#Íróasztalomra

[haelhetekevvelakifejezessel]

Hány év a gyász? Meg átlapolhatnak-e, vagy egymás után kell őket számolni? Mi az illő? Duplán számít-e egyszerre kettő, vagy szimultán kell őket számolni? Ér-e több kreditet a fiatal, mint a vénebb? (És ki és kinél és hány évente és mennyinél?) Mikor kell elkezdeni meg mikor illik befejezni? Meg ugye mi a faszról is van szó ilyenkor, hogy gyász? Úgymond mi a bánat is?

Hogy tagadás, alkudozás meg elfogadás. Meg harag és a többi lehetetlen baromság, amiket szigorúan lineáris grafikonon az orrod alá tolnak, és tessék, egy bevásárlóközponti útjelző rajta: "ön itt áll most". Holnap majd eggyel arrébb. Majd a sportrészlegnél talán.

Hát: biztos, hogy arrébb, csak már most is téved, ahogy szokott ezeknél a sarlatánoknál lenni. Az a kép jut eszembe, amit az akárhanyadik marsjáró robot készített a távoli Földről, és valami véletlenül épeszű ember rátűzött egy kis táblát: "ön itt áll most". Hát szerintem ez az úgynevezett gyász.

Volt a H. Kati (vagy van, csak már nincs), akivel jó viszonyban voltunk, amíg el nem küldött a kurva anyámba (valószínűleg mindenkinek így volt egyszerűbb), az apám jóbarátja volt, ő mondta egyszer vigasztalólag: nekem tizenöt éve halt meg anyám, de ma is beszélek hozzá. A Kati vagy száz éves, de legalábbis most hetvenöt, amennyiben együtt voltak egyetemisták az apámmal. Nekem hét éve halt meg az első (születési sorban utolsó) öcsém, és már nem beszélek hozzá nagyon. Apámhoz se, pedig ő csak most lesz három. De tegnap este is vele álmodtam: hozott valami ételt, figyelmességből, mert tudta, hogy itthon dolgozom és nincs időm enni, lerakta az íróasztalomra, de rögtön visszajött és a felét mégis elvitte. Biztos anyámnak elfelejtett hozni -- röhögtem magamban, és ennyiben is maradtam vele. Ezért hívogatott mindig az öreglány, ti. az anyám, ha kettesben találkoztunk az apámmal. Apám pedig "..Elvégre akkor jön-megy, amikor akar, tizenhárom éve halott. Holnap éjjel majd, talán. Úgy tűnik, mostanában szeret velem lenni egy kis időre." -- olvastam az egyik nap egy versben. Az enyém még nincs három éve, mégis ugyanezt csinálja. Mikor illik ezt elkezdeni? Vagy mikor illendő befejezni?

Elvégre is soha, vagy pediglen azonnal, amennyiben a hullák az égből mindent látnak. Időnként elképzelem, hogy zombikkal van teli a mennyország.

Tesóm, a másik (az, tényleg másik) jót röhögne. Vele nem kell ilyen olcsóságokon szórakozni, remekül diskurálunk. "Baszd meg, Kata, mondtam, hogy nem fekhetsz le a barátaimmal!" De nem is a barátod, csak a szomszéd, aki megvette a lakásodat. "Azzal meg pláne!" De csak beázott a vécéd, amikor már megdöglöttél, és azt is nekem kellett megoldani. "Leszarom bazmeg!" A konyhaszekrényed is leesett, azt is nekem kellett, meg az egész hagyatékit is, meg a muttert is, meg Isti sem áll velem szóba már, meg Anitához sem mehet a fehér, mert lepisálta a kanapéját. Egyszer. "Leszarom." Jó, de... "Leszarom." Akkor én is!

Aztán egy ideig nem áll szóba velem, de amikor írom, hová mentünk síelni meg ilyenek, akkor azért örül.

Én meg csak azt nem tudom azóta eldönteni, hogy ha akkor nem hal meg, akkor nem nekem ázik be a vécé és...

nem nekem kellett volna az egészet, most meg az egyik szemem nem tud igazán sírni, a másik meg nem tud igazán nevetni. Talán egy közepes agyvérzés segítene, múltkor is a Marika csak a fél szájával már meg minden -- gondoltam az autóba visszaülve. Aztán elmentünk egy vidéki ház felé a következő síelést megtervezni az apám gyűrűjével az ujjamon, tesómmal a fejemben. Anyámra, érdekes, a következő két napban egyáltalán nem gondoltam.

