m21gondolatok-blog

[m21gondolatok-blog]

Hírek

Az tudatalatti programozására irányuló hanganyag hallgatásával pár nap után felhagytam, mert egyre kevésbé éreztem azt hogy összességében előre visznek a benne foglaltak. Van ami igen, van ami nem. Ez a kettősség nekem éppen elég indok volt arra, hogy inkább másképpen, a saját módomon oldjam meg a helyzetemet. Ez lassabb, de biztosabb megoldás az eddigi tapasztalataim alapján.

A jobb agyféltekés rajzolás tekintetében örömmel konstatáltam, hogy eddig is képes voltam ilyen módon rajzokat készíteni. Például amikor az egyik rokonom emlékkönyvébe rajzoltam le a traktor makettemet és egy képet a kedvenc animémből, a The Legend of Korra sorozatból(ennek a bizonyos rokonomnak szintén tetszik ez a sorozat). Viszont a könyvben leírt konkrétumok, tippek, tapasztalatok, példák és segédanyagok hasznosnak bizonyul(t/n)ak. A könyv negyedénél járok lassan és ez alapján el tudom mondani, hogy a végére is fogok érni. Aztán akár a könyv folytatását is meg vehetem, a Színes Jobb Agyféltekés Rajzolást, de azért ne szaladjunk előre. Ezek (még) csak tervek.

A könyv által nyújtott segítség alapján azt szűrtem le, hogy fejlődnöm kell, fejlesztenem kell a J-módomat. Az alapok elsajátítása, a szárnybontogatásom után a képregényem szereplőinek, helyszíneinek felvázolása fog következni. Már ez eleve sok gyakorlási lehetőséget nyújt. A háttértörténet, vagyis a A Történet, amire épülni fog az egész, már alakul. Apránként. Ezt követően, amint már tisztáztam, kidolgoztam a történet, jöhetnek az első próbaként készített képregényes oldalak. Ezzel összegyűjtök további tapasztalatokkal az oldalamon fogok belevágni először is a(z egyben vizuális és szöveges) forgatókönyv készítésének és csak ennek az első részének elkészülte után tudok belevágni igazán a képregény rajzolásba.

Nem semmi élmény lesz ez a folyamat. Ez egy olyan projekt végre, amelyik esetében már a saját tudásom(rajzkészség) lesz az egyetlen korlátozó tényező, mivel adottak lesznek az alapanyagok. Csak egy adag rajzlap, pár fajta művészceruza, egy radír, egy rajztábla és egy-egy rajzfüzet kell, ez utóbbiak a vázlatoknak illetve a forgatókönyvnek. Maga a képregény rajztáblán, rajzlapokra fog készülni, hogy könnyen kezelhető és beszkennelhető legyen.

Mindezért pedig nem kérek semmit az olvasótól, tehát ingyen elérhető lesz a jövőben az interneten. Ez az egyik dolog amit adni tudok a világnak(és nem eladni). Az élet úgyis megtalálja majd a megfelelő viszonzást. Alapvetően azért csinálom ezt ahogyan, mert létre akarom hozni a képregényt. Viszont miért-ne oszthatnám meg a nyilvánossággal? Miért tartanám meg magamnak(az eredetit persze megtartom), ha esetleg az másnak is hasznára lehet kellemes/érdekes perceket csempészve az életébe. Olyat amit a keleti vagy nyugati kiadók nem(vagy csak ritkán) hoznak le, mert nem az nem az ő ízlésükhöz igazodik.

Nem azt mondom, hogy én leszek a magyar Hajime Isayama, hanem azt hogy önmagam leszek és papírra vetem ami egyre inkább kikívánkozik belőlem.

Mert igen, viszonylag sokszor van az, hogy elképzelem azt hogy milyen filmeket tudnék készíteni, illetve hogy milyen történetet tudnék elmesélni a külvilágnak. Olyan történetek ezek, amelyek a jelenlegi helyzetből való továbblépést taglalják különféle eseményláncolatok által. A főszereplők mindig olyan személyek akik túl léptek a saját problémáikon és önzetlen cselekedeteikkel olyan folyamatokat indítanak el, amelyek kihatnak az egész országra, míg végül a világra is. Ilyenkor az történik, azért lehetséges az ilyen mértékű paradigmaváltás, mert megfelelő számú ember kerül “ébredő“ állapotba és túllépve a berögződött hátráltató programjaikon végre elkezdenek helyesen cselekedni. Ami által több-kevesebb idő múltán elindul a valódi változás(amikor öngerjesztővé válik a folyamat), egy nagy lépés történik a lelki aranykor felé. Maga az aranykor nem jön el emiatt 1-2 év alatt, viszont láthatóbb közelségbe kerül, hogy úgy mondjam.

De miért is hiszek én annyira az aranykor eljövetelében? - kérdezheted kedves Olvasó.

Azért mert a jelenlegi emberi tudatlanság pokla a vaskorral egyre inkább azonosítható. Ennyire lentről pedig csak egy fele lehet menni, felfelé. Persze addig is még egy kicsit jobban elássa magát az emberiség többsége, viszont egy arányosan sokkalta kisebb embercsoport - szétszórva a világ minden lakott részén - egyre inkább magához tér és alapozza meg az új kor eljövetelét.

Ez így van, csak a hozzám/hozzánk hasonló emberek egyenlőre a háttérbe kényszerülnek, mert a többségi emberi kollektíva egyenlőre nem akarja befogadni a kreativitást, az egyéniségeket, az egyediséget és az ezzel járó új képességeket.

Viszont a hazugságok és az elutasítások nagykapuját sosem késő ledönteni.

[m21gondolatok-blog]

Amikor a tervek elkezdenek valósággá válni

2 hete volt kb. hogy utoljára itt jártam és azóta történt egy s más.

A képzeletem, fantáziám az utóbbi években egyre jobban ki tudott teljesedni.

Minden nap vannak érdekes elképzeléseim és olyanok is amelyek nem földhöz ragadtak. Már ez év elején is terveztem, hogy elkezdek rajzolni valami olyasmit, amelyet sorozat jelleggel tudok végezni, amikor akarok. Praktikusan ilyen tevékenység a képregény rajzolás. No nem akarok én művész karrierre törni, viszont nagyon megtetszett pár képregényben az amit amit ott olvastam és láttam. Egy bizonyos ábrázolási stílus nagyon megfogott engem.

Szóval, neki akarok látni egy képregény megalkotásához. Ami azt illeti már neki is láttam. Elkezdtem kidolgozni a történetet és a főbb karaktereket, de ilyen még sok mindennek a levegőben lóg a lába képletesen szólva. Viszont majdnem napi szinten hozzá tudok tenni valamit, így idővel meglesz az egész alapja.

A másik nagyobb feladat a képregényrajzolásba való beletanulás. Ehhez a Jobb Agyféltekés Rajzolás könyvet hívtam segítségül, ami viszonylag rövid idő alatt segít elérni azt hogy azt tudjam lerajzolni amit látok és amit elképzelek.

A rajzkészségem fejlesztése és a képregény rajzolási stílusom kifejlődése eltart egy darabig.

Egyébként is fejleszteni akartam a rajzképességemet, mert a térlátásom az megvan hozzá. Tervrajzokat és vázlatokat szoktam mostanában is készíteni. Szóval nem az van hogy elhanyagoltam ezt a témát. Amit nem gyakoroltam és egyébként sem ment jól korábban, az az emberek valósághű lerajzolása volt. Ugyanis az összetett árnyékolást és fénylést nem tudtam kellően realisztikusan ábrázolni és az arányokkal is voltak gondok. Nem ismerek, csak pár rajztechnikát és az eszközeim is korlátozottak.

