mostoszinten - Tumblr blog

[mostoszinten]

[mostoszinten]

hiányzol

ma

holnap

örökké

[mostoszinten]

ma veled álmodtam

a napok ilyenkor mindig nehezebbek, mintha tegnap mentél volna el

újra átélni a hiányod, az elválás minden pillanatával együtt

mikor felkelek természetesen az az első dolgom, hogy megnézzelek, mindenféle helyen, ahol csak fellelhető vagy

félek, hogy egyszer teljesen elfelejtem az arcod

a vonásaid, a heget a szádon, a szeplőid, a kis kínai szemeket, a borostád, a szemeid kékségét

annyira ellentmondásos, egyszerre tennék meg mindent azért, hogy teljesen kitörlődj az életemből és újra csak egy idegen legyél, aki mellett mosolyogva sétálnék el

és

teszek meg mindent azért, hogy nap mint nap felelevenítselek magam előtt, nehogy bármilyen porcikád is elhalványuljon

fáj, nagyon fáj

-

tudod milyen érzés ötven ezer ember között egyetlen egyet keresni? minden lépésnél forgatni a fejed, minden szembejövő arcban egyetlent keresni?

de sosem látni azt

talán jobb is így, igazából nem is hiszem, hogy történhet mégegyszer ilyen “véletlen”

meg egyébként is lenne bármi értelme? képes lenne bármire ráébreszteni téged? belegondolnál egy pillanatra is mennyire kevés esélye lenne annak, ha újra egymásra pillanathatnánk? talán jól esne, talán fájna is egy kicsit, de nem változtatna semmin

én pedig egy pillanatra talán újra érezhetném a melegséget, a szerelmet, az életet

talán

de nem jön el

ez sem

és te sem

[mostoszinten]

szia nyuszika

így hangzott az első jóreggelt üzenet, amibe beleremegett a lelkem egésze

itt éreztem talán először, hogy soha nem akarom már más hangját hallani, ne pengesse senki lelkem húrjait többé, csakis te

aztán elmentél

újra

és újra

már fogalmam sincs mit tegyek, képtelen vagyok megbírkózni a hiányoddal, gyenge vagyok, legyőztél

néha tényleg úgy érzem belehalok abba, hogy nem írhatok neked, ezért úgy döntöttem itt fogom folytatni a már csak egyoldalú beszélgetéseinket

bízom abban, hogy egy ideig segít majd, ha elhitetem magammal t a l á n elérnek egyszer hozzád az üzeneteim, t a l á n egyszer te is könnyes szemmel olvashatod majd mennyire szerettelek, vagy egy másik életben t a l á n majd én mutathatom meg neked

ma megint felvéstem az iroda köré a nevedet a falra

valamiért sokszor úgy érzem, ha leírom a neved betűit megnyugszok, minden betű közelebb hoz hozzám

aztán végzek vele és tudom, nem lépsz elő sehonnan, hiába a név

ilyenkor sokszor dühös leszek, nézem a feliratot és könnyes lesz a szemem, miért kell nekem mindenhol a hiányoddal szembesülni? dehát én véstelek ide

nem vágyom már semmire, csak hogy kitöröljelek mindenhonnan, a fejemből, a szívemből, a lelkemből, az álmaimból

akkor mégis miért? miért érzek folyton késztetést arra, hogy megidézzelek, akár csak négy betűvel is?

mióta nem vagy máshogy nézem az eget is

szebbnek látom, főleg éjszaka

a felhők olyan múlandóak, ide oda viszi őket a szél, de a csillagok nem mozdulnak

így este, mikor az égre nézek tudom, hogy rád is ugyanazok a csillagok mosolyognak vissza, amik rám

tudom, hogy vigyáznak rád

és talán te is gondolsz rám, mikor rájuk nézel

talán gondoltunk már egymásra ugyanazt a csillagot bámulva

ők tudják a titkaink, előlük nem rejthetem el, hogy rájuk nézve csak téged reméllek

és, ha egyszer visszakaplak megköszönöm majd az összes csillagnak az égen

de addig is csak kívánok

minden nap

minden ejászaka

[mostoszinten]

hát itt vagyok ismét

hosszú évekkel, pár csalódással, néhány “szerelemmel” később

magam sem hittem, hogy visszatérek, hogy mégegyszer úgy érzem annyira fojtogató lesz valami, hogy arról muszáj legyen írnom

de itt vagyok

minden, amit ezelőtt ide véstem téves, hiszen már tudom, hogy ehhez az érzéshez hasonlítani semmit nem lehet

azt hittem szenvedtem, azt hittem szerettem, és talán így is volt, hiszen emlékszem a fájdalomra, amit a bejelentkezések között éreztem

de ehhez nem fogható semmi 

bárcsak elcserélhetném a fájdalmat arra, amit akkor éreztem

nem akarok magyarázkodni, kinek is tenném, hiszen csak én olvasom, magamnak hát? 

vicces, hogy még ennek ellenére is remeg a kezem, hogy leírjam, félek, megmagyarázhatatlanul félek 

én megtalaláltam őt

megtaláltam az embert, akivel az életem akartam leélni, akivel a végtelen után is is együtt lebegnék 

