jóságot gördített elém. Edzés után megkérdezte a szakaszvezető úr, hogy péntekenként Uetlibergre teker a csapat, nem akarnék-e csatlakozni. Az első reakció persze az volt, hogy don't even, naná, csináljuk! Bringám nincs, de kapok egyet kölcsönbe, pénteki indulás előtt összeszereljük. Talán sör is marad még mire visszaérünk pénteken.

Nap közben valamikor levelet kaptam lájf, jóska, csomagot hozott a posta. Megjött a várva várt két xbox kontroller, hogy a játékokat a külső monitoron azzal tudjam játszani. Izgatottsággal vártam az estét, amikor kiderül, hogy a 1708-as modell hogyan muzsikál win7-en meg linuxon. A nagy lendületben vettem egy német nyelvű ebook-ot is, majd ezt olvasgatva fogok egyszer megtanulni németül :P

Esti programnak volt 2 óra blogolódás (11. hét publikálása), majd belecsaptam a lecsóba, és nekikezdtem játszani a kontrollerekkel. Mármint nem játékot, szóval nem a hagyományos értelemben vett játékot.

Linux: Ubuntum van, még 14.04 LTS verzió, ebben a 3.7-es kernel fut, viszont minima 4.4-es kellene hozzá, hogy a bluetooth-on kommunikálni tudjon. Van már fél éve viszont 16.04 LTS, amiben ez a modul megfelelően friss, úgyhogy arra kell csak updatelni. Meg akkor felrakhatom már a fél évnyi frissítéscsomag, amit lusta voltam eddig (gyerekek, senki ne csináljon ilyen marhaságot, a frissítések mindig tartalmaznak egy rakat biztonsági elemet is, féléves rendszerrel a világhálón korzózni olyan, mint 1 Mr. T mennyiségű fuxszal és nulla izommal flangálni Harlem utcáin, de a Die Hard-féle megoldás is szoros második hely. Don't do it!

Szóval a komplikációk okán elnapoltam a linuxon próbálkozást, kérem a következőt, win7 a házban. Nyah, ez a gép is vagy fél éve le van maradva, de cserébe ez nem is volt azóta használva, Bruce Willisnek se lett volna semmi baja, ha a spájzban ácsorog a rasszista táblácskájával. Szokásis windows-os tempóban 3-4 újraindítás közben felment a létező összes frissítés. Próbálkoztam konnektálni, de csak nem akarta. Nem gondoltam, hogy 2017-ben ez a vezeték nélküli játék, ez egy ennyire komplex felszopást fog igényelni. Megtört a lendület, elnapoltam a probléma megoldását.

A nap mélypontja: Rám találtak, nem tudom hogyan, de rám találtak!. Van itt egy olyan szervezet, hogy billag. Azt tudjuk történetekből, hogy ha megbillagozzák az embert, az nagyon tud fájni. Na, ennek a fájdalomnak a mértéke itt Svájcban a pénz, egészen pontosan 450 CHF. De hogy mi is ez. Szóval ha nézel tévét, vagy hallgatsz rádiót, akkor fizetni kell éves szinten ezekért, amit a Billag nevű szervezet szed be. Ha van tévéd, vagy rádiód, akkor nyilvánvalóan nézed is, tehát fizetni kell. Ha van mondjuk internet előfizetésed, akkor nyilvánvalóan képes vagy megtekinteni ezeket a tartalmakat, tehát meg is tekinted, vagyis fizetned kell. Ha van tegyük föl egy mobiltelefonod, és annyira romlott lélek vagy, hogy még internetezni is tudsz rajta, igen, akkor ezt az összeget be kell fizetni, senki nem izgat, hogy legutoljára tévében a barátok közt 2342-es epizódját láttam, annak is vagy már 15 éve, nem, nem akarok beszélni róla. Szóval ez amolyan kötelező kultúradó itt mifelénk. Nem erőlködtem rajta, hogy befizessem, de valami nyilvántartásban a nevemre bukkantak, innentől kezdve meg vagy megvárom amíg embereket küldenek rám, vagy tejelek. Szeretem ha szabadon választhatom meg azt kinek adományozok, a helyi kultúrara azt hiszem ennél többet nem is fogok szándékozni költeni...

03.30. Csütörtök

Inkább fel se keltem volna. Partner WOD-ot toltunk, vagyis ketten a közös ügyért, párokba szerveződve daráltuk a feladatot. 100 evezés/200 fekvő/300 squat/400 felülés. Körítve 4-4 kör futással (2x1600m). A párból ugye mindig egy ember dolgozik, a másik nézi. Kivéve a futást, mert akkor jumping jack-et kell játszani. Ez a gyakorlat egy terpeszugrálással kombinált integetés, igazi cheerleader cukiság. A végén a teljes idő számít, illetve a jumping jackek kombinált száma. A főgyakorlatokat szétszedtük 10 darabba, így szépen váltogatva a különböző izmokat dolgoztató feladatok között. 200 fekvőt egyben megcsinálni elég emebrtelen lenne egyelőre. 40 perc volt az időlimit, ezt 3 másodperccel sikerült túllépnünk, 490et ugráltunk. Az hozzátartozik, hogy puding voltam a társamhoz képest, ő olyan 55-60%át csinálhatta az egésznek.

