Don't wanna be here? Send us removal request.
Text
Az én erasmus-om, avagy öt hónap egy életben, egy élet öt hónapban...
Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott abban, hogy Ouluban tanulhassak öt hónapot. Mivel elnyertem a Campus Mundi ösztöndíjat, így nagy szerencsémre nem kellett további anyagi támogatást kérnem szüleimtől, akik nagyban segítettek elindulni utamon, köszi Anya és Apa! :)
Az elmúlt félévben lehetőségem nyílt Finnországban, Ouluban tanulni. Ouluból kiindulva nagyon sok helyre eljutottam, többek között Norvégiába és Svédországba is. Mivel az alap Erasmus ösztöndíj helyett a Campus Mundi ösztöndíjat kaptam, így szerencsére kijöttem anyagilag a kapott összegből nem úgy, mint azok a diákok, aki ezt nem kapták meg. Találkoztam egy sráccal, akinek el kellett adnia a kocsiját, hogy el tudja tartani magát az erasmus-on. Na persze felmerül a kérdés, hogy tényleg ennyire megéri? A válasz az, hogy igen. Nem csak, hogy egy fantasztikus multikulturális élményben van részed, hanem barátokat szerzel, tanulsz, fejlődsz, rengeteget javul az angolod és az önbizalmad, megismered önmagad, a céljaid, a határaid, az erősségeid és a gyengeségeid. Kicsit olyan, mint egy terápia az agynak. Teljesen megfordul veled a világ. Ezt az életérzést nehéz szavakkal kifejezni, de ahogy a szlogen is mondja : “changing lives opening minds” vagyis megváltoztatja az életed, és kinyitja az elmédet. Ez nem vicc, tényleg így van. Én úgy indultam el, hogy nem tudtam, hogy mire számíthatok, mivel vannak, akik negatív élményekkel térnek haza a külföldi részképzésekről. Nem tudom, hogy szerencse-e vagy mi, de nekem csupa pozitív tapasztalatom volt, mind a diákokkal, tanárokkal. Mindenki annyira kedves és jóindulatú volt, hogy már néha furcsa is volt. Számomra az egész félév fantasztikus volt. Ezek után mindenkit biztatni fogok arra, hogy használja ki ezeket a lehetőségeket, mert rengeteget nyerhet vele az ember. Főleg, hogy ha e mellé a Campus Mundi ösztöndíj összejön, akkor nagyrészt az anyagiak miatt sem kell aggódni.
0 notes
Text
Húsvét: mindenütt jó, de legjobb otthon...
...kivéve, ha a családod egy csomó mindent küld neked, és a barátod elhozza!
Na velem ez történt! Megható, hogy mennyi mindent küldtetek!
Köszönhetően a küldeménynek, amit Árpi kézbesített fantasztikus húsvéti menünk volt.
Axelle, a francia lakótársam még soha nem evett semmi ilyesmit. Nagyon vicces volt, ahogy megmutattuk neki, hogy ezeket az asztalon mind egyszerre szoktuk enni. Teljesen el volt ájulva. Tormát például még soha nem kóstolt. Nagyon tetszett neki! A húsoktól meg el volt ájulva, a kalácsomról meg nem is beszélve.
A kalács is kisült, szóval minden megvolt egy igazi húsvéthoz.
Újabb két követőt sikerült bebolondítani a Kozáksapka-szektába. Most már Axelle és Klaudia is feltétel nélkül imádja és tiszteli a Nagy Kozáksapkát. :D
Azért, hogy a finnekről se feledkezzünk meg: nagyszombaton az a hagyomány, hogy boszorkány versenyt rendeznek a gyerek körében, utána pedig nagy máglyát raknak és felgyújtják az egészet, mármint a máglyát, nem a boszorkányokat.
Árpi becsukta a szemét, mert nagyon izgult, hogy ki lesz a győztes.
Itt még a kutyákat is beöltöztetik.
Így nézett ki a máglya. Szalonnasütéshez nem rossz.
Sandro (Olaszo.) és Lina (Németo.). Lina azt mesélte, hogy náluk Németországban, ahol lakik mindig ugyanígy tűzrakás van húsvétkor, csak sokkal sokkal sokkal nagyobb máglyát csinálnak. Fura, nem?
Másik tradíció a Mämmi, ami valami malátás trutymó. Nagyon rossz, de a finnek ezt eszik húsvétkor. Megkóstoltuk. Axelle arca mindent elárul. A legjobb szó rá az, hogy érdekes.
Voltunk a strandon is!
Húsvét hétfőn Axelle szülinapja volt, úgyhogy azt is megünnepeltük. Pezsgő és torta a parton? Jöhet!
Nagyon jó kis húsvétunk volt. Nagyon köszönök mindent, amit küldtetek! :)
1 note
·
View note
Text
Lofoten - egy újabb élmény
Négy napot Norvégiában Lofoten-szigeteken töltöttünk Svolvaer-ben. Szerintem ez Európa egyik legcsodálatosabb helye. Eszméletlenül szép.
Ha nem hiszitek, mutatom a képeket!
