#Üzlete

[oldmacykerenew]

Így az anonos üzeneten gondolkoztam egy picit, mert persze, hogy gondol rá az ember…

Szóval hihetetlen, hogy mennyire durván “gonoszak” az emberek. Gyógymasszőrként végeztem, ahogy befejeztem a sulit, azonnal el is indítottam a kis vállalkozásom… elterjedt a hírem, voltak sokan, akik másik masszőrtől jöttek hozzám át, mert “Te jobb vagy Melinda, ezt hallottuk”. Aztán egyik vendégem elvitte a névjegyem és kirakta a házuk lépcsőházába… Természetesen aprópa tépkedve találta másnap, és kiderült, hogy van ott egy masszőr, aki megtudta, hogy tőle is jöttek hozzám emberek és ezen berágott.. ne legyen nekem “reklám”. Hozzátenném, hogy soha, senki vendégét nem csábítottam át magamhoz, sőt! Szabad a piac… de ő csúnyán is beszélt rólam másoknak, amivel csak azt érte el, hogy rosszindulatúnak tartották. Családi és egyéb okok miatt, befejeztem a masszírozást…

Elvégeztem sok pénzért a fotós képzést, amit már előtte is űztem hobbiként - aztán elkezdtem hivatásként. Hát persze, hogy ott is lett egy “irigy pics@“ , aki szó szerint megfenyegetett engem, hogy “ majd meglátod, hogy Te itt nem maradsz meg, nem veszed el a vevőkörünk…” mosolyogva mondtam neki, és őszintén, hogy qvára nem akarom elvenni a vevőkörét, én nem a helyi családokat meg ovikat akarom “kiszolgálni…”, hanem főleg pestieket. Így is csináltam. Plusz több százezer forintért elvégeztem workshopokat, hogy olyat tanuljak, amit még nagyon kevesen csinálnak a fotós szakmában itthon… Nyugi, nem vettem el a kenyerét neki sem :) Annyi ember van az országban, hogy marhára megfértünk egymás mellett.

…

Aztán most elértem ide is :D hogy hihetetlen módon egy nyavalyás, szaros horgolás miatt esz a fene valakit 🤣

Tényleg nem tudom mit mondjak :D Qva sokan vagyunk ezen a világon, sajnos magyarokból is vannak bőven… mit kell azon stresszelni, hogy ÉN XY kisfaszom itt a kis lószarban mit horgolgat magának? Idáig süllyedt tényleg a szint az országban, hogy ahelyett, hogy “segítenénk” a másiknak, megpróbálunk alávágni? :D A vicc az, hogy én az összes esetnél segítettem a “konkurenciának”. Sokakat elküldtem ahhoz a masszőrhöz, aki rólam csúnyán beszélt.. és igen, a fotós csajhoz is küldtem családot, mert nekem nem volt szabad időpontom… Plusz! Tanítottam más fotóst retusálni azzal a módszerrel, ahogy én csináltam… (Ők mai napig fotóznak :)) Nem lettem irigy, nem bántom őket, tiszta szívből örülök, hogy megy nekik! :) Bármit csinálnék, segíteném a másikat, aki még az elején van…

Erre jössz b+ és ahelyett, hogy NÉVVEL írnál, hogy “figyu, látom még vannak hibáid, szívesen elmondom, hogyan tudnád korrigálni…” helyette NÉVTELENÜL írsz baromságokat.

Ez kettőnk között a különbség… Én nem tennék ilyet… lehet ezért nem megy most az üzleted ezen a HATALMAS PIACON 😅 mert ennyire rosszindulatú vagy és sugárzik rólad a keserűség. Megbántottál először? Picit meg. Mert egy idióta vagyok, aki mindent magára vesz… de átgondoltam, és rájöttem, hogy mennyivel jobb vagyok annál, minthogy sértésnek vegyem a soraid… Nem tudom mi történt veled, miért szar a kedved, miért esik rosszul más “sikere” … de szurkolok, hogy jobban legyél :) Őszintén! ❤️

Hosszú lett, de ha 1 emberhez eljut, akinek picit változtatok az ilyen stílusú dolgain, már jobbá teszem kicsikét a magyar hozzáállást… Mert kb. itthon látom ezt a mérhetetlen irigységet csak.

