mindengondolatom

[mindengondolatom]

Bármennyire hihetetlennek tűnik én végleg elengedtelek, már nem az vagyok aki egy éve. Ha téged sem érdekel akkor engem sem ez ilyen egyszerű. Nem vagy rám többé semmilyen hatással.

[mindengondolatom]

Tiszteld magad annyira, hogy elsétálsz. Nem vagy neki te annyira fontos hidd el később jobb lesz. Van akinek hetek vannak akinek hónapok és akadnak olyan emberek akinek évek is kellenek a gyógyuláshoz de ha a végére érsz hálás leszel érte. Hálás leszel azért mert elsétáltál onnan ahol nem értékeltek úgy ahogyan azt megérdemelted volna. Lehet hogy útközben akad olyan aki sokkal jobban megfog becsülni és te leszel neki az első. Mondj le róla mert csak játszik veled, élvezi hogy szenvedni lát. Felejtsd el mert neki nem te vagy az első, de még csak a második sem. Ha máshol lehetsz első, ne legyél itt második. Ha mégis rájönne hogy elbaszta tudja hol talál majd keres. Lépj ki ebből az örökös körforgásból később őszintén megfogod magadnak köszönni hogy értékelted magad annyira hogy nem hagytad hogy az érzelmeid felülkerekedjenek rajtad. Csak engedd, hadd menjen minden amit érzel iránta legyen az harag, szerelem vagy utálat vagy mind egyszerre, engedd el. Hagyd hogy azt csináljon amit szeretne ha annyira nem méltat téged hogy keressen. Tudom fáj, az emlékek, az illata, amiket mondott neked és az összes érzés amit kiváltott belőled bármi is az, tudom hogy fáj. Gondolj arra hogy nem érdemel meg, te túl jó vagy és sok mindent tettél azért hogy ez jobb legyen de ő semmit. Minden rendben lesz. Csak sétálj el..

[mindengondolatom]

Mert akármennyire is nem szeretném, eljött az a pont az életembe hogy el kell engedjelek végleg mert ennek az egésznek semmi értelme. Lehetnék most mással is megvolt a lehetőségem de nem tettem, vártam. De nem várok tovább, tisztelem magam ennyire hogy ha téged nem érdekel engem ugyszint nem. Remélem mindened meglesz és boldog életed lesz.

[mindengondolatom]

Borzasztóan hiányzol és még mindig nagyon szeretlek. De tisztelem magam annyira hogy nem engedem mégegyszer becsapni magam ennyire.

[mindengondolatom]

Ha azt gondolod hogy most visszajössz és újra belédbolondulok tévedsz. Ha azthiszed hogy most visszajössz és minden ugyanolyan lesz tévedsz. Ha azthiszed hogy ezek után is enni fogom minden szavad és mindent eldobok érted tévedsz. Ezzel csak azt akarom mondani hogy utólag képes lettem olvasni a sorok között, megértettem mindent amit eddig a rózsaszín köd miatt nem voltam képes észrevenni. Már nem az a naiv kislány vagyok akit itthagytál.

[mindengondolatom]

Tudom hogy őt nem szereted annyira, amennyire engem szerettél és pont ezért fogod a végén nagyon bánni hogy elmentél.

[mindengondolatom]

Tudom az én hibám, elszbasztam mindent ezt az egészet ami kettőnk közt volt. Sajnálom, mindent máshogy csinálnék ha lehetne, de nem lehet. Tudom hogy nem érdekellek már és hallani sem akarsz rólam, de soha semmit nem szándékosan rosszul tettem csak én ilyen elbaszott vagyok. Azért remélem hogy boldog vagy és leszel.

[mindengondolatom]

Mióta nem beszéltünk, 3 srác is megfordult az életemben akikkel lehetett volna valami de eszembe sem jutott ilyesmi mivel eggyiksem volt olyan mint te, nem éreztem azt hogy ha nem írnak hiányzik. Veled pedig a semmiről is beszéltem volna órákig. Mindig rögtön visszairtam ahogy te írtál. Minden egyes íráspdra emlékszem, egyiket sem felejtettem el hiába telt el 1-2 év is akár. Azthiszem sosem foglak elfelejteni, nagyon hiányzol és remélem jól vagy, boldog vagy és boldog leszel.

