merdecoco

[merdecoco]

2025.03.02.

Reggeli után a reptéri transzfer vitt ki minket a terminálra. Bár volt 2 óránk, résen kellett lenni, hogy megtaláljuk a megfelelő terminált, és a kaput, ahol be kell szállnunk. Szokásos menet hosszú folyosókon és mozgólépcsőkön. Utazás Boeing 777-300 EK111-es járatával Dubaiból Budapestre. 3398 km, kb. 5,5 óra utazás.

Összegezve az utat 2 nap utazás-14000 km, 7 nap hajózás-120 tengeri mérföld , 1 nap városnézés, haverok, buli, Takamaka.

[merdecoco]

[merdecoco]

2025.03.01.

5 óra után keltünk, elpakoltunk, és Évi kivitt minket kocsival a reptérre. Kb. 3/4 órás késéssel 9-kor szálltunk fel Mahéról a Boeing 777-300ER EK706-os járatával Dubaiba. 3327 km, kb. 4,5 óra utazás. Fél 2 körül érkeztünk Dubaiba, smart check-in (gépi, automatizált ellenőrzés)-en csak a társaság fele jutott át, nekünk sorba kellett állni. Belépéskor lehetett igényelni un. Tourist SIM-et, ami ingyen ad 10 GB adatforgalmat. Ezzel kapcsolatban egyeseknek az a véleménye, hogy itt adatok gyűjtése történik, így valaki megigényelte, mások nem. Két fix programunk volt: Museum of the Future, és a Burj Khalifa. A reptérről metróval indultunk a városba. Több érdekességet is tapasztaltunk: az egyik, hogy szerelvények vezető nélküliek. a peron zárt, egy fallal védett, amin ajtók vannak, és azok csak akkor nyílnak, ha megállt a metró. A harmadik különlegesség, hogy a metró egyik végében van a nőknek és gyerekeknek fenntartott szakasz. A metró utazóközönsége türelmes, és ápolt. Metróból a múzeumig hosszú, több száz méteres folyosókon vezetett az út, úgy hogy a szabad levegőre ki sem tettük a lábunk. 2,5 fél órát töltöttünk a múzeumban, 5+1 emeletet bejárva. A 2022 februárjában megnyílt A Jövő Múzeumában a látogatók bepillantást nyerhetnek abba, hogy milyen lehet majd az élet 2071-ben, olyan területeken, mint az űrkutatás, a természet, a jólét és az egészség. Egy óránk maradt, hogy átérjünk a Burj Khalifába 18.30-ra. Visszamentünk a hosszú folyosókon át a metróba, utaztunk 2 megállót, és még több folyosó következett. Tulajdonképpen az utcán való séta helyett egy alagútban gyalogoltunk több, mint fél órán át, pedig mozgólépcső is segítette a haladást. De még itt sem mentünk ki a felszínre, hanem a Dubai Mall bevásárlóközpontba érkeztünk. A folyosói séta itt abban különbözött, hogy jobbról-balról üzletek voltak. Nehéz leírni azt a pompát, és csillogást, de C&A helyett Dolce&Gabbana stílusú üzletekkel volt tele. Igyekezni kellett, de végül pontosan érkeztünk a Burj Khalifa-hoz. Itt a várakozás minden képzeletünket, és türelmünket felülmúlta. Egy órán keresztül kanyarogtunk hosszú folyosókon keresztül, és amikor már azt hittük, hogy a lifthez értünk, újabb folyosó, és újabb kanyar következett. Türelmetlenek, és fáradtak voltunk, mert bár a repülőn kaptunk bőséges reggelit, az ebéd kimaradt, sokat gyalogoltunk, álltunk, nem volt pihenés se közben. De eljött a pillanat, hogy közel kerültünk a lifthez, és meglepetésünkre nem oda tereltek minket. Útközben kiderült, hogy a szálloda folyosóin és liftjein jutottunk egyre feljebb, At the Top. Itt jókat mulattunk, mert egy darabig egyik szállodai alkalmazott kísért a másikig, és mi csak mentünk utánuk teljes bizalommal. Végül felértünk a 124. emeletig és a látvány mindenért kárpótolt. Dubai belváros teljes esti pompában, körbe színesen kivilágított felhőkarcolók, lent zenélő szökőkút. Körülbelül másfél órát töltöttünk fent, és bizony a lejutásra is várakozni kellett. Este fél 10 lett, mire leértünk a Mall-ba, és ott ettünk valami gyorsat, ki-ki ízlése szerint. Ezután kimentünk a szökőkúthoz és kétszer is megcsodáltuk annak zenés játékát. Reptér melletti szállásunkra az utolsó metróra pattanva mentünk, és a 2x4 sávos autóút alatti, 1,6 km-es gyaloglás is amolyan Mézga családosra sikerült. Fáradtan, de élményekkel teli zuhantunk ágyba.