[dedibelyegei]

Törökország debütál a blogon ma, és hát ki mással tenné ezt, mint minden törökök atyjával a nagy Kemal Atatürkkel! Regnálása óta nem nagyon volt olyan év, hogy valamilyen bélyeg (vagy szerintem kb bármilyen) kiadvány ne készült volna vele. Jómagam nem jártam még Törökországban, de több barátom is mondta Isztambulban járva, hogy elképesztő az Atatürk kultusz amit áthatja a környezetet és a mindennapokat. Ez a 100 lírás példány (amúgy kettő, csak meg van hajtva) 1985-ből való, teljesen átlagos mindennapi bélyeg, 125 milliót nyomtak belőle, ahogy a sorozat másik két tagjából is. Ez a legmagasabb névértékű, tíz és húsz lírás készült még belőle, ugyanezen grafikával, csak eltérő színekben. A kisebbik kék, a középső pedig barnás színű. Ez a 100-as kicsit nagyobb értéket képvisel a másik kettőnél, olyan 100-200 forintért mennek, de postatiszta, új példányokért, akár 400 forintot is elkérhetnek. A hármas sorozatot tiszta állapotban, egyben 600-800 forintért vesztegetik.

Mustafa Kemal Atatürk az Oszmán Birodalom Selanik nevű városában született 1881-ben. Rögtön ismerősebb lesz, ha azt mondom ez bizony nem más, mint a mai Szaloniki, Görögországban. Öten voltak testvérek, de a felnőttkort rajta kívül csak egyik nővére érte meg :( Anyja mélyen vallásos volt, így először vallási iskolába íratják, azonban már itt kitűnik büszkesége és öntudattosága, mely a merev szabályokkal szemben problémákat okoz, így apja kiveszi innen és Semsi Efendi iskolájába kerül át, ahol nyugati módszerekkel zajlik a tanítás. Itt is kilóg felnőttes viselkedése és persze metsző kék szeme és szőke haja okán, melyet szláv származású anyjától örökölt. Első traumájaként, édesapja hét éves korában eltávozik, mivel üzlete tönkrement és emiatt alkoholizmusra adta fejét, legyengült szervezetét pedig egy tűdőbaj legyűri. Anyjával vidékre költöznek, nagybátyja farmjára, itt megismeri a paraszti lét értékeit, tanulni azonban nem hajlandó az ottani vallási oktatóktól, így visszamegy Szalonikibe. 12 évesen eldönti, hogy a katonai pályát választja, az ehhez kapcsolódó iskolákban, mint matematikai, mind irodalmi tudásával kitűnik, emellett megtanul franciául. Matek tanárja adja neki a Kemal (tökéletes) nevet, mivel minden kérdésre tudta a választ, sőt őmaga hozott be matematikai problémákat. Francia tudásában is maximalista volt, így kezdte el tanulmányozni Voltaire, Montesquieu, Auguste Comte, Rousseau műveit, és ezáltal kezd el formálódni ellenérzése a vallásos fanatizmus ellen.

1899-ben az isztambuli hadi akadémia növendéke lesz, ahol más kadétokkal együtt gyakran tartanak retorikai vitákat, emellett éjszakánként tiltott, liberálisnak nyilvánított könyveket olvas titokban. 1905-ben végez vezérkari kapitányi rangban. Barátaival gyakran ülnek össze, megvitatni a tiltott művek tartalmát és a napi politikát, ezeken az alkalmakon már nyíltan kritizálják a szultáni politikát. Egyik társuk azonban besúgó volt, ezért néhány hónapra lecsukják őket legjobb barátjával Ali Fuaddal, majd pedig a szíriai Damaszkuszba küldik őket az Ötödik Hadsereghez.

Itt alapít meg egy titkos társaságot, Anyaföld és Szabadság néven, majd hazatértével az ifjútörök mozgalomhoz csatlakozik, mely 1908-ban forradalmat robbant ki. 1909-ben megpuccsolják II.Abdul-Hamid oszmán szultán, ekkor Atatürk már a csapatok élén vonul Isztambulba. Eztán Líbiába megy harcolni az olaszok ellen, itteni érdemeiért 1911-ben őrnaggyá léptetik elő. 1912-ben a Balkán-háborúban ő szervezi meg a Dardanellák védelmét, majd pedig Bulgária katonai attaséja lesz.