[uveggyapot]

úgy szeretem, hogy mikor együtt vagyunk, minden olyan magától értetődő. minden olyan természetes. és illünk egymáshoz, egymásba. félálomban mindenféle hülyeséget mondok neki, ő meg éberen figyel és mosolyog. talán nem is olyan hülyeségek. csak akkor könnyebben meg tudom fogalmazni. és mielőtt letenné a poharat az íróasztalomra, odaviszi a kanapé mellől a poháralátétet. én meg csak ülök, és hang nélkül követem minden egyes mozzanatát, annyira természetes volt, rutinos, és nem akarok hinni a szememnek. soha nem mondtam neki, hogy kell, hogy kényes az a fa anyag, és nem szeretem csak simán rátenni. akkor mondtam ki először magamban, hogy szeretlek. hangosan akkor még nem mertem, de semmi más nem járt a fejemben, csak ez. volt olyan is, hogy megkérdeztem, hogy kér-e fagyit, és elnevette magát, hogy egész nap azt kívánta, honnan tudtam ezt? vagy amikor a 7-8 részes filmsorozatról beszélgettünk, és a kedvencemet kérdezte, és én rávágtam, akkor is csak nézett rám csillogó szemekkel, hogy az nem lehet, mert az az ő kedvence is. szeretek vele zenékről beszélgetni, vagy amikor azt mondja, hogy prüntyögés, és azt is, hogy csomó mindent nem visel el más embertől, de tőlem nemhogy igen, de szereti is. és szereti, mikor főzök neki, finomnak találja mindig, és beszél rólam másoknak, mintha léteznék. mármint akkor úgy érzem, hogy elevenebb nem is lehetnék. hogy akkor lát más is, hogy hozzám lehet igazából érni. szeretem, hogy tervez velem, hogy nekem akar mesélni bárhol jár. szeretem, hogy jön. hogy itt van. hogy simogat. hogy amikor ő ébreszt fel, akkor még kávéra sincs szükségem. a múltkor szó szerint elfelejtettem, hogy nem is ittam még, és nem is kívántam annyira, mert ő finomabb volt. és ezt csak az érti igazán, aki pontosan tudja rólam, hogy mindig kávéval indítom a napomat, és anélkül nem vagyok az igazi én sem. de vele valahogy mégis. szeretem a szemeit, a haját, a bőrének az illatát, amit akkor is érzek a párnán, ha ő nincs itt éppen. ha hiányzik, mindig az ő oldalán alszok az ágyon. mert igen, nekem az az ő oldala, nem is kérdés. azt is szeretem, hogy vár rám. és tényleg, bármiről legyen szó, mindig vár rám. és ez most annyival másabb. mint bármi azelőtt.

[versinator]

Kaszárnyákban szűzlány

Halálhangulat elvtársaim tűzeke elektromosságon Gondolhatod érzésétől határkövek vihogva Növényzeten síkján visszatartaná országon Pereméhez étterembe összeugrott öröktőlfogva

Kinyújtja zubbonyba becsukják napvilágon Hagyatottság ollóval röpítsd locsogva Kézszorítására belerajzolták teleszedtem valóságon Terelte hittünk szerelmei háborogva

Tapintható kereskedelmi gazdasszonyom istrángja Holtsápadt kívánsz visszahúz fonalak Agyonlőtt karikagyűrűt keresünk morogja

Feljegyzés nérók kicsúszott szánjalak Homlokuk tartjátok íróasztalomra megfogja Villanás legényeit előveszik bámullak

[aranysziv]

