parsorosok

[parsorosok]

Eljött az ideje a kiborulásnak

Most megint tele lett a hócipőm a randikkal. Amikor végre azt érzem, h egy oázisra értem, és már a harmadik randin végre megtörténik a csók és jó és legtöbb kétségem szertefoszlik, na bumm, akkor derül ki h kurvára délibáb az egész. Másnap eltűnik, mint szamár a ködben én meg széttárt kezekkel nézek szerte szét, h mi a retkes büdös francot álmodtam az éjszaka... hát ez sem igaz bazdmeg.

de nem adom fel. csak néha kiborulok ide a szemétdombra, aztán megyek tovább. amúgy ha már a randiknál tartunk: olyant keresek, aki hozzám hasonlóan azért sportol, hogy aztán féktelenül felzabálhassa az összes gurmé és nem gurmé éttermet budapesten, aztán koncerten kitombolhassa magát (perturbátorra, dzsúdlóra, beton hofira, carson comara), ne nézzen hülyének azért mert van nyugdíjmegtakarításom (uram bocsá FIRE - útra is nyitott lennék), nem vagyok biztos abban h akarok gyereket (de állatokkal talán együtt tudnék élni) és baszottul élvezem az életet. Annyira, h állandóan mosolygok és ettől nőttek ki a szexi szarkalábaim. szeretem a rendet, tisztaságot, egészséges vagyok és imádom az életem. Ha magadra ismertél, ne tards vissza, írjál, menjünk Komachi bisztróba :)

tsók

[parsorosok]

a mai napig azt hittem,

hogy a megfelelő ember azért nem érkezik meg az életembe, mert én nem vagyok a helyemen semmilyen szempontból. (Pedig fél évvel ezelőttre érkeztem meg az életembe és lett az amit szerettem volna már nagyon régen és azt éreztem összeállt a kép: elégedett vagyok magammal - legalábbis nem szorongok mindenen, állandóan, vagy ha igen, akkor meg tudom vígasztalni magam, elégedett vagyok az életemmel, a munkahelyemmel, a baráti és családi kapcsolataimmal, egészséges vagyok.) Ugyanezért keveredek olyan kapcsolódásokba, ahol - kellek a másiknak ugyan, de nem egészen (kell a testem, de a lelkem nem, vagy kell az is, de nem hajlandó talizni) - a másik nem kell nekem, mert idegesít egy hónap után. Tegnap taliztam egy barátnőmmel, aki nem szereti a munkáját (és emiatt nem olyan jó most az élete, amilyen lehetne, ha szeretné). A másik barátnőm akkor találta meg a mostani férjét, amikor úgy érezte, h se a munkájában, se az életében nem tart sehol. A harmadik barátnőm... mindegy is. Szóval bármit is mondjanak a coachok, a terapeuták, a bárki IS arról, h azért nem találjuk a párunkat, mert nem vagyunk rá felkészülve: biztos vannak még elvarratlan szálak, vagy valamiben el vagyunk akadva: hazugság. Faszság. Hagyjanak.... Itt állok fél éve: szeretem magam, a munkahelyem, rendben van az egészségem, vannak barátaim, elégedett vagyok az életemmel és tényleg mindent beleteszek és keresem és nem találom 😅 Csak szerettem volna, ha tudjátok, h nem attól függ, h hány dologgal vagyunk elakadva az életben. Mert elakadás mindig lesz. Talán inkább az a kérdés: h állunk az elakadáshoz. A mai nap ezt tanultam meg. És azt, h alanyi jogon semmi nem jár :)) de főleg nem a társ :D

[parsorosok]

Sokmindent elmond a randiról, hogy egy melegítőben és egy farmerben indultam el rá. Viszont a körmöm szép piros. És egyébként így is csinosnak érzem magam, meg ápoltnak is. De akkor is. Még sosem mentem randin kapucnis felsőben. Akkor sem ha a kedvencem. Közben a bálnákat hallgatom.

[parsorosok]

fiúk akik megtalálnak tindin

[parsorosok]

Fight Club (1999) dir. David Fincher

[parsorosok]

Itt van ez a srác,

akivel kétszer találkoztunk eddig összesen. Poliamóriában képzeli el az életét. Én pedig azt nem szeretném. A játék kedvéért azért mégis belementem. Úgy, hogy azt gondoltam ebbe a srácba úgyse leszek szerelmes, néhány találkozót azért mégis tartsunk meg, csak az érzés kedvéért, hogy kellek.  Már az első talinál éreztem, hogy vonzódom hozzá. Nagyon jó vele beszélgetni. Természetesen tudok megnyilvánulni előtte és azt is nagyon jó érezni, h jó nőnek tart. Jó érezni magamon a tekintetét, hogy kíván és hogy érdeklem. Szeretem, hogy sokat nevetünk. Jó megölelni. Egy szóval jól érzem magam vele. Ritkán érzem ezt randikon. Hosszú idő után ő az első, akivel türelmes vagyok és kivárom, h kezdeményezzen (találkozást, csetelést, bármit).