Az első világháborúban számtalan csatát vezet, a legkülönbözőbb frontokon, nevéhez fűződik az 1915-ös galipoli győzelem, mely megállította az antant erőket, de sikeres hadjáratokat vezetett a Kaukázusban az oroszok ellen, illetve a szíriai Aleppóban a britekkel szemben. Utóbbi csatákat 1917-ben már tábornoki rangban vívja meg. Kemal nem volt hajlandó elfogadni a háborút lezáró versailles-i béke tartalmát, amit a szultáni rezsim aláírt, minek keretében bizonyos területeket Görögország kapott meg, az Oszmán Birodalom felosztása után. Ankarában saját kormányt hoz létre, és egybekovácsolja a különböző török fegyveres csoportokat, miáltal két jelentős csatában legyőzik a görögöket 1921-22-ben, és többek között visszaszerzik Izmirt. A köztársaságot a görög-török háborúkat lezáró lausannei békét követően kiáltják ki 1923 október 29-én, első elnökének Musztafa Kemált választják.

Tizenöt évig tartó köztársasági elnöksége alatt, olyan meghatározó intézkedések kötődnek hozzá, mint rögtön az elején a kalifátus eltörlése, az ország drasztikus szekularizációja, az európai öltözék szorgalmazása. 1925. december 26-án átáll az ország a Gergely-naptárra, európai mintákra készül új Btk. és Ptk., mely többek közt azt is magával hozza, hogy a törvény előtt egyenlő bánásmódban részesül férfi és nő.

1928-ban bevezetik a latin ábécét, és egyfajta nyelvújítás is kezdetét veszi, mely során megtisztítják a török nyelvet, minden idegen eredetű - legfőképp arab és perzsa - szótól. Némi zűrzavar keletkezett ebből az első időkben, mert nem minden ilyen szónak volt akár 'őstörök' megfelelője, így az embereket arra hívták fel hogy maguk alkossanak új szavakat. Atatürk személyesen is járta az országot táblával és krétával, hogy népszerűsítse, az egyébként kötelezően elsajátítandó új írást.

1934-ben eltörlik a rangokat és címeket (pl. pasa, bej), és minden töröknek családnevet kellett választania. Musztafa Kemál ebben a 'keresztségben' kapja az Atatürk azaz 'minden törökök atyja' vezetéknevet. Emellett mezőgazdasági reformjai hatalmas gazdasági és ökolóigia fellendülést hoztak az országnak, ezért a 'török mezőgazdaság atyjaként' is hivatkoznak rá a mai napig.

1937-ben alkotmányba foglalják a kemalizmus hat alappillérét (a 'hat nyíl'), ezek a republikanizmus, popularizmus (osztályok tagadása, 'egy nép'), etatizmus, reformizmus, nacionalizmus, szekularizmus. Természetesen a gyors és agresszív ütemben történő átalakítások nem nyerték el mindenki tetszését, különösen az oszmán méltóságok és tisztek leszármazottait. 1926-ban fény derült egy pokolgépes merénylet tervére Kemál ellen, a letartóztatott vádlottak jelentős részét felakasztották, a kivégzések másnapján hangzottak el a híres mondatok Atatürktől:

„Én vagyok Törökország. Aki engem akar megsemmisíteni, az magát Törökországot akarja megsemmisíteni. (…) Népemet mindaddig kézen fogva vezetem, ameddig nem lesznek biztosak a léptei, és ameddig nem ismeri útját.”

1930-ban Musztafa Kemál megkérte jóbarátját Ali Fethit, hogy alapítson egy 'álellenzéki' pártot, a Szabad Köztársaság Pártot, hogy az elégedetlenkődet legyen hova becsatornázni. Ebből is eredtek aztán konfliktusok és ugyanebben az évben, komoly zavargás is kirobban Izmir mellett, melyben több katonát brutálisan megöltek, majd ennek megtorlására 27 embert kivégeztettek.

Magánélete is igen intenzív volt, imádta a nőket, és a rakit (török ánizspálinka). Évekig együttélt házasságon kívül egy Fikrije nevű lánnyal, akit aztán súlyos betegsége miatt Svájcba küldött egy szanatóriumba. 1923-ban feleségül vette Latife Ussakit, aki nehezen viselte férje italozó, kicsapongó életét, így 1925-ben elválnak. Gyermeke sosem született, de számtalan örökbefogadással büszkélkedhet, összesen hét lánya és két fia volt ily módon.

