rebeccaalinaarato

[rebeccaalinaarato]

Eva Rubinstein, Bed in Mirror, Rhode Island, USA, 1972

[rebeccaalinaarato]

Száraz nyelvrátét

Fél éve nincs hangom egy téli vírus miatt

Kezdek megrémülni

Okádok a Moszkva téren

Valami a szavaimba költözött

Sűrű szitkait dobálja ki fogas palánkomon

Szólnom megszakítás nélkül nem

 Lehet hangom a fülhallgatómba drótozták

Kígyózó fehér trikója, bömbölő feje az asztal formás lábába kapaszkodik

Mintha előre felvették volna minden másoknak szánt mondatom

De megrekedt a félúton

És most én vagyok az aki forró és piros lett tőle

Leállíthatatlanul hallgatom magam

Hetek óta nem alszom

Száraz nyelvrátét

Gyorscsatos záródás

Apám Honda CB 400-ára készült táska kollekció vagyok

De legalább tankbőr

Italtartó

lángnyelves sárkányok

[rebeccaalinaarato]

Sárga

Ma este nincs fent a hold.                                                      

A vidéki utcák üresek.

Frissen mosott hajjal, meztelenül áll a testem a garázsunkban.

��Mélyzöld levegője, fehér raklapjai,

tekergő slagba mélyedt talpai,

rákolló szerű keze.

Benne kókadt cigaretta.

 Citromszínű szobámba nyitogat a mama,

mintha meleg magzatvizében keresne,

és nem találna többé benne.

 Megszakítom a kapcsolatot pár percre

a nevemmel.

Begörnyedek, mint a kerti fémcsap.

Néma, tátott száj, mint nagyapám a világháborús képeken.

És, ahogy a síron a puha húsú nárcisz,

virágzom.

[rebeccaalinaarato]

Sörmaradékok

Nem igazán érdekel a sulid.

Míg beszélsz,

csak arra tudok gondolni, hogy megragadnám a tarkód és megcsókolnálak.

Szép vagyok ma nagyon.

Melltartó sincs rajtam.

Olyan mély lélegzetet tudok így venni,

hogy a szoba összes levegője az enyém.

Kicsit fészkelődnek is az erek a nyakadban, látom.

Aztán hirtelen ott hagysz, mint minden est

Nem igazán érdekel a sulid.

Míg beszélsz,

csak arra tudok gondolni, hogy megragadnám a tarkód és megcsókolnálak.

Szép vagyok ma nagyon.

Melltartó sincs rajtam.

Olyan mély lélegzetet tudok így venni,

hogy a szoba összes levegője az enyém.

Kicsit fészkelődnek is az erek a nyakadban, látom.

Aztán hirtelen ott hagysz, mint minden este.

 Míg aludtam,

a poharak alján maradt sör párologni kezdett,

és a részegség átnyújtózott a vasárnapba.

Felráz a mélytorkos hányinger.

Mellkasom helyett valami nehéz bútor.

A lakásba gyéren besüt a nap.

Egy öreg páncélos bogár megtorpan az ablakpárkánynál,

majd inkább sarkon fordul.

Nem fér el ma mellettem senki.

Nagy vagyok, súlyos és trampli.

Üres az ölem, mint egy doboz.

Éjszaka varázslattal elátkozhattak légyszárnyú emberek.

Vasárnap, te gyűlölt nap.

A metró felüljáróból koszos, büdös, sárga fény.

Elönt a méreg, mint a húgy.

[rebeccaalinaarato]

Sötétadaptáció

Valami történhetett éjszaka.

Sűrű, vizes fény őrzi a plázabejáratot.

Sós íz a szájban.

A várva-várt mítosztengerek íze lehet?

De a kormányt félrerántották,

és a gyűlölet a nép tüdejébe került.

Megfulladnak tőle mind a bogarak.

A halak pedig nem beszélnek.

A kék vérű Olümposz, mint öreg toll

kifogyott mondandójából,

és száraz orrával hátat fordít a bohóckodó félisteneknek.

 Valami történhetett éjszaka.

A kellemetlen érzés, egy rossz helyre visszatett villától.

A Duna, az a monoton mozgólépcső is,

most valami ismeretlen,

végeláthatatlan kígyófarok.

 Valami történhetett éjszaka.

Sötétadaptáció.

Míg aludtunk, felcserélték a jog uralmát a félelem uralmára.

 2016.okt.02