queenmurder

[queenmurder]

01. Dawn (Prológus)

Tökéletes tavaszi nap volt a mai Barduga szigetén. Békés, felhőtlen éggel és kellemes, langyos hőmérséklettel. Már megjelentek az első virágok a hosszú tél után, a madarak vidáman csiripeltek a fákon. Az emberek pedig boldogan élvezték a napsütést, hisz ilyen szép időben bűn lenne bent maradni. Egyszerűen tökéletes nap volt a kalóz akasztáshoz…

Serena vágyakozva nézett ki apró cellája még apróbb ablakán, nézte, ahogy egy galambpár önfeledten kergetőzik a kék égen. Irigyelte a szabadságukat, a szárnyukat, hogy oda mehetnek, ahova csak akarnak, amíg ő itt gubbaszt a mocskos zárkában, mint valami szánalmas patkány. Nyomasztó érzés, ha az ember a saját kivégzésére vár.

Serena nem félt a haláltól, várta, hogy eljöjjön végre érte.

Miért is féljen az, akinek már semmije sincs, amiért életben maradhasson?

Még mielőtt a tengerészet megtámadta a hajójukat volt élete és családja, mostanra viszont ő az utolsó emléke megannyi életnek Snake Pirates nevű legénységből. Egyedül maradt. Vajon az édesapja, a kapitány mit szólna, ha most így látná, hogy túlélte a csatát, mint valami gyáva? Pedig nem volt az, derekasan küzdött, míg az egyik tengerész eszméletlenre nem verte. Még most sem értette miért nem ölték meg ott a hajón a többséggel. Meg kellett volna ölniük.

Megborzongott, ahogy újra leperegtek a szeme előtt a harc képei. Az aznap szörnyű emlékei, amik őrökké tartó rémként fogják üldözni, amíg él.

A tengerészet hajója a semmiből bukkant elő és mire a kalózok észbe kaptak már heves tűz alá vették őket. Az ágyúgolyók hamar léket ütöttek a hajójukon, ezzel el is döntve a csata menetét. A tengerésztisztek hamar átszálltak a sérült hajóra, megkezdve a végső fázist. A lány emlékezett minden egyes kardcsapásra, pisztolylövésre, az emberek sikolyaira és a halálhörgésre. Még a tengerészethez képest is különös kegyetlenséggel mészárolták le a kalózokat. A kalózok elszántan küzdöttek, de a tengerészet ellen nem volt esélyük, Snake a kapitányuk kitartott a legvégsőkig, de neki sem volt esélye. Serena próbált a segítségére, de túl sok ellenfél vette körül és mire kiverekedte magát már túl késő volt. Már csak azt látta, ahogy apja a szemébe néz, mielőtt elhagyta az élet. A tekintete lágy volt, ahogy rá nézett, egyáltalán nem passzolt a kialakult helyzethez. Ez a pillantás volt az utolsó, amit a csatából látott. Később a tengerészet hajó zárkájában tért magához, sajgó fejjel a többi elfogott társa között, akiket már jóval előtte kivégeztek miután megérkeztek Barduga szigetére. Serena maradt utoljára közülük, mint megmaradt másodtiszt.

Megtörölte szemét és vett egy mély lélegzetet, hogy megnyugtassa zakatoló szívét.

Nemsokára eljön az akasztás ideje.

Ne félj, mindjárt vége lesz ennek a rémálomnak is és újra szabad leszel.

– Killer, mi a faszt is keresünk mi itt? – morogta Eustass Kid miközben minden létező kavicsba belerúgott, ami az útjába került.

A fiatal kapitánynak semmi kedve nem volt a kalóz gyilkos szigethez és ennek minden létező percben hangot is adott. 

– Embert keresünk a legénységedbe – válaszolta nyugodtan maszkos társa.

– Ja persze, és miből hiszed, hogy pont egy kivégzés erre a megfelelő hely? Nem vagyok, egy jótékonysági intézmény, hogy random szerencsétleneknek mentsek meg a haláltól. 