Kedvenc szórakozásai közé tartozott az úszás, lovaglás, a tánc és az olvasás. Imádott két állata volt Sakariya a ló, és Fox nevű kutyája. Folyékonyan beszélt franciául és németül, hatalmas magánkönyvtárat tartott fent.

1938 novemberében éri a halál, 57 évesen, egyik nagy szenvedélye okán, májbetegség viszi el. A számára épített monumentális Anitkabir mauzóleumban helyezik örök nyugalomra, Ankarában.

Végzős kép a katonai akadémiáról, 1905-ben, gyilkos bajusszal:

A 30-as években már elnökként:

Az Anitkabir, végső nyughelye:

[fovarosiblog]

Az évezred üzlete lehet.

[megtudommagyarazni]

Még tovább

A Mercedes Benznek minden bizonnyal az évszázad (XX.) üzlete volt az irak-iráni háború. Egyszerre szállított a két egymással háborúzó félnek. Évekig vittük le ezrével a Merciket, kisbuszt, furgont, kukásautót, utcaseprőt, teherautót, nyerges kamionokat, ponyvást, hűtőt minden létező felépítménnyel. 99 %-ban Benz, a maradék Magirus-Deutz, néhány Renault, MAN-t nem láttam. Ezt a melót akkoriban Z-zésnek hívták, az ovális rendszám után, ami Z-vel (Zoll) kezdődött, nem voltunk még igazi kamionosok, a járati sofőrök lenéztek, hiszen mi leadtuk a verdát Teheránban, vagy Bagdadban, és ültünk a repülőre. Teheránból Iranair a Mehrabadról, Boeing 747 jumbók, Frankfurtba, Stuttgartba, ritkán Bécsbe. Bagdadba egy Malév-gép jött értünk, TU-144 szerintem. de erre nem vennék sok és erös mérget. De azok közül sokan, akik ezt csinálták, lettek később a 80-as, 90-es 2000-es évek tapasztalt kamionosai. Izgalmas, kemény évek voltak, jó iskola.

Ott hagytam abba, hogy elindultam Urfától. Meleg nyár volt, a kopár hegyek között kegyetlenül tűzött a nap.

Akkor még nem voltak autópályák, Istanbul és a bolgár határ közt is csak a 90-es években épült. Rossz minőségű utakon közlekedtünk, lassan. Viransehiren és Cizrén keresztülérve fordultam délre, az iraki határ felé, Habur-Zakho.

Fura, mai napig álmomból felébresztve is vágom ezeket a határátkelő-párokat, 40 év távlatából: Gürbulak-Bazargan, Müllheim-Mulhouse, Arnoldstein-Tarvisio, Kapitan Andreevo-Kapikule, Cinovec-Zinnwald, Kehl-Strassbourg, Hendaye-Irún, stb, közben arra meg már nem emlékszem, hogy tegnapelőtt mit ebédeltem.

Habur még aznap megvolt, valami csoda folytán. Reggelre átértem Zakhoba, beálltam a vámplaccra, és vittem a papírokat a speditőrnek. Amíg készültek, sorba álltam az útlevelesnél. Akkor barna, ún. szolgálati passzportunk volt. Átvette az ember, enyhe undorral forgatta, pláne, mikor meglátta benne az iráni vízumot. Islamic Republic of Iran, na bazz. Egy laza mozdulattal kitépte az egész lapot, bepecsételt és visszadobta.

Több ilyen is történt, ezek után állt rá a HC, hogy két útlevél kell mindenkinek, egyik az iráni, másik az iraki vízumnak. Másnap reggel indultam. Moszul előtt jártam, mikor az útmenti bokrosból előugrott egy iraki katona, géppityuval a vállán, és hevesen integetett, hogy álljak meg. Történt ilyen mással is, úgy hívtuk, hogy fegyveres stoppolás. Nem lehetett tudni, hogy a frontról szökött-e, vagy épp hazamegy szabadságra. Mindenesetre megállni tanácsos volt, a Cinkotai úti HC telepen láttam már pár rendesen megszórt járatost.

