mindennapivers

[mindennapivers]

[mindennapivers]

Petri György: Ha majd

Ha majd itthagylak téged, kérlek, ne félj, majd óvlak odaátról, hogy ne érj buta véget, hogy ne boruljon rád hirtelen az éj.

Ültessél a síromra sok virágot, árvácskát, gyöngyvirágot, ibolyát, mikor a pusztulás rólam mindent lerágott, a virágok legyőzik a halált.

[mindennapivers]

Kassák Lajos: Felhőtlen éjszaka

Teljen meg örömmel a szív. Óh, Jézus, keresztrefeszített ember, utolsó péntekjén ez esztendőnek dicsértessék a TE neved, aki jászolban születtél s a békesség zöld olajágával vonultál be Jeruzsálembe. Vannak, akik azt hiszik meghaltál a keresztfán. Óh, örökéletű testvér én naponta találkozom veled és szótváltunk amint kékvászon kötényedből magot vetsz az őszi határban vagy lótsz-futsz a nagyvárosok uccáin és másutt ugyanebben az időben a názáreti ácsok mesterségét folytatod, mérőzsinórral és villanó baltával a kezedben. Vannak, akik azt hiszik, sebeiddel elszálltál e földről. Óh, Jézus, én a mi örök összetartozásunkról beszélek s ahogy a decemberi hold árnyékot vet mellém látom, hogy TE is itt ballagsz velem az éjszakában éppen olyan szegény és elhagyatott vagy, mint én vérzik a szíved, kezeid és lábaid is véresek s én most egy halott katonára gondolok, aki az árokban feküdt s a távoli égre bámult két nyitott szeme. A szelíd ökör és az igénytelen szamár virrasztott születésed óráján s mégis TE voltál az, aki ledöntötted a bálványt és korbáccsal léptél a templomba. Sírba fektettek és visszajöttél hozzánk óh, keresztrefeszített ember sugárzó csillagkoszorú a szegények feje föl��tt.

[mindennapivers]

Szabó Magda: Karácsony

Oldják iszákjukat a csendesülő, alacsony fellegek, omlik az ártatlan, együgyű hó a háztetők felett. A füst elkapja derekát, együtt forognak, úgy imbolyodik a világ, ahogy ők imbolyodnak.

Húzzák már komoly szarvasok az ünnepet, szájuk körül az esti pára s az eltűnt gyermekkor lebeg. Omlik a hó, ömlik a hó, nem nézi, hova hull, csak bámulnak a szarvasok, szarvukon gyertya gyúl.

Ömlik a hó, omlik a hó, leng, surrog és kering, eltemeti a surranó december lépteit, meztelen, ezüst lábnyoma nem villan már sehol, a szarvas békén lépeget, bizakodik, dalol. „Honnan jössz?” – kérdezem a hótól. „Te hova mégy?” – a hó ezt kérdezi. Rám néz, én meg rá. Hallgatok. Mit feleljek neki?

[mindennapivers]

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőbe száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sürű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsürű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel. Fenyőszagú a lég és a sarokba ezüst tükörből bókol a rakott fa, a jó barát boros korsóihoz von. És zsong az ének áhitatba zöngve... Csak a havas pusztán, a néma csöndbe sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

[mindennapivers]

Weöres Sándor: Szép a fenyő

Szép a fenyő télen-nyáron, sose lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik.

[mindennapivers]

Pilinszky János: A fényességes angyal is

Emlékezés egy világháborús karácsonyra

Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett.

Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket.

Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló és puha hóesésben,

akár a fényes pelyhek is vigyázva földet értek, a fényességes angyal is, ő is a földre lépett.

[mindennapivers]

Szabó T. Anna: Az ünnep azé aki várja

AZ ÜNNEP AZÉ AKI VÁRJA

Aki magot szór ablakába és gyertya vár az asztalán. A várók nem várnak hiába. Egy angyal kopogott talán?

Szárnysuhogás az ablakon túl – vigyázz! Kinézni nem szabad! Künn az angyalhad térül-fordul, egy pillanatra látszanak.

A karácsonyfát hozzák – hallod? – egy koppanás, és leteszik. Fényben úszik az üvegajtód, s megint suhogás. Mi ez itt?