[merdecoco]

[merdecoco]

2025.02.28.

Éjszakánk nyugodt volt, jól aludtunk. Reggel szintén egy kis motorcsónakkal jöttek a nemzeti parktól, hogy az éjszakai horgonyzásért beszedjék a díjat. Egy utolsót csobbantam ezen a csodálatos helyen. Rögtön a vízben azt láttam, hogy egy meglehetősen nagy rája van pont a hajó alatt, mélyen. Reméltem, hogy nem mozdul el. Sütött a nap, a víz is tisztának látszott, és úgy tűnt, hogy mozgalmasabb a víz alatti élet, mint este. Rengeteg halat láttam, alig győztem őket kikerülni. És most már szemem is volt arra, hogy mit keressek. Papagájhalak ropogtatták a korallokat, fehér csíkot maguk után húzva. Egy kis fehér murénát is láttam, épp azon igyekezett, hogy új helyet keressen magának. A fehér homokos részeken gazdag volt az aljnövényzet, abban nagyon sok fajta hal bújt meg. És itt bukkant fel egyszer csak egy zöld teknős (green turtle). Nagyon örülök, hogy felismertem, eddig csak hawksbill sea turtles-el találkoztunk. Hagyta, hogy megközelítsem, és utána ússzak. Így úszkáltunk egy darabig, aztán elengedtem, nagyon hálás voltam neki. 10-ig vissza kellet érnem, mert indultunk kikötni, de előbb elmentünk tankolni. A kikötő előtt ügyesen kellett navigálni a sok zátony között, de a kikötés is jól ment. Dél körül elindultunk Victoriába, be a piacra. Sajnos kevés időnk volt, de azért kaptunk egy kis ízelítőt a helyi életből. Délután egy rum gyárat látogattuk meg. A Takamaka rumot egy családi vállalkozás gyártja, méghozzá olyan ügyesen, hogy egy komoly brand-et építettek fel. Boltokban, városban, mindenhol jelen vannak, felépített image-el. Megnéztük a lepárlójukat, fűszeres kertjüket, és a végén kóstolót kaptunk. Visszatérve a kikötőbe, összepakoltunk, majd egy közeli étterembe mentünk búcsú vacsorára. Előkerült egy ukulele, és még énekeltünk is.

[merdecoco]

[merdecoco]

2025.02.27.

Az éjszaka szél is volt, hullámzás is, az akkumulátor is folyton lemerült, emiatt csipogva riasztott, majd minimum fel órát járattuk a motort, hogy egy kicsit feltöltsön. Egyszóval a meleget és a párát leszámítva is sok minden miatt ébren voltunk, és keveset aludtunk. Mai programunk, hogy visszahajózzunk Mahéig, de előtte kimentünk az Anse Cocos partjára. Éjszaka is éreztük, hogy ez nem egy védett öböl, de a part előtt úgy megtörtek a hullámok, hogy tarajosak lettek. Gyönyörű fehér homokos part, pálmafák, nagy gránit sziklák, a szokásos. Ja pardon, nem lehet betelni vele. Ráadásul odafele úszva láttam egy foltos sasráját. Engedte, hogy kövessem, és csodálhassam. Délben elindultunk vissza, a tenger tükörsima volt. La Digue déli partjainál egy csapat delfin szegődött utánunk, és velünk úsztak egy darabig. Innentől kb. 4,5 fél óra, 26 mérföld nyugodt motorozás következett egészen a Saint-Anne Marine National parkig. Itt megint horgonyt dobtunk, 5-6 között snorkeleztünk. Vacsoránk tegnapi grill maradékok voltak felturbózva, igazi terülj asztalkám lett.