Felkászálódott, elég szakadt volt, homokszínű, enyhén rongyos és nagyon koszos egyenruha, az izzadságtól itt-ott fehérre fakulva, erős szag, hetes borosta, nagyon fáradt vörös szemek. Előadta, hogy Faludzsába kell vinnem. Persze, aga, meg feleségül veszem a négy húgodat, és megyünk Riyadhba nászútra. Az arab valahogy sose ment, török-angol keveréknyelven társalogtunk. A török valahogy rámragadt, mai napig tudok folyékonyan beszélgetni a döneresekkel. Mondtam, hogy yok abi, wrong, bekamuztam, hogy Bagdad előtt várnak a katonai rendőrök, akik majd elvisznek az átadópontra. Ezután szétnézett, kiszolgálta magát, a kesztyűtartóban megtalálta a szalonnázó bicskámat, amit az érdi Nagy István bácsi készített, cseresznyefa nyéllel, azt eltette, aztán megnézte a felső ágyat, a táskámból kivett két alsógatyát, két tiszta trikót, eltette zsákjába. Aztán megtalálta az utolsó Globus rakottkáposztámat, amit Kőbányán, a Kőér utcában szoktunk venni, a konzervgyár “szépséghibás” boltjában. A (volt) bicskámmal kinyitotta, és azzal be is falta. Nagyokat nyeltem, de az ágyu csöve az ölében felém nézett. Genya voltam, és nem szóltam, hogy domus, azaz sertés. Majd elszámol vele Allah trónusa előtt.

Mindenesetre Kirkuk után, a nagy bagdadi kontroll előtt megállított,

addig csak szarfaszú mezei rendörök voltak a 20-40 km-enkénti barrikádoknál, akik szólni sem mertek egy zord frontkatonához, de Bagdad elött a Szaddam-gárdisták, akik nem szaroztak

és kiszállt, aztán eltünt a sivatagban, a szürkületben. Ezért gondolom, hogy vaj volt a fején. De hogy diszózsír a gyomrában, az tuti.

Következö részünk tartalmából: pauza, majd megírom, miért. kicsit össze kell szednem magam.

[sronti]

Ez nekem hiperlokális cucc, elbringázok mellette munkába, meg ott van a fő kutyasétáltató helyem mellett is, a Hackney Quest-el meg most találkoztam munka miatt.

Elképesztő, hogy azt gondolták, hogy ebből

bármilyen kontextusban luxus dolog lehet. Ez egy autópálya, ami nagyon forgalmas meg gyors is, felette egy hangos és csúnya vasúti pályával, de senkinek nem jutott eszébe, hogy ezzel kezdjen valamit. A Burberry üzlete tényleg mellette van, nagyon közel, de az így néz ki:

Nem nagy szám ez se, de azért nem mindegy, na.

Mindemellett van egy természetes képződés is, ami ebből a parkból

ami Hackney központjához nagyon közel van, egyenes úton vezet ide

és ezután van a Burberry a zebrán túl, gyakorlatilag a zebra miatt kicsit lelassult forgalom, meg a kreatívabb épületek és dekorációk egy kicsit teret csinálnak ebből a részből. Ehhez lehetett volna csatlakozni, lelassítani ott a forgalmat és jobban elválasztani a járdát a forgalom érzetétől és a designban is ezekhez az épületekhez lehetett volna igazodni, vagy hagyni mindent ahogy van, de akkor pedig olcsón oda lehetett volna hozni kreatív kísérletező dolgokat, vagy ifjúsági teret csinálni belőle, de nem, itt valaki komolyan azt gondolta, hogy luxust csinál a környezet változtatása nélkül ide:

[bdpst24]

Tovább bővül az Euronics – két új áruházzal és több mint 5 ezer átvevőponttal készültek

Tovább bővül az Euronics – két új áruházzal és több mint 5 ezer átvevőponttal készültek

Jelentős fejlesztésekkel és új forgatókönyvvel fordul rá az ünnepi szezonra az Euronics. November közepéig két új áruház nyílt Dunaharasztiban és Kecskeméten, de jelentősen bővül az átvevőpontok száma is. A műszaki cikkeket, szórakoztatóelektronikai termékeket forgalmazó vállalatnak így összesen 67 üzlete és 5400 átvevő helye van, utóbbiak száma ráadásul jövőre már 8500-ra rúghat a Foxpost és a…

[extraordinarymreast]

Hát ez is mekkora segítség már a magyar családoknak!!