A tegnapi randinkon elmondta, h azokba a mélységekbe, amelyekbe a barátaival 3-4 alkalomnyi beszélgetés után (és sokkal nagyobb mennyiségű pia elfogyasztásának segítségével) jut el, velem 2 sör és néhány óra alatt megy. Mondta még azt is, h jó hallgatni a gondolatvezetésem és ahogy elmondom ezeket.  

Ma jöttem rá, hogy meg tudnám szeretni ezt az embert... Miközben elég sokminden ellene szól: ő poli. Nem előzékeny. Nagy általános tudása van a világról (és mondta, h a kapcsolatának fontos része, h a párjával ezt meg tudja beszélni), nem tudom h megbízható-e. A külseje alapján nem. És ami a leginkább blokkol, hogy akárhányszor talizunk és mondjuk rendelni kell, vagy pincérrel beszélni, azt érzem, hogy “én tartom a hátam”. Én mondom az irányt, én csicsergek a pincérrel. én tartom kézben a helyzetet. És ez hosszú távon nem lesz jó. Nem érzem jól magam ebben a helyzetben. 

Szóval ezt a játékot nagyon óvatosan kell tovább játszani. Ha kell egyáltalán. Mert ha tovább játszom, érzelmeim lesznek és onnan még nehezebb visszafordulni. Ha nem játszom tovább.... Mit veszítek? Veszítek-e vmit? Még nem tudom teljesen biztosan kijelenteni, h igen v sem. Jó. Mi kell ahhoz, h ki tudjam jelenteni biítosra? Érezni szeretném, h számíthatok-e rá v sem. H invesztál ebbe a kapcsba. H akarja. H van energiája, Ezeket abból fogom érezni, h keres, progikat javasol, kapcsolódik (a mindennapjaimhoz).

[parsorosok]

Végre egy film amit szívesen megnéznék

The Birdcage (1996) // dir. Mike Nichols

[parsorosok]

Az agyontetovált srác, aki tegnap

a 4-6ra felszállt... Teljesen megbabonázott a szeme. Szóval épp terápiáról jöttem, felszálltam a Széll Kálmánon a 4-6ra és ott volt ez az agyontetovált srác, akit az életben nem húznék jobbra, és ő se engem sztem. Amikor egymásra néztünk, nem tudtuk levenni egymásról a szemeinket. Aztán elmosolyodott. Mire én is. Már röhögni kezdtem, csak akkor vettem el a tekintetem. Egymásra nézés, majd amikor majdnem röhögni kell, akkor vmelyikünk elveszi a tekintetét. Ez volt a Margit hídig. Ott felszállt egy család, és közénk állt. 4 gyerek, 1 babakocsi, két anyuka, egy apuka. Néztük a gyerekeket: én és a tetovált srác. A család leszállt a Nyugatinál. Folytatódott a szemeződés, kacagás, minden ami azelőtt. Az Oktogonnál szólt a telefonja. Végighallgattam egy rövid beszélgetését, amiről nem sok minden derült ki, de hallottam a hangját legalább:DD A Blahánál végül úgy szállt le, h széles vigyor és "Szia”-t mondott a szája, de hang nem jött ki a száján.

Egyik legjobb 30 perc volt a napból :D Szemeződjetek emberek! Csodálatos élmény! Már majdnem megszerettem a 4-6ot:))

[parsorosok]

Van ez az írás. Amivel nem tudok egyetérteni. Vagy feltevodik bennem a kérdés: ez nem játszmázás?

A férfiaknak tényleg kell az, H vadásszanak? Én azt gondolnám, H akit igazán érdeklek, annak erre nincs szüksége. Ti mit gondoltok erről?