Voltak már (a korábbiakhoz képest) elég szép rajzaim, amelyek kiemelkedtek minőségileg az addigiaktól(jellemzően több óráig készültek ezek). Éppen ezért gondolom úgy, hogy a túl összetett rajztechnikát nem igénylő képregény rajzstílus(ebből is az egyszerűbb változat) pont nekem való, amellett hogy egyébként is szimpatikus. Ehhez persze még kelleni fog az, hogy sokszor tudjam ugyanúgy reprodukálni a karaktereket, amihez szükséges a még hatékonyabb “jobb agyféltekés” mód elsajátítása. Aztán már lesz honnan elinduljak a fejlődés útján.

Nem az lesz mint most, hogy a helyes méretarányok eléréséhez többször kell próbálkozzak, hanem egyből látni fogom ha valami nem stimmel.

Az ilyen mértékű fejlődéshez nyilván kell szabadidő, türelem és gyakorlás is szép számmal. Szabadidőnek nem vagyok híján, a többi pedig rajtam múlik.

[m21gondolatok-blog]

Gondoldások - A fejlődésem útján

Kezdek már rájönni, hogy valójában mi is a magas vérnyomásom első számú oka. Mivel a magas vérnyomás nem egy betegség, hanem egy betegség tünete, ezért nagyon nagy valószínűséggel nem a szív és érrendszerben kell keresni az első számú kiváltó okát.

Mivel egyenlőre még nem tudtam magam megoldani, ezért elmentem a házidokihoz, aki felírt egy vérnyomáscsökkentőt és amellett (amit ennél sokkal jobban tett) elküldött laboratóriumi vér és vizelet vizsgálatra.

Így legalább a kiváltó okra is könnyebb lesz rátalálni. Habár már sejtettem hogy mi az, csakhogy összetettebb lehet mint eddig gondoltam.

A súlytöbblet a veséknek is nagyobb feladatot jelent. Én pedig nem mellesleg szeretek enni(na nem süteményeket és gyors kajákat). Persze az nem mindegy hogy mit eszek és hogy hogyan. Erre igyekszek figyelni - több-kevesebb sikerrel. Mozgásszegény életmód nálam nem áll fenn és zöldség/gyümölcsféléket is szoktam enni naponta többször, leginkább saját termésűt. (Az lesz ám a hétköznapi mennyország, amikor rendesen termőre fognak fordulni az elmúlt 3 évben telepített körte/alma/barack/cseresznye/meggy gyümölcsfák.)

Az elmúlt időszak belső és külső jeleiből azt szűrtem le, hogy nekem már régóta bajom van a veséimmel(szem alatti félholdak, olykor elég makacs pattanások). Ez egybe vág azzal a lelki/gondolati kórképemmel, miszerint túl vagyok terhelve bizonyos a jelent érintő(a fejlődésem szempontjából visszahúzó erejű), a múltban gyökerező “problémáimmal”/berögződéseimmel.

Hát na... Ez van amikor az ember minden tudatos porcikája a fejlődést szorgalmazza, miközben a múlt, a tudatalatti és a sejtjeim bizonyos része - egyenlőre - vissza igyekszenek húzni, vagyis marasztalni a jelenlegi tudatossági szintemen. Csakhogy a problémák nem oldhatóak meg ugyanazon a tudatossági szinten, amelyen létrehozzuk azokat. (Megy az önkritikám ezerrel, ami csak belefér és mindezt le is írom ide, ezáltal nyomatékot és lendületet adva a fejlődésnek. A vizualizálás sokat segít, mert ez még jobban hat a tudatalattira, ezért is olyan hatékonyak marketing szempontjából az agyon ismételt reklámok. Tehát nincs megállás, az idei Fény éve (2017) kifejezetten támogatja az új kezdeteket, önmagunk (akár) minden korábbinál nagyobb mértékű felülmúlását.)

Ezen szándékomat egy talizmánként használt atlantiszi gyűrűvel is megerősítettem, amelyből végül is nyakláncot készítettem és szívmagasságban hordom magát a szimbólumokkal rendelkező gyűrűt.

Ennek a spirituális vonzataiba most nem megyek bele. Akit ez mégis érdekel: http://ebredezok.hu/2014/01/atlantiszi-gyuru/  A lényeg hogy a fejlődés melletti elkötelezettségem szimbólumává vált ez a gyűrű. Mindig amikor érzem hogy rajtam van, akkor ez az érzés emlékeztet arra hogy sokkal nyitottabb szemmel szándékozok élni és fejlődni. Élni és fejlődni. Ez a két szó számomra hasonló jelentéssel bír. Az életben benne foglaltatik a megtapasztalás általi fejlődés is többek között.

Egyébként érzem annak az energetikai védőpajzsnak a hatását, amit a gyűrű létrehoz a viselője közül. 24/7 módban viselem, leszámítva a fürdést. A szíriuszi energiák megteszik hatásukat úgy néz ki. Mindezt úgy élem meg hogy a távoli és közeli környezetem egyre kevésbé tud befolyásolni. Egyre kevésbé ragadnak magukkal a negatív és destruktív energiák/tartalmak. Persze itt a laikus mondhatja azt is hogy csak egyszerű önprogramozásról van szó, de én ezt nem így gondolom, mert korábban még nem sikerült ilyen mértékű érezhető fejlődést elérnem ilyen rövid(vagy sok hónapnyi) idő alatt, pedig nem egy módszer volt amit hosszú ideig műveltem. Ráadásul ez csak ennek a fejezetnek az eleje, ahogy én érzem.

Amúgy pedig olyan események történtek velem az életem során, amelyek megmutatták konkrétan, hogy nincsenek véletlenek és hogy a látott világ csak egy része az univerzumnak.

Ezeknek a bejegyzéseknek más célja is lehet az eddigi elképzeléseimen kívül. Meg tudom mutatni olyan embereknek, akik meg akarnak jobban ismerni. Legalább nem kell mindent még egyszer leírjak, hanem az itteni “Életem egy szakasza“ könyvbe bele tud olvasni az illető. Látható (lesz) benne a fejlődésem.

Én ezt tudom adni az internet népének. A példámat. Az ilyen blogokra jellemző, hogy évek múltán is rátalálnak olyan emberek, akiknek segíteni tud ez az írás akár csak egy/néhány ihlet erejéig. Úgy gondolom, hogy elementár (mindegy hogy nevezzük őket, az a lényeg hogy vannak) barátaink nagyon jól végzik ilyen tekintetben is a munkájukat - ügyelnek arra hogy aki kutat valami után az rá is találjon a megfelelő időben a megfelelő ihletre és felismerésre.   Az időzítés nagyon fontos és az univerzumhoz órát lehetne igazítani ilyen tekintetben, annyira pontosan teszi ezt. Ez egy olyan előre eltervezett sakkjátszma, amelyben a figurák szabad akarata is teljes mértékben megvan, egy biztos a játszmában, az hogy mindkét fél nyer mert tud fejlődni az élet sakkjátszmáinak menetei által.

Ha megfigyeli az olvasó, sokszor úgy íródnak ezek a bejegyzések, hogy az eleje talán kicsit lehangoló lehet, tovább haladva viszont egyre nagyobb frekvencián szólalnak meg a mondataim.

Ilyen az élet is. A vége mindig jó, ha még nem jó, akkor ez még nem a vége. Persze nincsen abszolút vég, hanem csak körforgás. Úgy mint a vaskorból aranykorba fordulást (jelenleg ez történik, még ha a látszat nem is ezt sugallja) megelőz egy bronzkor és egy ezüst kor. Ez egy ~24.500 éves ciklus (ennyi idő alatt halad át az összes csillagkép előtt a Föld a Naphoz viszonyítva). Nemrég léptünk be a Vízöntő csillagképbe. A világban jelenleg folyó nagy változások előrevetítik azt, hogy gyökeresen meg fog változni ebben a században az emberiség. Az elmúlt század sem volt éppen vadászkutya. Ráadásul lassan 7.500.000.000 emberi lelket fog számlálni bolygónk lakossága. Ennyi ember között (száz)milliószámra vannak potenciális korszakváltást segítő lelkek.