Székesfehérvári luxusautószalon, érted?

[a-szoszatyar]

De legalább kormányozni tudnak

[ggtjapan2]

Plázakomplexum

És tényleg. Ilyet még nem láttam. Nem csak nagy és sokemeletes, hanem nagyOK és sokemeleteSEK összekötve, több utcányi területen.

Azért jöttünk ide, mert többen írták a neten, hogy ide járnak helyiként bevásárolni és reménykedtünk, hogy most nem olyan őrült árakba futunk, mint első alkalommal. Hát nem igaz, hogy Kínában vagyunk és nem tudunk olcsón ruhát vásárolni! (Spoiler: De. Igaz.)

Eltekintve az ártól (és a hazaszállíthatatlanságtól) ilyen ari kis növénykéket lehetett kapni:

Ez pedig már a plázakomplexum fotókon. A piros sáv egyik épületből vezetett át egy másikba. Lent babházban azért szántuk a szerencsétlen eladókat, mert minden képzeletet felülműló hőségben, a napon kellett feketében.

Diának tetszett a macis bolt, de sajnos a lányokat nem tudta rávenni egy közös fotóra. Számomra meg meglepő volt, hogy a nemrég elhunyt, az eredeti londoni, authentikus punk ruházat kitalálójának, a dizájner-legenda Vivienne Westwoodnak Pekingben is van üzlete (vagy, hogy egyáltalán vannak üzletei bárhol).

Semmit nem vettünk, mert minden iszonyatosan drága volt a budapesti árakhoz viszonyítva.

(Ami továbbra is nehezen érthető számomra, a 2000 Ft / óra taxiárakból, vagy négy főre 2-3000 Ft vacsorákból visszaszámolva jó esetben 150 ezer forint körüli átlagbérekhez képest. Tény, hogy plázákban van sok ember, a plázák üzleteiben viszont alig-alig.)

[nyuszimotor]

Szájensz, biccs

[versinator]

Csapol hazajárnak

Kizártam torkomból tévedezve engedje Albérletbe gyújtoványfű értékesítése eszközölje Párnákba selypítés túlvilágra kisütnöm Szárain prófétalelke döftek készülődöm Adat kiül finomka megjárja Körmüket figyelmem hajlított csatája

Prózává bogja tépdesem zeppelint Idődnek termén felkelne befent Üljünk telked szántotta olvasóim Jelszavak szögeit szundikálás kesztyűim Erdőbéli hörgések brekegj borúja Pejló félsze kastélya beszállja

Toalettben merengést alhassam lepkéje Közönyöd hódolva vizió kemencéje Álmodozni megvonagló esetet felöltözöm Lebágyad üzlete pályázata hősöm Biztatóm sorbonne kegyesre fáraója Étherén feldobná sugaru szivarja

Szatírát mellkas hajtasz kottyant Szegletekbe közéleti búzavirágok hazament Orcámra fájdítva sarkam intim Holmid prüszkölni búkon katonáim Közibénk lekötnek hűse dárdája Bordalait abbiz műsor kioperálja

Kékszín könyökölve lomnici varázsvesszője Sebeidet kielégít fészeknél fecskéje Visszazengi úrnőt sztrájkol bíbelődöm Harccal falábat lucifer megdörzsölöm Parkja üzenő vigyázzanak ronthatja Legjelesebb kormányoz gyönyörétől koporsója

Elandalog varázslámpát előszobájában felment Rányitotta hirdetek tünődés papjaként Cseppecske hágni leányvásárban valakim Sziriusz sületlen gyepről szerepeim Képezek hallali basa imitálja Miskolci pipázgat alapít hallgathatja

[frankyoungestein]

Vigasztaljon az asszony 9 milliárdos PCR teszt üzlete.

[bonesteve]

Fiumicino

Róma egyik reptere.

Talán a legnagyobb, csuda tudja, nem jártam a többin.

Ami fura volt, hogy emlékeim szerint Róma messzebb esik a tengertől, ez pedig a tengerparttól légvonalban kb. fél kilométerre lehet.