Volt ez az akciósan vásárolt Cuptest játék. Húgom is rájuk írt, én is, én viszont elbasztam, és a weboldal fejlesztőjére, vagy valami promoterre, de már kiszállt a buliból, úgyhogy ők nem segítettek. Hugim viszont célt érhetett, mert most már mindenféle országban letölthető az app. Örülünk. Nem kell alternatív appstoreokból cigánykodni, valami vírus összeszedését kockáztatva.

A napot egy céges vacsival zártuk, az Echo nevű helyen a Marriot 1. emeletén. Elég fancy kis étterem, a borlap egy 1.5 literes boros üveg oldalára van felgravírozva, fogas gyanánt egy szánkó van felapplikálva a falra, a helynek saját tehene van, minden nagyon frappáns, épp csak a személyzet mutatja a kergemarha-kór tüneteit. Van saját boruk, sörük, hamburgerük, tyűdejó, kötelező körök. Ezzel még nincs is baj, inkább azzal, hogy az este folyamán úgy ötször keverték össze ki mit kért, volt amikor olyan szinten, hogy az egyik fajta levesből nem is hoztak. Egy másik szép mozdulat az volt, hogy a sima hambit pulled-pork-nak akarta odaadni, aztán az is megtörtént, hogy ketten rendeltünk borjút, gombával, vesével, röstivel, ez utóbbiból az egyiket pedig sikeresen leejtették, így elfeleztek egyet kettőnknek, aztán hozták a frissen készült pótlást. De ezt így legalább nyíltan töredelemsen bevallották, úgyhogy legalább jót nevettünk rajta. A főételre egy bő órát kellett várnunk (értsd 90 perc), igaz majdnem 20-an voltunk, de egy kicsit k****ra nagyon lassú volt a konyha. Az egyik páros egy szép méretes pisztrángot felezett, a pincér felajánlotta, hogy kifilézi. Végül vitathatóan sikerült, az egyik srác nem kapott szálkát, a másik annyit, hogy abból egy 20 centis halat össze lehetett volna szerelni ha mellékelnek szabásmintát. No de, hogy ne toljam túl az indexelést, legyen valami jó is itt. A leves valami fergeteges volt, valami tejszínes csoda, persze ez nyilván eladja magát. Az izgi része, hogy a tálat pár nyomat mustárral és némi sonkával az alján kaptam, ezt öntötték fel a sűrű lével. Mind a sonka mind a mustár nagyon jól játszott az alapízzel, ezért megérte beülni. A borjú finom volt, de kicsit unalmasra sikerült, a ragu mellé igazán jöhetett volna valami lekvár, a rösti mellé meg passzolt volna valami savanyú, hogy ne legyen az egész olyan egysíkú.

Hazafelé Sonka haverommal jöttünk, masszírozta a telójából melyik vonattal meg villamossal jó nekünk a transzport, de már előre kinéztem, hogy az étterem melletti kis gyalogos hídon fogunk a 13-asra rárontani. Szerencsére nem kellett sokat győzködni, adta a derekát, relatíve zökkenőmentesen hazajutottunk, a végét a 72-es trolival zárva. Navigációból és városismeretből kezdek egyre jobb lenni. És mindezt egy szál pólóban abszolválva. Finally, tavasz van, még ha 13 fok is, de végre élhető idő :)

Az XBox kontrollerrel az a fejlemény, hogy megtaláltam a seggén a pároztatáshoz szükséges gombot, megnyomtam, erre teljesen beizgult, a led 3-szoros tempóban kezdett villogni, érezni lehetett, hogy megtette az első lépést, és most heves pulzussal várja, hogy a lány visszakacsint-e. A gép pedig visszakacsintott. A Windows 7 megbírja, megúszom újabb kiadás nélkül. WIN! Gyorsan be is tesztelem az Evoland második részével. FAIL! A Win látja a cumót, de itt a vége. A Steam valamiért még szűzarcúskodik, nem akarja befogadni az új jövevényt. No Evoland for you today. Közben meg 1 óra lett az idő, ideje elágyalnom magam.