[mindengondolatom]

Soha nem kívántam neked semmi rosszat és ezek után sem kívánnék neked soha rosszat. Mivel hagytad kettőnket és más karjába szaladtál, nem foglalkozva azzal hogy a lelkem alig bírta el ezt a terhet és majdnem belehaltam, függetlenül attól hogy én kértem ezt de neked eszedbe sem jutott hogy ezt hirtelen írtam meggondulatlanul. Az sem jutott volna eszedbe hogy azután egy-két héttel vagy hónappal rám írj mert borzasztóan hiányzol, nagyon jól tudtad hogy szeretlek és mégsem érdekelt téged annyira hogy elbúcsúzz vagy írj valamit nekem. Igen én már ennyit sem jelentek. Megértem. Ennek ellenére tudok mindent, hogy neked hogy alakult az életed. Sokáig magamat okoltam aztán téged majd pedig őt. De rá kellett jöjjek hogy itt én vagyok a hibás. Hibás vagyok mert hagytam magamnak hogy beléd szeressek. Nem kellett volna, nem vagyok rád mérges csak csalódtam, mikor megtudtam egy világ összeomlott bennem és órákig sírtam megállás nélkül és nem értettem miért mert ennek vége tudtam hogy már vége és mégis. Akármi is történt én ugyanúgy szeretlek. Utálom magam miatta de így van. Ezért ahogy mondtam semmi rosszat nem kívánok csak azt hogy mikor már az életed egyenesbe jött és l��tszólag minden okés, egyik reggel úgy kelj fel hogy "basszameg én még mindig ezt a lányt szeretem". Azt kívánom hogy én addigra túllépjek rajtad és nevessek azon ha rám írsz. Még nem jutottam el odáig de ígérem neked hogy elérek mindent amit akarok az életben és én leszek a legboldogabb a világon. (Remélem).

[mindengondolatom]

Mindenki azthiszi hogy ez egy segélykiáltás volt, egy utalás hogy segítsenek mert nem vagyok jól. Azthiszik figyelemre vágytam, de nem. Meg akartam ölni magam, véget akartam vetni ennek az egésznek. Az életemnek ami teljesen összedőlt.

[mindengondolatom]

Csak attól félek hogy 15 év múlva mikor már lesznek gyerekeim és férjem és az új munkahelyemen éppen kávé szünetben ülök széken és megszólal "az a szám" eszembe jutsz te és az a rengeteg emlék,minden amit együtt éltünk át a sok estébenyúló beszélgetés amikor a közös jövőt terveztük és aztmondtad hogy olyan lesz mint egy álom és most tényleg olyan csak éppen te nem vagy itt..

[mindengondolatom]

Az van hogy mostmár nem félek senkit elveszíteni. Ha jót akarok is én vagyok beállítva szarnak és szánalmasnak. De magukba nem néznek és még maguk is elhiszik hogy állszentek. Ha beledöglök se fognak engem a padlóra küldeni, ha pedig mégis felállok és erősebb leszek. Mert ezek a "barátok" tanítanak meg erősnek lenni mert akárhányszor elárulnak csak erősebb leszek szóval köszönöm a szívességet.

[mindengondolatom]

Nem ezt akartam, de ez lett. Egyre többen utáltok és ez tetszett.

[mindengondolatom]

Sosem felejtem

Pontosan eml��kszem arra az időkre amikor együtt töltöttük a napjainkat és a heteinket. Olyanok voltunk mint két elveszett lélek ebbe a nagyvilágba, de mégis megtaláltuk egymásban azt amire szükségünk volt. Tervezgettük a saját kis álom életünket. És emlékszem mikor kérdezted hogy szeretnék-e majd gyermeket. Amire az volt a válaszom hogy kettőt is. Te elmosolyodtál és aztmondtad hogy ha egyszer, lesz gyermeked azoknak én leszek az édesanyja. Csak úgy csillogott a szemünk a reménytől pedig mindketten tudtuk hogy mi sosem lehetünk együtt. Mégis magunkat áltattuk, mert ezekben az apró hazugságokban boldogságra leltünk. Most pedig neked lesz egy gyermeked, de nem tőlem. Tervezed a jövőt, de nem velem. Mindennap kimondod hogy "szeretlek" de nem nekem. Én pedig ittmaradtam benneragadva. Azt kívánom hogy legyen egy csodás gyermeked, akinek talán elmondod a mi mesénket amit csak mi ketten ismerünk pontosan jól. És én is megigerem neked hogy ha egyszer úgy hozza a sors, én is elmeselem a gyermekemnek a mi gyönyörű történetünket ami 3 évig tartott. A szememmel még mindig akaratlanul is téged kereslek de tudom hogy nem vagy ott sehol. Remélem majd még egyszer találkozik a tekintetünk, mindegy hogy hol csak újra egymás szemébe nézzünk és egy kicsit megint otthonra találjunk. Talán te el fogsz felejteni de én soha, mindig emlékezni fogok a hangodra, az illatodra, a szemed összes árnyalatára, a mosolyodra és arra a tiszta lelkedre amit felém mutattál. Nagyon szeretlek és nagyon hiányzol de talán így jobb lesz ha elengedjük egymás kezét mert túlságosan szeretjük egymást ahhoz hogy újra fájdalmat okozzunk egymásnak.