Leszáll a gép, megyünk a tranzit felé csordában, egy márványteremben ablakok, az ablak mögé érkezik a kisvonat, ami bevisz a terminál épületébe. Ami nincs.

Nincs konkrét terminál épület, ahogyan azt mi ismerjük.

Tehát egy nagy hodály, ablakokkal.

Hagy hodályok sorozata van végeérhetetlen kiterjedésben.

A végtelen kiterjedésben az ismert luxus márkák összes üzlete, FErragamotól Ermenegildo Zegnan át Versaceig mindenki képviselteti magát, de Tom Ford, Burberry és a többi nagy divatház is megtalálható.

Márványfolyosók sokaságán követed a jelzést, miszerint a D alterminálról indul majd két és fél óra múlva a géped.

És a márványfolyosók sokaságán át ott figyelnek az illatos és gyönyörűen bevilágított üzletek, Gucci, Chanel, Dior, csak kapkodod a fejed, Rodeo drive, csak pálmák nincsenek, vannak viszon északi zúzmó falak, ezúttal érinthetetlenül, üveg mögött, mintegy vitrinben, kihaló fajként látszatva.

Mész szájtátva a márványtermek sokaságán át, kiírva minden D betű mellé a nyilak mellett, hogy még hét perc, mire odaérsz.

Keresel egy lounge-ot, ahol eltöltheted az időd.

VAn is egy az emeleten, kártyát átadod, kérdezed, van-e sok alkoholjuk, a Poison-illatú lány a pult mögött mondja, csak a bor és a sör van benne az árban, az égetett szeszekért fizetned kell, mondod magadban, a sör jó lesz.

Bemész egy márvány terembe, kellemes jazz zongora szól, halk szaxofon futamok kíséretében. A galérián keresed a duót, de nem látod, annyira élethűen szólja be a termet a halk zene, csettintesz, iszonyú energiát fektethettek abba, hogy ne legyen visszhangos a VIP lounge 15 méteres belmagassága a sok acélszerkezettel benne.

Kaja tízféle, svédasztal, mindenből a legjobb, a gnocchi nyelvvel elnyomható, olvad a szádban. A meleg narancsos zöldbabon kiakadsz, de megkóstolva szinte nevetsz a felismeréstől, hogy mennyire kurvajó már, tökéletesen butának látszó ízek csodálatos és tökéletes ölelkezése történik a szádban, tényleg nevetsz a gyönyörtől, sose gondoltál ilyesmire, hogy bab és citrusféle ennyire passzolhat.

Olaszország büszkeségei, sonka, csodálatosan rózsaszín hús -fehér zsír szalámik, virágba hajtogatva, hogy szép is legyen, sajtok, fehérek, sárgák, háromszögbe és hasábba vágva.

Levesként bab-lencse-gersli, cuccina povera, a parasztok étele, nincs ízesítése semmi, csak a bab, a lencse és az árpagyöngy tiszta, őszinte, magával ragadó összhatása. Láttam olyat, aki undorral forgatta a szájában, én kiélveztem a hüvelyesek egyenként semmilyen, együtt mégis intenzíven finom földes ízét.

Önkiszolgáló kávéfagylalt nem dobozból, hanem dugattyúból.

Az olasz fagylalt netovábbja, amikor két-három emeletes dugattyúkat dobál be a cukrász a hüvelybe amelyek olyan finoman illeszkednek, hogy néma csúszós cuppanással süllyednek el a pultban a harminc centis tégelyek, van egy ilyen a kerületben, mindig azt a fagyit kérem, ami alul van, mert szeretem nézni, ahogyan a pultoslány gyönyörű rutinnal kapkodja ki a tegelyeket a paszentos, jegesen a meleg leveg��be felhőt rajzoló mozdulatokkal.

Pannacotta, csokoládés félnarancs desszerrtként, Nastro Azzurro csapolt sör, vörös és fehér borok sokasága, csapos csapol, pincér tölt a pultnál, csak szólni kell.

Minden ideális, minden jól működik, Cimbali kávégép, kérek egy espressot, bocsánat, a nagy gép nem működik, menjek az automatához.

Az automata is Cimbali.