[parsorosok]

Azzal a volt barátommal álmodtam

Akivel a legjobb és leghosszabb kapcsolatom volt. És nem telik el nap, h ne jutna eszembe a mi lett volna ha. Éjszaka azt álmodtam, hogy (mint amikor egy sorozatot lepause-olsz, kimész kenyeret venni, vagy bármi, aztán visszaülsz 10 év múlva a gép elé, és nézed) ott van a konyhádban. Főzi az ételt. Ugyanazokról a dolgokról beszélgettek, ugyanúgy csókol, ugyanúgy félrövid a haja, minden ugyanaz. Mintha megállt volna az idő - az ő életében, az enyémben pedig telt volna. Mint amikor Mr. Nobody kulső szemlélőként nézi, hogy ha másik lány mellett döntött volna, akkor milyen lett volna az élete.

Szóval álmomban beteljesült a kívánságom: bárcsak újra vele lehetnék, h el tudjam dönteni, vajon tévedtem amikor szakítottam vele (azért mert 2.5 év után sem éreztem magam szerelmesnek, de közben minden más, tényleg minden más működött), vagy hibáztam.

És szerintem jó döntés volt. Nem akarok már olyan kapcsolatot, amiben nem vagyok szerelmes legalább az elején. Nem érdekel, h 2 napig vagy 2 hónapig tart a szerelem, de valameddig kell h tartson, kben nem tudok a másikkal együtt lenni. 

Ezt tanultam az álmomból

[parsorosok]

Visszatértem

Szóval nemrég matcheltem egy tumbli-barátommal Tindin. És mondta, h eltűntem a tumbliról meg a futókörről.  Aztán eszembe jutott, h milyen jó kis terápiás jellege volt annak, h írtam ide dolgokat. És kedvem lett újra ide jönni és írogatni.

Elég sokminden történt azóta (mióta is?), hogy nem írtam ide.  A legnagyobb változás: mostmár minimálisat szorongok csak. Szeretem a munkahelyemet, a projektet amin dolgozom és a munkatársaim is szeretnek engem. Annyira, h amikor céget akartam váltani, megduplázták a fizumat, csak h el ne menjek. Dióhéjban eddig jutottam el - onnan, hogy a neuropszichiátert kerestem még valamikor vmelyik posztomban... szóval azóta sem tudom, h van-e neuropszichés problémám (a neuropszichiáter szerint nincs), az viszont biztos, h végre olyan helyen dolgozom, ahol szeretnek és én is szeretem őket. És ez már lassan fél éve. 

Nagyon furcsa, hogy miközben kívül minél inkább összeomlik körülöttem minden (kovid, háború, klímaválság), én belül annál nagyobb szabadságot és nyugodtságot élek meg. Az ember akkor van a legnagyobb háborúban, ha magával van háborúban. Asszem.

Valószínű randikákról fogok legtöbbet írni, mert most azok vannak fókuszban. Csak már nem görcsösen, hanem szabadon, játszva. Játékokról fogok írni. 

helló új világ.

[parsorosok]

Koszonom h megosztottad!

Toxic kapcsolatok/tldr

Kezdődő viták, veszekedés

Megsértődik apróságokon, rosszul esik neki, ha pl szóvá teszed, neked a viccei túlzóak és megalázóak. Lehet, hogy ezekben látsz jeleket, már a legelején, de nem veszed komolyan, hiszen annyira túlzónak hatnak, hogy nem is gondolnád, hogy ezt ő komolyan gondolja,( mert ki sértődik már meg azon, hogy megkéred, ma inkább a te spotify-odat hallgassátok főzés közben, mert kicsit nyugisabb zenére vágysz), majd amikor már sokadjára kérsz bocsánatot és érzel bűntudatot, amiért próbáltál megbeszélni dolgokat, jön a következő szint.

Önmagad megkérdőjelezése

Kezded elhinni, hogy tényleg veled van a baj. Ha megpróbálod elmagyarázni, mit miért mondtál és semmi bántó szándék nem volt benne, csak mondjuk téged iszonyúan zavarnak a szexista “poénok”, akkor is te leszel a hibás, hiszen neked nem tetszik az ő humora, és már így is annyi mindenre kell neki figyelni, és baszódj meg ne haragudj már meg, de ő ilyen, had ne változzon már meg az egész személyisége.

Ha megkéred, hogy ne fogdosson már állandóan, főleg olyan helyzetekben nem, amikor úgy érzed, védekezni sem tudsz (megmarkolja a melled/feneked, miközben mosogatsz/tűzhely mellett állsz/éppen szeletelsz valamit), és nem azzal van a baj, hogy ez 1-2x előfordul, hanem, hogy állandóan és iszonyatosan zavar - megbántod, mert hát a barátnője vagy, akkor kit fogdosson, ha nem a barátnőjét, különben is a saját nőjével had csináljon már azt, amit akar.