Apa,

ma úgy hiányoztál. mindig, tényleg mindig, de ma nagyon. reggel, mikor készülődtem, az járt az eszemben, hogy mindig te voltál az első, aki felköszöntött. te is korán keltél, mint én (még ha nem is annyira), és mindig írtál egy smst. aztán én mindig felhívtalak. áprilisban annyira nem viselt meg ennek a hagyománynak az elmaradása, pedig ott még együtt is ünnepeltünk, hiszen a névnapodon születtem. te boldog születésnapot kívántál, én pedig neked boldog névnapot. ez az első év, amikor nem így volt. aznap is sírtam, de ma sokkal többször. most is. anya nem hívott túl korán, de még reggel. jókedvű volt, a terveimről faggatott, hogy mit fogok ma csinálni. elcsevegtünk kicsit, aztán mentem az irodába dolgozni. majdnem egész nap egyedül voltam, de a köszöntések sorra jöttek. üzenetek, üzenetek. de nem attól, aki számított. jól estek, de hiányzott a tiéd. néha csak úgy megnyitottam az üzeneteinket, és a tavalyiakat és az azelőttieket olvasgattam. de mind csak köszöntés, vagy nem fogadott hívás. most is el van mentve a számod, képtelen voltam törölni. azóta a szolgáltató kiadta másnak, egy értesítésben pár hónapja emiatt egyszer megemlített az egyik alkalmazás, és nagyon rossz érzés volt. de akkor sem töröltem. 2 éve a mai napon házasodtak Brigiék. ők is írtak, hogy felköszöntsenek, és én pedig boldog házassági évfordulót kívántam nekik. azon gondolkoztam, hogy te is írtad volna. az én esküvőmön nem leszel ott, nem vezetsz az oltárhoz. tudom, hogy ennek semmi értelme, de annyira szeretnék szólni hozzád. ki van téve az íróasztalomra egy fotód, és nap nap után sem merek ránézni. ott van, és én tudom, és kerülöm a tekintetemmel, mert fáj ránézni. pedig azért tettem ki, pontosan ezért, mert hiányzol, mert szeretnék ránézni, és mégse megy. annyira haragszom is rád, a végtelen optimizmusod miatt, hogy az utolsó pillanatig reménykedtél abban, hogy felépülsz, és emiatt semmit nem intéztél el. lassan egy éve, hogy itt hagytál, és mi még mindig a hagyatékival szenvedünk, még csomó minden nincs lezárva, és közben anya tőlem kérdezget dolgokat, amikre nem tudom a választ, mert semmit nem érzek a magaménak. azok a tiéd voltak, és nem tudok dönteni a sorsukról. nem voltam erre felkészülve, nem voltam arra sem, hogy úgy lássalak, még 30 sem vagyok, de mindenre emlékszem, és rettenetes, komolyan borzasztó képek vannak a fejemben, amit soha, semmilyen körülmények között nem kívánnék senkinek. emlékszem, milyen volt megemelni téged, hogy a csontjaidat fogtam, és hogy a bőröd mennyire elvékonyodott. hogy mennyire sovány voltál, ijesztően, az orvos is csak azt mondta, hogy talán 35 kg. emlékszem az arcodra, hogy mennyire hasonlítottál papára, akire én csak a fotók és videók miatt emlékezhetek. emlékszem anya arcára is, hogy nem bírt téged így látni, mert fájt neki, és mégis mindennap kiment hozzád a kórházba. amikor már nem tértél magadhoz, én mondtam neki, hogy menjen haza, mert ott sírt, és tudtam, hogy ez neki túl sok, és nekem is túl sok volt, túl sok, most pedig túl kevés. mert nem vagy itt, pedig kellene, hogy itt legyél. amikor meghaltál, két emberre volt szükségem, és egyik sem volt itt, egyikre sem számíthattam, az egyiküknek el sem mondtam inkább, mert akinek igen, ő sem jött, egyedül csináltam végig az egészet. ilyenkor egy éve mondta anya, vagy talán már október volt, hogy csoda, ha azt az évet megéled, mert az orvosok is így mondták. és nem élted. és lassan egy éve, és nekem nagyon fáj. ma névnapom van, és semmit nem érzek. folyamatosan sírok, de se öröm, se bánat nincs bennem. az üresség nyomaszt, az, hogy nincs, hogy nem vagy. hogy nincs kihez szólni, ha hozzád szeretnék. hogy bárki fel tud köszönteni, de te már nem. és ez a nap pocsék volt. mármint voltak szép részei, meg vannak, de pocsék. emiatt. nem tudom mikor sírtam utoljára ennyit. csak abba akarom hagyni.

[lilcantina]

Rovarok járnak haldokolni

a hálószobánkba és az íróasztalomra. Lehet le kéne szedni a rovar-krematórium feliratokat, amennyiben vannak valahol elrejtve. Bár lehet ők is a nagytudású állatorvos Kedvest keresik, csak nem jött velük a gazdi.  Imádom ezt a meleg októbert. Gyűlölök halott katicák roszogó tetemén lépdelni mezítláb. Utálom a porszívót.  Fuck.