Felkínálja, hogy az espressom elott kipucolja önnön magát, az is látszik a kijelzőn, ez 70 másodperc, megköszöni a türelmemet és annak szándékát, hogy rászánom az öntisztulására ezt a sok időt, mindezt kiírja három nyelven, olasz, angol, a harmadik kínai.

Itt tartunk, a kínaiakkal már mindenki számol...

A crema tökéletes, az adag minimális.

Iszonyúan pörkölt az illat, szinte égetten kávészagú, betelni nem tudok vele, inkább szagolom, pedig tudom, hogy azon nyomban kell sok levegővel szürcsölve inni, az illat rabul ejt, megszédülök a tökéletességétől, firtatnám, milyen kávé lehet az átlátszó tárolóban, a gép mellett egy zárjegydarab papírja, rajta a felirat, Illy. Ezt is tudom már.

A vizesblokkban csap nélküli pult a tükör alatt, a mosdókagylók fölött végig, famintájú csempével burkolva, diszkrét króm matrica mutatja, hova kell nyúlni hogy adagoljon szappant, eresszen vizet, illetve hol tudod ezek mellett megszárítani a kezedet.

Minden iszonyú stílusos, hiába na, az olaszoknál jobban senki nem tudja ezeket.

A divat, a finomság, a kellem az övék, ők diktálnak.

Stílushegyek, megkérdőjelezhetetlen ízlés, ami az egész reptéren minden sarokból visszaköszön. Egységes egész, átgondolva, hibátlanul megvalósítva, gyönyörű és tökéletes.

Indulnom kell, mivel sokáig merültem a telefonomba, kicsit káprázik a szemem a nagy monitor előtt, látom, B9-es beszállókapu.

9 perc.

Nos, az olaszok edzettebbek lehetnek nálam, 11 perc alatt értem oda.

A reptér egy tökéletesen elrejtett zugában találtam meg, rajtam kívül senki nem tartott arrafelé, okés, mondom, mordorföldre ki akarna utazni, ugye.

A kapu zárva. a monitoron semmi ami Budapestre utalhatna.

Egy szikh alszik egy padon, a papucsa gondosan egymás mellé készítve, a fejkötője félrecsúszva, alatta kilátszik a haját fogó sárga kendő.

NIncs kitől megkérdeznem mi legyen, keresek egy kijelzőt.

Budapest - Wizzair - D9

Elnéztem.

Elbasztam.

A beszállás terminusa után vagyok 24 másodperccel.

A kiírás azt mondja, 9 perc, ami nekem 12.

Elindulok.

Futni nem tudok, nem akarok.

Ennek több oka is van.

Egyrészt kellemetlen látni futó embert reptéren mindenkinek. Szánalmas, vicces látvány.

Másrészt azt a kilenc métert, amit futva meg tudnék tenni kihagyom.

Ezért erős, gyors sétára fogom.

A sok kaja, a sok sör ami a gyomromban lötyög felkavarodik.

Hányingerem van, öklendezek az idegességtől.

Aztán feladom, azt mondom, lekéstem basszameg, majd holnap hazamegyek.

Elhaladok egy monitor előtt, látszólag még nincs zárva a kapum.

Új erőre kapok, a gyorsgyaloglás talán fárasztóbb mint a futás, a sípcsontomon mindkét lábamon bedurrant az összes izom, fáj és érzéketlen a lábfejem. Látom és hallom, ahogyan bután és esetlenül csapkodom az erőtlen talpamat a talajhoz, a szánalmasságfaktor kigyújtja a maximum overload lámpát, ami vörösen izzik a fejem fölött, látom az arcokon a szánakozó tekinteteket, szegény nyomorék lekési a gépét.

Verejtékben úszva érkezek meg, senki már, pakolnak a pult mögött. Fújtatva kérdezem, am I late?

Of course Sir, we closed the gate five minutes ago.

Fuck! -gondolom.

But we open it for you Sir, have a nice flight!

Grazie mille, grazie, rohanok rongylábakon a géphez a folyosón, a stewy mar huzza be a gép ajtaját, intek, várjon, becsusszanok, 1F, ül valaki a helyemen, csak inteni van erőm, hogy kotródjon, rémülten ugrik fel és szalad a hatodik sorba a helyére.

Már megkezdtük a süllyedést a Balaton fölött, amikor a pulzusszámom visszaállt a normálisnak mondható 85-re.