Türelemjáték

Igyekszel odafigyelni, hogy még véletlenül se szólj olyat, ami megbánthatja. Kerülöd a konfliktus témákat, az exeket véletlenül sem hozod fel, ha egy férfi név szóbakerül, minden alkalommal, akár 101-edjére is elmondod, ha megkérdezi, hozzá volt e közöd. Már kezd frusztrálni, hogy ugyan azok a kérdések ismétlődnek és rájösz, csak tesztel, hogy most is ugyan azt mondod-e, mint legutóbb, mert ugyan ő azt mondja, bízik benned, de folyamatos megerősítésre van szüksége - ő a legjobb, vele akarsz csak lenni, soha nem voltál senkivel ilyen boldog és senkivel ilyen szerelmes, ő a nagy ő, örökké vele leszel stb…

Érzelmi zsarolás, manipuláció

Ha ezekre a kérdésekre nem úgy válaszolsz, ahogy ő pontosan elvárja, kvázi megbuksz a vizsgakérdésein, akkor te már nem vagy biztos a kapcsolatotokban. Ha szerinted nincs olyan, hogy igazi és örökké, akkor is mondd neki azt, hazudj, mert neki rosszul esik, ha mást mondasz. És ha mást mondasz, nem foglalkozol az érzéseivel. Ha neked dolgod van, dolgozol reggeltől-estig, magadra sincs 5 perced, de egy estét szeretnél külön tölteni, jön a bűntudatkeltés, hogy vele már nem is akarsz együtt lenni, illetve neki is vannak nehézségei, és te nem támogatod őt. Ha a barátaiddal szeretnél végre találkozni, mert fél éve nem láttad őket, kiakad, hogy őt ugyan miért nem viszed magaddal, ha pedig már ott vagy, azt írja, hogy érezd jól magad, nem kell sietni, jó szórakozást - azonban amikor hazaérsz egy órával később, mint ahogy eredetileg tervezted, lecsesz és számon kér, hisz nem ez volt megbeszélve, én megígérted, hogy sietsz, különben is tudhatnád, mennyire nagy szüksége van rád, mivel ma kapta meg a második oltását.

Ha nincs kedved szexelni, akkor ő lelkileg érzi magát sértve, mert te visszautasítod és ez neki nagyon rosszul esik. Ha nem ez, akkor az, hogy csak ő kezdeményez. Vagy csak te, ha próbálsz a kedvében járni. Majd a fejedhez vágja, hogy kizárólag te irányítod a szexuális életeteket, hiszen csak akkor szexeltek, amikor te is akarod. Mintha amúgy nem ez lenne a normális Nem érti, te miért nem indulsz be annyitól, ha csak meglátod meztelenül/bundában/ahogy épp választ 2 zokni között a boltban etc, szóval egyszerűen csak úgy, ha ránézel. Ha elmagyarázod neki, neked ettől azért több kell, plusz egyáltalán nincs hangulatod és hulla fáradt vagy, akkor is téged hibáztat, hisz legalább megpróbálhatnád, csak igyekezz jobban, h hangulatba gyere, mert ha nem, akkor ő nagyon rosszul fogja magát érezni, hogy _megint_vissza_lett_utasítva_ (heti legalább 3 alkalom mellett is)

Mindent megígér - de semmi nem változik

Sokadig éjszakába nyúló, hajnalig tartó veszekedés után, amikor éppen készülsz otthagyni, a csillagokat is lehazudja az égről, mindent IS megígér, csak ne hagyd ott egyedül, mert nagyon szarul van. Amikor már lenyugodnak a kedélyek, persze hozzáteszi, hogy belátja ám, hogy hülye, de neked is változnod kell, mert igazából te vagy a hibás és be kell látnod, hogy nem csak ő az, akinek vannak megoldandó problémái.

Nem teszel eleget

Miután 3 napig nagyon megerőlteti magát - tehát nem csak önmaga fontos, hanem végre te is - akkurátusan kihangsúlyozza, hogy ő mennyi mindent megtesz ezért a kapcsolatért, érted, de te nem és nem is érezteted vele, h vele akarsz lenni. Ha véletlenül elutazik és külön kell töltenie tőled néhány napot, írhatsz neki minden órában, felhívhatod 2 óránként, amikor éppen csak annyi időd van neked is, hogy kiszaladj a mosdóba - hazatérve azt mondja, nem érezte, hogy hiányzott neked, nem is mondtad és nem is viselkedtél úgy.