írtam már szerelemről, vágyról, hiányról, de soha nem éreztem ilyen biztosan azt, hogy akár révbe is érhetne az életem

a másik felem, a világom, a boldogságom

gyűlölöm, mert azóta semmi sem olyan fényes, semmi sem olyan boldog. semmi sem annyira valós, mint azok a pillanatok, amiknek ő is a része volt

elvette a világom, elvett belőlem egy darabot, elvette az életem

elment és elvitt mindent, ami valaha fontos volt, amit szerettem, aki voltam, aki mindig is lenni akartam

nem tudom már miben higyjek 

kérségbeesett vagyok, olyan fájdalmat érzek, amivel egyszerűen képtelen vagyok megbírkózni 

senki és semmi nem tölti be, nem feledteti el, nem hozza el azt a boldogságot 

szeretem őt, annyira szeretem, hogy úgy érzem belepusztul a lelkem

nincs már reményem, nincs kapaszkodóm, nincs semmim, ami segítene átvészelni ezt az egészet

fogalmam sincs mit tegyek

meddig hihet egy ember a lehetetlenben?

nem akarok olyan világban élni, ahol ő nincs, nem akarok olyan jövőt, amiben ő nincs, nem akarok olyan életet, amiben ő nincs

annyira hiszem, annyira akarom, annyira tudom, hogy ő volt az

ő az 

őt szeretem 

és ő is szeret

. . (csak)

térj vissza hozzám, gyere vissza, ments meg innen, mielőtt túl késő lenne

kérlek

hiszek benned, hiszek bennünk 

szeretlek minden pillanatban, szeretlek az első perctől, szeretlek az utolsóig 

m.á.  

[mostoszinten]

és most mégis kinek küldjem a lakatos brendon videókat? 

[mostoszinten]

talán hiba volt

[mostoszinten]

boldogtalan

. . hova tüntem? . .

[mostoszinten]

gyász

[mostoszinten]

gyász

[mostoszinten]

annyira akarom, hogy írj valamit, bármit, mondd hogy éhes vagy, vagy fáj a fejed geci, bármit, csak reagálj már

annyira esélyt szeretnék adni, még egyet, egy utolsót, hangzik el ezredjére is

hazudj, mondd hogy szeretsz, mondd megint, hogy én vagyok a legszebb, hogy csak engem, vagy mondd hogy á

a nem válasz is válasz tudom én, de képtelenség elfogadni, nem megy, annyira szeretlek, annyira nagyon 

ez kell igen, szánalmasnak lenni, megalázkodni, erre élvezel te, és más is, ez kell, nekem pedig a szenvedés, te kellesz, az emlékeink kellenek, kell a szobád, az ágyhoz vezető lépcső, a kutya, vagyis cica, kell a megsárgult matrac, kérlek dobd már ki

kell a használt borotva a mosdóba dobva, a kenyér a földön, a lecsó a mosogatóban, kell a húsz forintos a mosdó sarkában, kell a nem működő csengő, a vörös sötétítő, a kiteregetett felemás zoknik, a csillagos takaró 

kell a biztonságot nyújtó ölelés, a béna nyálas csók, a tested szorítása 

. .

csak én nem kellek ugye? 

[mostoszinten]

szeretem az illatát

a hangját

a humorát

ahogy hozzám ér 

a biztonságot a karjai között

az őzike szemeit 

a reggeli hisztijeit 

. . 

mindent 

. .

szeretem őt! 

[mostoszinten]

vajon hány gombolyag kuszálódhatna össze a fejében annak, aki elolvasná ezeket? 

[mostoszinten]

hatalmas erőfeszítéseket kell tennem hogy ne lépjek a zenedobozomhoz (ami annyira nagyon fontos nekem) és vegyem ki belőle, vagy éppen a földön heverő táskámhoz, amiben mindig ott figyel (pár hónapja loptam izé fürdőszobájából, még nem került használatra, de megnyugtat hogy tudom kéznél van) 

mintha víz alatt lennék, lehetetlen levegőt vennem, fulladok

aztán megteszem

lélegzem 

[mostoszinten]

- bántottál, azt mondtad kihasználsz és . . (elcsuklik a hang)

gombóc a torkomban, előttem az ember, akit szeretek és csak néz rám azokkal a hatalmas gyönyörű barna szemeivel 

nem bírom tovább, megfojtanak a könnyeim

. . 

- ne sírj kérlek

nem bírom abbahagyni, nincs erőm

a mellkasárára hajtom a fejem és én csak szorítom őt

a hajam simogatja

neki is fáj, érzem

most néma

nem szól semmit

- szeretlek 

- ezek után is? 

ázott a pólója a könnyeimtől . . . a szemei még mindig csodaszépek

átkarolom arcát a kezeimmel

az enyém tapad a könnyektől 

.

.

- igen

[mostoszinten]

kinyírja a lelkem, kösz faszfej (és ez nem egy tereskova szám címe volt)

[mostoszinten]

és én csak várom és várom hogy két kerozin szám között felhívj és butaságokat motyogj nekem ne tedd ezt velem - buzi geci szerelmünk lapjai és kurva anyád abaházi csaba . . más; illetlenség kárcsonykor eretvágni?