[merdecoco]

[merdecoco]

2025.02.26.

9 körül elindultunk Baie Ste Anne-ból Chauve Souris mini szigete felé. Szembe szelünk volt, kb. 6 mérföldet mentünk ÉNY-i irányba. Horgonyt dobtunk, és beúsztunk a szigethez. A talaj homokos, és növényekkel teli, nem is láttunk olyan sok halat, de jól esett az úszás. A szomszédos St. Pierre szigetet körbehajóztunk, majd elindultunk egy újabb nemzeti parkba, a Coco Island-re. Jó szelünk volt, lány csapat tudott vitorlázni, mintegy 8 mérföldön keresztül. Coco Island-on a víz alatti élet élénk és változatos, lehet látni tengeri teknősöket, rájákat, a papagájhalakat, és számtalan kishalat. Nem látott mindenki mindent, de elmondhatjuk, hogy csoport szinten sikerült. Sőt, mikor megérkeztünk, egy általunk 1,5 méteresnek gondolt szirticápa is megjelent a hajó alatt. A korallok állapota változó volt, egyes területeken egészséges korallokat láttunk, míg máshol elhalt koralltörmelék volt. Összességében nagy gránit tömbbök, fák, madarak, fehér homokos part, kristálytiszta víz jellemzi ezt a helyet. Nagyon szép volt. Délután 5 óra körül indultunk La Digue szigetére, hogy az éjszakát az Anse Cocos öbölben töltsük. Motorozva tettük meg a 4 mérföldes utat, hogy még világosban ki tudjunk kötni. A horgonyzás nem ment olyan egyszerűen, így viszonylag későn álltunk neki a hajón grillezni, de megérte várni, nagyon finom húsok, saláták, köretek készültek.

[merdecoco]

[merdecoco]

2025.02.25.

Fél 8-kor indultunk a Baia Laraie-ből elhagyva Curieuse szigetét. 5,8 tengeri mérföldet Cousin szigetéig. Cousin gránitsziget természetvédelmi területté vált, amikor 1968-ban a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (ma BirdLife International) megvásárolta, hogy megvédje a Seychelle-szigeteki pacsirta (Acrocephalus seychellensis) utolsó kis populációját. Ma egy kis földi paradicsom magánkézben, akiknek céljuk a kihaló félben levő, vagy veszélyeztetett fajok védelme. 10 fő alkalmazott, 3 önkéntes, 2 szakmai vezető van állandóan a szigeten. Horgonyra kötöttünk, és kijöttek értünk 8-10 fős csónakkal. Fel kellett vennünk a mentőmellényt, a guide meghúzta a gázkart, mi meg kapaszkodtunk. A meglepetés csak akkor ért minket, amikor csónakostul kicsúsztunk az egyébként meredeken emelkedő homokos partra. Nagyon látványos volt. Utána összevártunk kb. 40-50 főt, 3 csoportra osztottak minket, és körbesétáltuk a szigetet. Az ösvényen egy-egy jelzett helyen megálltunk, és vezetőnk az első ilyen helyen felemelt 2-3 követ, amire odajött egy kis madár, a Seychelles magpie-robin, egészen közelről láttuk. Aztán sok repülő, és fészkén ülő White-tailed tropicbird-öt, és White tern-t láttunk egészen közelről. Nem zavarta őket a 20 fős csoport. Még ennél is izgalmasabb, sőt talán meghatóbb volt az a sok kis homok kupac, ami alatt a Green turtle, és Hawksbill sea turtle tojások voltak. Az egyik ilyen halmot ásta ki egy helyi kutató, azt vizsgálva, hogy a tojások épségben vannak-e. Egy kis teki orrát láttuk, azt mondták, hogy rendben van, alszik. Az egész túra nem volt több, mint másfél óra, és tényleg különleges természetközeli élményt kaptunk.

Ezután elindultunk délre Praslin NY-i partja mentén, Baie Ste Anna-ig, a kikötőbe. Jórészt ÉNY-i, 8-10 csomós szélben vitorláztunk kb. 13 tengeri mérföldet Praslin Marina-ba. Este a kikötőben a helyi személyzet sütött nekünk egy (!) halat 16 főre, nem laktunk jól, de nagyon finom volt.