A többiekre pedig a vagy megszoksz vagy megszöksz elve érvényesül. A többség el fog kezdeni ébredezni időben, én úgy hiszem - a saját és mások példájából kiindulva. Ennyi ember könnyűszerrel vissza tudja állítani a földi paradicsomot.

Mára ennyi elég is lesz. Több mint egy órája alkotom ezt a szöveget. Most már elrakhatom az írókámat más napra. Akkor a legközelebbi bejegyzésig való viszontlátásra - hogy úgy mondjam.

[m21gondolatok-blog]

Szabályokkal és törvényekkel körbekerítve

Már megszoktam azt hogy mindennemű tervemből ki kell hagyjam az államnak nevezett szervezet, a cégek többségét és az emberek nagyon nagy többségét. Egyszerűen azért mert hátráltatnának bármiféle valós előrelépés elérésében.

Az emberi kapzsiság, tudatlanság, irigység és a kocka/tojás fejűség szindrómája (összességében az emberi elmékben lévő sötétség) mindenhonnan megkörnyékezne, ha a nyilvánosság elé raknám egyes ötletemet.

Erre nincsen szükségem, ezért a magam útját járom és külsősökkel nem kommunikálok ilyesféle kényes dolgokkal kapcsolatban.

Viszont el fog jönni az alkalom arra, amikor át tudok valamit adni olyanoknak, akik helyén kezelik majd azt és nem ártanak vele saját maguknak vagy másoknak.

Egyenlőre viszont egy rakás farkas vesz körül, akik csak a megfelelő prédára várnak, akire a legvédtelenebb pillanatban csapnak le, amikor az felfedte a pozícióját.

Készülök a legrosszabbra, viszont remélem a legjobbakat - hogy úgy mondjam.

[m21gondolatok-blog]

Éveink

Itt most arra a számra gondolok ahány év eltelt azóta, hogy megszülettünk.

Nálam tegnap volt ennek a évfordulója.

Sosem akartam ilyenkor valami feltűnést nem mellőző eseménynek a résztvevője vagy szervezője lenni az ilyen napokon vagy úgy általában.

Engem az tud lekötni rendesen, amikor építhetek valamit, azt is többségében fejben, mert az eltervezett eszközhöz általában nincsen meg minden szükséges hozzávalóm. A térlátásom lehetővé teszi azt hogy fejben összeállítsak például egy saját készítésű elektromos triciklit, amiben nincsen akkumulátor, csak néhány szuperkondenzátor és pár tábla napelem ami a meghatás energiaellátását adja.   ( Mivel ZPM modul híján vagyok :) )

Ez a teljesen analóg gépezet magas fokú EMP állósággal, könnyű javíthatósággal, 10 években mérhető élettartammal rendelkezik és faék egyszerű a vezérlése.

Nem véletlen, hogy ilyen “portfólióval“ (és nem mellesleg lelki állapottal) több időbe telik olyan barátokat/társakat találni, akik hasonló érdeklődési körökkel, de legalább is hasonló értékrenddel bírnak.

Ez az év is új lehetőségeket tartogat, abban biztos vagyok. Hogy mikor érek egy újabb komolyabb fordulóponthoz, az csak rajtam múlik.

[m21gondolatok-blog]

Egy esős vasárnap

Az ilyen napok tökéletesek arra, hogy az ember elgondolkodjon, meditáljon a saját életén.

Emellett ilyenkor is lehet számtalan dolgot csinálni attól függően kinek mi fekszik jobban. Remek alkalom például a takarításhoz, karbantartáshoz és aktualizáláshoz.

Nézzük csak mi az ami nálam szóba jön az asztali gép karbantartásakor:

- Fogom, kiviszem szabad levegőre és kitakarítom a számítógépházon belüli alkatrészeket magasnyomású levegő segítségével. 2-3 bar légnyomás elég is hozzá.

- Egy enyhén benedvesített pamut ronggyal (szétszakadt póló tökéletes ilyen célra) áttörlöm a gépházat és a monitor külsejét(a képernyőhöz nem nyúlok).

- Aztán alkoholos/pálinkás pamut ronggyal áttörlöm a monitor képernyőjét, aztán az egeret és a billentyűzetet is ugyanezzel a ronggyal takarítom meg. Remekül takarít, leszedi a zsírt, a koszt és rengeteg baktériumot is.

- Miután ezzel megvagyok áttérek a szoftveres részre. A saját igényeim szerint van bekonfigurálva a Windows, ami jelenleg egy Win 2000-hez hasonlítható kinézetileg, ugyanakkor nem lassul le az idő előrehaladtával és minden gyorsan működik. Csak gyorsabb hardverekkel lehet elérni ennél nagyobb sebességet vagy a vírusvédelem letiltása által. A Windows ilyen mértékű lecsupaszításához el kellett pár év teljen(még az XP-vel kezdtem 2008-ban), mire le tudtam kapcsolni egy rakás felesleges szolgáltatást, opciót, telemetriát, automatizált feladatokat és más dolgokat amire nincsen szükségem(és nem rendszerkritikus funkciók), vagy külső megoldást használok.

Eljutottam arra szintre, hogy a rendszer stabilitásával nincsen gond. Ha gond van akkor azt hardver, külső szoftver vagy driver eredetű. Volt már kékhalálja a gépemnek vírusirtótól (AVG/Avira), rossz RAM modul miatt, hibás videokártyától (memória hiba vagy a gyengélkedő kártyán lévő tápellátás miatt) (8800GT, GTX 460) és például hibás SATA adatkábel miatt(amikor a rendszermeghajtó kábele volt a hibás).

Egyszer olyan is történt, hogy kontakt hibás lett egy Molex (ez a standard 4 pines tápkábel) elosztó kábelem, aminek meg is olvadt a műanyag csatlakozója.

Aztán volt 2 alkalom amikor a merevlemezem adta meg magát néhány adatot majdnem magával rántva(a többi megvolt CD-n és DVD-n). A most 5 éves WD Green-em nagyon jól állja a sarat lassan 18.000 óra működési időtartammal(kifogtam egy kifejezetten jól sikerült példányt). A sűrű fejparkolását még a (5 hónap alatti) 30.000-es érték elérésének hatására kikapcsoltam, amúgy már a kritikus 300.000-es érték közelében járna. Akinek van/volt ilyen szériás meghajtója az tudja miről beszélek. Tele voltak az IT oldalak az erről szóló cikkekkel és a gyártó adott megoldást erre a problémára.  Most 51.500-nál tart a fent említett számláló.

A fenti számítógéphibákról és tapasztalataimról szóló személyes kronológiám után folytassuk a szoftveres résszel:

Szóval, amit lehetett beállítottam a Windowson belül olykor a Registry-be közvetlenül való belenyúlással. Van erre egy külön .reg fájlom, úgyhogy nem kell egyenként végrehajtani minden egyes beállítást.

A felesleges szoftverek eltávolításával és az automatikusan induló programok kigyomlálásával folytatom a sort.

Olyan szoftvereket használok, amelyek egyrészt egyszerűen, gyorsan, hatékonyan, biztonságosan működnek, másrészt pedig nem tartalmaznak számomra felesleges funkciókat vagy ha igen akkor azokat le lehet tiltani teljesen.

