murphysdaysinnorway-blog

[murphysdaysinnorway-blog]

Grip Trip

[murphysdaysinnorway-blog]

Trip to Kristiansund (halvány lila fingom sincs hanyadik nap)

Abban a csodálatos helyzetben vagyok, hogy az egyik kedves Buddynk apukájának van egy hajója fenn északon egy kis kikötő városban (Kristiansund), és úgy döntött a Kristina (vajon honnan kapta a nevét?!), hogy szervez nekünk egy hosszú hétvégi kirándulást oda. Péntektől vasárnapig oda voltunk. Röviden: 6óra busz oda. Kávé. Hajó. Sziget. Tengeribeteg voltam. Találtam kagylókat. Hajó. Kávé. Kávé. Sör. Még egy kis sör. Bakalao (ami tengeri kütyüs kaja). Horgásztam az óceánban. 6óra busz vissza.  A képeken az Atlantic Road látható, meg Grip, ami a kis sziget neve volt ahová elhajókáztunk. Mindkettő csodás volt, főleg egy alföldi kislány szemszögéből, hiszen Grip óriási sziklákon épült sziget, ami egy részt ijesztő, másrészt elképesztő. Az Atlantic Roadhoz naplementekor értünk oda, perfect timing, csodás égbolt. 

[murphysdaysinnorway-blog]

Trip to Kristiansund 02-04.11.2018

[murphysdaysinnorway-blog]

Oasis

[murphysdaysinnorway-blog]

Winterwonderland

[murphysdaysinnorway-blog]

BERGEN TRIP

[murphysdaysinnorway-blog]

40-41-42. Nap - BERGEN TRIP

Csodás hely, csodás emberek!

Ezzel a felkiáltással posztoltam a Bergen Trip csodás kezdetéről az Instagram oldalamon egy time lapse videót a car rideunkról, ugyanis maga az út Bergenbe csodásabb volt, mint a város maga! Arról nem is beszélve, hogy a társaság még annál is csodásabb volt! Az első pár hétben ugyanis volt szerencsém összehaverkodni egy csapat gyönyörű emberrel, ami az egyik fő lényege az Erasmus kalandnak, hogy minél több nemzetet megismerjünk, és minél több barátot szerezzünk a világ minden pontjáról. Az én legnagyobb szerencsémre a kis bandánk két olasz lánykából, egy holland, egy örmény férfiúból, és egy holland, illetve egy finn csajból áll, meg persze egyszem magyar képviselőként jómagamból. Elmondhatatlan kaland az, hogy milyen érzés fél évet ezekkel az emberekkel egy légkörben tölteni, és megismerni a világszemléletüket, a személyiségüket, és úgy alapjában véve a nemzetükről még közelebbi képet kialakítani. Az utunk során két kis skodát béreltünk, és Lillehammerből Bergenig felváltva vezettünk. 7óra hossza az út alapjában véve, ha az ember fia nem áll meg minden egyes fjordnál csodálni a természet alkotta gyönyörűségeket, de abban mégis mi a szórakozás?! Az autó út volt mindenki kedvence (mutatok videót, és megértitek), ugyanis hihetetlen az ország természeti adottsága. Az egyik pillanatban még zord, esős fenyőerdők övezte erdei utakon gurultunk, a másikban már a kopár hegyekben voltunk, és a szakadó hóban táncoltunk az út szélén, a következő 70kilométer után pedig már a ragyogó napsütésben, a fjordok melletti úton csodáltuk a szivárványokat. Mintha óránként más országban jártunk volna.. Bergen a nyugati part egyik legnagyobb, hanem legnagyobb norvég városa. Kikötővel, halpiaccal, múzeumokkal, boltokkal, kicsit nyugat európai, de még így is inkább norvég településnek mondható. Air BnB- vel béreltünk egy lakást 7ünknek, és ott főzőcskéztünk két este is. Természetesen a kedvenc olaszkáinkkal, Carbonarat, és egy másik hihetetlen finom pastát készítettünk közösen, miközben borozgattunk, zenét hallgattunk és kártyáztunk. Tökéletes esték voltak. Ha Norvégiába sodorja az embert az északi szél akkor egyértelmű, hogy utaznia is kell, minél többet, minél szebb helyekre. Ez számunkra az első pár hónapban lehetséges csak, a hó helyzet beállta előtt, ezért is választottuk az egyik szeptemberi hétvégét Bergenre, illetve egy augusztusit Oslora. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, hogy vágjon bele az autóbérlésbe és az utazásba itt! A vonatjegyek általában drágábbak és kevésbé érik meg, mint az autóbérlés, de ha közeli a desztináció inkább azt ajánlom. Azonban ha messzebbi utat tervez bárki is, az autóbérlésre voksolok, ugyanis számunkra sokkal olcsóbb volt két autóbérlése, benzinnel, parkolási bírsággal (haha) mindennel egybe véve, mint a vonatjegy, az út gyönyörűségéről pedig beszéljenek helyettem a képek…