[merdecoco]

[merdecoco]

2024.02.24.

Fél 6-kor keltünk, még sötét volt. 6 óra előtt, már pirkadatban indultunk el. Kb. 35 tengeri mérföld út állt előttünk, áthajóztunk a Praslin melletti Curieuse szigetre. Ideális, 10 csomós szelünk volt, de sajnos pont szemből fújt, és mivel időre mentünk, nem volt időnk kreuzolni. Az idő nagyon szép volt, és útközben delfineket is láttunk. Egy óra körül értük a Curieuse szigethez, ami valójában egy nemzeti park és rezervátum. Több endemikus növény-, és állatfaj látható itt. Curieuse-on körülbelül 200 szabadon élő óriás teknős van, és egy teknős keltető is működik. Baie Laraie-ban szálltunk partra, ahonnan egy tanösvény sűrű mangroveerdőn vezet keresztül Anse José-ig, a sziget egyik leglátványosabb öbléig. Útközben lehet látni a lepratelep romjait. Az Anse José-i orvos háza a kreol gyarmati építészet példájaként lenyűgöző múzeummá változott, és a tengeri teknősök még mindig a parton rakják le tojásaikat. Bár a múzeum zárva volt, a látvány megérte. A rekkenő hőség igénybe vett, és mikor visszaértünk az öbölbe, a hajóról rögtön csobbantunk egyet. Este kimentünk a partra vacsorázni, egy fedett csűrben kaptunk helyi grillezett ételeket: halakat, currys csirkét, meg tészta és rizs köretet káposztával. Ez utóbbi meglepett, magamtól másra számítottam, bár ha jobban belegondolok, közel s távol nem láttunk szántóföldeket. Azok az óriás teknősök, akik nappal valami tócsa körül pihegtek, estére lementek a tengerpartra, ahol a homok egészen hűsnek érződött.

[merdecoco]

[merdecoco]

2023.02.23.

A 30 fok körüli hőmérséklet ellenére jól aludtunk, bár voltak, akik kikívánkoztak a fedélzetre. Gyors reggeli és bevásárlás után el is indulhattunk volna a tervek szerint 9 órakor, de igényeltünk egy hosszabbítót, amit nem kaptunk meg. Így hát tudtunk manővereket gyakorolni a kikötőben, amíg vártunk. 10 órakor elindultunk É-nak Mahé sziget North Point irányba. Kikötőt elhagyva vitorlát húztunk 9 csomós szélben, de dél után elállt a szél, és motoroztunk tovább. North Point után a NY-i parton előbb Beau Vallon, majd csodálatos, fehér homokos kis öblök mellett haladtunk el. Baie Ternay-ban bójára kötöttünk, és végre vízbe-pardon-óceánba csobbantunk. Nem kellett sokáig nézelődnünk, hogy tengeri teknőssel (sea turtle) is találkozzunk. A partra kiúszva hófehér homokos strandon találtuk magunk. Innen besétáltunk egy lagúnába, magas bazalt sziklák között, esőerdőben kanyargott befelé a folyó. Meseszerű. Nemzeti parkban vagyunk, egy kedves hölgy jött motorcsónakkal jegyet adni nekünk. Csak kártyával (!) lehetett fizetni, és nyugtát is kaptunk. Motorcsónakkal mentünk vissza a hajóhoz, hogy onnan át tudjunk úszni az öböl D-i oldalára. Itt sekély volt a víz, sok szép halat láttunk, de a látótávolság nem volt jó. Itt is találkoztunk egy tengeri teknőssel, megpróbáltam utána úszni, de lejött az uszonyom, ő pedig elúszott. Kapitányunk értünk jött motorcsónakkal, visszafelé én is vezethettem, nagy élmény volt. Innen a szomszédos Port Launay öbölbe hajóztunk, bójára kötöttünk éjszakára. 19,7 mérföldet hajóztunk. Fél 6 körül értünk ide, igyekezni kellett, hogy sötétedés előtt még merülhessünk egyet. Tortillát ettünk vacsorára, csodálatos naplemente adta a fényeket. Este játszottunk, és 9 óra után feljött a horizontra a Dél keresztje. Régóta várt a bakancs listán.

[merdecoco]

[merdecoco]