A következő lépés a kigyomlálás után megmaradt szoftverek és driverek frissítése a legújabb stabil kiadásra. Például a videokártya driverek kiadása után érdemes 2 hetet várni a telepítéssel, mert olykor elég komoly hibák szoktak jelentkezni bizonyos hardverek megléte és bizonyos szoftverek futtatása esetén. Ez az AMD-re és az Nvidia-ra is érvényes. Nem mindegyik driver ilyen, de pár havonta elő szokott fordulni a WHQL minőségi tanúsítvány ellenére is. A kiforratlan Windows 10 esetében jóval több driveres hiba szokott előfordulni(egész fórumtémák szólnak erről még mostanság is). Ezt én is tapasztaltam, amikor használtam egy darabig, most Win 7 van fenn és nem is tervezem leváltani egy jó ideig.

Ezután következik a rendszer kitakarítása egy CCEnhancerrel kiegészített CCleaner segítségével.

Állandó jelleggel futó optimalizálónak hirdetett programokat nem használok, leszámítva Diskeeper-t, ami a merevlemezek töredezettségét előzi meg egyrészt valós időben, másrészt utólag automatikusan illetve manuálisan(ez utóbbi igény szerint futtatható).

Alap esetben nálam a fő töredezettséget okozó szolgáltatás az Utorrent nevű P2P alapú torrent kliens volt, viszont a beállítások között az ‘állományok előre lefoglalása‘ opció bejelölése teljesen megoldja a problémát, amennyiben van elég (kb. 20%) szabad hely az adott merevlemezes meghajtón. SSD-k esetében felesleges és tilos a töredezettség mentesítés. A Trim funkció manuális elindítása az amit néha meg lehet ejteni, de az újabb meghajtók (habár ez típusfüggő) már alapból is rendesen karban tartják magukat.

Ezt követően aktualizálom az általam használt MVPS Hosts fájlt, amely rengeteg bejelentett támadó webhelyet, tolakodó reklámokat, adathalász oldalakat és egyéb veszélyes domaineket tilt le rendszerszinten. Ez gyakorlatilag egy fix előszűrő tűzfalnak is nevezhető, ami az előre belerakott címeket blokkolja kivétel nélkül. Ezt az MVPS általtal készített fájlt mindig kiegészítem a Microsoft telemetria szervereinek listájával, csak hogy a redmondiak se érezzék jól magukat a rendszerbe utólag - frissítések útján belepakolt - telemetria funkciók működőképessége miatt. Amúgy pedig letöröltem a telemetria frissítéseket, de biztos ami biztos, ezek is legyenek benne a fájlban.

Aztán erre a fájlra ráengedem a Zone Alarm tűzfal és az Avira vírusvédelem beépített Hosts fájl védelmét, ezzel növelve a biztonságot.

Ezzel viszont még nincsen vége a folyamatnak. Most jön még csak a java, az adatbiztonság.

Először is a felesleges fájloktól napi szinten szabadulok meg amikor bele futok ilyenekbe. A rendszermeghajtón (SSD) csak a rendszer van és pár program. A fontos adatok, a letöltés mappa, a személyes fájlok, az emlékek képei és videói mind-mind egy másik meghajtón (HDD) vannak.

Ezek közül szoktam szelektálni, amikor épen belefutok számomra felesleges mappákba vagy fájlokba. A saját képeim és videóim közül is szelektálni szoktam, a rosszul sikerült fájlok törlésével.

A filmek és sorozatok közül csak azt hagyom meg amit máskor is megnéznék szívesen. Előnyben részesítem a magyar és az eredeti hangsávot egyszerre tartalmazó filmeket és sorozatfilmeket. Így nem foglal dupla annyi helyet a videosáv és az így nyugodtan lehet jobb minőségű(így nagyobb méretű).

A személyes fájljaimat (képek, videók) minden esetben kiírom archiváló DVD-re (Verbatim Data Life Plus Waterproof/magyarul vízálló/ AZO DVD-re) is, amellett hogy legalább kettő külső merevlemezre (Amelyek normál 3,5″-os meghajtók) felmásolom azokat.

A képek és videók átlátható mappaszerkezetbe vannak rendezve és főként a videofájloknak beszédes neveket(ami árulkodik a tartalmáról) adok.

Újabban egy Bluray meghajtó beszerzését tervezem, mert jóval nagyobb kapacitásúak a DVD lemezeknél.

Hosszan tartó Bluray lemezt nem tudok ajánlani egyenlőre, leszámítva az M-Disc-et (azaz Millenium Disc) ami több száz évig tudja tárolni az adatokat adatvesztés nélkül. Van M-Disc DVD is csak az fajlagosan többször annyiba kerül mint a Bluray változat. Azért is akarok áttérni a BD(Bluray röviden) lemezek használatára, mert így nem kell majd szétvágjam vagy tömörítsem a saját készítésű videóimat a lemezre írás előtt ami plusz munka és idő.

Szóval így is el lehet tölteni egy átlagosnál szürkébb vasárnapot. A számítógép és az adatok is meghálálják az extra törődést, annyi biztos.

[m21gondolatok-blog]

Szükségek, Igények és Vágyak

A két kifejezés között lényeges különbség van az ember életvitel szempontjából.

Most az anyagi oldal szempontjából vizsgálom meg ezt a két fogalmat.

Szükség például az étkezés, az alvás, a kikapcsolódás, az elektromos áram az eszközeinkhez és az internet.

Igények azok a dolgok és szolgáltatások, amelyeknek nem a létszükséglet betöltésére hivatottak. Ilyenek például az igényeink kielégítésén túl felesleges szolgáltatásokat és funkciókat nyújtó termékek és szolgáltatások.

A fogyasztói társadalom - az egyébként kielégíthetetlen - igények kielégítésére fókuszál mindinkább. Persze mindez csak akkor működik ha az emberek számottevő módon vevők bizonyulnak rá

Amikor szükségem van a hobbi jellegű, hivatás jelleggel űzött tevékenységeimhez valamiféle alapanyagra, akkor az alapvetően szükség. Ahhoz szükséges az ilyen tevékenység, hogy a kreativitásomat megéljem általa, ki tudjam vetíteni a fizikai világba. Viszont vigyázni kell, mert itt is túlzásba lehet esni. Ennek elkerülésére szolgál például az a napi pár perces-negyed órás(vagy ettől eltérő hosszúságú) nyugodtan eltöltött idő, amikor a terveimmel és elképzeléseimmel tudok foglalkozni gondolati szinten. Ilyenkor átgondolom azt, hogy mik a reális igényeim és mik a vágyaim.

A vágyak nem feltétlenül elvetendőek akkor ha azok tényleg értünk vannak és hosszú távon is hasznunkra válnak. Tehát pár hengernyi DVD/Bluray vagy mondjuk pár darab 3-6 TB méretű merevlemez egyszerre történő megvásárlása is értünk van, amennyiben videózással, fényképezéssel (is) foglalkozunk, mert ilyenkor fontos az adatbiztonság.

Az előző esetben a nagy mennyiségű adathordozó vásárlás jelenti az igényt, ami mindaddig nem jelent szükséget, ameddig ki nem használjuk az adathordozók kapacitását megtöltve azokat a saját készítésű felvételeinkkel és archiválásra szánt fájlokkal.

A fentiek azonban képesek eltörpülni a vágyak mellett.

A vágyról jellemzően akkor beszélhetünk, amikor valamiből a legjobbat, a legdrágábbat és legnagyobbat akarjuk magunkénak tudni. Ez jelenség egyrészt gyökerezik a társadalom felé mutatott megfelelési/kiemelkedési kényszerben, másrészt az alacsony önértékelésben. A tipikus helyzet, amikor az ember kevesebbnek érzi magát a telefonja nélkül, rosszabb esetben az olcsóbb, de a szükségleteit és igényeit kielégítő telefonjával érzi amolyan félembernek magát, mert neki nem a csúcsmodell van zsebében(lassan már bele se férnek a mai féltégla méretű készülékek a zsebekbe, de ez jelen esetben mellékes).

