mig-vilag-a-vilag

[mig-vilag-a-vilag]

Délutáni Gondolat..

Szeretlek - suttogod fülembe.

Pillangók milliói repkednek szét testemben, egyetlen szavadtól.

Ó mond.. valaha is gondoltad volna?

Mint egy sas, mikor vadászat idején egy verébcsapatot oszlat szét.

Így érzek én most. 

Képes leszel elkapni?

Képes leszek nem elbújni?

Szívem gyorsabban ver az átlagosnál, s hangom is elcsuklik. 

Mond, mit teszel velem?

Mellkasom s arcom ég a zavarodottságtól. 

Szemem követi szemed, s szívem szíveddel együtt érez.

Tested minden porcikájától, szíved-lelked legmélyebb kamráitól, a lábujjhegyedig beléd szerettem.

Kifosztottak, mint a reggeli piacon rózsát áruló nagymamát, akinek rózsagyűjteményének szépsége, hetedhét országon is túl nyúlik.

Kérlek tölts fel!

Tölts fel élettel, szeretettel, jókedvvel, és boldogsággal. 

Sokat szenvedtem, ugye tudod?

Csak fontos szerettem volna lenni mindig is. 

A világon szerintem nem az a legnehezebb dolog, hogy életben maradjunk, hanem az, hogy fontosnak érezzük magunkat. 

(Hisz ha fontosak vagyunk, akkor az élet is könnyebb)

Voltam már játékbaba a polcon, amit szó szerint megráztak, felráztak, s majd vissza ültettek a helyére. 

Tudod milyen érzés, mikor próbálsz megfelelni? 

Mindent megteszel, s majd a szemedbe mondják.: Bocsi de nem vagy elég!

Aludtál már el sírva, mert tudtad, hogy a 30 perccel az előtti “szeretlek” kimondása csak a pinádnak és a szexnek volt köszönhető?

Nem téged szerettek, hanem a szexet, a tested, az adottságaidat. 

Ez, mint mikor valaki pohártörés után söpröget össze, te ugyanígy söpröd össze széttört szíved apró, tompa darabjait. 

S csak ülsz, kezeidben fogva szíved darabjait.. és vársz.

Reménykedsz, hogy aki széttört, megalázott, kihasznált.. oda jön, megfogja darabjaidat és összeragasztja.

Tudod... nem jön. 

Rá kell jönnöd, hogy a gyógyulást nem keresheted annak a lábánál, aki összetört téged,. 

Majd lassan felállsz, elmész.. és sok idő után képes vagy újra összerakni szíved. 

De már te is tudod, hogy sosem lesz ugyanolyan.

Ki és megfosztottak érzéseidtől, önbecsülésedtől, mindentől ami TE voltál.

S mikor néha-néha a hiányzó helyeken befúj a szél, rájössz, hogy sosem leszel teljes, és az aki!

De mond, szememben megláttad-e ezt? 

Leszel-e a gyógyírem? 

Az eszem tudja.. de a szívem fél már (újra) remélni. 

Kérlek ne fordíts hátat, hidd el sok van bennem. 

Tudok szeretni tiszta szívemből. (már ami maradt) 

Rakj össze, legyél éltetőm s ha majd nem megy, csak ennyit mondj.: Megoldjuk ezt is!

Félek szeretni, s talán azért mert sosem tudtam, milyen érzés szeretve lenni!

                               2020.03.19.