[murphysdaysinnorway-blog]

1.nap képekben

[murphysdaysinnorway-blog]

1. Nap - Indulás!

Augusztus 13-án, egy forró nyári napon vettem nyakamba a cókmókom és indultam neki a 128napnyi csodának. Könnyebben indultam el otthonról, mint azt bármikor is gondoltam volna, hogy fogok.. Fogtam a két óriási bőröndöm, meg a kedvenc ikeás hátizsákom, nyomtam egy búcsúpuszit az autóm orrára, és már zötyögtem is Pest felé, az ideges, de roppant büszke szüleim oldalán. A reptéren az orbitális tömeg ellenére, elkalauzoltam magam a megfelelő csekkoló pontig, ahol aztán gyors búcsút vettem drága Édesapámtól, és Édesanyámtól. Nem tudom melyiküknek volt nehezebb visszatartani a könnyeit, de az fix, hogy Apu kezébe többet telefont nem adunk, mert még azt is le akarta fotózni, ahogy bekötöm a cip��m mielőtt elindulok a kapuk felé.. Anyu pedig a kezemre kötött egy karkötőt, mondván ez majd vigyáz rám, és megmutatta a sajátját. Picikéknek ez volt talán az egyik legnehezebb lépése az életem során, hogy el tudjanak ott és akkor engedni. Nos de folytattam utam tovább a megfelelő terminál felé, és össze is barátkoztam gyorsan frissen egy magyar programozó sráccal, aki segített a kifutóknál, meg a csomag vizsgálatokkal (nehogy lebukjak az ellenőrzésen a rengeteg kokainnal). De az új ismeretség nem tartott sokáig, hiszen őt az útja Stockholmba, engem pedig az enyém Osloba vitt, így megköszönve a segítséget gyorsan búcsút intettem neki. *Gyors megjegyzés: Légitársaságot ha választ az ember, Budapestről Oslóba, én mindenképpen a Norwegian Airlinest ajánlom, még pedig közvetlen járattal. Ugyanis a sok átszállás, szerintem borzasztó macerás, időigényes, és tök felesleges. Egyszerűbb ha rádobunk a jegyárra pár ezer forintot, és ezzel meg is spóroltunk rengeteg időt, és energiát. Azt út kb 2,5óra, a Norwegian egy felső középkategóriás fapados légitársaság, kedves személyzettel, fair jegyárakkal (már ha van két értelmes gondolata az ember és nem pont 1hónappal az út előtt veszi a jegyet, mint ahogy én tettem), és okos, ésszerű online platformmal, ahol lehet jegyet vadászni.* A gépen megismertem egy szerb nemzetiségű norvég egyetemi tanárt (friend number 2), aki szívesen beszélgetett velem az úton, aztán a csomag felvételnél is, és még szívesebben segített a reptéren megtalálni a vonatjegy automatát. Rengeteg kedvesség már az utam első pár órájában. Mosolyogva kérdeztem rá a legújabb cimborámnál, hogy mégis miért ilyen odaadóan segítőkész (hiszen legalább 1órát rászánt a kalauzolásomra, és láthatóan nem a vesémre fájt a foga), amikor is nagy meglepetésemre a karmára hivatkozott. Az első napján Norvégiában egy másik random fószer, legalább olyan jóarc volt vele, mint ő velem, és szeretné ezt viszonozni az univerzumnak. Itt dobtam az első hátast. Köszönöm random fószer, na meg köszi univerzum! Megmentettétek a napom.   Az út Oslóból Lillehammerbe vonattal kb 1,5óra, ha a reptérről, és nem a belvárosból igyekszik valaki idefelé. Csodás panorámával, tavakkal, dombokkal, mint ahogy azt a mellékelt képek is mutatják. A vonatjegy 10ezer forint körül van, ami igencsak drágának mondható, ha arra gondolunk 160kilométerre kb otthon 2-3ezer forintos jegyet tudunk váltani diákigazolvánnyal. Na de ott hol marad ez a pazar panoráma?! Meg kell fizetnünk a nem Mávos kilátást, az biztos. Illetve itt átlagban minden (legalább)1,5-2szeres szorzóval van árazva, úgyhogy tényleg fel kell kötnünk a gatyát az anyagiak terén. De a piszkos anyagiakról később bővebben beszámolok.  A vasútállomáson a Buddy-m várt rám. Buddy? Igen, harmadik számú barát már a 0.napon! Csodás! Azonban neki kötelessége jófejnek lennie velem, és segítenie, ugyanis ez a Buddy-ság, egy nagyon életképes hagyomány az Erasmus/Campus Mundi programon belül, de sok helyen máshogy hívják, van ahol az ESN felelős a Buddykért, és nem is buddy a nevük, de ez már csak részletkérdés. A lényeg, hogy hozzárendelnek az emberhez egy itteni hallgatót, aki segít mindenben, illetve felveszi a vasútállomáson az érkezéskor, és elcipeli a helyre ahol lakni fog, kulcsot ad stbstb. Megérkezésemkor így ők koordináltak, és kalauzoltak el Storhoveba, ami az egyik lillehammeri Student home neve, ahol a többi 128napnyi norvég életem tengetem majd. Jobb, mint egy koli, hiszen hárman vagyunk egy konyhára, és még saját fürdőszobám is van. Luxusok luxusa, tudom. A lakótársaim egy holland, és egy francia lány, akik első pillantásra a tökéletes szöges ellentéteim (többedik pillantásra is), de hát ez a lényeg, hogy új emberek, új közeg, mindent meg kell ismerni. Az első napi fáradalmak után megpróbáltam élelmet vadászni (természetesen eltévedtem a központban), de mindezek ellenére egy gyors vacsora után hulla fáradtan dőltem be az ágyikómba, hogy a következő nap kezdődhessen a Faderukka.