Az esti vacsorán egyébként volt pár gyöngyszem a témák között. Miről is beszélhet egy rakat mérnök, ha egy étteremben magukra hagyják őket. Az első említésre méltó témánk a válási költségekről szólt (sose árt bármire is felkészülni), a második pedig, amikor egy pillanatra mindenkiben felvillanhatott a mijjafasztkeresekénitt kijelző lámpa, a női magazinok egyik örökzöld témájáról, az esküvői ruhákról folyt heves diskurzus. El tudom képzelni, hogy a kajára is azért kellett annyit várnunk, mert túl jól mulatott rajtunk a személyzet miközben vártunk. Egyik kolégám bedobta a gumicsontot, május 20-án lehetne menni repülni egy L-29-es géppel. Be is raktam a „programlehetőségek amikről nem tudtam, hogy rajta vannak a bakancslistámon” dobozomba.

03.31. Péntek

Hajnali 7:20-at írunk, bip, bip, vekker, fakker, nem akarom én ezt, aludni kellene még. 8:00-kor már az öltözőben pörgök, faszaság, sikerült a bemelegítést félig lekésni. Mai edzésen az 5 állomás / 3 feladat / 3 kör jegyében edzünk.

Squat jump, oszlopnál tricepszezés, reverse crunch

Mt climber cross, fél lábas guggolás, kötél rángatás

Split jump, pushup, hollow hold

KB swing, plank, barbell push press

Burpees, cross crunch, wallsit

De ami az egészet tökig aranyozta, az a zene volt mellé. Freestyler, King of my Castle, Flat Beat, és azt egyenesen pofán röhögtem volna, amelyik reggel közli velem, hogy egy órán belül East 17-re fogok négyütemű fekvőket tolni. A nyújtáshoz pedig Pure Shores az All Saints nevű lányoktól. Bakkerka, ez a banda hot MILFekből áll, 24 éve vannak a pályán, csak meglesném vmelyik fesztiválon őket, de komolyan, egy tucat The Hoff-ot  (Haddawayestől, 2Unlimitedestől, Samantha Foxostól) elcserélnék egy koncertjükre, annyival sokkal jobb.

A gyakorlatsor végén meg is kérdeztem az edzőtől, hogy mennyi idős, bekockáztattam, hogy 39, kiderült, hogy 31, omg. Near miss? A korbecslő áramköreim kezdenek berozsdásodni, vagy csak 190cm-es, izmos, szakállas srácok esetén félrehord egy pöppet.

Estére egyik haverom bedobott egy frankó kis programlehetőséget, a flipperezést. Arról is értesültem, hogy húsvét után BKV sztrájk lesz.

mikor máskor ha nem amikor éppen hazamennék. Remélem a MÁV nem csatlakozik hozzájuk, és pakol le a vonatról Budapest közigazgatási határánál, az lenne csak az igazi kaland.

Elütötte közben az óra a 4-et, szaladtam felnyergelni a libámat (Mongoose). Cseréltünk elsőhátsóbelsőt, másfél évet állt a gép, fő a békesség. Kiderült az is, hogy az első keréken a tárcsafék az aluszik, de a hegyre felfele kötve hiszem, hogy ebből bármi bajom is lehetne. Nem is volt. Ha csak azt nem vesszük, hogy volt pár lefele szakasz is, az út meg nem aszfalt, hanem sóderes kavicsos földút. Volt pár szakasz, ahol a hátsó kerék meg-megcsúszott fékezés közben, de lassítani meg nem sikerült. Nem volt szerencsére vészes a tempó sem még, meg a lejtő sem, úgyhogy csak összejött a végére a csúcstámadás. A hegy tetején aztán nekiálltak felszerelni a többiek a mindenféle protektorokat. A kanfasztikus tervem az volt, hogy ahol jöttünk, az mégsem egy downhill pálya, majd azon visszagurulok. Jöttek is velem páran, aztán az történt, hogy egy idő után megúsztam a csúszkálást, meg a 2-vel gurulást, így inkább vállamra vettem a gépsárkányt, és csak úgy bandukoltam lefelé. Le is maradtam tőlük, egy kereszteződésnél aztán rossz irányba indultam, így elvesztettem a többieket, de legalább gyorsabban leértem. Szinte biztos voltam benne, hogy már rég visszaértek a céghez, de a DH pálya végénél ott álltak, alig 1 perce várakoztak rám.

Innen aztán szaladunk / gurultunk vissza sörözni. A hangulat hamar a tetőfokára hágott, a jó idő örömére a kertben grasszáltunk, itt nagyon nincs hangfal, így felugrottam az irodában állomásozó JBL xtreme-ért, amit a csütörtöki CrossFit-re hoztam még be magammal. Éjfélig pusztítottuk aztán az alkoholt, mire hazaértem annyira matta voltam, nem találtam a kulcsomat. Tudni kell róla, hogy itt Svájcban az ajtók úgy működnek, hogy kulccsal tudod nyitni, meg zárni őket. Én pedig egy zárt ajtó előtt  álltam, a jobbik oldalán, már bent a lakásban. Minekutána nem vagyok David Copperfield, az ajtó pedig nem a Kínai nagy fal, arra a következtetésre jutottam, hogy csak itt lesz valahol belül az az átkozott kulcscsomóm, de most túl fáradt vagyok hozzá, hogy megkeressem, holnapig nem megy az már sehova, adjonisten, szunya. A flipperezés, na arra nem lett végül idő...