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág, karácsonyszagú és meleg. “Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!” Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz – vár az ünnep, és minden zárt ajtót kitár. A fa alatt angyalok ülnek – az ünnep azé, aki vár.

[mindennapivers]

[mindennapivers]

Radnóti Miklós: Tél

Hóbafagyott levelet kaparász dideregve a szellő. Duzzadt, mint tele zsák: hóval telik újra a felhő. Nincsen csillag, a fák feketéllő törzse hatalmas. Megfagy az őz nyoma is. Készül le a völgybe a farkas.

1932

[mindennapivers]

Petőfi Sándor: Téli világ

Megölte valaki magát,

Az hozta ezt a rút időt.

Fuj a szél, táncol a tányér

A borbélyműhelyek előtt.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

A napszámos, napszámosné Tuskót fürészel és hasít; Daróc pólyában gyermekök A szélvésszel versenyt visít. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.

Jár nagy léptekkel föl s alá A katona az őrhelyen, És számlálgatja lépteit; Kínjában mást mit is tegyen? Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.

A hosszulábu drótostót Kopott gubáját cepeli; Az orra érett paprika, S hidegtől folynak könnyei. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.

Barangol a vándorszinész Egy falutól a másikig; Meleg ruhája nincs ugyan, De mindazáltal éhezik. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.

Hát a cigány?... vacog foga A rongyos sátorok alatt; Kopogtat a szél és bemegy, Bár a cigány nem szól: szabad! Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.

Megölte valaki magát, Az hozta ezt a rút időt. Fuj a szél, táncol a tányér A borbélyműhelyek előtt. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.

(Pest, 1845. február.)

[mindennapivers]

Ady Endre: A tél asztalánál

A Télnek fehér asztalánál, Óriás magyar asztalon Megindult a lakodalom.

Inség-lakájok hurcolják föl A jó siralom-étkeket S millió vendég ténfereg.

Serlegekben a bú sötétlik, A bú aludt vérű bora: Szörnyüséges Úrvacsora.

És nem jön kedve Tél-királynak Asztalt bontani s kérdeni, Pedig vón válasz, de mennyi.

Csak a vendégek sokasulnak S a nincsen lakomája foly S a könnyektől szőkül a bor.

Ha a Tavasz majd egyszer eljön, Asztalt bont és rendet teremt, Nem lesz már itt csak csupa rend.

Az asztalnál csontvázak ülnek, Úri, nagy csönd lesz és pogány, Mint egy nagy, bécsi lakomán.

[mindennapivers]

Pilinszky János: Hideg szél

lakatlan kő, hever a hátam,

emlékek nélkül, nélkülem,

az évmilliók halott hamujában.

Hideg szél fújdogál.

[mindennapivers]

[mindennapivers]

Ady Endre: Hatalmas tél

Törvénye van a Nyárnak S nincs törvénye a Télnek: Nyáron némák a faluk, Télen pedig kótyagosak, Összevissza beszélnek. Fázón átüzengetnek, Jéggel, hóval borítva: »Hé, szomszéd, most mondja meg, Szeretem a más titkait, Van-e valami titka?« És szólnak, üzengetnek A kis faluk így télen. Szeretik egymást nagyon S hófedeles házaikat Ki-kitárják kevélyen. És mindent elárulnak A hó alatt a falvak: A kis falusi erőt, A sok mihaszna életet S a nagy téli hatalmat. S ha jön a Nyár, szégyenli, Hogy megbotlott, megcsetlett: Nyáron néma a falu, Titoktartó s az emberek Dolgoznak és szeretnek. Dolgoznak és szeretnek, Némán, izzadva, félve És százszor szent titkaik, Melyeket megszentelt a Nyár, Bedobálják a Télbe.

[mindennapivers]

Szabó T. Anna: Mézeskalács

Ünnepi csendben fényes a mécses, készül a mézes, illata édes,

tojás, liszt,cukor, zsír, fűszer kell bele sok, összerakom gyorsan, ha ügyes vagyok!

Liszthó szitálgat, szállnak a pelyhek, mintha leszállna a földre a felleg,

selymes és puha és belepi a kezem, de ha beletüszkölök (prüssz) jaj nekem!

[mindennapivers]