postmagic

[postmagic]

[postmagic]

[postmagic]

[postmagic]

[postmagic]

[postmagic]

[postmagic]

[postmagic]

Az a rendszer amelyben férfiak döntenek arról, hogy a nők mihez kezdhetnek a saját testükkel már rég nem demokrácia.

Alexander Levin

[postmagic]

"Szerencsére sok előhalál van a valódira való felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se jövője, se ereje nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta. A végleges, a záró meglepően könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg, kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet. Akkorára már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit féltél, sírtál, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit elrabolhat tőled, csak a bőrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten pakolt a születéssel, meg a spárgát, a csontjaidat."

[postmagic]

[postmagic]

[postmagic]

Nemes Nagy Ágnes: Egy ismeretlen

Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában, hol néhány szék van és egy zongora, itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek, s talán nem is szerettelek soha. S átölelne a kongó ismeretlen, s egyedül maradhatnék, mint a fa, jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam, mert oly nehéz. De hol van a szoba?

[postmagic]

“Fecseg a felszín, hallgat a mély…”

József Attila

[postmagic]

Make a wish

[postmagic]

"Lesír az arcomról, a könnyeimről.

Hogy felnőttem. S hogy mégse úgy. Egészen."

[postmagic]

Pilinszky János: Milyen felemás

Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelmüen. Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való. Milyen megkésve értjük meg, hogy a szemek homálya pontosabb lehet a lámpafénynél, és milyen későn látjuk meg a világ örökös térdreroskadását.

[postmagic]