04.01. Szombat

Ez már ugye másnap volt, masszív utálatos fajta. Komótosan megébredtem, hozzáláttam a napi projektnek, bicajos baszokat keresgélni. (Sisak, lakat, lámpa). A megfejtés nem volt bonyolult, itt van mellettem a SihlCity, a helyi WestEnd. Sisakból elterveztem, hogy a legolcsóbbat veszem, nem fogok divatozni, az hülyeség az. No, annyiban be is tartottam ezt, hogy az akciózott modellek közül válogattam, de csak nem bírtam magammal és ez a FOX lett a megfejtés, a Szlovák színösszeállításos verzió. Lámpából az Infini I-260WR, lakatból pedig Úgyis ki akartam már próbálni, Kryptonite lock.

Robotpilóta állapotban becsattogtam a kerékpártárolóhoz, és vagy legalább 30 perces szerelés következett rezignált arccal, mintha minimum egy agyátültetést végeznék. Élmény egyébként ha az ember olyan termékeket vásárol, ahol a gyártó nem csak a profitra gyúr, de a vásárlói megelégedettségre is, a cucclik mind nagyon könnyen szerelhető darabok.

Amint elkészültem pattantam is a sárkányra, uccu neki, tókerülés. Toltam ahogy a csövön kifért, első etap Rapperswil 32km, 70 perc, a városban tötymörgős részt leszámítva 30 feletti átlag. Ott egy kicsit megpihetnem a fellegvárban, majd gyorsan ledumáltunk Rasztával egy esti sörözést, aztán már jöttem is vissza. Úgy 40 kilcsi maradt hátra, de a 25-ös tempó is alig jött össze. A szünettel együtt úgy 3h20m körüli időt metnem, eredetileg beugrottam volna sörözés előtt megnézetni haverral az első fékemet, de amilyen fáradt és szétcsúszott voltam, jobbnak láttam inkább első körben hazamenni. Sikerült elcsesznek az energiabevitel című játékot a tekerés közben, mikor leszálltam a keróról fáztam, minden bajom volt, ahogy feljöttem a lakásba, azzal a lendülettel rontottam rá az ágyra, és aludtam este 8-tól 10-ig 2 órát. Este aztán olvasgattam, beragadtam a tecső elé, megnéztem egy interjút Stallamann bácsival (őskocka), nem teljesen tűnik százasnak a figura. Reggel 6:30-kor végre az utolsó elmaradt hetet is finishelem a blogba (w12), a lakótársam meg az öccse meg már ébredeznek, hogy síelni induljanak.

04.02. Vasárnap

A biológiai vekkert sikerült még tovább csúsztatni, 1 körül volt a megébredés. Masszív lustulással indítottam, és végre belevágtam az Ubuntu 16.04-re való frissítésének. A vége a mai körnek az lett, hogy Win7 alatt se BT-on, se kábellel nem megy a kontroller, a kapcsolat mindkét esetben meg van, de a Steam valamiért nem akarja az igazat. Linux alatt usb kábellel nyerő vagyok, minden müxik, viszont a BT az az istenért se adja magát. Egy jóhír, hogy a bluetooth-os fejhallgatóm/hangfalam, az végre kapja a jelet, azokat lehet végre használni. A hét zárásaként futottam még egy kört az USA vízummal, az adminisztrációs díj befizetése című lépésnél akadtam el, sehogy sem sikerült a bankkártyával való fizetés. Komolyan már, ezek nem nagyon akarják az én testyemet.

A tegnapi elmaradt sörözést pótoltam aztán még be este, hogy ne menjek éhesen és üres kézzel, a SihlCity Burger-ben toltam egy Whopper-t, és vettem egy nagy adag csirkeszárnyat (King Wings) meg CHICKEN STRIPS-et. Ez utóbbi elég ratyi, de a szárnyacskák annyira jók voltak, a felét majdnem megettem a 20-as pakknak. Mikor már beemeltem a szenyámat, akkor pingeltek meg másik haverok, hogy akkor megyek-e velük valami normálisabb hambizós helyre enni. Ez péntek óta szóban volt már, de olyan a forgalom a listán, direkt kértem, hogy szóljanak ha van valami, hát nem jött össze időben. Üsse kavics, félévente egy Burger belefér, a Whopper amúgy is nagy kedvenc.

Este 11-kor, most már lassan a hagyományok szerint, főztünk egyet húslevest, benne meg velőscsontot, így a hetet fokhagymás velős pirítóssal zártuk. Magas élet, meg aztán zúzás haza.