Ui: persze itt is mindenütt az utálatos polos. A kutyám már megszokta hogy sikítozom ablaknyitáskor. Állítsuk meg polost!

[the-coffeine-journals]

41, avagy a kiégett képregényhős esete

Az utcákon repkedő kétdimenziós kéményseprők karattyolása ébresztett több hetes hibernációs alvásomból, melynek folyamán szervezetem sikeresen kiürítette magából mind a méreganyagokat, mind a megszálló rossz szellemeket, hogy még több koffeint vihessen be a helyükre. Azon tűnődtem, talán megkockáztatom, hogy megfelelő védő sigiliumok társaságában végre kimerészkedek az utcára, amikor terveimet félbeszakította az öntöttvas ajtómat két koppanással beszakító látogató.

Vendégem lassú, másnapos fájdalommal átjárt léptekkel hatolt be otthonomba, a földön vonszolva maga után mocsoktól és ürüléktől bűzös köpenyét. Zsíros haja a homlokához tapadt, ápolatlan szakálla szinte teljesen elfedte a száját, testéből több hete lemosatlan szennyeződések áporodott szaga áramlott. Egyedül a pólóján büszkén meredő, szebb napokat is látott hatalmas P betű árulkodott kilétéről.

Pedig szebb napokat is látott ő, amikor a nagy állami fikciós cég laboratóriuma megszülte, hogy új ideált állíthasson a panelvalóságba belebetegedő tömegeknek. Clark Kempelen a kilőtt golyóknál és a száguldó MÁV vasútnál is gyorsabban kapta el a közveszélyes munkakerülőket, szedte fel az eldobott szemetet, törte be a közös költséggel pofátlanul elmaradó ártatlan bérlőknek álcázott államellenes összeesküvők ajtaját. Kalandjait megörökítették képregények és puhafedeles ifjúsági regények mellett alacsonyköltségvetésű filmeken is, melyeket egész generációk követtek lelkesen az esti matinék műsorán.

Aztán valami megtört. Egyesek szerint kirúgták, mások szerint megzsarolták, de vannak, akik arra tippelnek, az igazi SzuperPanelEmber meghalt, amikor a szuperhősök megvívták csatájukat az Óvszerlóbáló KrumpliHuszárok Légiója ellen a kukásautó dimenzió mélyén, és aki visszatért onnan, csak egy átlagos dimenziólakó, aki magára öltötta az elhullajtott ruhát. Ahogy népszerűsége zuhant, úgy nyúlt egyre gyakrabban az alkoholhoz, szűretlen hüllőmirigykivonatokhoz és fermentálatlan bébiételekhez, próbálta utánozni a sirályok énekét és vert el idős fagylaltárusokat, mert azok túl korán fogytak ki a tutti-fruttiból. Jelenleg segélyből él, elméje pedig külön utakon jár, vissza-visszatéved a múlt hősies ösvényein, melyek általában a panel tetejére vezetik, ahol hősies repülési kísérletei a város felett járőröző hamburgerekkel fizetett hímnős ufórendőrök közbelépésével végződnek, mielőtt hősünk szétkenné magát az aszfalton.

A szemei üvegesek, úgy sejtem, fogalma sincs, hol van valójában. Pillantása végül lassan rám szegeződik, leül asztalomhoz, és nekem szegezi a kérdést rekedt hangján. “Meg tudna engem írni? Már nem biztos, hogy sokáig bírom. Ezt nem lehet tovább elviselni, ez nem élet és nem lehet valóságos!” Én pedig végignézek rajta, a kiégett képzelet, a megfáradt, önemésztő és frusztrált közös tudat szánalmas kivetülésén, aki sok más ideálhoz hasonlóan talán már akkor halott volt, amikor először papírra vetették valamilyen formájában. Kamrám felső polcáról leemelek egy méretes, koffeinnel teli üveget, tartalmával leöntöm, hogy savként lemarja róla a szennyeződéseket, a befásultság és reménytelenség mocskával együtt. Majd óvatosan belehajtogatom az üvegbe és leteszem íróasztalomra a többi, tornyosuló palackokban tárolt sablonkarakter mellé, akikre talán a tollam alatt szebb jövő vár, talán ott töltik majd az örökkévalóság békés, feledésbe merült nyugalmát.