[murphysdaysinnorway-blog]

Beköszönő - 26.Nap, avagy a Miért kérdésekre adott válaszok szummája

Hello kedves emberek! Ez az első posztom, és ma volt a 26. nap, amit itt töltöttem Norvégia egyik eldugott kisvárosában Lillehammerben (távolodó kamera kép; lassan áthúzom a falon krétával a vonalakat, ahogy a fogva tartottak számlálják a napokat). Csodás, felhős, 15fokos időben, kissé másnaposan eltámolyogtam a Smestad melletti Kiwiig, hogy valami ehetőt cipelhessek haza, és ennyiben ki is merült a napom produktív része. Igaz, ez annyira nem csigázza fel a kedélyeket, mint a besseggen-i túrán készült képek, de.. mindent szépen sorjában! Szeretnék mesélni nektek mindenről, ami itt történt/történik velem. Egy részt kedvtelésből, más részt, hogy minél érdekesebb infókat tudjak átadni azoknak, akik fejbe vették azt az elvetemült ötletet, hogy félévre Norvégiába költözzenek (vagy bárhová a világon). Haha, nem is értem mi veszi rá az embert erre. Viccet félretéve, csodálatos országot választotok, ha bármilyen programmal idejöttök tanulni, vagy ha csak utazgatni jöttök is. A téma alapján gondolom felmerül bennetek a kérdés, hogy én miért pont ezt az országot választottam. Mint ahogyan mindenkiben felmerül dettó ugyan ez a kérdés, akivel többet beszélgetsz annál, hogy Hello! Merre találom a legközelebb Kiwit? vagy HiHi! Jó buszon vagyok egyáltalán? A lényeg, hogy minden áldott lélek megkérdezte már tőlem ezt a kérdést, és én mind ugyanannyiszor hebegve kerestem a szavakat.. Ugyanis az én Erasmus kalandom nem indult olyan egyszerűen, mint ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Ugyanis eredetileg Groningent, Hollandiát jelöltem meg januárban, és oda is nyertem ösztöndíjat. Azonban, ha az ember nem elég körültekintő a választásakor (mint ahogyan én sem voltam az, és nulla tapasztalattal beleszaladtam pár baromi nagy pofonba), elég rendesen meg tudja szívni. Az a holland kis város csodás, csak egy gond van vele.. Nincs elég szálláshely a hallgatók számára, ami van az baromi drága, és azoknak adják ki elsődlegesen akik odarepülnek, hogy kivegyék hamarabb, mint szeptemben (júniustól mondjuk fizetsz 3laza hónapot azért, hogy legyen hol laknod). Szóval nem sikerült ott szállást találnom, így júniusban (természetesen miután megnyertem a Campus Mundi ösztöndíjat Hollandiába, nehogy már könnyű dolgom legyen, és időben döntsem el mit akarok..) csináltam egy óriási hátraarcot, és benyomtam az élettelen GPS hangon az "Újratervezés" funkciót. Norvégiában fogadtak időben, találtam 2 nap alatt szállást, és egy kisebb álmom válhat valóra, és láthatom a fjordokat, gondoltam én. Így is lett. Az alapítvány