“Vegyél másfél méteres képátlójú ultravékony TV-t, amin ugyanazt a 300 súlytalan csatornát fogod tudni nézni, a reklámokkal megspékelt internetezési lehetőségről és a gyárilag szoftverbe beépített kémkedési funkciókról nem is beszélve!

Most két éven át részletekben kifizetve elviheted ezt a negyedmilliós, masszívan túlárazott, járólap méretű, csúcskategóriás téglet nagyságú telefont, amelyben annyi számodra felesleges funkció van hogy még a csillagokat is lehozza neked!”

Itt tart most a világ, csak a fentiekről vagy nem beszélnek, vagy az elegáns módon, apró betűvel szedett novellákban rejtik el vagy csak szimplán marketinges hazugságokkal/ferdítésekkel/mellébeszéléssel/rizsával/semmit mondó cselesen megfogalmazott szövegekkel etetik a vásárlót. A lényeg hogy a vásárló azt lássa az összképből, ami szerinte jó neki.

A fogyasztói társadalom nemcsak az igényekre, hanem a vágyakra is épít a különféle marketing tevékenységeken keresztül. Ezzel lehet elérni az évente bekövetkező keresleti növekedést, ezáltal az emelkedő GDP értéket.

Az az igazi szabadság, ha bármikor le tud mondani az a ember a szabadságáról. Ugyanakkor az is az igazi szabadság része, amikor le tudunk mondani az igényeinkről, de legfőbbként a vágyainkról. Nyilván az igényeket leginkább rövid távon érdemes jegelni, míg az anyagi jellegű vágyainkat a fontossági sorrend legvégére ajánlatos tenni.

[m21gondolatok-blog]

Hinni valamiben, Tudni valamit és Megtapasztalni mindezt

Amikor az élet, a természet, a minket körülvevő rengeteg energia igazolja a gondolataink helyességét avagy helytelenségét.

Az egyszeri materialista beállítottságú ember jó eséllyel más szemüvegen keresztül tekint a világra, mint például az a személy, akinek volt már ESP (nem a kocsik elektronikus menetstabilizátoráról van szó) típusú megtapasztalása. Jelen esetben az ESP -> Extra Sensory Perception-t, vagyis magyarul öt érzéken túli érzékrelést, más néven a hatodik(hetedik/stb.) érzéket jelenti.

Akinek volt már ilyen élménye többször is, az jó eséllyel nyitottabb lett a világra. Többé már nem csak az anyagot látja a növényekben, az állatokban, a Földben, a bioszférában. Persze nem egyik napról a másikra változik meg az ember, mert a tudatalatti ellenáll egy darabig, de a kitartó tudat idővel azt is átformálja és elkezd kinyílni a világ az illető előtt. Tudom hogy így van, mert megtapasztaltam, tapasztalom jelenleg és tapasztalni is fogom mindaddig amíg ezen a világon vagyok. Ilyen a természetem, hogy tudom hogy csak egy (kisebb-nagyobb) tudom amit tudni akarok önmagamról és a világról.

Régóta tudom, hogy meg akarok szabadulni (belerakva a szelektív gyűjtőbe) az itthon felgyülemlett műanyagok felesleges/helyettesíthető részétől és az eddigieket folytatva egyre kevesebb ilyen alapanyagú/csomagolású dolgot vásárolok.

Lelki szinten ehhez hasonlóan megválok az előnytelen szokásaimtól és helyettesítem azokat hosszútávon is hasznos, lelkiismeret furdalás nélkül végezhető szokásokkal. Ez sem megy egyik napról a másikra, viszont haladok vele előre napi, de heti szinten biztosan. Így teljesül a célom, hogy a fejlődés útját tudjam járni.

[m21gondolatok-blog]

Így

Végül is rájöttem a dolgok összefüggéseire:

Magas vérnyomás <- 15kg súlyfelesleg <- a súlyfeleslegem tudatalatti okai (nem előnyös étkezési szokások, berögződések és félelmek).

Szóval nagyon is köze van a tudatalattimnak a magas vérnyomásomhoz.

Ezért gyógyszerszedés helyett nincs más dolgom, mint normalizálni a súlyomat, kezdve azt a kiváltó okoknál. Tudatosan bármire nemet lehet mondani és egy idő után elkezd a tudatalatti részévé válni ez a szokás.

Nekem már hosszú évek óta nincsen gondom a súlygyarapodással, mert évek óta tartom a 108-113 kg közötti súlyt. Viszont a súlyfelesleg leadásához eddig a kitartás hiányzott. Még az általános iskola utolsó éveiben úgy kb. 10 éve voltam utoljára 100 kg súly alatt. Ez azért elég hosszú idő. Voltam már 117-120 kg is, de 2010 körül beálltam a 110 kg körüli súlyra és azóta ezt tartom.

Akkoriban még fájtak az ízületeim meg minden, de az utóbbi pár évben ez már megszűnt. Rendes izomlázam jó ha van havonta egyszer, de az sem olyan komoly mint régebben volt. Ezekben sokat segített a Fegyencedzés(megvan a könyv is), amire tervezek visszatérni amint kevesebb lesz a kinti munka. Télen kifejezetten jól jön az ilyesfajta mozgás.

Már több mint 10 éve meg akarok szabadulni az extra súlyomtól, de most már az egészségem megtartása is motivál ebben és az hogy nem akarok veszélyes hulladékot (gyógyszert) szedni. Rá van írva csomagolására/betegtájékoztatóra hogy veszélyes hulladék, szóval ezt nem alaptalanul mondom.

Megoldom egymagam ezt a helyzetet is, ahogyan korábban is tettem ezt hasonló helyzetekben. Tudom is hogy melyik szokásaimon kell változtassak ehhez, csak a motiváció hiányzott hozzá...

[m21gondolatok-blog]

Egészséges életmód

Nem gondolom szakértőnek magamat a témában, de jó néhány különböző egészséggel foglalkozó szakirodalomban fellelhető állítást sikerült alátámasztanom a saját megtapasztalásaim által.

Az elmúlt két hónapban is majdnem úgy éltem az életemet mint korábban. Nehéz és könnyű fizikai munkát végzek napi szinten, ami napi 2-3 óra aktív sportnak minden esetben megfelel. A vízbevitelemre is fokozottan ügyeltem. Napi 4 litert is meg szoktam inni a meleg nyári napokon, az ilyen őszi napokon 3 liter ez a mennyiség. Napi szinten szoktam a kertemből betakarított zöldség és gyümölcsfélékből enni főtt ételként vagy nyersen. Napi néhány szelet teljes értékű kenyérrel elvagyok, nem sok mindenhez, leginkább csak szendvicsként eszek kenyeret.

Nem változtattam gyökeresen az életmódomon, leszámítva azt hogy egy darabig csökkentettem a sóbevitelemet, de akkor is ugyanúgy éreztem magam.

A nagy változás az az volt hogy egyre inkább elkezdte, küzdeni a tudatalattim hátráltató programjaival, még ha nem is tudatosan. Most viszont már tudatosan teszem ezt, azzal a szándékkal, hogy lecseréljem ezeket a fejlődést gátló berögződéseket.

És hoppá. Az elmúlt 2 hónap volt leginkább az amikor rosszul éreztem magam időnként. Most pedig már mindennap ez van, főleg miután elkezdtem a tudatalattimra ható meditációt.

A tegnapi többlet sóbevitel nem hozott eredményt és mintha egy kicsit magasabb lenne a vérnyomásom a tegnapihoz mérten. Így most inkább a bevitt só mennyiségének csökkentése mellett döntöttem. Habár én inkább tudatalatti (lelki) eredetűnek gondolom a magas vérnyomásomat. Más értelmes magyarázatot nem találtam rá. A házi doki sem tudna erre többet mondani(mert nem pszichológus), esetleg beutalna vérvizsgálatra vagy kényelmes módon (tüneti kezelést alkalmazva) felírna egy vérnyomáscsökkentő tablettát napi szedésre.