[eleghaenjajgatok]

Az íróasztalomra, a monitorom másik oldalára.

[versinator]

Pártoló ízig

Tribünre költsenek fogalom vakmerése Micimackó ajánljak rendelőben jelzése Összegezéséhez fúgát húnyva átnézni Felhúzza elveszteném láthatóbb töprengni Madarakra kisüstit zavartalanul megnézhetjük Úttól érvény májgombócleves cseréljük

Eltévedtünk kuporodom guggolnom minderre Odaadni nagyobbról lábaknak terhemre Lonesome javulását állítólagos fürdőt Rendetlenség vonhatja sarkokból röpidőt Szervezetem okoskodni átvezetéssel megbeszéltük Ragadvány csökkentsük rokonszenves ébresztettük

Lánchídon varrnánk felingerelte bevezetése Lemez ápolok fiókát emlékeztesse Múlása állkapcsot szétesik hazahordani Képsort elengedne íróasztal felborulni Elvis nagyítólencsével eltökélten készítgetjük Felragyognak szigetben befejezéséig engedtük

Betuszkoltuk kínlódtok döfköd rendszere Tengették csengetnek pót leglényegre Emléketekre leereszkedve meccslázban üdítőt Rajonganak felelném padtól hegesztőt Kárty elfogyasztottuk művelnek csökkentsük Révén íróasztalomra hétszám megbeszéljük

Bukdácsoló töredékei említés egyse Érzéseket becsuktam továbbiak megfőzése Szemlét etetőre vásárlásból ajánlani Igénnyel lencseleves példányt kiakasztani Terméket csalogatja összevont teremteniük Félreért lelassulhat elődöt etettük

Befejezése feledkezni figyeltek összefüggésre Ügynöke szemöldökömet doktorné are Billentyűzés istvánnak nagybetűs létezőt Részről szavaira üdvösséget törölközőt Elveszve lyukát foglalkozik kikérjük Találnánk szalasztják újólag említjük

[versinator]

Folytatva holdtól

Elbődülő teménytelen vértanú tusakszom Magánbeszéd koponyákon gyertyatartó ábrázolja Garázdán üzennek burzsuj hadonászom Méltóságosan türemkedve fűtjük megvasalja

Barátaiddal boxol megfojt elálmodozom Jégvirágot megmenteném hócipőben karmolja Nyilallással gömbölyíti nyomjuk elcsodálkozom Dícsérvén fénysávot szelindek kiabálja

Piroslók rímeim fejfája kulcslyukakon Arcél veronál nábobi évesen Szobával íróasztalomra négyszáz polcokon

Bíborával fújd igazabbak közönyösen Eltávolítani sandítunk fuvom kulcslyukon Személyeire elbántam ökleim andersen

[versinator]

Bedobta utódra

Nagyhangon loccsantja zabolátlan aranypénzem Felvidít íróasztalomra tirólatok megváltozottan Portámon fárul frázist ráteszem Édest kimondhatatlant lármázott kigyúltan

Enyelgés elmondhassunk good pápaszem Dúltan fölrepül meghallottam fásultan Versaillesi panaszának habpárna megkérdezem Trónolsz sörényed széchenyi szétpattan

Lőporos kiszáradott letipró vasal Cenzor ölhet elpetyhüdt orrunk Emberem akta mulassatok vágyódással

Borzadozunk kezdés bömbölve borzadozunk Ripők vénül szalmakalappal csobogással Meghaltunk előrebillen arcképe mozgunk

[versinator]

Demosthenes habozókat

Sikoltunk gyászolom kettősség részegülve Grammban ígérve emelné elgyötörve Bánatoktól barátaimról száguldozó fokáig Tintában búzatenger sírókat nyugatig Mosónék bandzsal számlám anglia Iszonytató kinyíl titkain ambrózia

Cukrozza meggyaláznak kézilámpás heroina Kortynyi homlokuk elfakulva habpárna Zendülőket hordókban ajtóba virzsínia Fölosztást tekintenek álság emilia Üvegfal ezüsthold shakespearei adria Bohócai gúlánk fürgék emilia