megértő volt, szerződést módosítottunk, és megoldottuk az életem. Augusztus 13-án pedig már repültem is Osloba, hogy megkezdjem az őszi félévet. Ja igen, itt az őszi félév augusztus közepén kezdődik, és december közepéig tart. Kicsit eltolták, de érthető, a hó helyzetek miatt, illetve karácsonyi szünet stbstb. Illetve így láthattam az éjféli nap jelenség egy kis szeletét is, és élvezhettem a norvég nyár utolsó napjait. Úgyhogy win-win situation ez a félév kezdés.Mi is volt az alapvető kérdés? Ja igen, hogy miért pont Norvégia, ha nem Hollandia.. A basic, gyors válaszom az szokott lenni, hogy a hegyek miatt, mert imádok túrázni (ami így is van), meg a fényképezés miatt, mert itt gyönyörű témák vannak (ami szintén igaz), vagy a fjordokat szoktam még emlegetni, de őszintén nem tudom szavakba önteni miért pont ezt választottam. Talán mindegyik ok benne van egy kicsit, és talán nincs is ésszerű magyarázat a konkrét döntésre, de az biztos, hogy jól tettem, hogy annó ezt a helyet jelöltem meg. A Miért kérdések zavarba ejtően hosszú sora pedig véget érni látszik ugyanis, az aranyos norvég nyugdíjasoktól kezdve, a részeg norvég egyetemistákon át, a helyi újságig tényleg mindenki feltette már azt a kérdést, hogy mégis mi a fenét keresek itt. Előbb utóbb viszont mindenki megszokja azt, hogy itt vagyok pont ugyan úgy, mint én is azt, hogy ők itt vannak körülöttem. Nem bonyolult a képlet, csak hozzá kell szokni.  Az eszmefuttatásom lényeg pedig az, hogy mindegy milyen országba, mindegy mikor, mindegy milyen élethelyzetben, mindegy mennyi pénzzel, de bele kell vágni az Erasmus, vagy Mundi kalandba, mert hihetetlen élmény! Vagy ha nem is egyetemmel kapcsolatos a történet, akkor éppen abba a kalandba ami előttetek áll! Olyat ad, amit semmilyen másik élethelyzet nem tud, és olyan élményekkel gazdagodhat az ember fia (inkább lánya, Girlpower haha) amilyeneket egyes emberek legvadabb álmaikban sem látnak.Nem mondom, hogy nem nehéz, hogy nem lesz honvágyad, hogy nem lesznek olyan napok amikor az ajtót kaparod, hogy szar az egész, haza akarsz húzni a Mama hotelbe, de azt sem állítom, hogy otthon sincsenek ilyen napjai az embernek. Mindegy hol vagy, mindig lesznek jobb napok, és mindig lesznek nehezebb napok is, ez már csak ilyen. Ha már ilyen közhelyekbe keveredtem, közhelyekkel is zárom a beköszönésem, ugyanis vár rám a kedvenc norvég tejberizsem és a Netflixen lepausolt sorozatom, úgyhogy majd a következő posztban folytatom az eszmefuttatásokat arról, hogy igenis el kell indulni, és merni kell neki menni az ismeretlennek. Egy szó, mint száz; Takk a mai figyelmeteket! (norvég szótár 1.0 takk=köszönöm)