Lelki, akár testi abúzus

Önzőnek nevez, ha megkéred, hogy hagyjon egy kicsit magadra, ha már kurvafáradtan csak ágyban akarsz lenni és nem veszekedni. Rideg vagy és gonosz, amiért a fejéhez vágod, hogy gyerekesen viselkedik. De persze megerősít, hogy ő nagyon szeret, mindenkinél jobban, te vagy a tökéletes számára,minden tekintetben - de továbbra is változást kellene produkálnod, hogy ne legyenek viták. Megkéred sokszor, hogy most már legyen szíves, hagyjon békén, ma már nem akarsz beszélni, mert ugyan azt ismételgeted órák óta és 3 óra múlva menned kell munkába, nem érti meg, megy utánad és folytatja. Bedugod a fülesed, mert már nem bírod tovább, ami őt annyira betriggereli, hogy kitépi a füledből, földhözvágja, majd amikor ki akarsz menni a szobából és bezárkózni legalább a fürdőbe, utánad megy, megragadja a karod és te már zokogva, torkod szakadtából kéred, hogy hagyjon végre békén és engedjen el - nem enged. Majd 1 nappal később azt mondja, ez nem is volt olyan nagy dolog, ne csináld már.

Végpont

Nem tudsz már ugyanúgy ránézni. Talán félsz is már tőle egy kicsit. Most már nyugodtan tudtok beszélgetni, mert már elengedted a dolgot magadban, hiszen egy agresszív, indulatos emberrel te nem szeretnél együtt lenni. Eltervezed, hogy szakítasz vele, meg ia próbálsz, de kikönyörgi, had bizonyítson. Nyilván való, hogy az “utolsó esélyét” is eljátszotta. Bár megígérte legutóbb, hogy ezután tényleg békén hagy, HA mégis úgy döntesz, de még egy utolsó lehetőséget szeretne bizonyítani. Egyértelműen nem vesz téged komolyan, semmibe veszi az akaratod, nem is hallja meg, ha azt mondod, már nem vagy boldog, mert csak az számít, hogy biztosan vissza tudja nyerni a bizalmadat, hogy ő nagyon szerelmes és nem akar elveszíteni.

Alkudozás vele és önmagaddal

Először kap egy hónapot, aztán egy hetet, és végül megpróbálsz eljönni tőle úgy, hogy nincsen otthon, hogy hazatérve véletlenül se próbáljon meg az érzéseidre hatni, hátha felfogja, ha kész tények elé állítod, de még ekkor is könyörög és sír és kérlel, mert nem szabad eldobni egy ekkora szerelmet, neki te egy csoda vagy, a legfontosabb, az élete értelme, te teszed őt boldoggá stb. Már nem tudsz neki hinni. Már nem akarsz megbeszélni semmit, már nem szeretnéd, hogy legyen mit megbeszélni, csak legyen végre rend a fejedben, a lelkedben, had ne sírd már el magad a munkahelyeden, vagy az utcán….

… És én itt kértem segítséget. Legyen valaki velem, amikor elhozom az utolsó zoknimat is, mert egyedül képtelen vagyok. Őt megkértem, könyörögtem, hogy ne legyen otthon, ne próbáljon meg megint meggyőzni, könyörögni, mert már beledöglök ebbe az egészbe. A barátaimnak is már csak akkor számoltam be részletesen, amikor éppen fenyegetve éreztem magam, vagy pedig már el is jöttem. Hiba volt. Mert akkor mondhatták volna, hogy hülye vagy bzdmeg, hagyd ezt a csávót, nem érdemel meg téged és te sem érdemled ezt. De nem tettem. Védtem nagyon sokáig. És még mindig magamat hibáztatom…

[parsorosok]

De mit keres egy szekely kapu a koloradon?

Kolorádó fesztivál - 2. nap

[parsorosok]

Emmanuelle L’Antivierge (1975)

[parsorosok]

Tájékozatlanság es a parkapcsolat

Az a baja, hogy egyreszt nem vagyunk ugyanazon a fordulatszamon (gyorsabban gondolkodik nalam) masreszt tajekozatlan vagyok. Es nem hatok ra inspiraloan.

Ezek mind elofordulhatnak majd mas parkapcsban is. Hogy javitsam ki a fentieket? Mondjuk a tajekozatlansagra vannak tippjeim: olvasok. De a fordulatszamomat h noveljem?

[parsorosok]

The Useful Knots Book

[parsorosok]

Valentin napi szakításokk