A szállásunk egy cuki kis faház volt, nagyon tiszta és takaros.
Kilátásunk nem volt semmi.
Első napunkat túrázással kezdtük, elég borús volt az idő, vissza is kellett nem sokkal később fordulnunk.
A borús idő ellenére azért valamennyit lehetett látni, de kicsit csalódottak voltunk.
Ez egy halászfalu, ahol megálltunk a második napi buszos kiránduláson. Minden meg volt benne, ami egy norvég halászfaluban megtalálható. :)
A két szélen a két Axelle,középen Klaudia és Én.
A fent volt lent, a lent volt fent.
Újra a buszon ülünk. A kilátás még mindig csodálatos.
Közeledünk a viking múzeumhoz!!!
Axelle, a viking.
A szárított halat nem csak a régiek ették, ma is rengetegen élnek ebből. Elég jellegzetes szaga/illata van. Februártól májusig szárítják a norvég levegőn, majd utána akár 15 évig is eláll.
Időközben Axelle testvérre talált.
Gyönyörű időnk volt. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert általában egy napsütéses és két esős nap van Lofotenben, de nekünk két napsütéses és csak egy csapadékos jutott. Hurrá!
Szóval egész jó környék volt. :D
Csapatunk kiegészülve Lucas-szal, egy újabb franciával. :) Immár a franciák többségben.
Ha nem csinálsz szelfit, nem is igaz, hogy ott voltál. :)
Viking múzeum kívülről.
Állítólag ez Norvégia legszebb tengerpartja. Ami azt illeti tényleg csodaszép, és ha már a programban benne van a fürdés is, akkor miért ne?
Ide még várok képeket! (A többiek lusták megosztani velem a képeiket.:D )
Következő megállónk Henningsvaer volt, egy újabb halászfalu.
Jó kis garázs.
A halakat ilyen fából készült állványokra teszik, és itt hagyják száradni az eső és a sirályok gyengéd ölelésében.
Újra a buszon, útban a szállásra.
Másnap ismét nekivágtunk a hegynek, mert hogy “ne hogy már” ne nézzük meg napsütésben. A felfelé menet izzasztó volt, mikor már majdnem felértünk a kedves 3 fokos szél próbált megszárítani, nem esett jól, de megérte!
Jó, mi?
Teljesen a csúcsra nem sikerült feljutnunk, mert nagyon erősen fújt a szél.
Eddig sikerült.
Persze a kötelező szelfi itt sem maradhat el. :)
Napunkat hajózással folytattuk a fjordok között. Ez volt a csúcspontja az egész kirándulásnak! Hihetetlen volt...
Csodajárgányunk így festett.
Mindenki kapott egy csinos overált, tisztára úgy néztünk ki, mint a Discovery chanel stábja.
A fjordok között hajókázni... még mindig nagyon szerencsésnek érzem magam.
Axelle-lel szinte végig a hajó orrában ültünk, tiszta “Titanic” volt.
Még horgásztunk is. Sikeresen kifogtam a tenger alját! Juhé! Halat viszont nem sikerült szerezni.
Összességében csodálatos utunk volt, még a kétszer 12 óra buszon töltött kényelmetlen éjszakával együtt is megérte!
Egyszerűen fantasztikus!
Szinte biztos vagyok benne, hogy vissza fogok menni nyári időszakban, amikor minden zöld. (Hallod Árpi? Mert Veled megyek!)
0 notes
Video
tumblr
Mannequin challenge - Lofoten
A képek is jönnek hamarosan...
1 note
·
View note
Text
Olvad a város: tavasz van!
Na jó, ne essünk túlzásokba. Lehet, hogy tavasz van, de attól még -10 fok. :)
Azért még nem olvad teljesen, de már tök jól saras tud lenni az ember.
A kép közepén két eltökélt hattyú versenyezik, hogy melyikőjük tud tovább a víz alatt maradni. Nehéz eldönteni ki a győztes. :)
Ez a kis folyó a helyi vízerőműből csordogál, amit a város hőszennyezése folyamatosan adott hőmérsékleten tart, így télen sem tud befagyni.
Rengeteg kis híd van az egész városban, a legtöbb csak gyalogos/biciklis. Nagyon klassz főleg éjszaka, mert mindegyik ki van világítva. Majd azt is megmutatom. :)
Gyönyörűségesen fantasztikus biciklim. Vajon mennyiért lehetne hazavinni?
Ez a tengerpart közelében fekvő városrész elég klassz házakkal.
Ez a ház fantasztikus. Hatalmas ablakok, erkély, minden, ami kell. Az összes háznál fel lehet fedezni, hogy törekednek a lehető legtöbb napfényt beengedni. Mindenhol nagy üvegfelületek vannak.
Ez egy kis étterem, ami babaháznak néz ki. :)
A parton végig bicikliút vezet. Nagyon sokat bicikliznek a finnek.
Na jó, azért a Balti-tenger még mindig be van fagyva.
Látjátok? Rajta állok!
Ott a háttérben van egy sziget, amit megpróbálok megközelíteni.