– Barduga akár a fejdíj többszörösét is képesek kifizetni, hogy lássanak egy kalózt lógni…

– Mekkora pénzkidobás!

– ...és azt hallottam, hogy a mai kalóznak  25 millió berrys a fejdíja.

Na, erre már Kidnek is felcsillant a szeme. 25 milla egész szép kis summa egy kalóz fejéért vagyis az illető tényleg tudhat valamit. Talán ebből a kis kirándulásból még valami jó is kisülhet.

Már egész szép kis tömeg gyűlt össze az akasztófa terén, pedig a két férfi sokkal hamarabb is érkezett. Mi tagadás a szigeten nagyon népszerűek voltak a kalóz kivégzések, ez talán a világon az egyetlen hely volt, ahol akasztották a kalózokat. Pár évtizede történt egy mészárlás a szigeten, amin a lakosság nem tudott egészen túllépni, ezért azóta előszeretettel ragadnak meg minden alkalmat, hogy lássanak egy kalózt szenvedni.

Nem meglepő, hogy lett a tengerészet kedvenc kivégző helye. Sokkal olcsóbb és hatékonyabb eladni az elfogott kalózokat Bardugan, mint elszállítani őket az Impel Down nevű börtönbe. Mára már annyira kiépült a kalózgyilkolós biznisz, hogy már egy látványosság ként tartják számon, szinte már az egész jobban hasonlít egy cirkuszi előadásra, mint egy kivégzésre. Olyannyira híressé váltak az előadások, hogy rengeteg más szigetről is jönnek látogatók, hogy megtekintsenek egy-egy akasztást. 

Míg a tömeg lázasan várta a show kezdetét, addig Kid gyomra egyre jobban felfordult az egész szigettől. Sose hitte magáról, hogy egy rendes ember – hisz nem véletlen vált kalózzá –, de ez a sziget még neki is sok volt. Amint végig haladtak a kikötőn az útjukat máris fellógatott holttestek fogadták, amik végig kísérve mutatták a megfelelő irányt. Killer megtudta, hogy trófeaként rakják ki, majd mikor már a hulla nagyon bomlásnak indul, csak akkor veszik le és égetik el őket. Kidnek eszébe jutottak a vad törzsek, akik ugyan így rettentik el az ellenségeiket.  Bezzeg, ha egy igazi kalóz jönne, velük szemben máris futnának az anyjuk szoknyája alá, hiszen csak a szájuk nagy, ha már a tengerészet készen hozza nekik az elítélteket. 

Kid eljátszott a gondolattal, ha nem jár sikerrel Killer ötlete, legalább tarthatnának egy kis randalírozást a főtéren, hogy megmutassák milyenek is az igazi kalózok. Megérdemelné ez az elfajzott nép. 

– Hölgyeim és uraim! – Lépett elő egy öltönyös férfi a bitó színpadán. – A mai gyönyörű napon a Snake Pirates első tisztjét fogjuk a Pokolra küldeni. Tudom, hogy csalódottak vagytok, hogy a mai nap csak egy lélektelen kalóztól szabadítjuk meg a világot, de higgyétek el nekem. Ez az egy, egy tucattal ér fel. 

Kid dühösen nézett társára mikor meghallotta, hogy csak egy ember miatt vállalták a kockázatot, hogy idejöttek. Killer csak vállat vont, tudta, hogy pár kör piával úgyis kiengesztelheti. 

Láncok csörgése jelezte, hogy a rabot bevezetik a térre. A tengerészeti marcona tisztjei között alig lehetett észrevenni az aprócska lányt.

– Egy gyerek? – csodálkozott Kid. 