[mindengondolatom]

Az a helyzet hogy en mar kipakolhatok szazezer idezetet vagy pedig egyet sem es elvonulnek csendben, senki nem veszi eszre hogy semmi nincsen rendben. Mindenki ugy talalkozik velem a mindennapokon hogy a legmegkozelithetetlenebb boldog flegma es kozeppontban levo szemely akit mindenki szeret es aki mindenkivel joba van. Az az igazsag hogy ebbol semmi nem igaz. Egyaltalan nem vagyok megközelíthetetlen mindenkinek a legjobbat adom akkor is ha en ezt nem kapom vissza. Nem vagyok boldog mar jo ideje csak megjatszom. Senki nem szeret ugy igazan es nem vagyok joba mindenkivel mert egy baratsag nem azon alapul hogy elvagytok,de nem is ismernek engem. Ha hazajovok lefekszek aludni vagy elkezdek sirni hogy hogy lehet az hogy senki nem veszi ezt az egeszet eszre es senki nem kepes igazan megerteni. De az a helyzet hogy nem varom el. Mert ensem ertem magam. Miert nem tudok pozitivabb lenni es jobban latni ezt a vilagot. Nem ertem miert gondolom azt hogy a legjobb lenne egy doboz cigi es egy royal tarsasagaban felmenni a tetore es leugrani. Nem ertem de annyira közel vagyok ehhez pedig tudom hogy nagyon eros vagyok. De hat ez mind hiaba.

[mindengondolatom]

Legrosszabb érzés mikor 2 embert szeretsz de tudod hogy az elsővel nem lehetnél már boldog a második viszont azzá tenne de nem szereted őt annyira mint ahogy az elsőt vagy mint úgy ahogyan ő téged. Így hát nemtudod melyiket válaszd..

[mindengondolatom]

EZT AZOKNAK AKIKNEK A SZERELMÜK VISZONZATLAN!

Semmiképpen sem maradjatok barátok mert csak szenvedni fogsz.

Ne nézegesd a profilját sehol, sem azt hogy hány perce vagy mikor volt utoljára elérhető.

Ne hibáztasd magad, nem tehetsz róla. Az érzéseinket nem mi irányítjuk.

Kövesd ki őt, de ne tiltsd le mert azt fogja hinni hogy haragszol rá vagy meg bántott téged.

Őt sem hibáztathatod mert nem tehet róla hogy nem szerelmes beléd.

Ha van barátnője, az ő profilját se nézegesd és ne mérd magad hozzá hogy ő mennyivel szebb és jobb, csinosabb stb.

Töröld ki a beszélgetéseitek srceenshoot-jait, a róla szereplő képeket a telefonodban.

Ne tegyél ki idézeteket amit "neki szánsz" aztán leveszed ha látta.

Nem mondom hogy ne sírj mert ez az eggyik legszomorúbb érzés a világon, de semmiképp se zárkózz magadba.

Adj egy esélyt új vagy más kapcsolatoknak, hiába úgy érzed most perpillanat hogy nem tudnál mást szeretni. TUDSZ!

Ha ezeket "betartod" nem mondom hogy egyről a kettőre, de idővel szép lassan nem gondolsz rá annyit és elmúlik az iránta érzett nagy szerelmed. Mosolyogj, nevess és legyél vidám. A boldogság hozzád is nemsokára bekopog!

-mindengondolatom