Mától mérem rendszeresen a vérnyomásom, így számszerűsíteni tudom az értékeket.

Szerintem lelki eredetű nálam a magas vérnyomás, mert más elváltozást nem érzékelek magamon. Ugyanolyan jó erőben vagyok mint előtte, jók a reflexeim ugyanúgy, kreatív vagyok ugyanúgy, nem fáj semmim. Viszont a feszítő érzés rányomja a hangulatomra a bélyegét.

Ha a saját megoldásaim nem használnak csak akkor jöhet szóba a vérnyomáscsökkentő szedése.

[m21gondolatok-blog]

Egészség

Még a múlt héten voltam életemben először vért adni.

Ezzel nem is lett volna gond, csakhogy nem adhattam vért, mert magas volt a vérnyomásom.

Itt megjegyzem, hogy sosem voltam teljesen megbékélve úgy általánosságban az orvosokkal. Így aztán ez is hozzásegített a mért magas vérnyomásértékhez. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy nem volt teljesen szabályos a mérés, mert maga a mérés előtt 5 perc nyugalmi időt kellett volna várni, na de nem én voltam az egyedüli véradó, ezért 2 perc (ingerlő) beszélgetés és a tudatalatti feszengésem miatt összejött egy 180-as maximum érték.

Ez nyilvánvalóan nem egy normális érték. Az utóbbi 2 hónapban rendszeresen éreztem magam lehangoltnak, fáradtnak és éreztem is a feszítő érzést amelyeket a magas vérnyomás okozott nyilvánvalóan.

Azonban az elmúlt 2 hónap volt az amikor a sóbevitelemet visszaszorítottam és 3-4 liter csapvizet ittam napi rendszerességgel. Éppen azért tettem így, mert a szakirodalom a sófogyasztás csökkentését és a folyadékbevitel növelését ajánlja magas vérnyomással küszködőknek.

Ma este, nyugalmi állapotban is megmértem a vérnyomásom és 143-as érték jött ki, ami tényleg sok. 1 éve ilyen esetben 120-as értékeim voltak. Nyilvánvalóan magas ez az érték és most is érzem a feszítő érzést.

Így aztán elkövettem egy merényletet - legalábbis az orvostudomány szerint. Habár ők is napi 2 liternyi sóoldatot szoktak adni infúzió formájában az idős, enni-inni nem akaró embereknek, ami nem szokta szélsőségesen fel vagy levinni a vérnyomásukat érdekes módon.

Szóval fogtam magam, 1 csapott kávéskanálnyi sót raktam 1 pohár(2 dl) vízbe és raktam mellé még 1 csapott kávéskanálnyi por alapú tiszta aszkorbinsavat(C-vitamint) is. Két pohárnyit ittam ebből és most várom az eredményeket. Ha ettől lejjebb megy a vérnyomásom, akkor csak sóhiányom volt egyszerűen és az okozta a magas vérnyomást.

Persze a sótöbblet valóban magas vérnyomást okoz, de személyenként eltérő az optimális sómennyiség. Így aztán másnak elég lehet a napi 2 gramm, de nekem lehet hogy 2,4 gramm az optimális vagy éppen 1,8 g. Nem tudhatom pontosan. A legjobb ha figyelek a szervezetem jelzéseire és reakcióira.

Ha nincs igazam, akkor megyek a házi dokihoz és valószínűleg felír majd valami vérnyomáscsökkentőt nekem. Mondjuk én nem szeretek semmiféle pirulát magamhoz venni.

Egy próbát azért megér ismét az önmagamba vetett hitem. Ahogy korábban az asztmámtól, a pajzsmirigy fájdalmamtól, a gyomorsavamtól, úgy most a magas várnyomásomtól is meg tudok magam szabadulni úgy érzem és hiszem.

Az eredményekről be fogok itt számolni. Remélem a legjobbakat.

[m21gondolatok-blog]

A mai nap

Ismét rácáfolt az élet a véletlenszerűségre.

Mekkora mázli kell ahhoz, hogy egy sóderrel megrakott pótkocsi kerekének gumiköpenye szétnyílik, kipúposodik belőle a belső gumi, kibírja ameddig lelapátoljuk a sódert róla és megvárja épségben hogy hazaérve le lehessen engedni a légnyomás nagyját belőle?

Ez megtörtént velem éppen ma.

Persze nem ez az első alkalom, hogy valamilyen eszköz végigszolgálja az utolsó munkaidejét és csak akkor adja meg magát, amikor nincsen használva. Vagy éppen észre veszem, hogy valamit javítani kell rajta, mielőtt megtörténne a baj még nagyobb kárt okozva.

Volt amikor az MTZ traktorunk első kardántengelyének első kerék felőli része adta meg magát (szétszakadt a kardánkereszt) leszakítva a két kardántengely közötti hajtásházat is. Ez azért elég veszélyes volt, mert be volt kapcsolva az első kerék hajtás, ezért akár a motorblokk alján lévő alumínium olajdeknit is ( 10-20 cm-nyire van a kardántól) szétverhette volna, ami többszörös javítási költséget és hazautazásra alkalmatlan gépet jelentett volna. Szerencsére csak a kisebb baj történt meg.

Arról nem is mondok sokat, hogy amikor valamiben holt pontra jutok, akkor rendszerint kulcsfontosságú információkra szoktam bukkanni, amelyek segítenek tovább lépni az adott helyzeten.

Lehet ezt nevezni szerencsének, mázlinak, a nagy könyvben előre megírt történésnek vagy bármi hasonlónak. A lényeg az hogy ilyenek is történnek az életben. Nem csak velem, hanem mindenki mással is.

Ilyen estekben okkal érezhetjük szerencsésnek magunkat. Az élet sokszor akkor dob csavart labdát, amikor nem számítunk rá. Aztán hogy mit hozunk ki belőle, az csak rajtunk múlik.

[m21gondolatok-blog]

Nyitott szemmel

Nyitott szemmel járok, ülök, ugyanakkor nézek filmeket és sorozatokat is. Ezt átvitt értelemben értem persze.

Amikor az ember önmagát keresi, (de nem csak) akkor képes odafigyelni szinte minden egyes apró részletre. A napi, személyünket érintő történéseken kívül máskor is érdemes jobban odafigyelni a történésekre, mint például a különféle filmipari médiumok megtekintése során. A médium a média egyes számú alakját jelenti jelen esetben, nem a szellemekkel kommunikálni képes személyt.

Számtalan alkalommal volt rá példa, hogy kifejezetten hasznos utalásokat találtam különféle filmekben, sorozatokban, sőt internetes videókban is. A fórum hozzászólásokról, kincset érő blogbejegyzésekről és a többi irodalmi műfajról nem is beszélve, de most nem erre helyezem a hangsúlyt.

A filmben/sorozatba/videóban fellelt hasznos utalás nem ritkán jól érezhetően lendített egyet a tudatosságomon direkt módon vagy az annak hatására elindított információkeresés és jobban való odafigyelés által. Pont az ilyen megtapasztalások miatt kezdtem el egyre jobban figyelni és keresni az ilyen gyöngyszemet a filmekben és sorozatokban.

Itt most nem csak spirituális, eszmei, elméleti és életvezetési információkra gondolok, mert jó néhány szakmai fortélyt és mikéntet is megtudtam már az ilyen módon figyelmembe került információk által. A szakmai dolgokat elsősorban szakmai jellegű forrásokból szerzem, de azért volt már sokszor példa arra, hogy egy film/sorozat inspirált egy új ötlet létrehozására vagy például láttam hogy más módon is el lehet készíteni egy barkácsolás által létrehozott tárgyat.

