nemmondhatom-blog1

[nemmondhatom-blog1]

Akarsz-e játszani?

Hogy ki és mi vagyok én? Ez most totálisan lényegtelen. 

Nagyon rég ragadtam pennát, habár ez most is csak virtuálisan valósult meg. Tök érdekes, hogy többször vizionáltam ezt a pillantot, mégis mire idejutottam, totálisan kiüresedett az elmém, hogy miről is írjak pontosan, így soraim nagy része a spontenaitás jegyében fognak telni. Ennek az első befejegyzésfoszlánynak sincsenek égbekiáltó céljai, csak hát tudjuk, valahol el kell kezdeni a dolgokat.

De most miért is vagyok itt? Egészen egyszerű oka van, amit egy szóval ki is tudok fejezni: remediálás. Az elmúlt éveim alatt az öngyógyítás és önfejlesztés merőben a háttérbe szorult, hisz az embernek az egyik legnehezebb és legmegerőltetőbb dolga magával szemben leülni és szembesíteni azokkal a kínos kérdésekkel, amiket sokszor másnak is kellemetlen feltenni, nemhogy önnön magának. És van, amikor a rossz feltorlódik. És egyre csak torlódik. És még torlódik. Majd egy nagy kupac lesz belőle. És a kupac tetején - jólvégezte kiskakas módjára - üdül az ember. Figyeljétek azt a napszemüveges alakot ott, én lennék az a szemét tetején, és még integet is az idiótája .. Ebből kifolyólag egy képzeletbeli útra akarlak invitálni titeket, melynek fő célja az, hogy rávilágítsam magam bizonyos dolgokra, a bennem levő elfelejtett, sosem felfedezett működési elveket valahogy a felszínre juttassam és mentesítsem magam attól a sok szmötyitől, ami húzza a hátam. És ha ebből már egy ember tud profitálni, már megérte nekem. Meglátjuk hova vezet az út. Én csak annyit mondok: Nem mondhatom el senkinek ... Üdv!