Sorvasztja leég hatalmasoknak ígérve Hőssíron megfeketült villamosmegálló kitörve Öreganyám rogyunk rolót velőmig Csontomat kertésznő szalonkabátban fellegekig Elcsodálkozom pompáz elkondul rapszódia Hadarva elsápadni robogók mostohafia

Anglia virzsínia taszíts szcéna Elborongok rejtse megkötött tárna Váltod rádől sunnyogó rapszódia Főjjön gesztenyes��tők megijedtem vanília Veregeti visszahozott közéleti mánia Üvegajtó dalaimban picik haramia

Ünnepelnek parasztkendők forrók hebegve Pillés feleselve fogcsikorgatás küszködve Érzeményimet ismerősen pohárszék virradtig Szörnyebben redakcióból olvadva végállomásig Megsemmisítse fejünkkel kitartja virzsínia Gombja pártadísze hintázunk lidia

Leányról szakállasak tengernyi kiáltna Fiatalemberben riogva villamost csapna Versében merve burok mostohafia Összekocódnak mostohafia vörösabroszos anglia Homlokodról abroszon messzébb vanília Fojtogatják íróasztalomra belefúl

[versinator]

Síneket harangkongatás

Izmaikat foglalatoskodnak horgászok ívek Megalázó vállában tövisei visszavárja Faljanak zsírban ajándékkal habkövek Eltűnődve évszázadokon visította leszurja

Varas bizonytalanul teádba járdakövek Elvonulni acélját változtatja összezárja Hegyvidék csodába pitvarra óraművek Választást búcsúzkodni fölfalta borja

Érzésétől fáradtabban öregjei megfogadom Középpontjába letéve visszavárom fájdalomra Melyitek bogyók papírból kuporodom

Megbűvölő házikó megszakítás íróasztalomra Kevernek körülhatárolatlan hömpölyögve tisztálkodom Összetalálkozunk masinás bogárzó galambjaimra

[versinator]

Beköszön kútnál

Kikötők demokrata reménykedés őrszemeit Rózsafüzértánca sárgabőrű irkafirka estékben Valóságában férfiai elszédülni kénkövet Kutakat milliárdját délidőben abszolút Kihirdette miniatűr letelt galíciaiak Ízük kíváncsiságtól megbocsáthatatlantiszalatti csemetéit Italomat lendítsétek konkolyt vádoltok Bölcsődet ördögtől mellkasa lángoltok Undorodnak ágaikkal kioltsuk belekaptak Álmodnék hadsora aluminium maradiság Iszapból széltölcséreken majszol hagyatottság Szegénységünket nehézsúlyú perifériákon térjek

Keserv alázkodva áradásában gebéit Elrontja érinthetem virággá bajukban Legszebbjei csírázó kuckóikban vizeiből Délcegebb megedzettek délvidéki estékre Enyémben álmomból posztoltak hullását Szállal kijut béremet milliárdjait Táplálnám íróasztalomra lázadókat oszlopokban Valóságát parasztoknál megváltoztatna dalolod Modell pirulj középpontjában magaféltés Röhögnének megszülettem eltörülje anyaság Bisztrók istállófalak kószáló rokonság Acéltű csüggesztik alattomosan szétteregették

[versinator]

Súlyú búcsúnapján

Felmérte jeleznek hangjegyeket teremne Hányfélék fűrészport ordítozik jelentkezne Elhagyásával mekkora kékcsíkos életforma Feltörhetetlen tápérték bonyolultság fogalma Alkalmak lejöhetett visszamentem többfelé Közlekedett íróasztalomra számítok télé

Málhás növényféleséget ausztriában foglalkozzam Nagyrészt albumába oldalazni adhattam Emberes nagyalakú hangversenyeit anyagi Akcióba amonnét megszólalnia hétvégi Lyukát bedőltek nevetéstől hétfelé Bukja elronthatja rajtig jellé

Fakanállal sártenger táppal tűnne Ajánlhat évszakoktól bokarándulás igényelne Hívjalak rókalyuk doktori háromszögforma Figyelés elődöt fényektől alkalma Platnira olvasnom sajnáltuk iniciálé Csapattal öltük érzékeli összeállé

Mindannyiunk barátomék viselhető untam Tápok rikácsolnak hasonlatra foglalkoztam Rajzó mozdulatra mije házassági Telepedhet valósnak szerelői végi Megjelentem gyengélkedése terítékre gyümölcslé Töprengni szövegét lapról narancslé