Nagyon furi volt a köd, egyszerűen átsétáltam rajta és el tűnt.
Az igazán vakmerőek ilyen járgánnyal szelik a havat. Ilyen széles kerekeket még nem láttam biciklin. Biztos könnyebb vele haladni. Meg is kaptam egy kedves finn pártól, hogy a kerekem nem igazán jó erre a terepre, amit öt perc elteltével már én is tudtam. :)
Nagyon sokan szeretik a sífutást. Csak lejönnek a tengerre és mennek, ameddig a szem ellát.
Ideértem a szigetre! Kicsit messzebb volt, mint ahogy gondoltam. Bár úszva biztos hosszabb lett volna.
Újra a parton.
A kép jobb felső sarkában van a sziget, ahol az előbb voltam. :)
Nagyon sokan sétálgatnak arrafelé.
A naplementéhez még várni kellett volna legalább egy órát, szóval gyors döntés után elindultam haza. Azért klassz volt ez így is.
1 note
·
View note
Text
A mesés Lappföld
A téli szünetet Lappföldön töltöttük egy nagyon aranyos kis házikóban.
A település neve, ahol megszálltunk Inari. Nem egy óriási város, sőt inkább falu, de nagyon gyönyörű helyen fekszik, Finnország legnagyobb tavának partján. A tó neve is Inari. Elég mozgalmas napjaink voltak, mindenfélét kipróbáltunk.
Nyolcan voltunk összesen. Mondom balról jobbra: Én, Klaudia, Nils (Németo.), Julian (Németo.), Marta (Spanyolo.), Benedikt (Németo.), Tamás (földink) és Enrique (Mexikó).
Marta
Az odaút végig napos és gyönyörű volt.
Harmadik esténken fergeteges sarki fény parádéban volt részünk. Az egész égboltot beborította. A helyiek szerint ez volt az idei tél legszebbje. Láttunk színeket, zöldet, rózsaszínt. Egyszerűen meseszerű volt.
Na itt már elindultunk Nordkappra, ami Európa legészakibb pontja! Annyira nehéz elképzelni, hogy ott voltam. Hihetetlen érzés volt. A táj meg valami fantasztikus. Végig olyan érzése volt az embernek, hogy egy másik bolygón járunk.
Itt kellett várakoznunk a konvojra, mert csak így lehet megközelíteni Nordkappot. Legelöl egy hótúró autó ment, és az összes kocsi utána. Mint utólag kiderült, rendkívül szerencsések voltunk, mert nagyon gyorsan változik az idő Nordkappon, és pikk-pakk lezárhatják az egészet. Iszonyat nagy mázli, hogy végig napsütéses időnk volt.
Az égnek nagyon furcsa színei voltak. A felhők is nagyon furcsán néztek ki itt, ennyire északon.
Az egész hely olyan volt, mint egy hósivatag.
Azért a norvég táj “kicsit” változatosabb, mint a finn.
Ha pontosak akarunk lenni, akkor Európa legészakibb pontja a kép jobb oldalán felül lévő nyúlvány, de azt nem lehet megközelíteni.
Ez a szobor Nordkapp emblémája. :)
Ez a hótúró autó, amiről beszéltem. Elég menő járgány.
Nordkappos utunkról csináltam egy videót: https://drive.google.com/open?id=0B2dtaK0bGgzpTnhVMG5Gbkk3NUk Elméletileg a linkre kattintva működik.
Ötödik nap béreltünk hótalpakat, és elindultunk túrázni. Nagyon nehéz megszokni, és inkább csak szenvedés ezekben járni, de a végére egészen belejöttünk. Kipróbáltuk nélküle, de úgy lehetetlen volt haladni bármerre is. A hó meglepően mély tud lenni egészen váratlan helyeken.
Nagy előnye a havas tájnak, hogy bárhol le lehet heveredeni. :D
Nagyon sok állatnyomot láttunk mindenfelé.
Nagyon klassz volt az egész kirándulás, nagyon megérte ennyit utazni érte.
3 notes
·
View notes
Text
Az ég még mindig minden nap más
A felhőgyár sosem pihen.
Apokalipszis
Ma reggeli fogás. :)
2 notes
·
View notes
Video
tumblr
Próbálkozok, próbálkozok...
Ez az a koripálya, ahol tök ingyen lehet korcsolyázni, amikor csak akarsz. Nagyon szuper!
2 notes
·
View notes
Text
Utcakép
Valamelyik nap visszasétáltunk az egyetemről a lakásunkhoz, és egy filmszerű lakónegyedben találtuk magunkat.
Annyira meghittnek tűnik itt minden otthon. Nagyon furcsa érzés végigsétálni ezen a részén a városnak.
2 notes
·
View notes
Photo
Láttam a sarki fényt!!!! Csodálatos volt, elképesztő és leírhatatlan!
Eddig háromszor bicikliztünk el éjszaka az egyetem melletti tóhoz és mindhárom alkalommal csak öt percet vártunk és máris ott volt az orrunk előtt a sarki fény!
Egyszerűen hátborzongatóan fantasztikusan gyönyörű.
3 notes
·
View notes