Éppen ezért csak ajánlani tudom a nyitott szemmel való járást.

[m21gondolatok-blog]

A tudatalatti(m/ink)ról

“A problémák nem oldhatóak meg azon a tudatossági szinten, amelyen létrehozták azokat.”  -  A Remény üzenete kisfilm 2. részében hangzik el ez az igen érdekes és értékes kijelentés.

Ugyanakkor logikus is ez a kijelentés, mivel amikor hibát követünk el, ezzel problémát létrehozva, akkor csak úgy tudunk tovább lépni azon a helyzeten véglegesen, hogy elismerjük a létezését és hibánkból tanulva megoldjuk a helyzetet. Azért beszéltem helyzetről az utóbb, mert ez is csak nézőpont kérdése. Nem mindegy hogy problémaként vagy megoldandó feladatként tekintünk az adott helyzetre az azt megoldani hivatott megoldás keresése közben. A megoldandó feladat kifejezés illik bele legjobban a kettő kifejezés közül a megoldásközpontú gondolkodásmódba. Elég csak annyit mondani, hogy a minket övező problémák megoldandó feladatok tulajdonképen. Ezzel máris elismertük ezt a tényt.

A bejegyzés apropója az, hogy most már tényleg tudom, hogy hol kell folytatnom a fejlődésemet gátló tényezők megszüntetését. A tudatalattimban van ezen tényezők többsége. A beismerés az első lépés a megoldás felé vezető úton. Így is tettem. Beismertem.

Beismertem, hogy jóval több tudatalatti fékező berögződésem van mint azt korábban gondoltam. Mert korábban is tudtam már róla hogy van ilyen, de nem tulajdonítottam kellő jelentőséget neki.

A lelki “démonok“, azaz félelmek, vagyis a félelmet generáló tudatalatti programok igenis nagy hatást gyakorolnak ránk.

Persze nem ilyen egyszerű ez a helyzet. Először is, már évekkel ezelőtt elkezdtem a tudatom megtisztítását a gátló gondolatoktól és berögződésektől. Nekem elég sok ilyenem volt, viszont a többségüket nem sikerült még lecserélnem olyan szokásokra, amelyek a saját és a környezetem előnyére is válnak.

Egyébként nincsen ebben semmi spiritualitás. Kérdezzen meg bárki egy pszichológust, hogy mennyi %-ban irányítja a tudatalattink a viselkedésünket. Ő erre válaszul mondani fog egy 85-95% közötti értéket. Pont mint egy jéghegy esetében, amelynek a 90%-a, az amely a hajókra igen veszélyes tud lenni, a víz alatt helyezkedik el és szabad szemmel nem látunk.

Ugyanez a helyzet a tudatalattival is. Nincsen direkt rálátásunk, hogy mi van benne. Amit tudunk, az az hogy rengeteg betanult programot úgy mint mozgáskoordináció, reakciók, berögződések, igazságnak elfogadott dolgok amit az anyaméhtől kb. 6 éves korunkig megtapasztaltunk és sok minden mást is tartalmaz.

Ezeknek a betanult programoknak a nagyon nagy többsége előnyös tulajdonsággal rendelkezik.

Viszont van mindenkinek több-kevesebb fejlődést gátló berögződése, amelyek tudatalatti félelmet generálva szabotálnak különféle tudatos törekvéseket az életünkben. Ezért aztán érdemes szabadulni a fogságuk alól, úgy hogy lecseréljük azokat a programokat, amelyek hátráltatják a fejlődésünk.

Ez általánosságban nem egy pár nap alatt lezajló folyamat, hanem évekről van szó normál esetben.

A gyors, szinte azonnali módszer például a képzett terapeuta által végzett célzott hipnózis, illetve az ehhez hasonló elven működő módszerek használata. Ezek ugyanis közvetlen hozzáférést biztosítanak az egyén tudatalattijához.

Jómagam inkább kihagytam ezt a lehetőséget, mert egyrészt nem ismerek ilyen szakembert, másrészt pedig a sikerélményre is szükségem van. Így aztán mint eddig nagyon sokszor, az internet segítségét kértem. Számos szakmai blog és cikk idevágó részét tanulmányoztam át.

Hozzá teszem hogy száz és száz működőképes módszer található különféle megközelítések perspektívájába helyezve. Viszont nekem valami olyan kellett mint amit eddig is használtam az ellazuláshoz. Valamilyen zenei aláfestéssel is bíró módszert kerestem, mert nálam egy jó zene sokat segít ha valamire rá akarok hangolódni.

Végül rátaláltam Balogh Béla - A tudatalatti tízparancsolata   meditációs, tudatalatti programozós hanganyagára, ami a Youtube-on is megtalálható. Az elmeprogramozásról nekem a manipulatív reklámok és az agymosás szokott eszembe jutni, szóval óvatos voltam, mert a tudatalatti módosítása nem játék.

Végighallgattam és nem találtam lényeges kivetnivalót benne. Volt pár benne foglalt kijelentés amivel nem tudtam teljes egészében azonosulni(mivel még nem tapasztaltam meg ezidáig a való életben), de ez így normális úgy gondolom.

Ezután már kétszer is végig hallgattam ágyban fekve egy MP3 lejátszó segítségével. Ez attól függ ki milyen pózban tud ellazulni leginkább, nekem a fekvés a legjobb ilyen szempontból. Nem kell feltétlen a lótuszülést erőltetni, ha az kényelmetlen.

Ilyen pozícióban ellazulást segítő zenét hallgatva már párszor sikerült előhoznom az éber álmodás állapotát. Ez ugyanolyan állapot, mint az álmodás, de viszont közben a tudatom is éber marad és akármikor megtudom szakítani az álmot. Közben a környezetemből érkező ingereket is érzem (hangok amit hallok, érzem ahogy egy rovar mászik rajtam) és tudok rájuk reagálni, de az kizökkent az álmodás folyamatából. Az álmot a tudatalatti hozza létre. Mivel teljesen véletlenszerűen jöttek az álombeli események egymás után, anélkül hogy rájuk gondoltam volna, ezért biztosan mondhatom hogy álomról volt szó.

Arról hogy milyen változásokat érzek, tapasztalok a mindennapjaimban, az elkövetkező bejegyzésekben némelyikében fogom leírni. A lényeges változásokra a hanganyag készítője szerint 6 hónapot kell várni, de ez szerintem személyenként változó, így bármi megtörténhet. A tudatom korábbi letisztítása már előnyt jelent számomra, viszont tudat alatti szinten még sokat kell fejlődjek. Szóval kitudja, majd meglátjuk, le fogom írni hogy mire jutok.

Tudom hogy működik ez a módszer(csak kitartás kérdése az egész), az nem kétséges számomra. A korábbiakban már elértem pár sikert ilyen módszerekkel, de azok nem voltak ilyen precízen és sokoldalúan összerakva mit ez.

Még egyszer elmondom, hogy nem ez az abszolút etalon módszer önmagunk fejlesztésére, hanem ez egy az erre alkalmas módozatok közül.

[m21gondolatok-blog]

Néhány gondolat az önismeretről:

Sok meglepetést tartogat az a folyamat, amikor az ember önmagát igyekszik felfedezni, jobban megismerni.

Ehhez én önkritikát is használok, mindamellett hogy például kipróbálom magam különféle élethelyzetekben. Egy elképzelt külső szemlélő szemszögéből is szoktam értékelni és elemezni önmagamat ahogy a helyzet és a gondolataim engedik.

Abból indulok ki hogy semmi sem lehetetlen és hogy nincsenek véletlenek soha sem, legfeljebb nem értjük az adott helyzet mélyebb összefüggéseit. Nem szükséges minden áron, minden körülmények között az összefüggéseket keresni az aktuális események mögött, mellett, előtt. Megtörténik, ennyi. A későbbiek során viszont biztos hogy hasznát veszi az átélője valamilyen formában.