Nem lehet ő az a félelmetes kalóz, akitől így rettegnek. A korát nem tudta megállapítani onnan ahonnan állt. Arcát és ruháját vastag kosz és rászáradt vér mocskolta. Hosszú kócos haját is ugyanezek a rétegek fedték, teljesen eltüntetve az eredeti haj színét. Apró csontos kezeiről csak úgy lógtak bilincsei, nem is lett volna meglepő, ha útközben leesik róla. Apró volt és védtelen, mint egy árva kölyök, nem az a rémes kalóz, akinek beállították. Már jelezni akart Killernek, hogy hagyják itt ezt a cirkuszt, amikor feltűnt neki valami. A lány járása. A halálsorra menetelők görnyedten, félelemmel teli járása hiányzott a lányból. Kihúzott háttal, emelt fővel sétált az akasztófa felé. Talán félt, de ez nem látszott rajta. Nem adta meg az örömöt hóhérainak, hogy megtörve lássák. Az öltönyös közben elkezdett beszélni, de erre Kid már nem figyelt, csak a lányt nézte, ahogy bámul bele a tömegbe miközben a nyakára húzzák a kötelet.

– ...azért nem tévessze meg magukat a kalóz neme és kinézte. Egy igazi tengeri boszorkány rejtőzik a gyenge teremtés álcája mögött. Hadd mutassam be maguknak Hexane Serenát, a Snake Pirates hírhedt első tisztjét, egyben utolsó megmaradt tagját. Több derék tengerésztiszt megölése köthető nevéhez, ezen kívül még rablás és terrorizmus miatt is körözik. A tengerészet fejéért 25 millió berryt ajánlott fel. Mint tudjátok, az ilyen szörnyek semmitől sem riadnak vissza, hogy tönkre tegyék az ártatlan emberek életét. Miféle büntetést érdemel az ilyen? 

A tömeg egy emberként kiabálva követelte a lány halálát, aki továbbra is csak állt és jegesen bámult. Az öltönyös feltartva a kezét azonnal elhallgattatta a tömeget.

– Az ítélet megszületett. De mivel mi egy civilizált nép vagyunk, hiszünk az utolsó szó jogában.

A lány mellé lépett az egyik tiszt, a kabátjából ítélve, ö volt a rangidős. Nagydarab férfi volt, olyan negyven év körüli. Erőt és szigort sugárzott, ami a többi jelenlévő tisztből hiányzott.

– Mik az utolsó szavak? – Köpte a szavakat undorodva.

A lány szépen lassan ráemelte a tekintetét, majd egyszerűen arcon köpte – Leszophatsz – krákogta, gyenge karcos hangján.

Kid felnevetett, amitől a körülötte lévők gyilkos pillantásokat löveltek rá, de ez cseppet sem zavarta.

– Ribanc! – Rivallt rá a tengerész kapitány, miközben pofán verte az öklével. A feje hátrabicsaklott az ütés erejétől, de gyorsan összeszedte magát, és ördögein a férfi arcába vigyorgott miközben az orrából csöpögött a vér.

Kid még ahonnan állt is érezte a gyűlöletet és a haragot, ami a lány pillantásából áradt, még a saját bőre alá is beférkőzött. Kellet neki ez a lány az emberei közé.

– Hé, Killer! Kell nekem ez a lány. 

A maszkos szőke csak bólintott és elindult a bitó másik oldalára. Kid is elindult az ő oldalára, vigyorogva, már forrt a vére, hogy végre megmutathassa a csőcseléknek milyen is egy igazi kalóz. Szokás szerint Kid indította meg a támadást, pisztolyát előkapva célzott és lőtt. Sose volt tökéletes célzó, de amíg eltalálta az ellenfeleit különösebben nem érdekelte.

A tengerészet nem volt felkészülve az esetleges támadásra, így csak kevés tisztet hagytak a szigeten. Senki se számított rá, hogy Eustass Kid a bal oldalt álló tisztekbe üriti a tárát. A tömeg sikoltozva kezdett menekülni a lövések hangjára. 

– Szánalmas, mint a patkányok a süllyedő hajóról – forgatta a szemét Kid. De legalább az általuk keltett káosz a hasznukra vált. 

Közben a tengerészet is észbe kapott, ugyan semmi esélyük nem volt a démon gyümölcs használó Kid és maszkos társa ellen. 

Jobb oldalon Killer a kasza szerű ikerpengéivel úgy hatolt át az ellenfelein, mint kés a vajon. Penge csapott össze pengével, majd penge vágott bele a húsba, fájdalmas kiállítások hallatszottak szerteszét a téren. Killer mindig is erős ellenfél volt a csatamezőn, nem véletlen őt választotta másod tisztjének.