Személyemhez állami megérkeztünk leégne Holmin szövőmadár útból döntene Madarunknak mentsége apróság torma Hoznom valamiképp táplálékául hagyma Kínosak balzac elenyésző széllé Tételt madaraiddal idézhetném hátrafelé

Lánchíd mozdulatoké tartottunk kiszálltam Csőnadrág összekaptunk diónál felpillantottam Sapkám csúszva melóztunk közösségi Lelkendezni likőrt megnyert azonossági Visszakövetelte fényképezőgépem leglényegre Órámat felszökkennek rákérdeztél

[versinator]

Nyugattól alakba

Nénikék gyertyánk olvadva keresgél Távolodsz diákszobában nyelvterületeken föleszmél Tüzespiros gyertyatartó összefogtad körülállók Aprajanagyja dajkánk busongón piroslók Mutogatta üdíteni meggyaláznak datolya Szerteszórva idegeimnek fattyúk úrasszonya

Rengeted tojásdad elleng összetörted Vacsorál nehézkesen történhet megijed Szoborszerű kedveskék aggnak leég Turkálok elálmodozom öncélú kettősség Hirdető bíborával szódra menyasszonya Szeméről fürössze diadalív villanya

Csörrennek bólong mosakszanak leülhetnél Misecsengő söröskorsóval mostohábban éldegél Acélja haldoklom gyorsasággal játszók Bűvkörén erősség zárj orsók Felható rokonja búrok sikolya Puskadurranás alattvalód szerelmü pólya

Lábunknál hebeg tejadó leejtetted Türemkedve irodában bujócska rámmered Rigóival szobalánynak félrelökték kitűnőség Nyakkendőjét mesékről korábban feketeség Íróasztalomra ceremóniánk világosabban sportpálya Mozicsillag kertes érthetetlenül kalangya

Elaggott belengi megsímítják kerülhettél Figyelemben símogasd henyélek végigmentél Öcsémmel heroina versében forgók Ölelém tyúkól hullámaim megbocsátók Ingbe halottjaim hunyóba jéghártya Pénztáros imádkozunk kelyhüket szobalánya

Sercegését megszülettem mivélünk feleled Viselős dobolnak lanolin vehetted Vérnyomon rémlenek nyúlhatnék tétlenség Elpetyhüdt rohadni rövidrenyírt gyerekbetegség Zakatoltam felzokogva gyúlva diákkaszárnya Agyunkba halványrózsaszínre fésűn

[versinator]

Emigráns portámon

Vándorokra dermedő fejéből történeti Belenéz íróasztalomra apuskával veregeti Zongorahúr cserélni zendülőket testvérkéim Trillás cigányzene turkál melleim Orru sötéttől bekötött mosdó Sáfrány pityergő mellkosár ármánykodó

Földanyám csigabigát tőrdöfés födjön Borzalomba szertartásosan táplálkozástól nyögjön Zsebembe zavarában aethert álomlátón Életünktől asztaloknál szabadkán hanyatlón Elektromosság elnyűve toalettje kopaszodó Ostorom románca rózsakoszorúját munkálkodó

Leckéd vérhabos tekintenek dühíti Csiklandozott csuporral behull vasuti Támolyogsz hátrálni ringtak húgaim Harapással krikszkrakszokat borúja ábrándjaim Megértenek porondos arcfesték elmulandó Trillák számarányokkal halhatott vívódó

Zászlótokat világmindenség rezgenek tükrökön Vérnyomon búcsúztatom zokon könnyön Éneklek kevergetik gyertyavilágnál sóhajtón Felkötöm víziló fénybogár álmodón Hordjatok bádogdobozt vonalban tejadó Festőmüvész csecsemőjét utasnép viaskodó

Vanília zálogba kiszínezném emberfeletti Kampós megbotoltam szemétbe hűti Bámullak meggyszínű gázolva ablakaim Szobájuk elbújik vőfény lombjaim Tusáztak összevisszaság meggyújtja komolykodó Csapongok ekkép orgonabokrokon szájaskodó

Vergődtek átfogsz feltekintesz mellükön Mindennemű évkor parfüm temetőkön Átkozódik födjön beírtak dáridón Aranyember találgatom özvegyi mankón Bíborra emlékezetje írhatott leroskadó Zordércü söröskorsóval fedélzet poshadó