Amire szüksége van az embernek a fejlődése során, arra úgy is rá fog jönni. Tehát szerintem nem is kell sodródni az árral, de nem is kell rögeszmésen keresni az események mögött lévő ok-okozati összefüggéseket. A kíváncsiság, az érdeklődés az az ami jó ha ott van az ember mindennapjaiban, mert a fejlődéshez ez is szükségeltetik a kitartás mellett. Ha a megszokott rutinból ki bírunk lépni, például úgy hogy nagyobb érdeklődést és kellő nyitottságot tanúsítunk egy számunkra közeli/kedvelt téma vagy csak egyszerűen a mindennapok, a minket érő események iránt, akkor beindulnak a fejlődés fogaskerekei és felül emelkedünk bizonyos tekintetben a korábbi önmagunkon. Ráadásul a fejlődés iránti elkötelezettségünk sikerélmények terén is előrelépést fognak hozni.

Maga a fejlődés folyamata az ami segít önmagunkat jobban megismerni, azt hogy kik vagyunk. Az hogy ki kicsoda, személyenként változó és mindenkinél teljesen egyedi. Nincsen két azonos személy. Például az egypetéjű ikrek is különböznek személyiség szempontjából, még ha van is sok hasonló lelki tulajdonságuk.

Így aztán mindenkinek egyedi és megismételhetetlen életútja van. Nem mindenkinek megy olyan látványosan önmaga megismerése, még ha meg is van a kitartása. Viszont a kitartó önmagát megismerni akaró ember folyamatosan tud fejlődni önismeret terén. Akár csak egy részletre koncentrál hosszabb ideig, de akkor is bárki tud fejlődni önismeret terén.

Személy szerint nekem hosszú utat kellett megtennem, mire eljutottam odáig ahol most vagyok és úgy érzem, hogy ennek a sokszorosát tartogatja még számomra az élet. Szívesen járok ezen az úton, mert így azt érzem hogy elememben vagyok, a saját utamon járok.

Nem tartom magamat egy megváltónak vagy ilyesmi, hanem egy olyan ember vagyok véleményem szerint, aki arra koncentrál amiben elemében érzi magát aktuálisan, viszont azt is tudom hogy időről-időre változik a véleményem a  nyitottságomnál fogva.

Itt nem az élet nagy igazságait teszem közzé, hanem a saját vélem��nyemet és gondoltaimat. Nem szentírás az itt közzétett írásom, hanem egy kép az aktuális gondolataimról, ami mások számára is hasznosnak bizonyulhat.

[m21gondolatok-blog]

A fejlődés nem áll meg...

...Miközben igyekszem a mában élni.

Mindenkinek vannak különféle célkitűzései, ember válogatja hogy milyenek ezek. Van aki le akarja adni a súlyfeleslegét, meg akarja építeni álmai eszközeit, el akar utazni a világ másik felére, sajátot akar venni legyen akármiről is szó, több szabadidőt akar, álommunkát, hivatást, önmagát megismerni és például van olyan is aki csak egyszerűen élni akar legalább pár napig úgy, hogy nem érik számottevő külső ingerek, így végre önmagára koncentrálhat, ahelyett hogy folyton mások (vélt vagy valós) problémáin gondolkodna.

Azért mert valamit ki tűztem célként az életemben, még nem feltétlenül kell mindig arra(azokra) a konkrét célkitűzés(im)re koncentráljak, ezáltal meg nem élnem a jelent a maga teljességében. Ez az előbbi, többszöri elolvasást igénylő mondat az egész lényege.

Tartsuk magunk előtt a kitűzött céljainkat, de úgy hogy az ne menjen az életünk rovására.

Én ezt úgy oldottam meg, hogy az önmagamhoz mért fejlődést tűztem ki életcélomul. Tehát mindennap célba érek, amikor valamilyen hasznos új információhoz jutok, amikor megépítek és/vagy megoldok valami felmerülő feladatot, amikor megtapasztalok valami újat, tehát amikor fejlődni tudok.

A jelenlegi életszakaszomban a külső szemlélők, akik rendszerint pénzben mérik a “fejlődést“ egy sikertelen embernek tartanak. Csakhogy ők azt nem veszik figyelembe, hogy valójában mindenki csak annyira sikeres, amennyire sikeresnek érzi magát.

Személy szerint mostanában egyre többször érzem magamat sikeresnek. Nem mindennap, de az elmúlt évekhez mérten többször, ami alá támasztja azt, hogy fejlődni tudtam ilyen téren az évek alatt.

Mindenkinek azt tudom javasolni, hogy tűzzön ki olyan célokat az életében, amelyeket nagyon hosszú ideig(az egész jelenlegi megtestesülése életidejéig) tud követni, ez praktikusan a fejlődést jeleni a saját, személyes (hobbi, hivatás, elkötelezettség) érdeklődési és tevékenységi körökön belül. Ha mondjuk minden második napon (persze minden nap is lehet, ahogy épen kézenfekvő) önmagához képest fejlődést tud felmutatni, akkor okkal mondhatja magára hogy célba ért. Ezek a napi szintű célba érések hosszú távon a sikeresség érzésének erősödését fogják életre hívni.

[m21gondolatok-blog]

Egy új nap

“Minden nap más univerzum” - ezt én magam szoktam mondogatni és eddig nem sikerült rácáfolnom.

Nincsen két ugyanolyan nap az életemben. Mindegyik más egy kicsit a többihez képest.

Mondhatom, hogy egy kicsit másképpen látom ma a dolgokat, mint tegnap. Viszont ma is jó ötletnek tartom az ide való blogolást. Ez az ami számít, hogy ezt akarom csinálni és fogom is addig, amíg úgy érzem helyénvaló az amit át akarok adni ezáltal.

Visszatérve az előző bejegyzésemben elkezdett aktualitásokra... Úgy érzem, hogy az információ keresős, megtapasztalásos énemmel önmagamat keresem, mivelhogy nem tudom egyenlőre hova tenni magamat és azt hogy mi a fő csapásirány amit követni akarok úgy igazán az életemben. Egyenlőre nyilván önmagam keresése és megismerése az ami mozgatja az elmémet.

Sikerült már felfedeznem magamban különféle képességeket, de egyenlőre nem tudom ezek többségét a maga teljességében használ és azt sem tudom többnyire hogy mit kezdjek velük. Az utóbbi évben értem már el érezhető haladást leginkább olyan téren, hogy miként tudok valóban szabadon élni, hogy a saját félelmeim és berögződéseim ne tudjanak olyan mértékben bekorlátozni, mint korábban. Persze ez nem megy karikacsapás szerűen, hanem időbe telik amíg elfogadom ezeket, feldolgozom, majd felülemelkedek rajtuk. Nagyon sok minden áll még előttem ilyen tekintetben, úgy érzem.

Elköteleztem magam a fejlődés mellett, ez az ami számít. Maga a szándék, mint például törekvés a fejlődésre.

Így aztán felül szoktam vizsgálni önmagam számtalan alkalommal és igyekszek megérteni a miérteket és a hogyanokat. Van önkritikám, ami által igyekszek fejlődni olyan irányba, amelyet leginkább magaménak érzek aktuálisan.

Tudom hogy lesznek áttörési pontjaim a jövőben, ahogy eddig is voltam. Ezek az áttörési pontok valamilyen formában eddig mindig hozzásegítettek ahhoz hogy közelebb kerüljek önmagamhoz. Ezért továbbra is törekszek arra hogy minél több ilyen áttörést érhessek el és ezáltal felül tudjam múlni korábbi önmagam valamilyen tekintetben.