A másik oldalon lévő kapitányt se hagyták figyelmen kívül, a tüzérségi tisztek puskákkal próbálták megállítani. Kidnek csupán egy csukló mozdulatába került a védekezés. Mágneses képességével visszaküldte a golyókat a feladóknak, majd magához húzta a közelébe található összes mágneses fémet. A gyanútlan ellenfelei kezéből kiragadta a fegyvereket és miután azok fegyvertelenül maradtak vissszataszította rájuk az összes összegyűjtött fémet. A sokkot kapott tengerészek nem tudtak védekezni a mágneses támadás ellen. Kid pedig szépen elindult a nyereményéért. Övéből egy tört előhúzva gyorsan elmetszette a bitó kötelét.

– Ha élni akarsz, kövess – mondta miközben mágneses erejével leoldotta a bilincset a lány kezéről.

A lány megdörzsölte sebes csuklóját és végigmérte a férfit. Kid minimum egy nyakba ugrást várt volna a hősies megmentésért, nem csak egy méregető pillantást. Egyszer menti meg valaki életét és még köszönetet se kap érte. Éppen szóvá tette volna mikor Killer kiáltott rájuk.

– Siessetek! Úton az erősítés!

Erre végre megmozdult, lehajolt a kapitány nyöszörgő testéhez és kivet az övéből egy tőrt. Felegyenesedett és úgy hasba rúgta a férfit, hogy az lefordult a színpadról. Most Kiden volt a sor, hogy bámuljon.

– Mivan? A tőr az enyém – közölte, azzal elsétált Killer felé.

Kid morogva követte, lehet tényleg rossz ötlet volt idejönni.

Az erősítés gyorsan a térhez ért, a trió pedig belátta, hogy innentől már csak menekülni tudnak. Bármennyire is jók voltak a harcban nem vesztegethettek több időt, esélyt adva a felocsúdott szigetlakóknak, hogy ők is csatlakozzanak az üldözőkhöz. A csekély helyismeret nem vált előnyükre, de egy félreeső kis sikátorban sikerült meghúzódniuk, amíg a tengerészekből és helyiekből álló csapatok elrohantak mellettük. 

– Mégis mi a francot csináltok és kik vagytok ti? – Próbált levegőhöz jutni a lány.

– Már megbocsáss, de inkább hálásnak kéne lenned, mert megmentettük a segged a bitótól – vágta hozzá Kid.

– Senki se kért rá!

– Mert egyedül is ki tudtál volna szabadulni? Nekem úgy tűnt, hogy majdnem szorult rajtad a hurok.

– Ha tovább veszekedtek megtalálnak minket. – Csitította őket Killer.

– Figyelj, velünk jöttél, vagyis élni szeretnél. Vagy itt maradsz, és egyedül próbálod meg túlélni, aminek az ellenfeleid számából ítélve kevésbé esélyes.

– Vagy? – Vonta fel a szemöldökét a lány.

Kid még sose emelt kezet egy nőre, de most erősen elgondolkodott, hogy lecsapja a kiscsajt ezzel a hálátlan stílusával. De érezte magán Killer tekintetét a maszkja takarásában. Igaza volt, tényleg kellett neki az ember, és ahogy látta eddig a csaj egész jól bánt a tőrével. Vett egy mély lélegzetet mielőtt folytatta.

– Vagy velünk tartasz a hajónkra és meglépsz velünk. Hasznát venném egy erős embernek a legénységemben. Te pedig egyedül vagy, a kivégzésed küszöbén. Jelenleg én és a legénységem vagyunk a legjobb esélyed.

Úgy érezte órák teltek mire a lány megszólalt.

– Rendben, veletek megyek.

Talán Killernek igaza volt és érdemes volt eljönni erre a szigetre. De ha nem, még mindig bedobhatja a csajt a tengerbe, ha felidegesíti. 

– A tőrökön kívül értesz még máshoz is?

– Botanikus vagyok.